Székely Lapok, 1909. március (49. évfolyam, 33-49. szám)

1909-03-02 / 33. szám

XXXIX. évfolyam. 33. szám. Maros-Vásárhely, 1909. március 2. FÜGGETLEN POLITIKA! UJSÄG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazinczy­ utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: MÁTHÉ GYULA Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Bethlen István és a Ne temere A protestáns világban mély meg­döbbenést keltett a református Beth­len István grófnak a Ne temere ügy­ben tanúsított magatartása. De rosz­­szul írtuk. Nemcsak a protestáns hí­vek botránkoztak meg Bethlen­­István antiliberális politikáján. Maga a pápai fenhatóság alatt álló klérus, a s­érel­­mes pápai bullát támogató katholikus papság is elítélte Bethlen Istvánnak a Ne­lemere ügyben kifejtett hálátlan szereplését és gúnyosan mosolyogva rejtélyes célzásokat tesznek a pápával kacérkodó Bethlen István protestáns jellemére. — Ejnye, ejnye — így sóhajtanak fel a kegyes tisztelendő urak — bi­zony nem hittük volna, hogy egy ős­­nemesi családból származott reformá­tus főur, egy Bethlen István, aki hozzá főgondnok is a marosi egyházmegyé­ben árulója legyen a protestáns állás­pontnak és egy malomban őröljön ve­lünk a római pápaság híveivel. Azt hisszük, ennél súlyosabb kriti­kát igazán nem lehetne mondani Bethlen István gróf egyéniségéről. Íme még a klerikálisok is elfordulnak tőle, azok is, akiknek elismerésére és tap­sára holtbizonyosan számított a gróf úr. Keserű egy lecke, de nagyon tanul­ságos és nagyon is megérdemelte a pápabarát Bethlen István. Most leg­alább megtanulhatja az önmagának tetszelgő gróf úr, hogy van egy bizo­nyos határa az ízléstelenségnek, ame­lyen túl már csak a csömör, az un­dor következik. Bethlen István a marostordai Ne­temere ügyben átlépte ezt a bizonyos határt és saját hitét elárulva megbot­ránkozást keltett nemcsak az elárult protestánsok, de a klerikálisok tábo­rában is. A közvélemény undorral fordul el ettől a botránytól és hamarosan napi­rendre fog térni a marostordai Ne­temere ügy felett. De az inzultált ma­rostordai református egyház ezt a ta­pintatlan sérelmet nem szabad meg­torlás nélkül hagyja. Feltétlenül elég­tételt és illő rehabilitálást követel Beth­len Istvántól a meghurcolt református egyház. Ez a várható elégtétel, ez a köte­les rehabilitáció pedig nem lehet más, csak egyféle és csakis az, hogy Beth­len István gróf haladéktalanul távoz­zék a marosi egyházmegye főgond­­noki állásából. Egy ilyen antiliberális four, mint Bethlen István semmi szin alatt nem maradhat továbbra is egy olyan elő­kelő pozícióban, mint amilyen a vi­lági főgondnokság. Azzal, hogy saját hitvallását elárulta a gróf az igazán keveset törődünk. Talán még jobb is a közre, hogy a lelkiismeretlen Beth­len István önként vonta ki magát a protestáns liberálisok intelligens se­regéből. Úgy se tudta volna méltóan betölteni hivatását.­ De igenis felette súlyosnak tartjuk azt a körülményt, hogy a Rómába veagáló Bethlen István nemcsak sa­ját magát, de első­sorban azt az elő­kelő egyházmegyét is kompromittálta, amelynek érdemetlenül ma még világi vezetője. Békével figyelmeztette, szép szóval kérte az egyházmegye esperese Bethlen Istvánt, hogy ne szólaljon fel a Ne temere védelmében, ne kompro­mittálja a marosi egyházmegyét és Beth­len István az „igaz református“ Beth­len István mégis felszólalt. Csak azért is felszólalt. És arról a helyről minél előbb. Mondjon le Bethlen István a leggyor­sabb tempóban Ne várja be azt, hogy esetleg kényszerítsék erre a lemon­dásra A Székely Lapok egyes számai kaphatók délutáni 1/2­4 órától kezdve a do­hány­tőzsdékben. Hogy járt Récében Kossuth Lajos? -- És hogy járt Kossuth Ferenc ? — Egy igen érdekes cikket veszünk át a „Magyar Pénzügy“-ből, amely a két Kossuthot, az apát és a fiút hasonlítja össze. Érdemes ezt a cikket elolvasni, mert meg lehet belőle tudni, hogy mikép gon­dolkozik a magyar pénzügyi világ a kicsi Kossuth Ferenc bécsi útjáról és mikép a nagy Kossuth Lajosról, akitől hajdan resz­ketett Bécs. A Magyar Pénzügy cikke így szól: Úgy rémlik előttünk, mintha valamikor olvastunk volna egy történetet — vagy mese volt talán ? — arról, hogy ezelőtt 60 évvel bizonyos Kossuth Lajos nevezetű országgyűlési követ — néhány társa és a magyar fiatalság által kísérve — felment Bécs városába, hogy a király elé terjessze a magyar nemzet kívánságait. Mielőtt azonban ez a „szürke ember”, aki nem volt sem mágnás, sem bankdirektor, hanem csak egyszerű ügyvéd és hírlapíró meg­érkezett volna Bécsnek városába, V. Fer­­dinád király mindenható minisztere, Metter­nich, jónak látta, a „szürke ember“ érke­zésének hírére, Bécsből egyszerűen meg­­ugrani, míg a jó bécsi bürgerek öröm ujjongással fogadták a magyar nemzeti szinű zászlókkal díszített gőzöst, amely Kossuth Lajost Bécsbe vitte. Azután pedig ez a Kossuth, — ha a mesében hinni lehet — megjelent kíséretével a Burg udvarában az őrség tisztelgett neki, a jó Ferdinand császár és király pedig eléje sietett, át­vette tőle a magyar nemzet 12 pontba foglalt kívánalmait és anélkül, hogy minisz­tereivel, a Reichsrattal, Luegerrel és másokkal tanácskozott volna, aláírásával és pecsétjével erősítette meg a 12 pontot. Most, majdnem 61 év múlva, megismét­lődött ez a mesébe illő jelenet. Most is egy Kossuth — nem Lajos, hanem Ferenc — elindult Bécsbe, hogy az uralkodó előtt a nemzet kívánalmait tolmácsolja. De ez Kossuth nem egyszerű képviselő, hanem /V g I f ft | , 80 év óta fennálló CZIPÉSZ ÜZLETEMET 1909. május l-yi^T OTfla| 1/0*7QO tat&i átteszem a Nap vendéglő mellett levő SI. házszám alá. M /|nl fj II ni ynXIj^ S egyben tudatom a nagyérdemű közönséggel, hogy raktáromon levő , " nagymenyiségű áruimat, úgymint férfi, női és gyermek­eipői-_­met minden színben és kivitelben — átköltözködésem megkönnyítése végett — leszállított előállítási árban is eladom. Továbbá tisztelettel kérem a nagyérdemű közönségnek eddigi irántam tanúsított bizalmát to­vábbra is, s becses megrendeléseit ez után is kérve, a legnagyobb készséggel, a legjutányosabb árban fogom azokat kielégíteni. Kiváló tisztelettel Székely Dénes, cipész.

Next