Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-10-09 / 153. szám

Október 9. akkor értésükre adták, hogy jó lesz mentül elő­bb távozniuk Belgrádból. A milicziától, mely hadgyakorlatait befejezte, október 8-án veszik el a fegyvert; ez alkalomból zavargásoktól tartanak. A román minisztériumban is változások várhatók Az már említve volt, hogy Lecca pénz­ügyminiszter lemondani készül; most azt is hír­lik, hogy Aurelian kultuszminiszter szintén ki akar lépni a kabinetből s hogy Ura­ti­a­no vala­melyik tábornoknak akarja adni a h­adü­gymi­­niszteri tárczát. Azt is emlegetik, hogy Boerescu külügyminiszterré fog kineveztetni. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Háromszékmegye törvényhatósági köz­gyűlése. — Második nap, okt. 9. — Előadatott 5918. sz. a. a vallás- és köz­oktatási miniszternek julius 13-án kelt leirata, a megyei iskolai alap tulajdonát képező­ és e megye területén igazságügyi, pénzügyi és hon­védelmi czélokra felhasznált épületes telkekért kért méltányos haszonbér fizetése és a sepsi­szentgyörgyi polgári fiúiskola épületének kibőví­tése tárgyában. A felolvasott leirat bevezetéséből honfiúi fájdalommal értesült a törvényhatóság arról, hogy ő felségének legmagasabb királyi kegyéből köznevelési czélokra a megye tulajdonába visz­­szabocsátott volt székely határőri tiszti épületes laktelkek használatáért az érdekelt minisztériu­mok, a belügyminiszternek 1871-ben kelt ígérete daczára, mely szerint az állami czélokra épüle­tek használatáért az illető minisztériumoknak méltányos évi haszonbér fizetését kilátásba he­lyezte, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez intézett átirataikban kijelentették, hogy magukat bérfizetésre kötelezetteknek nem érzik. A törvényhatóság bizottsága a székely nem­zet szellemi és anyagi felvirágzását s a nemzet fenmaradását attól várja, ha az úgy a gazda­ság, mint a nevelésügy terén biztos gyökeret verhet ezen a földön s ebből kifolyólag elodáz­­hatlan és a jövő iránt tartozó kötelességének tartja támogatva a törvény által és a tulajdon­jog eszméjében rejlő rendelkezési szabadság által, hogy az iskolák alaptulajdonát képező épületes laktelkeket az államnak bérfizetés nél­kül további használatában hagyni nem hajlandó s ennélfogva utasítja a megye alispánját, hogy a m­egye tiszti ügyésze által a kincstárnak az elfoglalt épületes telkek használatát törvényes úton mondja fel. Az idézett leiratban a sepsi­szen­tgyörgyi polgári fiúiskola épületének kibővítésére nézve ajánlott eljárási módozat ez alkalommal azon okból, minthogy a földmű-, ipar- és kereske­delemügyi minisztérium által évenként fizetett haszonbér a helybeli méntelepnél szükségelt építkezésekre, az említett minisztérium által en­gedélyezett 9 ezer forint kölcsön részleges törlesz­tésére fordíttatik, igénybe vehető nem lévén, minthogy a lakatos tanműhely beállítása czéljá­­ból az erre szükségelt építkezés már időközben foganatosítva lett, véleményezi az állandó vá­lasztmány, miszerint az előbbi tervtől eltérőleg utasíttassék a megye alispánja, a kir. építészeti hivatal által egy új tervet készíttetni, és­pedig olyformán, hogy a polgári iskola jelenlegi épü­lete szakszerűleg megvizsgáltatván, erre emelet építtessék. Miután az építkezési költségek csakis kölcsön felvétele által lesznek fedezhetők, felirat által keressék meg a belügyminiszter, hogy adjon a megyei árvaszéknek felhatalmazást, mi­kép szabályszerű árvás biztosíték nyújtása mel­let a megyei iskolai alapnak 6000 forintot meg­haladó kölcsönt adhasson. Az állandó választmánynak ezen véleménye azon módosítással fogadtatott el, hogy­ mielőtt a törvényes felmondás eszközöltetnék, intéztessék a m. kir. minisztertanácshoz egy felirat, mely­ben legyen kifejezve az, hogy az iskolai alap tulajdonát képező épületeket nem hajlandó a törvényhatóság továbbra is fizetés nélkül állami czélokra átengedni. Szitabodza község szabályrendelete jóváha­­gyatik. S.-Szentgyörgy város gyámpénztárának 1882. évi kezeléséről szerkesztett számadása, miután az a véghezvitt vizsgálat rendén helyesnek ta­láltatott, helyben hagyatik. Réty községe azon kérésével, hogy a községi szegény­ alaptőke kamatai felhasználtassanak, el­­utasittatik, minthogy a községek által létesített szegény-alap egy menház felállítására fordí­tandó s m­ig ez megtörténhetik, minden község köteles szegényeit ellátni segély­lyel. Felcsernáton községének megengedtetik, hogy egy eladott fekvőségért a kir. járásbíróságnál kötött béke szerint a 75 irtot elfogadhassa, azon utasítással, hogy azt a már bevett 484 írttal együtt takarékpénztárba hely­ezze. Uzon község képviselő testületének határo­zata a „Berek“ nevű hely megvásárlása ügyé­ben, helyben hagyatik. Arapatak község képviselőtestületének hatá­rozata egy felső teleknek és a rajta levő ház­nak megvételére nézve, helyben hagyatik. Maksa község Boér Mihály molnár ellen tett panaszával elutasittatik. Szabó József és társainak a várhegyi adó­szedő ellen beadott folyamodványára, a melyben az foglaltatik, hogy a külbirtokosoktól ott 20 kr adó szedetik, határoztatok, hogy miután Várhegy község szabályrendelete még megerő­sítve nincs s különben is hasonló adó a törvény utasításaival ellenkezik, tiltassék be a jogtalan adószedés az alispán által. Székely Dénes málnási birtokos Málnás köz­ség képviseletének a birtokossági pénztárnok le­­számoltatási határozata ellen adott be folyamo­dást. A közgyűlés, minthogy a „Hatod“ nevű erdő a málnási birtokosságé volt és az annak jövedelméből befolyó 8100 főt is közbirtokossági vagyon, Székely Dénes birtokost folyamodásával a kir. törvényszékhez, mint birtokrendezésben illetékes fórumhoz utasította. Tárgyaltatott Koncz György és érdektár­sainak folyamodása Nagy-Borosnyó község és az ottani ev. ref. megye közt még 1875-ben létre­jött, de törvényhatósági megerősítést még nem nyert szerződés jóváhagyása ellen. Az állandó választmány a Nagy-Borosnyó község és az ev. ref. megye között 1875. év márczius 2-án kelt szerződést a folyamodás el­vetésével helyben hagyandónak véleményezte, a kifejtett indokok alapján. A közgyűlés azonban az állandó választmány véleményét elvetette és az 1847-ben kelt szerződés álláspontjára helyez­kedett. E szerint Nagy-Borosnyó községnek a piacztérhez való kizárólagos tulajdonjoga, más részről ez ev. rét. megyének a piaczi vásárjö­vedelem I/* részéhez való joga kétségtelen. Meg­­határoztatott, hogy a piacztér tulajdonjoga a községre maradjon telekkönyvileg is, ellenben a vásárjövedelem 1/i része az ev. ref. megyének telekkönyvileg biztosittassék. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. „Az ember tragédiája“. (Tanulmány.) írta: Piui­­ Árpád. (Folyt.) Mielőtt a bibliától a világtörténelemre át­mennénk, nézzük: vájjon a láthatatlan világ embere mit hoz magával a mi földünkre ? Néz­zük : vájjon Madách első emberének tragédiája megkezdődött-e már az örök boldogság honában? Határozottan van okunk, sőt fogunk követ­keztetni, hogy költőnk, midőn történelem-bölcsé­szeti nagy panorámáját a bibliai részlettel vezeté be, azt mint tájékoztató prologot adta elébe. Ádám az örök tudás kielégíthetetlen vágyá­tól üldözve lép a földre. Látni akarja, mi a végzete. Lucifer, a tökéletlen rossz szellem, maga részére akarja megnyerni őt; lehetetlenné akarja tenni az emberi nemet, Ádámot a két­ségbeesés örvényébe döntve. A világtörténelem legsötétebb lapjait tárja fel előtte; kapzsi tudni vágyát titkos utakra tereli, melyek mindenike a kétség ködében vesz el; enged látni a folyton változó, megkapó, le­bilincselő képeket, de tudását ki nem elégíti soha, csak növeli. E képek körben forognak, de nem haladnak. Minden kép, a nagy színjáték minden felvonásának vége —­ az örök kétely. De Ádám még­sem vesz el, mert ott van oldala mellett — a remény. Sorsa tehát ezzel el volna döntve. Elfordulva az igaz szellemtől, a gonosz támogatására bízva magát, ellenállhatlanul ül­dözve a tudás kielégíthetlen vágyától, kétségei­ben folyton biztatva a remény halvány sugara által, küzdenie kell, míg Lucifer győzelmi ka­­czaja mellett a megsemmisülés örvényébe dől. E sors vár tehát Adámra, midőn Lucifer elaltatja őket. Ez a gonosz terve. De váljon csak a remény támogatja-e Ádámot földi utain ? Ádám tudni­ vágyának hatalmas, meggyen­­githetetlen rugója : az eszmény után való törekvés. S midőn Madách Ádámját a földi élet csa­lódásai, ábrándjai, nagy harczai és küzdelmei hosszú útjára bocsátja, a Lucifer adta remény gyenge karja mellé egy ennél sokkal hatalma­sabb támogatót: költészetének ihletett szelle­mét, az eszmény fönséges képviselőjét, a női ideált adta. E­z a­z, min Lucifer hatalma nem bírván győzedelmeskedni, minden terve dugába dől, s az eltévedt ember meglelve az igaz utat, az eszmény jut diadalra. S most, midőn költeményünk főrészének méltatását folytatjuk, igyekezzünk következete­sen feltüntetni az „Ember tragédiája“ e három fő elemének folytonos küzdelmét. Lucifer „az örök tagadás“, Ádám a folytonos kétség s Éra „a fölmagasztalt női ideál“ hármas harcra ké­pezi a nagy mű tartalmának lényegét. Lássuk mint folynak le a harczok, mint küzdenek a hősök, mint győzedelmeskedik az eszme az anyag felett. A képek, melyekben Madách, vagy inkább Lucifer, a következő nyolcz színben (4—11) a világtörténelem egyes nagy mozzanataiban az egészet variálja, nincsenek egymással organikus, drámai összefüggésben , de a főalak , Adám ön­­tudatossága megadja azoknak ha nem is a drá­mai, de némi belső, szorosabb kapcsolatát. Mint előbb is már jeleztük, Adám az álom­képekben mindig öntudatára ébred saját magá­nak s igy lesz „az egész cselekménynek központja és főhőse nem az egy ember, hanem az ember“ *) Éva csak egyszer, a hatodik színben teszi ezt, midőn mint Sergolius­ Adám dőzsölő kedvese ábrándozik el a mult emlékein. Úgy érzem, mintha álomban feküdném, A rezgő hangon messze múltba szállnék. Hol napsugáros pálmafák alatt Ártatlan voltam, játszi gyermek, Nagy és nemes volt lelkem hivatása. A négy­ tizedik színekben Ádám mint Pharao, Miltiades, a kéjencz Sergolius, Tankréd, Kepler, Danton, Éva mint egyptomi rabszolganő, Lucia, Miltiades neje, Julia, Sergolius kéjhölgye, Izaura a zárda menyasszonya, Borbála, Kepler neje, a franczia forradalom méltóságteljes marquisnője, majd felgerjedt pórnője — mutatják be a világ­­történelem nagy korszakainak jellemző alakjait. Nézzük ez alakokban mint érvényesül Ádámban az erő­s Évában az eszmény. Az elsőben (4-ik szin) a mindenható keny­­urt, a hatalmas Pharaót, Éva, mint a korbács­ütésektől halálra kinzott rabszolga neje, fájdal­mas sikoltásával s omló könnyeivel állítja meg óriás munkájában. A hitves siló hangjaira „is­meretlen érzés“ száll szivébe s feledve büszke méltóságát, leszáll bíbor trónjáról, hogy meg­vigasztalja a siránkozó egyet, ő, a­ki mil­liók s­aj­át nem volt képes megérteni. Íme a hitves — a női ideál első győze­­delme. Adám-I’harap megtagadva önmagát, karolja fel férje holtteteméről a nőt: Fel hölgyem, e trón pamlagán helyed: A bájnak ép úgy fejedelme vagy, Mint az erőnek én, meg kelle lelnünk Egymást akárhol-------------­------A holtnak béke, az élőnek üdv. Amaz könyed nem érzi, mosolyod Nélkülöznöm kín. Oldatomra női Évát a trónra emeli; a munkások közül jajveszékelés hangzik s Éva összerezzen Ádám: Mi lest szerelmem? Éva : Oh, nem h­allod-e A nép jaját? Éva: Oh pháraó, zúzz el, de megbocsáss, Ha a nép jajja nem hagy nyugodni! Ládd, jól tudom, hogy szolgálód vagyok, Hogy éltem czélja tégedet mulatni, Felejtek mindent kívülem mi van: Nyomort, nagyságot, ábrándot, halottat, Hogy mosolyom üdv, ajkam láng legyen; De hogyha a nép, e millió karú lény, Korbácsolt háttal jajgat odakint: Mint fájó testnek kisded porczik­ája, Én, én a népnek elszakadt leánya, Szivemben érzem szintén mind e kínt. Csoda-e, ha a testvérszeretet e gyönyörű csengésére a hírnév és hatalom megkövesült­ szivü fejedelme is lágyulni kezd s érvényt sze­rez a millióknak. Lucifer küzd ugyan a nő ellenében, gú­nyolja a nagy pharaót: Ah pharaó, rajongsz, hisz a tömeg A végzet arra ítélt általa, Mely minden rendnek malmán huzni fog — de hiába, Ádám már megittasult a szerelemtől, nem győzi meg az ál-okoskodás. Szerelem után vágyik már csupán s e tiszta szerelem boldog­ságának mily költői rajza e hely : Ádám: Oh nő, mi szűk, mi gyarló látköröd. S a büszke férfit és ez vonzza hozzád — Csak gyöngeség mit az erő szerethet. Éva: Ah pháraó, tán már untatlak is , hasztalan, e balga fecsegéssel ? Hiába, ha okosabb nem vagyok. Ádám: Ne is kívánd, hogy légy én kedvesem. Ezen elég van önmagamnak, Erő és nagyságért nem kebtedve hajlok, Sem a tudásért, mind ezt könyveimben Sokkal jobban föllelhetem. Te csak Beszélj, beszélj, hadd halljam hangodat, Rezgése szilmen végig árjadozzon. Akármit mondasz, mindegy­­ek ki kérdi: Mit énekel a kis madár, azért Édes sejtéssel halljuk hangjait. Te csak virág légy, drága csecsebecs, Haszontalan, de szép s ez érdeme. (Folyt követk.) Ádám: Először vettem észre. Nem szép zene, igaz, de ne ügyelj rá. Csókolj meg és feledd a világot. I *) Paulay: Idézett hely. I SZÉKELY NEMZET. Mailáth gyilkosainak pőre. — A tárgyalás utolsó napja. — Szombaton déli tizenkét óra 10 perczkor hirdette ki Mailáth gyilkosai felett az ítéletet a budapesti fenyítőtörvényszék. A tárgyalási te­rem már jóval a tárgyalás megkezdésére kitű­zött idő előtt valódi ostromnak volt kitéve. A kiváncsi közönség minden zugot megtöltött. Az utolsó padban, az ablak mellé húzódva állt Be­­recz anyja, egy tisztes, feketébe öltözött öreg­asszony. Csöndesen sirdogált, majd az ítélet hallatára keserű zokogásban tört ki. A vádlot­tak a szokott rendben léptek be s mélyen meg­hajolva haladtak el az elnöki emelvény előtt. Berecz mereven, egyenes tartással, mint mindig, Spanga izgatottan s Pitély halványan, néha ide­gesen összerázkódva. Az ítélet — mint távirataink közölték — mindhárom vádlottra nézve h­a 1 A­­ r­a szól. Az ítélet felolvasása alatt Berecz rémítően elhalványult, Spanga és Pitély­ színe minden pillanatban változott. Spanga hosszú, mély lé­legzetet vett s ajkait összeszok­ta. Berecz az in­dokok felolvasása után szemét földre sülyeszté s teljesen mozdulatlanul ült helyén; izgatott­sága később sötétpiros szint varázsolt arczára. Feje csaknem egészen mellére nehezült s élet­jelt alig adott magáról. Majd ismét halotthal­­ványság ült arczára, mintegy jelezve a bensejé­­ben uralkodó vihart. Spanga és Pitély az Ítélet felolvasásakor szemeiket mereven az Ítéletet remegő s izgatott hangon felolvasó elnökre sze­gezték. Spanga arczán vörös foltok ütöttek ki. Kezeit görcsösen tördelé és sirt. Berecz nem nézett oda és szemei mintegy megtörni látszot­tak és széles melléből időnkint mély sóhaj sza­kadt fel. A közönségen a halál kimondásakor siket zugás futott végig s mindenki szorongva tekintett az elitéltekre.* * Elnök a tárgyalást 12 óra után nyitja meg. A vádlottak bevezettetnek. Elnök az ítélet olvasásába kezd, a­mit aj közönség és bírák állva hallgattak meg. Az ítélet egész terjedelmében igy hangzik : Ő Felsége a király nevében, a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya gyilkosság és rablás bűntettével vádolt Spanga Pál és társai bűnügyében az 1883. évi október hó 1., 2., 3., 4., 5. napjain megtartott végtárgyalás alapján ítélt. Spanga Pál —­ribeki születésű, 30 éves, r. k. nőtlen, urasági szolga, vagyontalan, ir és ol­vas, katonai szolgálata alatt lopás miatt két­szer büntetve, a 72. sz. cs. és kir. gyalogezred tartalékosa — és Pitély Mihály — pantokai születésű, 27 éves r. k., nőtlen, urasági szolga, vagyontalan, ir és olvas, a kir. Ítélő táblának 1883. évi 30618. szám alatt kelt ítéletével a bűnösség kérdésében jogérvényesen a tulajdon elleni kihágásban vét­kesnek kimondatott, a 33. sz. cs. és kir. gya­logezred tartalékosa bűnösök a Mailáth György országbírón el­követett és a btk. 278. és 344. §§-aiban ütköző gyilkosság és rablás bűntetteiben mint közvetlen tettesek. Berecz János, verebi születésű, 28 éves, r. k., nejétől elvált, 2 gyermek atyja, urasági szolga, vagyontalan, ír és olvas, büntetlen előéletű, ka­tonai szolgálatra alkalmatlan, — a btk. 69. §-ának első pontja alapján bűnös a Spanga Pál és Pitély Mihály által elkövetett gyilkosság és rablás bűntetteinek bűnrészességében mint fel­bujtó. A dr. Sch­varczer Ferencz kárára elköve­tett lopást illetőleg Spanga Pál a btk. 333., 334. és 336/3. §-ai alapján bűnös ezen lopás bűntettében mint közvetlen tettes, — Kállay József lőrinczi születésű, 41 éves, rk­. nős, szolga, vagyontalan, ír és olvas, lopás bűntette miatt két évi börtönnel büntetve, hadkötelékben nem áll, a btk. 69. §-ának 2. pontja alapján bűnös a fennebb érintett lopás bűntettének bűnrészes­ségében mint bűnsegéd, — végre Berecz János bűnös a most érintett lopásból kifolyólag a btk. 370. §-ába ütköző orgazdaság bűntettében. Ezekhez képest Spanga Pál, Pitély Mihály és Berecz János a btk. 278, illetőleg 71. §-a alapján halálra ítéltetnek akkép, hogy a halál­­büntetés első­sorban Spanga Pálon, másod sor­ban Pitély Mihályon és harmad sorban Berecz Jánoson végrehajtandó. Az indokolás végéből a következőket emel­jük ki : A btkv 278. §-a a gyilkosság büntetését halállal fenyíti. A btkv 71. §-a pedig a tettese­ket és azok felbujtóit az elkövetett bűntettre vagy vétségre határozott büntetéssel rendeli büntetendőknek. Jelen esetben nem léteznek oly enyhítő kö­rülmények, melyek akár a btkv 91., akár 92. §§-ainak alkalmazását indokolnák. Mindhárom egyén tehát a törvény idézett szakaszai szerint halálbüntetéssel sújtandó. A kiszabott halálbüntetés első­sorban Spanga Pálon hajtandó végre. Igaz ugyan, hogy­ Spanga Pált nemcsak több büntetendő cselekmény terheli, hanem hogy Mailáth eseténél Pitély Mihálynál nagyobb ténykedést fejtett ki. Ugyde önbeismerésében olyannyira jelét adta bűnbánatának, hogy eme körülmény Pitély Mihálylyal szemben javára írandó, ha a magába­ szállás nem is elegendő indok a btkv 91. vagy 92. §-ának igénybevéte­lére, mégis figyelembe veendő a halálbüntetés végrehajtásánál a sorrend tekintetében. A bűneit megbánó és megtért bűnös mi­nél előbb essék túl a halálteli félelmen. Berecz Jánoson utóljára hajtandó végre a halálbüntetés, mert egyedül az ő tevékenységé­nek és szellemi szerzőségének rovandó fel maga az elkövetett bűntett, mert míg Spanga Pál és Fitély Mihály idegenek voltak, ő maga gazdája ellen, ki határtalan bizalommal személyét és vagyonát őrködésére bízta, követett el bűnt. Fitély Mihályra a terhére rótt tulajdon el­leni kihágás miatt a btkv 102. §-a alapján még külön pénzbüntetés is volt kiszabandó. Kállay József büntetésének kiszabásánál sú­lyosító körülménynek vétetett rovott előélete. Az ítélet elhangzása után, melynek indo­kait Laszy törvényszéki bíró olvasta fel, halotti csönd állt be a tárgyalási teremben. Minden szem a vádlottakra irányult, kik ott ültek me­reven, mozdulatlanul. Az elnök azután megtette a szokott felszó­lításokat s a vádlottakhoz a következő kérdést intézte: Elnök : Kérdem a vádlottakat, hogy a most felolvasott ítéletet megértették-e ? Mindhárom vádlott igenlőleg válaszolt. Elnök (Bereczhez) : Kérdem Berecz Jánost, megnyugszik-e az ítéletben, vagy fellebbez ? Berecz (erős, érthető hangon): Nem nyug­szom meg s fellebbezek abban az értelemben, a­mint itt vallottam. Elnök Spangához ugyanazon kérdést intézi. Spanga (remegő, bizonytalan hangon): Fe­­lebbezek, tekintetes törvényszék. Elnök Pitélynek ugyanazon kérdést teszi fel. 153. szám.

Next