Székely Lapok, 1903. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)

1903-09-01 / 198. szám

XXXIII. évfolyam 198. szzám. Maros-Vásárhely, 1903. szeptember hó 1. P O JL, X. T IKAI T* Al 1* í I, JL I» Megjelenik: a kora délutáni órákban. Szerkesztőség: Bt. rét. koll. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. koll. nyomda.) Szerkesztőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatal! telefon szám 161. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. A Dijelvkérdés. (Dsk.) sz obstrukczió olyan, mint a vizeket télen összefagyasztott jégpánczél. Tiszta, kristályos lenne, ha csupán kristálytiszta források szolgáltatnák hozzá a vizeket, mik a hamisítatlan nemzeti közérzület por-, piszok- és trágyamentes talajából csörgedeznek elő. De a nálunk most folyt obstrukczióban több volt a piszok, por és trágyalé, mely a természet törvényei szerint együvé fagyott. Most, hogy a nemzeti tavaszodás langy fugalmai megolvaszszák ezt a jeget, most tűnik ki, hogy kevesebb volt benne a kristály tisztaság, mint a mennyi az önérdek, a meggondolatlanság és a feltűnés piszkos salakja. Az olvadásban leszűrődött a tiszta viz s jótékonyan ringatja magát szerte nemzeti étetünk mezőin. Csira képes magvakat életre kelt, megöntözi szunyadó életerejüket s fölébreszti azok termőerejét. De csak az a tiszta viz cselekszi meg ezt, mely utat nyert a mi szántóföldjeinkre s a melyet okos gazdák módjára árkokba vezetünk le, hogy nagy szárazságok idejére is megtakaríthassuk életadó erejéből a szükségeltetőt. A salak, a piszok az épen úgy rajta szárad az obstruáló ellenzéken, mint amilyen vastag réteggel lepte be az állami gépezet hajtószíjjait és kerekeit. Ezeket ettől megtisztítani, a gépezet lomha járását üzleti nyelven szólva újból üzemképessé tenni, hosszú idők fáradságos munkája lesz. Kérdés az, hogy az elmulasztottakat utána tudjuk-e dolgozni, de az bizonyos, hogy a parlamenti rend sztrájkemberei nem fognak segíteni tudni e munkában. Mert oda erő, munkakedv, önmegtagadás kell, nem szózápor és bankettező önömlengés. A fővárosi lapokban egyre olvassuk különböző felfogású államférfiak nyilatkozatait azokról a kérdésekről, amikben most tetszeleg magának az obstruáló függetlenségi párt. Most lett nyilvánvalóvá, hogy micsoda meggondolatlansággal dobta bele a nemzeti öntudat kohójába az ellenzék különösen a hadsereg nyelvkérdését, s hogy micsoda bonyodalmak támadhatnak ebből, különösen közjogi kölcsönösségünk rovására. A hadseregnek három féle nyelve van: a szolgálati, az oktatási és a vezényleti nyelv. Hát már most melyiket kívánják reformálni? A szolgálati nyelv a katonai adminisztráczió nyelve, a legjobb esetiben csak kétféle lehetne, mert a különböző nemzetiségek az egységesnek óhajtott közvédelem szempontjába akkora khaoszt ékelhetnének bele, hogy a hadsereg a Bábel-tornya sorsára jutna. Az oktatási nyelv különben is az illető ezredek nemzetisége szerint igazodik. A tót, a román, a szerb, a | sváb azt sem érti meg, hogy „herstelit,“ azt sem, hogy ,visszakozz. “ A | fogalmat kell a fejébe verni, s azt | csak saját anyanyelvén lehet, akár | micsoda legyen az oktatási nyelv. A vezényleti nyelv, mely katonai körök szerint mindössze körülbelül 150 szóra zsugorodik össze, részben hason sorssal dicsekedhetik nyelvi szempontból, de részben sokkal alárendeltebb jelentőségű, semhogy ettől függővé lehetne tenni a magyar államiság érvényesülését, és kockára dobni a monarchikus elvek egyik főtámaszát, külső szomszéd és belső ellenségekkel szemben: a hadsereg tekintélyét. Ausztriában is nyelvkérdést provokálni , merő képtelen helyzetnek előidézése volna épen ebből a szempontból. Nézetünk szerint e lappáliák mellőzésével fősúlyt kell helyezni a magyar tisztképzés, a magyar állami önállóságot kifejező zászló- és czimer kérdés, a magyar alkotmányra való fölesketés kérdéseire. Ezekben domborodik ki az állami szuverenitás, s nem a „jobbra nézz“-ben. Ezekbe az árkokba szeretnék mi vezetni az obstrukció vadvizeinek azt a részét, amit élvezettel szürcsölhet majd a magyar föld és a magyar ajk! A siketnémákról s azok oktatásáról. Irta: Nagy Péter siketnéma intézeti tanár. III. Jelenleg komoly készülődés van Debreczenben, Sopronban, Sárospatakon és Körmöczbányán s meglehet, hogy a jövő iskolai év elején már mind a négy városban megkezdik a siketnémák tanítását. Örvendetesnek eléggé örvendetes a haladás, de kielégítőnek még sem mondható. Mert attól, hogy valamely siketnéma tanításban és nevelésben részesülhessen, még messze, nagyon messze állnak. A fent említett 11 intézetben, illetve iskolában jelenleg 614 siketnéma van elhelyezve. De minthogy hazánkban a mindennapi iskolakötelesek siketnémák száma az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 3322, a még iskolázatlan tanköteles korban levőknek száma 2678. Vagyis ennyinek a tanításáról és neveléséről kellene még gondoskodni. E rideg számok mutatják egyrészt elmaradottságunkat a művelt nyugati államokkal szemben, hol több országban már a siketnémák tankötelezettségét is kimondották , másrészt pedig mutatják azt a tengernyi tennivalót, ami e tényben hazánkban még hátra van. Még szomorúbb eredményre jutunk azonban akkor, ha kizárólag az erdélyrészi siketnémák helyzetét tesszük vizsgálatunk tárgyává. Az 1900. népszámlálás adatai szerint a délkeleti felföld 15 megyéjében 3903 siketnéma él, kik közül 486 mindennapi iskolaköteles korban van. Számukra egyedül a kolozsvári intézet áll fenn, melynek jelenleg 48 növendéke van, kik közül 38 erdélyi származású, 10 pedig hazánk egyéb vidékéről való. 485 tanköteles korban levő erdélyrészi siketnéma közül tehát Csak 38 részesül a tanítás és nevelés áldásaiban. 448 pedig kitaszítva az emberi társadalomból a legmostohább sorsban nő fel. Míg tehát az anyaországban minden 100 tanköteles korban levő siketnóma közül mintegy 20 nyer kiképzést, addig az erdélyi részekben alig 7 részesül oktatásban. E szomorú valóság eléggé mutatja, hogy az erdélyi részekben egy második siketnéma intézetre, vagy iskolára már égető szükség van. Ha végig tekintünk Erdély térképén s rendre vizsgáljuk annak nagyobb városait.