Székely Lapok, 1902. május (42. évfolyam, 41-64. szám)

1902-05-01 / 41. szám

­ XXXII. évfolyam 41. szám. Marosvásárhely, 1902. május hó 1. FN­ IS­S P­OLITIKAI IN­APIL­AP Láng — kereskedelemügyi miniszter. — Véletlen emberölés. Megjelenik: a kora délutáni órákban. Szerkesztőség: Bt. ref. koll. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. koll. nyomda.) Szerkesztőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatal! telefon szám 161. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­­évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. LEGÚJABB — A „Friss Székely Lapok“ eredeti táviratai. — Láng — kereskedelmi miniszter. — Láng Lajosnak, a pénzügyminisz­térium volt államtitkárának kereskedel­mi miniszterré történt kinevezése be­fejezett tény. Láng Lajos egyike volt azon kapa­­c­itásoknak, a­kik jelölve voltak a kereskedelmi tárczára, de hosszasan vonakodott annak elfoglalásától. A király és a miniszterelnök egyenes óhajtására engedett s a jelenlegi nehéz körülmények között elfogadta a mi­niszterséget. Államtitkárságától — hir szerint — Nagy Ferencz megválik s helyébe egy volt nemzeti párti politikus jön.~ A képviselőházból. A képviselőház ma megválasztotta a delegáczió tagjait és a kvóta bizottságot. Azután folytatták a honvédelmi tár­­cza költségvetését. A néppártról Gr. Wilcsek Frigyes és a függetlenségi pártról Nessi Pál beszéltek, a költség­­vetés ellen s ezt követőleg Rákosi Viktor humorizált s beszéde közben több ízben apostrofálta Münnich Aurélt, mint katonai előadót. Münnich önérzetesen válaszolt Rá­kosinak, visszautasította a csipkedése­ket s a ház nagy tetszése közben bizal­mát fejezte, ki Fejérváry miniszternek. Az alku alapjai. (M.d.) Előre is jelezzük, hogy a czim rész, mivel az alkunak csak egy alapja lehet s ez: a kölcsönös méltá­nyosság. Mindazáltal, ha többes számban irtuk a czimet, ennek is meg van az oka,­­ abban t. i., hogy sok mindent kell a­­ méltányosság határain belül fontolóra venni. Az alku a mi politikai viszonyaink között egyébről nem is folyhat, mint a vám- és kereskedelmi kérdések körül a közel álló kiegyezési kampányban. Persze, hogy a felizgatott fantázia a vezéreket körülcsapongja, a maga felfogása szerint jót, avagy rosszat föl­tételezvén róluk, odaát Ausztriában, mint nálunk az elégedetlenek „buktat­ják“ az osztrák és a magyar minisz­terelnököt. Azt hisszük, egyiköknek se lesz igaza-------a buktatók közül, de mind a kettőnek — a vezérek közül. Nem tagadhatók az ellentétek, me­lyek ezen állami életünkre rendkívüli kihatással bíró kérdésben, a két kor­mány között fennállanak, különösen azért, mert Széll Kálmán bölcs belá­tással a jövőre, tartja magát hazánk jogos igényei mellett a jelenben. Ezen a réren fokozatos közeledés történt s hogy remény van a további közeledésre. Az osztrák miniszterelnök által sugalmazott külföldi sajtó más­képen nyilatkozik, s azt az állítást, hogy dr. Körbernek czélja és törek­vése a vámszövetség és a kvóta állan­dósítása, most ismét nagy nyomatékkal ismételt. Utal arra, hogy Körber —a­ki a Badeni gróf bukása után alakított Gautsch- minisztériumban kereskedel­mi miniszter volt — már akkor hatá­rozottan kijelentette, hogy a Badeni gróf által a magyar kormánynyal meg­állapított kiegyezési javaslatokat a par­lament előtt képviselni nem hajlandó. Mikor a kormány élére jutott, csak­ugyan egyik első dolga volt, hogy a reichsrathban oly utasítást szavaztatott meg magának, mely szerint kötelessé­gévé tétetik, hogy igyekezzék a magyar kormánynyal Ausztria érdekeinek job­ban megfelelő kiegyezést létesíteni s eziránt indítsa meg az alkudozásokat. A Badenivel megállapított s a csá­szári rendeletekkel való kormányzást megengedő 14. §. segítségével végre is hajtott kiegyezésnek a parlamenttel való változatlan megszavaztatására te­hát soha egy perczig sem gondolt a mostani osztrák miniszterelnök.­­Ily módon nagyon is érthető, hogy az alkudozások véget nem érnek, mert elvégre a magyar kormány nem for­­gattatja ki magát azokból a nehezen kiküzdött, de Magyarországra nézve a paritás lényeges föltételével bíró vív­mányokból, melyek a Badeni-Bilinszki­­féle kiegyezési törvényjavaslatokban foglaltatnak.­­ Körberrel tehát csak úgy lesz új kiegyezés, ha a magyar kormány a már elért eredményekből enged. Erre a magyar kormány teljes­séggel nem hajlandó. De bár­mi történjék, ha sikerülne is a két kormány álláspontját valami módon összeegyeztetni, az az egy bi­zonyos, hogy az osztrák reichsathtal oly kiegyezést, mely mellett Magyar­­ország megélhet, sem a mostani, sem egy későbbi kormánynak megszavaz­tatni nem lehetséges. Az a válságos időpont, mikor az az osztrák-magyar közgazdasági kiegyezés ismét élére lesz állítva, végzetszerűen közelget, mert a jelen év végéig — az 1899. évi XXX. törvényczikk értelmében — be kell következni a döntésnek. Mi, bízva a kormányunk állhatatos­ságában, nyugodtan nézünk a fejle­mények elébe. idegen segély. is. Hangsúlyoztuk, hogy ez a két segélyalap egészen magyar sőt, egészen református intézmény. Tehát kétszeresen magyar. Már most magyarázza meg valaki azt, hogy miért is folyamodik eme két segélyalap mellett egynémely református egyház egy­­egy idegen segélyegyesülethez? Mert mi azt még csak fel tudjuk fogni ésszel, hogy a „Királyföld“ szász nyelvű és szász érzelmű protestáns egyházai kül­földi subvenczióért lelkesednek; azt is megértjük, hogyha az erdélyrészi román túlzók bukaresti pénzzel Dakorománia esz­méjéért lelkesülő népet akarnak nevelni magyar földön, de már az szanszkrit al­fabéta előttünk, hogy milyen jogc­ímen folyamodik például a szájerégeni magyar református egyház a Lipcsében működő „Gusz­

Next