Székely Szó, 1942. január-március (2. évfolyam, 1-73. szám)

1942-01-01 / 1. szám

1942 január 1. M 8 * SZÉKELY SZÓ Magyar* ujesztendő Hatszázezer székely — magyar boldog ujesztendeje nemcsak en­nek az ősi földnek, a Székelyföld­nek, nemcsak Erdélynek, hanem egész Magyarországnak a jöven­dőjét jelenti. Nem közömbös tehát, hogyan sáfárkodunk a reánkbi­­zottakkal, hogyan alapozzuk meg a négy székely vármegye fejlődé­sének útját az elkövetkezendő esz­tendőkre s talán a második ezer­évre. Rettenetes felelősség nehe­zedik erre a nemzedékre. Minden apró részlet fontos, semmi sem mellékes itt, minden kis láncszem magában hordozza a messze jö­vendő terhét és határtalan felelős­ségét. Amikor tehát boldog új esz­­tendőt kívánunk minden magyar­nak és különös nyomatékkal emel­jük ki a székely nép végleges hoz­záillesztését a magyar életritmus­hoz, tisztában vagyunk a szavak horderejével és véres komolysá­gával. A Székelyföld jobb jöven­dője, és a székely nép felemelése nem partikuláris érdek, hanem Ma­gyarország felvirágoztatásának zá­loga és a magyar sors jobbrafor­­dulásának biztosítéka. Magyarország tehát nemcsak fajtestvérei iránt érzett rokonszenv­­ből érdeklődik a székelység jogos kívánságai felől, hanem jól fel­fogott, országos érdekből kutatja, mit kiván a székely nemzet ? Nem sokat kiván. Ez a nép megszokta a szenvedést, a verejtékező mun­kát, századok tanítása érttette meg vele, hogy semmit sem kaphat ingyen és nem is akar semmit ingyen kapni. Olyan szerények vagyunk a közös érdekek meg­vonásánál. A valóság az, hogy Európa keletén, Magyarország dél­keleti csücskében ez az életerős színmagyar törzs a mostoha geográfiai viszonyok között évszá­zadok óta nehéz harcot folytat életéért és magyarságáért. Ebben az életharcban sohasem tántoro­­dott el egy jottányit sem, kardot forgatott, amikor a haza így ki­vonta tőle, ásót, kapát, ekét mé­­lyesztett a földbe, hogy megke­resse a sovány kenyeret, mert szűkös, puszta élete egyúttal azt is jelentette, hogy Magyarország­nak ez a része magyar maradhat. Hogyha a keserves munka nem volt elég a legszerényebb megél­hetéshez, akkor vándorútra kelt, elment a Balkánra, ha kellett, el­ment a tengerentúlra, de csak azért, hogy a családja otthon ma­radhasson. Minden székely kiállhatatlan lángolással, rajongóén szereti a szülőföldjét és ha mégis ott hagyta, áldozat volt ez tőle, a legnagyobb áldozat, amit hozhatott. Kuporga­tott az idegenben, a szájétól vonta meg a falatot, hogy keresetének nagyobb részét hazaküldhesse az otthon csipogó apróságainak. Volt, akihez kegyelmes volt a sors és megroggyant inakkal, öregségére hazatérhetett, de hányan voltak olyanok, akik elestek a kegyetlen életharcban. De azzal a nyugodt érzéssel hunyták le fáradt szemü­ket, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, az élet távoli harcterein szülőföldjükön maradt hozzátarto­zóikért véreztek el. De ez a foly­ton megújuló, áldozatos küzdelem csak éppen arra volt jó, tartani lehetett a szülőföld frontját, a Székelyföld nem néptelenedett el de lakosságának száma nem foko­zódhatott olyan mértékben, ahogy ez az erőtől duzzadó, székely törzstől elvárható lett volna. Ez a szakadatlan életharc okozta, hogy a székelység nem tudta benépe­síteni egész Erdélyt, pedig ez volt százados hivatásunk és nem raj­tunk múlt, hogy ezt a gyönyörű feladatot el nem végezhettük. Mit kíván tehát a székely nép? Hogy ne kelljen vándorútra kelnie, ne kelljen itj meg új rajokat ki­­bocsátania, amikor nem népfeles­­legről van szó, éppen ellenkező­leg arról, hogy minden székely megtalálja a helyét és boldogulá­sát a hazai rögökön. Termőföl­dünk szegény és a legkitartóbb munka sem elég hatszázezer vagy még sokkal több székely táplálá­sához. A Székelyföldnek mesés kincsei vannak a sziklák rejtett kincstáraiban, csak fel kell kutatni Az ősrengetegek sok tízezer em­bernek adhatnak munkaalkalmat, hogyha a tőke kormányozható jó­akarata megengedi. Nőjenek ki a földből varázsütésre a fürészüze IIIIIIIIIIIIIIIIIIÍII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII........IIIIIIIIIIIIII11IIIIIIIIIIIIIIIIIIII.......... mek, papírgyárak, nagy érctelepek, bányaművek. És sisteregve jelent­keznek szolgálatra a gázmezők is, hogy hatalmas gyárvállalatokat lássanak el olcsó hajtóerővel. Mit kíván a székely nemzet ? Itthoni kenyeret, korántsem bősé­get, hanem tisztes megélhetést. De éppen azért, mert nagyon sze­gények vagyunk, a segítő kézre szükségünk van. Így lesz a hat­százezerből egymillió, aztán né­hány évtized alatt talán kétmillió, így tudjuk a székelyekkel elárasz­tani Erdély áldást öntő humuszát, így tudjuk a magyar Erdélyen ke­resztül megerősíteni az egész ma­gyar fajt, így alapozhatjuk meg az egységes, boldog Magyarorszá­got Amit a magyar kormány jó érzékkel, áldozatkészséggel meg­kezdett, folytatnunk és határozott irányban a beteljesedés felé kell vinnünk a most kezdődő évben. Ebben a reményben kívánunk boldog új esztendőt székely né­pünknek és az egész magyarság­nak. 417 pengőbe került egy szülés Marosvásárhelyen! Várhatjuk-e a népszaporulat fellendülését, ha nem rendezik az orvosi tiszteletdíjakat Marosvásárhely, december 31 Rengeteg szó hangzik el a szé­kelység népegészségügyi, család­­védelmi, gyermek- és csecsemő­­védelmi kérdéseivel kapcsolato­san, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a székely népet, a magyarságnak ezt az egyik leg­értékesebb fajtáját fölemeljük, számban, értékben és életképes­ségben gyarapítsuk. Az európa­­szerte megindult telepítési moz­galmakkal kapcsolatosan nem egyszer hallottunk mér olyan lel­kes kijelentéseket, hogy a szé­­kelységnél mutatkozó természetes szaporulati felesleget szét kellene szórni az egész ország területén, mert mindenhol új életet, új len­dületet teremtenének, ahol meg­jelennek és nem kellene tartani az egykétől és más nemzetsor­vasztó népbetegségek további ter­jedésétől Nem kétséges tehát, hogy ezek­nek a kérdéseknek központjában a székely kereteken túlmenőleg egyetemes nemzeti alapfontosság­gal jelentkezik a székely szapo­­raság és székely termékenység kérdése. Ha ennek az ügynek gyakorlati oldalát nézzük, sajná­latosan kell tapasztalnunk, hogy a jelenlegi helyzet nagyon is ag­gasztó. Olyan tünetekre kell fel­hívnunk a figyelmet amelyeknek gyógyítása nem szenvedhet kése­delmet addig sem, amíg törvé­nyes intézkedésekkel megoldják a velük kapcsolatos kérdéseket. A falvakon nincs kellő számú és megfelelő képzettségű bába, aki a szülészetnél annyira fontos segítő kezet nyújtana. Nincs or­vos a székelyföldi falvakban, a körorvosok száma is aránylag csekély s létesített kevésszámú körorvosi állásban is túlságosan gyakran változnak az orvosok, mihelyt jobb elhelyezkedési lehe­tőség nyílik. Ez a körülmény mu­tatja, hogy egy részük nem a reá­váró hivatás felismerése révén jött a Székelyföldre, hanem egy­szerű hivatalnak tekinti állását. Eifoxathatatlan orvosi m­­ám­­a A Székelyföld városaiban van orvos, de meg kell vallanunk, igen sok panasz és kívánalom hangzik el velük szemben. Leg­utóbb szomorú esetre hívták fel figyelmünket. Az esetet vélemé­nyünk szerint nemcsak székely, de egyetemes magyar érdekből is szóvá kell tennünk, hogy a hely­zeten való segítés útját egyen­gessük. Egy marosvásárhelyi úri­­nő saját lakásán, tehát nem kór ♦ TfcLthOn: 60. Január 1 én újévkor 11—3—6—7 és 9 órakor vidám, változa­tos, szenzációs újévi műsor a legbriliánsabb magyar vígjáték. A szerelem nem szégyen 2 órás falrengető nevetés, erről gondoskodnak ez­ért garantálják:­­ TOLNAY KLÁRI—JÁVOR PÁL—MÁLY GERÖ­GOZÓN stb. stb. Tekintettel az óriási érdeklődésre, jegyelővétel egész napon át. Jegyrendelések telefonon is 60-as sámán. Jön! Fűszer és csemege Jön! Szörényi Éva, Jávor Pál, Somlay Artúr / T­F9B1HYI László textil nagy­­helytettése Kolozsvár Delit Ferenc utca Ifi. házban a napokban gyermeket szült egy helybeli székely nőor­vos asszisztálása mellett. Az or­vos a szülés levezetéséért 41­0 pengős számlát terjesztett be az egyszerű hivatalnok-családnak. Minden számítás szerint ez a számla olyan magas, hogy mél­tán váltotta ki a tisztviselő család legnagyobb megdöbbenését. An­nál ,is inkább, mert egy másik ugyancsak marosvásárhelyi tiszt­viselő felesége, Budapest egyik legelőkelőbb klinikáján a legelső tanársegéd asszisztálása mellett, műtét igénybevételével a fennti összegnek felét, pontosan 210 pengőt fizetett a szülés levezeté­séért. Ebbe a 210 pengőbe bele volt számítva a 11 napi klinikai lakás, ellátás, ápolás, műtét, in­jekciós anyag az összes egyéb orvosszerekkel együtt még a bor­ravaló is. Foglalkoznunk kellett ezzel a kiáltó esettel, mert ez vélemé­nyünk szerint nem magán­ügy. Helyes és célravezető megoldás csak egyféleképpen lehetséges : ha a szülések levezetését állmo­­sítják és díjtalanná teszik Hogy ne kelljen a székely anyáknak az orvost elkerülniük és előre nem látható veszedelmeknek tenni ki magukat, amikor legszentebb anyai hivatásukat teljesítik fajuk­kal és hazájukkal szemben. Olvassa és terjessze a „Székely Szó“-t

Next