Székely Lapok, 1901. december (41. évfolyam, 97-105. szám)

1901-12-01 / 97. szám

2-iső oldal keleti határán több mint egy évezred óta­­ védőszerepet teljesítő magyarság tovább is nagy magyar nemzeti misszióra hivatott ma­gyar város lakossága annyira szegény, hogy 1958 tanköteles gyermekének oktatásáról gon­doskodni nem képes, az már nemzeti erejé­nek, hivatása jelentőségének tudatában alig lehet. Ilyen hanyagságot — ha hanyagság — nem menthet semmi. Ilyen szegénységet — ha szegénység — pedig tudjuk, hogy az: támogatni állami feladat. Sokszorosan igazolják állításomat a keleti magyarságnak immár nyilvánvaló anyagi és erkölcsi sülyedése, az itt élő nemzeti­ségek erejének növekedésével szemben napról napra gyöngülő pozícziója és ezek­nek daczára az a czél, hogy Magyarorszá­got jövőben is meg akarjuk tartani ma­gyarnak ! Igen jól teszi tehát a székely­ társaság, ha Marosvásárhely népoktatás ügyének ren­dezését, vagy legalább az illetékes faktorok előtt szükséges bemutatását kezébe veszi a megoldásra módot ajánl és sürgeti, hogy ne hagyjanak veszendőbe ezerszámra és évről-évre gyermekeket, kikből gondos ke­zek a keleti határrész szívben, lélekben és törekvésben magyar őreit lehet és kell nevelni. Ehez különben még magam is hozzá szólok. M. Szipolyozás. — A vásári visszaélések. — — nov. 30. A múlt csütörtöki heti vásár megint egész sorozatát nyitotta meg a vásári vissza­éléseknek. Ezek az esetek semmiben sem térnek el az eddigiektől, a­melyekről már nem egy­szer emlékeztünk meg. Egyik-másik üzér összeszed egy csomó terményt. Búzát, paszulyt, kendermagot, vagy, a­mint jön, egyebet. C­édulát ad róla, beküldi a raktárba, hogy fizetnek érette vékánként például 86 krajczárt, bent azon­ban, midőn az áru már le van mérve, máskép beszélnek. A­mit 86-ban vettek meg, 82-ben akarják fizetni, ha aztán az eladó beleegyezik, betöltik és kifizetik 80 krajczárral. A szegény ember, a­ki már az időt el­töltve elkésik a további vásártól, mit csi­náljon? Még, ha visszavenné is a kitöltött gabonát, nem teheti, mert az már össze van vegyítve a többivel s sem ő nem ismeri ki a magáét, sem a raktáros nem egyeznék bele a visszatöltögetésbe. Nagy része elhagyja veszni azt a néhány krajczárt, a­mi nagyobb eladásnál mégis csak egy pár forint, annál a vásárlónál pedig, a­kinél az ily esetek sűrűbben jön­nek elő, csinos kis összegű jogtalan haszon A másik része aztán elmegy keresni az igazságot. Hát aki a járásbirósághoz kerül, az meg is kapja. Mert ott már ismerik az ilyen vásárlókat s kérlelhetlen igazsággal sózzák a nyakába nemcsak a jogtalanul elvont összeget, de a bélyeg és egyéb költ­ségeket is. Hanem hát kevés kerül oda. A szegény falusi ember nem tudja, hol kezdje. A rendőrség nem igen avatkozik a dologba, küldi tovább, s a­míg aztán megtalálná a helyes utat, addig dél lesz, a bíróságnál vége a hivatalos órának, — a panaszosnak várnia kell délután 2­8 óráig, messze lévén a faluja, inkább veszni hagyja követelését, elmegy haza. A visszaéléseknek ez az első faja. Ezt megakadályozni csak úgy lehet, ha a törvényhozás külön kivételes vásári bírás­kodásról gondoskodik oly formán, hogy ez a bíróság a vásártérhez közel, könnyen hozzá­férhető legyen, természetesen aztán a gazda­közönség is legyen kellőleg tájékoztatva arról, hogy vásári ügyében bárminemű panaszával hozzá forduljon. A visszaélések második része az áruk lemérésénél történik. Hofbauer Aurél helyettes­ polgármeste­rünk — nagyon is helyesen — a hídmérleg beállításával kívánt segíteni ezen a bajon. Ez az intézkedés azonban csak részben segít. A falusi közönség nagy része nem tud róla. A másrész pedig sajnálja azt a pár fillért, amit a mérésért kell fizetni. Ezt az intézkedést a rendőrségnek kellene kiegészílni azzal, hogy koronként észrevét­lenül meglepje és megvizsgálja a termény­­kereskedők mérlegeit. Ez kötelessége volna, azonban merőben elhanyagolja. Fogadást ajánlunk rá, hogy 10 mérlegből 6 rossz, azaz a vevő javára nagyon is jó. És a visszaélések nagyon is lábra kapott 3-ik fajtája az, hogy ma nálunk termény­­kereskedő, legalább is termény­beszedő lehet akárki. Két teljesen vagyontalan ember összeáll, egyik lesz a raktárnak, a másik szedi a gabonát. Különböző úton­­módon károsítják meg a tudatlan szegény embereket, mikor aztán esetleg perre kerül a sor, egyiknek sincs semmije. Konkrét esetet tudunk rá, hogy 80 kor. értékű terményére 100—120 korona költ­séget fizetett rá egy szegény asszony, anélkül, hogy keserves munkája után bár egyetlen fillért is kapott volna. Itt is csak a törvényhozás útján lehet a helyzeten gyökeresen segíteni. Engedélyhez kell kötni azt, hogy ki lehes­sen terménykereskedő. Legyen törvényszé­­kileg bejegyzett c­ég, a­mely kötelezve legyen kimutatni egy bizonyos vagyoni alapot is ahhoz, hogy ily üzlethez kezd­hessen. Nagyon csodálom, hogy ebben a tekin­tetben a gazdasági egyletek ez ideig nem indítottak actiót és csodálkozunk városunk régi jó hírű, nagyobb terménykereskedőin, hogy tűrik szó nélkül az oly kétes exis­­tenciák miatt azokat a támadásokat, me­lyeknek ki vannak téve erkölcsi tekintetben és azt az anyagi károsodást, a­melyet ne­kik okoznak. Ezt még a fajszeretet sem magyarázza meg. Többször vetettük föl ez ideig ezt a kér­dést, mondhatni eredmény nélkül. Föl­vetjük ismételve és pedig azzal a reménnyel, hogy megyénk új főispánja, Sándor János, a­ki maga is gazda ember, a­ki szívén viseli a szegény nép sorsát, talán figyelmet fog fordítani erre a kér­désre is s ismert erélyével fog találni mó­dot ezen ügyben is a nép érdekeinek meg­védésére.­­ Székely Lapok, Marosvásárhely, 1901. deczember hó 1. Székely ügyek. Kt. Székelytársaság Szászrégenben. A marosvásárhelyi „Székely-Társaság“ lelkes szervező munkájában a múlt szombaton, múlt hó 30-án este Szászrégent látogatta meg, és ott is megalakította a „Székely Társaságot.“ Az alakulásra a marosvásár­helyi „Székely-Társaság“ részéről Máthé József és Szentgyörgyi Dénes titkárok kül­dettek ki, a­kikhez többen csatlakoztak városunkból, közöttük lapunk szerkesztő­ségének tagjai teljes számban. A szászré­­geni és vidéki magyarság több igen kiváló jeles tagja Kapussy Dániel jó nevű vendég­lőjében gyűlt össze és ott tartották meg az első ülést. Máthé József és Szentgyörgyi Dénes ismertették előbb a Székely-Társa­ságok czélját, szervezetét, azután Kovács Miklós szászrégeni ref. lelkész, korelnök beszélt, a­mely után a Régen és Vidéki „Székely-Társaság“-ot megalakultnak mon­dották ki. A tisztikart így alakították meg: elnök: Papp Sándor ügyvéd, alelnök: Szabó Ödön titkárok: Kovács István és Nagy Lajos, gazda: Kapussy Dániel. Az üléseket a Kapussy vendéglőjében fogják tartani, ki e czélra díjtalanul engedett át egy külön helyiséget. Mindenesetre örvendetes, hogy a székely­­ség épen a nemzetiségi városokban is szer­vezkedik, mert ép ott van szükség rá, hogy egyesült erőkkel védekezzenek a nemzeti­ségi törekvések ellen. Dicséret, elismerés illeti Kapussy Dánielt a lelkes, buzgó ma­gyar Kapussi család ezen tagját is, ki a marosvásárhelyi „Székely­ Társaság“ tagjai részére fogatokat, külön szobákat bocsátott díjtalanul rendelkezésére. Vajha a hazafias czélok iránti áldozatkészség igy nyilatkoz­nék meg mindenütt. — Az uj székely­ tár­saság működéséhez szerencsét kivánunk! SZÍNHÁZ. Az erdélyrészi színi kerület. — Dr. Szőcs Géza, az erdélyrészi színi kerület választmányának titkára, keserve­sen panaszos levelet közöl a „Hazánk“ 281 -ik számában, melyben előírja, hogy gr. Festetics Andornak, a vidéki színészet or­szágos felügyelőjének mily tömérdek fá­radsággal sikerült a kerületet létesíteni és abba, — úgy látszik nagyon protezsált em­berét, — Micsey urat igazgatóvá tenni: „ezt a buzgó, derék embert, a ki a próbaév alatt a kerület városaiban megfordulván, — mindenütt megnyerte a közönség tetszését.* Elmondja, miszerint a kerületbe belépett Marosvásárhely város is s hogy az idény legjobb két hónapját épen Marosvásárhely­nek tartották fenn, s most Marosvásárhely hatósága a játszási engedélyt mégsem Mi­­cseynek, hanem Krémernek adta meg. Vé­gül teljesen érthetetlennek tartja, hogy Erdélyrész egyik legnagyobb magyar városa tanúsít ilyen különös eljárást a főleg gyö­nyörű díszletekkel rendelkező, elsőrangú tár­sulattal szemben. Idáig a panaszos levél. Ezeket olvastuk, s azt pedig tudjuk, hogy városunk tanácsa már többször is részlete­sen megokolta eljárását s megokolta pedig épen azokkal a miket Szőcs doktor állít s a mik­épen ellenkezőleg vannak.

Next