Székely Lapok, 1906. szeptember (46. évfolyam, 199-223. szám)
1906-09-01 / 199. szám
XXXVI. évfolyam. 199 száz. Maros-Vásárhely, 1906. szeptember hó 1. Megjelenik: kora délutáni érti ban. Szerkesztőség: Bt.re 1. kell. nyomda (Benkő ?.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. POLITIKAI LAP Fővárosi szerkesztőség : VII., Rotterbiller-utcza 19. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Senki (ev. ref. kor. nyomda.)________ Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 6 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 10 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. A függetlenségi párt többsége. (S.t.) Midőn az általános választások után a függetlenségi párt abszolút többségre jutott, a helyzetet nem ismerő vérmes függetlenségi képviselők és elfogult híveik teljesen megváltozottnak, rózsás színben ragyogónak látták a világot, s azt hitték, hogy most már a függetlenségi párt hosszú évtizedeken át hangoztatott personál uniós politikája egy karika-csapásra megcsinálható. S ezen magasztos, s minden jó magyar ember fülének igen szépen hangzó körülménynek procgrammjuk szerint való megvalósulását (?) örömmámorban úszó hangon kiáltották ki ország-világnak. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter, a függetlenségi pártnak elvileg fiatal, de legtekintélyesebb tagja volt az, aki az örömmámorban úszókat lehűtötte. Azt a nagyfontosságú kijelentést tette ugyanis, hogy: úgy a kormányzati rendszert, mint a kormány munkaprogrammját nem befolyásolja, mert nem befolyásolhatja a függetlenségi párt abszolút többsége ; valamint nem befolyásolná az, ha egyetlen egy függetlenségi képviselő sem jutott volna be a parlamentbe, mert a kormány a neki kijelölt útról le nem térhet. Ez a nyílt kijelentés a kiabálók közül sokakat észretérített, akik aztán belátták, hogy a pártprogrammot „muszáj“ a czélszerűségnek alárendelni, mert a magasabb politikai érdekek, az adott körülmények s a vezérek által a koalíciós pártokra nézve kötelezőleg elfogadott paktum követeli ezt így. Voltak és vannak azonban ma is a függetlenségi pártnak olyan tagjai és az országban, annak minden részében olyan párt hívei, akik nyíltan, leplezetlenül hirdették és hirdetik, hogy: ha politikai téren nem is érhetett el semmit abszolút többségével a függetlenségi párt, legalább a minden téren való egyéni érvényesülés legyen fáradságos küzdelmének jutalma. És jelentkezett is mindenki hűségesen a konczért, aki legalább egy köpéssel is hozzájárult a paktum, a nemzeti követeléseket magában nem foglaló paktum létrejöveteléhez; aki így aztán kapott — hallgatott, a ki nem kapott — az kiabált. Sok ilyen kiabáló van ma is, még a függetlenségi párt kebelében. Tudja ezt a pártvezér, a személyi érdekeket hajhászókat mindenkor gyűlölni tudó Kossuth Ferencz is, s éppen ezért hangoztatja azt a szándékát, hogy legközelebb konferencziát kell összehívni, s föl kell vetni a pártvezetőség iránti bizalmi kérdést s akinek nem tetszik a vezetőség működése, ki kell tessékelni a pártból, mert suba alatt dolgozókra, alattomoskodókra, a pártot magát támadó, koncz után igazodó párttagokra nincs szükség. S ezek a jó urak ki is fognak lépni a függetlenségi pártból s talán még „ellenzékesdit* is fognak az ország előtt játszani; obstruálni is fognak s maguknak fogják vindikálni a ,honmentő* nevet s hazaáruló lesz minden párt, mely a föld színén létezni fog, ha Kossuth Ferencz, Apponyi Albert, vagy ha maga a Jézus Krisztus áll is az élére. S a jó magyar nép tapsolni fog új honmentesnek, mert hát minden bajnak okozója a mindenkori kormány, a mely adót szedet, egzekváltat és katonát soroztat a „nimetnek”, s hogyne hallaná szívesen a jó magyar paraszt azt, ha szidják a „császárt, minisztereit, még ha Kossuthnak, Apponyinak, vagy bánja is ”, bárminek hívják is azokat. A függetlenségi párt jelenlegi abszolút többsége — maga Apponyi bizonyítja — nem sokat ér, hivatását csak akkor tölti be, ha azt a kormányt, amely csak a jövő előkészítésére vállalkozott, önzetlenül támogatja. Ezt kell tennie a mai függetlenségipártnak. A magyar nép pedig térjen magához és ne higgjen a konczra éhes, de azt még meg nem kapott s azért ellenzékeskedő talmi hazafiaknak. Igazi ellenzéket csak az általános titkos választói jog teremthet meg, amely megtisztítja a parlamentet a mai baczillusoktól. Kívánatos, hogy minél hamarabb meglegyen az A gabonaraktár. A maros-torda megyei gazdák gabonaraktár szövetkezetének megalakítása tárgyában tegnap a megyeház üléstermében gyűlés lett tartva, melyen e nagyfontosságu kérdést, melynek eldöntését a mai viszonyok között, mikor a gabonaárak a legminimálisabbra csökkentek, — ez immár gazdáinkra életkérdésként nehezedett s a megjelent nagyszámú birtokos és vármegyénk vezető férfiai a lehető legnagyobb ügybuzgósággal tárgyalták. Az ülést d. e. 11 órakor gr. Toldalagi László elnök nyitja meg, üdvözölve a jelenlevőket, felemlíti azon sajnálatos körülményt, melyben most gazdáink vannak, t. i. a gabonaárak folytonos csökkenését, mely ellen védekezni nem tudnak, mert legtöbbnek számbavehető tőkéje nem lévén, kénytelen termését már előre, néha az aratás és cséplés költségeiért eladni. Az e bajok orvoslására alakult háromtagú bizottság, melynek tagjai gr. Bethlen István, gr. Toldalagi László és Bernády György dr. elvégezte feladatát, melyet Borhegyi borviz sziklából fakadó természetes gyógy és üditő savanyuviz. Forráskezelőség Baróth, Háromszéki Főraktár Maros-Vásárhely és vidéke részére: Petras G. Utódai Vasváry és Halász fűszer és csemege üzletében.