Székely Nemzet, 1904 (22. évfolyam, 1-194. szám)
1904-01-01 / 1. szám
XXII évfolyam. Sepsiszentgyörgy, péntek, 1904. január 1. I. szám. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-tszent-György, Sétatér-iltera 6. szám, a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer. héten szerdán, pénteken és szombaton Előfizeté lBl a^r: Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve : Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . 5 korona. 11 kelot.m.*vigolalin : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér Kiadóhivatal: Jósaín Fuí Dila-részvény-társulat hová az illntiit pintik és hirdeténk bérmentesen küldendők. Í Nyilt tér sora SO fillér, hirdetmények s nyiltkerek dija előre fizetendő. Kérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Reklaraácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. ------------------------------------1 Borús ujesztendő. Sepsiszentgyörgy, 1904. január 1. Kronosz, az idők atyja, az ő barbár szokása szerint felfalja a saját magzatját. Halál lévén támad az fel az újszülött. Az esztendők görgetegében felülkerekedő újév, a remények, vágyak, törekvések tömegével jelenik meg s azt a fájdalmat, amelyet egy esztendőnek, a küzdelmes emberi élet jelentős részének tovatednése pillanatnyilag okoz, csakhamar elfojtja az aggodalom afelől: mit hoz a jövendő. A csüggedni nem tudásnak isteni adománya, a Gondviselésbe vetett bizalom áldása tette lehetővé, hogy még él magyar e hazán. De mégis lehetetlenség elfojtanunk azokat a deprimáló érzéseket, amelyek új esztendő küszöbén erőt vesznek az önuralom ridegségével vértezett legszívósabb lélekben is. Egy kárbaveszett esztendőlezárultával, várjon a pirkadó hajnal minő új esztendőt hoz reánk? Teljesednek-e hő vágyaink, az állítva várt sikert megközelítjük e, elérjük-e? Az elmúló esztendővel nemcsak az életnek egy szakasza tűnt el, ami fölött, végül is, bin dolog a bánkódás, de szegényebbek lettünk anyagilag, visszafejlődtünk, közgazdasági tekintetben megcsappantak erőink, legyöngültünk a lélekben, szellemben egyaránt. Ezekkel a veszteségekkel szemben vajmi gyönge vigasztalás, hogy gazdagabbak lettünk tapasztalatokban. Múltadban nincs öröm én édes nemzetem s jövődnek reményei lengyel módra gyarlóan hajtanak rügybe ! Csak egyet ebből az átkos obstrukcziós eredményből,a pártos büszke nép maga keze csinálta szomorú képek közül! Mint készülődnek most szegény hazánk minden tájékán a férfik, családapák, fiúk ezrei, kik agg szüleik támaszai és eltartói, készülődnek, hogy búcsút vegyenek övéiktől, hogy minden intézkedést a lehető leggyorsabban megtegyenek, hogy aztán hosszabb ideig teljesítsenek szolgálatot a hadseregben. Hosszabb ideig, mert nem lehet tudni, meddig tetszik még a parlamenti tizennégy obstrukczionistának tovább folytatni gyilkos mesterségét. Vajon nem fáj-e a foguk arra, hogy ha a most bevonuló tartalékosok szolgálati ideje letelt, újabb zavarokat iparkodjanak előidézni a társadalmi és gazdasági életben, midőn más tartalékosokat kényszerítenek bevonulásra. Pedig az egész eljárás, melyet ezek az urak előidéznek, teljesen felesleges és feleslegességében mindeneket felháborító, mert akármivel hozakodjanak elő a parlamentben az obstruálók, ha az még oly szellemes lenne is, ha a hangszínezés még oly hazafias lenne is, sületlen és semmis lenne az ama rendkívüli gazdasági és erkölcsi károkhoz képest, melyek az országot dúlják. De még ezzel a kicsinyes pótlással sem képesek szolgálni és az utóbbi ülést is épp oly unalommal, épp oly szellemölő fecsegéssel ütik agyon, mint eddig tették. Mindent elkövetnek, hogy az esztendő teljesen eredménytelenül múljon el, ezek az emberek legjobb tehetségüket fordítják arra, hogy minden becsületesen hazafias magyar ember átkára méltók legyenek és teszik ezt azért, mert olyan drapériában jelennek meg, hogy tragikai hősöknek, az adott szó rabszolgáinak tartsák őket, melyhez a jellem vaslánczával bilincselteknek tekintik magukat. Teszik ezt azzal a frázissal, mintha ebben lenne feladatuk, hogy inkább dicsőségesen elbuknak, mintsem hűtlenek legyenek szavukhoz. És e mellett egész jól tudják, hogy többé mit sem lehet elérni ama téren, melyen sikert helyeztek kilátásba. Ők tehát a kitartás erényével parádéznak, erényével a szívós ragaszkodásnak ahhoz, amit egyszer elkezdtek, mintha a kitartás és szívósság már magában is erény lenne, mintha nem a czél, melyet elérni törekszik valaki, tenné csak erénynyé a törekvést. Mert a rosszban való kitartás bizonyára nem erény és ha a büntető törvényben a bűntett ismétlése és a rossz tett tudata ok a büntetés súlyosbítására, akkor a politika terén sem lehet enyhítő körülmény, annál kevésbé tüntetheti fel a gonoszát jónak és az urak kell, hogy tudtában legyenek már fényük rosszaságának, ha már eredetileg nem is lettek volna megáldva a megkülönböztetés képességével. Az egész országban mindenütt oda kiáltották már nekik a megálljt, mely a szükségből, a lakosság búbánatából hangzott feléjük, és mégis oda viszik a dolgot, hogy 40.000 férfit ragadnak ki produktív munkájukból,akik mint vádlók lépnek fel ellenük, és az ítélkezés napja közeleg, mikor a nemzet kárhoztató, lesújtó ítélet hozatalára fogja magát összeszedni. Az uj esztendő söpörje el a hazafiasság leple alatt dühöngő ilyen politikát!* Az állami tisztviselők fizetésrendezése. Az Állami Tisztviselők Orsz. Egyesülete választmányi ülést tartott Vörös László nyugállamtitkár elnöklésével. Az ülés egyetlen tárgya az állami tisztviselők fizetésrendezésének ügye volt. Detre László főtitkár jelentése után Csáp József azt javasolta, hogy az egyesület küldöttségben kérje a miniszterelnököt a kisebb javadalmazású tisztviselők fizetésügyének méltányos rendezésére. A kormány fizetésrendezési javaslatában sérelmeket találtak még Bogárdi Jákó, Vidor Ede, Nyikos Lajos dr., Andor Endre, Marczis János, akik mindannyian javaslatokat terjesztettek elő. Hozzászóltak az indítványokhoz még Hegyeshalmi Lajos osztálytanácsos, Mocsáry Béla pénzügyi tanácsos, László Pál pénzügyigazgató és Harmos Gábor közigazgatási bíró. Vörös László elnök felvilágosító beszéde után a kárpótlék beszámítására, az előlegnek a jövő évben való rendszeres folyósítására s az új előléptetési irányelvekre vonatkozó panaszokat elejtették. Azután elhatározta a választmány, hogy minden módot felhasznál, hogy a fizetésrendezési javaslat ne hozzon sérelmeket az állami tisztviselők egyik osztályára se. Szolnok-Doboka vármegye főispánja A hivatalos lap szerdai száma közli, hogy a király gr. Beken Pál Besztercze Naszód vármegye főispánját, ezen állásában való meghagyása mellett, Szolnok-Doboka vármegye főispánjává kinevezte. A „SZÉKELY NEMZET" TÁBLÁJA Az év panorámája. Ennek az esztendőnek a krónikása is elég feljegyezni való eseményt talál. A nyugtalan, ideges emberiség küzdelmek, diadalmak és vereségek között száguldott keresztül az elmúlt háromszázhatvanöt napon is és nem jutott közelebb a czélhoz , az általános boldoguláshoz. Sőt inkább messzebb esett a czéltól. Mióta áll az emberiség, évezredek óta azt hirdetik királyok és bölcsek, hogy nagggyá és dicsővé kell lennie a nemzeteknek és boldogokká az egyedeknek. S az élet ugyancsak évezredek óta ráczáfol a királyokra és bölcsekre, csak sárgolyó marad a föld, melyen szennyes áradások öntik el a jót, a nemeset, a tisztát, melyen keresztre feszíttetik az igazság, melyen győz az erőszak és a gőg, melyen uralkodik a mammon és a melyen mégis olyan szép és kívánatos az élet, hogy nem szeretünk meghalni. A keserű emberek, akik hol okosan, hol ostobán, de egészségesen, az élet gyönyörűségeinek élvezése közepette hirdetitek a világ s az emberiség romlottságát, az élet hiábavalóságát, menjetek el a kórházba, ahol a betegek és nyomorultak imádják az életet! . . . Mert az élet mégis a legkívánatosabb mindenek felett. Az újságíró szempontjából az év legkiemelkedőbb eseménye a belgrádi királygyilkosság. Sándor az ifjú és felette romlott idegzetű, a szeretkezésben oly exotikus fiatal király nejévé tette a nőt, aki művésznője volt a szerelem teknikájának. A frigy nemcsak politikai józanság és társadalmi felfogás ellen való volt, de erkölcstelen is. Rettenetesen kellett küzködniök érte, Neró, Caligula s a többi kéjencz tirániusok is rabszolgák s a kenyérért és czirkuszi játékokért üvöltő polgárság közepette lábbal tiporhatták az ember örök természetének törvényeit, de a fejedelem, aki manapság cselekszik ilyet, a szocziálizmus és anarkizmus korában, az elvész. Szerbia már napirendre tért a rémes királygyilkosság fölött és el van hagyatva a két sír egymás mellett, melyben Draga és Sándor alusszák örök álmukat. Véres trónon, bizonytalan trónon ül Péter király, a merész és bátor, semmitől vissza nem rettenő Karagyorgyevicsek utóda. A mi hazánknak egy egész esztendőn keresztül húzódó históriai eseménye volt és van még most is. A parlamenti obstrukczióról van szó, mely állandó izgatottságban tartotta és tartja Magyarország népét A lelkes vidék a nyáron száz és száz küldöttséggel tüntetett a haza igaz jogai mellett s ez lángra gyújtotta a dunaparti harmincz milliós, hideg márványpalotában a honszerelem pislogó parázsát. Odafenn, a kedélyes császárvárosban megszűnt a kedélyesség Megijedtek a sógorok és keserves jajveszékelésben törtek ki az erejének tudatára ébredő magyarság kívánságai fölött. Bár csak szóban és báfcban, a sajtóban és a két parlamentben, de felújult az évszázados nagy harcz, Mohács után ki tudja már, hogy hányadszor. A harcz szűntben van már, s bár két magyar kormányt emésztett fel, úgy látszik, mégis a mi sikerünkkel végződik. A bölcsesség sugallja, hogy elégedjünk meg egyelőre, az eddig elért sikerekkel, mert akármilyen szép bizonyságát adta is a magyar nép erejének és szívósságának ebben a küzdelemben, súlyosan érezzük máris annak gazdasági hátrányait. A nemzeteknek manapság a közgazdasági kérdések helyes megoldása képezi a fő feladatát s a közgazdaság terén nálunk még annyi a tennivaló, hogy kár minden elmulasztott napért. Lehet, más véleményen vannak a pontatlan adófizetők, akik az ex-lexben vígan éltek a törvényadta joggal, hogy nem fizettek adót. Nekik nem tart sokáig az obstrukció, ha még egy esztendeig tartana is, valamint a legényeknek sem, akiket már két esztendő óta nem tapogatott az ezredorvos úr. Most vége lesz e szép időknek, adót kell megint fizetni, a végrehajtóknak rettenetesen sok dolguk lesz és be kell majd rukkolni, nem is október elsején, hanem egy két nappal a sorozás után. A szegény öreg bakák, akiket október óta visszatartanak, ők emlegetik meg legjobban ezt az izgalmas politikai küzdelmet. Szorosan összefügg a nemzeti küzdelemmel a munkáskérdés, mely mind nagyobb arányokat ölt Magyarországon. A szoczializmus nagy haladást tesz, a város és falu, ahova egyszer egy agitátor beteszi a lábát, megvan hódítva az ő alsóbb rétegeivel az új eszmének, amely a vörösek szerint meg fogja váltani a világot. A városokban, különösen Budapesten s az ipari munkások között a nemzetközi szocziáldemokráczia hódít, míg az Alföldön s a Magyarországgal határos erdélyi vármegyékben az oláhok között az újjászervezett szocziáldemokrata párt terjed A két árnyalat között az a különbség, hogy az ujjászervezettek nem tüntetnek a nemzetköziséggel, sőt elismerik a magyar haza fogalmát s programmjuk csaknem kizárólag a földmives nép helyzetének javítását czélozza. A másik, a budapesti párt, nemzetközi párt mereven ragaszkodik Marx elméletéhez, mely szóba sem áll a polgári társadalommal, a burzsoákkal. Hasonló két árnyalat van a német szoczialisták között, akiknek 83 képviselője ül ben a birodalmi gyűlésben. Az egyik a régiek, a Marxisták árnyalata, az intransingensek, s Bebel az ő vezérük, a másik az assimilálódóké, akik szívesen paroláznak a polgári társadalommal, meg az új hadihajókat is megszavazzák, ha jó munkás törvényeket kapnak értük; ezeknek Bernstein a vezérük. Amik odakünn Bebelék, azok nálunk a nemzetköziek, az újjászervezettek a Bernsteinék. De mindkét párt egybehangzóan követeli az általános titkos választói jogot, amelynek elérésére egy hatalmas lépés történt most, midőn az illetékes magyar intéző körök kötelezték magukat a a parlamenti béke fejében a választói jog kiterjesztésére. Ha az megtörténik, akkor néhány szocialista képviselő okvetlenül be fog jutni a a képviselőházba, amivel nagyon megváltozik majd a mi törvényhozásunk képe. Öregszik a mi jó királyunk. Túllépte hetvenkettedik életévét s bár még jó erőben, szellemi erejének teljes épségében van, aggódva gondolunk arra, mi lesz, ha ő már nem lesz. Isten óvja a mi hazánkat és a királyi házat! A magyar fővárosnak szeptember havában egy rettenetes eseménye volt: a Párisi Nagy Áruház égése. Aki nem látta ezt a négyemeletes lángoló poklot, a szédületes magasságú lángtengerből érett gyümölcsként potyogó félmeztelen nőket, az nem tud fogalmat alkotni magának erről a minden képzeletet felülmúló irtóztató katasztrófáról. Százezernyi tömeg nézte végig ezt a hihetetlenül borzalmas katasztrófát, százezer embert fog el a borzongás, ha arra az eseményre visszagondol. Ne lásson olyant az ember soha életében, az ilyen látvány felér egy szerencsétlenséggel. Szerettük volna, ha a Párisi Nagy Aru— január 1. Valamely áldatlan politika rettenetes rombolásokat végezhet ugyan gazdasági téren, de azért nem képes a gazdasági tevékenység minden mozgását lekötni. Törekvő férfiak tettvágya oly időben is, mint a folyó év, mikor a vakon dühöngő obstrukció mindent pangásra ítélt, felkeresi a kevés szabad, bár nehezen járható utat, hogy tovább munkálkodjék a gazdasági élet kiépítésén, vagy legalább mindent előház égését végignézték volna az összes polgármester és rendőrkapitány urak, hogy lássák micsoda következményei lehetnek a hanyagságnak és mulasztásnak. A botrányokért és pikantériákért lelkesülőknek is volt min mulatni ebben az esztendőben. A szász trónörökösné egy gyermekkel a szíve alatt megszökött az urától, a trónjától egy nyelvmesterével, aki bizony nem volt méltó erre a nagy szerelemre. Érdekes, hogy újabban dühöng a botrányos szerelem a legmagasabb körökben, nyelvmestereket, kocsisokat és inasokat szeretnek a herczegnek . . . Akkor még jobb ízlése volt Chimay herczegnőnek, aki egy czigányprimással szegte meg hitvesi hűségét. Odakünn a nagyvilágban nevezetesebb esemény kevés történt. Társadalmi és osztályharcz minden művelt országban fokozott mértékben folyik s hogy ezek a harczok hogyan fognak kialakulni, azt emberi elme előre nem sejtheti. Erőteljesen nyúl e harczokba az egyház, mely a poziczióját s a vagyonát félti s eregből mindenütt a világon mozgósítja avatott harczosait, a jezsuitákat. Rossz világ jár a jezsuitákra Francziaországban, de szives vendégszeretettel fogadják egyebütt a kiüzötteket, így Magyarországon is. Súlyos veszteség érte az egyházat Leo pápa halálával, aki egyike volt a legjobb és legnemesebb embereknek. Utóda, X ik Pius azonban méltónak mutatkozik Krisztus helytartójának székébe. Örvendetes dolog, hogy az új pápa szabad gondolkozású ember, aki az egyház hivatását nem az anyagi és politikai érvényesülésében látja, hanem a papi hivatás teljesítésében. Az új pápától várjuk az egyház által indított vagy az ellene folyó harcok megszüntetését. A tudomány terén nevezetes esemény alig történt. Két nagy probléma izgatja most a tudós világot: az egyik a kormányozható léghajó, a másik a tüdővész gyógyítása. Mindkét téren számos kísérlet, próbálkozás történt, nem egyszer azt hittük már, hogy megvan ! — de mindannyiszor csalódtunk. Nem tudunk még repülni és nem tudunk szert a halál legerősebb segítsége, a tüdővász ellen. Pedig akik ezeket a problémákat meg fogják oldani, azok nagyobb szolgálatot tesznek az emberiségnek, mint a Caesarok, Napóleonok, mint a legnagyobb erők és művészek. Gazdasági szervezkedés. — Nagyszabású akczió a vidék érdekében. —