Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-10-09 / 155. szám

VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, kedd., 1888. október 9. 155. szám. KJK®­Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókat-nyomva-részvény-társulat hová az illeeztékt pénzek ír hirdetések , bérmentesen küldendők. tiis®----------------------------@at! SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre 10 írt — ki. Félévre . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhely me­gye részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád fcCSIS)-----------------------­Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. (Szombatfalva u. p. Sz.-u­dvar­­hely) hová Udvarhely megyéből a lapot érdekli köztem, küldendők. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat- l­áthatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa A bécsi császárnapok. — okt. 8. A fiatal német császár immár elutazott Bécsből, hol vendége volt nemcsak a Habs­­burg-háznak, hanem az egész osztrák-magyar monarchiának. Ugyanazon rendkívüli szívé­lyességet, tiszteletet, melylyel az udvar fo­gadta ő­t, tapasztalta a lakosság részéről is. És az ifjú imperator, egy világos fő, gyorsan s élesen megfigyelő s ítélő szellem, nem is mulasztotta el. e ténynek fölismeré­sét érthetően jelezni : alig, hogy a fölséges uralkodóház tagjait üdvözölte és a külügy­minisztert fél óráig tartó kihallgatáson fo­gadta s vele néhány, a két c­entrálhatalom szövetséges barátságát teljesen számbavevő fogadást váltott, Tisza Kálmánt kívánta látni, a vezető magyar államférfit, a hatalmas bé­keliga erős, mindig megbízható „másik támaszát.“ Ezen kihallgatásnál politikáról a szó tu­­lajdonképeni értelmében majd szó sem volt, de a német császár a szövetségnek egész becsületességét és szívélyességét kifejezte azon szavakban, melyeket mondott, épp úgy, mint az udvarnál. Németország és Ausztria-Magyarország közt nincs többé szükség politikai fejtege­tésekre, oly tiszta és igaz a kölcsönös viszony. Kell-e, hogy férj és feleség tíz éves boldog, egyetlen félreértés által sem zavart házasság után egymásnak szerelmet vallja­nak s arról beszéljenek, hogy mint vezessék a közös háztartást ? II. Vilmos kimondta s megtartotta, hogy szivében elenyészhetlenül, eltörölhetlenül egész életére be van vésve a tisztelet és szeretet Ferencz József császár és király iránt és az őszinte szövetségi hűség az osztrák-ma­gyar monarchiához : ennek konstatálása azon dicső férfias modorban, mely a fiatal impe­rator sajátja, nekünk a legbecsesebb politi­kai ajándék, melyet csak adhatott. Midőn dicső királyunknak hódol, s ki­tünteti az érdemteljes államférfiakat, felelős­­ségdús vivőit azon politikának, mely az övé úgy, miként a miénk, legfontosabb kezessé­gét adja érzelmei őszinteségének. Más kezességet éppen nem kívánunk, nincs rá szükségünk. És igy bajt a békeliga mindig uj virá­gokat, melynek gyümölcseit egész Európa élvezi. Szívből üdvözli a derék szövetséges ba­rátot Ausztriának és Magyarországnak min­den honfia a monarchia földjén. S ha átvo­nul az Alpeseken a szövetségben a harma­dikhoz és a t­örök Rómában a legnagysze­rűbb világtörténelmi reminiszczencziák fényé­ben sütkérezik, úgy oda is elkísérik őt a monarchia népeinek legjobb kivánatai, a su­gárnak visszfénye, mely körülötte fonódik, reánk is esik és a mi nemeset és jót ő ott teszen, azt a békéért teszi, azt érettünk is teszi ! A bécsi császárnapok zavartalan fényüek voltak s világitó nyomokat hagynak azok ma­guk után a kortörténetben, monarchiánk an­­nalesetben. Magyarország pedig megkapta az őt megillető részt: Vilmos császár ismeri és nagyrabecsüli Magyarországot. (¥■)­­ Bécsből értesítik a „Pester Correspon­­dent“-et, hogy az ottani pénzügyi köröket a jelen pillanatban kiválóan, hogy ne mondjuk kizárólag, a „hitelintézeti csoport magyar üzlete“ foglalkoztatja. Az osztrák metropolisban teljesen kétségtelennek tartják, hogy úgy a regálék megváltásának, mint a vasúti elsőbbségek konverziójának keresztülvitelét a nevezett csoport kapja meg s az erre vonatkozó műveleteket mihamarább megkezdi. Ezen feltevés helyességén alig lehet kétkedni s mindenesetre a csoportnak van legelső s legmagasabb igénye arra, hogy az említett kolosszális pénzügypolitikai állami intézkedések finanszírozása reá bizassék, de még­sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy évekig fog tar­tani, míg a műveletek keresztül lesznek vive; to­vábbá, hogy a műveletek tárgya fél milliárdnál nem sokkal kevesebb összeget ölel föl, minél fogva más pénzügyi csoportok részeltetését is nagyon jól el­viselné.­­ Az országgyűlés elé terjesztendő tör­vényjavaslatok. A kormány — mint a „Pol. Corr.“­­nak Budapestről jelentik — a legközelebb összeülő országgyűlés elé a regale-megváltásra és a költség­­vetési előirányzatra vonatkozó törvényjavaslatokon kívül még be fogja terjeszteni a mezei rendőrségre, a büntető perrendtartásra, a bírák fegyelmi szabály­zatára vonatkozó törvényjavaslatokat. Ezenkívül a közmunkaszolgálatra és vasúti ügyre vonatkozólag két törvényjavaslatot terjeszt a kormány a törvény­hozás elé.­­ A magyar kir. postatakarékpénztár 1888. évi szept. havi forgalmáról, a m. kir. postataka­rékpénztár az alábbi főkimutatást teszi közzé : E főkimutatás szerint 1888. évi szeptember ha­vában 32,111 betéttel 268,212 frt 59 kv tétetett be, 9223 felmondás alapján 214,585 frt 66 kr fizettetett vissza. Az 1888. évi szeptember havi tiszta betétösszeg 53,626 frt 93 kr. A megelőző 1887. év megfelelő szakában 29,778 betéttel 238,202 frt 13 kr tétetett be. 8517 felmondás alapján 215,753 frt 16 kr fizettetett vissza. Az 1887. évi szeptember havi tiszta betétösszeg 22,448 frt 97 kr. 1888. évi szeptember havában vásároltatott: 5% magyar papirjáradék a kir. postatakarékpénztár számára névértékben 54,400 frt külömböző érték­papír a betevők számára névértékben 9950 forint, tehát összesen 64,350 forint névértékű értékpapír. 1888. évi szeptember havában belépett uj betevő 4246, kilépett 2827. A betevők számában szaporo­dás 1419. A betevők száma 1888. évi augusztus 31-én volt 124,528. Az összes betevők száma 1888. évi szeptember 30-án 125,947. A kir. postatakarékpénztár számára vásárolt és saját tulajdonát képező 5°/0-os magyar papirjára­dék névértéke az 1888. évi szeptember 30-án 2.857,000 frt. A betevők által 1886. febr. 1-től 1888. szep­tember 30-ig megtakarított tiszta betétösszeg 2.642,468 frt 96 kr. A járadék könyvecskékre elhelyezett értékpa­pírok névértéke 532.800 frt. A betevők által 1888. évi szeptember 30-ig megtakarított összeg tehát 3.175.268 frt 96 kr. Vilmos császár Bécsben. — okt. 8. B­é­c­s, okt. 5. A hadsereg rendeleti lapja jelenti, hogy ő Felsége Henrik porosz herczeget korvette-kapitánynyá kinevezte. Bécs, okt. 5. A „Politische Correspondenz“ jelenti : Király ő felsége Liebeman német udvari főmarsallnak, Lucanus titkos kabinet-tanácsosnak és Wittich tábornoknak az első osztályú vasko­­rona-rendet; Kauski titkos udvari tanácsosnak, Kessel őrnagy, Zitzewitz őrnagy és Pfül őrnagy szárnysegédeknek és Raschdau követségi taná­csosnak a másodosztályú vaskorona-rendet; Schwe­rin udvari titkárnak s Mileur, Schulz és Schnei­der titkos udvari tanácsosoknak a harmad­­osztályú vaskorona-rendet; Brauchitsch vezér­­nagynak a Ferencz-József-rend nagykeresztjét; Pückler udvari marsallnak a Ferencz-József-rend középkeresztjét a csillaggal; Leuthold főorvos­nak és Miessner titkos kormánytanácsosnak a Ferencz-József-rend középkeresztjét; Alb udvari tanácsosnak és Tagen­chiffreur-nek a Ferencz József-rend lovagkeresztjét, Monts gróf nagykö­vetségi tanácsosnak a Ferencz­ József-rend közép­­keresztjét a csillaggal, Tschirsky nagykövetségi titkárnak és Wuchert udvari tanácsos, irodafő­nöknek a harmadosztályú vaskoronarendet ado­mányozta. Bécs, okt. 5. Albert szász király ma reg­gel ideérkezett. A pályaudvaron ő felsége szívé­lyesen üdvözölte és Schönbrunnba kisérte a királyt. Lipót bajor herczeg Schönbrunnba érkezett. B­é­c 8. okt. 5. Albert szász király Schön­brunnba megérkezte után látogatást tett a né­met császárnál, ki azt nem sokára viszonozta. Bécs, okt. 5. (B. C.) Vilmos császár ma reggel Rudolf trónörökössel a lainz-i állatkertbe rándultak, daczára hogy kérdéses, várjon a ked­vezőtlen időjárás mellett a szándékolt cserkészés kielégítő eredményt fog-e nyújtani. Vilmos csá­szár már tegnap a cercle alkalmával megjegyzé, hogy rendkívül sajnálná, ha a stejerországi va­dászatok, melyeknek már régóta örömmel néz elébe, kedvezőtlen időjárás miatt csorbát szen­vednének. — A tegnapi napról még felemlítendő, hogy Vilmos császár 4 óra után királyunk dol­gozószobájában ő felségével egy óránál tovább értekezett, azután királyunk Kálnoky gr. külügy­minisztert fogadta. Azon hír, miszerint Vilmos császár tegnap a diplomácziai testület főnökei­nek fogadtatása előtt Tisza miniszterelnököt is fogadta, helytelen. Feltűnt, hogy éppen a német császár jelenlétének idejében a franczia és az orosz nagykövetek Bécstő­l távol voltak. Vilmos császár tegnap a cercle alkalmával hosszasan beszélt az angol nagykövettel és ennek nejével, valamint Nigra gróffal. Ma a reggeli a királyné ő felségénél, Schönbrunnban, 2 órakor lesz, az elutazás Mürzzuschlagba 3 órakor történik.­­• Az udvari vadászatokon, Stájerországban, a két felséges uralkodón kívül részt vesznek még Albert szász király, ki ma reggel érkezett Bécsbe, Rudolf trónörökös, Ferdinánd főherczeg, Toskána nagyherczege és Lipót bajor herczeg. A vadászati előkészületekről Neubergből a Frivtt­­nak a következőket írják : A magas Weitschon fekvő vadász kastélyban élénk mozgalom van. Az udvari hivatalnokok és vadászok megtették már rendelkezéseiket a nagy zergevadászatra. A vadászat területét a Senkstein és Thürnerwald között levő vadregényes sziklavidék képezi, a zergék főtanyája, a­hol nagy csoportban szok­tak jelentkezni. Vadászatuk azonban nehéz, mert a Veitsch több része hozzáférhetetlen. E vidékre ritkán téved el egy-egy tourista. Nem messze Mürzsteg falutól emelkedik a vadászkastély II. Vilmos császár régebben, már több ízben időzött e csinos kis kastélyban, a honnét Rudolf trónörökös­sel gyakran indult ki zerge- és szarvas vadászatra. A kastély vörös téglából épült és igen csinos. Az előcsarnok tele van aggatva különféle vadász­­zsákmánynyal. A hegymászó botokon F. J., az uralkodó kezdőbetűi láthatók. Ily hegymászó botok nélkül a veitschi vadászterületen nem lehet boldogulni. Egy étterem, tizenkét teritériű asztallal, egy olvasó szoba és több kisebb szoba képezik a lakosztályt. E kisebb szobák egyike igen szép agancsgyűjteményt foglal magában. Egy kitömött hiúz, melyet szintén itt ejtettek el, is van a gyűjteményben. A falakat csupa vadászkép díszíti. Pausinger, a király megbízá­sából, egy néhány zergét ábrázoló képet is fes­tett a vadászlak részére. Az emeleten van a na­gyon egyszerű berendezésű hálószoba, melynek ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik a vadászterü­let erdeire. A vadászati időn kívül nem zavar­ják az állatokat. Mélyen a vadonban van még egy menedékház a vadászok számára, „Fluch­hütte“ (átokkunyhó) névvel. Eredeti a belső be­rendezése. Van benne egy alpesi kunyhószoba és egy „jobbik szoba“. Ha a vadászt az éj ott lepi, lefekhetik a kék terítővel leterített szalma ágyra. Az asztal, szék és egyéb bútor nagyolva van kifaragva, de tiszta és szép. Az asztalon idegenek könyve van, a melybe ő felsége a ki­rályné a következőket írta: „Erzsébet, 1883. szeptember 16. A hegyek közt honol a szabad­ság!“ Ezt a kunyhót a tourista csak lovon ér­heti el. Vilmos császár, mint herczeg sokszor volt ott. Innen kezdik meg a legnehezebb va­dászjáratokat. Kora tavaszszal, mikor Jajdka­Károly Lajos főherczeg és Mária Terézia főherczegnő termeiben tegnap este teaestély volt, a­hol a német császár és királyunk közé újra egybegyűltek az uralkodó háznak Bécsben időző tagjai. Az ünnepély, a legutolsó a német csá­szár Bécsben való tartózkodása alatt, szigorúan családi jellegű volt, a felséges vendégek is ki­séret nélkül jelentek meg. A terem, melyben a magas vendégek fél 10-kor teljes számban egybe gyűltek, pazar fénynyel volt diszitve. Midőn Vil­mos császár és Ferencz József császár és király — kiket a főherczegi pár az előcsarnokban fo­gadtak, — a terembe léptek, a katonazenekar a porosz néphymnust kezdte játszani. A középső asztalon ült a két uralkodó, a trónörököspár, Mária Terézia főherczegnő, Albrecht főherczeg, Mária főherczegnő és Reuss herczeg német nagy­követ neje. A második asztalnál ültek Károly Lajos, Ferdinánd, Frigyes, Vilmos, Rainer fő­­herczegek, Koburg Lujza herczegnő és Reuss herczeg nagykövet; a harmadik asztalnál helyt foglaltak: Mária Jozefa herczegnő, estei Fe­­rencz Ferdinánd főherczeg, Ferdinánd toscanai nagyherczeg, Lipót Salvator főherczeg, Dom Mi­guel braganzai herczeg, Koburg Fülöp herczeg. A teát a főherczegi sevres-i porczellán-edényök­ben szolgáltatták.­­ Fél tizenkettőkor Vilmos császár búcsút vett a trónörökösnétől, a főher­­czegek és főherczegnőktől, valamint a braganzai herczegtől és Koburg herczegi pártól, kikkel a vadászaton nem fog találkozhatni. A felséges vendégek azután visszatértek a Burgba, lelkesen üdvözölve az utczákat ellepő közönség által. Va­lamivel később a trónörököspár és a többi ven­dégek is eltávoztak. * Az udvari ebédről közölt távirati tudósítá­saink kiegészítéséül a „N. Fr. Presse“ nyomán még a következő részleteket említjük föl: A te­rem, melyben az ebéd lefolyt, a gobelineken kí­vül, óriási pálmákkal volt feldíszítve. A császár terítéke előtt hatalmas ezüst díszítmény állott, mely a három grácziát ábrázolta, melyek ara­nyozott kosarat emeltek fejük fölé. A kosarak tömve voltak díszes virágokkal. Az asztalon ösz­­szesen tíz virággal megrakott ezüst váza pom­pázott. Az asztal mellé fehérre mázolt, aranyo­zással ékesített és vörös damasttal párnázott székeket állítottak. A német császárt, a magyar királyt és főherczegeket a beosztott vadászok, a többi meghívott vendéget pedig az udvari la­kások szolgálták ki. Midőn az udvar az ebéd­lőbe bevonult, mindannyian megálltak a kis re­­dout-teremben, a­hol a meghívott vendégek vá­rakoztak. Itt a két uralkodó rövid cercset tar­tott. Vilmos császár a legfelsőbb biróság elnö­két, Schmerling lovagot, a közigazgatási tör­vényszék elnökét Belcredi grófot és a legfelső számszék elnökét Hohenwart grófot tüntette ki megszólítással. Ezután Tisza Kálmán magyar miniszterelnökhöz fordult s miután szívesen be­szélgetett vele, Tóth Vilmost a legfelső közös állami számszék elnökét tüntette ki megszólí­tásával. Általánosan feltűnt az az ismételt kitünte­tés, melyben a császár Tisza Kálmánt részesí­tette. Mikor az udvar a nagy redout-terembe lé­pett, a zenekar az Oberon-nyitányt játszotta. Vilmos császár huszárezredesi egyenruháján a Szt.­István rend nagyszalagját viselte. Ferencz József király és Rudolf trónörökös a fekete sas­rend sárga szalagját hordta. Károly Lajos fő­herczeg porosz dsidás egyenruhát, menyének Mária Josepha főherczegasszonynak karcsú ter­metét a halvány kék öltöny nagyon emelte. Ott voltak még a már említeteken kívül Lajos Vik­tor főherczeg, Erzsébet főherczegnő, Rajner és Frigyes főherczegek. Az asztal másik oldalán foglaltak helyet Ferencz, Ferdinánd és Ottó fő­herczegek, Margit és Mária főherczegnők, Ferdi­nánd toscanai nagyherczeg, Albrecht és Vilmos főherczegek, ez utóbbi kettő porosz katonai dísz­­egyenruhában. Bismarck Herbert gróf az ebéden már viselte a neki adományozott Lipót rend nagy­keresztjét és szalagját. Az udvar közvetlen közelé­ben foglaltak helyet Tisza és Taaffe miniszterelnö­kök, Schmerling lovag, Ganglbauer biboros, ki a mellette ülő Goesz és Sylva Taroucca udvar­hölgyekkel élénken társalgott. Jelen voltak to­vábbá Orczy Béla br., Fejérváry Géza br., Széchenyi Pál gr., magyar miniszterek, Széche­nyi Imre gróf nagykövet, Possinger br. hely­tartó, Berecny titkos tanácsos, Szögyény-Marich­ László osztályfőnök, Kinsky gróf tartományi marsall, König b. hadtestparancsnok, kasra mennek, legtöbb látogatója van a kuny­hónak. Csak az, a­ki eddig eljutott, tudja, mi­lyen nehéz az efféle vadászat. A jelen vadászat három-négy napra fog terjedni. -*

Next