Székely Nemzet, 1895 (13. évfolyam, 1-196. szám)
1895-01-01 / 1. szám
Január 1. vagy ha benne ragályos betegség üt ki, a hatóságnak joga van beleszólani (1876. évi XIV. t. sz. 18. §.) és a látogatástól a növendékeket eltiltani. Azonban a kőröspataki leányiskola, tisztaság dolgában sok hasonló iskolát felülmúl, egészséges fekvésénél fogva nem egészségtelen és végre jelenleg egy növendék sem beteg kanyaróban. Az utóbbi tényből nemcsak az derül ki, hogy a hatósági beleszólás indokolatlan, hanem az is, hogy a közleményben felhozott egy betegestési esetnek sem lehet az oka. Még az is tudomásunkra esett, hogy abban az időben (decz. lj.), a közlemény szerencsétlenségére, egyetlen árlidsi gyermek sem hiányzott a kőröspataki leányiskolából, tehát beteg sem lehetett. Aztán ami a „hóban, esőben, sárban“ való járást illeti, talán mégsem oly borzasztó az, ha elgondolják, hogy az út egy negyed óránál tovább nem tart s ezt is az intézet nagylelkűségéből a gyermekek naponkint csak kétszer járják meg, holott nagy városokban, pusztai iskolákban ennél nagyobb utat is kénytelen a gyermek „hóban, esőben stb.“ négyszer megtenni. Még egy vád van, t. i. hogy a mulasztók névsorát a hatósággal (nyilván büntetés végett) nem köztik. Erre nézve legyen szabad a következőket mondanom. Mikor az árkosiak a gyermekeiket minden kényszerítés nélkül küldik, ha a gyermek mulaszt, biztosan van oka, és ha van oka akkor a büntetés jogtalan és igazságtalan, így tehát pontról-pontra szigorúan a tárgy mellett maradva, mindenki beláthatja, hogy Árkoson nem fordult meg a világ, s nincs még itt az ideje a hatósági beleszólásnak, sőt ellenkezőleg nekünk árkosiaknak kell hálával és köszönettel tartoznunk, hogy leány gyermekeink (saját leányiskolánk hiányában) Kőröspatakra járhatnak s ott jó kezek közt vannak. Legyünk igazságosak s ne igyekezzünk meggondolatlanságból légből kapott dolgokkal egy szép és reánk nézve hasznos, hézagot pótló intézményt a közönség előtt minden rész kútfejéül feltolni. Az ily eljárás sem az igazság, sem a hálaérzettel nem egyeztethető össze. Arkosi.* * * pett fel annak idején járványszerűleg, aminek hatósági beavatkozás is lett a következménye, midőn a vármegyei lek. közigazgatási bizottság elrendelte a czigányoknak himlőellenes kényszer beoltását Sajnos, hogy ezek a Czigányok nem jártak iskolába , de miután nem jártak oda, nem is hozhattak az iskolából betegséget. Másodszor a kanyaró határozottan Árkoson jelentkezett ugyannyira, hogy Kőröspatakon nem is fordult elő kanyaróbetegülés akkor, mikor Kőröspatakon vörhenyesetek merültek fel. Ez ekklatáns bizonyítéka annak, hogy egyikből a másik községbe betegség nem hurczoltatott át. De harmadszor a kőröspataki leányiskolába, mely úgy berendezés, valamint tisztasági és egészségi tekintetben mintaképül szolgálhat, egyáltalában fertőző betegség nem fordult elő, tehát ilyet a tanulók el sem hurczolhattak. Dr. Antal Mihály, Háromszékvármegye főorvosa. Ugyanezen tárgyra vonatkozólag dr. Antal Mihály vármegyei főorvos úrtól a következő sorokat vettük : S.-S z e n t g y r r g y, decz. 27. T. Szerkesztő ur ! A fentebbi czim alatt, Árkosról keltezve a „Székely Nemzet“ deczember 21-iki számában megjelent közleményt írója a hatóság figyelmébe ajánlja. Mint Háromszék vármegye főorvosa s így közegészségügyi kérdésekben már hivatásomnál fogva minden esetben érdekelt hatósági közegnek, de abszolút tekintetben is, mint orvosnak, kötelességem a helytelen ítéletre esetleg alkalmul szolgálható felszólalást a valóság adatai szerint rektifikálni. A közvélemény szerint a három év előtt Árkos községben fellépett hólyagos himlő s az utóbb jeletkezett kanyaró, a kőröspataki róni kath. leányiskolában csírázott volna ki és onnan hurczolták volna az oda járó árkosi tanulók haza Valóságban pedig úgy áll a dolog, hogy a hólyagos himlő az árkosi őzigúnyok között lé Egyik asztalnál tarokk, a másiknál filkó, a harmadiknál piquet, a negyediknél felbli járta Természeti hajlamomat követve az utóbbi asztal felé tartottam, hogy ott majd átkibiczelem a délutánt. Épen akkor távozott egyik játékos mikor odaléptem. — Nem ülsz be negyediknek ? — kérdé egyik czimborám. — Köszönöm a mulatságot, és az elébb gratulálták ki zsebemből az utolsó forintot. — Ha parancsolod, készséggel szolgálatodra állok. Az ördög nem hagyott békén. Kértem tíz forintot, mikor az elúszott, még tizet, azután még tizet. Mikor a játéknak vége lett, maradt még öt forintom. No, a sok jó kívánat ugyan kárba veszett — nekem elég boldogan kezdődött az uj esztendő. Kihajtattam a vasúti állomáshoz s elzónáztam apámhoz. Egy hét múlva kerültem vissza. Azt hiszik kérem, hogy akkor már vége volt minden szenvedéseimnek ? Hogy is ne ! Akik újév napján meg nem találtak, egytől egyig eljöttek boldog újévet kivárni s az azért járó salláriuraot zsebretenni. Azért mondom én, hogy nem képzelek boldogabb embert mint azt, kinek senki sem kíván „boldog újévet“ és nem képzelek szerencsétlenebbet, mint akinek azt sokan kívánják. Hanem azért önnek, ki e keserves tárczát végig olvasta, mégis „b o ldog uj évet kivánok.“ Ne tessék félni tőle, — nekem nem jár honorárium. G. O. B. SZÉKELY NEMZET ,Székely Nemzet“. — decz.31. : Nemzeti Uj évfolyamba lépett a „Széke s mi hirdetjük rá az uj előfizetést. Vidéki lapoknál számot tesz tizenkét esztendő s a mi lapunk háta mögött ennyi idő áll. Nem indult meg a lap hangzatos programmal , anynyit ígért csak, hogy a székelyek érdekeinek lesz szószólója. Sok idő telt el azóta és hovatovább öregbedünk éveink számában, annál inkább érezzük ennek az egyszerű programainak nagy jelentőségét. Minél előbb haladunk az éveinkkel, annál hangosabban szólít munkára a székely faj érdeke, melyről el van immár ismerve, hogy nem provincziális kérdés az többé, hanem állameszmei, nemzeti fontosságú magyar érdek. A „Székely Nemzet“ beszegődött ennek a nemzetfentartó gondolatnak szolgálatába és igyekezett a maga ereje szerint becsülettel, híven istápolni a székelyek közös érdekeit. Azok, akik velünk együtt ennek a földnek és ennek a fajnak szerepet szántak a második ezredév messze jövendőjében is a magyar állam fentartásának és kifejlesztésének nagy munkája körül, meg tudják ítélni, bir-e fontossággal az a szolgálat, amit a „Székely Nemzet“ teljesít. Mikor tehát újabb munkára hívjuk fel lapunk tisztelt barátait, elismeréssel adózunk mindazoknak kik szívesek voltak bennünket nagy feladatunkban nemes önzetlenséggel támogatni. S ha ez a munka méltó az elismerésre, köszönettel vesszük, ha lapunl, olvasói előfizetésökkel minél inkább megkönnyítik a kiadó részvénytársaság hazafias készségét, a „Székely Nemzet“ anyagi berendezése körül. Lapunk a szabadelvű eszmék harczosai sorában fog küzdeni jövőre is. Pár 11 az, mert van politikai állása. De sem pártoknak sem kormányoknak nem rendeli alá a székelyek érdekeinek képviselését. Irányunk, álláspontunk ebben a tekintetben ismeretes olvasóink előtt. S ha megemlítjük még, hogy a politikai és napi események gyors és hiteles közlése czéljából jövőre is teljes mértékben igyekezni fogunk olvasóink igényeit kielégíteni, az új előfizetésre, azt hisszük, egész bizalommal kérhetünk fel mindenkit, kikhez e sorok eljutottak. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára : egész évre...................................10 frt — kr félévre..........................................5 frt — kr negyedévre.....................................2 frt 50 kr. A szerkesztőség. A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Budapest, decz. 31. A király tegnap fogadta Brankovics pátriárkát, Horánszkyt, Darányit, Fabinyit, Bethlen András gr. és Huszár báró képviselőket ; ezenkívül délután három órakor Khuen-Héderváry bánt, ki délben huzamosabban értekezett Wekerlével. Este a bán a szabadelvű körbe jött, hol a jelenlevők közül többekkel társalogva, hosszabb ideig maradt. A király ma reggel kilencz órakor elutazott Bécsbe, valószínűleg január 3-án érkezik vissza. A kormányválság folytán a szabadelvű párt szokásos újévi üdvözletei a miniszterelnöknél elmaradnak, csak dr. Bánffy Dezső elnöknél lesz testületi üdvözlés. A „Székely Nemzet“t. előfizetőit kérjük előfizetéseik szives megújítására, hogy a lap pontos küldésében a kiadóhivatal akadályozva ne legyen. NAPI HÍREK. — Lapunk legközelebbi száma pénteken délelőtt jelenik meg. — A sepsiszentgyörgyi ref. egyház új orgonája felszentelési ünnepét január 12-én tartja meg Az orgonaszentelés programmját közelebbről kibocsátja az egyháztanács. Ugyanazon alkalommal fognak szétküldetni a január 12-én tartandó bálra is a meghívók. A bál, mint tudva van, közvacsorával lesz összekötve, melynek beszerzését és rendezését a helybeli nőegylet választmánya vállalta el az egyház iránt tanúsított meleg érdeklődésének jeléül. — Az „Orgona-bál“ ezúttal tehát a város és vidék értelmiségének teljes részvételére számit s mint az előkészületekből látszik, a siker nem is fog elmaradni. — Királyasszonyunk és a pápa. Erzsébet királyné — ez évben is megküldte karácsonyi ajándékát XIII Leó pápának. Az ajándék átadása a pápa karácsonyi miséje után történt. A misén jelen volt az egész pápai temes család, a szuverének számára föntartott helyen pedig Bourbon Matild herczegnő (egykor Trani grófnéja) foglalt helyet, mellette volt gróf San Martino, II. Ferencz nápolyi ex király képviseletében. Bourbo Matild a mise után Erzsébet királyasszony és a nápolyi ex-király péterfilléreit adta át a pápának karácsonyi ajándékul, amit a pápa nagy örömmel fogadott. XIII. Leó viszonzásul diszes, mozaikkal kirakott biroukat adott át a herczegnőnek, Erzsébet királyasszony és a nápolyi exkirályi család számára. Féltüle, hogy csak Habsburg- és Bourbon-család vett ily intim részt a pápa karácsonyában. — Műkedvelők előadása. A zágoni műkedvelők által e hó 29-én adatott elő „Az Isten keze“ czmmű népszínmű s hogy a helybeli és vidéki közönség mily nagy részvétele mellett mutatja az is, hogy az elkészített jegyeket nemcsak hogy mind eladták, de még „rögtönzött jegyek“ is szép számmal keltek el. A bevétel tesz 130 frtot, ebből tiszta jövedelem a könyvtár javára közel 80 frt. — Részletesebb tudósítást is közlünk az előadásról. — Jókai Mór, a királyné ő felségének a legutóbbi udvari estély alkalmával tett kegyes nyilatkozataivá, megküldötte a királynénak „Magnéa“ és „A Krao“, a jövő év elején megjelenendő regényeit, mire Bellegarde gróf főudvarmester a költőhöz intézett szeretetreméltó levélben azon meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a királyné A felsége nagy örömmel fogadja majd e könyveket. — Arczkép leleplezés. Marosvásárhelytt — mint lapunknak írják — a rom. kath. egyház hívei karácsony második napján szép meglepetésben részesítették Kovács Ferencz apátplébánost, azzal, hogy megfestették a derék plébánosnak életnagyságu arczképét s azt a rom. kath. felső leányiskola és növelde dísztermében a mondott napon nagy közönség jelenlétében ünnepélyesen leleplezték. Az ünnepeltet Győrffy Pető nyugalmazott törvényszéki elnök üdvözölte, kiemelvén beszédében, hogy Kovács Ferencz a leányiskola létesítésével maradandó becsű alkotást hozott létre s azért a hívek hálából megörökíteni kívánták ez intézetben ezzel is az alkotó emlékét. Erre a képről lehullt a lepel. Kovács Ferencz tartalmas beszédben meghatva mondott a kedves kitüntetésért híveinek köszönetet. A képet Sikó Miklós agg festő művész festette nagy élethüséggel. — A székelyudvarhelyi m kir. áll. főreáliskola önképzőkörének ifjúsága a tápintézet, önképző kör stb. javára 1895. év január be - én az intézet tornacsarnokában tánczczal egybekötött jótékonyczélu hangversenyt rendez. A hangverseny műsora : 1. Nyitány, Nechwalszkytól, Előadja az ifj. zenekar. 2. Huszár-induló Verő Gy. „Virágfakadás“ cz. dalművéből. Énekkettős. Előadják : Neszvadba Katicza k. a. és dr Vajda Emil a helybeli első zenekar kísérete mellett. 3. Elégia: Ernstől. Vonós négyes. Előadják : dr. Vajda Emil (I. hegedű), Balázs Ernő (II. hegedű), Kohn Ármin (viola), Weisz György (violoncello). 4. Norma. Belldtől, zongora négyes Renaud de Vilhactól. Előadják : dr. Pongrátz Elemi (I hegedű), dr. Pongrátz Károly (II. hegedű), dr. Vajda Emil (violoncello), és dr. Rózsa Géza (zongora). 5. Nem tudok szavalni. Monolog. Irta Rózsa Miklós. Szavalja Staibl Andor. 6. Tündér álom. Keringő. Irta dr. Vajda Emil. Zongorára átírta Kozák M. Előadják : Györfy Anna Oalga (zongorán), Balázs Ernő, Mezey Zoltán (I. h.), Binder András, Nagy Dénes (II. h.), Kiss Sándor, Staibl Andor (III. h.), Wächter R. (viola), Weisz Gy. (cello), Pásztói V. (violon). 7. Hegedű hangverny. Wieniawszky „Legendá“-ja. Előadja dr. Ida Emil, zongorán kiséri dr. Rózsa Géza. 8. Népdal-egyveleg. Előadja az ifj. énekkar 9. Mennyegzői induló. Mendelsohntól. Előadják : Neszvadba Katicza k. a., dr. Rózsa Géza (négykézre zongorán), dr. Weisz György (gordonka). Végül táncz reggelig. — Ezermester tanító. A Népnevelők Lapjának legutóbbi számában folyt polémiából vészzüti át K. J. fővárosi tanító következő sorait: „Különben azért, mert valaki a saját maga és családja ruháját szabályszerűen kiszabni, tisztességesen megvarrni és kivasalni tudja, még nem következmény arra nézve, hogy szabó legyen. Értek én a szabóságon kívül az asztalos-, ács-, fazekas-, kőmives-, lakatos-, bádogos-, rézművesmesterségekhez is ; patkoltam én már lovakat is elég jól (atyám házánál), készítettem gazdasági eszközöket; megtanultam szántani, vetni, kaszálni, aratni, kötni, csépelni, növényeket termeszteni, gyümölcsfákat nemesíteni, fonni, szőni, paszomántot kötni stb. Tudok folyékonyan magyarul, oroszul, németül, tótul, csehül beszélni, latinban szótár nélkül is, francziában szótár mellett fordítani, költeményeket írni, bármely tudomány nyelvén beszélni, gyorsírni, tisztességesen vitatkozni. Tudok még nemesen szórakozni is: tornászni, labdázni, úszni, vívni, lőni, billiárdozni, sakkozni, kártyázni, rajzolni, hegedülni, dalolni ; még ízletesen főzni, sütni és jóízűen enni meg szivarozni — csak az italt nem veszi be a természetem. A kétkedőnek mindezt be is tudom bizonyitani.“ — Nyilvános számadás, a s.-árkosi önk.tüzoltóegylet által 1894. évi dez. 25-én rendezett zártkörű tánczestély bevétele volt belépti jegyekből 79 frt 90 kr, felülfizetésekből 2 frt 70 kr, összesen 82 frt 60 kr, mely összegből levonva 43 frt 16 kr kiadást, maradt tiszta jövedelem 39 frt 44 kr. Felülfizettek : Bíró András 1 frt, Kempf Zoltán, Kis István, Lepedus Mihály 50—50 krt, Csiszár Mihály és Karácson Dénes urak 10—10 krt. Fogadják a nemes szivü urak, az egylet érdekében tanúsított jó indulatukért e helyen is a rendező bizottság leghálásabb köszönetét — Egy custozzai vitéz halála. Waldman Herman zsidó magántanuló e napokban Két községben hirtelen megbetegedvén, Abaúj-Szántóra vitette magát az orvoshoz, de útközben meghalt. Egy sokat hányt-vetett élet fejeződött itt be. Waldman a szabadságharcot mint fiatal önkéntes végig küzdötte. Schlick ellen a Kassa előtti csatában sebet is kapott, de abból kiépülvén, újból zászlóaljához vonult. A világosi fegyverletétel után besorozták a császári hadseregbe a tüzérséghez, amelyben sokáig szolgált. Részt vett az 1859-iki és 1866-iki harczokban. Custozza előtt — mint maga gyakran kedvteléssel beszélte — önkéntelenül nagy vitézi tettet követett el, amelyért azonban nem ő, hanem a kapitánya kapott arany vitézségi érmet. Egy erdei ösvényen fáktól eltakarva egy üteg ágyú volt felállítva. A katonák végképpen ki voltak már merülve, s a kapitánytól kezdve az utolsó embeig mindnyájan nyugalomra dűltek az erdő hűvös árnyékában és elaludtak Csak Waldman köztüzér őrködött az üteg előtt, nem merve otthagyni az ágyukat. Egyszerre csak az országúton nagy csapat ellenséges huszár tartott éppen az erdei ösvény felé, nyilván, hogy a mi haseregünket a fedetlennek vélt ösvényen megkerülje. Waldman, nem tudva hirtelenében jobbat tenni, egymásután sütögette el valamennyi ágyúját Leírhatatlan zavar támadt erre az ellenség soraiban, számosan el is hullottak. Az üteg legénysége előszaladt, a kapitány is rémülve rohan elő, de látva a szituácziót, új sortüzet adatott az immár eszeveszetten visszavonuló ellenségre. Ennek a következése volt a custozzai fényes győzelem. A csata után az üteg parancsnok az arany vitézségi érmet kapta éberségéért és azért, hogy a legalkalmasabb időben tüzet adott. Waldman meg csak nézte miként — tulit alter honores. Legnagyobb öröme az volt, hogy a csata után hazabocsátották. — Hárommilliós főnyeremény. Sennor Alarciának hívják azt a szerencsés halandót, aki a spanyol nemzeti sorsjáték legutóbbi húzásán a hárommilió frankos főnyereményt megütötte. Sennor Alarcia egyszerű havannai kereskedő, aki pár évvel ezelőtt vándorolt ki a gyarmatokba szerencsét keresni, és a szerencséjét mégis otthon, a hazájában találta meg. A nyáron ugyanis pár hónapra Spanyolországba rándult s Burgos városában járván, támadt az a szerencsés ötlete, hogy sorsjegyet vegyen. A 8653. számú sorsjegyet vette meg, s Havannába visszatérve alkalmasint rá sem gondolt tölé, midőn — hat nappal ezelőtt — egy kábelhír tudatta vele, hogy a 8643. számú sorsjegy három millió frankot nyert. Hogy Senior Alarcia erre az örömhírre mit csinált, azt nem tudjuk, de elképzelni is alig lehet. — Bátor leány. Fernbach Valentin zombori nagybirtokos Erzsi nevű leánya a napokban véletlenül egyedül maradt odahaza a család zoglaticzi birtokán. Négyabló fel akarván használni ezt az alkalmat, szerencsét próbáltak. Hrom rabló a házon kívül maradt, egyik bement a házba A kutyák elkezdték ugatni, mire a kisasszony beeresztette a szűkölő állatokat és jól bereteszelte az ajtót. A rabló hasztalanul zörgetett és azt erősítgette, hogy valamit kell, hogy mondjon a kisasszonynak, a fiatal hölgy nem hitt szavának és gondolván, hogy a kutyák ugatására a házi cselédség majd csak előjön, ki nem mozdult a szobából. A kutyáknak azonban konczot dobtak, és ezek a falással voltak elfoglalva. A leány ekkor leakasztotta a falról a puskát és kilőtt az ablakon. A lövésre a háznap csakugyan elősietett és a rablók megugrottak. A vizsgálat még semmit sem derített ki. Azt hiszik, hogy az egyik rablót nemrég a váczi fegyházból bocsátották ki, ahol gyilkosság miatt ült. 1. szám.