Székely Nemzet, 1883 (1. évfolyam, 1-198. szám)
1883-10-09 / 153. szám
Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szorőgyörgy, Csiki-utcza Matkeovics-féle tíz, hová a lap szellemi részét illető köszlemények kijelennek. Kiadóhivatal: Jókai - Szomita-részvény-társulat Kovíl SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési mrhelyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 la. Bélyegdijért külön 30 kr. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, az elhizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. !rí®»---------------------------’Síitáit VezetSE ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimil politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előőfizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 1 frt. negyedévre . 2 frt. SO hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDAI RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. A helyzet Romániában. — Saját levelezőnktől. — Bukarest, okt 7. Románia két komédiás politikusa C og oniceanu és Vernescu ugyancsak ütik a vasat a szabadelvű kormány elnöke, Brettano ellen a német-olasz és osztrák-magyar szövetséghez való csatlakozás miatt. Komédiásoknak nevezik őket a kormánypárti lapok, s ez nagyon is elfér a liberális név mellé, melyet ezen urak bitorolnak. Vernescunak, de különösen Cogolniceanunak olyan múltja van, mit neki soha sem bocsátnak meg. Ő volt, ki 1864-ben az országgyűlést szuronynyal verte szét, midőn sok képviselő az ablakon menekült az agyonszuratás elől. Ő volt, ki ezen erőszakos tényével az alkotmányt felfüggesztette, a jobbágyokat rendeleti úton szabadította fel, a zárdák jószágait rendeleti úton foglalta el és néhány zárdát földig levontatott. A status csíny nagy mestere azóta még egyszer kormányra került Károly alatt is, de nem állta ki sokáig a szabadelvűek ostromát. Most meg ő ostromolja a szabadelvű pártot, remélve, hogy sikerülni fog a Rosetti-Brettano pártot megbuktatni a csatlakozás miatt. E czélból azt a taktikát találta ki, hogy a Catargi Lascar azaz a reakczió pártjával kezd kokettírozni, gondolva, hogy a vén bojárok segítségével sikerül a forradalmi pártot — igy nevezi a kormánypártot — megbuktatni s azután a bojárokat, mint kicsavart czitromot eldobni. Van M ió nak, az itteni egykor oly kitűnő román színésznek egy társadalmi darabja „Cucona Chiricza“. Ebben a darabban, amelylyel oly sokszor megnevettette Mió a közönséget, a vén Cucona az ifjú asszonyok szerepében úton-útfélen kérkedik, hogy ő tánczolt a németekkel keringőt, az oroszokkal polkát, a francziákkal franczianégyest, azaz kiszolgált ő minden inváziót s bár a világ azt hiszi, hogy ő már megvénült, azért ő fiatalnak tartja magát és képes újra eltánczolni keringőt, polkát, francziát. Ez a Cogolniceanu múltja, kit vénsége daczára nem enged pihenni határain a veres bársonyos szék. A veres vagy mostani kormánypárt kilökte magából, mint megbízhatatlan embert s bár ő is liberális szég alatt árulja magát, tudni felőle nem akarnak. Nincs elfeledve, hogy 1864-ben Rosettit lóhoz köttette s úgy vitette fogságba s hogy ennek lapját, a Romanust mint erkölcstelen lapot tiltotta be. „Flectere si nequeo superos, Aderonta moredo“, ez a Cogolniceanu elve. Egyszer sikerült neki Jan Gyca miniszterelnököt megbuktatni azért, hogy ez üdvözölte volt gróf Andrássyt, mint magyar miniszterelnököt. Minő borzasztó hazaárulás volt az! Egy román miniszterelnök üdvözölte az első magyar miniszterelnököt, aki most az erdélyi testvéreknek elnyomója leend. Akkor sikerült a cselfogás s a komédiás azt hiszi, hogy most is sikerülni fog, főleg ha Catargi is segít. Azonban az idők azóta nagyot változtak, mégpedig olyan nagyot, hogy éppen az a párt keresi az osztrák-magyar monarchia támogatását, amely megbuktatta volt a fehér minisztériumot ép azon taktikával, mint tette Cogolniceanu Jan Gycával. Kétségtelen, hogy kortes fogás a Cogolniceanu - Vernescu hányavetiség s belőlük is Krisztics lenne, ha czéljukat érnék, mert Romániának egészen mások ma érdekei, mint a miniszterségre vágyakozó reakczionárius uraknak, kiknek nem lesz soha megbocsátva az, hogy midőn kormányon voltak, az alkotmány nyirbálása volt legfőbb törekvésük. Nincs feledve az 52 sajtóper, a szerkesztők tömeges bebörtönöztetése, a választópolgárok megkötözése, lelövöldözése, fülek levágása, a román parlamentnek Sultan Marattá való átalakítása. Ilyen múltat szeretne Cogalniceanu, Vernescu feleleveníteni. Váljék egészségükre. Ezt óhajtja nekik a kormánypárti Telegraphus. Ki kell emelnem ezen lapnak azt az előzékenységét velünk szemben, hogy közelebb Petőfinek több költeményét bár csak prózában, de sikerült fordításban hozta. Kezdetnek ez is szép, míg találkozni fog olyan román, ki Petőfi összes költeményeit a román miveit közönséggel megismerteti. A horvát ügyet szintén nagy figyelemmel kiséri az itteni sajtó, de a legtöbb lap túllő a czélon s egész végpusztulást jósol reánk nézve belőle. Most látszik meg igazán, milyen nagy szerencse, hogy Magyarország kormányán egy mérsékelt, de igaz lelkű hazafi van. Segítnek az itteni lapok baljóslatú irányának az önöknél megjelenő román lapok is, melyek szintén ilyen irányban trombitálnak. Nem lehet egy új 1848-at előidézni. Oh az a Tisza! Besszarábiában marhavész ütvén ki, a román kormány a határ elzárására katonaságot rendelt ki. Szabad átjárás csak Radaucz, Stephanesz, Ungyén, Fajcs, Damacsen és Oncsa állomásokon van a gyalogjárók és lovasok számára s ezeknek is csak szigorú vizsgálat után megengedve. A 6-ik gyalogezred képezi a kordont Galacztól fel a Pruth mellett, az északi részen pedig a 7-ik gyalogezred. Ez elég rossz hír önökre nézve, t. i. a besszarábiai marhavész, mert a romániai kordonok nem nyújtanak elég kezességet a vész ellen. Legalább a múltban sok panasz merült fel ellene. A sinaiai királyi lak teljesen be van királyilag bútorozva, de a királyi pár e hó 7-én már elhagyja e kies nyaralót és haza jő a fővárosba. Ploesten e hó 4-ére volt kitűzve a skorezényi gyilkosok perének tárgyalása. A vádlottak padján 15 földész s ezek között a hordónyi fiatal gr. kel. pap is. Többnyire ifjú legények, 8 van közülök gyilkossággal, 7 bűnrészességgel vádolva. Tanú 133, de csak 66 jelent meg s e miatt a tárgyalás deczemberre halasztatott. Lopás, házak felverése, rablógyilkosság és több efféle rendes rovattal bírnak a lapok hasábjain. Czivilizálódunk kívülről! Hegedűs Sándor orsz. képviselő — mint a Budapesti Hírlap írja — kineveztetése pénzügyi államtitkárrá — mirt biztos forrásból értesülünk — immár bevégzett tény. A hivatalos lap legközelebb hozza e dologban a legfelsőbb kéziratot. Ugyanakkor fog Madarassy Pál, az eddigi helyettes államtitkár er állása alól hosszú és sikeres szolgálatainak teljes elismerésével felmentetni s az orsz. pénzügyi főtörvényszék elnökévé kineveztetni. A Budapesti Hírlap ezen hírére a ma hozzánk érkezett Nemzetben a következő cáfolatot olvassuk : A pénzügyminiszteri államtitkárságra egy pár lap Hegedűs Sándor országgyűlési képviselőt, a „Nemzet“ kitűnő főmunkatársát kandidálja, sőt a „Budapesti Hírlap“ ma egész határozottan azt írja, hogy Hegedűs kineveztetése ez állásra tény. Fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy mind e közlemények teljesen alaptalanok, szemben, úgy látszik tehát, hogy a pártszenvedély, s az, hogy a horvát képviselők nem agitálnak a magyar kormány ellen, annyira megvakította az ellenzéket, hogy már a „méltóságot“ is megfordítva kezdi látni s azt tartja méltóságnak, ami a világ minden nemzetének fogalma szerint: kicsinykedő benczegés és az erőnek pökhendiskedő fitogtatása lenne. Én például egy erős ember vagyok, odajön hozzám egy gyenge ember, kit akár az ujjam közt morzsolhatnék össze, és belém köt. Mi most már a méltóságosabb, az-e, ha azt a gyenge embert minden kihallgatás nélkül a földhöz verem, vagy az, ha kihallgatom s elismervén a miben igazsága van, felhevülését tekintetbe veszem és méltányosan, emberségesen bánok vele. Vajjon melyik magatartásban van meg a nagyobb méltóság ? Abban-e, ha ütlegelni kezdeném, vagy az utóbbiban ? Nos, hát a magyar ellenzék azt állítja, hogy az elsőben. Nem megfordított látása ez a „méltóságnak“ ? És miért állítja ezt a magyar ellenzék ? Miféle szempontból indul ki ? Lélektani szempontból. S ime bebizonyítjuk, hogy a lélektan terén is felfordítva látja a dolgokat. Azt állítja ugyanis, hogy az a gyenge ember, ha földhöz verném, mindjárt belátná, hogy igazságom van s ragaszkodóbbá lenne hozzám. Míg ha méltányosan bánok el vele, azt hiszi, hogy ő az erősebb és még követelőbben fog fellépni. Hát ha a középkorban élnénk, mikor a phylologiai észleletek oly magas fokon álltak, a mily magas fokról most az ellenzék birálgatja, talán meghajolhatnánk véleménye előtt, mert oly fogalmakkal bírnánk magunk is; de ma, midőn a lélektani tudomány egy kissé előbbre haladt s mikor már az állatról is több észlelő tehetséget tesznek fel, mint amilyent az ellenzék a horvátokról feltesz, csak sajnálnunk kell azt a naivságot, melylyel az ellenzék ebben az ügyben kinevetteti magát. Mert hiszen ennél már az állatszeliditők is előbbre vannak, amennyiben az állatszelidités egész tudománya abból áll: megmutatni az állatoknak, hogy erősebbek s hatalmasabbak vagyunk, mint ő, aztán igazságosan bánni vele, miután az állatnak is van annyi megfigyelő tehetsége, hogy az igazságot, méltányosságot felismeri, míg a zaklatás makacscsá, vadabbá, dühösebbé teszi. Hát mikor az állat is felismeri ezt, a horvátokról ne feltételezzünk annyit, hogy ők is felismerjék ? Ennyire sülyedt már az ellenzék pártszenvedélyes ítélő tehetsége? Igenis, ha be nem rukkolt volna Bamberg Zágrábba, hanem a csőcselék hetvenkedésétől megretirált volna, akkor elhihette volna a horvátság, a mint hogy úgy is lett volna, hogy t. i. megijedtünk tőlük, ámde mikor a czimereket viszszahelyeztettük, alkotmányt felfüggesztettük, henczegőket törvény elébe állíttattuk s még mindig kivételes állapotban tartjuk az országot, ott meg van mutatva a hatalom és az erő ; ezt azonban tovább is fitogtatni, már benézegés lenne, míg a sértő fél iránt békülékeny hajlamot és méltányosságot mutatni méltóság. Az igazság pedig mindig karöltve jár a méltósággal. Ez a dolog tiszta látása és felfogása. Jöjjön össze a világ legbölcsebb embereinek ítélőszéke, mindig így fogja magyarázni a méltóságot, míg azt, amit az ellenzék méltóságnak állít, kicsinyes henczegésnek és pökhendiségnek fogja nevezni, a kormány szemére hányva, hogy sem politikai, sem jogi kötelességét nem teljesítette; gúnyosan kritizálta a miniszterelnök javaslatának nyelvtani szerkezetét, vádolva Tiszát és az okkupácziót, hogy a horvát aspiratiókat nagyra nevelték. A bán állásáról monda, hogy az a közös állam képviselője, ki csak jogilag lehet felelős a horvát országgyűlésnek, de politikailag nem, mert a magyar kormányelnök ellenjegyzésére neveztetik ki; nagy bajnak mondá végül a mostani collectiv horvát képviseletet. Ő is határozati javaslatot adott be, melyben kimondatnék, hogy a ház nem fogadja el Tisza határozati javaslatát. Most Tisza K. emelt szót, élénk derültség közt azzal vágva vissza Szilágyinak, hogy nem vitatkozik a hat javaslat nyelvtani szerkezete fölött, mert vannak rossz grammatikusok és jó politikusok és viszont. Azon vádja, hogy a mostani kormány nevelte nagyra a horvát aspiratiókat, utalt a 68. és 73-as törvényekre, melyek szónok befolyása nélkül jöttek létre, meg arra, hogy a határőrvidék után küldendő horvát képviselők számát 16-tal leszállította. A ház ezt nagy tetszéssel fogadó, még Szilágyi is igenlőleg bólintott fejével. Végül Szapáry miniszter szólt, s valóságos sensatiót keltett a közlött adatokkal. Mondá, hogy a kettős feliratú czimerek iránt már 1880-ban kezdődtek a tárgyalások a horvát kormánynyal, mely azok ellen a legkisebb kifogást sem tette, sőt insinuatiónak mondá, az attentatumot azok ellen a horvát nép részéről. 1542 horvát politikai község van, melyek legnagyobb része 100°/0 községi pótadót fizet, sőt igen sok 200°/0-ot is. De ennek nem a magyar kormány az oka. 1880 óta 128 visszaélés, sikkasztás történt horvát községi elöljárók által, ezen esetek közül 121-et a pénzügyi hatóságok fedeztek föl. A sikkasztott pénzek összege 156,000 frt. Mély benyomást tettek a házra ez adatok. A „méltóság.“ — október 8. (8.) És ők Magyarország méltóságáról beszélnek, a mely méltósággal ellenkezik az, hogy engedékenyek legyünk a gyengébb horvátokkal minmmu&mu 1. évfolyam Sepsi-Szentgyörgy, 1883. kedd, október 9. 153. szám. BELFÖLD. — okt. 8. A képviselőház szombati ülésének is az a képe volt, mint a legnagyobb érdekű ülések alkalmával lenni szokott. Képviselők és közönség egyaránt nagy számban jelentek meg. Miután a ház Irányi felszólalása után elhatározta, hogy a csángótelepítésre vonatkozó indítvány a horvát kérdés letárgyalása után tárgyaltassék, nagy érdeklődés mellett indult meg a vita Tisza Kálmánnak a horvát ügyre vonatkozó határozati javaslata fölött. Első szónoka efy volt, ki a horvát kihágásokat vázolva, indignatióval említé, hogy még a magyar királyság megalapítójának, Szent Istvánnak a képét is meggyalázták, mire Thaly még nagyobb indignatióval vágott közbe, hogy az országalapító nem Szent István, hanem Árpád volt, ami a házat élénk derültségre hangolta. Epésen kelt ki az ellen, hogy Tisza K. a közös miniszterekkel konferált, miben szónok Magyarországnak tartománynyá sülyesztését látta s mondott több ilyen közkeletű phrasist, egyúttal a közös ügyek ellen irányozva beszéde élét. A czimerkérdést nem az opportunitás, hanem a jog kérdésének tekinti s tekintve, hogy a zágrábi csőcselék győztesnek mondja magát, fentartani kívánja a magyar czimert. Végül beadja ismeretes határozati javaslatát. Utána Szilágyi Dezső szólt tüzetesen: KÜLFÖLD. — október 8. Madridban a királyt megérkeztekor a rokonszenv oly nyilatkozásai fogadták, mint eddig még soha. A nők nemzeti zászlócskákkal jelentek meg az utczán, melyeken e feliratok voltak : éljen Spanyolország! éljen a király ! éljen az uklánusok ezredese ! A király tábornagyi egyenruhát viselt, mellén a San Fernando és a porosz fekete sas rend jelvényeivel. Vilmos császár a királyhoz sürgönyt intézett, melyekben sajnálkozását fejezi ki a párisi tüntetések felett s azt mondja: „különben tudom, hogy azok sokkal inkább ellenem, mint ön ellen irányultak.“ Depretis olasz kormányelnök hivatalosan értesítette a nápolyi helyettes polgármestert, hogy október közepe táján Nápolyba fog menni. Félhivatalosan jelentik, hogy Depretis ez alkalommal nagy politikai beszédet fog tartani, mely esetben Nicotera is beszélni fog. Az új szerb kabinet politikájáról a Pol. Corr. belgrádi tudósítója ezt írja: Az új kabinetben Bogicsevics Milán külügyminiszter fogja elfogadni a legelőkelőbb állást. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy Bogicsevics a legbiztosabb záloga azon külügyi politika folytatásának , amelyet Pirocsanácz 1880-ban megkezdett. „A berlini kongresszus óta nem foglalhat el más állást Ausztria-Magyarországgal szemben, mint amelyet a haladó párti minisztérium kezdettől fogva elfoglalt.“ Így nyilatkozott előttem Bogicsevics körülbelül egy évvel ezelőtt. Ő talán nincs egészen megelégedve Pirocsanácz belügyi politikájával, de külügyi politikáját mindenkor határozottan helyeselte. A legcsekélyebb kétség sem lehet tehát, hogy Pirocsanácz utódja azt fogja fő feladatának tekinteni,hogy ápolja és szilárdítsa a szomszéd nagy monarchia és Szerbia benső viszonyát. Természetesen arra is kiváló figyelmet fog fordítani, hogy megtartsa azt a jó hajlandóságot, amelylyel a német császári udvar viseltetik Milán király és a szerb nép iránt. A külügyminiszter ezen külön feladata azonban nem fogja gyöngíteni azon törekvését, hogy valamennyi nagyhatalommal jó viszonyban éljen. Egyik hatalom sem fog megfosztatni attól a befolyástól, amely őt jogosan megilleti. Bogicsevics külügyminiszter programmja a következő néhány szóban foglalható össze: megóvása a fiatal királyság függetlenségének és jogos érdekeinek, az Ausztria-Magyarországgal való benső viszony gondos ápolása, a kölcsönös becsülés alapján fönntartása a nagyhatalmakkal való viszonynak. Spasics pénzügyminiszter, eddig külügyminiszteri osztályfőnök, mindenkor ezzel a programmal megegyező nézeteket nyilvánított. A többi miniszterek is osztják ezeket a nézeteket, mindenek előtt pedig a miniszterelnök. A feloszlatott szerb skupstina tagjainak pontosan kifizették az egyhavi napidíjat, de ugyan-