Székely Tanügy, 1911 (13. évfolyam, 1-20. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Maros-Vásárhely, 1911. január 1. Székely Tanügy nek s ez helyesen is van, mert a tanuló igy nem csak tanul, hanem nevelődik testben és lélekben is. Én a szász népoktatással teljesen meg vagyok elégedve s örvendek, hogy azt megismerhettem s most csak azon óhajomnak adok kifejezést, vajha mi is hasonló helyzetbe jutva, hasonló eredményről tudnánk beszámolni s népünket, a büszke magyart az Isten, király, haza iránti igaz szeretetre megtanítva, teljesedésbe vihetnék a legnagyobb magyar, Széchenyi azon mondását „Magyarország nem volt, hanem lesz, s ha ez a közeljövőben nem teljesülhet, az ország vessen magára követ. A természet vádja. Irta: Ádám Mór. Lezajlott már az úgynevezett X. kath. nagygyűlés, ahol Magyarország legelső emberei tanácskoztak az uj időknek uj lelkéből való sebekről s minden tudományos, vallásos és emberbaráti kérdéseiről, melyek a mai társadalmat mozgatják, éltetik. Lezajott az arányaiban óriási közgyűlés, de az alaphangból, melyet ott egy tanár megpendített, tragédiákat lehetne írni bármikor és az ő témája mindig időserű. Sebők dr. katholikus iró, nevelő. Széles látókörű, nagy tudásu világlátott ember, igazgatója a budai érseki gimnáziumnak. Bizonyára ismeri az ifjúság, lelkét lelkének sebét, lázát, poezisét, virágát. Sebők dr. az orsz. kath. nagygyűlésen nyilvánosan szóvá tette a kath. internátusok hibáit. Erős, kemény hangot ütött meg, s megzúdult tőle a terem. Nyíltan kimondotta, hogy az internátusok levegőjében méreg van. Beteges szerelmi hajlamok melegágyának nevezte az internátusokat. Bámulom a bátorságt, hogy oda merészelte mondani egy egész országnak. Oly bajok ezek, melyek kihatnak egy egész nemzet jövendő generációjáig. Sajnáltam Sebők úrt, mert megtámadták. Azok, akik talán egyegy kis internátus hírnevét féltik s ezért elnézik vagy letagadják a bajt, melyet ők is nagyon jól ismernek, mert benne van az idők felében a beteg test, a beteg szív vergődése. Büszke vagyok hát a Sebők bátorságára, de egyben nem értem az ő egyoldalú kijelentését. Csak ugy magyarázhatom meg, hogy egy kath. tanár, egy eaz. kath. naggyülés keretében csak a kath. iskolák ügyeit tartotta jogosnak megvitatni. A laikusok úgy magyarázták ezt, hogy a baj csak a kath. internátusokban létezik. Ilyen dőreséget egyetlen művelt ember sem hihet. A szomorú valóság az, hogy a felsorolt morális elferdülések ma a világ minden részében és minden rendűrangu, felekezetű iskoláiban felütöték lázas fejüket a gyermek lelkében és temperamentumában Nem lehet itt külön beszélni se kath., se ref., se zsidó, se fiú, se leányiskoláról. Csak gyerekekről, akik semmit sem értenek még az életet mozgató nagy törvényekből, de éreznek mindent, ami testileg, lelkileg megtöri őket. Akik olvasnak ide vágó komoly munkákat, azok tudják, hogy nagy jelentőségű tünet ez. Legyve, a nagy nevelő az erkölcs története sorozatában feltünteti az időt, a várost, az iskolákat, ahol a beteges szerelmi hajlamok tömegesen, járványszerűleg léptek fel és megmételyezték egy egész iskola ifjúságát. Igaz, hogy Franciaország erkölcsi története több olyan időszakot tud felmutatni a múltban, ahol minden morális életfilozófiát lábbal taposak az emberek. Ezek a hysterikus, abnormis exzaltált érzések rendszerint gyönge idegzetű gyermekekben lépnek fel, akiknek fizikai lénye, a benne levő természeti erők nem tudja beosztani. Rájuk szakad valami ismeretlen nagy nyugtalanság, ami abban enyhül meg, ha éretlen fejű kis társával egy sarokban összebújva, maga se tudja miért, fázik, melegszik. Olykor nem beszél és nem cselekszik, csak érez. Olykor nem is érez, de beszél össze-vissza, vagy hypnotikus beteg rajongással gyötrődik egy élettelen tárgy után talán, vagy másis lankadt szemű gyermektárs után, vagy pláne egy tanár vagy tanítónő után Minden szülő azt fogja mondani hogy az ő gyermeke kivétel. Minde ■ internátus vezető azt fogja mondani , hogy nála rend és felügyelet van. N feledjék ezek, hogy éppen ezek a jóérzések azok, melyek bár ott gyötrődnek a gyermek lelkén, oly jól el vannak rejtve, hogy napvilágra nem kerülnek. Ne feledjék, hogy a legnagyobb ellenőrzés mellett is akad mindez a szülői házban és minden internátusban egy zug, vagy egy lelketlen cséd, vagy egy éretlen lelkű kis pajtás, aki éppen arra nyújt segédkezet, ami tilos. Hogy e tekintetben az internátus meleg fészke lehet ily hajlamoknak: világos! De viszont: nyugodjanak meg a szülők, hogy ha gyermekükben hajlandóság van ily abnormitásokra, akkor is kifejlődik, ha emberek közé nem engedi, hanem a levegőtől is elzárja. S ha már kifejlődik, úgy jobban ellenőrizheti egy internátus felügyelő tanári kara, akik tudják is, hogy mire kell vigyázniok, míg a szülőben nem minden esetben van elég morális és pedagógiai érzés, hogy résen legyen ily lelki elváltozásoknál. Sok bűn csírázik a parányi lélekben. Ha mind kifejlődnék, a világ csupa gonosztevőkből állana. De legtöbb esetben a részhajlamokat kiküszöböli a fejlődő lélek, kidolgozza önmagát a természet tisztító és természetességre törekvő erejénél fogva. Olykor sohasem következik be a lélekben ez a nemesebb fordulat, olykor csak későn,mikor már van mit megbánnia az emlékezetnek. Addig minden országban, minden internátusban ott kisért az árny, ahol fejlődő ifjúság van. Becsülete, nagyszerű őszinteség és magas nevelő érzék kellett hozzá, hogy Sebők dr. nyivánosan is felhívta a figyelmet az árnyakra. Vádol a természet mindnyájunkat, kiknek megadatott a belső látás és mégse látunk! Nem csekélység ám az ifjúság rejtegetett, második, de igazi erkölcsi világa, sexuális tünete. Ezért öröm az, hogy olyan hatalmas, országos mozgalom keretében esett szó erről, ahol éppen mert szóvá tették, megértették, hogy a gyermekben mindent elveszíthetnek, vagy megnyerhetnek! 1 3. oldal Egyleti élet. Központi választmányi gyűlés. A Maros-Torda megyei Általános Tanítótestület központi választmánya december 15-én rendes gyűlést tartott Maros-Vásárhelyt, melyen az utolsó közgyűlésből odautalt ügyeket intézte el. A november 3-iki közgyűlés alkalmával rendezett hangverseny jövedelmét elszámolta. Elhatározta a központi választmány, hogy a rendezőknek és közreműködőknek írásban fejezi ki köszönetét.