Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)
1920-09-27 / 45. szám
45. szám. Sepsiszentgyörgy, XXXVIII. évfolyam. Hétfő, 1920. szeptember 27. Előfizetési árak: Egész évre_ SO Leu Félévre............ -IO Leu Negyed évre 20 Leu Egy héjra _ S Leu Egyes szám 1 Leu. Szerkesztőség : Cikl utca I. szám. Előfizetéseket és hirdetéseket, a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgy Oh Csiki utca 1. szám. Megjelenik hetenkint kétszer: HÉTFŐN és CSÜTÖRTÖKÖN. A Székely Nép október 1-től kezdve minden szerdán és szombaton kora reggel jelenik meg. Kéziratokat legkésőbb kedd és péntek délelőtt kérünk. TOLLHEGYÜK. Lupu volt belügyminiszter egy figyelemre méltó cikket írt egy bukaresti újságba. Bizonyos eltérésekkel ugyanazt írja, amit mi is sokszor hangoztatunk. Föltétlenül szükségesnek tartja az erdélyi magyarsággal való megegyezést, egyenlő bánásmódot, igazságot és egyenlő politikai jogokat is. Beismeri, hogy a magyarság az egyetlen kisebbség Romániában, mellyel föltétlenül számolnia kell minden kormányzati tényezőnek. Mindenesetre nagyon szép, hogy egy volt miniszter így ír, de miért nem követte őexellenciája belügyminisztersége idején ugyanezeket az elveket s az általa banális formalitásnak nevezett eskütétel miatt miért fosztottak meg ezer meg ezer embert a kenyerétől ?* Az emberek annyira hozzászoktak a nagyösszegű pénzekhez, ahhoz, hogy aránylag kis értékű dolgokért ezreket és ezreket kívánjanak és adjanak, hogy ma semmiképen sem tudnak visszazökkeni a látszólag olcsóbb árakhoz. Pedig az árak csak látszólag olcsóbbak. Abban a pillanatban, mihelyt a lent a budapesti, vagy bécsi árfolyamok alapján ötszörösen, vagy hatszorosan átszámítjuk koronára, azonnal kitűnik, hogy mi itt ma sokkal drágábban élünk, mint a budapestiek, vagy bécsiek. Az embereket nagyon megtéveszti ez a látszólagos olcsóság, amit egyes kereskedők és üzérkedők alaposan ki akarnak használni. Minthogy pl. a cukor kilogrammja Párisban 2 frankba kerül, s minthogy a leu árfolyama Párisban 32—33 centimes, semmiesetre se volna szabad itt 6 lejnél drágább cukrot vásárolni. Nekünk az az érdekünk, hogy a megélhetést minél olcsóbbá tegyük s ezért ne üljön fel senki az árdrágítók által terjesztett azon híresztelésnek, hogy a mainál nagyobb drágaság fog következni. Ennek épen az ellenkezőjét lehet következtetni a világpiac árainak jelentéseiből. Folyó hó 24-én nagy és fényes ünnepe volt városunknak. Meglátogattak minket a világ reformátusainak kiküldött képviselői, Nagy Károly református püspökkel együtt. A vendégek csütörtökön késő este érkeztek meg s minthogy nagyon rövid idő állott a rendelkezésükre, pénteken délután már el is utaztak. Csodálatosan felemelő és szép képet nyújtott a vártemplom a maga ősi, repkénnyel befutott várfalaival, közötte az ezer- és ezernyi ünnneplő közönséggé’. Mintha egy régi kép elevenedett volna meg, ősanyáink díszes magyar viseletét láttuk fiatal és öreg nőkön egyaránt, ősi buzgóságban az ősi környezetben. A templom falai nem tudták befogadni a vidék és város idesereglett közönségének nagy tömegét. Ott láttuk úgy a születési arisztokrácia, mint a szegény munkásnép képviselőit. „Ott valának együtt mind egy akarattal.“ Az istentisztelet fél 11 órakor kezdődött. Nagy Károly református püspök végezte az egész istentiszteletet. Gyenge a tollunk az ő csodálatosan mély hatású imájának és egyházi beszédének a leírására. Nagy, felnőtt férfiaknak köny csillogott a szemében, mikor fajunknak ez az önfeláldozó, kimagasló képviselője, püspök urunk őméltósága, az ő kiváló szónoki képességével a lelkünk húrjait pendítette meg. Az istentisztelet végeztével bemutatta a közönségnek Flemming lelkészt, Curtist, az edinbourghi egyetem világhírű tanárát és Webbster skót misszionáriust. Ezután az ősz Flemming lépett a szószékre és Szabó mármarosszigeti tanár tolmácsolásával a következő beszédet tartotta : „Én és társaim azért jöttünk ide, mert hívtak bennünket.. Épenúgy, mint Pál apostol, mi is meghallottuk a bánatban és nehézségben élő egyházak kiáltását. Önök kérték az erősebbek segítségét. Azt hiszem, lebecsülték a saját erejüket. Önök elég erősek, csak össze kell tartaniok, egy akarattal. Nem tagadhatjuk, hogy nagyon szomorú az Önök helyzete. Mi nem sajnáljuk az óriási út nehézségeit és fáradságait, megérdemelte a fáradságot az Önök szívélyes és lekötelező vendégszeretete. Nem hoztunk mi anyagi javakat, aranyunk és ezüstünk nekünk nincs, amink van azt adjuk s ez a lelki együttérzés és vigasztalás, ami minden aranynál többet ér. Különösen ki kell emelnem Webbster társunk nagy érdemeit az Önök érdekében. Mi jó egészséget, új örömet és kitartást kívánunk az új megpróbáltatásokhoz. És ezt kívánjuk az egész világ reformátusai nevében, mint hivatalos kiküldöttek. A lausannei konferencia következő üzenetét hoztam Önöknek : (Itt felolvassa a lapunk múlt számában már közölt üzenetet.) A mi küldetésünk kettős célt szolgál. Az első az, hogy bátorítsuk Önöket és lelki vigaszt nyújtsunk Önöknek. Nagyobb hatalom van Önök mellett, mint Önök ellen. Önök mellett van Isten hatalma és a mi szeretetteljes gondoskodásunk. Ha Önök egy egész éven vagy rövidebb időn át úgy összetudnak gyülekezni a hitben és szeretetben, mint ma, a segítség magától is megjönne. Küldetésünk második célja, hogy értesüléseket szerezzünk az egyházak állapotáról. Nem politikai a mi küldetésünk, mi nem vagyunk politikusok, mi az evangéliumot hirdetjük, az Istennek igéjét, mely megáll mindörökre. Testvériséget hirdetünk, az egyetemes egyház tanát, mely mindenkire vonatkozik. Nem lehetünk keresztyének, ha az evangéliumot mindenkire egyaránt nem vonatkoztatjuk. Befejezem beszédemet. Az evangéliumot sok szenvedéssel ezer éven át megőrizték Önök, talán még nagyon sokat kell szenvedniük miatta. De a jó Isten ha ilyen hősies küzdelemre hívja Önöket, bizonyára meg van a célja vele. Erősíteni akarja Önöket és a jövendő prófétáivá akarja tenni. Európát evangélizálni kell, mert nagyon rászorult. Legyenek erősek és bátrak Isten nevével és Isten segedelmével. A jó Isten áldja meg Önöket. Ezután Kiss Albert esperes üdvözölte a megye 60.000 reformátusának nevében a vendégeket, mely után a közönség felfrissült lélekkel távozott a szép ünnepélyről. A presbyteri világszövetség képviselői városunkban. Ünnepi istentisztelet a vártemplomban. Az EMKE. Közlemény jelent meg az EMKE elnökségétől, melyben a 35 éves múltra, Háromszéken kezdeményezett munkáira hivatkozva reményét fejezi ki, hogy a nemsokára meginduló új munkában is ki fogjuk venni részünket. Eddig szól a híradás s mi jóleső örömmel olvassuk, mert épen 6 esztendős hallgatást tör meg ezzel a háborúban tétlenségre kárhoztatott érdemes EMKE. Megnyugvással tölt el, hogy a magyar kultúra munkásai csak pihentek, de ébren vannak. Megindul, meg kell induljon újból a vérkeringés, az alkotó munka, mert nem lehet mindig Szahara. Oázis, élet, munka kell, becsvágya legyen mindenkinek. Az EMKE a kultúra szerszámával dolgozott eleddig s nyomán tudás és kenyér áldása fakadott. Nem tapadt ahhoz fáktalan gyűlölködés salakja." Értéktermelés igyekezete, okos és köteles szent védekezés sugallta, irányította azt mindig, mit eltiltani soha senkinek nem állhat jogában. „Viseljetek gondot mindenekről, de kiváltképen házatok népéről“. Ez a bölcs, keresztyén igazság indokolja az általános emberszeretet mellett a faj- és