Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-09-11 / 139. szám

Szeptember 11. mi javunkért, míg magunk hidegen, lelketlenül hagyjuk a legnemesebb példákat követés nélkül ! Nem öngyilkosság-e ez ? Avvagy oly nagy számmal van-e a magyar, hogy engesztelhetetlen elleneinknek is jut belőle — talán egy közel összeütközés alkalmával — előőrsnek való ? Bizony, bizony, drága hon­atyák, mostoha­apái önök a nemzetnek, melynek véres verejtékkel szerzett fillérein élő­sködve mindenre ráérnek a szót vesztegetni, csak önfajuk jövőjének biztosí­tására nem találnak sem szót, sem módot. Vagy nem lehetne-e azokat a kincstári bir­tokokat, melyeknek elkótyavetyélésébe magas be­leegyezésüket adják, a székely nép telepítésére fordítani ? Hisz haszon, az anyagi haszon sem lenne kisebb ezáltal annál, amit az elharácsolt birtokokért bevesznek, ha pl. vagy 30 évi tör­lesztésre engednék át nekik a földet. Sőt többet mondok ! Van akárhány kincstári uradalom, melynek kiadásai rendesen meghalad­ják a bevételeket. Nem lenne okosabb azokat a székelyek, csángók, felvidéki tótok között — in­gyen kiosztani, mi által a ráfizetés helyett leg­alább az adójövedelmet nyernék ? hanem persze, így sok szép „gondtalan“ (sine cura vagy szine­­kúra ?) úri állásnak vége szakadna. E tárgy további fejtegetése ugyan nem tanügyi lapba való, de az már igenis ide való, hogy a tanárvilág tudomást szerezvén nemze­tünk e „nyílt sebéről, adandó alkalommal, pl. a történelem, az irodalom, a klasszikusok tárgya­lásakor ne mulas­sza el a fogékony ifjúság figyelmét oda irányozni, hogy, ha majd egykor mint új nemzedék az ügyek vezetésére lesznek hivatva, szent kötelességüknek ismerjék apáik vétkes mulasztásait e részben is helyre ütni. Ezért tartottam szükségesnek a czimzett regényre figyelmeztetni t. olvasóinkat, akik mind saját magok számára való megrendelés, mind pedig másoknak ajánlás által mig egy részről a szent szél előmozdításához járulhatnak ; más részt pedig szőnyegen tartanak, vagy jobban mondva, szőnyegre hoznak oly „kérdés“-t, mely­nek a nemcsak szó-, hanem tett-hazafiak törek­véseinek tárgyai közül soha sem volna szabad kiszorulni, mig az meg nem valósul. Tömör Ferencz: KÜLFÖLD. — szept. 10. A varsói czárlátogatás egyes részleteiről a következőket távirják Varsóból f. hó 6-ikáról. A város minden épületében két zászlónak kell lennie, melyeket ünnepélyes alkalmakkor a rend­őrség felszólítására ki kell tűzni. Tegnap a rend­őrség kiadta a parancsot, hogy e zászlókat a rendőrigazgatóság épületébe kell vinni, a­hol meg fognak vizsgáltatni, hogy bírnak-e teljes zászlóképességgel. A házmesterek hosszú csa­patban mentek ma a rendőrigazgatósághoz, hol megmutatták nekik azon példányokat, melyeket többé nem szabad kitűzni, hanem újakkal kell helyettesíteni. A helyi rendőrség az őrszolgála­tot ma átadta a Szent-Pétervárról ide érkezett rendőröknek. E rendőrökkel a nép nehezen érint­­kezhetik, miután nagyrészt nem értenek len­gyelül, s a varsói nép pedig nem igen tud oro­szul. A királyi kastélyt és a Lazienski-palotát őrzik legszigorúbban s már hetek óta egyetlen embert sem bocsátanak ez épületek közelébe. A Lazienski-palota kertje igen kedvelt sétahelye a varsói közönségnek, e kertet is elzárták teg­nap. Az udvari szolgálattevők egy igazoló jeg­­gyel bírnak, melynek hátsó oldalán fényképük van. Csak ez igazoló jegy felmutatása mellett bocsáttatnak a kastély belsejébe. Skiernievviceben hasonló szigorú rendszabályok vétettek foga­natba. Skiernievvice meglehetős piszkos kis falu. Vasúton Varsótól másfél óra alatt megközelít­hető. A kastély meglehetős csinos, egyemeletes, stylje hasonlít a laxenburgi kastélyéhoz. A kas­télykert több mint egy mértföld nagy, számos vadja van s a czár ott tartózkodása alatt több vadászatot fognak rendezni. A franczia-khinai háború. A „Times“-nek egy fu-csui távirata jelenti, hogy a khinai ható­ságok hirdetményt tettek közzé, mely szerint Fran­­cziaországnak a háború meg lévén üzenve, Shan­ SZÉKELY NEMZET. Mai semlegesnek és Woosung elzártnak jelente­tik ki. A „Reuter-ügynökség“ jelentése Fu-Csuból, szept. 7-éről: Az idegenek házai tekintet nélkül az illető nemzetiségre, khinai katonák által ki­raboltattak. A japáni követség megczáfolja azon hírt, mintha Japán a Loo-Choo szigetek fölött fen­­hatóságát kívánta volna érvényesíteni. Mint a Reuter-ügynökségnek Tien-Csinből jelentik, a külügyi osztály hat tagját meg­fosztották állásuktól, mert azt ta­nácsolták, hogy Khina békét kös­sön Francziaországgal. Büntetéssel fenyegetik mindazokat, kik a Francziaország ál­tal követelt kárpótlás kifizetését tanácsolják. TANÜGY. Meghívás. A „Háromszék megyei tanítótes­tület“ központi választmánya f. év szeptember 20-án délelőtt 1) órán kezdve gyűlést tart, melyre a tagok ezennel meghivatnak. K.-Vásárhelyen, 1884. szept. 9-én. Elnöki megbízásból: Gyöngyösi István, titkár.­ ­X­ellen a rágalmazási keresetnél a tárgyi és alanyi tényálladék megállapítására bizonyítékul szolgál­janak. Ez is egygyel több annak bebizonyítására, hogy Bartha Miklósnak barátai hazudtak és ő, midőn a „Nemere“ czimü lapban a vádakról úgy beszélt, a mint a Nemerében kiadva van, akkor barátai által rászedve volt. Egyelőre csak ennyit kívánunk az olvasó­kö­zönség tájékozására felhozni, nem fogunk késni annak idejében az egész keresetet részleteiben megismertetni, a fű és mellék­szereplők élethű photographiájával bemutatni, hogy az olvasókö­zönségnek alkalma legyen azokban gyönyörködni. A fővádlott, Veres Gyula merényletéhez. Veres Gyula, sepsi-szentgyörgyi ügyvéd, ismere­tes merénylete miatt, mint tudva van, a sepsi-szent­györgyi iskolaszék kebeléből kizáratott. A ka­szinóból tegnapelőtt önkényt kilépett. Az iskolaszék átküldötte hozzánk a Veres Gyula kizáratásáról szóló jegyzőkönyvi kivonatot. Közöljük azt az alábbiakban. 139. szám. A törvény ítélete. — Tájékozásul Bartha Miklós úrnak. — Emlékezhetnek olvasóink, hogy a múlt országgyűlés második ülésszakának utolsó ülé­sei egyikén dr. Orbán Balázs országgyűlési kép­viselő interpellálta volt a belügyminisztert, hogy a s.-szentgyörgyi iskolaszék pénztárából mint­egy 2400 írt el sikkasztatván, a tettes ellenében minő intézkedéseket kíván tenni. Ugyanezen időben és később vádak emel­tettek, részint a polgármester, részint más tiszt­viselők és egyes polgárok ellen különböző bű­nös cselekedetek elkövetése miatt. Sőt legköze­lebb is a helybeli Nemere czimű lapban Bartha Miklós ezen vádakat emlegette, mint olyanokat, melyek fennállanak és melyek által a polgár­­mester kompromittálva van, a mennyire ő ezek­ről barátai által informáltatott. Ezen vádakat nagy részben a mult tiszt­­ujítás alkalmával kiválasztott rendőrkapitány, Sorbán János emelte, Veres Gyula ügyvéd ér­telmi szerzősége mellett; részint ezeknek bará­tai : Pap György, Ebédi Mihály, Román György s mások ugyan Veres Gyula közreműködésével. Ezen vádak súlyos vádak voltak és a kir. főügyész indítványára azoknak lejártatására a brassói kir. törvényszék delegáltatott. A mondott törvényszék a vizsgálatot ke­resztül vitte és a vádlók által hivatkozott több mint 60—70 tanú hallgattatott ki és a véghez vitt előnyomozat alapján 1884. szept. hó 4-én tartott ülésében 3769 sz. alatt a kir. ügyészség hozzájárulásával a következő határozatot hozta: „Ezen elővizsgálat a b. p. r. t. 197. §. 1. p. értelmében tárgyi t­é­n­y­­álladék hiányából megszüntet­­t­e­t­i­k.“ Ennek folytán, miután a vádlottak rágal­mazásért az illetők megbüntetését a kir. törvény­széktől kérelmezték, jogosan lehet remélni, hogy érdemlett büntetésüket meg fogják kapni, an­­­n­y­i­v­a­l inkább, hogy a m. kir. bel­ügyminiszter az ország színe előtt ígérte meg Orbán Balázsnak, hogy a bűnöst megbüntetteti, de történ­hető rágalmazás esetében a megér­­demlett büntetést a rágalmazó sem fogja elkerülni. Ehhez még csak annyit kívánok mondani, hogy midőn Bartha Miklós a Nemerében hivat­kozott, hogy őt barátai úgy informálták, misze­rint a brassói törvényszék előtt a barátai által emelt vádak fennállanak és a­mennyiben ők értesülve vannak, a vizsgálat eredménye által a polgármester kompromittálva lesz, nem felelt meg az igazságnak, mert azon vádaknak min­den pontja a határozat indokai által megsemmi­­sittetvén, csak arra alkalmasak, hogy vádlók Kivonat S.-Szentgyörgy város iskolaszékének 1884. szep­tember 6-án Császár Bálint elnöklete alatt tartott gyűlésről vezetett jegyzőkönyvből. Jelen vannak : Bartha Sámuel, Molnár Sámuel, Gyárfás Sámuel, Révay Lajos, Bikfalvi Ferencz, Bartha Béni, Kovács Bálint, Popovits Elek, Demes Péter, Kovács Simon, Kosztyán Győző, Sikó József, Bora Sándor, Sorbán János, Császár Domokos és jegyző Gyárfás Lajos. Elnök kijelenti, hogy egy személyes ügy vár elintézésre, mely természeténél fogva zárt ülésben lenne tárgyalandó, és épen azért kéri azokat, kik nem iskolaszéki tagok, hogy távozzanak. Ez meg­történvén : 1. Olvastatik Málik József polgári leányisko­lai igazgatónak az iskolaszékhez intézett és 46. sz. alá beiktatott jelentése, mint következik. Jött 1884. szept. 5-én 46. isk. sz. alá. Tekintetes iskolaszéki elnök ur! „Mint a tekintetes elnök ur és az iskolaszék előtt tudva van, D. Veres Gyula ügyvéd és iskola­széki tag a közelebbi ülésben Sorbán János iskolaszéki taggal együtt azon indítványt adta volt be, hogy én vagy a „Székely Nemzet“ szerkesztésétől, vagy igazgatói állásomtól váljak meg. Ugyanakkor fölfej­tettem, hogy Veres Gyulának és társainak komplett­­szerü czinkossága előtt állok s ennek magyarázatául elmondottam, minő hamis vádat emeltetett Veres Gyula egyik rokonával ellenem a helybeli rendőr­ségnél. Azzal, hogy ily merényletet követett el a tanintézet igazgatója ellen, magát az intézetet is sújtotta erkölcsi tisztaságában. Én a szükséges lépé­seket az alávaló hamis vád koholmányai ellen azon­nal megtettem, a bünvizsgálatot ellenök a helybeli járásbíróság utján megindíttattam. Még akkor nem hittem, hogy annyi rosszakarattal teljes galádság legyen Veres Gyulában, hogy saját koholt meséjét még a nyilvánosságnak is átadja. Most ez is meg­történt. A „Nemere“ 99-ik számában leírta szóról­­szóra azt, a­mi sohasem történt ugyan meg, de a mivel a polgári leányiskolát helyrehozhatlanul meg­bélyegezte. Minthogy ezen czikkben az iskolaszékre is hi­vatkozás történik, tisztelettel idezárom a nevezett lap példányát, valamint az erre adott feleletemet is szives további intézkedés végett. S.-Szentgyörgy­, 1884. szept. hó 5-én. Málik József, polg. leányisk. igazg. Továbbá olvastatik a „Nemere“ czimü lapnak 99. számában f. évi szept. 4-én megjelent „Botrány“ czimü czikkje. Úgyszintén Málik Józsefnek a „Szé­kely Nemzetben“ a „Bartha Miklós bandája“ czim alatt arra adott felelete. Ezen felolvasott czikkek meghallgatása után helybeli ev. ref. nagypap Révay Lajos a következő indítványt terjeszti elő : „Az elnöki előterjesztés és a felolvasott hírlapi nyilatkozatok után és városi rendőrkapitány Kosz­­tyán Győző urnak ezen ügyre vonatkozva adott fel­világosításából meggyőződést szerezvén arról, hogy a vád czélzatos rágalom, — és tekintetbe véve azt, hogy a szörnyű vád Málik József urnak előéletére, múltjára és viselt dolgaira való hivatkozással támo­­gattatik, mondja ki az iskolaszék, hogy addig is, míg Málik József igazgatónak alkalma lesz az­­ ő személye és magánbecsülete ellen, valamint a ve­zetése alatt álló intézet reputácziója ellen emelt szörnyű vádat illetékes törvényszék és sajtóbíróság előtt tisztázni és elégtételt szerezni, addig is ünne­pélyesen kijelenti és jegyzőkönyvileg megörökíti a következőket: a) Málik József, mint a s.-szentgyörgyi ev. ref. tanodának egykori tanítója, mint a s.-szentgyörgyi felső leány-népiskola igazgatója, és mint a jelenleg fennálló polgári leányiskola igazgatója kiváló szak­képzettségét fáradhatatlan buzgalommal és önfelál­dozó munkássággal párosította ; b) a vezetése alatt álló iskoláknak tekintélyt szerzett, a szülőknek és az illető felsőbb hatóságok­nak elismerését és egyebek mellőzésével azon tény­állás által, hogy ezen intézetek növendékei a felsőbb tanintézetekben, például a kolozsvári s más állami tanítóképezdékben mindig a kitűnők és jelesek kö­zött foglaltak helyet, szélesebb körökben is köz­elismerést vívott ki ; c) mint a közmivelődés hűséges és fáradhatlan munkása, az iskolán kívül is a társadalomban, az irodalom terén, a különböző közmivelődési intézmé­nyek szolgálatában fényes tehetségei, miveit ember­hez illő feddhetlen erkölcsi magaviselete, megnyerő finom modora által a közmivelődés becsületes, igaz barátai előtt közbecsülést, elismerést és tiszteletet vívott ki, nemcsak iskolaszékünket és városunkat kötelezte örök hálára, hanem szélesebb körökben is magának elvitázhatlan érdemeket szerzett. Határozat: Révay Lajos nagypapnak indítvány­át Sorbán János kivételével egyhangúlag elfogadja az isko­laszék. Ezen határozat elfogadása után elnöklő iskola­széki elnök által beterjesztetik és elfogadásra ajánl­­tatik a következő indítvány: (az indokok kihagyásával.) Mindezen indokoknál fogva mondja ki az isko­laszék, hogy Veres Gyula az iskolaszék becsületes tagjai között helyet nem foglalhat s mint ilyen közromlásra czélzó egyént, ki ezen tisztességes állásra méltatlan, testületéből kizárja. Határozat. Kimondja határozatul, hogy Veres Gyula isko­laszéki tagot mint az iskolaszéki tagságra érdemet­­lent kebeléből kizárja és kimondja, hogy őt erről ezen határozat indokainak kihagyásával értesíti. Egyszersmind kimondja azt is, hogy ha ő, ezen határozat ellenére az iskolaszék ülésébe tolakodni merészkednék, karhatalommal fogja eltávolíttatni. Ezen határozatról a képviselő testületnek an­nak idejében jelentést tenni az elnököt utasítja. Serbán János fellebbezését bejelenti. A kivonat hiteléül : Gyárfás Lajos, » • jegyző. Veres Gyula, hivatkozva a sajtóügyi rendtartás 20-ik szakaszára, a következő nyilatkozat közlésére hívott fel bennünket. Nyilatkozat: Málik József ur a­nélkül, hogy gyanúja alaposságá­ról meggyőződött volna, s az előtt, mig ártatlanságát bi­zonyít» tudná, kíméletlenül személyemnek ront, s a „Székely Nemzet“-en kívül még folytatólagosan e lapok terén is átkozódik. Vártam, hogy­ elragadtatás helyett, a vád által kompromittált igazgató a vezetése alatti intézet érdeke valamint a szerkesztő a lovagiasság parancsolta törvé­nyekről is meg fog emlékezni. A sértetté az elégtétel ké­rés, a sértőé az elégtétel adás vagy igazolás joga. Ként tette. A helyett engedelmet kért a lapok olvasóitól, hogy magáról és az irodalmi tisztességről megfeledkezzék. Megtörtént. Mit vélnek olvasói ez eljárásról, nem bírálom, de ki­jelentem, hogy az elmulasztott kötelességet többé b­ecsü­­­letbíróság sem hozhatja helyre. A­ki megfeledkezett a tisztességről, becsületes elbánásra nem is számíthat. Mindenek felett kijelentem, ellenem életem­ben soha sem volt és nu sincsen bebizo­nyított bűnvádi kereset folyamatban. S A SZÉKELY NEMZET TÁRCZAJA. Fővárosi tárczalevél. Krisztus a keresztfán. — Munkácsi képe előtt. — Egyszerre megszűnik a folyosón folytatott csevegés, mihelyt beléptünk a műcsarnok felül­­világolt nagytermébe. Nem lehet többé tartóz­tatni azt az ösztökélő vágyat, mely hosszúnak talál minden percznyi késedelmet. Még egy-két pillanat: lépjünk fel a lejtős emelvényre és engedjük át magunkat teljesen a nézésnek. Valami megmagyarázhatlan érzelem vészén erőt a szemlélőn. Régen, a gyermekkor boldog napjaiban, mikor még a vallásos érzelmek domináltak s az emberi gonoszságtól még nem bántva, az ép kedély és a sejtő képzelet sértet­lenül bolyongott ismeretlen régiók felé, akkor lehettek ilyenek az érzelmeink. Mert azokat a régi emlékeket kelti fel el­feledett pihenésükből Munkácsi festménye : Krisztus a kálvárián. Ne nevess azon, hogy az egyszerű földmives térdre borul és ol­vasóját morzsolgatja, hanem tartsd őt boldog­nak és sajnálkozzál önmagad fölött. Nem beszél a teremben senki fenszóval. Egy-egy pillanatnyi halk zsongás, aztán ismét templomi néma csönd. Megfeszített figyelemmel csüngnek a tekintetek a megváltó alakján. Ravatal mellé illő komolyság támad és vallásos áhítatot kelt. Idő kell hozzá, míg az első be­nyomás uralma alól az érzés némileg felszaba­dul és ítéletre, rendszeres gondolkozásra képe­sek leszünk. Kibontakoznak lassanként a szent földhöz, az idvezitő működéséhez, a hagyományokhoz, a történelemhez s általában az ismerethez és tudáshoz kötött epizódok egyenként a gon­dolkozás előtt, hogy aztán magát a mesteri mű­vet , az eszmét, a művészi csoportosítást, a ki­fejezésteljes vonatkozásokat, a rajz technikáját, a színezés pompáját élvezni képesíthessünk. * Csak ezután vesszük észre, hogy a dráma második része foly le előttünk és kezdünk emlékezni az e­l­s­ő­r­e is. Krisztus Pilá­tus előtt. Itt-ott mintha ugyanazon alakok elevenül­nének meg újra; de mennyivel más az egész­nek hatása, ott a figyelem kelt fel s épen ezért talán állandóbb a benyomása amannak, mert az ember gyöngesége nem szeret állandób­ban a tragédia végkifejlődésénél maradni, mig itt épen a megrendítő lép fel egész erélyével.* Most talán részletezhetünk: „Akkor feszitenek meg ő véle együtt két latrot, egyiket jobb keze felől, másikat bal keze felől“ (Máth­é XXVII. r. 38.) „Kilencz órakor pedig felkiálta Jézus nagy szóval ezt mondván : Eli éli, lama­s­a b­a­ki­t­á­n­i ? Én Iste­nem, én Istenem, miért h­agyál el engemet ? (Máthé XXVII. r. 46.) „Állanak vala pedig a Jézus keresztfája mellett az ő anyja és az ő anyjának nénje, Mária C­s­e­p­p ő, és Mária Magdaléna.“ (János XIX. r. 25.) „És mikor eljött volna a hat óra, sötétség jön az egész tartományban, mind kilencz óráig.“ * Munkácsi festményének kiváló tulajdonsága a folytonosság érzékeltetése. A szörnyű dráma teljes végfolyamatát látjuk benne. Végig a kínszenvedést. A nézőtől jobbra a Golgotha teteje lejtősen emelkedik elölről, meredek mart­tal esik lefelé a háttérben levő oldalon. A szi­­tuácziónak zseniális kieszelése rejlik a talaj ala­kításában, mert ez által van megmagyarázva, hogy miért tartanak a távozók balra, mikor a szél, a város Jeruzsálem a jobboldali háttérben fekszik. Meg kell kerülni a dombte­tőt, hogy onnan távozni lehessen, mert a me­redeken egyenesen lejutni tornász - feladat volna. Itt, a tetőtől csekély distancziában szen­vedi a végső kínokat Krisztus a kereszt­fán. Jobb és bal oldalon a két lator: I­is­­mas és Gestas, kiknek nevét megőrizte az isten fiának neve, mint a N­­e­r­o­s­z­t­ra­te­s­z­é­t a fölégetett Dián­a-templom. A fe­szület előtt a három nő, előtérben János, há­tul egy másik apostol a kereszthez támasz­kodva. A fájdalom legváltozatosabb kifejezése ül az arczokon. Pedig csupán két arcz vehető ki egészében. Az anya arczából is csupán keskeny profilt enged láttatni a fehér fej­kendő. A rop­pant fájdalom mégis egész nagyságában elfér a halvány arcz fenségén, mely immár könnyek­től száraz és még száraz. E csoport előtt a szabad téri keresztbe helyezett dárdájával tartja fenn a római katona, hogy a kiváncsi tömeg előre ne nyomulhasson. Csupán a távozó hóhér szalad keresztül e téren. Érzéketlen, bamba tekintete nem képes megér­teni a nők fájdalmát; jobb vállán a létra, bal­kezében a balta tanúsítja a bevégzett szörnyű munkát, melynek végezte után bizonyára még várnia kellett, nem lesz-e szükség esetleges hiá­nyok pótlására. (Vége köv.)

Next