Székely Lapok, 1901. július (41. évfolyam, 54-61. szám)

1901-07-04 / 54. szám

XXXI. évfolyam 54. szám Marosvásárhely, 1901. julius hó 4. Megjelenik: Csütörtökön és Vasárnap. Szerkesztőség: Ev. ref. bell. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Szerkesztőségi telefon­szám 137. P­OLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Dr. Szász Károly Előfizetés: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. koll. nyomda.) Kiadóhivatal­ telefon­szám 161. Székely közgyűlés, fendégeinkk­el. Üdvözlet nektek kedves vendégeink, szivünk egész hevéből, hazafias érzé­sünk mély meggyőződéséből! A testvéri szeretet mélységes érzel­mével vártunk, hogy jöjjetek, tudtuk, hogy eljöttök, mert jönnötök kellett. Az ige, az eszme, a melynek hódo­lunk s a melyért dolgozunk, nem uj előttetek — régi. A székely nem boldog, tudjuk azt mindnyájan. Ezer év múltjának átkos szenvedése s még több dicsősége vele volt, az igaz, de — nincsen kenyere. Nyomorban a népünk, dolgozni sze­retne s nincs mit munkálnia. Pedig volna anyag — de nincs segítsége s idegen szomszédnak jármát kell húznia, megtagadva hitét, elfelejtve nyelvét. Segitni jöttetek — gyógyitni a sebet, mely népünk szivében évszázadok óta rágódik titkon. Dolgozzék a székely s legyen végre boldog: ez a jelszó vezet, ez legyen a czélunk. Őserénkben rejlik, segitni vérünkön, tárt karokkal fogadunk. Isten hozott hozzánk, hogy együtt dolgozzunk székely népünkért s vele magyar nemzetünkért. O. B. * * * A gyűlés lefolyásáról alább emléke­zünk meg, itt, a lap első helyén adjuk a program szerint kijelölt előadók javas­latait a következőkben: * * * Szervezkedés. Előadó: Máthé József. A székely kérdés megoldása immár oly fokú szervezkedést kíván, mely a vezető emberek lankadatlan buzgalma és kitartó munkája révén szélesebb-szélesebb körre terjedjen és egyesítse a czél érdekében a jó hazafiakat. E szervezkedésnek ki kell terjedni a társadalom minden osztályára, minden egye­sületére, a­mely akár kulturális, akár köz­­gazdasági téren teljesíti egyenként is fontos feladatát, napirenden tartsa a székely kér­dést is. És ennek a szervezetnek nem az apró-cseprő tanácskozások kétes értékű szó­­harczaiban, hanem a napi tevékenység gyakorlati eredményeiben kell súllyal bír­nia, oly organizmussá fejlesztetvén, mely fontos kérdésekben megnyilatkozik tettel, tanácscsal. Azért az egyedekben s a tár­sadalmi érdekek szolgálatára szövetkezett egyesületekben szunnyadó erőnek, tevékeny­ségünk fokozásával kihívható megnyilatko­zását sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Hiába­ várunk mindent mástól. Bármily gazdag és bármily hatalmas állam sem volna képes megfelelő segítséget nyújtani nekünk, ha ehez az akár anyagi, akár erkölcsi támogatáshoz erőink javát nem kölcsönözzük és nem segítjük elő magunk, hogy a támogatás eszközei czélszerint értékesüljenek közöttünk. Nekünk ki kell oktatnunk a politikai és társadalmi életet az ő szerepének fontos­ságára és teljesítésére, másfelől pedig meg kell akadályoznunk azt a nagy fokú anyagi és­­ erkölcsi züllést, a­mely fájdalom immár elpusztítással fenyeget. E szempontok vezettek, midőn a székely­­ség megmentése czéljából: székely társa­sággá alakultunk és ezek vezetnek most, midőn a Székelyföld más városaiban ha­sonló társaságok alakítását javasoljuk. Ez az igénytelennek látszó szervezet a munkálni szerető és munkálni tudó emberek szövetkezése, melyben a hazafiság és min­dent mozgató szeretet ereje lüktet. Hazafiság és szeretet a társadalmi és politikai élet minden momentumában körül­belül az az erő, mely a köz javára áldoz­ván, embertársainak boldogítására össze­hozni képes az élet biztosítékait. Mely társadalom nincs ezen erő birtoká­ban, az elveszítette létjogát. Nekünk, a székelység megmentésére szövetkezendő munkásoknak, első teendőnk tehát, hogy erőinket számba vegyük. Ennélfogva javasoljuk, mondja ki az értekezletet, hogy a) Minden székelyföldi városban, sőt , minden nagyobb községben is székely­­ társaságok alakítandók, aval a bevallott szándékkal és elhatározással, hogy a székelység megmentéséhez, fenn- és együttartásához, erősítéséhez adott körül­ményeik között és erejükhöz mérten hozzájáruljanak. E végből összeköttetésbe lépnek és állandó kapcsolatot tartanak egymással; b) a székely társaságoknak minden tagja abban az egyesületben, melyhez még tagsági kötelék fűzi, igyekszik a székely kérdést napirenden tartani s tag­társainak rokonszenvét a székely kérdés­nek általuk is kultiválható társadalmi, gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális stb. ágaira biztosítani; c) a társaságok közelében, általában a Székelyföldön működő iskolák, kultu­rális intézetek tanári kara utján s a mennyiben a tanulók függetlenek, mint pl. az egyetemen, közvetlenül, arra törek­szik, hogy a székelykérdés az ifjúsággal alkalmas módon megismertessék s az­iránt oly rokonszenv honosittasssék meg szivében, hogy mikor az életbe lép, kö­telességének tudatában, a fajszeretet me­legével fogjon munkához és már az iskolában azon erős elhatározással tanul­jon, miszerint rá nagy feladatok várnak, mert ő egyúttal székely is; d) a társaságok áthelyezett, vagy bármi okból elköltöző tagjai esetről­­esetre felkérendők, hogy a­mennyiben elháru­latlan akadályokba nem ütközik új lakóhelyeiken székely társaságokat alakítsanak és környezetükben a székely­ség ügyeit (habár csak egy munkakereső ember elhelyezésével is) támogassák; és a társaságok komolyan törekszenek arra, hogy a tagjaik sorában lévő ország­gyűlési képviselők Budapesten, a tör­vényhozás székhelyén székely társaságot alakítsanak, mely képviselőkből álló tár­saság aztán a vidéki társaságokkal összeköttetésbe hozatván, ezeknek javas­latait tárgyalja, megvitassa s szükség szerint a törvényhozásban azoknak ér­vényt szerezzen; f) az értekezlet ezen határozat végre­hajtásával, illetőleg terjesztésével a ma­rosvásárhelyi Székely Társaságot bízza meg. I­­ Pr­jnncíA s mert érdemes a megfigyelésre, a jövő számban kiadt­­a Bogdánffy István kiáltványát.

Next