Székely Lapok, 1901. december (41. évfolyam, 97-105. szám)
1901-12-01 / 97. szám
2-iső oldal keleti határán több mint egy évezred óta védőszerepet teljesítő magyarság tovább is nagy magyar nemzeti misszióra hivatott magyar város lakossága annyira szegény, hogy 1958 tanköteles gyermekének oktatásáról gondoskodni nem képes, az már nemzeti erejének, hivatása jelentőségének tudatában alig lehet. Ilyen hanyagságot — ha hanyagság — nem menthet semmi. Ilyen szegénységet — ha szegénység — pedig tudjuk, hogy az: támogatni állami feladat. Sokszorosan igazolják állításomat a keleti magyarságnak immár nyilvánvaló anyagi és erkölcsi sülyedése, az itt élő nemzetiségek erejének növekedésével szemben napról napra gyöngülő pozícziója és ezeknek daczára az a czél, hogy Magyarországot jövőben is meg akarjuk tartani magyarnak ! Igen jól teszi tehát a székely társaság, ha Marosvásárhely népoktatás ügyének rendezését, vagy legalább az illetékes faktorok előtt szükséges bemutatását kezébe veszi a megoldásra módot ajánl és sürgeti, hogy ne hagyjanak veszendőbe ezerszámra és évről-évre gyermekeket, kikből gondos kezek a keleti határrész szívben, lélekben és törekvésben magyar őreit lehet és kell nevelni. Ehez különben még magam is hozzá szólok. M. Szipolyozás. — A vásári visszaélések. — — nov. 30. A múlt csütörtöki heti vásár megint egész sorozatát nyitotta meg a vásári visszaéléseknek. Ezek az esetek semmiben sem térnek el az eddigiektől, amelyekről már nem egyszer emlékeztünk meg. Egyik-másik üzér összeszed egy csomó terményt. Búzát, paszulyt, kendermagot, vagy, amint jön, egyebet. Cédulát ad róla, beküldi a raktárba, hogy fizetnek érette vékánként például 86 krajczárt, bent azonban, midőn az áru már le van mérve, máskép beszélnek. Amit 86-ban vettek meg, 82-ben akarják fizetni, ha aztán az eladó beleegyezik, betöltik és kifizetik 80 krajczárral. A szegény ember, aki már az időt eltöltve elkésik a további vásártól, mit csináljon? Még, ha visszavenné is a kitöltött gabonát, nem teheti, mert az már össze van vegyítve a többivel s sem ő nem ismeri ki a magáét, sem a raktáros nem egyeznék bele a visszatöltögetésbe. Nagy része elhagyja veszni azt a néhány krajczárt, ami nagyobb eladásnál mégis csak egy pár forint, annál a vásárlónál pedig, akinél az ily esetek sűrűbben jönnek elő, csinos kis összegű jogtalan haszon A másik része aztán elmegy keresni az igazságot. Hát aki a járásbirósághoz kerül, az meg is kapja. Mert ott már ismerik az ilyen vásárlókat s kérlelhetlen igazsággal sózzák a nyakába nemcsak a jogtalanul elvont összeget, de a bélyeg és egyéb költségeket is. Hanem hát kevés kerül oda. A szegény falusi ember nem tudja, hol kezdje. A rendőrség nem igen avatkozik a dologba, küldi tovább, s amíg aztán megtalálná a helyes utat, addig dél lesz, a bíróságnál vége a hivatalos órának, — a panaszosnak várnia kell délután 28 óráig, messze lévén a faluja, inkább veszni hagyja követelését, elmegy haza. A visszaéléseknek ez az első faja. Ezt megakadályozni csak úgy lehet, ha a törvényhozás külön kivételes vásári bíráskodásról gondoskodik oly formán, hogy ez a bíróság a vásártérhez közel, könnyen hozzáférhető legyen, természetesen aztán a gazdaközönség is legyen kellőleg tájékoztatva arról, hogy vásári ügyében bárminemű panaszával hozzá forduljon. A visszaélések második része az áruk lemérésénél történik. Hofbauer Aurél helyettes polgármesterünk — nagyon is helyesen — a hídmérleg beállításával kívánt segíteni ezen a bajon. Ez az intézkedés azonban csak részben segít. A falusi közönség nagy része nem tud róla. A másrész pedig sajnálja azt a pár fillért, amit a mérésért kell fizetni. Ezt az intézkedést a rendőrségnek kellene kiegészílni azzal, hogy koronként észrevétlenül meglepje és megvizsgálja a terménykereskedők mérlegeit. Ez kötelessége volna, azonban merőben elhanyagolja. Fogadást ajánlunk rá, hogy 10 mérlegből 6 rossz, azaz a vevő javára nagyon is jó. És a visszaélések nagyon is lábra kapott 3-ik fajtája az, hogy ma nálunk terménykereskedő, legalább is terménybeszedő lehet akárki. Két teljesen vagyontalan ember összeáll, egyik lesz a raktárnak, a másik szedi a gabonát. Különböző útonmódon károsítják meg a tudatlan szegény embereket, mikor aztán esetleg perre kerül a sor, egyiknek sincs semmije. Konkrét esetet tudunk rá, hogy 80 kor. értékű terményére 100—120 korona költséget fizetett rá egy szegény asszony, anélkül, hogy keserves munkája után bár egyetlen fillért is kapott volna. Itt is csak a törvényhozás útján lehet a helyzeten gyökeresen segíteni. Engedélyhez kell kötni azt, hogy ki lehessen terménykereskedő. Legyen törvényszékileg bejegyzett cég, amely kötelezve legyen kimutatni egy bizonyos vagyoni alapot is ahhoz, hogy ily üzlethez kezdhessen. Nagyon csodálom, hogy ebben a tekintetben a gazdasági egyletek ez ideig nem indítottak actiót és csodálkozunk városunk régi jó hírű, nagyobb terménykereskedőin, hogy tűrik szó nélkül az oly kétes existenciák miatt azokat a támadásokat, melyeknek ki vannak téve erkölcsi tekintetben és azt az anyagi károsodást, amelyet nekik okoznak. Ezt még a fajszeretet sem magyarázza meg. Többször vetettük föl ez ideig ezt a kérdést, mondhatni eredmény nélkül. Fölvetjük ismételve és pedig azzal a reménnyel, hogy megyénk új főispánja, Sándor János, aki maga is gazda ember, aki szívén viseli a szegény nép sorsát, talán figyelmet fog fordítani erre a kérdésre is s ismert erélyével fog találni módot ezen ügyben is a nép érdekeinek megvédésére. Székely Lapok, Marosvásárhely, 1901. deczember hó 1. Székely ügyek. Kt. Székelytársaság Szászrégenben. A marosvásárhelyi „Székely-Társaság“ lelkes szervező munkájában a múlt szombaton, múlt hó 30-án este Szászrégent látogatta meg, és ott is megalakította a „Székely Társaságot.“ Az alakulásra a marosvásárhelyi „Székely-Társaság“ részéről Máthé József és Szentgyörgyi Dénes titkárok küldettek ki, akikhez többen csatlakoztak városunkból, közöttük lapunk szerkesztőségének tagjai teljes számban. A szászrégeni és vidéki magyarság több igen kiváló jeles tagja Kapussy Dániel jó nevű vendéglőjében gyűlt össze és ott tartották meg az első ülést. Máthé József és Szentgyörgyi Dénes ismertették előbb a Székely-Társaságok czélját, szervezetét, azután Kovács Miklós szászrégeni ref. lelkész, korelnök beszélt, amely után a Régen és Vidéki „Székely-Társaság“-ot megalakultnak mondották ki. A tisztikart így alakították meg: elnök: Papp Sándor ügyvéd, alelnök: Szabó Ödön titkárok: Kovács István és Nagy Lajos, gazda: Kapussy Dániel. Az üléseket a Kapussy vendéglőjében fogják tartani, ki e czélra díjtalanul engedett át egy külön helyiséget. Mindenesetre örvendetes, hogy a székelység épen a nemzetiségi városokban is szervezkedik, mert ép ott van szükség rá, hogy egyesült erőkkel védekezzenek a nemzetiségi törekvések ellen. Dicséret, elismerés illeti Kapussy Dánielt a lelkes, buzgó magyar Kapussi család ezen tagját is, ki a marosvásárhelyi „Székely Társaság“ tagjai részére fogatokat, külön szobákat bocsátott díjtalanul rendelkezésére. Vajha a hazafias czélok iránti áldozatkészség igy nyilatkoznék meg mindenütt. — Az uj székely társaság működéséhez szerencsét kivánunk! SZÍNHÁZ. Az erdélyrészi színi kerület. — Dr. Szőcs Géza, az erdélyrészi színi kerület választmányának titkára, keservesen panaszos levelet közöl a „Hazánk“ 281 -ik számában, melyben előírja, hogy gr. Festetics Andornak, a vidéki színészet országos felügyelőjének mily tömérdek fáradsággal sikerült a kerületet létesíteni és abba, — úgy látszik nagyon protezsált emberét, — Micsey urat igazgatóvá tenni: „ezt a buzgó, derék embert, a ki a próbaév alatt a kerület városaiban megfordulván, — mindenütt megnyerte a közönség tetszését.* Elmondja, miszerint a kerületbe belépett Marosvásárhely város is s hogy az idény legjobb két hónapját épen Marosvásárhelynek tartották fenn, s most Marosvásárhely hatósága a játszási engedélyt mégsem Micseynek, hanem Krémernek adta meg. Végül teljesen érthetetlennek tartja, hogy Erdélyrész egyik legnagyobb magyar városa tanúsít ilyen különös eljárást a főleg gyönyörű díszletekkel rendelkező, elsőrangú társulattal szemben. Idáig a panaszos levél. Ezeket olvastuk, s azt pedig tudjuk, hogy városunk tanácsa már többször is részletesen megokolta eljárását s megokolta pedig épen azokkal a miket Szőcs doktor állít s a miképen ellenkezőleg vannak.