Székely Nép, 1930 (48. évfolyam, 1-102. szám)
1930-01-02 / 1. szám
1 szám, SZÉKELY NÉP 1930 január 1. gyon jelentős , sikerült román politikai pártokat a kisebbségi kérdés fontosságáról meggyőzni és a Magyar Pártnak súlyt és tekintélyt biztosítani. Ma nagyon jól tudják, hogy a magyarság Erdélyben a román pártok küzdelmében az egyensúlyozó szerepét tölti be és a mérleg annak a javára dől, amelyik a magyarság szimpátiáját megszerezni tudja. Az új esztendőben is az eddig folytatott felvilágosító és küzdő szerepet fogja betölteni a Magyar Párt. Egyfelől meggyőzni a román pártokat, hogy a kisebbségi kérdés megoldása az ország érdekében áll, másfelől a magyarságot megillető jogok kivívásáért minden lehetőséget felhasználni. Adja az Isten, hogy az új esztendő meghozza küzdelmeink eredményét. JDr. Keresztes Károly: százalék lesz azonban sajnos, azoknak a száma, akik mint eddig, jövőre is csak a saját énjüket, a saját érdekeiket és érvényesülésüket fogják fontosnak tartani és a közérti küzdelem hátterét csak ez fogja képezni. A közért küzdők önzetlen táborának nagyon erősnek kell lenni, hogy sokszor az önzők aknamunkájával megbirkózhassék. Ezen küzdelemnek sikerrel kell hogy járjon, de a siker csak akkor érhető el, ha az önzetlen küzdők tábora a munkát úgy osztja be, hogy mindenki csak arra vállalkozzék, amihez ért. Seki ne képzelje be magát mindenhez értővé, ha a bizalom olyan kérdésben nyilvánul meg iránta, amihez annyit ért, mint — enyhén szólva — a hajdú a harangöntéshez, önzetlenül térjen ki az elől, hárítsa a feladatot azokra, akik az illető szakmában jártasok és kellő ismerettel bírnak. A különböző szakmákba küzdeni hivatottak kiválasztását sem lehet olyanokra bízni, akik habár feltétlenül művelt és saját szakmájukban képzett emberek, de sok más előttük terra incognita. A jelek szerint kisebbségi életünkben küzdelmes lesz a bekövetkezett évtized legalább is egy része. A küzdelemben résztvenni s közös érdekünkért harcolni, minden igaz magyarnak kötelessége ; nem magyar az, aki ezt nem teszi. Küzdjünk tehát mindnyájan, felosztva a munkát ahhoz értés szerint. Mert munkánkat csak akkor fogja sikerkoronázni, ha mindenki arra vállalkozik, amihez ért és a túlbuzgók nem fogják a munkát elrontani. M. 1930. A huszadik század harmincas éveibe lépünk a mai nappal, új decemnárium kezdődik, amelyik vájjon küzdelmesebb lesz-e, mint a lepergett tíz év ? Leszünk sokan, akik nem fogák végigküzdhetni e tizedet, mert ezbe a természet rendje szerint költözünk egy jobb hazába, az tök pihenésre, hol nem érnek ,nkit méltatlan meghurcoltatások és sérelmek. De lesznek sokan, akik végig harcolják ezt a tíz évet is, küzdve a közért, az emberiség boldogulásáért és előrehaladásáért, nagyautója, amíg egy kapu előtt megállunk. A portás, ki a zárt ajtók mögé beenged, jól ismeri tagjait, nekem pedig meghívómat, mit pár napja postázták kell fölmutatnom, amivel igazolhatom is magam. Miután a ruhatárban elhelyeztük kabátaink, fölnyíli a káprázatosan díszes terem ajtaja, ahol már mindenki egyesületi diszben van. Ugyan s mindenkinek egy speciális egyesületi tréfás neve van, ami az illető egyéniségét, komikumát, mesterségét latinos hangzással egybefoglalja. Ez a „király“ által adományozott név aztán a legdíszesebb színes sapkába és selyemválszalagba bele van hímezve, ami aztán igen dekoratív külsőt kölcsönöz az egész társaságnak. Valóban egy egész más világ szökken elénk. Én egy névnélküli vendégsapkát kapok, amit aztán egész este viselni kell. A bejáratnál az egyesület kulturművészi- és szellemesség világtató célját kifejező hatalmas méretű freskó előtt minden belépőnek meg kell hajolni, keleties mozdulatot téve, amire minden belépőt előre kioktatnak. Tekintettel, hogy a kérdéses festmény kiváló művészi alkotás volt, valóban megérdemelte leborulni előtte. A pálmákkal és trónusszerűen bíborral körülvett kép után két asztalsor mellett mindenki elfoglalja a megszokott helyét. Mellém az egyesület egyetlen festőművész tagja kerül, míg másik oldalt kísérőm. A terem végén áll emelvényen a fejedelmek és király asztala. Jobboldalt díszes templomi katedrához hasonló szónoki hely, ahonnan a legszellemesebb ódák, fölolvasások, viták szoktak elhangzani. Nem messze egy kitűnő hangversenyzongora, ősi német hangszerek, a falon köröskörül különféle államok, német városok színes germán címerei, zászlai minden tenyérnyi helyet betöltenek. Az asztalok mögötti állványon fejmagasságban pedig száz és száz ötvösművel díszített 8örö3kancsó, vívóeszközök, emléktárgyak társaságában sorakozik teremhosszat. A különleges világításban valami olyan páratlan harmónia tölti be az egész környezetet, ami valóban el tudja hitetni, hogy egy középkori fejedelem különc társaságába pottyantunk. Ki gondol itt autóra, pénzre, háborúra ... A megválasztott király aztán jelt ad udvarnagyénak a vita megnyitására, mikor az egyesület indulója tökéletes énekkari összhangban fölhangzik. Egyszerre előkerünek a hatalmas söröspoharak (talán a föld álél) amiben frissen pezseg a legpompásabb tiltott és hamisítatlan bajor Bőr. (Folytatása következik.) : Chlopiczky divánpárna kiállítása. Kellemes meglepetésben ré- s szesített bennünket a ref. kollégium rajztermében Chlopiczky József és neje kézimunka kiállítása. Valami alig megmagyaráz- ható belső értékük van e szemre ■ is szép és ízléses, gondos kidolgozású műveknek. A titkos, sőt tudatalatti intuitió lelki szemeink elé hozza a művész régi hazáját, nemzete múltját, családi trakcióit. Minden műve egy-egy régi, nagy nemzeti esemény, szóval soha el nem mondott, rég elmúltnak hitt, csupán a lelke mélyén öröklött emléke. Minden munkája ornamentális. Ez ornamentumok egyetlen ismert stílushoz sem hasonlítanak, mindeniket maga Chlopiczky találta fel, gondolkozás, tépelődés nélkül, lelkéből fakadóan. Colopiczky gyegyszerész s nem tanulta sehol a művészetet, ennek sem doktrínáit, sem pedig kifejezés módját és technikáiét. Mindezt magából merítette. Bár rég elszármazott ősei hazájából, í nyelvében, érzéseiben magyarrá lett, mégis erősen lengyel izlésüek művei. Nekem a 2. számú tetszik alegjobban, melyen a sajátos lengyel renaissance ízlés muzsikáját érzem, bár a jellegzetes, diszttőrpotívumok nem fedezhe-| I tők rajta fel. Közepén a lengyel | 'sas tudatalatti, titkos érzékelte- téséve! a régi lengyel nemzeti, sorsnak talán szebb, szivrehatóbb | csak a kiválasztottak által meg- j , értett illusztrálását el sem tudom! j képzelni. A nagy, lengyel steppén a jó lemenő nap előtt elvonuló sötét ■ jelleget érezünk a 11. számú] párna motívumában. Másokban egy-egy régi vigasság elcsende- sedett emléke kapja meg a figyel-mes szemlélőt. A 6. számú párnának ornameptéciója a nagy len- gyel síkságot juttatja eszünkbe, a lemenő napot, távoli lovasokat, árnyékaik hosszan az előtérbe nyúlnak. Mindenikben van valami gondolatokat, érzéseket ébresztő — valami, mely úgy van ábrázolva, mint a zenében. A színek elmetönző pasztelszerve , sikán erősebb a kolorit muzsikája s ezért oroszos hatsten; ezekben kevésbé tudtam gyönyörködni, bár tagadhatatlanul artisztikusak. Szemet gyönyörködtető motívumaik mögül hiányzik a belső érzés. Bár egyszerű között nyilt meg a lezése, összeállítása ió ízlésre valló. A műtárgyai vak, úgy hogy minden lasági állapotunk. IRODAL A jóság jutat. Mesék. Irta: Gál Lajosné, Tiz képpel. Kolozsvár. Minerva könyviadó vállalat 1930 92 lap. Tizennégy egyszerű mese összekötve egy csokorba. Mesék a jóságról, a mai önző, rideg világban s bennük csupa boldogság csupa derű. Egyszerű tör-ténetkék, egyszerűen elbeszélve úgy, ahogyan egy szerető édesanya szokott mesélni a gyermekeinek. Mesék a gyermekeknek gyermekekről, akik tündérré változnak és tündérekről, akik gyermekekké lesznek, hogy eljöhessenek Tündéror- szágból földi testvéreik közé, megjutalmazni a jókat és megbüntetni a rosszakat. Mindenikben győz a jóság, ahogy ez a mesékben általában történni szokott. D Mesék, amelyek oly tiszták, mint ■ a harmat a világon és mint a könnycsepp a kis buksiszemekben. Tj* Mesék, melyeknek országa Tün- “ dérország — ott a gyermekszobában ; világa tündérvilág — az ártatlan gyermeki lélekben ; hőseik Pisták és Erzsikék, tündérkirálynék és ki* tündérkék, Rósakirálynő és Kardvirág * lovag, dalosmadarak és rezgőnáriak. Jt Ha kislány olvassa őket, ott vian lelke e mesékben , és az szeme a fekete •r‘~ lányának I**' , -ről. „Ha ott van az pénztár R.-T.-nak. Háromszé Sft. Gheorghe—Sepsiszentgyörgy, Bulev. Regele Ferdinand No. 4. szám alatti bor pincéjében &lls.n.d.can fea.plia.t0l3: kitűnő xamatu erdélyi ASZTALI és fajborok um.: Rizling, Leányka, Som, Szürkebarát, Muskotály, Burgundi, Carbonet stb. 1928. és régebbi évjáratokból, hordókban vagy palackozva. Lerakatok: Ferencz Lajos, Dézsi János, Ureczky Sámuel és Nagy István urak üzleteiben. Az eredeti töltésű palackok a dugón keresztül fektetett védőpapírszalaggal vannak leragasztva. "US8 Minden fogyasztó kérjen sértetlen papírszalaggal ellátott palackot.