Székely Lapok, 1909. június (49. évfolyam, 83-98. szám)

1909-06-03 / 83. szám

XXXIX. évfolyam. 83. száza. Maros-Vásárhely, 1909. junius 3. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: V IÁTHÉ <JÍ \ XJI. A Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1­kor 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Rosszul áll a református egyház vagyona. — Segítsen Bernády fögondnok. — A marosvásárhelyi református egy­házról szomorú, nagyon szomorú dol­got hallunk. Maros-Torda és az egész Székely­föld legnagyobb református egyháza ellen — amint a Hírlapból olvassuk — végrehajtási zárlatot kért a buda­pesti Jelzálog és Hitelbank. Nem tudjuk ezért a szomorú eset­ért eléggé megróni az egyház vezető­ségét, akiknek — úgy látszik — fon­tosabbak a saját anyagi dolgaik, mint az egyháznak az ügyei. A zseniális főgondnok , az egyház ügyvezető lelkésze, akik azt hirdetik magukról, hogy a legtöbbet dolgoz­nak a városon s a városért, nem sza­bad lett volna, hogy ennyire enged­jék futni a híres református egyház vagyoni helyzetét. No de ezeknek az uraknak renge­teg sok dolguk van ! Városrendezés , építés, szépítés a fögondnok úr első teendője. Méhészet, bankalapítás, ipari vállalatbani kapzsiság stb. a vezető lelkész födolga s csak harmadrendű dolog az egyházi ügyek , melyekkel nem érdemesítik a komolyabb mun­kálkodást. Nem tudjuk eléggé megróni az egyház azon tekintélyes és vagyonos tagjait sem, akik a hivatali rangot és címet ugyan elfogadják, de azt hiszik, hogy ezzel már eleget is tettek köte­lességüknek. Vannak ezeknek az uraknak akkora összeköttetésük, hogyha csak egy cse­kély fáradtságot nem sajnáltak volna, bizonyára rendezni tudják az egyház anyagi ügyeit. Siessenek, mentsék meg a csődtől a színmagyar református egyház va­gyoni helyzetének összeomlását, amíg az nem késő. Siessenek, mert ez a csőd óriási szégyene lenne nemcsak az egyház­nak, de az egész Székelységnek, az egész erdélyi magyarságnak. Hívjanak össze rendkívüli közgyűlést és tegyenek meg első­sorban azok mindent, akiknek hanyagságából meg­történhettek e szomorú dolgok s nyíl­tan, őszintén világosítsák fel első­sor­ban a híveket, azután a társadalmat és ne engedjenek országos botrányt csinálni az egyház ügyeiből — ha mindjárt anyagi áldozattal kellene is azt megakadályozni. Siessenek amíg nem késő, pár per­cig nyugodjon a város szépítészet s a méhészet, szőlészet, szövetkezet stb. stb. Dolgozzanak azok, akiknek köte­lességük , áldozzanak azok, akiknek van anyagi tehetségük s ha kell ne szégyenkezzenek még a koldulástól sem. „Kapáljanak az Úr szőlőjében !“ A koalíció agonizál. Érdekes kis közlemény jelent meg a „Pesti Futár”, ez üldözött, de azért közkedveltségnek örvendő szókimondó hetilap legutóbb megjelent 58-ik szá­mában, melyet érdekességénél fogva egész terjedelmében átvéve, minden kommentár nélkül közreadunk, hadd lássa a kiábrándulóban lévő olvasó közönségünk is, mikép végvonaglik a nemzet ámító, országrontó koalíció. Az érdekes közlemény szóról-szóra ezeket foglalja magában : Ügyvivők vagy miniszterek. A bukott Wekerle kabinet örök szégyen­foltja marad a magyar történelemnek. Fel­­bőszítőbb alakok aligha voltak még a ma­gyar hatalmon. Szemfényvesztők, rosszak, éhesek, konokok, amellett páratlanul un­intelligensek és tehetségtelenek. Ezekkel csak a Holló csoport versenyzik álnokság és elszántság dolgában. Wekerle, akinek egy szavát sem lehet elhinni, Kossuth, aki korlátolt és külsőleg is tűrhetetlen, Apponyi, akiben egy szobafestő lelke lakik és Günther, aki korrektori állást sem ér­demel. Az csak kettő van köztük: Andrássy és gróf Zichy. Kedves, szeretetreméltó ember pedig csak egy: a katonaminiszter, Jekelfalussy. Most, a válság körül is igazi formájuk­ban mutatkoznak ezek a kicsapott minisz­terek. A király tűzzel-vassal kényszerítette őket a lemondásra. idig bírt velük. És ők, az ügyvivők még ma is úgy szerepelnek, mint komoly miniszterek. íme két hivata­los kommüniké: 1. Hétfőn délben féltizenkettőkor Kos­suth Ferencz kereskedelmi minister lakásán minisztertanács lesz, amely­ben a kabinet valamennyi tagja részt vesz. A minisztertanács az időközben felhalmozódott minisztertanácsi ügye­ket intézi el, de ezek mellett a vál­sággal is foglalkozik s azt az előter­jesztést beszéli meg, am­elylyel We­kerle miniszterelnök a király elé megy. II. Wekerle Sándor miniszterelnök, ma délben meglátogatta Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztert és körülbelül egy óra hosszat tanácskozott vele. Ez a tanácskozás valószínűleg összefüg­gésben van a miniszterelnök legköze­lebbi bécsi útjával. Wekerle Sándor ugyanis hétfőn utazik Bécsbe, hogy a királynak jelentést tegyen a helyzetről és az e héten való tárgyalásairól Szóval május 24-én még Kossuth Ferenc úgy hívja magát, hogy kereskedelmi mi­niszter, Wekerle Sándor pedig, mint mi­niszterelnök szerepel a hivatalos kiadások­ban. Ez a poén igazán beleillik a koalíciós kormány hazug, alávaló karrierjébe. Szé­gyenük bevallani, hogy ők is csak ügyvivők mint a darabontok. És hivatalosan minisz­tereknek nevezik magukat, sit egy kicsit talán a bíróság elé is tartozik. Ez a cim­­bitorlás. Tüdőbeteg - gondozó intézet Maros-Vásárhelyen. — Megnyílt a dispensaire. — A József kir. herceg Sanatorium Egye­sület marosvásárhelyi bizottsága által lé­tesített, a belügyminisztérium által államilag segélyezett tüdőbeteg-gondozó intézet Ma­rosvásárhelyen a Lázár­ utcában Dr. Szilágyi János vezetése alatt, Gróf Bissingen Ot­­tóné házában 1909. év június hó 1-én kezdte meg működését. Az intézet célja elsősorban a szegény­­sorsú nép legszélesebb rétegei számára lehetővé tenni és megkönnyíteni a tüdőbaj korai felismerését. Evégből az intézet a hetenként kétszer tartandó rendelő órákban úgy az önként jelentkező, mint a hozzá utalt betegeket a tudomány nyújtotta ősze

Next