Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1882-12-24 / Mutatványszám

Dec­ember 24. „1. Mi a valóság abban, hogy egyfelől Ausztria és Magyarország, másfelő­l Németország szövetséget kötöttek volna ? Ha szövetséget kötöttek, van-e azon helyzetben a kormány, hogy arról felvilágosítást adjon : hány évre, min­den, avagy csakis bizonyos eshetőségek bekövetkezésére van a szövetség kötve ? 2. Van-e a kormánynak tudomása Oroszország hadikészt­lődéseiről ?Ha tudomása van, látja-e oly intézkedések megtételének szükségét, melyek minden meglepetés ellen biztosítást nyújtanak ? Igen kérném az elősorolt körülményeknél fogva a 1. miniszterelnök urat, hogy bár röviden is, jelen alkalommal nyilatkozni méltóz­­tatnék.“ Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem ugyan minden irányban az interpelláczióra, — mert ily termé­szetű­ interpelláczióra így exabrupto felelni nem mindig helyes — de annyiban felelhetek reá mindjárt, hogy eleget tegyek azon kívánságnak, melyből a t. képviselő úr kérdését főleg hangsú­lyozta, t. i. az általános nyugtalanítás szempont­jából, mely, mint a képviselő úr mondá, a pénz­intézetek mérlegére is befolyással bír. Én, mint meggyőződésemet merem határozottan nyilvání­tani, hogy mindazon hírek, melyek hírlapilag közöltettek, részint teljesen alaptalanok, részint nagyon túlzottak, ésannyira, hogy az európai békét ma veszélyezettnek tekinteni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Megvallom őszintén, hogy a­ki semmit sem akar mondani, finomab­­bul és ügyesebben a semmit el nem mondhatta volna, mint a miniszterelnök úr. (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház! Any­­nyiban igen örülök, habár reám nézve nem is volt a t. képviselő úr nyilatkozata igen hízelgő,­­ mégis annyiban örülök, hogy felszólalt, mert ő, legalább a­mint látom, félreértette nyilatko­zatomat. Meglehet, én nem mondtam elég tisztán, tehát módot adott nyilatkozatomat megmagyarázni. Én előre bocsátottam és ismétlem, hogy a kér­désük, melyeket a t. képviselő úr tett, oly termé­szetűek lévén, melyeknél minden szó megfonto­landó, így rögtönözve válaszolni nem lehet. (Helyeslés.) De hivatkozom arra, hogy a képviselő úr interpellác­ióját főleg azzal indokolja, hogy a háborús hírek folytán nyugtalaníttatik a köz­vélemény és hogy ennek befolyása van a tőzs­dékre, a hitelintézetek és más intézetek mérle­gére és azért azt mondottam: ezen szempontból tehetek nyilatkozatot. Már én azt hiszem, hogy maga ezen előrebocsátás tisztán kifejezte — de ha nem tette volna, most határozottan nyilvání­tom — hogy én ugyan az „alaptalan“ mint a „túlzott“ szót egyesegyedül­­ a háborús hírekre értettem és értem most is. És ha a t. képviselő úr nem tartotta eléggé tisztának, vagy érthetőnek nyilatkozatomat, bátor vagyok azt mondani, hogy nem tudok semmi olyat, vagy ha tetszik, tudom, hogy nincs semmi olyan, a­mi a békébe vetett reményeket, melyekkel eddig voltunk, megingat­hatná. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: T. ház! A miniszterelnök úr felvilágosítása után előbbi nyilatkozatát van sze­rencsém tudomásul venni. (Helyeslés.) csatani rendelkezésükre, valamint pénzt és ezkö­­zöket azok megművelésére, a­mi ugyan néhány millióba kerülne, de hát Anglia elég gazdag, hogy megtegyen ily áldozatot, ha szabadulni akar a nyomorral küzdő bérlő­osztálytól. Karácsony. Sepsi-Szentgyörgy decz. 24. A karácsony a szeretet ünnepe. A Síbabonbánok őshazájában, a Bálványosvár tövében, itt, hol ezelőtt több mint ezer évvel és a keresztyén vallás uralomra jutása után is százado­kig, a turáni őstermészetvallás szerint imádták „Hadúr“ néven az Istent; itt ma egy ezredéves emberöltő után, a székely nép a szeretet oltára előtt imádkozik: „Egy ezredévi szenvedés után kér éltet vagy halált !“ * * * Karácsony első napján lát napvilágot a szé­kely nép anyagi és szellemi ügyeit képviselő „Szé­kely Nemzet“ czirati lap. Ha csak politikai lap volna, nem sok szavam volna hozzá; de mert „politikai és társadalmi“ lap, s mert épen a Megváltó születési ünnepén lát napvi­lágot, azon a helyen, hol én az örök szeretet és örök igazságnak vagyok hirdetője, kérnem kell e lapot, hogy ne feledje el soha születési nap­ját! A karácsony, a hit, remény és szeretet ün­nepe. * ifi * Igen tanulságos lenne visszapillantani az ezred­éves múltra, kijelölni időszakonként, hogy őseink tár­sadalmi életében minő szerepe volt az őstermé­szeti vallásnak. Attilla az „Isten ostora“ és a hadverő Rhabonbánok mellett minő szerepe volt a „táltos“-oknak, leik „Hadúr“ oltárán szeplőtlen fehér lóval, árnyas erdők közt, virágos halmokon, melyek­nek öléből tiszta forrás fakad — áldoztak, és fehérbe öltöztetett szüzek, és csatára edzett ifjak, és a dicső­ség hadáraival borított aggastyánok b­orusával dicső­ítik az ősök hőstetteit, új csatára lelkesítik a hősö­ket, megszégyenítek a gyávákat!! Budvár, Zetevár, Firtos, Bálványosvár romjai, a Hargita, Bika és Ne­mere tetői, csöndes, holdvilágos estéken és viharos sötét éjszakákon sokat-sokat beszélnek, a pásztor síp­jával és a dajka altató meséjével — mikor volt... ? hogy volt... ? mint volt... ? Oh de ezeket, mint egy tündérrege csodás álmait, elűzi a jelenkor felébredése, a tudós történet­írók kidisputálják a gyermekes nép okos fiainak és leányainak fejéből! Mit is álmodozzunk! Le kell számolnunk a tényekkel. * * * Az első karácsony döntött; döntött nemcsak a mi fajunk, döntött az egész világ sorsa felett. Isten örök végzése szerint voltak őseink „Isten ostorai“; megkorbácsolták a világot; aztán meghajoltak a Hadúrnál is nagyobb úr, a szeretet istene előtt. A maga idejében lettek Európában a szeretet vallásának lánykardú Cherubinjai. A világ urának, a népek és nemzetek nagy istenének urai megmérhetetlenek. Ha őseink a maga idejében nem tértek volna át a keresztény hitre, ma, vagy nem volnánk mi e föld színén, mint magyar-székely nép, vagy más áb­­rázatja volna a világnak. Jutalom vagy büntetés gyanánt, — arra hívta Isten a mi fajunkat, hogy le­gyünk a szeretet vallásának őrei, és „Elkullanak legjobbjaink _ A hosszú haver al­att. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, de törve nem, És nemzet e hazán.“ Isten örök kegyelmét — hogy még élünk — csak úgy érdemelhetjük meg ; annyi idegen és ellen­séges elem közt csak úgy állhatunk fenn, ha örök végzetünkhöz képest, az őstermészeti vallás után át­térve az általános társadalmi összes emberiséget átölelő szeretet vallására; mint őseink valának, mi is a jognak, igazságnak, testvéri szeretetnek leszünk előharczossai. Mikor mi „Isten ostora“ voltunk, az régvolt; de a népek történetében „ezer esztendő annyi mint egy nap.“ Évezredünk végén oly társadalmi rázkódás jöhet, minőt még a világ nem látott!! A mai társadalom ismét azon lejtő felé közelit, a­melytől csak úgy menekülhet, ha isten megostorozza; inkább legyünk „Isten ostora“ mint ostorozottak. * * * Karácsony napja van; a szeretet vallásának ünnepe. A szeretet vallásának isteni küldötte azt tanította, hogy egy menynyei atyának gyermekei, egy­másnak testvérei vagyunk. Ennek az igen-igen megáldott, és még­is igen­igen szegény magyar hazának oly külömböző ajkú, felekezetű lakói és ezeknek oly külömböző em­lékei, hagyományai, reményei és törekvései vannak, hogy ezeket semmi égi és földi hatalom sem volna képes kielégíteni; csak a karácsony csak a köl­csönös testvéri szeretet. Hiszen nemcsak egy menynyei atyának gyerme­kei, de egy hazának vagyunk polgárai, a magyart, a székelyt, a németet, a szászt, az oláhot, a tótot, a szerbet, a ráczot — ki tudná a testvéreket mind szép nevén nevezni — az édes jó anya a haza egyenlő szeretettel öleli keblére; mindenik szabadon áldozhat a szeretet oltára előtt; sőt még azokat a testvéreket sem taszítjuk el keblünkről, kik az ál­­taltalános keresztyén szeretet kötelekéből kiválva hagyományos hitelveiknél fogva távol maradnak a ke­resztény szeretet oltárától — az édes anya, az édes haza ezeket sem tagadja ki. És még sincs karácsonyunk, — csak ajkunkon hordjuk a keresztény nevet, de érzelmeinkben,­gondola­tainkban, tetteinkben messze maradtunk a bethle­­hemi jászolhoz kötött nagy elvtől és örök igazságtól, az örök szeretettől!! A hazának különböző ajkú és felekezetű gyer­mekei „oldott kéve“; a megpróbáltatás viharai szét­­szórandjak. * * * Karácsony v­a­n. Hát járjon mindenki a maga utján. Imádja kiki saját hite és meggyőződése szerint Istenét , teljesítse önmaga, családja, hazája és embertársa iránti kötelességét. Az egész világon a mi szűkebb körű kis bérezés hazánkban Erdélyben, és itt is a mi székely földünkön volt egy ezredév alatt a keresztyéni türelem leginkább megvalósítva. Akármit tegyenek testvéreink, mi maradjunk hívek ez­redéves múltúnkhoz. A szeretet ünnepén újitsuk meg szívünkben a valódi, testvéri és hazaszeretetet! A valódi alkotmányos életnek lüktető és éltető ereje a szabadság és ebből folyó küzdelem; küzd­­jünk, de úgy küzdjünk, mint testvérek; győzzön a mi jó, szép, igaz! * * ♦ Karácsony első napján született „a Székely­ Nemzet“ czím­et viselő lap: ne feledje születése nap­ját : legyen a keresztyén szeretetnek, az alkotmá­nyos szabadságnak, jog- és törvénytiszteletnek lapja; ha az lesz, és a­míg az lesz, én leszek az ő leg­igénytelenebb és leghívebb munkatársa Révay Lajos. KÜLFÖLD. — decz. 23. A német lapok nem igen takargatják a há­borút s nyílt felszólítást intéznek a kormányhoz, hogy készüljön a háborúra. Hanem azokon a lapokon nagyon meglátszik a Bismarck véres plajbásza, melynek egyéb czélja nincs, hogy ezekkel az alarmh­irekkel prómálja a német biro­dalmi gyűlést a hadsereg szaporítására s illetőleg a hadi budget emelésére. A National-Z­eitung azt következteti, hogy Berlinben kezdenek idegenkedést érezni Ausztria iránt, de azt hiszi, hogy az osztrák kormány magatartására most a szláv népeknek Taaffe kormánya alatt túlnyomó befolyása az irányadó. Mindezekből pedig világos, hogy a né­metek és magyarok kiegyezése Ausztriában a legbiztosabb alapját képezte a német-magyar­­osztrák szövetségnek és mégis Németország ba­rátságát az osztrák németség háttérbe szorításá­val viszonozzák. A „National Zeitung“ reméli, hogy Bismarck Herbert gr. utazása ebben a te­kintetben több dolgot föl fog világosítani. A Post a Nationalzeitung félhivatalos le­velére azt feleli, hogy a parlamentek tekintet nélkül a szerződésre, csak akkor tűrik meg a hadi akc­iót, ha kettős lenne a támadás, a­mibe szerződés nélkül is beleegyeznének. A Post megjegyzi, hogy ily nézet mellett szükségtelen lenne a szerződés. Most meg lehet érteni, hogy miért nem vették szívesen Bécsben azt a nyilat­kozatot, hogy nemcsak egyetértés létezik, hanem valóságos szerződés. Eddig azt mondta a tudo­mány, hogy az állam jóléte ily szerződésekben az uralkodó feltétlen teljhatalmát követeli és hogy a­mennyiben e szerződések a parlamentek hatáskörébe esnek , konfliktusok támadhatnak ugyan, de kifelé megmarad a kötelezettség. 1884 után mindenesetre szorosabban kell megkötni az osztrák - magyar - német szövetséget parlamenti formális beleegyezéssel, vagy megszüntetni. A szerződés azon feltevéssel köttetett, hogy a né­pek és parlamentek mindent meg fognak tenni a veszedelemben forgó szövetséges támogatására. 1884. okt. 15-ike után biztosítani kell ezt a feltevést, vagy elejteni. Nagy figyelmet kelt most Angliában Parnell körútja Írországban, mert az ír agitátor — jóllehet látszólag határozottan elítéli az angol kor­mány eljárását — Derbynek a nagymérvű kirándu­lásra vonatkozó eszméjét mégis pártolja, természe­tesen a kivándorlókra nézve lehetőleg kedvező felté­telek mellett, úgy, hogy az angol kormány köteles volna az emigrálóknak Amerikában földeket be­ SZÉKELY NEMZET. Megyei közlemények. * Háromszékmegye legközelebbi közgyűlésén decz. 28-án tárgyalás alá kerül Udvarhely me­gyének a képviselőházhoz intézett felirata a vad­­házasságok korlátozása tárgyában. A megyénk­höz megküldött felirat, mely előzetesen a lapok­ban is ismertetve volt, kimutatja a vadházassá­gok erkölcsrontó voltát, s azok mikénti megaka­dályozására felsorolja azon szükséges intézkedé­seket, a­melyeket azonnal tenni kellene. A fel­irat többek közt egy olyan kötelező polgári házasság behozatalát sürgeti, a­mely a házasság valláserkölcsi vonatkozásait nem alterálja. Szól továbbá a válóperekről, a törvénytelen gyerme­kek biztosításáról, a coelibatus eltörléséről, a katonakötelezettek nősülhetési engedélyéről stb. A vadházasságok ügye mindenesetre egy oly fontos valláserkölcsi és nemzeti kérdés, mely megérdemli, hogy komolyan gondolkozzunk felőle. Értesülésünk szerint megyénk különböző feleke­zetű papsága között is élénk mozgalom indult meg a vadházasságok korlátozása tárgyában. * Csik megye állandó választmánya f. hó 18. és 19.-én tartotta meg a közgyűlésre előkészítő üléseit. A megyei választmány az ügydarabok egész halmazát dolgozta fel s egyes kér­déseknél, mint leiratoknál terjedelmes és szépen indokolt javaslatokat terjesztett a közgyűlés elé. A tör­vényhatóság idei tárgyűlése f. hó 20-án vette kezdetét. A gyűlés lefolyásáról lapunk zártáig nem kaptunk tudósítást. * A kézdivásárhelyi választások a napok­ban zajlottak le a megyei alispán elnöklete mel­lett. A képviselő testület maradt a régi, három új tagnak : Jancsó Gézának, Kovács Pálnak és Szabó Dénesnek kivételével. A tisztviselői kar választásá­nál is kevés változás fordult elő: megválasztottak ugyanis : Szőcs József polgármesternek, Varga József főjegyzőnek, Molnár Dénes rendőrkapitánynak, Ko­vács Dániel pénztárn­oknak , Szabó Dániel tiszti ügyésznek — közfelkiáltással. A többi hivatalok tit­kos szavazat útján töltettek be következőképen: Dobay János lett közgyám (előbb aljegyző) Nagy Samu helyett, Szabó Dénes gazdasági tanácsos (He­­gyessy helyett), Benkő Sándor aljegyző, Szacsva Pál rendőrbiztos, dr. Sinkovics Ignácz városi főorvos. Lefolyván a választások, ősi jó szokás szerint következett az áldomás. E hó 20-án ugyanis a meg­választott tisztikar a „képviselő bizottsági tagok tiszteletére“ Jancsó Dénes vendéglő­jében „díszvacsorát“ rendezett, melyen mint­egy 80 egyén vett részt. Ezen estély valóban meg­érdemelte a „díszvacsora“ nevet, mert együtt volt a város színe-java s a mulatság minden tekintetben díszesen folyt le. A szebbnél szebb pohárköszöntések hosszú sorát megkezdte Szőcs József polgármester a királyi családra; ezt követte egy pohárköszöntő a megyei főispánért, azután a jelenlevő alispánért, a polgármesterért, az újonan megválasztott tisztviselői karért sat­­sat. Közben szólt a zene, durrogtak a mozsarak, sőt a tüzes vérű fiatalság egy-egy csinos dalt is megeresztett. A társaság 11 óra után oszlott szét a legjobb hangulatban. Fogaras megye rendkívüli közgyűlése e hé­­l­én folyt le, kissé hevesen. Egy általános ér­dekű dologban kellett a főispánnak e rendkívüli törv.­közgyűlést összehívni, hogy t. i. tanácskozzék a törvényhatóság a megyei közmunkaváltságot illetőleg leérkezett miniszteri leirat alapján a felett, hogy a gyalognapszámok 20 krról 30 krra s az igás napszámok 50 krról 90 krra emeltes­senek fel a megyei közgyűlés egyik korábbi ha­tározata értelmében. Nagy vita fejlődött ki e kér­désnél s több közvetítő indítvány közül megem­lítjük azt, a­melyik a gyalognapszámot 40 krra, az igásnapszámot 1 írt 5 krra kívánta felemel­tetni. (A megyei közmunkaváltság díja eddig a gyalognapszám után 20 ki. igás után 50 kr. volt.) Azok a­kik a megyi közgyűlésen ily aránytalanul magasabb munkaváltságot indítványoztak, azzal indokolták véleményüket, hogy az ezen után gyűlt útalapból a megyei utakat és műtárgyakat fen­­tartani nem lehet. A nagy többség végül abban állapodott meg, hogy a kérdést egy 7 tagú bi­zottságnak adja ki tanulmányozás végett; ez a Mutatványszám­ bizottság kinevezése ismét nehézségekkel járt, az elnöklő főispán azonban tapintatosan oldotta meg e kérdést, s a hereskedő Romáim Jánosra bízta a tagok kijelölését. A bizottság tárgyalván délután a kérdést, szavazattöbbséggel a 40 kr. illetőleg 1 frt. 5 krós munkaváltságot hozta ja­vaslatba. A közgyűlés azonban mégis a megye korábbi határozatát fogadta el. A gyűlésen még tárgyaltattak a megyei átiratok és miniszteri le­iratok. Horváth Mihály főispánnak a szenvedélyes felszólalásokkal szemben s általában a gyűlés vezetésében tanúsított tapintatos eljárását mind­nyájan elismeréssel emelik ki. A kissebb polgári perek elintézését ille­tőleg Háromszék megye több községe ellen panasz merült fel, hogy t. i. az elöljáróságok nem látják el azokat kellő idejében s emiatt a felek kény­szerítve vannak a sokkal több költséggel járó bírósági fórumhoz folyamodni. Ennek elejét veendő, közelebbről abban állapodott meg a megyei állan­dó választmány, hogy az ily községek elöljárói ellen fegyelmi vizsgálat elrendelését hozza javas­latba. A­mi már most a sepsi­szentgyörgyi rendőrkapitányt illeti, miután itt a községi bíróság is teendői közé soroztatott, kissé nehéz lesz a törvény szigorát alkalmazni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a városi kapitány pusztán rendőri teendőkkel annyira el van halmozva, hogy a kissebb polgári perekkel folytonos hátralék­­ban leendő s igy a fegyelmi vizsgálat nála éppen hat esztendeig fog tartani előreláthatólag. VIDÉKI LEVELEZÉS. A magyarosodás Fogarasmegyében. Fogaras, decz. 19. Tisztelt szerkesztő úr! Midőn a tisztelt szekesztő úr értesítését vet­tem arról, hogy a „Nemere“ czímét megváltoz­tatja, sokat gondolkoztam, mi lehet ennek az indító oka. Sok mindenfélét gondoltam, de mind­addig, míg e hó 16-ról nyert becses felvilágosí­tását meg nem kaptam, a valódi okot nem talál­tam el. Most szabadjon legelőbb is kifejezést adnom annak, hogy én egész lelkem mélyéből örvendek, hogy a „Székely Nemzet“ mint a szabadelvű pártnak közege, lesz ezután hivatva a Nemerét helyettesíteni, még pedig megizmosodva külalak­jában s remélhetőleg az eddigiek mellé még sok jó erővel támogatva, beltartalmilag. Ezeknek előre bocsátása után bejelentem önnek, hogy olykor-olykor fel fogom keresni be­cses lapját, de állandó levelezője nem lehetek, miután sokoldalú elfoglaltatásom időt arra nem enged. Minthogy értesítésében kifejezést adott an­nak, miszerint a közelebbi megyék belügyei­­nek tárgyalásét i­, rovatot nyit, megragadom az alkalmat Fogaras megyéről némelyeket elmondani. Ugyanis nincs az ország keleti részében egyetlen megye, melyeknek létező viszonyai oly sajátságosak volnának, mint Fogarasmegyében. Itt a magyarság, mely az állameszme mel­lett munkálkodik, kirekesztőleg Fogaras város­ban van elszigetelve, s valljuk meg az igazat, hogy ezeknek is egy része — miután Fogaras­megye a folyó 1882. évig meglehetősen ignorálva volt a kormány által — a nemzeti aspiratiókkal szemben a sok küzdelem alatt elvérzett. Elvérzett, mert 1869-től 1876-ig e megye nagy közönsége eltelve a dákó-román szellemtől, magát román megyének képzelte s a ma­gyar elem testvéries jóakarata intentióinak ellen­szegült, 1876-tól fogva pedig e jelen évig a világ úgy tekintette, mint Brassó megye appendixét. De hála a magyar kormány jóakaratának, úgy látszik, hogy Fogarasmegye iránt a nézetek az irányadó körökben megváltoztak, melynek kifolyásául te­kintjük főispánnak mélt. Horváth Mihály ur­nak a megye élére tett állítását. És ez nagy sze­rencse, midőn egy megye élén egy jóakaratú, tetterős és legális hazafi áll. Hogy többet ne em­lítsek, a fogarasi, létesítés alatt álló takarékpénztár kezdeményezését, léttrejöttét, —mert hogy létesülni fog, kétséget nem szenved — e méltóságának köszönheti.. Már ez az egy intézmény is olyan, melynek létrehozása Fogaras megyét örök hálára kötelezi, hisz ez­által kis iparosaink az ördögök kezéből, — értem ez alatt az uzsorásokat—megmenekülnek­ pedig igen sokan s köztük én is, azon nézetnek adtunk igazat, hogy iparosaink a pénzszükség miatt el fognak veszni. S midőn ezeket már-már veszély fenyegette, akkor Fogaras megyének csak­ugyan magyar eleme volt fenyegetve. Elmondhatnék még sokat azon ferde dolgok közül, melyek a főispán megjelenése által úgy elenyésztek, mint a májusi hó a nap melegétől. Egyet azonban mégis szükségesnek tartok köztu­domásra hozni, hogy t. i. az annyifelé divergáló elem egyfelé irányíttatott, bizonyos gondolategység vezeti a megyét törekvéseiben és ez abban nyil­vánul leginkább, hogy ma senki meg sem kísérli, hogy olyan régebbi nemzetiségi kérdéseket hoz­zon szőnyegre, melyek a magyar állam létező szempontjából nem tárgy­alhatók és megkezdették szokni azt, hogy ha netán valaki magánkörben ily eszmét megpendít, a többség az ily kérdések felett napi­rendre tér. Egyszóval oda jutottunk Fogaras megyében is, hogy kezd mind fenn, mind alant azon meg­győződés gyökeret verni, hogy ily igazgatás mel­lett, mint a jelenlegi, f­ogarasmegyéből az állam kormányzatnak jó magyar közege fog nemsokára válni. Én ezen reményben élek, s hiszem, hogy nem csalódom. — y*­ *) Kérjük szives tudósítását minél gyakrabban. S­z­e­r­k.

Next