Székely Nép, 1943. október-december (61. évfolyam, 222-296. szám)

1943-10-01 / 222. szám

1943 OKTÓBER 1 HOGYAN LESZ CSÁKI BÍRÓ LÁNYÁBÓL csíki borka tánca a magyar filmgyártás hiénáinak nagyobb dicsőségére — Levél a szerkesztőhöz — Kedves Barátom! Nem csekély érdeklődéssel olvadtam a „Székely Nép“ szeptember 26-i vasárnapi számában a „Csodálatos filmalkotás készül egy székely balladából“ című cikkeit Nacsi Dániel tollából Nem hittem, hogy megtörténhetik és ime, mégis megtörténik, hogy szemem láttára, fényes nappal olyan lelkaiszm,eretle, kilehet egy embert fosztani jogos szellemi tulajdonából, ahogyan engem, készülnek kiforgatni a „csodálatos filmalkotás" értelmi szerzői. „Csáki bíró lánya“ cintíi kálotatzegi népballadából dramatizált népi játékomat szmrdl-szinre láthatta 1935 és 1936 években valamennyi székeny város színházbajáró közönsége. Marosvásárhelytől Szászrégenen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen át egészen Brassóig. De ismerni több mint ötve előadásból és 4 magyar rádió közvetítéséből az egész ország minden rendű és rangú népe. Könyvalakban hét kiadásban látott napvilágot, tehát bárki ellenőrizheti, hogy a most nagy garral beharangozott „Csiki Borka tánca“ érzed, hogy még a cím hangzásbeli lejtése, muzsikája is azonos. Már meséjéből kiolvashatóan vakmerő Plágium. Mielőtt jó székely olvasóid elgyönyörködnének abban, hogy a magyar filmügyeket intéző legfelsőbb fórum külön leiratban dicsérte meg a munkát és azt nemzeti érdekű és értékű alkotásnak osztályozta s hogy a filmben a tiszta, irodalmi székely kiejtés fog érvényesülni, hadd olvasok el az idemellékelt levelet is. Kéritek, ha csak egy mód van rá, közöljd szó szerint. Hadd ismerkedjék meg a gyanútlan mozilátogató közönség filmgyártásunk rákos képződményeivel, a lelkes filmgyártóról, a korrekt filmszövegíróval és kapcsolt részeikkel. A levelet annál inkább közölheted, mert ajánlottan és mellékletekkel felszerelten, az Országos Nemzeti Filmbizottsághoz, mint a magyar filmügyeket intéző legfőbb fórumhoz, orrnak eredetijét a mai napon eljuttattam. Tekintsd a közlést közügynek, histen a közízlést és a jogbiztonságba vetett közhitet ingatja meg az ilyen kjárás és fogadd érte hálás köszönetét régi jó hívednek Kolozsvár, 1943. szeptember hó 28-án SZENTIMREI JENŐNEK íme Szentimrei Jenő levele az Országos Nemzeti Filmbizottság főtitkárához: «Méltóságos Dr. Balogh László urna£, kat ciszteri tanácsos, az Országos Nemzeti Filmbizottság főtitkára Budapest M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium . évi május hó utolsó napjaiban ?Ózdi Kovács Antal budapesti, IX. ^kapu-utca 1/A. III. 1. alatti lakos, “°Pviseletemben filmvázlatot terjesetne az ONIF-hoz, melyet Csáki bíró If ya című dramatizált népballadám- 2 magam írtam. Nevezettnek, Szi- 7®^ Gyula úr, a Nemzeti Színház rendezője ajánlatára adtam erre ? ,*•) alatt egyszerű másolatban ide J/f^kelt megbízást, mely egy később rájövő részletes szerződéstől feltétel^ten, a darab megfilmesítésének jo- és három hónap időtartamra reá *'*házza. Méltóságod a Csáki bíró lányainak 1941. őszén, Budapesten lezajlott bemutatója alkalmával személyesen is meggyőződött a műben és annak hamisítatlan népi levegőjű előadásában kifejezésre jutott művészi és magyar értékéről. Megismerhette az akkori hírlapi beszámolókból, mennyi küzdelem, fáradozás és milyen súlyos anyagi áldozatok árán jutott el a darab és az együttes a budapesti bemutatóig, melyet a bukaresti román hatóságok öt év alatt háromszor hiúsítottak meg a legperfidebb módszerekkel Érthetőnek fogja találni, mennyire szívemhez nőtt művem további sorsa és milyen felfokozott becsvággyal néztem a megfilmesítés elé, mely a már bevált hatásokat még felerősíti és a film természeténél fogva lehetőséget kínál arra, hogy erdélyi magyar népünk életét, mély lelki kultúráját, első kézből gyűjtött népművészeti értékeit esetleg külföldi változatokban is közkinccsé tehessük. Kézdi Kovács Antalt korábban hírből sem ismertem. Szilassy Gyula úr ajánlata szolgált nekem biztosítékul, hogy valóban megfelelő ember kezébe teszem le darabom megfilmesítését, ki bizalmammal semmi körülmények között visszaélni nem fog. Kézdi Kovács Antal megküldte másolatban az ONF-hoz benyújtott előterjesztését, mely csak megerősített művem értékeibe vetett hitemben. „Ez a ténylegesen mélyenszántó, hamisítatlan eredetiségében magyar népköltési és népzenei gyűjtésben gyökerező kalotaszegi ballada filmnek átírva nemcsak idehaza, hanem külföldön is reprezentatív alkotása lesz nemzeti filmgyártásunknak“ — írja többek között. Feltételezhettem tehát teljes joggal, hogy a mű hamisítatlan eredetiségén, környezetén, népköltészeti és népzenei anyagán megbízottamnak nincs szándékában változtatni, lérvén mindezek lényegi kellékei a mű által elérhető művészi hatások sorozatának. Kézdi Kovács Antal tehát az én írói hitelemre támaszkodva, az általam megírt szövegvázlat felhasználásával nyerte ki a megfilmesítéshez az ONF hozzájárulását, ezzel szerzett iparengedélyt a gyártásra, műtermet és nyersanyagot a fiam kivitelezésére. Csak mindezek biztosítása után, f. évi július 17-én utazott le hozzám harmadmagával Sztánára, a további rész-letek megtárgyalása végett. Társaságában voltak: galántai Balog István rendező és egy Bodoay Dezső dr nevű, miniszteri titkárnak bemutatott úr, kiről a későbbiek folyamán kiderült, hogy technikai, illetve művészi tanácsadó címmel a gyártásban is érdekelt és Kézdi Kovács szerint ő volt arra hivatva, hogy az elkészítendő forgatókönyvet az ONF-ban, mint annak titkára, rövid pár nap alattkeresztülnyomja“. A három úr arra hivatkozva, hogy a Kőrösfőn az időtájt készülő Kalotaszegi Madonna c. film az én darabom környezeti és népi érdekességeit, sőt egyes figuráit is egyszerűen átvette, művem olyan átdolgozásához ragaszkodott, mely annak művészi egységét és összhangját teljesen tönkretette volna. Ezért velük mindennemű további tárgyalást megszakítottam. Ugyancsak egyszerű másolatban b.) alatt idemellékelt ajánlott levélben pedig Kézdi Kovács Antaltól a megfilmesítési jog átruházását 1943. augusztus 7-i kelettel visszavontam. Fentnevezett három úr már a tár- gyalások utolsó napján pedzette, hogy a Csáki bíró lányában felhasznált népballada tulajdonképpen, közkincs, tehát engem szerzői jogaimban károsodás nem is érhetne, ha ők személyem és művem teljes kikapcsolásával csupán a balladából dolgoztatnának ki forgatókönyvet Ezt azonban ők, mint mondták, „Szentimrei Jenővel szemben sohasem fogják megtenni“. Erre csak annyi megjegyzésem volt, hogy elsősorban talán önmaguknak tartoznak erényivel, mert az embernek csak egy becsülete van. Mindezek után tudomásomra jutott, hogy a három úr forgatókönyvet készíttet a ballada felhasználásával és a darab színhelyét Csik megyébe helyezi et. Ez ellen emeltem óvást jóelőre Kézdi Kovács Antalhoz írott levelemben, melyre c. alatt mellékelt válaszában maga beismeri, hogy a balladát igenis fel fogja használni és ezek után még az „erdélyiek bizalmatlanságának“ számlájára írja a „pesti magyarokkal“ szemben, hogy én vele minden tárgyalást megszüntettem. A Sepsiszentgyörgyön megjelenő „Székely Nép“ c. napilap f. hó 271 .számában elképzelhető érdeklődéssel olvastam a d.) alatt idemellékelt cikket, mely „egy székely balladából készülő csodálatos filmalkotást“ harangoz be. A cikk a készülő film meséjét is közli, melyből Méltóságod első olvasásra megállapíthatja, hogy a szerzői jogbitorlás tipiális esetével állunk szemben Bizony nemcsak a ballada van itt felhasználva, hanem egész sor olyan momentum is, mely már herb gyűjtött népköltési anyag, hanem kizárólag az én írói leleményem szülötte. Kötelességszerűen hozom ezt tudomására Méltóságodnak, mint az ONB, főtitkárának, mely kivitelezésre az általam készített filmvázlat alapján adott engedélyt Kézdi Kovács Antalnak. Védelmet kérek ezzel az úgy látszik mindenre elszánt emberrel szemben, mielőtt az ügyet bírói útra terelném és ezzel a magyar filmgyártás jórzlzének újabb kárára, a botránypörök számát egy újabb, messzehangzó esettel szaporítanám. Kérem, fogadja Méltóságod megkülömböztetett tiszteletem kifejezését: Sztánám, 1943. szept. 27-én. Szentimrei Jenő A beesések szerint is Évi 5-6 millió pengőt veszit a székelység a gyantaipar szervezetlensége miatt Míg külföldről fedezzük szükségletünket, minden egyes kivágott fenyőfa megsemmisülésbe viszi a benne levő nyersgyantát Bogoz, szept. 30. Az 1942. április 30-án megjelent 2620—1942. sz. M. E. rendelet elrendelte a fenyőgyarata kötelező gyűjtését Több alkalommal érdeklődtünk ennek a rendeletnek a székelyföldi végrehajtása iránt. Megtudtuk, hogy noha többször is megkísérelték a rendelet végrehajtását, de komoly eredményre még nem jutottak. A kísérletezések nem voltak éppen eredménytelenek, de erőteljes kifejlődésnek még sehol semmi nyoma. A fenyőgyanta gyűjtésének két akadályáról hallani Az egyik az, hogy a nyensgyanta — székely nevén fenyőszurok — gyűjtése a most megengedett keretiek között még alanyit sem jövedelmez, mint az egyszerű napszámos munka. A másik akadály az, hogy a székely ezzel a „mesterséggel“ még nem barátkozott meg s a rendszeres csapolással végzett gyűjtést még nem ismerni Ezt a két akadályt ajánlatos alaposabb vizsgálat alá venni. .Járni. Az élelmezés is nehézségeiket okoz, ha nem intézményes az ellátás. Ezért az erdőtulajdonos a nyersgyantát a maga szempontjából teljesen értéktelennek tartja. A fakitermelés is eléggé súlyos akadályokba ütközik.. A gyanta háttérbe szorul, igyekeznek elfogadható okot találni arra, hogy a gyűjtéskötelezettség alól felmentést kapjanak. De továbbteremtve, a kapart gyantára nem is építhető fel komoly gyantaipar. Kaparás esetén az a veszély fenyeget, hogy rövidesen kifogyunk a nyersanyagból, vagy ha a munkás keményebben nyúl hozzá a fához, és teljesen lefaragja a kiszűrődött gyantát, akkor új sebet ejt a fán , az már a faállomány kárára történik. A fáikat az a veszély fenyegeti, hogy nyalt sebbel telelnek ki s ebben az esetben a beseb alatti rész megvörösödik, elpusztul. A kaparásos gyantagyüjtés mégis elsősorban azon bukik el, hogy a beváltási ár még rendes napszámhoz sem juttatja hozzá a gyűjtőt. Munkást is nehéz találni, mert a gyantakaparás nem gondolt kellemetlenségekkel jár. A száraz nyersgyanta kaparáskor pattogják, porzik, a vesedolgozó pár óra leforgás alatt — hacsak különös szerszáma nincs hozzá — „olyan ragacsos. Miért nem fizetődik ki a kaparással való gyantagyűjtés? A terrt említett rendelet a kaparás és csapolás útján való gyűjtést írja elő. A kaparással végzett gyűjtés nem kíván valami nagy szaktudást. Ebben az esetben ugyanis csak arról van szó, hogy a fenyőfákon keletkezett, a természet által okozott sérülések elzárására a fenyőfa szurkot, nyersgyantát bocsát ki magából a az így összegyűlt szurokcsomókat kellene a munkásoknak lekaparnotok. Ezt minden, szaktudás nélkül elvégezhetné minden, erdőtulajdonos. Az erdőbirtokosok — eny ,hén szólva — nem lelkesednek ezért a kötelező munkáért. Érdeklődésünkre őszintén meg is mondják ennek az okát. Az összegyűjtött, a nyersgyantát a fenti rendeletben kijelölt központi szerv 150 pengőért veszi át métermázsánként. Ez azt jelenti, hogy egy napszámosnak, vagy az erdőtulajdonosnak napi 6 kg. szurkot kellene összegyűjtenie, hogy legalább tisztességes napszámot keressen. Azt azonban tudjuk, hogy havasi munkára nem lehet napi 5—6 pengőért napszámost talái .