Székely Nemzet, 1898 (16. évfolyam, 1-195. szám)
1898-01-03 / 1. szám
Január 3. a nemzeti követelésekben és törekvésekben eddig egyedül álló sikert jegyezhet fel. Továbbá a miniszterelnök működésénél legkiválóbb eredményeként kell feljegyezni azt a benső egyetértést király és nemzet közt, mely abban nyért kifejezést, hogy ő Felsége a magyar fővárosnak tíz olyan nemzeti nagyság szobrát ajándékozta, akik a közélet különböző terein a magyar nemzet nagyságáért és függetlenségéért működtek. A legközelebbi jövő égető kérdései közé az Ausztriához való közgazdasági viszony rendezése tartozik, amit eddig a miniszterelnöktől távol álló okokból nem lehetett elérni. Ausztria túlságos követelései és zilált parlamenti viszonyai szükségessé tették a provizóriumot, mert ennek a gazdasági viszonynak nem szabad állandóan a politikai agitáczió tárgyát képezni, amely agitáczió alatt elsősorban a magyar állam polgárai érdekeinek kell szenvedniök. Magyarország e kérdésben tökéletesen az 1867 : XII. t. sz. alapján áll, melynek rendelkezéseit híven teljesíteni akarja, de tökéletesebben meg akarja óvni azokat a jogokat is, melyeket e törvény biztosít neki. Magyarország fenn akarja tartani a közös vámterületet, de ha a viszonyok Ausztriában nem változnak, ha a másik szerződő fél túlzott követeléseket köt ki, akkor az 58. és 68. §-ok alapján egy pillanatig sem habozunk az önálló vámterület létesítésével. Egész Európa Magyarországot tartja e pillanatban a monarchia súlypontjának és mely magyarnak volt érdekében ezt a kedvező véleményt elrontani. Miután K. Bánffy miniszterelnök sajnálatát fejezte ki a fölött, hogy a kiegyezési tárgyalások miatt a lefolyt évben a közigazgatási reform nem kerülhetett szőnyegre, kijelenti, hogy nagy önérzettel mondhatja, miszerint Magyarországot jóval előbbre vitte nemzeti ideáljai felé. A parlamentben a leghevesebben támadták őt, sőt még hazaárulással is vádolták, de a kivívott sikereket tekintve, emelt fővel utasíthatja vissza az összes vádakat, melyeket az ország közvéleménye alig méltat figyelemre s amelyek nem tényeken alapulnak, hanem személyes animozitáson és ezért a képviselőházban nincs jogosultságuk. Magyarország közvéleménye a kormánynyal és a szabadelvű párttal van, mert az ellenzék a saját hívei táborában sem tudott hangulatot kelteni működése mellett. Legjobban kitűnik ez most, mikor az Ausztriával való gazdasági kiegyezésről van szó. Itt oly viszonyok következtek el, melyekért a felelősség nem mi reánk hárul. Húsz főnyi törpe kisebbségnek sikerült erőszak és terrorizmus alkalmazásával hazaellenes módon előtérbe tolni a saját ambícióját és meghiúsítani rendezett viszonyok teremtését. A külföld véleménye Magyarországra rendkívül kedvező és húsz exaltált képviselőből álló csoport mer vállalkozni arra, hogy e véleményt elrontja abban a pillanatban, midőn Magyarország az európai hatalmak sorába áll. Húsz embernek a meggondolatlan, könnyelmű és a hazaárulással határos eljárása egy lehetetlen helyzetet teremt. És most, miután e helyzet meg van teremtve, számolnunk is kell vele és e helyzet rendezését czélzó fáradozásaiban lényegesen támogatja. Bánffy miniszterelnököt ő Felsége a király alkotmányos érzelme, aki az alkotmány megsértését a legalaposabban kárhoztatja, mint a magyar alkotmánynak legelső és legelőkelőbb védője. Támaszkodva a korona és a közvélemény feltétlen bizalmára, a nagy szabadelvű párt bizalmára támaszkodva és támaszkodva sok év tapasztalataira, felhívja K. Bánffy miniszterelnök a pártot, hogy szorosan és erősen tartson össze, mert a párt egysége teszi lehetővé, hogy mindent elérjen, amit elérni akar és erre méltó. Legyünk egyetértők és erősek, így fejezte be beszédét báró Bánffy miniszterelnök, mert most elérkezett a pillanat, amikor nem szabad gyáván meghátrálni, hanem egyesült erővel sikereket kell elérni. Éljen a király ! És zúgva ismétlődött az éljenzés a miniszterelnökség nagy elfogadótermén keresztül és amint végighangzott a teremben, egy nagy bizalmi nyilatkozattá vált K. Bánffy miniszterelnök és minisztertársai mellett. Kétségtelennek tartjuk, hogy künn az egész országban végtelen megelégedéssel fogadják újév napjának ezt a eseményét.lasztmányok működése főbüntetésére pedig rendelkezésre áll az „E. M. K. E.“ Hivatalos Értesítő. Tekintettel, hogy az igen. Elnökség már ismeri a teendőket és fölösleges nekünk a jól ismert hiányokat fejtegetnünk, hazafias szolgálataink fölajánlásával az ügy érdekében még egyszer kérve az intézkedések megtételét vagyunk Kolozsvárit, 1897. deczember 12 én, az igazgató-választmány nevében és megbízásából. Honfiúi üdvözlettel. Gr. Béldy, Sándor József, elnök, t. alelnök, főtitkár, bocsátkozzunk analizálásába amaz átalános fölfogásnak, hogy : „Egyik embernek sikerül minden, a másiknak semmi.“ Nos hát ha szóról szóra nem lehet is elfofogadni a föltevést, sok tekintetben alapja van, de amely alapra ráakadni a lehetetlenségek közé nem tartozik s az emberi tapasztalás megadta a közmondást ezekhez is. Például: „Mindenre születni kell.“ „Ne fogj ahoz amihez nem értesz.“ És itt elértünk ama stádiumhoz, melynél igénybe vehetjük a szellemek segítségét, amely segítség az alkotás czéljával nem ellenkezik. Nem czélja ugyanis az alkotásnak, hogy az ember nem az ő erejéhez és képességéhez mért küzdelmekre fecsérelje az ő erejét, pedig ha a sükertelen küzdelmek mennyei statisztikájába tekintünk, a legtöbb sükertelenség innen ered. (Folyt. köv.) Nevelés hazaszeretetre. A háromszékmegyei tanítótestület központi választmánya által a járáskörökhöz kidolgozás végett kiadott s a bíráló bizottság által legjobbnak talált munkát, a szerzője Nagy Imre, 1897. november 13 én S.-Szentgyörgyön tartott tanítói gyűlésen olvasta fel. Az érdemes pályamunka a következő : Azon földhöz, hol születtünk, hol őseink pihennek, mindnyájan ragaszkodunk. De ezen ragaszkodás mégis csak tervszerű nevelés által válik hazaszeretetté. A hazaszeretet fejlesztésére tehát kétségtelen szükség van s igy a tanítónak foglalkoznia kell azon módozatokkal, melyeknek segélyével a hazaszeretetre nevelés nemes feladatának sikerrel felelhet meg. A hazaszeretetről Kölcsey így ír : „Szeresd a hazát! Boldog le-szesz, ha a férfikor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fogod érezhetni, amint kell.“ Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb érzelmeinek, de Bök kívántatik, míg annak tiszta birtokába juthatunk. Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak s nem ritkán, hajlandóságunk vagy gyülölségünk elnémitásával ; azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent a mit élted folyta alatt az ezed izzadásában gyüjtöttél ; mindent a mit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz : javaidat, kincseidet, házad népét és saját életedet naponként és pillanatonként érette föl kell szentelned. Mert tudd meg e szóban : haza foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége! Oltár, atyáid által Istennek építve; ház, hol az élet első örömeit izleléd; föld, melynek gyümölcse föltáplált, szüleid, hitvesed, gyermekeid, barátaid, rokonaid s polgár társaid egytől-egyig csak kiegészítő részei annak. A költő idézett soraiból kitűnik, hogy a hazaszeretet legszentebb erénye csak nemesített szívben lakozhatik. De lássunk eszközöket, melyeknek segélyével hazaszeretetre, a legszentebb erényre nevelhetjük tanítványainkat. A tanítás első fokától kezdve hazafias szellem vezesse a tanítót. Legyen magyar e testben, lélekben. Szavaiból, tetteiből lássák ki a magyar nemzeti ügy mellett való igaz lelkesedése. Kedveltesse meg mér az I-ső osztályban tanítványaival édes anyanyelvünket mesékben, versekben, dalokban. A beszéd és értelemgyakorlatok alapján, a család, szülőház, község ismertetésével nyílik szép alkalma a tanítónak növendékei folyékony, zsenge lelkébe oltani az otthon iránti forró szeretetet. A III-ik osztályon kezdve az olvasó könyvekből olvasson elő a tanító alkalmas történelmi tárgyú olvasmányokat, azokat szabatosan, lelkesedéssel adja elő saját szavaival is növendékeinek, dicsérve a nemes szép tettet, elítélve a hazafiatlan rut cselekményeket. Sőt a gyermekekkel lehet a szép, vagy rut tettről az ítéletet levonatni. Természetes, hogy egyes történelmi tárgyú olvasmányok elbeszélés végett a növendékeknek felhagyandó!. A Hl-ik, IV-ik osztályban s azon felül is a földrajz tanításánál nyílik még szép tere a tanítónak a hazaszeretet ápolására. Ha pl. az Olt folyóról tanít, elbeszélheti, hogy ez a folyó hűtlen hazájához, itt születik, de elhagyja hazáját, bemegy Oláhországba s talán ez teszi hűtlenné az Olt mellett lakó székely véreinket is, mert ezen folyó mellől vándorolnak ki legtöbben Romániába. Le kell itt festeni a kivándorlók szomorú sorsát, pl. nem hallja többé édes anyanyelvét, nem a vallás vigasztaló szavát, idegen, ismeretlen arczok megvetéssel tekintenek reá, minden oly rideg, barátságtalan körülötte. E szomorú tapasztalat alatt meglepi az embert a honi vágy, amiből betegség következik, azután ínség, nyomor a hazáját elhagyottnak osztályrésze. Az ily szerencsétlenek mily örömest vissza (Befejező közi. köv.) SZÉKELY NEMZET. E. M. K. E. Az E. M. K. E. igazgató választmánya a következő köriratot intézte a vidéki szakosztályok elnökségeihez kifejtendő munkásságának tájékoztatására. Igen tisztelt Elnökség ! A gyász után, amely egyesületünket első rendes elnökének elvesztése által érte, itt az ideje, hogy az Emke újult tevékenységgel kezdjen működése folytatásához, melynek első feladata az egyesület teljes megszilárdítására, az ügyvezetés és vagyonkezelés körében a szükséges reformok behozatala, a fiókválasztmányok életének felélénkítése, a tagdíj-ügyek rendezése és az alkotások körében minél szorgalmasabb és kitartóbb hangyamunka. Ez okból ami különösen a fiókválasztmányokat illeti, tisztelettel fölkérjük, hogy hatásköre területén különösen a régi tagokat számbavéve, a szegénység, elhalálozás vagy más alapszabályszerű ok által indokolt törléseket eszközölve, új tagokat gyűjtsünk, az egyesület megalakítása óta az életbe kilépett új nemzedéket az egyesület kötelékébe bevonjuk és az Emité vidéki életében azt a mozgékonyságot és életerőt létesítsük, amely szükséges, hogy a központ és a voltaképi működési terület közt az egyensúly meglegyen és az igazgató-választmány és fiókválasztmányok közt a bizalom, szolidaritás és egyetértő eljárás teljesen kifejlődhessék és megszilárduljon. Ily célból elhatároztuk azt is, hogy gyűléseikre, ha az hozzánk bejelentetik és ez iránt kívánság nyilvánul, központi küldöttet menesztünk, a viszonyokhoz képest, fiókválasztmányainkat gyakrabban meglátogatjuk és általán azt a belső összefüggést ápoljuk, ami az egyesület további felvirágzásához nélkülözhetetlenül szükséges és elodázhatatlan. Abban a reményben, hogy ezen felkérésünk, és illetve intézkedésünk a 1. fiókválasztmány helyeslésével találkozik, kérjük buzgó fáradozását, a tagok számbavételét, a szükséges számú ívek, alapszabályok megküldésének jelzését és ettől függetlenül is oly javaslatai megtételét, melyeket követnünk kell, hogy központi segédkezésünkkel a saját élete fellendülését előmozdíthassuk, nem tévesztve szem elől, mikép a tisztikar és igazgatóválasztmány legerősebb buzgalma is meddő, vagy csak félmunkát végezhetünk, ha oly fontos életszerveink, a fiókválasztmányok bármely okból lankadást vagy kifáradást mutatnának, aminek a czél érdekében megtörténnie, végbemennie nem szabad. A szervezéshez, gyűjtéshez szolgálunk Évi jelentésünk kivonatával, melyet ily czélból több ezer példányban fogunk sokszorosítani, a fiókva BELFÖLD. — január 3. A quóta. A „Budapesti Közlöny“ s ezzel egyben a bécsi hivatalos „Wiener Zeitung“ a következő legmagasabb királyi, illetőleg csásári elhatározást teszi közzé : Kedves báró Bánffy ! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között azon arányra nézve, melyben azok az 1898-ik évben a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. t. c. 19., 20. és 21. §§ ai (1867. deczember 21-én kelt törvény 3. §-a kir. törv. lap 146. szám) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre , a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvény 21. §-a (az idézett törvény 3 § a) alapján akképen döntöm el, hogy az arány, melyhez a magyar korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok a közös ügyek költségeihez az 1897. évi XXIII. t. sz. (1887. évi május 21-én kelt törvény kir. törv. lap 47. szám) alapján az 1888-tól 1897-ik évig terjedő időközben járultak, az 1898-ik év tartamára is változatlanul fenntartatik. Utasítom önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1897. decz. hó 30-dikán. FERENCZ JÓZSEF s. k. B. Bánffy s. k. Ezzel egyben közzéteszik a hivatalos lapok a delegácziók határozatainak, vagyis a közös költségvetésnek királyi, illetőség, császári jóváhagyását is, mégpedig az egész budget szövegével együtt. Mind a két királyi elhatározás a miniszterelnökök, a magyar Bánffy b., az osztrák pedig Gautsch b. ellenjegyzésével van ellátva. Nem lesz rendelet. — jan. 3. A magyar kormány karácsony szombatján tartott minisztertanácsában foglalkozott azzal a nehéz, kérdéssel, hogy mittevő legyen, ha a provizóriumos javaslatból január elsejéig nem lesz törvény. Lukács László pénzügyminiszter azt a javaslatot tette, hogy rendeleteket ne bocsássanak ki, hanem, amennyiben és amikor netalán szükségesnek mutatkoznék, a pénzügyi közegeknek adandó utasításokkal egyenlítsék ki a fölmerülhető nehézségeket. A minisztertanács hozzájárult ehhez a javaslathoz s a pénzügyminiszter fölutazott Bécsbe, hogy közölje az osztrák kormánynyal a megállapodást s kikérje és megnyerje annak helybenhagyását a korona által, ami meg is történt. A magyar kormány meg is maradt ezen az állásponton, bár a szabadelvű pártnak igen tekintélyes tagjai a legutolsó napokban is úgy nyilatkoztak, hogy a rendeletek kibocsátása ez idő szerint a legközvetlenebb eljárás. Mint a Bud. Hirl. írja, ezt hangoztatta Tisza István gróf is a szabadelvű párt 1. számú klubjában. A kormány tehát nem fog rendeleteket kibocsátani. Egyik fő oka ennek az, hogy megtörténhetett volna, miként a rendeletek törvényességét kétségbe vonják s a bíróságok is esetleg ily értelemben dönthetnek, ami beláthatatlan következésü komplikáczióknak lett volna a forrásává. A vámügyekben nem forog fönn semmiféle rendelkezésnek szüksége , a bankügyben pedig pusztán megállapodást kellett létesíteni a status quo föntartására nézve a kormány és az osztrák-magyar bank között. Ezt a megállapodást már alá is írta a pénzügyminiszter. Nincs kizárva ugyan, hogy valamely kötekedő úriember a törvényen kívüli állapotra való utalással megtagadhatja az állami pénztáraknál az osztrák-magyar bank jegyeinek elfogadását. Ez esetben törvényes fizetési eszközül szolgáló tallérokkal fognák kielégíteni s ha aztán zsákban kellene a kompetencziáját elcipelnie, bizonyára nem ismételné meg a bankjegyek visszautasítását. Az osztrák minisztérium által kibocsátott szükségrendelet a statusquo ideiglenes föntartását ahhoz a föltételhez fűzi, hogy a magyar korona országaiban is föntartassék a jelenlegi állapot és a viszonosság. A magyar kormány egyszerű átiratban értesítette az osztrák kabinetet arról, hogy ennek a feltételnek elég fog létetni. Irodalom és művészet. Petőfi legjobb arczképe. Azon alkalomból, hogy a Petőfi Társaság a jövő évi márcz. 15-re egy díszes Pőfi Albumot készül kiadni, amely a nagy költőre vonatkozólag minden érdekes adatot és rajzot fel fog ölelni, újból felmerült ama még mindig megoldatlan kérdés, hogy melyik Petőfinek legjobb arczképe. A legnagyobb magyar költőről ugyanis öt olyan arczkép maradt ránk, mely életében, természet után készült. Ezek közt legrégibb a Barabás által 1845 ben készített kőrajz, mely kezeit hátra téve, ég felé néző szemekkel ábrázolja Petőfit. Ez a hasonmás valami szentimentális kifejezést árul el, márpedig a szentimentalizmus épen nem volt jellemző tulajdonsága a „mogorva Petőfinek“, kinek tekintete, a kortársak állítása szerint, inkább átható volt, mint ábrándos. Barabásnak 1846 ban tussal készített rajza, Kertbeny állítása szerint, karrikaturává lett Tyroler metszetében; az 1848 diki térdkép pedig, mely fekete attilában, bal karjával kardjára támaszkodva s lelkesült tekintettel maga elé nézve ábrázolja a költőt, szemmel láthatólag idealizált hasonmás. A negyedik egykorú arczkép, Orai Soma műve, szintén 1848-ban készült. Ez tagadhatatlanul naturalisztikusabb fölfogásra mutat, mint Barabas művei , de idegenszerű rajta a vékony hegyes orr s a szemekből hiányzik a mélyre ható tekintet. Valamennyinél bisebb a Daguerre-féle kép, melyet Friedrich fényképész 1847 tavaszán vagy nyarán készített s mely 1870 ben, Petőfi Zoltán halála után vált ismeretessé. Van azonban ennek az arczképnek is fogyatkozása : a bajusznál megszűnt a másolat élessége, a száj vonalai nem eléggé határozottak s nem lehet megállapítani van e rajta szakálla vagy sem Petőfinek ? Roskovics Ignácz, a kiváló képíró vállalkozott az ambicziózus föladatra, hogy Petőfi arczképét, a kifogástalanoknak elismert részletek egybeillesztésével megállapítsa. Fényképezés útján megnagyította a Daguerre-féle képet, hogy rajta a formák határozottabban kitűnjenek. A kísérletnek meglepő eredménye volt. A nagyításban eddig ismeretlen részletek tűntek elő s a hiányokat pótolni lehetett a költő jobb arca,képeinek segítségével. Ez Petőfi, aminő az életben volt, minden idealizálás nélkül. Ezen nagyérdekű arczkép először a Petőfi-Társaság kiadásában megjelenő Petőfi Album-ban lát napvilágot. Tanulók Lapja czimen 1893. decz. végén egy szerény ifjúsági lap indult meg, mely szakítva az előbbi ifjúsági lapok sablonos irányával, főleg a tanulók iskolai szükségletét tartotta szem előtt. Dr. Rupp Kornél, gimnáziumi professzor ebben irodalomtörténeti értekezéseket, poétikai fejtegetéseket, jönnének szülőföldjükre, de már késő, sem anyagi, sem testi erejük nincs hozzá, így kell elveszniük idegenben, az sincs ki utolsó órájukban szempillájukat befogja. Még azok is, kik idegen országban valami után életmódot biztosítottak maguknak, legalább meghalni hazájukba kívánkoznak. Értessük meg eképpen növendékeinkkel, hogy a szorgalmas munkás itt is megél, a rest, dologkerülő pedig idegen országba is csak éhezni, végkép megsemmisülni megy. El kell itt mondani a „Szózatot“, „A nagyvilágon kívül nincsen számodra hely“, Pósának „A haza“ czímű költeményét s be kell taníttatni a gyermekekkel, így fog szívükbe befészkelni a forró honszeretet. A haza hüllen elhagyását, mint bűnt ostorozni kell. Mikor a Tiszát tanulják, tudják meg a gyermekek, hogy ez a legmagyarabb folyó, a hazában születik és itt hal el Partjain magyar emberek laknak, kik közül egy is el nem hagyja hazáját, pedig a Tisza árja olykor egész helységeket seper el ; de a magyar nép újra építi és újra él, így épült, újra Szeged s ha még százszor dűlne romba, százszor építené újra a hazáját forrón szerető tiszamenti magyar nép. Nem szabad mellőzni „A Tisza“ tanításakor Petőfinek „A Tisza“ czímű költeményét, kellő magyarázattal. Be kell tanítani vagy egy népdalt is, melyik a Tisza vidékéről szól. Hazánk főbb folyóit, hegyeit, városait, történelmi nevezetességű helyeit, ne csak földabroszon tudják megmutatni a gyermekek, hanem tudja lerajzolni minden gyermek az udvaron a fövényben is.