Székely Lapok, 1906. január (46. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-03 / 1. szám

XXXVI. évfolyam. 1. szán. Maros-Vásárhely, 1906. január hó 3. Meetlenül: a kora délutáni Ariban. Szerkesztőség: kell. Eftula (izeikő I.) hova a lap szellemi részét illető közlemények kiedendők. Feji. A 1 KA 1 I . A. F előfizetést és hirdetéseket felvesz Veakt (ev. ref. kell. nyomda.) SzerkalatAl telefon számok 137. és 173. aiadéhivatal telefonszam 161. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 4 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 13 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Békehangulatok. — Politikai munkatársaink egyikétől. — Budapest, január 1. Már hetek óta békéről beszél mindenki az országban, mert mindenki érzi a béke feltétlen szükségességét. A lelkek mélyén intenzív békehangulat fészkelődött be, de úgy vagyunk vele, mint a mesebeli egerek a macskával. Az egerek is tudták, hogy megszabadulnak a macska veszedelmeitől, ha csengőt kötnek a farkára, de senki sem akadt az egerek között, akinek lett volna bátorsága a csengőt a macska farkára kötni. Az ország is meg akar szabadulni a macskától, a válságtól, az ország is tudja, hogy csengőt kell akasztani a macska farkára, azaz a királynak meg kell adni ami a királyé, a népnek pedig, ami a népé, de nincsen a koalícióban elég bátorság arra, hogy a honmentő kibontakozást megcsinálja. Minden békehangulat daczára meg kell tehát állapítani, hogy sajnos, a békének előfeltételei még mindig nincsenek meg A koalíció a katonai kérdésben még mindig oly merev, mint volt ennek előtte, a népjogok dolgában pedig még mindig oly szűkkeblű, mint valaha. Ez marad-e az állapot továbbra is, aggódva kérdezzük. Felelni azonban nem tudunk a kérdésre. Csak várakozással és reménykedve nézünk a jövőbe. Vajha Lukács Lászlónak, köz életünk e kipróbált kitűnőségének sikerülne kiemelni az ország megrekedt szekerét. Vajha sikerülne neki helyreállítani a parlament munkaképességét és alkotmányos életünk megzavart folytonosságát. Vajha sikerülne neki helyreállítani azt az egyetértést nemzet és király között, melyet a koalíczió, sajnos, oly szerencsétlenül megzavart. Annyi bizonyos, hogy ez kizárólag a koalícziótól függ. Ha a szövetkezett baloldal, lelépve arról a térről, melyre heve ragadta, olyan programmot állapít meg, amelybe a törvényhozás minden faktora, tehát a korona is minden joglemondás nélkül belenyugodhatik, huszonnégy óra alatt vége a válságnak. A békét ugyanis a korona komolyan akarja. Mesebeszéd az, mintha a király kedvét lelné a mostani bonyodalmakban. Mesebeszéd ez, de méltatlan, s alaptalan vád is, hiszen a király aljkotmányos uralma óta mindennek ! | adta jelét, csak annak nem, mintha barátja volna a zavaroknak. Meggyőződése lévén, hogy csak erős országnak lehet erős királya, erős ország pedig csak úgy alakulhat, ha zavartalan alkotmányosság védő pajzsa alatt végezheti az építés nagy munkáját, s mindig bebizonyította még áldozatok árán is, hogy csakis a békés, al-lkotmányos élet az ő eleme. De kívánja a békét a kormány is. Hiszen missiójával jönne ellentétbe, ha nem kívánná és nem mozdítaná elő. Tudja mindenki, hogy első kineveztetésekor kizárólag azt tűzte czélul maga elé, hogy a korona és a parlamenti többség közötti ellentéteket áthidalja. Mikor másodszor kinevezték, az volt a megbízása, hogy az alkotmányos kibontakozást teremtse meg, ha kell, a nemzetre apellálva. Nem természetes-e tehát, ha nem volna szükség a nemzet megkérdezésére, hogy akkor a kormány szívesen előmozdítana más kibontakozást is ? Ennek ellenkezőjét csak az teheti föl, aki azt képzeli, hogy a kormány még akkor is Pakson át akar például Szolnokra eljutni, hogyha minden kerülő nélkül is elérheti czélját. Igen is, a kormány őszintén, legalább oly őszintén akarja a békét, mint a koalíczió s éppen azért kész annak érdekében minden telé telthetőt megtenni. Minden hazafinak leghőbb vágya, hogy a Lukács vállalkozása sikerüljön. A kormány is ezt kívánja és haladéktalanul félre áll, ha a béke létrejön. Ha pedig nem jönne létre, akkor is teljesíti kötelességét. Megmaradva állássában, tovább intézi az ország dolgait és keresi az alkotmányos kibontakozást, ha nem lehetett a koalícióval, akkor a koaliczió ellenére, egyenest a nemzetnél. VERSEK. Uj evre. Idők árjának mozgatója, Hallgass meg minket, Istenem! Ez ujuló év rád dicsőség, Emberre békesség legyen; Adj jó esztendőt a hazának, Uj küzdelmekre uj erőt, Hevülésünkhöz bölcseséget, Hogy igazán szeressük őt. Add, hogy mi termő anyaföldünk, Mely zord kopár most s megfagyott, Megóvja élő melegével A benne elvetett magot; Nyomornak, bűnnek fagyos átkán Győzzön az áldó szeretet; Adj enyhülést a szenvedőnek Az éhezőnek kenyeret. Adj, zordon télnek tovatüntón Nyíló mezőket, szép tavaszt, Reményt, hogy a mi most csak álom, Jövőnk valóra váltja azt; Virulást szent eszményeinknek, Szabadságunknak szárnyakat, — Erős és lelkes ifjúságot, Mely tud hevülni és — halad! Adj aratást a nyár hevében Daltól jókedvűt, gazdagot, Hogy mind megtérjen idegenből, Ki téged, szép föld, itt hagyott . . . Add, hogy vezérit a hazának Vezesse férfi bölcsesség , szent akarat, mely vész között is Megállja bátran a helyét. Gyümölcsöt ontó gazdag ősszel Teljék meg kanna, pincze mind; Tölts gyöngyöző bort poharunkba, Hogy fölviditsa perczeink’ ... Hon állapotján, munka lázán, Az agg is, hogyha elmereng: Hadd lássa, bízva szebb jövőben, Derűsnek, szépnek a jelenti Oh, Uram, áldd meg ezt az évet, Mely bölcsőjéből ránk nevet, Hogy áldhassuk majd mi is egykor, S ő érte a Te szent neved; Add, oly sok étnek bus sorára Hogy boldog esztendőnk legyen, — Nem magunkért, magyar hazánkért Hallgass meg minket, istenem ! Szini-előadáson. Írta: a színtársulat naivája. Az első próba. Kiváncsi voltam szörnyűképen, Milyen lehet a partnerem? Ki engem sok küzdelmek árán, Végtére nőül elveszen. Az első próbán szemben álltunk, ő meghajolt s monda nevét. Én — szótlanul csak néztem, néztem Édes, mosolygó kék szemét. Egy jelenet. Zavarban voltam valahányszor Megláttam azt a kék szemet, S mig ő vallomását mondta, Elfeledem szerepemet.