Székely Lapok, 1909. október (49. évfolyam, 150-167. szám)

1909-10-02 / 150. szám

XXXIX. évfolyam. 150. szám. Maros-Vásárhely, 1909. október 2. FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: M­ÁTHE OV UJ­­A Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Nemzeti követelések nélkül. Egy bécsi forrás híradása nyomán szárnyra kelt az a terv, hogy esetleg Kossuth Ferenc lessz kormányalakí­tással megbízva azzal a kikötéssel, ha nemzeti követelések nem lesznek programmjába felvéve, ellenben a trónbeszédben foglalt szabványok lesz­nek irányadók programmjuk elkészíté­sénél és azoknak megvalósítása fel­tétlenül kötelező. Elég fura dolognak látszik, ha egy államnak és éppen az uralkodójával szemben mindig oly legális viselke­désű magyar nemzetnek a bécsi burg beretvált képű politikusai ilyen forma raesgyét mutatnak. No de hát ez is oly mindegynek fog látszani a Kossuth Lajos fiának, a­ki elvei szigorú fenntartása mellett a legdaraboltabb szellemű politikát is képes lesz folytatni, mert a­mit meg­kezdett, az is csak az volt. Szomorú tünetek ezek, a­mikor minden egyes jó hazafi végcélja a függetlenség kivívása volt, bölcsőjétől kezdve a sírig. Megpróbálták fokozatosan közelíteni meg nemzeti ideálokat, megpróbálták erőszakkal, sarokra állva nemzeti el­lenállás címén gyeplőt venni a ke­zükbe és a­mikor azt látták, hogy a mindenkori kormányoknál is keveseb­bet, tisztábban kifejezve semmit sem voltak képesek keresztül vinni és ki­vívni, akkor — nem mondjuk, de az előzmények után elhisszük,­­ hogy nemzeti követelések nélkül is felajánl­ják szolgálataikat, csakhogy hiúságuk, a hatalmon maradás ténye kielégítést nyerjen. Ugyan micsoda hatalom az, a­me­lyiknek nem lehetnek követelései, a­melyiknek még vágyai sem lehetnek? Egy gyarmatnak megparancsolja a farmer, hogy aztán minden nap cu­kornád mesegetés a foglalkozása a lakosságnak, de a fekete kávét csak keserűen szabad élvezni. Az elnyomott lakosság görnyedt de­rékkal, eltemetett lelki világával robo­tol, mert neki a pálcás nagy úr, amannak meg a khedive úgy paran­csolta. A szív, az ész, az erő elnyomva. Az akarat megtörve, az erkölcsi érzü­let porba sújtva, a jobb jövőben ve­tett remény örökös sötét köddel el­nyomva, következményeiben a teljes megsemmisülés érzetév­el elfásultan, a züllés sírgödrébe hull Ugyan mi lessz a legszentebb em­beri vágyakkal, a felkent nemzeti ide­álokkal és mi lessz a népek közös törekvéseivel, az isteni szabadsággal? Mikor lessz már egyszer ünnep, ezen a világon? Gazdasági függetlenség, önálló nem­zeti bank, egységes nagy Magyar­­ország és oh a legkeményebb derekú magyarnak ideájával mi lessz, a­mit ő oly előszeretettel „nemzeti gondolat“ - nak nevezett el ? Fájó sóhaj két ajkunkra. . . . Annak idején, a diák életnek színes ábránd­képében 48-as eszmékkel telítve, for­rón dobogó szív melegével eltelve, acélositottuk izmainkat, hogy majd annak idején a haza szolgálatába állva, becsületes munkát végezzünk, s annak“ a zászlónak fennen lobog­ta­tásáért. A férfikorral a színes ideálok komoly bálványokká váltak és kibontakozott egy komoly állameszme, melynek nem rohamos megteremtése, hanem foko­zatos testté alakítása lett célunk. Nagy államférfiak jöttek és nagy államférfiak mentek. Egy darabig szünet nélkül folyt az öntudatos, fejesztő munka. Egyszerre becsapott egy zsarátnok, felgyújtotta a félig felépült, magyar motívumokban bővelkedő alkotmányt és ők ezután, „takarították a romokat”. Istenem! milyen jó volna most építeni a romokon bár, ha azok el­takarítva nem lennének. Dehát ugyan mit is építsünk, ha nemzeti követelések nem lesznek ?... Sch. B. A sajtószabadság agyontiprása. Vozáry—Haynau és a nemzeti uralom. Szerencsésen átszenvedtünk egy Vozáry uralmat. Nem történt semmi bajunk. Utánna büszkén valljuk, hogy a gyűlölt Vozáry nem talált sorainkban pribékeket, akik szentségtelen kezekkel hozzá mertek volna nyúlni legszentebb jogainkhoz. Akadtak szórványosan, akik segítségére siettek Vozárynak, sőt pezsgőztek is vele, de jól eső érzettel tölt el az a tudat, hogy azok is részben az osztrák ármádiából szár­maztak, és el is pusztultak soraink közül,­­ részben pedig most is a polgárság gyűlölete övezi őket. Most benne vagyunk a nemzeti uralomnak már gyászos emlékűvé vált koalíciós korszakába, melyben a bel­­ügyek élére került fekete lelkű belügyér fennen hirdette az alkotmánybiztosí­­tékok megvédését minden eszközzel, valamint az eltiport autonóm jogok visszaállítását. Most e koalíciós nemzeti korban Vadász fegyverek, Browning pisztoly, fűtő és főző kályhák, konyha felszerelés, bevásárlási forrás Schuster Ödön Utódai Vaskereskedés, főtér Cégtulajdonosok Oláh Testvérek. Egy jó családjail való fiú tanulónak felvétetik.

Next