Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-01-01 / 1. szám

Január 1. SZÉKE­L­Y NEMZET. vonatkozó javaslatai olvastattak fel, melyeket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezek között egyik legérdekesebb volt a belügyminiszter leirata a megyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nyugdíjintézményéről alkotott szabályrendelet tárgyában. Ezen mi­niszteri leirat folytán az időközi tisztviselői üre­sedések esetén megtakarítandó úgynevezett in­­terkáláré jövedelmek a nyugdíj­ alapra nem for­­díttathatván, a szabályrendelet erre vonatkozó ré­sze kihagyatott; a nyugdíj­alap életképességei éredekében tett 7250 írt alapítványra vonatko­zólag kívánt külön közgyűlési határozat megho­zatott és az ezek szerint módosított szabályren­deletek jóváhagyásra felterjesztettek; ennek kapcsán alispán utasíttatott, hogy a nyugdíj­­intézeti tagoktól és pedig a 40-ik­ életéve­ket elért vagy meghaladott tagoktól 15% és a 39 életéven aluli tagoktól pedig 10%-nek az 1885. január 1-étől két évig esedékes havi ren­des fizetésekből leendő levonása iránt azonnal intézkedjék. Következtek a tárgysorozat rendjén a m­e­­gyei és más átiratok. Ezek között Nógrád vármegye átirata a közigazgatási hatóságok jogkörébe utalt kihágá­sok után befolyó büntetéspénzeknek a megyék pénztárába leendő befizetése tárgyában pártoló tudomásul vétetett az elnöklő főispánnak az ezen alapból létesítendő megyei szegények házára vonatkozó lelkes felvilágosító szavai után. Sáros megye átirata a földmivelési és köz­­gazdasági válság elhárítása érdekében hasonló felirattal pártoló tudomásul vétetett. A megyei alispán által e tárgyban szerkesztendő terjedel­mesebb monográfia a tavaszi közgyűlés tárgy­­sorozatába fel fog vétetni. A megyei ügyek között a közigazga­tási bizottságból a folyó év végével kilépő tag helyébe új tagok választása czéljából bi­zottság küldetett ki. A megyei tiszti ügyész jelentése folytán tárgyaltatott Tréfás József bereczki lakosnak a lóbeszerzési alapba való tartozása. Minthogy a felhajthatatlanság okmányokkal is igazolva van, a tartozás törlését a közgyűlés kimondotta. Bodola, Nyén, Márkos képviselete és a bodzavámi praedium kérdést intézett Háromszék­­megyéből leendő elszakadás és Brassó megyébe leendő bekebeleztetések iránt. Hosszabb vita fejlődött itt ki. Egyik része a kérelmező közsé­geket egyszerűen visszautasíttatni akarta kéré­sükkel, a többség azonban a sokkal szabadel­vűbb álláspontot fogadta el, hogy tudniillik a kérvényező községek az alispán személyes jelen­létében meghallgatandók lesznek e tárgyban. A törvényhatósági igazoló választ­mányba a közgyűlés részéről megválasztot­tak: Künte József, Székely Gergely, Ujjvárossi József, szotyori Nagy Károly, Dálnoki Károly; a főispán részéről kineveztettek: Kökösi Endre, Seethal Ferencz, Pünkösti Lajos, Szentiványi Miklós, Zágon és Szita-Bodza községek közt korcs­­márlási jog iránt létrejött adásvevési ügyletet a közgyűlés hosszas vitatkozás után helybenhagyja és az elkülönítendő vásárügyletekről kiállítandó szerződéseket a közgyűlés nevében jóváhagyási záradékkal ellátni alispán utasittatott. Nagy-Borosnyó községének Cserei Róza ta­nítónő részére 100 frt fizetésjavitás iránt ho­zott határozata jóváhagyatott. A kézdi-martonosi községi tisztujitás ellen elkésve beadott fellebbezés elutasittatott. Nyújtód községe részére 1039 frt 14 kr pótadó engedélyeztetett. Sepsi-Szentgyörgy város részére utczák kö­vezése czéljából 5% pótadó 1885-re azon felté­tel alatt engedélyeztetett, hogy erről elkülöní­tett számadás lesz készítendő. Bereczk város képviselő testületének a köz­ségi ősbirtokosokat illető korcsmárlási jog ha­szonbérbe adása iránt hozott határozata felol­datott és a város közönsége a korcsma arányo­sításnak bírói után leendő keresztül vitelére utasittatott. Szent-Lélek község korcsmárlási jogának Jancsó Mózes részére lett haszonbérbe adása iránti határozat feloldatott, mert ennek olyan írásbeli ajánlata fogadtatott el a község által, melyben ez a mások által tett legmagasabb ajánlati összegnél 1 írttal többet ígért évi ha­szonbérül ; ezzel szemben a közgyűlés Török Sándor ajánlatát fogadta el, melyben ez hatá­rozott összeg kitételével a legmagasabb aján­latot teszi és igy ez igért legmagasabb ha­szonbért. Az 1885. évi utmunka előirányzat azon megjegyzés mellett lett elfogadva, hogy a köz­ségek által eddig fizetett hidravatal el­töröltetett. Megyei utbiztosok a nyugdijképes megyei tisztviselők közé felvétettek. A sepsi­szentgyörgyi polgári fiúiskola kiépí­tése iránt az építészeti hivatal által készített tervezet felülvizsgálatra a vallás- és közoktatás­­ügyi minisztériumhoz felküldetett és egyúttal az alispán megbizatott, hogy árlejtést tartson és az építési költséget a háromszékmegyei ös­­­szesitett gyámpénztárból kölcsön vehesse, mely­nek biztosítékául a nevelési alapnak Kézdi-Vá­­sárhely városában fekvő épületes telkei aján­­landók fel. Gyárfás Ferencz elhalt megyei írnok­i évi fizetése halálozási negyed czimén az özvegy részére a házi pénztárból engedélyeztetett. Salamon An­tal rétyi lakos B. lajstrom szerinti 200 frt 20 kr adóval a virilisek közé felvétetett. A közgyűlés ma délelőtt is folyt, melyen a hátralévő tárgyak intéztettek el s a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Jövő számunkban még írni fo­gunk erről. szavaz és körünkből történt áthelyezése felett őszinte sajnálatának ad kifejezés A tárgysorozat szerint a tanítás méltatás után sikerültnek nyilváníttatott. Továbbá Dávid Mi es­hály áll. tanító „Nehány szó a lelki erőkről szavalatról“ tartott felolvasást, mely átdolgozás, ille­tőleg a dolgozatban elősorolt alapelvek kibővítése végett egy három tagú bizottságnak adatott ki s Író­nak munkájáért elismerés szavaztatott. Ezután Stark János áll. tanító felolvasta a kör megbízásából — Jakab János közs. taní­tónak „A tornászairól általában“ czímű munkájára készített részletes bírálatot. A kör mind írónak gonddal összeállított munkájáért, mind pedig a ki­­áló bizottságnak részletes és indokolt kimerítő bí­rálatáért köszönetet szavazott. Kellő színezéssel szavalta Tóth András Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt engemet“ czimü költeményét. A jövő gyűlés tárgyainak megállapítása után a tiszujitás a következő eredménnyel ment végbe : elnökké választatott: Biró Vincze közs. tanitó, al­­elnökké : Stark János áll. tanitó és jegyzővé : Dávid Mihály áll. tanitó. Az ujonan választott elnök helyét elfoglalván, bejelenti a körnek, hogy a „központi választmány­tól“ „az országos tanítói árvaház alap“ javára esz­­közlendő gyűlések eszközlése végett kiküldött „Gyűjtő ivek“ jelen gyűlésünk tárgysorozatába nem lévén felvéve, nem is tárgyaltattak ; felhívja tehát a kör tagjait ezen ügyben intézkedni. A tanítói kör, szem előtt tartva a f. év őszén tartott testületi gyűlésnek ezen ügyben hozott hatá­rozatát, mely szerint ezen ügy végleges eldöntés előtt megvitatás végett az egyes köröknek kiadassák, — bevárandónak határozta annak végrehajtását s addig is a „Gyűjtő­ iveknek“ levéltárba helyezését mondotta ki. Mint tudjuk ezen intézmény czélul tűzte ki magának a tanítók árváinak jövőjéről gondoskodni. Ez igen-igen üdvös és nemes czélu intézmény, mely­nek égető szükségét már régóta és sokan érezték ; de ha már ez a czél, nem önként következhetik-e, hogy oly utakat és módokat is keressünk, melyek­kel mentől több árva nevelésére képessé tesszük magunkat. Ha pedig ez a czélunk, már pedig az, akkor a 300 frt tőkét miért küldjük mi fel Budapestre, hol csak egy árvát van abból jogunk tartani ? ! Míg itt akár a hosszúfalusi, akár a brassói állami felső nép-, illetve polgári iskolánál ugyanazon pénzzel, tekintve, hogy a gyermek még, bár szerény, de mindenesetre arra elég nagy államsegélyben ré­szesül, hogy a 3000 frt kamattal egyesítve képesek legyünk 3 gyermeket neveltetni. Én azt hiszem tehát, hogy sokkal többet te­szünk ezen ügy érdekében, ha a fenti összegeket itt megyénkben kamatoztatjuk és árváink felett testületileg gondoskodunk, mintha tán azzal akarunk feltűnni, hogy mi is tagjai vagyunk a „Budapesti országos tanítói árvaháznak“ és jog­gal bírunk egy gyermeket neveltetni, de csak is egyet! Kartársak 1 ne áldozzunk hiúságunk­nak, a szegény tanítói árvák rovására és kíméljük meg a szegény tanító özvegyét ama sok lótás-futás­­tól, melyet árvája felvétetéséért — s nem ritkán hiába — meg kell tennie. Mert legyünk őszinték s tegyük fel, hogy egy­szerre csak két árvánk lenne, még pedig olyan egyik, kinek meglehetős befolyású rokonai vannak, a másik pedig egy egyszerű igénytelen falusi tanító árvája, nekünk pedig csak egy gyermektar­tási jogunk van, melyik nyerné el az üres ál­lást ? Ezen még tán gondolkodni sem kell, mert a tapasztalat arra utal, hogy azt állítsuk, hogy minden esetre az első. De még ha gyermekeink, illetve az árvákat itt megyénkben neveltetjük, a­mellett, hogy több árva nevelésére leszünk képesek, még azon előnyben is részesítjük az árvát, hogy az anyai szeretet éltető sugarait olykor-olykor kár élvezheti. Vagy nincsen-e ez semmi hatással a gyermek lelkildére ? Nem többet ér-e ez a gyermeknek Pest fényes palo­táinál ? Ha igen — pedig igen — úgy azért a semmi haszonnal sem járó külozimért, miért áldoznánk mi fel ennyi előnyt?! A­czél szent s biztosan állíthatom, hogy kar­társaim között egy sem találkoznék, ki lelki öröm­mel ne járulna hozzá filléreivel; de csak keressük ki a módokat, melyekkel ezen ügynek leginkább lehetünk szolgálatára. Intézzük el az ügyet úgy, hogy ár­váink kellőleg biztosítva legyenek s cselekedjünk a józan ész szerint, ne vezéreljen tettünkben semmi önérdek , úgy árváink ügye biztos alapot nyer. Mit őszinte szívvel kívánok ! Jelen volt. TAN­ÜGY. Tanítók gyűlése. Három­falu, decz. 27. A brassómegyei kir. tanító-testület három­falusi köre f. hó 23-án tartotta meg ez évi első köri gyűlését Tatrangon, Székely Antal ottani tanító lakásán. Gyakorlati tanítást tartott a II-ik osztályban a nyelvtanból Székely A. tanító, melynek meghallga­tása után a gyűlés kezdetét vette. „Székely A. al­elnök megnyitó beszédében fáj­dalommal emlékezett meg közszeretet és becsülésben álló elnökünk , Kisgyörgy Tamás volt pür­­kereczi áll. el. isk. tanitónak felsőbb rendelet foly­tán körünkből történt áthelyeztetésérő­l; mit a ta­nítói kör azon nyilatkozata mellett vett tudomásul, miszerint nevezettnek, mint körünk közszeretetben álló és munkás elnökének, körünkben szerzett érde­meinek elismeréséül, jegyzőkönyvileg köszönetét 1. szám. VIDÉKI LEVELEZÉS. — Az olvasókör közgyűlése. — Csik-Somlyó, decz. 24. Tek. Szerkesztő ur ! A csiksomlyói olvasókör folyó hó 23-án tartotta meg évi rendes, illetve tisztújító közgyűlését, melyen tagok nagy számmal jelentek meg. A pénztárnok és gazda által előterjesztett s a választmány kebeléből előzetesen kiküldött számvizs­gáló bizottság részéről megvizsgált számadások min­den észrevétel nélkül elfogadtattak s a hátralékok behajtása iránti intézkedések megtételére az elnök és pénztárnok felkéretett oly hozzáadással, hogy a mennyiben a hátralékokból befolyó összeg a 20 irtot meghaladná, egy már régebben határozattá emelt indítvány alapján az olvasókör részére egy fali tér­kép beszereztessék. Ezután egy tüzetes jelentésben soroltattak elő pénztárnok által az egyesület kebelében ez év foly­tán történt változások, melyből sajnálattal kellett meggyőződni, hogy némely tagok részint az egyesü­letből az alapszabályok határozmányai ellenére in­dokolatlanul kimaradtak, részint pedig fizetési köte­lezettségeiknek eleget nem tettek, mi az egyesület fennállhatásának biztonságára nézve nagyon zavaró­lag hatott s a lapok megrendelését is majdnem le­­hetetlenitette. Ennek folytán többen az egyesület névsorából kitörültettek, mások pedig, mint elől is jeleztem, tartozásaik befizetésére felszólittatni hatá­­roztattak. Továbbá tárgyalás alá vétetett az 1885. évi költségelőirányzat, minek egyhangú elfogadása után megejtetett a kör tisztikara és választmányának meg­választása a következő eredmén­nyel: Elnökké újból Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, alelnökké Földes József, jegyzővé Sántha Simon, pénztárnokká Gaál Gábor és gazdává Glósz Miksa, s választmá­nyi tagokká Kőváry László, Paál István, Salamon Alaj., Adorján Imre, Nagy István, Jakab Antal, Szász Károly és Körmendy Lajos választottak meg, mely eredményt a gyűlés „éljen“-zéssel fogadván, egy-két elvi jelentőségű határozat hozatala után a kör elnöke a gyűlést egy igen szép köszönő és egyút­tal buzdító beszéddel bezártnak nyilvántotta. I. I. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Szilveszer-éjen. A végtelen időnek is végére jut az ember Szilveszter-éjen. A szunyadó természet nagy birodalmára ráborul az éjfél ; még az éj tündére is lehunyta szemeit, mintha át akarná aludni a számadás e hosszú éjjelét, midőn a virrasztók ezreit mult és jövő foglalkoztatja. Sokan vannak az ünneplők, kik a mult és jövő, az öröm és bánat számbavétele mellett a mulandónak jót kívánva, várnak az újévre, hogy kétes gondolatok között induljanak tovább a bizonytalanba. Hányat törült e földi lét lapjáról , hányat jegyzett fel oda az idő hatalma; bányán nyugod­nak meg kérlelhetetlen szavában, mely ítéletet tart e mindenség felett, hiába kérdem, annyi bizonyos, hogy részrehajlás vádja nem terheli, mert gyengét és hatalmast egyformán pártfogolt, örömet és but egyaránt oszta; s szigora által inté a gyarló emberiséget, hogy félje hatalmát. Eljön az emlékezet és sok fájó sebre eny­­hitő balzsamot ad s ha e föld vándorát a ke­serv egy szomorú világba vonja, e réven int fe­léje a megnyugvás s kibékit a jelen. Számot ad a lélek ez éjen jő és nehéz napjairól s megkön­­­nyebbülve viszi tovább terhét addig is, mig a szabadulás éjjele az örök üdvösség reggelére virrad. Megjelen a remény, ez ékes játszi lepke s mig bejárja a keblek virányát, a gyönyör édes mézét lopva a szívbe, addig a boldogság füzé­rét köti gyöngéd kezekkel a gondtalan fiatalság. Még az agg is a jövő honába néz vágyó érze­tével 8 szebb idők reménye aranyozza meg al­konyra siető napjait. A honfi­ erény sem késik ez ünnepről s a nemzeti érdem sugara újabb erőt nyer az ősi küzdelemhez, mely a jóllét és dicsőség napját ragyogtatni e hon felett, mindig szent köteles­ségének ismerte. A dicsők során elhunyt nagyok szelleme is itt jár e fijjditn buzdítva a nagy munkára, mely a szellem erejével hódítja meg a szabad­ság és jóllét birodalmát; fénykörük bevilágítja a tettek mezejét s irányt nyervén a tévelygő, megtalálja általuk a biztos utat a nemes czél felé. Megtér az öreg búcsúzó év sírjához a világi elemek csodás vegyülete s a kik körülállják a koporsót, egyszersmind az újévet üdvözölni sem késnek, melyet előde elmúlása h­oz elő. Megható a harang szava ez éjen, midőn ezrek öröme és fájdalma újul meg általa, midőn az emlékezet és remény határát jelöli ■ a ha­lál és születés ellentétét hirdeti. Elhangzik a hang az éjben. A végtelen időnek kegyeletes emlékezés hantolja be sírját s a vágyak állanak bölcsője körül, megkívánva a boldog uj esztendőt. J. L. Az év. A vén Szaturnusz, az Idő, megszakadatlanul űzi tovább a földet pályáján s az öreg Szilvesz­ter az 1884-ik évre rávetette az utolsó görön­gyöt is s egy év ismét eltűnt a végtelenség sírjában. Egy év kicsiny, megmérhetlen idő a nagy természet életében, de számot tevő, sőt talán némelykor bosszú is itt a földön. Mennyi öröm, mennyi szomorúság jut osztályrészül az embereknek e rövid 365 nap alatt. Sok édes remény teljesedik be s talán még több pattan szét légbuborék gyanánt, nem hagyva maga után egyebet, mint fájdalmat és keserűséget. Hány arczot tesz rózsássá a boldogság gyöngéd érintése s hány arcznak rózsáit törli le örökre a sors kérlelhetlen keze. Mily változatosság egy rövidke év alatt. Ha a földi évet Földünk testvéreinek, a többi bolygóknak éveivel összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy a Merkúré és a Vénuszé rövidebb, a Marszé kétszer, a Jupiteré tízszer, a Szatur­­nuszé majdnem harminczszor akkora; az Urá­nusz éve 84, a Neptuné csaknem 165 földi évet tesz. A Neptunon egy tíz éves gyermek majdnem 1650 földi évet élt, egy 18 éves fiatal leány 2970 éves a m­i időnk szerint s a fiatal em­ber álmainak eszményképe több 3000 évesnél. Egy öreg ember, a­ki a nevezett bolygón 80 éves korában hal meg, a mi éveink szerint majdnem 14 ezer éves lenne. Az időmérés alapjául az ókori népek a Földhöz legközelebb levő égi­testnek, a Holdnak fényváltozatait vették fel. Egyik újítóidtól a má­sikig általában véve 29 és fél nap telik el. Az egyptomiak az évet 12 hónapra osztot­ták s mindenikre 30 napot számítottak, e sze­rint egy év náluk 360 napot tett. Idő folytán azonban rájöttek, hogy éveik nem egyeztek meg a csillagos év jelenségeivel s ezért a 12 hónap­hoz még egyet toldottak, mely rendesen 5 s minden negyedik évben 6 napból állott. A görögök egy évben eleinte szintén 12 hónapot számítottak, felváltva 29 és 30 nappal s igy évek 354 napból állott. Hogy az évet a természeti tüneményekkel összhangzásba hozzák, Mésonnak javaslatára minden 19 évben 12 évet 12 hóval, hetet pedig 13 hóval számítottak. A rómaiak kezdetben egy évben 10 hónapot számítottak összesen 304 nappal. Az első hónapot Mars istenről márcziusnak, a másodikat április­­nek, a harmadikat Mája istennő tiszteletére má­jusnak s a negyediket Junó istennőről júniusnak nevezték el, a többi hónapok sorrendben kvintilis, sextilis, September, október, november és deczem­­ber neveket nyertek. Később az évhez még 2 hónapot csatoltak, januárius (Janus tiszteletére) és februárius néven, ezekkel együtt egy évre esett 355 nap. Azonban e javítás sem volt elég­séges s így kényszerülve voltunk Mercedonius név alatt az évhez egy uj hónapot toldani. Az uj hónapot is hozzászámítva az év 366 napból állott s háromnegyed nappal hosszabb lett, mint a csillagászati év. E háromnegyed nap később sok zavart okozott. A bajon segítendő, Julius Cézár Szoszigénes egyptomi hires csillagász ta­nácsára elrendelte, hogy egy rendes esztendő 365 és minden negyedik esztendő 366 napból álljon. A naptárnak e javítása Róma épí­tése után a 708. évben történt, de már ekkor a rómaiak éve a természeti évtől jelentékenyen eltért. Czézár tehát, hogy a dolgot rendes ke­rékvágásba hozza, az évre 445 napot számított s ezért azt még három hónappal megszaporí­­totta, melyek november és deczember közé ig­­tattak be. Julius Czézár ezen intézkedésének hasznosságát belátván, az ötödik hónapot érde­mének elismeréséül Juliusnak nevezték el. A szökőnap beigtatását azonban rosszul végezték, mert nem négy, hanem három évre számítottak egy szökőnapot s 36 éven keresztül 9 szökőnap helyett 12 szökőnapot vettek fel. Augusztus ró­mai császár a többlet elhagyását parancsolván, így ő is bejutott a naptárba, mert a hatodik hónap az ő nevéről augusztusnak neveztetett el. A Julius Czézár által behozott naptár­javí­­tás nem volt elégséges a dolog tisztába hozá­sára, mert a természeti év nem 365 és egy ne­gyed nap, hanem annál mintegy 0­0378 tízezred rész nappal kevesebb. A hiba csekély ugyan, de évek folytán nagyra növekedett s 1000 év alatt mintegy 78 napot tett ki. E hibának kijavítására XIII. Gergely Lili Alajos csillagász javaslatára elrendelte, hogy az 1582. évben október 4-ik­e után 10 nap elhagyassák és október 4-ik­e után rögtön október 15-ike írassák. Miután pedig a hiba 400 év alatt 362 századrész napot tesz, elhatároztatott, hogy minden 400 esztendőben 3 szökő nap elhagyassák. Az évet a rómaiak, a mint láttuk, márczius hóban kezdték, s ez igen kegyes is volt mert igy az év kezdete összeesett a természet megújulásával. Nagy Károly csá­szár korában az év az ő birodalmában kará­csonykor kezdődött. Francziaországban IX. Ká­roly király rendelete következtében 1563-ban­ az évet január 1-én kezdték meg. Angolországban e szokást az 1752-ik évben léptették életbe, s ez újítás ott valóságos zendülésre adott okot; különösen nehezteltek a sziget-birodalom né­pei, kik egy cseppet sem találták méltányosnak, hogy őket teljes három hónappal vénebbekké teszik, miután az évszám márczius 25-ike he­lyett január 1-én kezdődött. Az újítás következ­tében a munkások is zavarogni kezdettek, hogy három hónapot elveszítettek az évből. A kalen­dárium csinálók szerint azonban az egész ter­mészet egyetértett az újítással s „maguk a macs­kák is, melyek az év megújulása pillanatában orrukra szoktak bukni, az uj keletű újév nap­ján nem mulasztották el ez ősi szokásnak ele­get tenni.“ Babilág,

Next