Székely Nemzet, 1902 (20. évfolyam, 1-196. szám)

1902-07-11 / 103. szám

XX. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szent-György, Sétatér-utcza 6. szám, hovi a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Előfizetési rtr : üelyben h­ázh­oz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 20 korona. Félévre . ’" ' Negyedévre . . 5 korona. 10 korona. Sepsi-Szent-György, péntek, 1902. július 11. SZÉKELY POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: h­étfőn, szerdán, pénteken és szombaton Hirdetmények «l­ jn­ : 4 hasábos ponitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 103. szám. Kiadóhivatal: íóírai-n­Fuinla-részgGBZ-társulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerübben postautal­ványok használhatók. Nyíl­ttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. A Kossuth-ünnepély. Sepsi-Szent-György, julius 11. (X.) Hogy Kossuth Lajos születésnapjá­nak a századik évfordulóját, az egész ország­ban készülnek megülni, ez örvendetes jelen­ség. Annak a nyitja, hogy oszlopos fér­­fiaink emlékét kegyelettel őrizzük. Ki volt Kossuth Lajos? Az uj Magyarország újjáteremtője. Már Széchenyi megírta naplójában, Kossuth leg­nagyobb ellenfele, hogy isteni erő van benne, nélküle még egy emberöltőn át sem éri el a nemzet azt, a­mit az ő közre­működésével egyszerre elért. így hajtá meg zászlóját Kossuth előtt a legnagyobb ellenfele. És az elismerés koszorúját adta Deák is Kossuthnak, midőn a kiegyezést ajánló nagy beszédében, hálával emlékezett Kossuth­­ról meg, mint ki „ernyedetlen kitartással — mondá Deák — kiküzdé a 48-iki törvényeket és később annak védelmére kelt“. így adózott az elismerésben hazánk két nagy fia Kossuthnak, és nemzedékről­­nemzedékre fog emlékének adózni a nem­zet is. Ellentét választá el a nemzetet Kossuth­­tól a szabadságharcz leverése után , de a tettei olyanok voltak, a­mit a nemzet soha el nem felejthet. És mert nem is felejti, hát mind­nyájan részt veszünk a százéves évforduló ünnepélyen. Kifogásunk csak az, hogy a független­párt ezt is pártczélra zsákmányolja ki!... Lefoglalta a Kossuth nevet magának és a nép előtt sütkérezik vele. Holott Kossuth emlékét egyformán tiszteljük és egy ily ünnepélynek párt­­szinezet nélkül kellene lefolynia. Kossuth úgy sem tartozott egy mostani párthoz sem, a fia sem téve magáévá egészében az apja által hirdetett politikai tant. Mi jogczímmel parádézunk mindég a Kossuth Lajos nevével ? ... És miért zsákmányolják a szeptemberi ünnepélyt is pártczélra ki? Ne csodálkozzanak, ha ily manőverrel be fog az következni, hogy az ünnepély nem lesz országos jellegű. Igen is folyon az méltó komolysággal se, minő a nagy hazafihoz illő, — de ne homályositsuk azt el, önző pártszinezettel. A függetlenpárti lapok, kormányelle­nes nyilatkozatokkal s más erős támadá­sokkal regisztrálják az ünnepélyre való készülődéseket. És gúnyt űznek a „loja­litás“ szóval, mint melynek ellenében is, ragyogó ünneplések lesznek szeptember 19-én. De hogy ezen hangos beszédek miért vannak, nehéz megérteni, mert senki sem akar gátat vetni a kegyeletes ünnepély lefolyása elébe. Sőt mindnyájan párt­­különbség nélkül részt veszünk azon, ha a vad ellenzéki hírlapi támadások, azt lehetetlenné nem teszik. Elmélkedjenek az itt említettek felett. De elmélkedjenek a dualizmus hívei is a felett, hogy a jövő évben — nem tudom hirtelenében melyik hónapban és napján — lesz Deák Ferencz száz éves születés­napja és mit hasonlóan országosan kellene megünnepelnie. Kossuth megteremté az új Magyar­­országot, Deák azt beilleszti az európai államok sorába. Két oly nagy érdem, a­mi hervadhatlan érdem az illetőkre nézve és a nemzeti kegyeletre méltó tények. Induljon teh­át országos mozgalom meg az arra h­ivatottak részéről, hogy a követ­kező évben ünnepelhessük meg Deák száz éves születésnapját. Indítványom ellen azt hiszem gáncsoskodni nem fognak a függet­­lenpárti polgárok és reméllem, fog akadni valaki, a­ki az ez iránybani mozgalmat meg­indítja. De mert ily indítványról még nem olvastam, azt én megteszem. Két oszlopos férfiúról van szó, kik bármely nemzet diszei lettek volna. Ily férfiak százéves születésnapjukat meg kell ülnünk. A két nagy hazafi születése közt kevés az időtávolság. Kossuth született 1802-ben, Deák meg 1803-ban. Mind a kettő nemzete vezére volt. És bár politikai irányzatuk később eltért, de abban egyeztek, hogy a magyar államot, mely jó­formán csak névleg szerepelt már, megint valósággá tevék. Ily két férfiú százéves születésnap­jára készüljünk mindnyájan s ne párt színezet szerint mérlegeljük az ünnepély mikénti megtartását. Áldozzunk szeptember 19-én a Kossuth emlékének, de készüljünk egyúttal a Deák százéves évforduló-ünnepély megtartására is.­­ Az 1903. évi költségvetés. A minisztériu­mokban serényen folynak az 1903. évi költség­­vetés összeállításának munka­­ utai. Mindennap délelőttjén az egyes miniszterek tárgyalásokat folytatnak a szakreferensekkel. Kiadott jelszó: a takarékosság, a­melyre Lukács László pénzügyminiszter szabadságra utazása előtt különösképpen felhívta kollegái figyelmét. Mivel e takarékosságtól függ nemcsak a pénzügyi egyensúly további fentartása, hanem az állami tisztviselők fizetésemelésének mérve is, az egyes költségvetési tételeket a legszigorúbban mérlege­lik. A költségvetés legkésőbb augusztus végéig elkészül és azután a minisztertanács elé kerül jóváhagyás czéljából. A Székelyföld kincsei. XI. Rész. Irta : Hoffmann Géza. IX. Köp­ecz, július 10. Befejező rész. Az eddig tárgyaltakhoz felsorolom még a Székelyföld más figyelemreméltó területeit, a­melyeken élénkebb kutatás van folyamatban, vagy a­melyek a múltban ha kisebb szerepet is játszottak, de a székelység kereseti forrá­saihoz tartoztak. Első­sorban kezdem Balánbányával. Balánbánya a Székelyföld legrégibb bá­nyája, a­melyből a mult század hatvanas és hetvenes éveiben igen gazdag rézérczeket ter­meltek. Az ércz, a chlorit palában 19—38 méter vastag településben fordul elő, négy egymással egykörűen haladó érczvonulattal, a­mely a kőzetbe behintve, mint vas és rézkéneg isme­retes. A felsőbb szintájakban galenit és mag­netit is található. Ezen érczvonulat Csik-Szent-Domokostól a békási hegyekig terjed, tehát szintén több mértföldre terjedő érczes övet képez. A mivelés a felső szintekben folyt, a mélység érintetlen. A bánya fel volt szerelve rézkodóval, a neveléshez szükségeltető felszerelésekkel, mint ércztörő, zúzda, czementező csatornák, tiszti és munkáslakások, szállitópályák, bányakocsik. Az „Erdélyi rézbánya-társaság“ Nagy­szeben székhel­lyel bírta, de 1895-ben vég­legesen beszüntette a munkát s azóta az angol tőkepénzesektől várja a megváltást, a­melyre azonban kilátása alig lehet, miután a réz­bányászatnak ezen nemét az amerikai rézter­melés egyelőre lehetetlenné teszi. A bevándorolt, de több generáczió keresz­tül teljesen székelylyé lett munkásai elszéled­­tek s leginkább a hunyadmegyei bányáknál nyertek foglalkozást. Azóta Balánbánya ott a sziklák világában csendes, de folytonos pusz­tulással várja szomorú végzetét. A Székely­föld összeomlott és rommá vált ipartelepeinek száma ismét szaporodni fog. Íme itt is a székely­­ségnek egy letűnő vára! A lövétei Lántzky Sándor-féle vasbányá­szatról, minthogy annak ismertetésére felhatal­mazásom nincs s azt — üzleti szempontok­ból — önkényüleg nem akarom megtenni, csupán annyit jegyzek meg, hogy itt beigazolva látjuk­ a szakismeret, az akaraterő, a szor­galom diadalát. A­míg a kedvezőbb fekvésű, modernebb felszerelésű Füle összeomlott, a vasúti közlekedéstől távol fekvő és semmi tekintetben sem előnyösebb feltételekkel körül vett szent-keresztbányai gyár megmaradt, meg­maradt a válságos időkben napjainkig s ;434 székely munkásnak nyújt kenyeret és pedig oly helyen, a hol a megélhetés máskülönben le­hetetlen lenne. A vasércz települési viszonyai és minősége hasonló az I-ső részben leirt bibarczfalvi— hermányi vastelepüléshez, a melylyel különben is geologiailag összefüggő s azonos. A vasút hiánya mindenesetre itt is a fej­lődés megakasztója s bizony ez is csak osz­tozik a székely vállalatok sorsában. A Székelyföld igen gazdag sótelepekben. Különösen Udvarhely megye a mediterán­ kor­­szak tengeri képződésének a lelőhelye. Az egész Homoród völgyén fel Lóvéséig, Korond és Parajdig, délnyugatra Segesvárig, mindenütt a só formatio rétegein haladhatunk. S Erdély eddig ismert és mivelés alatt álló sóbányái után ítélve, kétségkívül a mélységben száza­dokra szóló sórétegek állanak felhalmozva az emberiség szolgálatára. A sóbányászat terjedelme, mint állami monopólium tisztán az állam­kincstár elhatá­rozásától függ s ebben mindenesetre irányadó a fogyasztás és az üzemben álló sóbányák termelése közötti kapcsolat. Petroleum kutatások Háromszék megye ke­leti részében a Soósmező határában folynak igen élénk vállalkozási szellemmel. S ha némi elérhető eredmény mutatkoznék, úgy itt a tőke nem marad el, miután a galicziai és a moldvai petroleum-források üzlet eredménye az erdélyi petroleum kutatókat is az intenziv munkára serkenti. Eddig azonban, mint Magyarországon mindenütt a petroleum kutatás eredményre nem vezetett. Csik-Madaras környékén régen higany­­bányászat is létezett. Kovászna környékén pedig vasbányászat. Megszűntek s talán csak azért, mivel Székelyföldön voltak. Mint értékesithető és figyelemre méltó kőzetei felemlitendők még a vargyasi serpen­tin, a trachitok különböző nemei az egész Hargita tömegében mindenütt, a mely malomkő­gyártásra nem lenne jelentéktelen anyag. Az emberi észnek, kézi ügyességnek, akaraterőnek tág tere nyílik a tevékenyke­­désre, munkára pedig ezer okunk van. Járjuk be a kis méh kutató és gyűjtő szorgalmával munkatereinket s növelje öntudatunkat az, hogy még a legigénytelenebb munkaerő a munkák sommázódásával a hatalomnak alkat­részét képezi! Végül pedig visszatérek munkám vezér­eszméjéhez, a­melyben én nem is annyira székely kérdést, mint inkább magyar nemzeti kérdést látok: megtartani a székelyt szülő otthonában, itt a Székely­földön, oly anyagi és kulturális erőben, intézményekben, a­melyek alkalmassá teszik arra, hogy a nem­zetiségek által ostromolt Erdély­­ben hatalom és erősség lehessen minden időkben. A Székelyföldön sajnos, Bukarest nép­szerűbb, mint Budapest, a predeali határvonal több székely átutazót lát, mint a budapesti keleti pályaudvar. (Vége következik.) Ezen ügydarabok az e hó folyamán postára adott 1164 kiadványban, a múlt hóról elintézet­lenül átjött 29 ügydarabbal együtt jobbára mind el is intéztettek úgy, hogy elintézetlenül csupán 53 ügyszám maradt át julius hóra. Mint a közigazgatási bizottság tanügyi elő­adója, junius hó folyamán 104 ügydarabot kap­tam előadói javaslattal leendő ellátás végett, a mai napig pedig az összesen 1510 bizottsági ügydarab közül 741 ügydarab lett részemre ki­osztva, a­melyek részint ülésen kívül, részint a mai ülésbe hozva mind el is intéztettek. A közigazgatási bizottsági ügydarabok között az iskolák mult évi számadásainak jóváhagyása, a községi faiskolák, községi iskola alapvagyonok ügyeinek rendezése, a nyári gyermekmenedékházak szervezési ügyei, az 1902—3. tanévi óvoda és iskolakötelesek összeírási kimutatásainak felül­vizsgálása stb. voltak az általánosabb jelentőségű és nagyobb számban előfordult ügyek; hivatalos közigazgatási munkássághoz pedig a rendes is­­kolábajárás ellenőrzése és a mulasztási bünte­tés-pénzek elszámoltatása, az évzáró vizsgák engedélyezése és azokra megbízottak kiküldése, a jövő iskolai évben használandó kézikönyvek jegyzékének a tanítók és az egyes osztályok miként leendő beosztásának, az órarendek és részletes tantervek bekivonása, a tanítók nyug­­díjintézeti tagságára vonatkozó nyilvántartási napló összeállítása, az 1901/902 tanévi statisti­­kai adatok bekivonása, az évzáró vizsgálatok alkalmával a jó tanulók jutalmazására nyújtott adományok megköszönése stb. szolgáltatták a nevezetesebb és általánosabb jelentőségű tárgyakat. A rendes iskolábajárás ellenőrzése körüli teendőknek elhanyagolásáért junius hó folya­mán a szacsvai, lemhényi, soósmezői, száraz­pataki, zalánpataki, szárazajtai, köpeczi, miklós­­vári, gelenczei, zágoni, teleki, körösi és nagy­­baczoni községi elöljáróságok ellen kellett az 1501—95. sz. közigazgatási bizottsági határozat értelmében bírságolást kimérnem. A nyári menedékházak június hó második felében már több helyen megkezdették működésüket. Az évzáró vizsgák lefolyásáról és eredmé­­ményéről eddigelé 101 iskolára vonatkozólag kaptam értesítést. Ezek szerint 1901—902. évi tanítási eredmény általában jó. Ikoláink június havi állapota nem mondható kedvezőnek és zavartalannak. A járványos beteg­ségek több helyen zavarólag hatottak még a vizsgák megtartására is. Vizsgatartás nélkül azon­ban egy helyen sem lett bezárva az iskolai év. A polgári iskolák évzáró vizsgálatait mindenütt magam vezettem ez évben is. A tanítónőképző osztály vizsgálatain az igazgatótanács tagjai voltak szívesek megjelenni. Tanítóváltozások junius hó folyamán nem történtek. A mult hónapban üresedésben volt állomások máig sincsenek betöltve. Üresedésben van nevezetesen az osdolai róm. kath­. isko­lánál a harmadik, a kézdivásárhelyi nő­egylet polgári leányiskolánál a második, a s­e­p­s­i-s­z­e­n­t-g­y­ö­r­g­y­i állami polgári leány­iskolánál az ötödik, a szőrösei községi iskolá­nál a második, a tarnásfalvi községi iskolá­nál a második, a t­o­rj a felsőrészi községi iskolá­nál az első, a szárazajtai ev. ref. iskolánál a kántortanitói negyedik, a baróthi róm. kath. iskolánál szintén a kántortanitói negyedik, a hilibi róm. kath. iskolánál az első, a kézdi­vásárhelyi árvaleányháznál egy s végül a k­é­z­d­i­­vásárhelyi áll. polgári fiúiskolánál szintén egy állomás. Ez az egy, ez az utolsó állomás Kiss Jenő elhalálozásával jött üresedésbe, a­kit élte delén ragadott el ez iskolának, családjának és minden székely népoktatási és társadalmi kérdésnek nagy veszteségére a halál. A junius hó folyamán vett miniszteri rendele­tek közül megemlítem e helyen azt, a­melyben újból kimondatik, hogy a kisdedóvodák egy havi szünideje mindenütt és feltétlenül a téli hónapok valamelyikén tartandó meg, a­melyben a gazda­sági tanfolyamokra felvett tanítók nevei (Imreh Arnold szárazajtai, Jakab Gyula esztelneki, Szabó Sándor kézdiszentléleki, Jánosy Ferencz szent­­iványlaborfalvi és Csutak Imre uzoni) közöltet­tek velem s végül a melyben H. Gáli Ilona és Borszékyné Nagy Juliánna a sepsiszent­györgyi áll. tanitónőképző intézethez végleges minőségben kineveztettek. Végül tisztelettel jelentem, hogy június hó folyamán részint iskolalátogatás, vagy évzáró­vizsga vezetés, részint egy vagy más iskolai ügy­nek a helyszínen leendő elintézése czéljából Árko­son, Kálnokon, Zalánban, Nagy-Baczonban, Barótban és Kézdi-Vásárhelyen szállottam ki. Közoktatásügyek Háromszék Vármegyében. — Csánki Gyula kir. tanfelügyelő jelentése junius hónapról. — Sepsi-Szent-György, julius 8. A vezetésemre és felügyeletemre bizott nép­oktatási közigazgatásnak és magának vármegyénk népoktatásügyének június havi állapotára vonat­kozó jelentésemet, a közigazgatási bizottságról szóló törvény 15. §-sa értelmében a következők­ben van szerencsém előterjeszteni: A junius hó folyamán a kir. tanfelügyelő­­séghez érkezett jelentések, beadványok, meg­keresések és rendeletek közül külön sz. a. igtatóra vétetett 326 ügydarab, mely számmal hivatali igtatókönyvem junius havi utolsó száma 2463-ra emelkedett.

Next