Székely Lapok, 1906. szeptember (46. évfolyam, 199-223. szám)

1906-09-01 / 199. szám

XXXVI. évfolyam. 199 száz. Maros-Vásárhely, 1906. szeptember hó 1. Megjelenik:­­ kora délutáni érti ban. Szerkesztőség: Bt.re 1. kell. nyomda (Benkő ?.), hova a­ lap szellemi részét illető közlemények küldendők. P­OLITIKAI LAP Fővárosi szerkesztőség : VII., Rotter­biller-utcza 19. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Senki (ev. ref. kor. nyomda.)________ Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 6 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 10 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­­évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. A függetlenségi párt többsége. (S.t.) Midőn az általános válasz­tások után a függetlenségi párt abszo­lút többségre jutott, a helyzetet nem ismerő vérmes függetlenségi képviselők és elfogult híveik teljesen megválto­­zottnak, rózsás színben ragyogónak látták a világot, s azt hitték, hogy most már a függetlenségi párt hosszú évti­zedeken át hangoztatott personál uniós politikája egy karika-csapásra megcsi­nálható. S ezen magasztos, s minden jó magyar ember fülének igen szépen hangzó körülménynek procgrammjuk sze­rint való megvalósulását (?) örömmá­morban úszó hangon kiáltották ki or­szág-világnak. Gróf Apponyi Albert vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter, a függetlenségi pártnak elvileg fiatal, de legtekintélye­sebb tagja volt az, a­ki az öröm­má­morban úszókat lehűtötte. Azt a nagy­­fontosságú kijelentést tette ugyanis, hogy: úgy a kormányzati rendszert, mint a kormány munkaprogrammját nem befolyásolja, mert nem befolyásol­hatja a függetlenségi párt abszolút többsége ; valamint nem befolyásolná az, ha egyetlen egy függetlenségi kép­viselő sem jutott volna be a parla­mentbe, mert a kormány a neki kije­lölt útról le nem térhet. Ez a nyílt kijelentés a kiabálók kö­zül sokakat észretérített, a­kik aztán belátták, hogy a pártprogrammot „mu­száj“ a czélszerűségnek alárendelni, mert a magasabb politikai érdekek, az adott körülmények s a vezérek által a koalíc­iós pártokra nézve kötelező­­leg elfogadott paktum követeli ezt így. Voltak és vannak azonban ma is a függetlenségi pártnak olyan tagjai és az országban, annak minden ré­szében olyan párt­ hívei, a­kik nyíltan, leplezetlenül hirdették és hirdetik, hogy: ha politikai téren nem is érhetett el semmit abszolút többségével a függet­lenségi párt, legalább a minden téren való egyéni érvényesülés legyen fárad­ságos küzdelmének jutalma. És jelentkezett is mindenki hűsége­sen a konczért, a­ki legalább egy kö­péssel is hozzá­járult a paktum, a nemzeti követeléseket magában nem foglaló paktum létre­jöveteléhez; aki így aztán kapott — hallgatott, a ki nem kapott — az kiabált. Sok ilyen kiabáló van ma is, még a függetlenségi párt kebelében. Tudja ezt a pártvezér, a személyi érdekeket hajhászókat mindenkor gyűlölni tudó Kossuth Ferencz is, s éppen ezért hangoztatja azt a szándékát, hogy leg­közelebb konferencziát kell összehívni, s föl kell vetni a pártvezetőség iránti bi­zalmi kérdést s a­kinek nem tetszik a vezetőség működése, ki kell tessékelni a pártból, mert suba alatt dolgozókra, alattomoskodókra, a pártot magát tá­madó, koncz után igazodó párttagokra nincs szükség. S ezek a jó urak ki is fognak lépni a függetlenségi­ pártból s talán még „ellenzékesdit* is fognak az ország előtt játszani; obstruálni is fognak s maguknak fogják vindikálni a ,hon­­mentő* nevet s hazaáruló lesz minden párt, mely a föld színén létezni fog, ha Kossuth Ferencz, Apponyi Albert, vagy ha maga a Jézus Krisztus áll is az élére. S a jó magyar nép tapsolni fog új honmentesnek, mert hát minden baj­nak okozója a mindenkori kormány, a mely adót szedet, egzekváltat és katonát soroztat a „nimetnek”, s hogyne hallaná szívesen a jó magyar paraszt azt, ha szidják a „császárt, minisztereit, még ha Kossuthnak, Ap­­ponyinak, vagy bánja is ”, bárminek hívják is azokat. A függetlenségi­ párt jelenlegi abszo­lút többsége — maga Apponyi bizo­nyítja — nem sokat ér, hivatását csak akkor tölti be, ha azt a kormányt, a­mely csak a jövő előkészítésére vállal­kozott, önzetlenül támogatja. Ezt kell tennie a mai függetlenségi­pártnak. A magyar nép pedig térjen magához és ne higgjen a konczra éhes, de azt még meg nem kapott s azért ellen­­zékeskedő talmi hazafiaknak. Igazi ellenzéket csak az általános titkos választói jog teremthet meg, a­mely megtisztítja a parlamentet a mai baczillusoktól. Kívánatos, hogy minél hamarabb meglegyen az­ A gabona­raktár. A maros-torda megyei gazdák gabona­raktár szövetkezetének megalakítása tár­gyában tegnap a megyeház üléstermében gyűlés lett tartva, melyen e nagyfontos­­ságu kérdést, melynek eldöntését a mai viszonyok között, mikor a gabonaárak a legminimálisabbra csökkentek, — ez­ immár gazdáinkra életkérdésként nehezedett s a megjelent nagyszámú birtokos és várme­gyénk vezető férfiai a lehető legnagyobb ügybuzgósággal tárgyalták. Az ülést d. e. 11 órakor gr. Toldalagi László elnök nyitja meg, üdvözölve a je­lenlevőket, felemlíti azon sajnálatos körül­ményt, melyben most gazdáink vannak, t. i. a gabonaárak folytonos csökkenését, mely ellen védekezni nem tudnak, mert legtöbbnek számbavehető tőkéje nem lé­vén, kénytelen termését már előre, néha az aratás és cséplés költségeiért eladni. Az e bajok orvoslására alakult három­tagú bizottság, melynek tagjai gr. Bethlen István, gr. Toldalagi László és Bernády György dr. elvégezte feladatát, melyet Borhegyi borviz sziklából fakadó természetes gyógy és üditő savanyuviz. Forráskezelőség Baróth, Háromszé­ki Főraktár Maros-Vásárhely és vidéke részére: Petras G. Utódai Vasváry és Halász fűszer és csemege üzletében.

Next