Székely Szó, 1942. április-június (2. évfolyam, 74-145. szám)
1942-04-01 / 74. szám
1942 április 13 Tizenhatezer facsemete gazdát keres Írta: BÖZÖDI GYÖRGY A székely gazdát általában úgy ismerjük, mint a józan gondolkozás, a gyakorlatiasság és élelmesség mintaképét. A székely nép rá is szolgáit arra, hogy ezek a jelzők megillessék, mert silány, mezőgazdaságra nagyrészt alkalmatlan földjen bámulatos erőfeszítéssel és kitartással dolgozik és valósággal kierőszakolja a termést. Kitartással helytáll a székely gazda, amikor a régi, megszokott gazdálkodási mesgyéjén halad, de sajnos annál nehezebben vállalkozik arra, hogy új termelési ágakat és uj módszereket vezessen be gazdálkodásába. Mi sem bizonyítja azt jobban, mint a gyümölcstermelés székelyföldi helyzete. A székely falvakban csak a legritkább esetben láthatunk gondozott gyümölcsös kertet és az is legtöbbször a papé, tanítóé, gyógyszerészé, vagy földbirtokosé. A kisgazda nagynéhű, de sohasem rendszeresen üitet egy-két fát a kertjébe, többnyire az ügynökök rábeszélésére, de ezzel aztán el is van vitetve a gyümölcskertészete, a többit az istenre bízza. Szilvafát egyáltalában nem is ültet, hanem meghagyja a gyökérhajtásokat. Ezek szeszélyesen burjánzanak fel, ezen van olyan elvadult őserdei képe a kisgazda gyümölcsöskertjének. Az élelmesebbek meg csak vállalkoznak rá, hogy a száraz ágakat levágják, de permetezésről, hernyózásról hallani sem akarnak. Pedig a közgazdászok és geológusok egyhangúlag megállapították, hogy a székelyföld talaja és éghajlata a gyümölcstermelésre a legalkalmasabb. Csík és Gyergyó kivételével a Székelyföld Európa legjobb gyümölcstermő vidékei közé tartozik, csak persze termelni kellene a gyümölcsöt, mert magától ez sem terem meg. Megdöbbenéssel halljuk most, hogy a gyümölcsfa- kérdésben milyen a székelyföldi helyzet. Ahelyett, hogy gazdáink gyümölcsfát ültetnének és ha kell, messzi vidékről is megrendelnék az oltoványokat, a székelyföldi faiskolák csemetéinek nem kerül gazdája. Amíg ezer és ezer hold föld várja itthon, hogy beültessék, a székelyföldi faiskolák csemetéit a rossz közlekedési viszonyok ellenére is az anyaországba szállítják vagontételekben. Hogy a legkézenfekvőbb példánál maradjunk: a marosvásárhelyi gazdasági kirendeltség faiskolájában ez év tavaszán mintegy harmincötezer alma, körte, barack, szilva, cseresznye és dió csemete várta a székely gazdákat, hogy széthordjék és elültessék a falvakban. Vasario azonban nem jelentkezett és az EMGE, hogy a csemeték a nyakán ne maradjanak, illetve ne vénüljenek, kénytelen volt az anyaországi csemete kereskedőknek eladni 16 ezer darabot. Még mindig maradt azonban 16 ezer csemete. Ezen a tavaszon ki kellene árusítani, de igénylők hiányában a jelek szerint ezt is kénytelen lesz eladni az anyaországba. Pedig szinte hihetetlenül olcsók ezek az oltoványok, az áruk 80 fillér és 1 pengő 20 fillér között váltakozik fajtánként A székely gazdák figyelmét föl kell ébressze ez a tény. Minden magyarázat nélkül meg kell érteniük, hogyha a kitűnő alföldi talajon, az asztallap simaságú Alföldön kifizetőbb a gyümölcstermelés a gabonatermelésnél akkor az erdélyi hegyoldalakban — ha ezek gabonatermelésre csak kényszerből alkalmasak, — még sokkalta kifizetőbbnek kell lennie Arról is meggyőződhetett minden gazda, hogy az elmúlt évben a gyümölcs ára olyan magas volt, hogy egy jól termő almafa többet jövedelmezett, mint egy hold föld Az alföldi gazdák régen meggyőződtek erről, Kecskemét és Nagykörös híres gyümölcstermelése a bizonyság erre Azon a vidéken valóságos paradicsomkertet varázsoltak a szorgalmas alföldi gazdák : barackjuk, almájuk és körtéjük külföldön is mindenfelé ismeri, emellett a nem értékesíthető részt kitűnő pálinkának főzik ki. A Székelyföldre is annyi gyümölcsmegrendelés érkezik évente, hogy a kereskedők még huszadrészét sem tudják kielégíteni. De meg kell említenünk azt is, hogy a kecskemét környéki hírneves gyümölcstermelést ugyanazok a körülmények hívták létre, amilyenek a Székelyföldön fennállnak A kevés birtokkal rendelkező kisgazdák ugyanis mezőgazdasággá nem tudták megélhetésüket biztosítani, ezért kellett belterjes gazdálkodáshoz folyamodniuk és a legeredményesebbnek a gyümölcstermelés mutatkozott. A néhány évvel ezelőtti nagy téli fagyok kipusztították a besztercei szilvafák 80 százalékét és az elfagyott gyümölcsfák helye máig sincs betöltve. Ugyanígy jártunk a diófákkal és barackfákkal valóban érthetetlen tehát a székely gazdák nemtörődömsége, amellyel a gyümölcstermelést kezelik. A gazdasági kirendeltségnek 1400 eladásra váró diófája van és senki sem veszi meg. Az anyaországban ellenben százezer számra lehetne szállítani a csemetéket, mert ott mind vevőre akad. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a székely gazda érdektelenségének okait, be kell látnunk, hogy nem kizárólag benne kell keresni a hibát. E sorok írójának volt alkalma személyesen meggyőződni arról, hogy a székely gazdák Szegedről jött gyümölcsfaügynököktől rendeltek csemetéket 3—4, sőt 5 pengős áron, mert az ügynök „házhoz jött“, eszébe juttatta a gazdának, hogy mire van szüksége és rábeszélte a vásárra akkor is, ha addig eszébe sem jutott Amikor aztán a megrendelt gyümölcsfák néhány hónapos késéssel megérkeztek a vasútállomásra, nagyrészük hasznavehetetlen volt a gondos csomagolás ellenére is, mert a hosszú utazásban horzsolásokat, ütéseket kapott és már az első évben elszáradt. Nem is beszélve arról, hogy a szegedi éghajlathoz szokott csemete az itteni, hidegebb időjárást megközelítőleg sem bírja annyira, mint a helyben tenyészett oltovány. Abból a sajnálatos tényből, hogy a székeny gazda háromszoros ésiiiiiiiimiiiiiimiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiimiiiiiiii Antal István kolozsvári beszédében az erdélyi politikai élet három nagy értékéről beszélt Kimm.Ha az erdélyi magyarság mélyem szociális értékét Kolozsvár, március 31. (MTI) Az Erdélyi Párt országos választmányi üléseket tartott Szatmárnémetiben és Kolozsvárott. Az üléseken több országgyűlési képviselő vett részt. Kolozsváron Teleki Béla gróf országos elnök nyitotta meg ez ülést. Vázolta a politikai helyzetet, utána Antal István államtitkár beszélt A MÉP céljainak ismertetésével kezdte beszédét. Ismertette a kormánypárt politikai fejlődését, programját, küzdelmeit e belső magyar társadalmi konszolidáció megteremtése érdekében, valamint további célkitűzéseit. Szerinte a párt fejlődését két korszakra lehet osztani. Az első korszakot Bethlen István kormányfői alakja fémjelzi, míg a másikat Gömbös Gyula indította el. Valójában a párt most is ez utóbbi korszakában él. Nemcsak azért, mert a mostani miniszterelnök maga is egyik jellegzetes megtestesítője ennek az irányzatnak, hanem főleg azért, mert mind belpolitikai, mind külpolitikai kérdésekben Gömbös Gyula eszméit, elgondolásait valósítja meg. Gömbös Gyula külpolitikai irányzata volt a tengelyhez való csatlakozás és az ő eszméje volt a belső nagy reformok keresztülvitele is. Az államtitkár ezután az Erdélyi Párt működéséről és a magyar politikai ételben betöltött szerepéről beszélt. Az erdélyi politikai géniusz három nagy értékkel gazdagította a magyar politikai gondolkozást : erőteljes valóságérzékkel, történelmi szemlélettel és mélységes szociális érzékkel E három értékes tulajdonság, amelyet az Erdély Párt minden politikai kérdésben következetesen érvényesít, nagy nyeresége a modern magyar politikai gondoskodásnak. Végül Antal István külpolitikai kérdésekről beszélt. Az ülés zárószavait Nyirő József mondotta. Illllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllll — Meghalt Árokháty Béla, Budapestről jelentik. Gyásza van a protestáns egyházi életnek, de zenei társadalmunknak is. Árokháty Béla református lelkész, vallásoktatási felügyelő, a sokoldalú és kitűnő zenei szakember, a Korai Kamaratársaság megalapítója és karnagya, hosszabb, súlyos szenvedés után ötvenkétéves korában, Budapesten elhunyt. Agydaganat és a nyomában fellépő bénulás okozta halálát, már agylékelő műtéttel sem lehetett megmenteni. Árokházy Bélát a marosvásárhelyi zenekedvelő közönség is jól ismeri. Legutóbb az evangéliumi munkásszövetség hangversenyén méltányolhattuk kivételes művészetét, de már akkor is súlyos beteg volt. t szerinti légoltalmi felszerelések legolcsóbb beszerzési forrása Kabdebó Zoltán és Társai Erdélyi KtaBis Gimbaspelmi Társaság Marosvásárhely Vilmos Császár u. 2. Telefon 567. „Igévé" Ipari és gázvédőeszközök Kft. Budapest, kizárólagos képviselői SZÉKELY SZÓ • ft^OauV^BS^IMANaWI VEGYE32 SÍTi QYÁIIA TM & -HimiiiiiiiiiiiimmiiiiiiHimnuiimimiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiii négyszeres áron vásárolja meg a gyümölcsfaoltoványt, amit itthon olcsóbban magkaphatna, arra kell következtetnünk, hogy ügynökök nélkül is ráférne a gyümölcstermelésre, ha kellő tájékozottsága és képzettsége volna. Éppen az Emge folytat évek óta hasznos propaganda munkát tanfolyamai útján a gyümölcstermelés érdekében és amint látjuk, nemcsak elméleti oktatást ad, de csemetékről is gondoskodik. A baj talán ott van, hogy a csemeték értékesítése nincs kellőképpen megszervezve. Nagyobb hírverésre volna szükség, de ezt ne ügynökök, hanem a kellőképpen megszervezett gazdakörök végezzék el falvakként. Akkor bizonyára nem maradna gazdátlanul tizenhatezer gyümölcsfacsemete, miután ugyanennyi már elvándorolt a Székelyföldről Mindenütt a Csilla cukor által készített húsvéti cukorkát, tojást és és bonbont kérte Széchenyit. 60. Marosvásárhely