Székely Lapok, 1909. március (49. évfolyam, 33-49. szám)
1909-03-02 / 33. szám
XXXIX. évfolyam. 33. szám. Maros-Vásárhely, 1909. március 2. FÜGGETLEN POLITIKA! UJSÄG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség: Kazinczy utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: MÁTHÉ GYULA Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Bethlen István és a Ne temere A protestáns világban mély megdöbbenést keltett a református Bethlen István grófnak a Ne temere ügyben tanúsított magatartása. De roszszul írtuk. Nemcsak a protestáns hívek botránkoztak meg BethlenIstván antiliberális politikáján. Maga a pápai fenhatóság alatt álló klérus, a sérelmes pápai bullát támogató katholikus papság is elítélte Bethlen Istvánnak a Nelemere ügyben kifejtett hálátlan szereplését és gúnyosan mosolyogva rejtélyes célzásokat tesznek a pápával kacérkodó Bethlen István protestáns jellemére. — Ejnye, ejnye — így sóhajtanak fel a kegyes tisztelendő urak — bizony nem hittük volna, hogy egy ősnemesi családból származott református főur, egy Bethlen István, aki hozzá főgondnok is a marosi egyházmegyében árulója legyen a protestáns álláspontnak és egy malomban őröljön velünk a római pápaság híveivel. Azt hisszük, ennél súlyosabb kritikát igazán nem lehetne mondani Bethlen István gróf egyéniségéről. Íme még a klerikálisok is elfordulnak tőle, azok is, akiknek elismerésére és tapsára holtbizonyosan számított a gróf úr. Keserű egy lecke, de nagyon tanulságos és nagyon is megérdemelte a pápabarát Bethlen István. Most legalább megtanulhatja az önmagának tetszelgő gróf úr, hogy van egy bizonyos határa az ízléstelenségnek, amelyen túl már csak a csömör, az undor következik. Bethlen István a marostordai Netemere ügyben átlépte ezt a bizonyos határt és saját hitét elárulva megbotránkozást keltett nemcsak az elárult protestánsok, de a klerikálisok táborában is. A közvélemény undorral fordul el ettől a botránytól és hamarosan napirendre fog térni a marostordai Netemere ügy felett. De az inzultált marostordai református egyház ezt a tapintatlan sérelmet nem szabad megtorlás nélkül hagyja. Feltétlenül elégtételt és illő rehabilitálást követel Bethlen Istvántól a meghurcolt református egyház. Ez a várható elégtétel, ez a köteles rehabilitáció pedig nem lehet más, csak egyféle és csakis az, hogy Bethlen István gróf haladéktalanul távozzék a marosi egyházmegye főgondnoki állásából. Egy ilyen antiliberális four, mint Bethlen István semmi szin alatt nem maradhat továbbra is egy olyan előkelő pozícióban, mint amilyen a világi főgondnokság. Azzal, hogy saját hitvallását elárulta a gróf az igazán keveset törődünk. Talán még jobb is a közre, hogy a lelkiismeretlen Bethlen István önként vonta ki magát a protestáns liberálisok intelligens seregéből. Úgy se tudta volna méltóan betölteni hivatását. De igenis felette súlyosnak tartjuk azt a körülményt, hogy a Rómába veagáló Bethlen István nemcsak saját magát, de elsősorban azt az előkelő egyházmegyét is kompromittálta, amelynek érdemetlenül ma még világi vezetője. Békével figyelmeztette, szép szóval kérte az egyházmegye esperese Bethlen Istvánt, hogy ne szólaljon fel a Ne temere védelmében, ne kompromittálja a marosi egyházmegyét és Bethlen István az „igaz református“ Bethlen István mégis felszólalt. Csak azért is felszólalt. És arról a helyről minél előbb. Mondjon le Bethlen István a leggyorsabb tempóban Ne várja be azt, hogy esetleg kényszerítsék erre a lemondásra A Székely Lapok egyes számai kaphatók délutáni 1/24 órától kezdve a dohánytőzsdékben. Hogy járt Récében Kossuth Lajos? -- És hogy járt Kossuth Ferenc ? — Egy igen érdekes cikket veszünk át a „Magyar Pénzügy“-ből, amely a két Kossuthot, az apát és a fiút hasonlítja össze. Érdemes ezt a cikket elolvasni, mert meg lehet belőle tudni, hogy mikép gondolkozik a magyar pénzügyi világ a kicsi Kossuth Ferenc bécsi útjáról és mikép a nagy Kossuth Lajosról, akitől hajdan reszketett Bécs. A Magyar Pénzügy cikke így szól: Úgy rémlik előttünk, mintha valamikor olvastunk volna egy történetet — vagy mese volt talán ? — arról, hogy ezelőtt 60 évvel bizonyos Kossuth Lajos nevezetű országgyűlési követ — néhány társa és a magyar fiatalság által kísérve — felment Bécs városába, hogy a király elé terjessze a magyar nemzet kívánságait. Mielőtt azonban ez a „szürke ember”, aki nem volt sem mágnás, sem bankdirektor, hanem csak egyszerű ügyvéd és hírlapíró megérkezett volna Bécsnek városába, V. Ferdinád király mindenható minisztere, Metternich, jónak látta, a „szürke ember“ érkezésének hírére, Bécsből egyszerűen megugrani, míg a jó bécsi bürgerek öröm ujjongással fogadták a magyar nemzeti szinű zászlókkal díszített gőzöst, amely Kossuth Lajost Bécsbe vitte. Azután pedig ez a Kossuth, — ha a mesében hinni lehet — megjelent kíséretével a Burg udvarában az őrség tisztelgett neki, a jó Ferdinand császár és király pedig eléje sietett, átvette tőle a magyar nemzet 12 pontba foglalt kívánalmait és anélkül, hogy minisztereivel, a Reichsrattal, Luegerrel és másokkal tanácskozott volna, aláírásával és pecsétjével erősítette meg a 12 pontot. Most, majdnem 61 év múlva, megismétlődött ez a mesébe illő jelenet. Most is egy Kossuth — nem Lajos, hanem Ferenc — elindult Bécsbe, hogy az uralkodó előtt a nemzet kívánalmait tolmácsolja. De ez Kossuth nem egyszerű képviselő, hanem /V g I f ft | , 80 év óta fennálló CZIPÉSZ ÜZLETEMET 1909. május l-yi^T OTfla| 1/0*7QO tat&i átteszem a Nap vendéglő mellett levő SI. házszám alá. M /|nl fj II ni ynXIj^ S egyben tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy raktáromon levő , " nagymenyiségű áruimat, úgymint férfi, női és gyermekeipői-_met minden színben és kivitelben — átköltözködésem megkönnyítése végett — leszállított előállítási árban is eladom. Továbbá tisztelettel kérem a nagyérdemű közönségnek eddigi irántam tanúsított bizalmát továbbra is, s becses megrendeléseit ez után is kérve, a legnagyobb készséggel, a legjutányosabb árban fogom azokat kielégíteni. Kiváló tisztelettel Székely Dénes, cipész.