Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-10-09 / 155. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda:­­ Sepai-Szentgy­örgyön: Csib­ító Matheotics-féle láz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Iók­ai-nFomi­a-rész?énz-társuIal hová 1« tliliilíil ptnzik rí hliditisik bérmentesen küldendők. |) -------------------------X Előfiz­eté­si ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt — kr. Félévre . . Sírt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1884. október 9. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 155. szám. Csikmegye részére: szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csík-Szeredában X. Naszj­ Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendő­k. N­yilt tér sora 15 kr. A hirdetmények s nyilt terek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. KIG fizetési ára : egész évre . 10 frt. félévre ... 11 frt. negyedévre . 2 frt. SO kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAT-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁR­SULAT mint a „Székely Nemzet" kiadó tulajdonosa. Trefort Ágoston. — okt. 8. (fl.) „Trefort Ágost folytonosan dolgozik. El kell ismernünk, hogy kezén a magyar felsőbb oktatás ügye többet lendült előre, mint előtte egy század alatt.“ így szól róla az „Egyetértés“. Trefort pozsonyi beszéde kétségkívül nagy szenzácziót keltett. Sietünk hozzátenni, hogy megérdemlett szenzácziót. A beszéd — melyet e lapok azonnal táviratilag közöltek főbb vonásaiban — európai színvonalon ál­lott. A kultuszminiszter nem szólt politiká­ról ; most, a választások után, az új parla­menti aera alatt nem is lett volna helyén politikai programmal fellépnie a magyar ok­tatásügy miniszterének, kit megszokott a nélkül is a nemzet a különváló kisebb je­lentőségű pártérdekek fölött látni, valahány­szor a nyilvánosság előtt megjelenik. A kultuszminiszter hosszú tanulmányi útja után először is pozsonyi választói kö­rébe ment, hogy ott tapasztalatai után bölcs oktatásokat adjon a nemzetnek. Nem a po­litika, hanem a nemzetgazdasági tényezők azok, a­melyek egy nemzetet s főként ha­zánkat hivatva lesznek nag­gyá tenni. Ezt a princzipiumot vonta le hosszú ta­nulmányi útjában szerzett tapasztalataiból Trefort miniszter. Egyik lap hivatkozik is a régibb nemzedék külföldi utazásaira s az azokban tett tapasztalatok értékesítésére. Valóban Szemere, Pulszky, Eötvös, Gorove, Széchényi stb. sok reform művei gazdagítot­ták a nemzetet. Azok a gondolatok, a­mik érett gyümölcsei voltak hosszú évek során szerzett megfigyeléseknek, azok a reform­eszmék nem maradtak hatás nélkül. Az érett gyümölcs magvai széthulltak az ország­ban s negyven év alatt úgy megváltozott Magyarország külső képe, hogy ez a gyors átalakulás, ez a rohamos fejlődés majdnem határos a hihetetlenséggel. Pedig való az mind. Államférfiaink tanácsa, a nyugati czivili­­záczió hatásos példája belenyúlt ósdi intéz­ményeinkbe és átalakította, részint újakkal cserélte fel azokat mind. Megváltozott a képe a mezőgazdaságnak, megváltozott a külső alakja a közlekedési eszközöknek, gyárak füstölögnek, gépek zakatolnak a közgazda­ság és ipar majdnem valamennyi ágánál. És ezek a reformok lassan-lassan hozzák a ma­guk elmaradhatatlan kamatjaikat a nemzet számára. A jólét feltétlenül jelentkezik külső formájában, habár az átalakulás nehézségei miatt itt-ott represszáliák is mutatkoznak, melyeket a vagyonosodás, az általános emel­kedés c­áfolatául nagyon is igyekszik kizsák­mányolni a mi ellenzékünk. Trefort miniszter pozsonyi beszédében visszatérítette a gondolkozás irányát erre az útra, a­mely biztosan, habár lassabban is, elvezet a közgazdasági emelkedés lépcsőjére. Sokkal hálátlanabb tér a politikánál, de nem is szerencsés dolog összezavarni a kettőt. A belpolitika eszményibb felfogásban különben sem zárja ki Trefort tanácsainak követését. Minden valamire való államférfiú arra törek­szik, hogy a nemzetgazdasági tényezők szo­ros összefüggésben álljanak az államgépezet többi részeivel. Egyik a másik nélkül nem egész ; jól járni, haladni egymás nélkül kép­telenek. Maga a miniszter úr kifejezte ezt nagy­­fontosságú beszédében, mikor a három biro­dalom hármas irányának összesítésére utalt. Németországtól tanulnunk kell tudományos­ságot, előszeretetet és több hajlamot a tu­domány ápolása iránt; Francziaországtól leczkét vehetünk az alaki csinosságban és müizlés nemesítésében Angliához pedig men­jünk tanulni nemzetgazdasági és államház­tartási életrevalóságot. A magyar nemzet előtt ilyen elvek hitegetésére szükség van. Különösen most, mikor ebből a gyakorlati fontosságú beszéd­ből is pártpolitikai konzekvencziákat igyek­szik kicsavarni egy-egy újság, azt iparkod­ván például némelyik kimutatni abból, hogy akár most valóban szükségünk van az önál­ló vámterületre, sőt még — uram bocsáss ! — a nemzeti védegylet árnya is visszajár azokban kisérteni. Trefort Ágost beszédét az őt megillető elismeréssel kommentálják a legellenségesebb irányú lapok is, csupán a­miatt tesznek ki­fogást, hogy utasításokat (!) nem adott az elvek keresztülvitelére. Hogy a kultuszminiszter mindent meg­vizsgált, hogy mit csinál ott a nép és tár­sadalom, de teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy mit csinálnak ott a kormányok: az olyan kifogás alig érdemel komoly szót. A kormányzat megfigyelése mindaz, a­miről Trefort referált.­­ Jókai Mórról a „Nemzet“ tegnap hozzánk érkezett számában azon bírt olvastuk, hogy Jó­kai f. hó 10-én ilyefalvi választói körében lesz, búcsút veendő kerületétől, mivel a kassai man­dátumot fogja megtartani. Ezzel szemben illeté­kes helyről úgy értesültünk, hogy a Jókai le­­utazásáról szóló hír tévedésen alapul. Ha megtörténik, hogy Jókai az ilyefalvi mandá­tumról lemond és a kassait fogadná el, képvi­selői körökben úgy értelmezik Jókai eljárását, hogy ez által a székely néppel s főként az ilye­falvi választókerülettel szemben újabb bizonyíté­kát adja Jókai határtalan bizalmának. Arról van szó ugyanis, hogy melyik választókerület­ben lenne az új választás nagyobb pártharczok­­kal és veszélyesebb izgalmakkal összekötve: a kassaiban-e vagy az ilyefalviban . Az elsőben nemzetiségi és felekezeti kérdések nyomulnak előtérbe, melyek sokkal nagyobb hullámokat vetnének, hogysem a béke és nyugalom érdeké­ben ezúttal ajánlatos lenne azoknak egy uj vá­lasztás által tápot adni. Míg az ilyefalvi válasz­tókat a szabadelvü párt iránti hűségükben és a politikai érettség tapasztalt magaslatán az uj választás szenvedélyességekre nem fogja ragadni. Jókai, ha a két választókerület komoly józansá­gát kell összemérni, mindenesetre az ilyefalviak­­nak fog elsőséget adni, melynek hazafias nyu­godtságában sokkal több bizalmat helyez s igy a második választás kevésbé fogná az ilyefalvi kerület belső békéjét megzavarni, mint a kassai kerületben várható volna. Ez tehát Jókainak a székely választókat illető nagyon is megtisztelő és hizelgő álláspontja. BELFÖLD. — okt. 8. A képviselőhöz f. hó 6-iki ülésében osztá­lyokba soroltattak a képviselők és beadattak a szavazatok a különböző bizottságok tagjaira. Erre a trónbeszéd másodszor felolvastatván, Vi­­zsolyi Gusztáv indítványára a ház kimondja, hogy 21 tagú válaszfelirati bizottságot választ, mi a holnapi ülésben fog megtörténni. Madarász József ez alkalmat megragadja annak kijelenté­sére, hogy a közjogi alapon nem álló párt ré­széről, annak idején külön felirati javaslat fog beterjesztetni.­­ Tegnap d. e. 10 órakor ala­kultak az osztályok; a ház 11 órakor tartott ülést, a­melyben egyebek közt még a bíráló bizottságok tagjai letették az esküt. Ülés után a különböző bizottságok alakultak meg. A képviselőhöz szerdán végleg megalakult és a választásokat kihirdették, a bizottságok megalakultak. A huszonegy tagú válaszfeliratot szerkesztő bizottság elnökévé gróf Tisza La­jos, előadóvá dr. Fáik Miksa választattak. A közlekedésügyi bizottság elnökévé ezúttal is gróf Bánffy Béla választattak meg. A szász egyetem közgyűlése f. hó 5-én is­mét ülést tartott. Dr. Brennerberg Mór főispán és szász ispán délelőtt 11 órakor nyitá­k meg az ülést. Schneider Károly felolvasta a 3-iki ülés jegyzőkönyvét, mely hitelesíttetett. Arcz ezután felolvassa a belügyminiszter leiratát, melyben az 1883-iki közgyűlés határozatait hi­telesíti. Az ülés tudomásul veszi, valamint a belügyminiszternek a jelen évi költségvetésre vo­natkozó leiratát is. A szintén arcz által felolva­sott vall.- és közokt. miniszter leirata, melyben az 500 frt segélyt vétet föl az 1884-ik évi költ­ségvetésbe a brassói róm. k­ath. gymnázium számára, tudásul szolgál. Krasser a tanügyi bi­zottság nevében jelentést tesz a medgy­esi és beszterczei iskolákról. A jelentést az ülés tu­domásul veszi és a bizottság javaslatát is, hogy ezen iskolák látogatására egy kéttagú vizsgáló­­bizottság választassák. Ezen bizottság tagjaiul Wittstock Henrik és Connerth József választat­tak meg. Lehrer az ipariskolai bizottság jelen­tését olvasta fel, a kilencz ipariskolában össze­sen 1161 tanuló volt beiratkozva. Az évi jelen­téshez csatolt bizottsági javaslatok elfogadtat­tak. Köszönő irat szerkesztése határoztatott el, melyben köszönet mondassák az ipar- és ke­­resk. miniszternek az 1884. évre megadott 600 frtnyi segélyért. Miután özv. Simonisnénak, a nemrég elhalt szász egyetem pénztárnok özve­gyének a kért nyugdíj szavaztatott, az ülés el­oszlott. A királyi párra a kínos jelenet két óráig tar­tott. Midőn a királyi kocsi eltávozott, sokan azt kiáltották: Éljen a király, mások pisszegtek s ez a tüntetés az egész után ismétlődött a palo­táig. A polgári ruhában megjelent csendőrök három elfogatást eszközöltek. Este ismét nyuga­lom volt. A szabadelvű lapok azzal vádolják, hogy a felelőtlen király jelenlétével önmagát akarta védeni az ellenzék tüntetései ellen. Nubar pasa perbe fogva. Francziaország, Ausztria-Magyarország és Olaszország képviselői az egyptomi likuidáló bizottságban Nubar pasát az első folyamodású nemzetközi törvényszék elé idéztették. Meg vannak idézve mindazon egyptomi tisztviselők is, kik a kabinetek által törvényte­lennek nyilvánított s az egyptomi államadósságra vonatkozó intézkedés végrehajtásában közremű­ködni fognak. Minthogy a törvényszéki szünet folytán rövidebb határnapot kijelölni nem lehe­tett, az idézés október 20-ra szól. KÜLFÖLD. — okt. 8. A franczia-khinai háború. Courbet tenger­nagy Ke-Lungból f. hő 4-diki kelettel a követ­kezőket táviratozza: A kikötőhelytől délkeletre levő védműveket partra szállt csapataink ma el­lenállás nélkül megszállották. Mielőtt tovább nyomulnánk Tamsui, vagy a kőszénbányák felé, a főhelyeket okvetetlenül meg kell erősítenünk, hogy azokat csekély számú katonasággal is védhessük és a khinaiak több védművét szét­rombolhassuk. A tamsui ütegek le vannak sze­relve. Az elsülyesztett csónakok és torpedók eltávolításán dolgozunk, hogy a hajókkal szaba­don lehessen közlekedni. A francziák győzelme Khinában. Mint a Havas-ügynökség Shangaiból okt. G-ki kelettel jelenti, magántávirat szerint a franczia csapatok f. hó 5-én megszállották Tamsui­t. Khina békülni óhajt. A Times-nek jelentik Pekingből okt. 4-ki kelettel. Megbízható hírek szerint Khina kész föltétlenül alávetni magát választott bíróság ítéletének a a franczia-khinai viszály ügyében. Az egyptomi ügyek. A hatalmak főkonzulai­­nak már kézbesíttetett Nubar pasa válasza a tiltakozó jegyzékre. Nubar a válaszban kijelenti, hogy az államadósság törlesztésének felfüggesztése az államkincstár jelenlegi helyzete mellett fel­tétlenül szükséges volt. Tüntetés Brüsszelben. A király és a királyné jelenléte a belgiumi középiskoláknak versenyén való f. hó 6-iki díjkiosztásnál nem akadályozta meg azt, hogy Jakobs belügyminisztert, midőn felállt, hogy beszédet tartson, „le a kopasz fejjel“ ki­áltásokkal félbe ne szakítsák. Ennek folytán per­­czekig tartó zavar támadt, mely egy műegye­temi hallgató elfogatásával ért véget. Jakobs rö­vid beszédét ismételve félbeszakította a pisszegés s a közbekiáltás, s midőn a jutalmazottak nevét felolvasták, főleg azon ifjak nevét éljenezték meg tüntetőleg, kik a kormány által most bezárt iskolákban tanultak. A kolera. A nápolyiak babonája, mint az olasz lapok írják, a legnagyobb mértékben oka volt annak, hogy a kolera annyira elterjedt. A hatóságok­nak rendkívül sok nehézséggel kellett küzdeniük, hogy meggyőzzék a népet azon hitük alaptalan­sága felől, hogy a kormánynak a fertőtlenítés­sel nem az a szándéka, hogy a szegény népből a mennyit lehet kiölessen. Az alsóbb rendű la­kosság gyakran fegyveres kézzel akadályozta meg a fertőtlenítést. Az orvosokról azt hitték, hogy­­ a gyilkos kormány szolgálatában állanak, s a szegényebb városrészekben legtöbb helyütt ké­sekkel és revolverekkel állottak velük szembe. Egy fiatal Rubino nevű orvost a hatóság Borgo Loretoba küldött az egészségügyi viszo­nyok megvizsgálása végett; alig értesült erről a nép, midőn kiabálva, átkozódva állta el útját. Az orvos segítségére sietett egy csapat rendőr, egy ő­rjáratnyi katona, több vámőr, de a tömeg is mindegyre nőtt s kövekkel, botokkal, kések­kel támadta meg az orvos védőit, úgy hogy ezek kénytelenek voltak fegyverüknek hasznát venni. Másnap egy kolerás lakásából az ablakon dobták ki az orvost, gyógyszereit pedig utána hajigálták. Posta Albaban egy péknek a gyámfia lett kolerássa, a­kit bevittek a kórházba. Nemsokára elkezdték a pék füleit telebeszélni azzal, hogy a fiát soha élve látni nem fogja, mert a kórház­ban majd adnak neki olyan szert, a­mitől örökre elköltözik. A pék magához véve a liihedt Ca­morra két tagját, a kórházba megy, s fenyege­tésekkel, késekkel akarják kierőszakolni, hogy őket a beteghez bocsássák, kit minden áron el akartak onnan hurczolni. A zajra rendőrséget hívtak, s ez ugyan megzabolázta őket, de a pék még a fogházfelügyelőre is rálőtt, szerencsére nem találta el. A nép azonban az ehez hasonló tetteket valóságos hősiességek gyanánt tekinti és dicsőíti. Ugyancsak itt történt, hogy egy kórház tel­jesen megtelt betegekkel, s az újonnan jelent­kezett betegeket át kellett szállítani a Chiaja kórházába. Egy napon a fölös számú betegeket hat vivőágyon szállították Chiajába. Ott azon­ban a betegszállítókat már nagy tömeg várta fütykösökkel, s százával rohantak rájuk. Ke­­­­gyetlenül kezdték őket ütni, úgy, hogy a beteg­ápolók ledobták az ágyakat, melyekből a bete­gek kiborultak. A tömeget az alpolgármester és a képviselője nem birták lecsillapítani, úgy hogy egy század lovast kellett rájuk bocsátani, s bor­zasztó barez fejlődött ki, — a nyöszörgő kole­rabetegek körül. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK: Háromszék megye közigazgatási bizott­ságából. — október 7. Potsa József főispán ur üdvözli az össze­gyűlt tagokat, kik Könczei Miklós kivételével teljes számban megjelentek. Azután a gyűlést 10 órakor megnyitja. Erre báró Apor Gábor alispán olvasta fel a mult hóról szóló jelentését, melyből a kö­vetkezőket igtatjuk ide: A központi ügykezelés akadálytalanul folyt. Igtatóra érkezett 901 drb. Ebből elintéztetett 754 drb. 15 napos útlevél kiadatott 183. Egy évre terjedő útlevél-ajánlat felterjesztetett 199. A házi pénztár állása a vizsgálatkor a kö­vetkező volt: Szeptember havi összes bevétel az augusz­tus havi pénztármaradékkal 30,503 frt 581/., kr. Kiadás 21-491 frt 9Vs­kr. Többlet 12,415 frt 761/s­kr, a­melyből levonva az egyes alapoknál

Next