Székely Szó, 1942. április-június (2. évfolyam, 74-145. szám)

1942-04-01 / 74. szám

1942 április 1­3 Tizenhatezer facsemete gazdát keres Írta: BÖZÖDI GYÖRGY A székely gazdát általában úgy ismerjük, mint a józan gondolko­zás, a gyakorlatiasság és élelmes­ség mintaképét. A székely nép rá is szolgáit arra, hogy ezek a jel­zők megillessék, mert silány, me­zőgazdaságra nagyrészt alkalmat­lan földjen bámulatos erőfeszítés­sel és kitartással dolgozik és va­lósággal kierőszakolja a termést. Kitartással helytáll a székely gazda, amikor a régi, megszokott gazdál­kodási mesgyéjén halad, de saj­nos annál nehezebben vállalkozik arra, hogy új termelési ágakat és uj módszereket vezessen be gaz­dálkodásába. Mi sem bizonyítja azt jobban, mint a gyümölcstermelés székely­földi helyzete. A székely falvak­ban csak a legritkább esetben lát­hatunk gondozott gyümölcsös ker­tet és az is legtöbbször a papé, tanítóé, gyógyszerészé, vagy föld­­birtokosé. A kisgazda nagynéhű, de sohasem rendszeresen üitet egy-két fát a kertjébe, többnyire az ügynökök rábeszélésére, de ezzel aztán el is van vitetve a gyümölcskertészete, a többit az istenre bízza. Szilvafát egyáltalá­ban nem is ültet, hanem meg­hagyja a gyökérhajtásokat. Ezek szeszélyesen burjánzanak fel, ezen van olyan elvadult őserdei képe a kisgazda gyümölcsöskertjének. Az élelmesebbek meg csak vállal­koznak rá, hogy a száraz ágakat levágják, de permetezésről, her­nyózásról hallani sem akarnak. Pedig a közgazdászok és geoló­gusok egyhangúlag megállapították, hogy a székelyföld talaja és ég­hajlata a gyümölcstermelésre a legalkalmasabb. Csík és Gyergyó kivételével a Székelyföld Európa legjobb gyümölcstermő vidékei közé tartozik, csak persze­­ ter­melni kellene a gyümölcsöt, mert magától ez sem terem meg. Megdöbbenéssel halljuk most, hogy a gyümölcsfa- kérdésben mi­lyen a székelyföldi helyzet. Ahe­lyett, hogy gazdáink gyümölcsfát ültetnének és ha kell, messzi vi­dékről is megrendelnék az oltová­­nyokat, a székelyföldi faiskolák csemetéinek nem kerül gazdája. Amíg ezer és ezer hold föld várja itthon, hogy beültessék, a székely­földi faiskolák csemetéit a rossz közlekedési viszonyok ellenére is az anyaországba szállítják vagon­tételekben. Hogy a legkézenfek­vőbb példánál maradjunk: a ma­rosvásárhelyi gazdasági kirendelt­ség faiskolájában ez év tavaszán mintegy harmincötezer alma, körte, barack, szilva, cseresznye és dió csemete várta a székely gazdákat, hogy széthordjék és elültessék a falvakban. Vasario azonban nem jelentkezett és az EMGE, hogy a csemeték a nyakán ne maradja­nak, illetve ne vénüljenek, kény­telen volt az anyaországi csemete kereskedőknek eladni 16 ezer da­rabot. Még mindig maradt azon­ban 16 ezer csemete. Ezen a ta­vaszon ki kellene árusítani, de igénylők hiányában a jelek sze­rint ezt is kénytelen lesz eladni az anyaországba. Pedig szinte hi­hetetlenül olcsók ezek az oltová­nyok, az áruk 80 fillér és 1 pengő 20 fillér között váltakozik fajtán­­ként A székely gazdák figyelmét föl kell ébressze ez a tény. Minden magyarázat nélkül meg kell érte­niük, hogyha a kitűnő alföldi ta­lajon, az asztallap simaságú Al­­földön kifizetőbb a gyümölcster­melés a gabonatermelésnél akkor az erdélyi hegyoldalakban — ha ezek gabonatermelésre csak kény­szerből alkalmasak, — még sok­kalta kifizetőbbnek kell lennie Arról is meggyőződhetett minden gazda, hogy az elmúlt évben a gyümölcs ára olyan magas volt, hogy egy jól termő almafa többet jövedelmezett, mint egy hold föld Az alföldi gazdák régen meggyő­ződtek erről, Kecskemét és Nagy­körös híres gyümölcstermelése a bizonyság erre Azon a vidéken valóságos paradicsomkertet vará­zsoltak a szorgalmas alföldi gaz­dák : barackjuk, almájuk és körté­jük külföldön is mindenfelé is­meri, emellett a nem értékesíthető részt kitűnő pálinkának főzik ki. A Székelyföldre is annyi gyü­mölcsmegrendelés érkezik évente, hogy a kereskedők még huszad­részét sem tudják kielégíteni. De meg kell említenünk azt is, hogy a kecskemét környéki hírneves gyü­mölcstermelést ugyanazok a kö­rülmények hívták létre, amilyenek a Székelyföldön fennállnak A ke­vés birtokkal rendelkező kisgaz­dák ugyanis mezőgazdasággá­ nem tudták megélhetésüket biztosítani, ezért kellett belterjes gazdálkodás­hoz folyamodniuk és a legered­ményesebbnek a gyümölcsterme­­lés mutatkozott. A néhány évvel ezelőtti nagy téli fagyok kipusztították a besz­­tercei szilvafák 80 százalékét és az elfagyott gyümölcsfák helye máig sincs betöltve. Ugyanígy jár­tunk a diófákkal és barackfákkal valóban érthetetlen tehát a szé­kely gazdák nemtörődömsége, amellyel a gyümölcstermelést ke­zelik. A gazdasági kirendeltségnek 1400 eladásra váró diófája van és senki sem veszi meg. Az anya­országban ellenben százezer szám­ra lehetne szállítani a csemetéket, mert ott mind vevőre akad. Ha azonban alaposabban meg­vizsgáljuk a székely gazda érdek­telenségének okait, be kell látnunk, hogy nem kizárólag benne kell keresni a hibát. E sorok írójának volt alkalma személyesen meg­győződni arról, hogy a székely gazdák Szegedről jött gyümölcsfa­ügynököktől rendeltek csemetéket 3—4, sőt 5 pengős áron, mert az ügynök „házhoz jött“, eszébe jut­tatta a gazdának, hogy mire van szüksége és rábeszélte a vásárra akkor is, ha addig eszébe sem ju­tott Amikor aztán a megrendelt gyümölcsfák néhány hónapos ké­séssel megérkeztek a vasútállo­másra, nagyrészük hasznavehetet­len volt a gondos csomagolás el­lenére is, mert a hosszú utazás­ban horzsolásokat, ütéseket kapott és már az első évben elszáradt. Nem is beszélve arról, hogy a sze­gedi éghajlathoz szokott csemete az itteni, hidegebb időjárást meg­közelítőleg sem bírja annyira, mint a helyben tenyészett oltovány. Abból a sajnálatos tényből, hogy a székeny gazda háromszoros és­­iiiiiiiimiiiiiimiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiii Antal István kolozsvári beszédében az erdélyi politikai élet három nagy értékéről beszélt Kimm.Ha az erdélyi magyarság mélyem szociális értékét Kolozsvár, március 31. (MTI) Az Erdélyi Párt országos választmányi üléseket tartott Szatmárnémetiben és Kolozsvárott. Az üléseken több országgyűlési képviselő vett részt. Kolozsváron Teleki Béla gróf or­szágos elnök nyitotta meg ez ülést. Vázolta a politikai helyzetet, utána Antal István államtitkár beszélt A MÉP céljainak ismertetésével kezdte beszédét. Ismertette a kor­mánypárt politikai fejlődését, prog­ramját, küzdelmeit e belső magyar társadalmi konszolidáció megte­remtése érdekében, valamint to­vábbi célkitűzéseit. Szerinte a párt fejlődését két korszakra lehet osz­tani. Az első korszakot Bethlen István kormányfői alakja fémjelzi, míg a másikat Gömbös Gyula in­dította el. Valójában a párt most is ez utóbbi korszakában él. Nem­csak azért, mert a mostani mi­niszterelnök maga is egyik jelleg­zetes megtestesítője ennek az irány­zatnak, hanem főleg azért, mert mind belpolitikai, mind külpolitikai kérdésekben Gömbös­­ Gyula eszméit, el­gondolásait valósítja meg. Gömbös Gyula külpolitikai irány­zata volt a tengelyhez való csat­lakozás és az ő eszméje volt a belső nagy reformok keresztülvi­tele is. Az államtitkár ezután az Erdélyi Párt működéséről és a magyar po­litikai ételben betöltött szerepéről beszélt. Az erdélyi politikai géniusz három nagy értékkel gazda­gította a magyar politikai gon­dolkozást : erőteljes valóságérzékkel, történel­mi szemlélettel és mélységes szo­ciális érzékkel E három értékes tulajdonság, amelyet az Erdély Párt minden politikai kérdésben követ­kezetesen érvényesít, nagy nyere­sége a modern magyar politikai gondoskodásnak. Végül Antal Ist­ván külpolitikai kérdésekről beszélt. Az ülés zárószavait Nyirő József mondotta. Illllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllll — Meghalt Árokháty Béla, Budapestről jelentik. Gyásza van a protestáns egyházi életnek, de zenei társadalmunknak is. Árok­­háty Béla református lelkész, val­lásoktatási felügyelő, a sokoldalú és kitűnő zenei szakember, a Ko­rai Kamaratársaság megalapítója és karnagya, hosszabb, súlyos szen­vedés után ötvenkétéves korában, Budapesten elhunyt. Agydaganat és a nyomában fellépő bénulás okozta halálát, már agylékelő mű­téttel sem lehetett megmenteni. Árokházy Bélát a marosvásárhelyi zenekedvelő közönség is jól is­meri. Legutóbb az evangéliumi munkásszövetség hangversenyén méltányolhattuk kivételes művé­szetét, de már akkor is súlyos beteg volt. t s­z­e­r­i­n­t­i légoltalmi felszerelések legolcsóbb beszerzési forrása Kabdebó Zoltán és Társai Erdélyi KtaBis Gimb­aspelmi Társaság Marosvásárhely Vilmos Császár­ u. 2. Telefon 5­67. „Igévé" Ipari és gázvédőeszközök Kft. Budapest, kizárólagos képviselői SZÉKELY SZÓ • ft^OauV^BS^IMANaWI VEGYE32 SÍTi QYÁIIA TM & -HimiiiiiiiiiiiimmiiiiiiHim­nuiimimiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiii négyszeres áron vásárolja meg a gyümölcsfaoltoványt, amit itthon olcsóbban magkaphatna, arra kell következtetnünk, hogy ügynökök nélkül is ráférne a gyümölcster­melésre, ha kellő tájékozottsága és képzettsége volna. Éppen az Emge folytat évek óta hasznos propaganda munkát tanfolyamai útján a gyümölcstermelés érdeké­ben és amint látjuk, nemcsak el­méleti oktatást ad, de csemetékről is gondoskodik. A baj talán ott van, hogy a csemeték értékesítése nincs kellőképpen megszervezve. Nagyobb hírverésre volna szükség, de ezt ne ügynökök, hanem a kel­lőképpen megszervezett gazdakö­rök végezzék el falvakként. Akkor bizonyára nem maradna gazdátla­nul tizenhatezer gyümölcsfacse­mete, miután ugyanennyi már el­vándorolt a Székelyföldről Mindenütt a Csilla cukor által készített húsvéti cukorkát, tojást és és bonbont kérte Széchenyi­t. 60. Marosvásárhely

Next