Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)

1887-11-08 / 170. szám

% Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyorgyön, Csincza Nagy Elei-féle tó, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: J­ók­ai-nyomda-részvény-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések ^ bérmentesen küldendők. ^ ba«®- ---------------------earo SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési dív: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr.­­ Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. t£ígsS B­­earn Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. V. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1887. november 8. 170. szám. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer, kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, [mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. Császárok találkozása. Budapest, okt. 6. n­. Az orosz czár mégis csak meglá­togatja Vilmos német császárt. Ez azon hir, mely imitt-amott agályt kelt arra nézve, hogy a Német-­s Oroszországok közt ezen láto­gatás által végbemenő közeledés nem lesz-e ártalmára a közép-európai német-osztrák-ma­­gyar-olasz békeszövetség tartósságának. Igaz, hogy a czár látogatási szándéka végleges, de az is igaz, hogy az orosz la­pok mintegy népük engesztelésére nagyon tagadják e látogatás politikai jellegét. S vé­gül az is lehet, hogy mielőtt e látogatás létrejö, más látogató kopogtathat be a be­teg Vilmos ajtaján : a halál. Legalább van tudósítás, mely az agg uralkodónak már a végső órán lételét jelenti. Kívánjuk meleg szívből, hogy Vilmos császár sokáig éljen és semmit sem aggó­dunk a közte s az orosz czár közt létrejövő találkozáson. E találkozás a két uralkodó közt helyrehozhatja a megzavart harmóniát, de semmikép sem tüntetheti el az orosz és német nép közt létrejött ellentétet. Nem pe­dig azért, mert Vilmos császár élete immár csak ideig-óráig tartó s azt sem lehet még most tudni, hogy ki teszi majd fejére a né­met császári koronát, a beteg trónörökös-e, vagy ennek legidősebb fia Vilmos herczeg. De a mi fő, s ezen tisztán személyes tekinteteknél sokkal fontosabb, a nagy szláv birodalom létföltételei s Németországnak leg­­élesbevágóbb érdekei közt oly örvény létezik, melyet a két részről való uralkodók sze­mélyes érzelmei semmiképen át nem hidal­hatnak. Hiába. A politikai életben is épen úgy, mint a fizikaiban, könyörtelenül érvényesül a nehézkedés törvénye és e szerint egy erős Németország a czári birodalomnak legélesebb ellentéte. S ez ellentétet semmi esetre sem enyhiti azon merev ellentét, melyben egy­mással a szelid érett német kultúra s a fél­­ázsiai félbarbár orosz műveltség egymással állanak. S még kevésbbé azon gyűlölség, melylyel a két szomszéd nép egymás iránt viseltetik. A mélyreható, a két birodalom politi­kai és kultúrai viszonyaiban gyökerező kü­lönbségek fölött a két uralkodó közt létre­jöhet ugyan a személyes barátság, sőt ösz­­szetartás is, de ez a politikai szövetség va­lamennyi ismérvét mindig nélkülözni fogja, mert ily szövetség csak a kölcsönös érde­kek közösségén alapulhat, ha arról van szó, hogy az a két népnek, birodalomnak hasz­nára váljék. Az oly érdekellentétet azonban, a milyen Németország s a czári szent biro­dalom közt létezik, csak ideig-óráig lehet kiegyenlíteni látszólag s azon válságot, mely abból származik, csak ideig-óráig lehet ki­küszöbölni. Német- s Oroszország közt épen ezen érdek-ellentétek s a között fennálló politikai és kultúrai különbségek miatt oly szövetség, melynek épen a közös czélok elérése végett tartósnak kell lennie, létre nem jöhet. Ismételjük : Vilmos császár élete vég­napjaira óhajthatja az orosz czárral, vérbeli közel rokonával a kiegyezést s az orosz czár is ez indokon kivül vágyhatik a találkozásra Vilmossal, hogy a birodalma­s Németország közt támadt hideg viszonyt, tekintettel a franczia zavaros viszonyokra, enyhítse. De meggyőződésünk, hogy e találkozás nem le­het káros befolyással azon középeurópai bé­keszövetségre, mely hogy létrejött, külügy­miniszterünknek s a külügyi vezetésre tör­vény szerint befolyást gyakorló Tisza minisz­terelnöknek is egyik jeles érdemét képezi.­­ A vámháború vége felé közeledik. Mint Bukarestből jelentik, a román kormány már be­lefáradt a kínos függésbe és aggódásba s a vám- és kereskedelmi viszonyokat illetőleg Ausz­triával és Magyarországgal végleges rendezést óhajt. Egyre tisztábban és érzékenyebben jelent­keznek a károk, melyeket a vámháboru a román nyerstermelésnek okoz és az illúziók, melyeket a hazai ipar mesterséges felvirágoztatása felől alkottak, alaposan eloszlottak s oda vannak. Miután Pherekide úr keze a szomszéd monar­chiával folytatott tárgyalásokban nem mutatko­zott szerencsésnek, Bratianu miniszterelnök sze­mélyesen veszi kezébe az ügyet s a legközelebbi napokban vagy ő maga fog Bécsbe utazni, vagy öcscsét Gregort küldi fel. November 16-án min­denesetre ismét megkezdik a tárgyalásokat, me­lyektől ezúttal annyival inkább várnak eredményt, minthogy román részről el vannak határozva román gabonára és élő állatra vonatkozólag kí­vánt és épenséggel elengedhetlen engedményekért viszonkompenzác­ióul a lehető legkedvezőbb vám­feltételeket megadni gyártmányok részére. Ro­mánia ez irányban jelenleg a legszélsőbb határig elmegy, a tárgyalások meghiúsulta nem leend az ő hibája.­­ A pénzügyminisztériumban — mint a „Pester Correspondent“ jelenti — ez idő szerint különösen serény munkásságot fejtenek ki. A regá­lék megváltására vonatkozólag már a legközelebbi napokban értekezletek fognak tartatni a pénzügymi­nisztériumban a belügyminisztérium illetékes szakhi­­vatalnokaival s igy az illető előterjesztések elkészí­tése már rövid idő alatt meg fog történni. Bankin­tézetek közreműködésére egyelőre nem reflektálnak.­­ A dohányjövedéket illetőleg az előmunká­latok a legterjedelmesebb módon megtétettek any­­nyira, hogy az illető törvény szentesítése után hala­déktalanul hozzá lehet fogni a nagy terjedelmű fo­­ganatosítási utasítások szétküldéséhez.­­ Németország jegyzéke az Ausztria-Magyar­­országgal való legtöbb kedvezményt biztosító szerző­désre vonatkozólag azt javasolja, hogy a szerződés időtartama mindaddig fennálljon, míg felmondás tör­ténik.­­ Az Olaszországgal való kereskedelmi szerződésünkre vonatkozó tárgyalások igen lassan haladnak előre, mert az olasz megbízottak folyton új autonóm tarifájukra támaszkodnak, minek követ­keztében minden egyes tételnél hosszabb vita fejlő­dik ki. E hónap vége előtt nem várható a tárgya­lások befejezése. Néhány tétel, mely eddig az olasz­­franczia szerződésre való tekintettel függőben ma­radt, valószínűleg pótegyezség alapján nyer elin­tézést. Az 1888 évi állami költségvetés. — Második czikksorozat — — nov. 7. Az 1888. évi állami háztartás fejtegetését és megvilágítását folytatva, a közlekedési minisz­tériumot emeljük ki mint azon resportot, mely a magyar államháztartás orvoslásának és sza­bályozásának foganatba vett nagy művéhez szük­ségelt gyógyszer egyik alkatrészét, a kiadások­ban való megtakarításokat, majdnem teljesen a saját erejéből végzi, míg az óhajtott árkánum második alkatrésze, a bevételek emelése, a pénz­ügyminisztériumtól váratik. Higgadt fő, meleg szív, vas kéz : csak a természet és önképzés ezen adományaival bíró férfiú, oly tisztán gondolkodó, öntudatosan akaró, a kitűzött czélhoz egyenesen evező politikus és resportfőnök, a minő Baross Gábor, vihette csak véghez azt, hogy közlekedési ügyeink ezerfélekép összebonyolult és mégis szertefoszlott állapotjába szigorú rendet hozott be, mi­által a szükségte­len, a felesleges kiválasztatik s eltávolittatik, az egymáshoz tartozó egyesittetik, az eddig szétszórt és szétforgácsolt erők összpontosíttatnak és összes­ségükben kihasználtatnak gyakorlatiasan, a leg­eredményesebb módon gyümölcsözőkké tétetnek. A fiatal kor, mely a kabinet Benjaminjének még néhány miniszter-kollega által is majd hi­bául lett felróva, Barossnál erénynek és előny­nek bizonyult; a fiatalságban létező erőnek kell köszönni azt, hogy a mindenesetre érett szellem­ből, gondosan megfontoló főből eredt reform­eszmék oly gyorsan és erélyesen, majdnem mond­hatni kíméletlenül s tekintet nélkül foganato­síttattak. Majdnem négy millió forintra rúg a kiadások apasztása, melylyel Baross közlekedési miniszter mesterének és kollegájának expozéját oly haté­konyan támogatta. És e mellett egyetlen egy fontosabb érdek sem rövidittetett meg, hanem igenis egyszerűsíttetett a ressort egész szerke­zete úgy, hogy ezentúl kevesebb hivatalnok ha­­sonlíthatlanul többet végezhet, mint eddig a hi­vatalos szürke után ügető számosabb erők vé­geztek és csekélyebb kiadások mellett a bevéte­lek egy egészen tekintélyes összeggel —a kerek­számban 1 millióval — emelkedtek. Bizonynyal kénytelen volt a reformáló mi­niszter, hogy ez eredményhez jusson, nem kevés hasznavehetetlen existencziát eltaposni, az állami méhkas zamatos mézsejtjeiben éde­sen elhelyezkedett sok kezének testébe a mun­­kásméh fullánkját bebocsátani, és volt elég jajgatás és panasz, midőn Baross Gábor előbb az államvasutakat reorganizálta s aztán a pos­tát és távírdát egyesitette. A panasz elné­mult, az újjászervezés megmaradt. És minden tekintetben teljes mérvben helyesnek bizonyult; megifjodott élet lehelete lengedez állami forgalmi igazgatásunk összes ágain keresztül. Folyton nö­vekvő bevételekben, a szolgálatnak mintaszerűvé tett gyorsaságában és pontosságában már is mutatkoznak úgy az államvasutaknál, mint a posta s távírdánál a Baross-féle munka gyü­mölcsei. Ha azon remény lett örvendetes aspirácziók, melyeknek Tisza miniszterelnök és pénzügymi­niszter expozéjában oly szívbevítő kifejezést adott, — mint a haza érdekében minden becsületes honfinak óhajtania kell, — megvalósulnak, ha három év alatt a magyar költségvetésből a de­­fic­it számkivetve és Sz. István birodalmának háztartásában a kiadások és bevételek közti egyensúly mint szívesen látott vendég bevezetve lesz, akkor Baross Gábor közlekedési minisz­ter ezen ország minden polgárának és barátjá­nak osztatlan elismerése mellett dicsekedhetik azzal, hogy ezen szerencsés eseményhez a maga részét bőven meghozta, az új beosztásnak, puri­fikálásnak, újraszervezésnek általa végzett műve nemcsak múló, pillanatnyi könnyítésre számított rendszabály jellegével és értékével bír, hanem maradandó intézményével, mely nemcsak önmaga megállja helyét és saját körében haszonhajtó lesz, hanem hivatva is van, hogy más ressortok által utánoztassék. A fővárosból. * — Tárczalevél. — Ködös borúval vesződik az őszi napfény. Alig hogy győzedelmeskedik fölötte , száll az al­kony s eső nélkül is nedves lucsokkal vonja be az aszfaltot. Csak a megszokás és szükség hajtja rá az embert, hogy rendes mozgását végezze ebben a kellemetlen, nedves külső atmoszférában. A műkereskedő újdonságokkal köti le a figyel­met, hogy feledtesse az időjárás kellemetlen be­nyomásait. A két Francillon eléggé alkalmas tárgy mindenféle összehasonlításra, akár találó, akár képtelenség legyen a bírálat. P. Márkus Emília, a nemzeti Fran­cillon természetesen utolérhetetlen előnyt nyer a német színház Francillonja, Bárkány Mária fölött. Miért is, hogy német szóra adta magát ilyen jó szittya hangzású névvel. Egész gyűjte­ménye a csinos fényképeknek nyújt alkalmat ismételten élőiről kezdeni a premierek thémáját. * * * Csudák­ csudája, hogy „Nebántsvirág“-nak reklámtól nem irtózó, de igazán utólérhe­­tetlen személyesítője még késik, hogy üveg alatt is láthassa magát legújabb operette-jelmezeiben. A „Nebántsvirág“, H. Meilhac és A. Millaud szövege Herné által megzenésítve becses kaszsza­­darabjává lett a népszínháznak Pálmai Ilka asszony által s nemcsak, hogy kac­agtatóan gyö­nyörködteti véges-végig a tele házat, hanem ő maga is teljes sikerű Pálmai-estéket élvez a desz­káknak tökéletesen boldogító érzetében. Kezdve, mint zárdabeli növendék, kit még a szigorú fe­jedelem asszony is valóságos angyalnak tart, holott a zárda orgonistájának titokban elsomogyi levelezi az operette-partituráját s a szent zso­lozsmák helyett kuplékból vesz magánzenelecz­­két. Aztán belesodródik abba a furcsa helyzetbe, hogy a megszökött primadonna helyett ő vegye át és vigye véghez az orgonisták operettjének premiere­jén a főszerepet, megtestesítve azt az igazságot, hogy mindennek veheti hasznát az em­ber, a­mit tud. Majd a kaszárnya tiszti kantin­jában vacsorázik s megszabadulandó a felismer­tetés veszélyétől : a népfelkelő nehéz szerepére is vállalkozik és Mars nagyobb dicsősége kedvé­ért lovaglásbeli ügyességét is bemutatja frene­tikus tapsban kitörő közönségének. Hogy ne epekednék a rové legalább egy e fajta fotográ­fia után. A köz­hajtás most már nem is elég­szik meg kevesebbel, minthogy maga Jókai Mór írjon darabot, egyenesen Pálmainak, sőt némelyik reporter már meg is íratta; el is kellene hinni, ha maga Jókai nem nyilatkoztatja ki, az ő kedves humorával, hogy a darab még nincs meg, de ígért darabot a népszínháznak. Nos, ebben a kellemetes várakozásban örömest elrin­gatózik a publikum, mely különben sem jutott el még azon túl, hogy „keresd a szíved!“ Két betege a színpadnak nyerte vissza sze­rencsésen egészségét. F. Hegyi Aranka és S. B­­­a­h­a Lujza. Aranka már aranyos jókedvvel csicsereg a Mikadóban , de a nemzet pacsirtájá­nak néhány napig tilos a nóta. S ha még jó Tamássy is vissza lesz adva a színpadnak, még­is csak kitelik valahogy az a nagy hézag, mely a népszínház személyzeti fölszerelésén sok jeles tagjának elszerződtetése által keletkezett. * Nagy Frigyes szatirikus ötlete, a dohány­­kollégium hisztériailag ismétlődött. S éppen Ame­rikának narkotikus plántája, maga a dohány adta a tárgyat sok okos, szinte tudományos eszmecseré­hez, hogy disszertácziót ne mondjunk. Nem fel­­tűnő-e, hogy mennyire össze­nőtt Magyarország sor­sával a legújabb földrész meghonosodott eme ter­méke. Államférfiak, pénzügyi kapac­itások, nagy rhetorok és public­isták, ökonomus és vasem­ber, kormány és ellenzék szép pipasza mellett törte magát azon, hogy miképpen lehetne néhány millió erejéig megpréselni Tabacum N­i­co­ti­ó­n á­­ s defic­itellenes arkánumot fejni ki füstjéből. Csak százalákjai a terveknek és szán­dékoknak is elegendők arra, hogy Magyarország dohánytermelése világra szóljon, s havanna, tra­­bukko, esztramurosz, szinkadoresz és más po­gány nevek helyett a dohányzók kozmopolita nemzetsége csetneki, verpeléti, szemerjai, foga­­rasi és más megmonopolizált hazai neveket fúj­jon a levegőbe. Ez alkalommal tudtuk meg azt is, hogy a kormányelnök milyen szivarokat szo­kott szívni , hol található a legjobb minőségű. E szerint igen jó szivar a négy- és ötkrajczáros akár budapesti, akár bécsi, csakhogy legyen. Azt állítják, hogy azokból rövid idő alatt még

Next