Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)
1921-01-22 / 7. szám
7. szám. SZÉKELY NÉP 1921. január 22. és a hozzánk húzó tót testvérekkel való régi jó viszony őszinte ápolása. Ne engedjünk magunk közé éket verni s küzdjünk mindannyian a Felvidék autonómiájáért. A bajok fő forrását abban látom, hogy olyan emberek intézik sorsunkat, akik a magyar pszichét abszolúte nem ismerik. A cseh centralizmus nem tud vagy nem akar kigyógyulni abból a rögeszméből, hogy ez a köztársaság nemzeti állam, vagy legalább is rövidesen azzá erőszakolható. Holott Csehország tipikus nemzetiségi állam, mégpedig olyan, ahol a nemzetiségek sokkal magasabb kultúrával bírnak, semhogy azt elnyomással ki lehetne irtani. Vegyék tudomásul, akik most sorsunkat intézik, hogy az elnyomás nem szétmorzsol, hanem összekovácsol. Dr. Molnár Béla, a gálszécsi kerület volt képviselője a magyar parlamentben ezeket mondotta: — A béke ratifikálása szerintem nem sokat változtatott a mi helyzetünkön. Azelőtt is, most is számolni kellett a magyarság hosszabb időre nyúló elhelyezkedésével. A külpolitikai helyzet alakulásával függ össze a mi kérdésünk is. Sorsunk enyhítését egyelőre csak attól várhatjuk, hogy a nagy nemzetek belátják, hogy szabadságot, önrendelkezési jogot ígérni s e helyett elnyomatást és szolgaságot adni nem nem lehet. Egyelőre örülhetnénk annak is, ha a nagyhatalmak erélyesebben ellenőriznék a nemzetiségi kisebbségek részére biztosított minimális jogok respektálását és e jogok ügyvédi furfangokkal való elkobzását. Az egész cseh belpolitikában demokratikus és szocialista jelszavakkal kendőzött vad sovinizmus uralkodik. A felvidéki magyarságnak okvetlenül együtt kell működnie a tót néppárttal. Hlinka bátorsága és erélye mindenesetre tiszteletet parancsol, nem hiszem, hogy le tudnák kenyerezni és autonómia helyett fületlen pitykegombokkal kifizetni. Dr. Korláth Endre, a ruténföldi magyar pártok szövetségének elnöke a következőkép látja az elszakadt magyarság jövőjét : — A mostoha sorsra jutott felvidéki magyarság végre megtalálta önmagát. A magyar pártok szövetségre léptek, minthogy egyenként gyengéknek bizonyultak a hatalommal szemben. Ezt a szerves összefüggést meg kellett teremteni, mert e mellett a magyarság kifelé egy olyan egységet képvisel, mely tömegének súlyával nemcsak kérni, hanem követelni is tudja nemzei jogainak elismerését és érvényesítését. Hangos István szenátor a következőkép nyilatkozott: — »Segíts magadon s az Isten is megsegít“ mondás igazságaiban rejlik a magyarság jövőjének képe. Ha félretéve minden ábrándozást, magunk látunk sorsunk javításának munkájához, akkor minden ellenséges erőlködés hiábavaló lesz. Mert bízom a magyar faj kiválóságában, nívós kitartásában s erősen hiszem, hogyha sorsának intézését erős akarattal, soha sem csüggedő, pihenést nem ismerő öntudatos munkával kezébe veszi a faji életrevalóságánál fogva, újból felküzdi magát megillető helyére Szent-Iványi József, Rimaszombat képviselőjének nyilatkozata, melyet egy kassai lap útján hozott nyilvánosságra, különös érdeklődésre tarthat számot. A magyar kisebbségek helyzetében talán elsősorban a külföld viselkedése és az idegen államok közötti helyzet játszák a döntő szerepet. Magyarország történelmének az a kora, mely az Ausztriával való együttélésben múlott el, világosan bizonyítja, hogy az ausztriai elnyomó törekvések mérve és foka a külpolitikai helyzetben talált magyarázatot és sokszor a látszólag teljesen távol álló külföldi eseményekhez alkalmazkodott Magyarország sorsa. A Szlovenszkóban lakó magyarság helyzete is elsősorban a külpolitika állásától függ. Ma a cseh állam s így a pillanatnyilag uralmon levő politikai irány fenntartója az a külpolitikai helyzet, mely a kisantant létesítésével állott elő. Ennek az alakulásnak a nyivánosság számára kiadott rugója a közös ellenség, Magyarország ellen való védekezés volt. Én úgy látom, hogy ezenkívül éppen a cseh államnak a belső helyzete volt a legfőbb rugó. Meg kell gondolni azt, hogy az oroszországi gazdasági romlás okozta elégedetlenség levezetése csak a nagy hadseregen keresztül lehetséges. Ez a nagyszámú orosz haderő állandóan veszélyezteti a szomszédos államok határait. Kérdés, várjon ez a veszedelem nem kényszeríti e majd a kis antant hatalmait a minden "bizonnyal Csak képzett magyar veszedelem ellen való védekezés helyett e nagyobb veszély elleni védekezésre. Ennél a védelmi összefogásnál pedig sem Lengyelországot, sem Magyarországot mellőzni nem lehet. Ezzel egyidejűleg az idegen államokban lakó magyarság értéke, becsülete növekszik és ennek folytán jobb elbánás lesz osztályrésze. Legalább is ezt feltételezi a politikai okosság és egyenesség, mit ugyanebben az államban tapasztalni még nem állott módunkban. Az állam belső helyzetének a befolyása a magyarság itteni jövőjére teljesen másodrendű. A mi nemzeti szabadságunk úgy a nacionalista csehek, mint az úgynevezett demokraták szemében a legnagyobb veszedelmet jelenti a köztársaságra. A mi elnyomásunkra — szerintük — minden eszköz jó, mert mi ennek az államnak abszolút ellenségei vagyunk ! Nem veszik figyelembe, ha ellene is vagyunk a cseh államba való bekacsolásunknak, rendelkezünk azzal a politikai komolysággal és érettséggel, mely helyzetünk elviselésére képessé tesz. Hiszem tehát, hogy hamarosan megjavul a felvidéki magyarság helyzete. f AUGR „Kommunista arisztokrácia.“ Aki azt hitte, hogy a kommunizmus eltörölt mindenféle kiváltságot, nagyon csalódott. Csak a napokban olvastuk, hogy az orosz szovjet kormány érdemrendet akar alapítani, most pedig Lutockin orosz történettudós, egyetemi tanár egy cikkéből azt is megtudjuk, hogy kommunista arisztokrácia is van. Lutochin elmondja, hogy szovjet körökben sokkal nagyobb az osztálykülönbség és sokkal kirívóbb a bürokratikus szellem, mint volt a cári uralom idején. A kommunista arisztokráciának legnagyobb részét az asszonyok teszik, akik a cári arisztokráciának erkölcseit és szokásait újra divatba hozzák, csak az a különbség, hogy a cári arisztokrácia asszonyai grófnők és hercegnők voltak, míg a mostani arisztokrácia asszonyai brilliánsokkal teleaggatott szakácsnők és utcaseprők. A mostani rezsimnek egyik nevezetes asszonya Lukin Borbála, egy banktisztviselőnek volt szakácsnője, aki jelenleg egy legyilkolt nagyherceg palotájában lakik, ott fényes ünnepélyeket rendez, nagyszámú cselédség fölött rendelkezik és saját autójában kocsizik. Egy volt szobaleány pedig, akinek Loskov Irén a neve, szintén elkápráztatja ragyogásával a moszkvaiakat. Állandóan gyöngyökkel van diszitve és estélyeket szokott rendezni, melyekre két-háromszáz ember is hivatalos. A kommunista arisztokrácia cárnője az ismert Andrejev aszszony, aki régebben Gorkij barátnője volt, most pedig a felesége. A festett arcú, fényes ruházati és drága ékszerekkel dús fiatal asszony valóságos uralkodója Szovjetoroszországnak. Voltak azonban, akik megirigyelték dicsőségét és új csillagot fedeztek fel, amelyet a nagy költő büszke feleségének versenytársnőjévé tettek. És a csudaszép husz esztendős Grozdov Olga, a ki sem írni, sem olvasni nem tud s a kinek a szülei napszámosok voltak. A fiatal nő a Sztroganov-palotában lakik, ahol hercegi pompa veszi körül. A pétervári és moszkvai palotákért valóságos harcot folytattak egymás között a népbiztosok feleségei és barátnői. Ranzon Arthur, a Daily News levelezője, aki nagy tisztelője Leninnek és Trotzkijnak, nemrégen könyvet adott ki tapasztalatairól, amelyben erre vonatkozólag érdekes részleteket mesél. Radek népbiztos felesége panaszkodott előtte, hogy a szovjet hatóság ki akarta őt lakoltatni a Kremlből azzal az indokolással, hogy az épületet történelmi múzeummá alakítják át. Radekné kijelentette, hogy ezt nem hiszi, ellenben az igazság az, hogy Trotzkijné nem tudja neki megbocsájtani, hogy ugyanolyan szép lakása van Rodeknének, mint neki. Hasonló eset fordult elő Trotzkijné és Steklow asszony között is, mikor ez az utóbbi az egyik cári palotába akart beköltözni és mivel Trotzkijné ezt ellenezte, Steklownénak meg kellett elégedni egy olyan lakással, melyet részére egy volt kolostorban jelöltek ki. A népbiztosok feleségei szeretik a jó, kedélyes életet. Pártolják a művészeket és a színházat. Még a cári család által beszerzett bútorokkal és szőnyegekkel ékes szalonaikban szívesebben fogadjáka művészeket és művésznőket. Színelőadásokban, hangversenyekben, bálokban nincsen hiány. És ahol azelőtt a műsorokon valamelyik grófnő vagy hercegnő állott, ma ez olvasható : „Trotzkij, Gorkij, Radek népbiztos feleségének magas protektorátusa alatt“. Természetes, hogy az arisztokrácia nagyszerű életmódja irigységet váltott ki a proletariátus ama Irodalom és Művészet. Pásztortűz a címe annak az irodalmi, művészeti és társadalompolitikai hetilapnak, melynek első száma január 9-én jelent meg. Reményik Sándor a szerkesztője és a „Minerva” irodalmi és nyomdai műintézet adja ki. Vártuk ennek az irodalmi újságnak a megjelenését és tudjuk jól, hogy hétről-hétre várni fogjuk. Az első szám elolvasása után úgy éreztük, hogy a szép után vágyó lelkünkben egy nagy űrt töltött be és alapos meggondolás után megállapítottuk, hogy erre a lapra nekünk szükségünk volt és szükségünk lesz. Reményik Sándor neve már eléggé biztató volna. Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ő a jelen legjobb magyar költője. Gondolatai mélységével és a közlés szépségével nagyon is közel érezzük őt lelkünkhöz. A poéta Pásztor megérti a mi lelkünket, a mi érzéseinket és a legékesebb kincseit nekünk adja. Az első számba Beethovenről írt egy verset, amely klasszikus értékű. Dr. Erdélyi László, egyetemi tanár egy kisebb tanulmányt közöl arról, hogy az erdélyi székelység és magyarság a nagy nyugati kultúrának a Kárpátok kőövében kipróbált őre. Ezt a figyelemre méltó tanulmányt mindenkinek el kell olvasnia, hogy képet alkothassunk a történelmileg igazolt kulturhivatásunkra. Gyallay Domokos egy besenyő támadás históriáját beszéli osztályai körében, akiket ezekre a fényes ünnepélyekre nemcsak, hogy nem hívtak meg, de még be sem engedtek. agy szempár. — II. Zayzon Béla. — Mélysége mélyebb, mint az ég Békés tó tükörében, Babonás szine feketébb, Mint legsötétebb ében, Szelíd mosolya szelidebb Az ezüst holdsugárnál, Szűz pillantása szüziebb Harmatos ibolyáknál . . 1 Szeplőtlen fénye fényesebb Csillogó gyémántlapnál, Perzselő tüze tüzesebb Az izzó nyári napnál, Pillantása beszédesebb Az összes földi szóknál, Csodás titka mélységesebb A szent misztikumoknál ... Merengése varázsosabb Színes tündérmeséknél, Vidám mosolya bájosabb A tavaszébredésnél, Borongása érzékenyebb, Mint bús poéta-álom S szépsége szebb, szétszórta szebb. Mint minden e világon. . .