Székely Szó, 1942. július-szeptember (2. évfolyam, 146-221. szám)

1942-07-01 / 146. szám

1942. július 1. SZÉKELY SZÓ 8 Ötvenhat évvel ezelőtt is Ötvenhat évvel ezelőtt nyílt meg a szakkönyvtárat a Budapesten szé­kel­ő Technológiai és Anyagvizs­­gáló I­zlését felügyelete alá he­lyezték, szemben ez eddigi hely­zettel, amikor a museum gondo­­kozását a vásárhelyi Gépipari Középiskola vezetősége látta el. Véleményünk szerint ez a meg­oldás na­gyon helyes és székely­­földi szempontból általános elvnek is elfogadhatjuk ezt, hogy intéz­ményeink irányítását és fejleszté­sét európai szinten álló főváros intézetek és intézmények vállalják és biztosítsák, mert csak így re­mélhetjük a fejlődés irányába való belekapcsolódást. Éz a megoldás az egészséges decentralizáció ösz­­szeegyeztetése a nagyvonalú és vicinális érdekeket nem ismerő centralizációval, így a helyes. A fővárosi szaktestületek és maga­sabb fokú állami intézmények, ál­landó érintkezésben állván a ha­sonló célkitűzésű külföldi szaktes­tületekkel, mikor a tudomány vív­mányait megismerték és értékesü­lni tudták e maguk portáján, a szak­ismereteket adják tovább a vidéki központoknak és azokon keresztül az egész országrésznek. Ennek a hasznos irányzatnak nem szabad a Székelyföldi barmuzeum. Vér Tibor nenisz­en tanácsos ez ipar­­rorzmm új szakkönyvtárát fel­­sivató beszédében hosszasan mél­tatta ennek a kulturinézménynek célját és jelentőségét és olyan adatokat tárt föl, hogy ezeknek nagyrész­t előttünk marosvásár­­helyiek előtt is újságszámba me­het. Többek közt ezt is elmon­dotta, hogy 56 évvel ezelőtt az Ipara, az mm létesítése abból ez elgondolásból indult el, hogy a Székelyföld elz­ártségű, önálló szak­intézmények felállítását teszi szük­ségessé. Őszintén bevallhatjuk, hogy ez­ a téren a fél száz­adnál nagyobb idő lényeges változást nem idézdt elő, sőt ediz­geteltsé­günk még inkább kidomborodott, főleg a budapest—brassói vasúti­­vonal megra­kadása következ­té­­ben. A kormány idejében felis­merte ennek a helyzetnek káros következményeit és Erdély felsza­badítása után nyomban tervbe vette és rövidesen meg­ is kezdte az új székely fővonal megépítését. Ez a vasút — a szire­tfalva—dédai vasútvonal — remélhetőleg már ebben ez évben megnyílik, azzal azonban már mér tisztában le­hetünk, hogy a négy székely vár­megye földrajzi elzártságát csak kis részben fogja enyhíteni. Igaz, hogy az eredetileg is csak vicinálisnak szánt székely körvas­­út jelentőségét a magyar vasúti hálózatba való bekapcsolódás fo­kozni fogja, de azon segíteni már nem tud, hogy vasutiteket nem­zetközi fővonallal hozza érintke­zésbe és az is kétségtelen, hogy az óriási kerülőkkel kigyózó szé­kely vasútvonal nem tudja szol­gálni a vasúti közlekedés tényle­ges célját, a végcélnak lehetőleg legegyenesebb irányban való meg­közelítését Szükségmegoldás tör­tént, az állam hatalmát képviselő kormány tökéletes jóindulatával, az adottságok jószándékú figye­lembevételével, annak a remény­nek feltételezésével, hogy mihelyt a viszonyok megengedik, a ma­gyar vasúti politikának a Székely­földdel elkövetett mulasztásait is pótolni fogják. Most azonban nem vasútpoliti­­kaii terveket és gondolatokat aka­runk itt felvázolni. Visszatérünk Vér Tibor miniszteri tanácsnok­nak arra a megállapítására, hogy 56 évvel is ugyanaz a probléma, a Székelyföldnek az anyaország­tól való izoláltsága foglalkoztatta az ország kormányzására hivatott irányító tényezőket, mint most. A Székelyföldi Iparmúzeum megal­kotása 1886 ban ennek a ténynek tudomásulvétele vezette a kor­mányzatot arra, hogy az iparmú­­zeum fejlesztését határozza el és ennek a fejlesztési tervnek első lépéseként korszerű könyvtárat és olvasótermet állítson be a szé­kelyföldi magyar iparosság szak­tudásának fejlesztése céljából A megállemia e technológi­ai és anyag­­vizsgáló állomás másrész pedig a vidéki iparmúzeumok testvér viszonyának állásánál, hanem az élet minden vonalában bele kel­lene vinni ezt az építő koncepciót. A cél az legyen, hogy mind azt a kulturális és szellemi előrejutást, amit a főváros megszerzett magá­nak, a vidéki intézmények fejlesz­tése és új intézmények megszer­vezése útján juttassa el az ország legtávolabbi részébe is, hogy ne legyenek az ország fővárosa többi városai és vidékei között szellemi rangfokozat. Tudjuk, hogy mind­azt, amit ezekben az igénytelen sorokban megpendítettünk, távol áll még a megvalósulástól. Ma még csak­ugyan az a helyzet, hogy hosszú évtizedek hibás és kóros politi­ca következtében fővárosunk az Ország regyogó diadémja és minél mészebb visz a vasút Bu­dapesttől, annál kiütközőbb kul-­­­urális elmaradottságunk, annál szegényebbek vagyunk közintéz­ményekben. Hol állu­nk még attól, amit e sorok írójának Cholnoky Jenő dr. beszélt el pár évvel ez­előtt, hogy Svédország egyik leg­eldugottabb falujából pár perc alatt telefon összeköttetést kapott Budapesttel. Mi még ott tartunk, hogy egy helyi telefon­beszélgetés lebonyolítása is nem­egyszer su­­lyos idegpróba. Wt/fiu’ nsrAEO ■IpŞ i­ iiiiiiimmiimiiiimiiiiiimmiiiiimmi IIIIIIIIIIMllilSIIIIIllllllllilliilllilllilllllllIlUIIIIHllllllllllilIIIIIIIIIIHIIHlllllllllllllIlllllIIIIIIIIIIIIIIIllllHIIIIllllllllllIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIlllllllllllllllllllllllIlllllimillllllllIllllilllllllllllllllllllllllIll Lossonczy Istvánt közellátási minisz­ternek nevezte ki a Kormányzó Budapest, június 39.­­(MTI) A Kormányzó­ts­őfőméltó­­á­s a mi­niszterelnök előterjesztésére dr. Reményi-Schneier Lajos pénzügy­minisztert­­ b­ívt­átó aa­tiltansti­küsi minisztérium ideiglenes ellá­tásától saját kérelmére felmentette .Biiuimiigiiiiniiiiiuiiiiiiiigiiiiiuiimiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii I egyidejűleg losonci Lossonczyt I István államtitkárt közellátási tár­­canélküli miniszterré kinevezte. Lossonczy István miniszter kedd­­­détben 12 óra 50 perckor tette le a hivatali esküt a Kormányzó IJ. Csaknem félmillió pengővel támogatja a kor­mány az ügyvédek nyugdíjintézetét Elfogadta az ügyvédjavaslatot és megkezdték a mező­­gazdaság fejlesztéséről szóló javaslatot tárgyalták Budapest, június 30. (MTI) A képviselőház keddi ülésén Bárczay Ferenc sajnálkozásét fejezte ki a földművelésügyi bizottság legutóbbi ülésén történtek felett, amikor Horváth Ferenc, e­llene, mint el­nök ellen, bizalmatlansági indít­ványt nyújtott be. Horváth Ferenc erre visszavonta bizalmatlansági indítványát. A Ház ezután áttért az or­szágos ügyvédi­ és­­vámpénztári nyugdíjalap növeléséről szóló javaslat tárgya­lására. Torkos Béla előadó ismertetése után, vitéz Váczy György és Nagy László szólaltak fel és mindketten elfogadták a javaslatot. Bartha Ignác szerint a román megszállás alatt a magyar ügyvé­deket nagy adóalappal terhelték meg. Azt kívánja, hogy globálisan állapítsák meg az adót, ügyvéd kamarákként. Hangoztatja, hogy D­serd­élyből sok ügyvéd érkezett Északerdélybe és ezek között sok a nyugdíjjogosult. Kérte ezeknek az ügyvédeknek támogatását. Vitéz Váradi László örömmel üdvözli a javaslatot és bízik ab­ban, hogy az ügyvédeknek vagy hasznára válik az új önsegélyző intézmény. Vitéz Téglássy Béla ismerteti az ügyvédi kamarák álláspontját, a javaslatot elfogadja. A felszólalásokra Radocsay László igazságügyminiszter vála­szolt. Örömmel állapítja meg az előadó a felszólalók beszédeiből, hogy az ügyvédek magasztos hi­vatásától áthatva foglalkoznak a javaslattal. Tisztában van az ügy­védek munkájának fontosságával és ezt nemcsik szóval, hanem tettel is k­é­­­zésre juttatja. Jól tudja, hogy ez a kérdés az ügy­védség kérdéseinek csak egy része. Az ügyvédek kérdéseit teljes mér­tékben meg kell oldani. Éne vo­natkozólag a törvényjavaslat ki­dolgozása már folyamatban van és rövidesen a Hét, elé kerül A­­ kezébe. Az esküdteinél közremű­ködött Kállay Miklós miniszterel­nök és báró Perényi Zsigmond­­ koronaőr. Az eskütétel után a Kormányzó Úr Lossonczy minisz- t­­ert magánkihallgntáson fogadta. felsőbb állami hozzájárulás mér­tékét a javaslat 442.000 pengő tá­mogatásban állapítja meg. Az in­tézetet állami segítséggel annyira nem tudják támogatni, hogy a tel­jes kifizetést lehetővé tegyék, így is azonban 33—35 százalékkal lesz emelhető a rokkantak, özve­gyek és árvák ellátása. A miniszter felszólalása után a képviselőház a javaslatot egyhan­gúlag elfogadta. Ezután a Ház áttért a mezőgazdálkodás fejlesz­téséről szóló javaslat tárgyalására. F­icke Valér előadó ismertette a javas­latot. Elmondotta, hogy a javaslat évtizedekre mozdítja elő a terme­lést. A javaslat célja a minőség és mennyiség emelése. Tíz év alatt egy milliárd pengőt fektet be az állam minden évben nagysza­bású program keretében. uiiimiiiiiimiiiiminimiimmiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiii — 120 pengére ítélték, mert drágán adta a tojást. Özvegy Kulcsár Lászlóné maros­­vásárhelyi kofaasszony 20 és 30 fillérért árusította a tojást, ezenkí­vül a kukoricát is a megállapított árnál magasabban árulta. A tör­vényszék az árdrágító asszonyt 120 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet jogerős.

Next