Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)

1883-09-11 / 137. szám

■ hogy az a ma­volna el Ram­járt volna el ? a mennyiben ke-És aztán hol van az megírva, gyár nevű tábornok különben járt bergnél ? Hát h­a még rosszabbul Mint magyar és nem politikus, — vés katona az,­­— magyar ellenszenvvel eltelve, oly dolgokat csinálhatott volna, melyeket nem igen kö­szönhetett volna meg neki az ország. Szóval tudja Pál mit kaszál, s a­miért hogy Bamberg lett Hor­vátországba kinevezve, bizonnyal ő fogja jobban tudni az okokat, és nem az ellenzéki újság­irodalom. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS ,SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy frigy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Klfífizetési líra : egész évre . 10 frt. félévre ... fi frt. negyedévre . ti frt. Hó h­r. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­ta­thatunk. A .1 (IK­AI-N­YOMI)A­ RÉSZVÉNY-TÁ­­SULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Tisza Kálmán és az ország méltósága. — szept. 10. (H) Az a furcsa dolog végre megesett, hogy a Pesti Napló izgató szavait a szélsőbal hal­lotta meg és az tarta meg az ő h­orvát gyűlését a kabarék helyett. És mióta a Pesti Napló állt a Kossuth hivatalos orgánumává, csakugyan nem tudja ő, hogy hát tulajdonképen miféle elvet képvisel, s miután a szélsőbali szentlélek járja át, tehát ne legyen-e szélsőbali tulajdon­képen ? És lehet, hogy így gondolkoznak a szél­­baliak is, a­mennyiben az Egyetértés ma már sokkal józanabb és komolyabb lap, mint Napló. Már pedig a­hol józanság és komolyság kezd tanyát ütni, ott a szélbabiság handabandái nem mindig érvényesek és igy szükséges, hogy eszelősebb időkben más orgánum is kéznél le­gyen, a­mely orgánum a látszat szerint a Pesti Naplóban csakugyan kéznél is vagyon. Itt vala tehát egy kiáltványt az ő híveihez a P. Napló a mely kiáltvány a szélbalon csakugyan meg is hallgattatott, azon különbséggel, hogy a nem­zetet tengető gyülekezet most nem a Beleznay­­ban, nem is a lovardában, még csak nem is a lövöldében, hanem egyszerűen a szélbali klubban­­lett megtartva, hol­is a nagy szónokok hosszú sora előadá az ő véleményét. Konstatáltatok pedig a nagyok gyűlésében mindenek előtt az a leverő tény, hogy im, mégis csak kisül, hogy Magyarország nem független, mert ime, a horvát ügyben is Bécs és a biro­dalom túlsó felének egész apparátusa jön az ő segélyére. Pedig hát mily gyönyörűséges lenne most ez élet nekünk! Mikor a románok Szeben­­ben, a szerbek Karloviczban nagyzanak, és mikor a horvátok meg Zágrábban kezdik a nagyzást. Bezzeg mily pompás lenne ismét egy 1848, végül pedig ismét egy orosz látogatás, még­pedig úgy, hogy soha sem menne ki többé! És hogy mennyire sérelmes az reánk nézve, hogy most az egész birodalom támogatásunkra kel, hogy Bécsben a magyar miniszterelnök szava mellett áll síkra mindenki, s mint vezér legelő­ áll a korona! Hogy mily borzasztó megalázásunkra szolgál, ha a horvátok azt látják, hogy mikor Magyarország a prímet fújja, mellette szól az egész birodalmi zenekar a Werdeltől kezdve az öblös Ucliatiusig, s hogy ma még Zágrábban csak bombardoznak, de ha a horvát nagyzás úgy kívánná, bömbölnek is! Hogy mennyire kompromittálva van a magyar kormány tekin­télye, mikor azt látja a világ, hogy a magyar kormány akarata az egész birodalom akarata, s hogy a csőcselék által levert magyar czimer visszahelyezésénél az egész birodalom jelen van. No hát a szélbaloknak összeült tanácsa mindezt nagyon kompromittálónak találja Ma­gyarországra nézve, holott a horvátok tudnák megmondani, mennyivel jobban örültek volna ők annak, ha az a bécsi kapu, melyen most a korona s az­­egész birodalom ellenük rukkol be,­­ nyitva marad, hogy majd hátrálás esetében a hátrálók hátterét képezhesse a magyarokkal szemben. Hogy mennyire lesújtóbb és imponá­­lóbb, minden rést és háttért megsemmisítő fel­lépés ez, mikor másra nem lehet gondolni, csak az engedelmességre és hódolatra. Mikor a ma­gyar törvények védelmére kardját kivonva, nem Tisza Kálmán megy elől, hanem a magyar király, sőt az osztrák császár is, ha kell. Ezt bizonyította most be a horvátoknak Tisza Kálmán, és a szélsőbalok összeült tanácsa az ő hazafias nagy felfuvalkodottságukban azon hitének adott kifejezést, hogy a magyar hata­lomnak ezen birodalmivá tétele és imponáló fel­lépése Magyarországnak derogál. (!) Nem tudom, vájjon a szélbal e bölcs felfogását osztotta volna-e Palmerston, vagy Cavour, de annyit tudok, hogy a világ egy mai diplomatája sem osztaná, de Palm­erstonra sem merném ráfogni, hogy osztaná. Egyébiránt semmi sem lett volna könnyebb, mint három honvédzászlóaljat berukkoltatni Zág­rábba és háborút kezdeni,­­ mert bizonyosan az lett volna belőle, h­a Tisza nem úgy jár el mint a­hogy eljárt. Igaz, hogy levertük volna a horvátokat, de ki tudja, mennyi pénz és mily bonyodalmak árán. Hát nem jobban van így, szélbali édes uraim ? ! (■ 11 ' ■■ ■ í'ría^iía^'t.iteriMiitr«fiíh irifii”>«i‘iaÉSi^inn^ Sepsi-Szentgyörgy, 1883. kedd, szeptember 11. 137. szám SZÉKELY NEMZET POLITIKA], TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. ---------------------------ÉTA 1 3 Előfi­zetési ár : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 fr­t — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. 1 . i­ 13-------------------——-@@3t · A bukaresti Telegraphul (kormánypárti közlöny) egy igen fontos és érdekes vezérczikkben körvonalazza a román kormánynak politikáját, a­mely annál nagyobb horderővel bír, mert épen most tárgyalja a román külpolitikát, a­midőn Bratiano Bécsben és Gasteinban folytatja az alkudozásokat és csatlakozik az osztrák-magyar-német szövetséghez. A Telegraphul azt mondja, hogy a kormánypárt pro­­grammja az, hogy az országban mindenkor a román politika legyen mérvadó, azaz : „azon leszünk — úgymond — hogy külügyeinkben a román politika, a béke­politika uralkodjon. Ezt parancsolják a mi régi szerződéseink, ezt parancsolja Romániának jól felfogott érdeke. El vagyunk határozva visszautasí­tani mindenféle kalandos politikát. ... Elítéljük a szomszédok bármelyikének adandó kizárólagos első­bb­­ségét, mert ez­által féltékenységet gerjesztünk a másik szomszédnál. Ezt a programmot aláírta Cogol­­niceanu úr is, a­ki most renegálja politikai elvét és muszka politikát csinál a „Binele Public“-b­­n.“ Elmondja ezek után, hogy Románia megadta az árát a muszka politikának, a­melynek uszályhordója volt kényszerűségből, mert semlegességét megvédeni nem tudta. Besszarábia annektálásával a muszkák meg nem elégedhetnek, mert Nagy Péter végrende­lete még egyebet is követel. A germán és latin elem képezi a czivilizácziót, a szláv elem pedig barbarizmust Európában. Románia tehát nem szövet­kezhet soha a czivilizáczió ellen, semleges állást fog elfoglalni és pedig fegyveres semlegességben fogja védeni érdekeit. Azon esetben pedig, hogy ha bár­melyik fél kényszerítené, hogy semlegességét feladja, akkor Románia fegyveres erővel fogja megvédeni semlegességét és akkor önkényt érthető, hogy a másiknak szövetségese lesz és valószínű, hogy had­erejével eldönti a háború sorsát. Románia békét akar és visszautasít mindenféle kalandos politikát és csakis a czivilizált Európával fog karöltve járni, ígéri, hogy ezen themáról legközelebb bővebben fog inti. Miért van így, és miért nincs „úgy“? — szept. 10. (is) Való szent igaz, h­ogy Horvátországba pol­gári biztost is lehetett volna kinevezni, sőt lehetett volna az a polgári biztos meg magyar is, ha úgy találták volna a dolgot helyesnek azok, kik jobban ismerik és tüzetesebben foglalkoznak vele az ellen­zéki újságíró uraknál, s éppen azért mert nem pol­gári biztost küldtek, bizonyosan azért tették, mert a katonai biztos, illetőleg katonai állású egyén kikül­dését sokkal helyesebbnek találták. És meg vagyunk róla győződve, hogy helyesebbnek is találja minden józan gondolkozású ember, a­mint hogy az ily kül­detésekre a katonai állású egyén rendesen alkalma­sabb szokott lenni, már csak azért is, mert a kato­nai erő szükségének szempontjából nem kell neki más hatósághoz folyamodni, hanem kezénél van min­den s intézkedhetik egyszerre. Máskülönben a katonai állású egyéntől min­dig jobban szoktak tartani, mint egy polgári állású­tól, tudva tudván, hogy a katonával k­omázni nem lehet, polgári állású egyénnel szemben, lenne bár az a legszigorúbb, még­is megkisérlenék a komázást, a­mi ki tudja ismét,hogy miféle összeütközésekre nyújtana alkalmat; míg másfelől látni fogjuk, hogy a ka­tonával nem kisérlenek meg semmit s az, minden további parlirozás nélkül, a maga tempójával menni fog a maga útján, a nélkül, hogy egyetlen szájhős útját állam­ merészelné. * * * No de hát jól van, — mondják az ellenzéki lapok, — feltéve de meg nem engedve, hogy a kato­nai biztos csakugyan czélszerűbb és csakugyan jobb, hát h­a már katonai biztost neveztek ki, miért nem neveztek ki magyart, ki a h­orvátok­kal szemben job­ban szívén hordozta volna hazája ügyét? Hogy az ellenzéki lapok csupán a hangzatos­­ság kedvéért követték el ezt a beszélgetést, az régi dolog, a­mennyiben az ellenzéki sajtóról is fel lehet tenni annyit, miszerint nagyon jól tudja, hogy katona katona, s legyen az magyar, német avagy oláh, uta­sításához híven fog eljárni, az az : a leszedett czime­­reket vissza fogja helyeztetni, punktum. A­mi pedig a polgári ügyeket fogja illetni, ám mellé lesz adva egy polgári állású biztos is, és a hivatalos vagy polgári ügyekben bizonyosan az fog intézkedni. A katona személye nem való lesz ott másra, mint tekintély­tartásra. * * * Azon felül Bamberg már hosszasabb idő óta parancsnokol Horvátországban, s ott mind a területi, mind a politikai, mind a társadalmi viszonyokat jobban ismeri, mint bármelyik, Horvátországban já­ratlan, magyar nevű tábornok, ki azon felül minden­esetre még gyűlöltebb is lett volna; hogy pedig a gyűlölet szítása mennyire áll érdekünkben,­­ azt nem tudom elgondolni. Szóval úgy látszik, s talál­tak elegendő okot arra, hogy Bamberget Horvátor­szágból elszólitsák­ s helyére egy magyar nevű tábor­nokot helyezzenek pusztán azért, mert magyar nevű. Az ilyen csere ilyen okból, gyerekek közt talán megjárná, de komoly emberek közt nem járja meg. BELFÖLD. — szeptember 10. A horvát szélsők pártja, mint egy bécsi lap jelenti, köriratot terjeszt városokban és fal­vakban. A köriratban egy immár elkésett de­­monstratió-programm is foglaltatik, a czimerek helyreállítása esetére. A körirat így szól: „Minthogy ő felsége a király egy osztrák tábornoknak, a mi tartományi főparancsnokunk­nak teljhatalmat adott a magyar és horvát fel­iratú czimerek visszaállítására, ezt megelégedés­sel fogadjuk. De hogy a mi édes testvéreink, a magyarok lássák, hogy mily szolgálatot tettek ez­által nekünk, ezért köszönetünket a követ­kezőkép akarjuk nyilvánítani: 1. Mihelyest a magyar feliratú czimerek helyeikre tétettek, fel­adatik, hogy minden bolt zárassák be, s minden házra fekete zászló tétessék. E gyásznak három napig kell tartani, s minden háziúr köteles há­zában a rend és nyugalom fölött őrködni. 2. A harmadik napon kora reggel a fekete zászlók leveendők, s helyökbe fekete-sárga zászlók te­endők, a mikor a lakosság ünnepi ruhában hagyja el házait, s misére megy minden tem­plomba, azután pedig minden helyen, azaz a ma­­gyar-horvát czimerek mellé föltűzendő­k az uj, föliratnélküli, kétfejű sassal ellátott czimerek. A közönségnek fedetlen fővel, tömegesen kell jelen lennie ezen aktusnál. A nyugalom és rend fölött mindenki maga őrködik. A kétfejű sasok ki­függesztésekor mindenkinek ezt kell kiáltani : „Isten tartsa császárunkat, I. Ferencz Józsefet.“ A függetlenségi párt nyilatkozata a vát kérdésben. hor­ Az országgyűlési függetlenségi párt már most szükségesnek látja, hogy a horvát kérdés­ben állást foglaljon. Zágrábban a magyar birodalom állami jelvénye a közhivatalok épületéről utczai zendü­lés közben nyilvános erőszakkal letépetett s ha­sonló merénylet követtetett el más városokban és községekben is. A letépett állami jelvények visszahelyezését sem a bán, sem a Horvátor­szágban működő állami hatóságok, sem az ön­­kormányzat törvényhatóságai nem teljesítették, sőt azok visszahelyezését egyenesen megtagad­ták. Zendülések, sőt forradalmi kitörések kö­vetkeztek be Horvátország sok vidékén, melyek­ben egyrészről a magyarság elleni gyűlölet, másrészről a magyar államtól való elszakadási törekvés nyíltan s eddigelé büntetlenül hir­­dettetik. A magyar kormány e viszonyokkal szem­ben nem teljesítette alkotmányos kötelességét, sőt több irányban megszegte azt. A letépett állami jelvények visszahelyezését a megsértett állami tekintély helyreállítását haladéktalanul nem teljesítő. Késedelmezése időt engedett arra, hogy a Zágrábban megkezdett zendülés tovább terjedjen s a kezdetben csak helyi baj általánossá váljék. A magyar kormány nem az alkotmányban nem a törvényekben kereste a hatalmat, melylyel a kitört bajokat mindenekelőtt orvosolni az engedetlenkedő horvát hatóságokat enge­delmességre s a törvény végrehajtására szoru­nia törvényes módjában állott volna, hanem már előzetesen a korona elé akként terjeszté a kér­dést, hogy az ott alku tárgyává tétessék, el­tűrte, sőt előmozdítá azt, hogy az egyszerű kor­mányzati, sőt közigazgatási kérdés mestersége­sen nagy politikai kérdéssé növesztessék , eltűrte, sőt közreműködött, hogy Magyarország ezen tisztán belügyébe a közös miniszterek befolyást, sőt irányadó szerepet nyerjenek. Idáig jutva: az alkotmány felfüggesztése, királyi biztos alkalmazása s katonai erő kifej­tése mutatkozott szükségesnek Horvátországban. De még e szükség sem indokolja, hogy királyi biztosul katonai egyén s idegen állampolgár al­­kalmaztassék. Ily helyzetben az országgyűlési független­ségi párt mélhatlanul szükségesnek tartja, hogy Horvátországban a magyar állam tekintélye ha­ladéktalanul helyreállittassék, az állami jelvé­­nyek ünnepélyesen visszahelyeztessenek, a nyílt kitörés elfojtassék s a zavargás tettesei példá­san megfenyittessenek. Szükségesnek tartja azt is, hogy az alkotmányos állapot mielőbb ismét életbe lépjen s a legkomolyabb szükség mérvén túl ideiglenesen se csorbíttassék meg. Másrészről az országgyűlési függetlenségi párt feladatának tekinti azon mélyebb okokra is rámutatni, melyek a mai kitörést valósággal előidézték. Horvátország népének némely rétegeiben izgató anyagul a nagy délszláv államalkotási eszme használtatik. Ez eszmének tápot, ennek erőszakos terjesztéséhez bátorságot az oly gyö­keresen elhibázott bosnyák politika nyújtott. E politikának megváltoztatása már ez okból is elodázhatatlannak mutatkozik. Horvátországban s kivált hivatalos köreiben még mindig sokan vannak, kik a magyar állam kikerülésével s az alkotmányos tényezők mellő­zésével a bécsi udvartól várják a horvátok üd­vét s ez udvarnak hagyományos politikája őket e föltevésből még mindig nem ábránditá ki. E politikával szemben csak Magyarország teljes államjogai függetlenségében található fel az or­voslás. A független magyar állam képes egyedül a horvátok jólétét, szabadságát, nemzeti kifej­lődését s megelégedését biztosítani az állami ösz­­szetartozás érzetének s intézményeinek meglazí­­tása nélkül. Horvátország jólléte súlyosan szenved azon pénzügyi politika s azon adókezelés óriási terhei alatt, melyek egész államunk társadalmi jóllétét is hasonlóan fenyegetik. De e politikát fentarta­­ni, az elviselhetetlen terheket megszavazni a horvát képviselők szakadatlanul segítettek a ma­gyar országgyűlésen. Horvátországban azzal iz­­gattatik a szegény nép, hogy csupán a magya­rok azok, kik az elviselhetlen terheket a horvát népre rójják, pedig a horvát képviselők támo­gatása nélkül az a rendszer, mely e terheket maga után vonja, már nem egyszer megváltoz­tatható lett volna. Végül kijelenti az országgyűlési független­ségi párt, hogy a rendelkezésére álló alkotmá­nyos eszközökkel felelősségre vonandja a kor­mányt az országgyűlés megnyílta után azonnal mindazon mulasztásokért, melyek lehetővé tették a horvát viszonyok elfajulását s mindazon cse­lekményekért, melyek által hazánk jelenlegi ál­lamjogi helyzetében is súlyos alkotmánysértés követtetett el. .n­'!’. A h­orvát válság. A királyi biztos megjelenése Horvátország­ban általánosan javulására mutat a helyzetnek, habár itt-ott némi tüntetések mégis csak for­dultak elő. A hírlapok útján hozzánk érkezett tudósí­tások szept. 7-éről szólnak. Adjuk azokat a kö­vetkezőkben : Zágráb, szept. 7. A magyar országgyű­lés horvát tagjai ma délelőtt 10 órakor érte­kezletet tartottak, melyen megállapították az országgyűlésen követendő magatartásukat. Elha­tározták, hogy egy héttel az országgyűlés meg­nyitása előtt Budapestre jönnek, testületileg megjelennek a „szabadelvű kör“-ben és érint­kezésbe lépnek a magyar kormánypárttal. Azt

Next