Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-01-01 / 1. szám
Január 1. SZÉKELY NEMZET. vonatkozó javaslatai olvastattak fel, melyeket a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Ezek között egyik legérdekesebb volt a belügyminiszter leirata a megyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nyugdíjintézményéről alkotott szabályrendelet tárgyában. Ezen miniszteri leirat folytán az időközi tisztviselői üresedések esetén megtakarítandó úgynevezett interkáláré jövedelmek a nyugdíj alapra nem fordíttathatván, a szabályrendelet erre vonatkozó része kihagyatott; a nyugdíjalap életképességei éredekében tett 7250 írt alapítványra vonatkozólag kívánt külön közgyűlési határozat meghozatott és az ezek szerint módosított szabályrendeletek jóváhagyásra felterjesztettek; ennek kapcsán alispán utasíttatott, hogy a nyugdíjintézeti tagoktól és pedig a 40-ik életéveket elért vagy meghaladott tagoktól 15% és a 39 életéven aluli tagoktól pedig 10%-nek az 1885. január 1-étől két évig esedékes havi rendes fizetésekből leendő levonása iránt azonnal intézkedjék. Következtek a tárgysorozat rendjén a megyei és más átiratok. Ezek között Nógrád vármegye átirata a közigazgatási hatóságok jogkörébe utalt kihágások után befolyó büntetéspénzeknek a megyék pénztárába leendő befizetése tárgyában pártoló tudomásul vétetett az elnöklő főispánnak az ezen alapból létesítendő megyei szegények házára vonatkozó lelkes felvilágosító szavai után. Sáros megye átirata a földmivelési és közgazdasági válság elhárítása érdekében hasonló felirattal pártoló tudomásul vétetett. A megyei alispán által e tárgyban szerkesztendő terjedelmesebb monográfia a tavaszi közgyűlés tárgysorozatába fel fog vétetni. A megyei ügyek között a közigazgatási bizottságból a folyó év végével kilépő tag helyébe új tagok választása czéljából bizottság küldetett ki. A megyei tiszti ügyész jelentése folytán tárgyaltatott Tréfás József bereczki lakosnak a lóbeszerzési alapba való tartozása. Minthogy a felhajthatatlanság okmányokkal is igazolva van, a tartozás törlését a közgyűlés kimondotta. Bodola, Nyén, Márkos képviselete és a bodzavámi praedium kérdést intézett Háromszékmegyéből leendő elszakadás és Brassó megyébe leendő bekebeleztetések iránt. Hosszabb vita fejlődött itt ki. Egyik része a kérelmező községeket egyszerűen visszautasíttatni akarta kérésükkel, a többség azonban a sokkal szabadelvűbb álláspontot fogadta el, hogy tudniillik a kérvényező községek az alispán személyes jelenlétében meghallgatandók lesznek e tárgyban. A törvényhatósági igazoló választmányba a közgyűlés részéről megválasztottak: Künte József, Székely Gergely, Ujjvárossi József, szotyori Nagy Károly, Dálnoki Károly; a főispán részéről kineveztettek: Kökösi Endre, Seethal Ferencz, Pünkösti Lajos, Szentiványi Miklós, Zágon és Szita-Bodza községek közt korcsmárlási jog iránt létrejött adásvevési ügyletet a közgyűlés hosszas vitatkozás után helybenhagyja és az elkülönítendő vásárügyletekről kiállítandó szerződéseket a közgyűlés nevében jóváhagyási záradékkal ellátni alispán utasittatott. Nagy-Borosnyó községének Cserei Róza tanítónő részére 100 frt fizetésjavitás iránt hozott határozata jóváhagyatott. A kézdi-martonosi községi tisztujitás ellen elkésve beadott fellebbezés elutasittatott. Nyújtód községe részére 1039 frt 14 kr pótadó engedélyeztetett. Sepsi-Szentgyörgy város részére utczák kövezése czéljából 5% pótadó 1885-re azon feltétel alatt engedélyeztetett, hogy erről elkülönített számadás lesz készítendő. Bereczk város képviselő testületének a községi ősbirtokosokat illető korcsmárlási jog haszonbérbe adása iránt hozott határozata feloldatott és a város közönsége a korcsma arányosításnak bírói után leendő keresztül vitelére utasittatott. Szent-Lélek község korcsmárlási jogának Jancsó Mózes részére lett haszonbérbe adása iránti határozat feloldatott, mert ennek olyan írásbeli ajánlata fogadtatott el a község által, melyben ez a mások által tett legmagasabb ajánlati összegnél 1 írttal többet ígért évi haszonbérül ; ezzel szemben a közgyűlés Török Sándor ajánlatát fogadta el, melyben ez határozott összeg kitételével a legmagasabb ajánlatot teszi és igy ez igért legmagasabb haszonbért. Az 1885. évi utmunka előirányzat azon megjegyzés mellett lett elfogadva, hogy a községek által eddig fizetett hidravatal eltöröltetett. Megyei utbiztosok a nyugdijképes megyei tisztviselők közé felvétettek. A sepsiszentgyörgyi polgári fiúiskola kiépítése iránt az építészeti hivatal által készített tervezet felülvizsgálatra a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz felküldetett és egyúttal az alispán megbizatott, hogy árlejtést tartson és az építési költséget a háromszékmegyei összesitett gyámpénztárból kölcsön vehesse, melynek biztosítékául a nevelési alapnak Kézdi-Vásárhely városában fekvő épületes telkei ajánlandók fel. Gyárfás Ferencz elhalt megyei írnoki évi fizetése halálozási negyed czimén az özvegy részére a házi pénztárból engedélyeztetett. Salamon Antal rétyi lakos B. lajstrom szerinti 200 frt 20 kr adóval a virilisek közé felvétetett. A közgyűlés ma délelőtt is folyt, melyen a hátralévő tárgyak intéztettek el s a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Jövő számunkban még írni fogunk erről. szavaz és körünkből történt áthelyezése felett őszinte sajnálatának ad kifejezés A tárgysorozat szerint a tanítás méltatás után sikerültnek nyilváníttatott. Továbbá Dávid Mi eshály áll. tanító „Nehány szó a lelki erőkről szavalatról“ tartott felolvasást, mely átdolgozás, illetőleg a dolgozatban elősorolt alapelvek kibővítése végett egy három tagú bizottságnak adatott ki s Írónak munkájáért elismerés szavaztatott. Ezután Stark János áll. tanító felolvasta a kör megbízásából — Jakab János közs. tanítónak „A tornászairól általában“ czímű munkájára készített részletes bírálatot. A kör mind írónak gonddal összeállított munkájáért, mind pedig a kiáló bizottságnak részletes és indokolt kimerítő bírálatáért köszönetet szavazott. Kellő színezéssel szavalta Tóth András Petőfi Sándor „Egy gondolat bánt engemet“ czimü költeményét. A jövő gyűlés tárgyainak megállapítása után a tiszujitás a következő eredménnyel ment végbe : elnökké választatott: Biró Vincze közs. tanitó, alelnökké : Stark János áll. tanitó és jegyzővé : Dávid Mihály áll. tanitó. Az ujonan választott elnök helyét elfoglalván, bejelenti a körnek, hogy a „központi választmánytól“ „az országos tanítói árvaház alap“ javára eszközlendő gyűlések eszközlése végett kiküldött „Gyűjtő ivek“ jelen gyűlésünk tárgysorozatába nem lévén felvéve, nem is tárgyaltattak ; felhívja tehát a kör tagjait ezen ügyben intézkedni. A tanítói kör, szem előtt tartva a f. év őszén tartott testületi gyűlésnek ezen ügyben hozott határozatát, mely szerint ezen ügy végleges eldöntés előtt megvitatás végett az egyes köröknek kiadassák, — bevárandónak határozta annak végrehajtását s addig is a „Gyűjtő iveknek“ levéltárba helyezését mondotta ki. Mint tudjuk ezen intézmény czélul tűzte ki magának a tanítók árváinak jövőjéről gondoskodni. Ez igen-igen üdvös és nemes czélu intézmény, melynek égető szükségét már régóta és sokan érezték ; de ha már ez a czél, nem önként következhetik-e, hogy oly utakat és módokat is keressünk, melyekkel mentől több árva nevelésére képessé tesszük magunkat. Ha pedig ez a czélunk, már pedig az, akkor a 300 frt tőkét miért küldjük mi fel Budapestre, hol csak egy árvát van abból jogunk tartani ? ! Míg itt akár a hosszúfalusi, akár a brassói állami felső nép-, illetve polgári iskolánál ugyanazon pénzzel, tekintve, hogy a gyermek még, bár szerény, de mindenesetre arra elég nagy államsegélyben részesül, hogy a 3000 frt kamattal egyesítve képesek legyünk 3 gyermeket neveltetni. Én azt hiszem tehát, hogy sokkal többet teszünk ezen ügy érdekében, ha a fenti összegeket itt megyénkben kamatoztatjuk és árváink felett testületileg gondoskodunk, mintha tán azzal akarunk feltűnni, hogy mi is tagjai vagyunk a „Budapesti országos tanítói árvaháznak“ és joggal bírunk egy gyermeket neveltetni, de csak is egyet! Kartársak 1 ne áldozzunk hiúságunknak, a szegény tanítói árvák rovására és kíméljük meg a szegény tanító özvegyét ama sok lótás-futástól, melyet árvája felvétetéséért — s nem ritkán hiába — meg kell tennie. Mert legyünk őszinték s tegyük fel, hogy egyszerre csak két árvánk lenne, még pedig olyan egyik, kinek meglehetős befolyású rokonai vannak, a másik pedig egy egyszerű igénytelen falusi tanító árvája, nekünk pedig csak egy gyermektartási jogunk van, melyik nyerné el az üres állást ? Ezen még tán gondolkodni sem kell, mert a tapasztalat arra utal, hogy azt állítsuk, hogy minden esetre az első. De még ha gyermekeink, illetve az árvákat itt megyénkben neveltetjük, amellett, hogy több árva nevelésére leszünk képesek, még azon előnyben is részesítjük az árvát, hogy az anyai szeretet éltető sugarait olykor-olykor kár élvezheti. Vagy nincsen-e ez semmi hatással a gyermek lelkildére ? Nem többet ér-e ez a gyermeknek Pest fényes palotáinál ? Ha igen — pedig igen — úgy azért a semmi haszonnal sem járó külozimért, miért áldoznánk mi fel ennyi előnyt?! Aczél szent s biztosan állíthatom, hogy kartársaim között egy sem találkoznék, ki lelki örömmel ne járulna hozzá filléreivel; de csak keressük ki a módokat, melyekkel ezen ügynek leginkább lehetünk szolgálatára. Intézzük el az ügyet úgy, hogy árváink kellőleg biztosítva legyenek s cselekedjünk a józan ész szerint, ne vezéreljen tettünkben semmi önérdek , úgy árváink ügye biztos alapot nyer. Mit őszinte szívvel kívánok ! Jelen volt. TANÜGY. Tanítók gyűlése. Háromfalu, decz. 27. A brassómegyei kir. tanító-testület háromfalusi köre f. hó 23-án tartotta meg ez évi első köri gyűlését Tatrangon, Székely Antal ottani tanító lakásán. Gyakorlati tanítást tartott a II-ik osztályban a nyelvtanból Székely A. tanító, melynek meghallgatása után a gyűlés kezdetét vette. „Székely A. alelnök megnyitó beszédében fájdalommal emlékezett meg közszeretet és becsülésben álló elnökünk , Kisgyörgy Tamás volt pürkereczi áll. el. isk. tanitónak felsőbb rendelet folytán körünkből történt áthelyeztetéséről; mit a tanítói kör azon nyilatkozata mellett vett tudomásul, miszerint nevezettnek, mint körünk közszeretetben álló és munkás elnökének, körünkben szerzett érdemeinek elismeréséül, jegyzőkönyvileg köszönetét 1. szám. VIDÉKI LEVELEZÉS. — Az olvasókör közgyűlése. — Csik-Somlyó, decz. 24. Tek. Szerkesztő ur ! A csiksomlyói olvasókör folyó hó 23-án tartotta meg évi rendes, illetve tisztújító közgyűlését, melyen tagok nagy számmal jelentek meg. A pénztárnok és gazda által előterjesztett s a választmány kebeléből előzetesen kiküldött számvizsgáló bizottság részéről megvizsgált számadások minden észrevétel nélkül elfogadtattak s a hátralékok behajtása iránti intézkedések megtételére az elnök és pénztárnok felkéretett oly hozzáadással, hogy a mennyiben a hátralékokból befolyó összeg a 20 irtot meghaladná, egy már régebben határozattá emelt indítvány alapján az olvasókör részére egy fali térkép beszereztessék. Ezután egy tüzetes jelentésben soroltattak elő pénztárnok által az egyesület kebelében ez év folytán történt változások, melyből sajnálattal kellett meggyőződni, hogy némely tagok részint az egyesületből az alapszabályok határozmányai ellenére indokolatlanul kimaradtak, részint pedig fizetési kötelezettségeiknek eleget nem tettek, mi az egyesület fennállhatásának biztonságára nézve nagyon zavarólag hatott s a lapok megrendelését is majdnem lehetetlenitette. Ennek folytán többen az egyesület névsorából kitörültettek, mások pedig, mint elől is jeleztem, tartozásaik befizetésére felszólittatni határoztattak. Továbbá tárgyalás alá vétetett az 1885. évi költségelőirányzat, minek egyhangú elfogadása után megejtetett a kör tisztikara és választmányának megválasztása a következő eredménnyel: Elnökké újból Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, alelnökké Földes József, jegyzővé Sántha Simon, pénztárnokká Gaál Gábor és gazdává Glósz Miksa, s választmányi tagokká Kőváry László, Paál István, Salamon Alaj., Adorján Imre, Nagy István, Jakab Antal, Szász Károly és Körmendy Lajos választottak meg, mely eredményt a gyűlés „éljen“-zéssel fogadván, egy-két elvi jelentőségű határozat hozatala után a kör elnöke a gyűlést egy igen szép köszönő és egyúttal buzdító beszéddel bezártnak nyilvántotta. I. I. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Szilveszer-éjen. A végtelen időnek is végére jut az ember Szilveszter-éjen. A szunyadó természet nagy birodalmára ráborul az éjfél ; még az éj tündére is lehunyta szemeit, mintha át akarná aludni a számadás e hosszú éjjelét, midőn a virrasztók ezreit mult és jövő foglalkoztatja. Sokan vannak az ünneplők, kik a mult és jövő, az öröm és bánat számbavétele mellett a mulandónak jót kívánva, várnak az újévre, hogy kétes gondolatok között induljanak tovább a bizonytalanba. Hányat törült e földi lét lapjáról , hányat jegyzett fel oda az idő hatalma; bányán nyugodnak meg kérlelhetetlen szavában, mely ítéletet tart e mindenség felett, hiába kérdem, annyi bizonyos, hogy részrehajlás vádja nem terheli, mert gyengét és hatalmast egyformán pártfogolt, örömet és but egyaránt oszta; s szigora által inté a gyarló emberiséget, hogy félje hatalmát. Eljön az emlékezet és sok fájó sebre enyhitő balzsamot ad s ha e föld vándorát a keserv egy szomorú világba vonja, e réven int feléje a megnyugvás s kibékit a jelen. Számot ad a lélek ez éjen jő és nehéz napjairól s megkönnyebbülve viszi tovább terhét addig is, mig a szabadulás éjjele az örök üdvösség reggelére virrad. Megjelen a remény, ez ékes játszi lepke s mig bejárja a keblek virányát, a gyönyör édes mézét lopva a szívbe, addig a boldogság füzérét köti gyöngéd kezekkel a gondtalan fiatalság. Még az agg is a jövő honába néz vágyó érzetével 8 szebb idők reménye aranyozza meg alkonyra siető napjait. A honfi erény sem késik ez ünnepről s a nemzeti érdem sugara újabb erőt nyer az ősi küzdelemhez, mely a jóllét és dicsőség napját ragyogtatni e hon felett, mindig szent kötelességének ismerte. A dicsők során elhunyt nagyok szelleme is itt jár e fijjditn buzdítva a nagy munkára, mely a szellem erejével hódítja meg a szabadság és jóllét birodalmát; fénykörük bevilágítja a tettek mezejét s irányt nyervén a tévelygő, megtalálja általuk a biztos utat a nemes czél felé. Megtér az öreg búcsúzó év sírjához a világi elemek csodás vegyülete s a kik körülállják a koporsót, egyszersmind az újévet üdvözölni sem késnek, melyet előde elmúlása hoz elő. Megható a harang szava ez éjen, midőn ezrek öröme és fájdalma újul meg általa, midőn az emlékezet és remény határát jelöli ■ a halál és születés ellentétét hirdeti. Elhangzik a hang az éjben. A végtelen időnek kegyeletes emlékezés hantolja be sírját s a vágyak állanak bölcsője körül, megkívánva a boldog uj esztendőt. J. L. Az év. A vén Szaturnusz, az Idő, megszakadatlanul űzi tovább a földet pályáján s az öreg Szilveszter az 1884-ik évre rávetette az utolsó göröngyöt is s egy év ismét eltűnt a végtelenség sírjában. Egy év kicsiny, megmérhetlen idő a nagy természet életében, de számot tevő, sőt talán némelykor bosszú is itt a földön. Mennyi öröm, mennyi szomorúság jut osztályrészül az embereknek e rövid 365 nap alatt. Sok édes remény teljesedik be s talán még több pattan szét légbuborék gyanánt, nem hagyva maga után egyebet, mint fájdalmat és keserűséget. Hány arczot tesz rózsássá a boldogság gyöngéd érintése s hány arcznak rózsáit törli le örökre a sors kérlelhetlen keze. Mily változatosság egy rövidke év alatt. Ha a földi évet Földünk testvéreinek, a többi bolygóknak éveivel összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy a Merkúré és a Vénuszé rövidebb, a Marszé kétszer, a Jupiteré tízszer, a Szaturnuszé majdnem harminczszor akkora; az Uránusz éve 84, a Neptuné csaknem 165 földi évet tesz. A Neptunon egy tíz éves gyermek majdnem 1650 földi évet élt, egy 18 éves fiatal leány 2970 éves a mi időnk szerint s a fiatal ember álmainak eszményképe több 3000 évesnél. Egy öreg ember, aki a nevezett bolygón 80 éves korában hal meg, a mi éveink szerint majdnem 14 ezer éves lenne. Az időmérés alapjául az ókori népek a Földhöz legközelebb levő égitestnek, a Holdnak fényváltozatait vették fel. Egyik újítóidtól a másikig általában véve 29 és fél nap telik el. Az egyptomiak az évet 12 hónapra osztották s mindenikre 30 napot számítottak, e szerint egy év náluk 360 napot tett. Idő folytán azonban rájöttek, hogy éveik nem egyeztek meg a csillagos év jelenségeivel s ezért a 12 hónaphoz még egyet toldottak, mely rendesen 5 s minden negyedik évben 6 napból állott. A görögök egy évben eleinte szintén 12 hónapot számítottak, felváltva 29 és 30 nappal s igy évek 354 napból állott. Hogy az évet a természeti tüneményekkel összhangzásba hozzák, Mésonnak javaslatára minden 19 évben 12 évet 12 hóval, hetet pedig 13 hóval számítottak. A rómaiak kezdetben egy évben 10 hónapot számítottak összesen 304 nappal. Az első hónapot Mars istenről márcziusnak, a másodikat áprilisnek, a harmadikat Mája istennő tiszteletére májusnak s a negyediket Junó istennőről júniusnak nevezték el, a többi hónapok sorrendben kvintilis, sextilis, September, október, november és deczember neveket nyertek. Később az évhez még 2 hónapot csatoltak, januárius (Janus tiszteletére) és februárius néven, ezekkel együtt egy évre esett 355 nap. Azonban e javítás sem volt elégséges s így kényszerülve voltunk Mercedonius név alatt az évhez egy uj hónapot toldani. Az uj hónapot is hozzászámítva az év 366 napból állott s háromnegyed nappal hosszabb lett, mint a csillagászati év. E háromnegyed nap később sok zavart okozott. A bajon segítendő, Julius Cézár Szoszigénes egyptomi hires csillagász tanácsára elrendelte, hogy egy rendes esztendő 365 és minden negyedik esztendő 366 napból álljon. A naptárnak e javítása Róma építése után a 708. évben történt, de már ekkor a rómaiak éve a természeti évtől jelentékenyen eltért. Czézár tehát, hogy a dolgot rendes kerékvágásba hozza, az évre 445 napot számított s ezért azt még három hónappal megszaporította, melyek november és deczember közé igtattak be. Julius Czézár ezen intézkedésének hasznosságát belátván, az ötödik hónapot érdemének elismeréséül Juliusnak nevezték el. A szökőnap beigtatását azonban rosszul végezték, mert nem négy, hanem három évre számítottak egy szökőnapot s 36 éven keresztül 9 szökőnap helyett 12 szökőnapot vettek fel. Augusztus római császár a többlet elhagyását parancsolván, így ő is bejutott a naptárba, mert a hatodik hónap az ő nevéről augusztusnak neveztetett el. A Julius Czézár által behozott naptárjavítás nem volt elégséges a dolog tisztába hozására, mert a természeti év nem 365 és egy negyed nap, hanem annál mintegy 00378 tízezred rész nappal kevesebb. A hiba csekély ugyan, de évek folytán nagyra növekedett s 1000 év alatt mintegy 78 napot tett ki. E hibának kijavítására XIII. Gergely Lili Alajos csillagász javaslatára elrendelte, hogy az 1582. évben október 4-ike után 10 nap elhagyassák és október 4-ike után rögtön október 15-ike írassák. Miután pedig a hiba 400 év alatt 362 századrész napot tesz, elhatároztatott, hogy minden 400 esztendőben 3 szökő nap elhagyassák. Az évet a rómaiak, a mint láttuk, márczius hóban kezdték, s ez igen kegyes is volt mert igy az év kezdete összeesett a természet megújulásával. Nagy Károly császár korában az év az ő birodalmában karácsonykor kezdődött. Francziaországban IX. Károly király rendelete következtében 1563-ban az évet január 1-én kezdték meg. Angolországban e szokást az 1752-ik évben léptették életbe, s ez újítás ott valóságos zendülésre adott okot; különösen nehezteltek a sziget-birodalom népei, kik egy cseppet sem találták méltányosnak, hogy őket teljes három hónappal vénebbekké teszik, miután az évszám márczius 25-ike helyett január 1-én kezdődött. Az újítás következtében a munkások is zavarogni kezdettek, hogy három hónapot elveszítettek az évből. A kalendárium csinálók szerint azonban az egész természet egyetértett az újítással s „maguk a macskák is, melyek az év megújulása pillanatában orrukra szoktak bukni, az uj keletű újév napján nem mulasztották el ez ősi szokásnak eleget tenni.“ Babilág,