Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-09-11 / 139. szám
Szeptember 11. mi javunkért, míg magunk hidegen, lelketlenül hagyjuk a legnemesebb példákat követés nélkül ! Nem öngyilkosság-e ez ? Avvagy oly nagy számmal van-e a magyar, hogy engesztelhetetlen elleneinknek is jut belőle — talán egy közel összeütközés alkalmával — előőrsnek való ? Bizony, bizony, drága honatyák, mostohaapái önök a nemzetnek, melynek véres verejtékkel szerzett fillérein élősködve mindenre ráérnek a szót vesztegetni, csak önfajuk jövőjének biztosítására nem találnak sem szót, sem módot. Vagy nem lehetne-e azokat a kincstári birtokokat, melyeknek elkótyavetyélésébe magas beleegyezésüket adják, a székely nép telepítésére fordítani ? Hisz haszon, az anyagi haszon sem lenne kisebb ezáltal annál, amit az elharácsolt birtokokért bevesznek, ha pl. vagy 30 évi törlesztésre engednék át nekik a földet. Sőt többet mondok ! Van akárhány kincstári uradalom, melynek kiadásai rendesen meghaladják a bevételeket. Nem lenne okosabb azokat a székelyek, csángók, felvidéki tótok között — ingyen kiosztani, mi által a ráfizetés helyett legalább az adójövedelmet nyernék ? hanem persze, így sok szép „gondtalan“ (sine cura vagy szinekúra ?) úri állásnak vége szakadna. E tárgy további fejtegetése ugyan nem tanügyi lapba való, de az már igenis ide való, hogy a tanárvilág tudomást szerezvén nemzetünk e „nyílt sebéről, adandó alkalommal, pl. a történelem, az irodalom, a klasszikusok tárgyalásakor ne mulassza el a fogékony ifjúság figyelmét oda irányozni, hogy, ha majd egykor mint új nemzedék az ügyek vezetésére lesznek hivatva, szent kötelességüknek ismerjék apáik vétkes mulasztásait e részben is helyre ütni. Ezért tartottam szükségesnek a czimzett regényre figyelmeztetni t. olvasóinkat, akik mind saját magok számára való megrendelés, mind pedig másoknak ajánlás által mig egy részről a szent szél előmozdításához járulhatnak ; más részt pedig szőnyegen tartanak, vagy jobban mondva, szőnyegre hoznak oly „kérdés“-t, melynek a nemcsak szó-, hanem tett-hazafiak törekvéseinek tárgyai közül soha sem volna szabad kiszorulni, mig az meg nem valósul. Tömör Ferencz: KÜLFÖLD. — szept. 10. A varsói czárlátogatás egyes részleteiről a következőket távirják Varsóból f. hó 6-ikáról. A város minden épületében két zászlónak kell lennie, melyeket ünnepélyes alkalmakkor a rendőrség felszólítására ki kell tűzni. Tegnap a rendőrség kiadta a parancsot, hogy e zászlókat a rendőrigazgatóság épületébe kell vinni, ahol meg fognak vizsgáltatni, hogy bírnak-e teljes zászlóképességgel. A házmesterek hosszú csapatban mentek ma a rendőrigazgatósághoz, hol megmutatták nekik azon példányokat, melyeket többé nem szabad kitűzni, hanem újakkal kell helyettesíteni. A helyi rendőrség az őrszolgálatot ma átadta a Szent-Pétervárról ide érkezett rendőröknek. E rendőrökkel a nép nehezen érintkezhetik, miután nagyrészt nem értenek lengyelül, s a varsói nép pedig nem igen tud oroszul. A királyi kastélyt és a Lazienski-palotát őrzik legszigorúbban s már hetek óta egyetlen embert sem bocsátanak ez épületek közelébe. A Lazienski-palota kertje igen kedvelt sétahelye a varsói közönségnek, e kertet is elzárták tegnap. Az udvari szolgálattevők egy igazoló jeggyel bírnak, melynek hátsó oldalán fényképük van. Csak ez igazoló jegy felmutatása mellett bocsáttatnak a kastély belsejébe. Skiernievviceben hasonló szigorú rendszabályok vétettek foganatba. Skiernievvice meglehetős piszkos kis falu. Vasúton Varsótól másfél óra alatt megközelíthető. A kastély meglehetős csinos, egyemeletes, stylje hasonlít a laxenburgi kastélyéhoz. A kastélykert több mint egy mértföld nagy, számos vadja van s a czár ott tartózkodása alatt több vadászatot fognak rendezni. A franczia-khinai háború. A „Times“-nek egy fu-csui távirata jelenti, hogy a khinai hatóságok hirdetményt tettek közzé, mely szerint Francziaországnak a háború meg lévén üzenve, Shan SZÉKELY NEMZET. Mai semlegesnek és Woosung elzártnak jelentetik ki. A „Reuter-ügynökség“ jelentése Fu-Csuból, szept. 7-éről: Az idegenek házai tekintet nélkül az illető nemzetiségre, khinai katonák által kiraboltattak. A japáni követség megczáfolja azon hírt, mintha Japán a Loo-Choo szigetek fölött fenhatóságát kívánta volna érvényesíteni. Mint a Reuter-ügynökségnek Tien-Csinből jelentik, a külügyi osztály hat tagját megfosztották állásuktól, mert azt tanácsolták, hogy Khina békét kössön Francziaországgal. Büntetéssel fenyegetik mindazokat, kik a Francziaország által követelt kárpótlás kifizetését tanácsolják. TANÜGY. Meghívás. A „Háromszék megyei tanítótestület“ központi választmánya f. év szeptember 20-án délelőtt 1) órán kezdve gyűlést tart, melyre a tagok ezennel meghivatnak. K.-Vásárhelyen, 1884. szept. 9-én. Elnöki megbízásból: Gyöngyösi István, titkár. Xellen a rágalmazási keresetnél a tárgyi és alanyi tényálladék megállapítására bizonyítékul szolgáljanak. Ez is egygyel több annak bebizonyítására, hogy Bartha Miklósnak barátai hazudtak és ő, midőn a „Nemere“ czimü lapban a vádakról úgy beszélt, a mint a Nemerében kiadva van, akkor barátai által rászedve volt. Egyelőre csak ennyit kívánunk az olvasóközönség tájékozására felhozni, nem fogunk késni annak idejében az egész keresetet részleteiben megismertetni, a fű és mellékszereplők élethű photographiájával bemutatni, hogy az olvasóközönségnek alkalma legyen azokban gyönyörködni. A fővádlott, Veres Gyula merényletéhez. Veres Gyula, sepsi-szentgyörgyi ügyvéd, ismeretes merénylete miatt, mint tudva van, a sepsi-szentgyörgyi iskolaszék kebeléből kizáratott. A kaszinóból tegnapelőtt önkényt kilépett. Az iskolaszék átküldötte hozzánk a Veres Gyula kizáratásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot. Közöljük azt az alábbiakban. 139. szám. A törvény ítélete. — Tájékozásul Bartha Miklós úrnak. — Emlékezhetnek olvasóink, hogy a múlt országgyűlés második ülésszakának utolsó ülései egyikén dr. Orbán Balázs országgyűlési képviselő interpellálta volt a belügyminisztert, hogy a s.-szentgyörgyi iskolaszék pénztárából mintegy 2400 írt el sikkasztatván, a tettes ellenében minő intézkedéseket kíván tenni. Ugyanezen időben és később vádak emeltettek, részint a polgármester, részint más tisztviselők és egyes polgárok ellen különböző bűnös cselekedetek elkövetése miatt. Sőt legközelebb is a helybeli Nemere czimű lapban Bartha Miklós ezen vádakat emlegette, mint olyanokat, melyek fennállanak és melyek által a polgármester kompromittálva van, a mennyire ő ezekről barátai által informáltatott. Ezen vádakat nagy részben a mult tisztujítás alkalmával kiválasztott rendőrkapitány, Sorbán János emelte, Veres Gyula ügyvéd értelmi szerzősége mellett; részint ezeknek barátai : Pap György, Ebédi Mihály, Román György s mások ugyan Veres Gyula közreműködésével. Ezen vádak súlyos vádak voltak és a kir. főügyész indítványára azoknak lejártatására a brassói kir. törvényszék delegáltatott. A mondott törvényszék a vizsgálatot keresztül vitte és a vádlók által hivatkozott több mint 60—70 tanú hallgattatott ki és a véghez vitt előnyomozat alapján 1884. szept. hó 4-én tartott ülésében 3769 sz. alatt a kir. ügyészség hozzájárulásával a következő határozatot hozta: „Ezen elővizsgálat a b. p. r. t. 197. §. 1. p. értelmében tárgyi tényálladék hiányából megszüntettetik.“ Ennek folytán, miután a vádlottak rágalmazásért az illetők megbüntetését a kir. törvényszéktől kérelmezték, jogosan lehet remélni, hogy érdemlett büntetésüket meg fogják kapni, annyival inkább, hogy a m. kir. belügyminiszter az ország színe előtt ígérte meg Orbán Balázsnak, hogy a bűnöst megbüntetteti, de történhető rágalmazás esetében a megérdemlett büntetést a rágalmazó sem fogja elkerülni. Ehhez még csak annyit kívánok mondani, hogy midőn Bartha Miklós a Nemerében hivatkozott, hogy őt barátai úgy informálták, miszerint a brassói törvényszék előtt a barátai által emelt vádak fennállanak és amennyiben ők értesülve vannak, a vizsgálat eredménye által a polgármester kompromittálva lesz, nem felelt meg az igazságnak, mert azon vádaknak minden pontja a határozat indokai által megsemmisittetvén, csak arra alkalmasak, hogy vádlók Kivonat S.-Szentgyörgy város iskolaszékének 1884. szeptember 6-án Császár Bálint elnöklete alatt tartott gyűlésről vezetett jegyzőkönyvből. Jelen vannak : Bartha Sámuel, Molnár Sámuel, Gyárfás Sámuel, Révay Lajos, Bikfalvi Ferencz, Bartha Béni, Kovács Bálint, Popovits Elek, Demes Péter, Kovács Simon, Kosztyán Győző, Sikó József, Bora Sándor, Sorbán János, Császár Domokos és jegyző Gyárfás Lajos. Elnök kijelenti, hogy egy személyes ügy vár elintézésre, mely természeténél fogva zárt ülésben lenne tárgyalandó, és épen azért kéri azokat, kik nem iskolaszéki tagok, hogy távozzanak. Ez megtörténvén : 1. Olvastatik Málik József polgári leányiskolai igazgatónak az iskolaszékhez intézett és 46. sz. alá beiktatott jelentése, mint következik. Jött 1884. szept. 5-én 46. isk. sz. alá. Tekintetes iskolaszéki elnök ur! „Mint a tekintetes elnök ur és az iskolaszék előtt tudva van, D. Veres Gyula ügyvéd és iskolaszéki tag a közelebbi ülésben Sorbán János iskolaszéki taggal együtt azon indítványt adta volt be, hogy én vagy a „Székely Nemzet“ szerkesztésétől, vagy igazgatói állásomtól váljak meg. Ugyanakkor fölfejtettem, hogy Veres Gyulának és társainak komplettszerü czinkossága előtt állok s ennek magyarázatául elmondottam, minő hamis vádat emeltetett Veres Gyula egyik rokonával ellenem a helybeli rendőrségnél. Azzal, hogy ily merényletet követett el a tanintézet igazgatója ellen, magát az intézetet is sújtotta erkölcsi tisztaságában. Én a szükséges lépéseket az alávaló hamis vád koholmányai ellen azonnal megtettem, a bünvizsgálatot ellenök a helybeli járásbíróság utján megindíttattam. Még akkor nem hittem, hogy annyi rosszakarattal teljes galádság legyen Veres Gyulában, hogy saját koholt meséjét még a nyilvánosságnak is átadja. Most ez is megtörtént. A „Nemere“ 99-ik számában leírta szórólszóra azt, ami sohasem történt ugyan meg, de a mivel a polgári leányiskolát helyrehozhatlanul megbélyegezte. Minthogy ezen czikkben az iskolaszékre is hivatkozás történik, tisztelettel idezárom a nevezett lap példányát, valamint az erre adott feleletemet is szives további intézkedés végett. S.-Szentgyörgy, 1884. szept. hó 5-én. Málik József, polg. leányisk. igazg. Továbbá olvastatik a „Nemere“ czimü lapnak 99. számában f. évi szept. 4-én megjelent „Botrány“ czimü czikkje. Úgyszintén Málik Józsefnek a „Székely Nemzetben“ a „Bartha Miklós bandája“ czim alatt arra adott felelete. Ezen felolvasott czikkek meghallgatása után helybeli ev. ref. nagypap Révay Lajos a következő indítványt terjeszti elő : „Az elnöki előterjesztés és a felolvasott hírlapi nyilatkozatok után és városi rendőrkapitány Kosztyán Győző urnak ezen ügyre vonatkozva adott felvilágosításából meggyőződést szerezvén arról, hogy a vád czélzatos rágalom, — és tekintetbe véve azt, hogy a szörnyű vád Málik József urnak előéletére, múltjára és viselt dolgaira való hivatkozással támogattatik, mondja ki az iskolaszék, hogy addig is, míg Málik József igazgatónak alkalma lesz az ő személye és magánbecsülete ellen, valamint a vezetése alatt álló intézet reputácziója ellen emelt szörnyű vádat illetékes törvényszék és sajtóbíróság előtt tisztázni és elégtételt szerezni, addig is ünnepélyesen kijelenti és jegyzőkönyvileg megörökíti a következőket: a) Málik József, mint a s.-szentgyörgyi ev. ref. tanodának egykori tanítója, mint a s.-szentgyörgyi felső leány-népiskola igazgatója, és mint a jelenleg fennálló polgári leányiskola igazgatója kiváló szakképzettségét fáradhatatlan buzgalommal és önfeláldozó munkássággal párosította ; b) a vezetése alatt álló iskoláknak tekintélyt szerzett, a szülőknek és az illető felsőbb hatóságoknak elismerését és egyebek mellőzésével azon tényállás által, hogy ezen intézetek növendékei a felsőbb tanintézetekben, például a kolozsvári s más állami tanítóképezdékben mindig a kitűnők és jelesek között foglaltak helyet, szélesebb körökben is közelismerést vívott ki ; c) mint a közmivelődés hűséges és fáradhatlan munkása, az iskolán kívül is a társadalomban, az irodalom terén, a különböző közmivelődési intézmények szolgálatában fényes tehetségei, miveit emberhez illő feddhetlen erkölcsi magaviselete, megnyerő finom modora által a közmivelődés becsületes, igaz barátai előtt közbecsülést, elismerést és tiszteletet vívott ki, nemcsak iskolaszékünket és városunkat kötelezte örök hálára, hanem szélesebb körökben is magának elvitázhatlan érdemeket szerzett. Határozat: Révay Lajos nagypapnak indítványát Sorbán János kivételével egyhangúlag elfogadja az iskolaszék. Ezen határozat elfogadása után elnöklő iskolaszéki elnök által beterjesztetik és elfogadásra ajánltatik a következő indítvány: (az indokok kihagyásával.) Mindezen indokoknál fogva mondja ki az iskolaszék, hogy Veres Gyula az iskolaszék becsületes tagjai között helyet nem foglalhat s mint ilyen közromlásra czélzó egyént, ki ezen tisztességes állásra méltatlan, testületéből kizárja. Határozat. Kimondja határozatul, hogy Veres Gyula iskolaszéki tagot mint az iskolaszéki tagságra érdemetlent kebeléből kizárja és kimondja, hogy őt erről ezen határozat indokainak kihagyásával értesíti. Egyszersmind kimondja azt is, hogy ha ő, ezen határozat ellenére az iskolaszék ülésébe tolakodni merészkednék, karhatalommal fogja eltávolíttatni. Ezen határozatról a képviselő testületnek annak idejében jelentést tenni az elnököt utasítja. Serbán János fellebbezését bejelenti. A kivonat hiteléül : Gyárfás Lajos, » • jegyző. Veres Gyula, hivatkozva a sajtóügyi rendtartás 20-ik szakaszára, a következő nyilatkozat közlésére hívott fel bennünket. Nyilatkozat: Málik József ur anélkül, hogy gyanúja alaposságáról meggyőződött volna, s az előtt, mig ártatlanságát bizonyít» tudná, kíméletlenül személyemnek ront, s a „Székely Nemzet“-en kívül még folytatólagosan e lapok terén is átkozódik. Vártam, hogy elragadtatás helyett, a vád által kompromittált igazgató a vezetése alatti intézet érdeke valamint a szerkesztő a lovagiasság parancsolta törvényekről is meg fog emlékezni. A sértetté az elégtétel kérés, a sértőé az elégtétel adás vagy igazolás joga. Ként tette. A helyett engedelmet kért a lapok olvasóitól, hogy magáról és az irodalmi tisztességről megfeledkezzék. Megtörtént. Mit vélnek olvasói ez eljárásról, nem bírálom, de kijelentem, hogy az elmulasztott kötelességet többé becsületbíróság sem hozhatja helyre. Aki megfeledkezett a tisztességről, becsületes elbánásra nem is számíthat. Mindenek felett kijelentem, ellenem életemben soha sem volt és nu sincsen bebizonyított bűnvádi kereset folyamatban. S A SZÉKELY NEMZET TÁRCZAJA. Fővárosi tárczalevél. Krisztus a keresztfán. — Munkácsi képe előtt. — Egyszerre megszűnik a folyosón folytatott csevegés, mihelyt beléptünk a műcsarnok felülvilágolt nagytermébe. Nem lehet többé tartóztatni azt az ösztökélő vágyat, mely hosszúnak talál minden percznyi késedelmet. Még egy-két pillanat: lépjünk fel a lejtős emelvényre és engedjük át magunkat teljesen a nézésnek. Valami megmagyarázhatlan érzelem vészén erőt a szemlélőn. Régen, a gyermekkor boldog napjaiban, mikor még a vallásos érzelmek domináltak s az emberi gonoszságtól még nem bántva, az ép kedély és a sejtő képzelet sértetlenül bolyongott ismeretlen régiók felé, akkor lehettek ilyenek az érzelmeink. Mert azokat a régi emlékeket kelti fel elfeledett pihenésükből Munkácsi festménye : Krisztus a kálvárián. Ne nevess azon, hogy az egyszerű földmives térdre borul és olvasóját morzsolgatja, hanem tartsd őt boldognak és sajnálkozzál önmagad fölött. Nem beszél a teremben senki fenszóval. Egy-egy pillanatnyi halk zsongás, aztán ismét templomi néma csönd. Megfeszített figyelemmel csüngnek a tekintetek a megváltó alakján. Ravatal mellé illő komolyság támad és vallásos áhítatot kelt. Idő kell hozzá, míg az első benyomás uralma alól az érzés némileg felszabadul és ítéletre, rendszeres gondolkozásra képesek leszünk. Kibontakoznak lassanként a szent földhöz, az idvezitő működéséhez, a hagyományokhoz, a történelemhez s általában az ismerethez és tudáshoz kötött epizódok egyenként a gondolkozás előtt, hogy aztán magát a mesteri művet , az eszmét, a művészi csoportosítást, a kifejezésteljes vonatkozásokat, a rajz technikáját, a színezés pompáját élvezni képesíthessünk. * Csak ezután vesszük észre, hogy a dráma második része foly le előttünk és kezdünk emlékezni az elsőre is. Krisztus Pilátus előtt. Itt-ott mintha ugyanazon alakok elevenülnének meg újra; de mennyivel más az egésznek hatása, ott a figyelem kelt fel s épen ezért talán állandóbb a benyomása amannak, mert az ember gyöngesége nem szeret állandóbban a tragédia végkifejlődésénél maradni, mig itt épen a megrendítő lép fel egész erélyével.* Most talán részletezhetünk: „Akkor feszitenek meg ő véle együtt két latrot, egyiket jobb keze felől, másikat bal keze felől“ (Máthé XXVII. r. 38.) „Kilencz órakor pedig felkiálta Jézus nagy szóval ezt mondván : Eli éli, lamasa bakitáni ? Én Istenem, én Istenem, miért hagyál el engemet ? (Máthé XXVII. r. 46.) „Állanak vala pedig a Jézus keresztfája mellett az ő anyja és az ő anyjának nénje, Mária Csepp ő, és Mária Magdaléna.“ (János XIX. r. 25.) „És mikor eljött volna a hat óra, sötétség jön az egész tartományban, mind kilencz óráig.“ * Munkácsi festményének kiváló tulajdonsága a folytonosság érzékeltetése. A szörnyű dráma teljes végfolyamatát látjuk benne. Végig a kínszenvedést. A nézőtől jobbra a Golgotha teteje lejtősen emelkedik elölről, meredek marttal esik lefelé a háttérben levő oldalon. A szituácziónak zseniális kieszelése rejlik a talaj alakításában, mert ez által van megmagyarázva, hogy miért tartanak a távozók balra, mikor a szél, a város Jeruzsálem a jobboldali háttérben fekszik. Meg kell kerülni a dombtetőt, hogy onnan távozni lehessen, mert a meredeken egyenesen lejutni tornász - feladat volna. Itt, a tetőtől csekély distancziában szenvedi a végső kínokat Krisztus a keresztfán. Jobb és bal oldalon a két lator: Iismas és Gestas, kiknek nevét megőrizte az isten fiának neve, mint a Nerosztrateszét a fölégetett Diána-templom. A feszület előtt a három nő, előtérben János, hátul egy másik apostol a kereszthez támaszkodva. A fájdalom legváltozatosabb kifejezése ül az arczokon. Pedig csupán két arcz vehető ki egészében. Az anya arczából is csupán keskeny profilt enged láttatni a fehér fejkendő. A roppant fájdalom mégis egész nagyságában elfér a halvány arcz fenségén, mely immár könnyektől száraz és még száraz. E csoport előtt a szabad téri keresztbe helyezett dárdájával tartja fenn a római katona, hogy a kiváncsi tömeg előre ne nyomulhasson. Csupán a távozó hóhér szalad keresztül e téren. Érzéketlen, bamba tekintete nem képes megérteni a nők fájdalmát; jobb vállán a létra, balkezében a balta tanúsítja a bevégzett szörnyű munkát, melynek végezte után bizonyára még várnia kellett, nem lesz-e szükség esetleges hiányok pótlására. (Vége köv.)