Székely Lapok, 1908. február (48. évfolyam, 26-50. szám)
1908-02-01 / 26. szám
XXXVIII. évfolyam. SG. Maros-Vásárhely, 1908. február hó . Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Kazinczy utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222 Felelős szerkesztő : MÁTHÉ GYULA Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor 80 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre isikor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Hogy védik ti infekitit maggyikok ? Szépen védik. Dicsőn védik. Kossuth Lajos ha élne rá se ismerne arra a táborra, amely farizeusi szemforgatással az ő szent nevét meri hangoztatni és a hazát védni. A harcias függetlenségi és 48-as urak, a honvédő és a bécsi kapukat döngető Bolondok ma kezes birkanyájjá vedlettek és mennek a vágóhídra, hogy fejüket messék Magyarország hóhérjai. De nemcsak magukat veszítik ám el a végzetes nyaktiló alatt. Pusztulásba, kárhozatba vonszolnak magukkal együtt egy egész védtelen nemzetet, amely a hazugság talpnyaló kultuszától elkábulva nem képes és talán nem is akar tiltakozni az elvetemült orgyilkosság ellen Delegációba mennek a híres alkotmányvédő függetlenségiek és ottan megszavaznak a magyar nép terhére milliókat, meg újra milliókat. Nem is egyet vagy kettőt, de ötvenhetet csak azért, hogy annál több hadihajója, tengerésze és ágyúja legyen a császári és királyi közös hadseregnek. Hát ezt tanította Kosuth Lajos? Hát ezért folyt annyi sok vér 48-ban? És legalább ha kapnánk valami ellenértéket ezekért a töméntelen anyagi áldozatokért, amelyeket a nemzet vagyonából kell majd kiszorítson az adóprés. Igen, kapunk, vívmányokat kapunk. Nevezetes vívmányokat kapunk. — Magyar címert a nagykövetek. És magyar zászlót a hadihajók. Az ágyucsöveket pedig bizonyára háromszinű szalaggal fogja felékesíteni a tűzmester. Valóban értékes vívmányok és ha kissé drága is az áruk, ez a félrevezetett szerencsében nemzet még ezeket a csekélységeket is szevrepeső örömmé fogadná, ha megkapná valamikor. De lesznek-e vívmányok egyáltalán? És ha csakugyan lesznek, hát mikor lesznek ? Ezek azok az időszerű kérdések, amelyekre a székely paraszt méla egykedvűséggel csak igy szokott felelni: — Soha napján... És a székely parasztnak sok igaza van. És igaza van minden kételkedőnek, aki már elvesztette hitét ebben a szennyes politikai összevisszaságban. A magyar delegátusok azonban keveset törődnek a hittel s a nép jóhajaival. Még kevesebbet azzal a tengernyi fajjal, amelyet nem akarnak fülükbe verni''. ők csak a hatalom szavára hallgatnak és a hatalom parancsát követik minden tetteikben. Milliókat kivon tőlük a hatalom ? Hát előteremtik a milliókat, nem ugyan a saját zsebükből, de a nép verejtékes filléreiből. Nem elegek talán a milliók ? Hát megszavaznak újabb milliókat, egészen addig, amíg Bécs is megelégli ezt a mértéken felüli lakájszolgálatot és egyszer rájuk rivall egy szemérmetes ,ha 1 t“-kiáltást. Egy *ha 1 t“-ot, amely megállítja vészes útjukban ezeket a hatalomtól felfuvalkodott ál-hazafiakat, akik rövid huszonnégy óra leforgása alatt tegnap is megszavaztak Bécsnek egy ötvenhét milliós közös költségvetést, 57 milliót, tehát huszonkét millióval többet, mint a tavaly és talán még többet is megszavaznának, ha Bécs nem szégyelné többet kérni. De hát Bécs szégyelli magát. És igazán nagy szerencse a magyarra, hogy Bécsben tudják, hogy meddig szabad terjedjen a tisztesség határa és meddig is lehet nyújtózkodni azzal az obligát takaróval. Az úgynevezett közmondásos lepedővel, tisztelt honatyák, a lepedővel, amelyet örök takaró helyett most szemfedélképen akarnak ráboritni a türelmes magyarra. Szavazzák a milliókat. Magyar delegátusok Bécsben. — A politikai világnak az a szenzációja, hogy a függetlenségi és 48 as párti delegátusok három nap alatt úgyszólván minden vita nélkül megszavazták Bécsnek a hadügyminiszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter által kért millókat. Csakis a tengerészeti albizottság tárgyalásánál volt neomi közjogi vita, amelyet Kmety Károly rendezett a magyar nyelv használata érdekében, azt hangoztatván, hogy az országos bizottságban és albi- ff”v:'-;i^^^^®^®^Tfidöbetegsegek, nuruiuh, Cv /# köhögés, skrofurozis, Influenza Tf tti ^ B jff «Un számtalan tacit ér orvos által naponta alásihn. w vB W MkVMpr értéktelen utánzatokat is Irmáinak, kérje« «ÚJK festeif ^$ ||$ «T* ■»•«•► „J LOcKe“ OTtdoti «rr** versét írtr« * gyógr'itrti M* , I W. ■«ffaam«La stadie A