Székelyföld, 1931 (1. évfolyam, 1-93. szám)

1931-02-01 / 1. szám

1931. február 1. SZÉKELYFÖLD sora telt el és ezek a küzdelmek és áldozatok bár nehéz és verejtékes munkával, de amortizá­lódtak. Szeretnénk remélni, hogy eljutottunk ahhoz az időhöz, hogy a nehéz küzdelmeknek és súlyos áldozatoknak gyümölcsét városunk közön­sége szabadon élvezhesse. Mint fentebb jeleztük lapunk célja a köz­­érdekű ügyek tárgyalása és ismertetése, ezért célunknak, megfelelően foglalkozni fogunk la­punk hasábjain a legmodernebb közgazdasági eszközzel a villamossággal városunkra vonat­­koztatva is. ___________ 11 kakuk a fán... A „Székely Újság és Hírlapinak fáj a mi születésünk. Még meg sem jelentünk, már helyi laptár­­sunk vezető helyen fájlalja eljövetelünket. El­mondja, hogy nem bir meg a vidék két lapot (persze, mert ezután nem fogja tudni kiuzsorázni a közönségét) és azután kisüti, hogy biztosan állami szubvenciót remélünk, vagy választást vá­runk és valamelyik, — ki tudja milyen, — párt érdekeit szolgáljuk, mert a magyarságnak csak egy pártja van, a Magyar Párt és azt kizárólag ő szolgálja, bátran és vitézül. Lám, lám .. . Éppen ezért van szükség reánk, és ez ellen az ízléstelen üzletes hazafiság ellen, amelyik évek óta abból él, hogy nyíltan, gorom­bán és aljasan gyanúsít, rágalmaz, beleköt a más becsületébe, magyarságába, azért, hogy megvédje az üzletet, a telhetetlen zsebet. Ezért kell a be­­csületes emberek számára egy lap, akik nem a meggyanusítást, nem a rágalmazást hirdetik, ha­nem az erők egyesítését és egymás munkájának kölcsönös megbecsülését. Ha a magyarságnak csak egy pártja van a Magyar Párt, annak támogatására, tudtunk sze­rint laptársunk nem szerzett patentet s ha a Magyar Pártnak szüksége lesz reá, mi is és olyan vitézül tudjuk támogatni, talán jobban is, min­­tisztelt laptársunk, mert mi őszintén és becsü­lettel támogatjuk s nem a zsebünk igényeihez mérten. Végtelenül sajnáljuk, hogy laptársunk ma­gatartása az első percben energikus visszautasí­tásra kényszerít, de arra a hangra, amivel fogad bennünket, máskép válaszolnunk nem lehet. Mi a békés együttműködés jegyében indulunk, ám ha valaki, mielőtt még szólnánk, le akar késelni, azt röviden el tudjuk intézni tollunk hegyével is. Adókivető bizottságok figyelmébe. Kérjük kidobni a rosszindulatú besúgókat. Az eddigi adókivetések alkalmával, sajnos mindig előfordult hol gyakrabban, hol szórvá­nyosan, hogy a bizottság, némelyik adózó pol­gárt mértéken felüli magas adóra tette fel csak azért, mert valamelyik rossz indulatú szaktárs, menteni akarván saját bőrét, úgy gondolta be­hízelegni magát a bizottság kegyeibe, hogy alá­való módon intrikált egyesek ellen, mondván, hogy: »Oh én fele forgalmat sem csinálok mint ez, vagy az. Én csak kínlódom, mert ez, vagy az elhalász előlem mindent. Őt tessék magasabb adó alá tenni és engedni az enyémből. Sokszor látszólag tényleg azt mutatja a hely­zet, hogy az intrikus mond igazat, hiszen meg­törve, megalázkodva, otthon előkeresett legron­gyosabb ruháját ölti magára, hogy szánalmat gerjeszen maga iránt. Míg a másik ki nem olyan jó színész és nem annyira szemtelen, hogy má­sok dolgába avatkozzon, komoly megfontoltság­gal keveset beszél, keveset panaszkodik a bizott­ság előtt,­­ mert talán szégyelné is síró, pa­naszos, hazug arcot mutatni. Csak egy kis emberismeret kell Uraim és rögtön kilátszik a ravaszkodás. Nem szükség az adóját emelni azért valakinek, mert törekvőbb, józan és igazságosabb gondolkozású, mint a má­sik Ellenben példaadásból jó volna csak egy­két ilyen hazug besúgót, mint a fentebb említet­­tek, rövid úton kidobni a bizottság elől. Nagy elégtételére szolgálna igen sok, a múltban éppen ezek miatt aránytalanul megadó­­tott, becsületes mester­embernek. Iparos. HÍREK. Miért fordul­ a magyar kisebbségi, mondhatjuk lét vé­delmi politika, küzdelmi eszközeinek és céljai­nak jövő elképzelésében a magyar falu és annak népe felé ? Mi annak a magyarázata, hogy ve­zetőink, gondolkoztónk, hovatovább mind ége­tőbb elsőrendű közügynek tartják a magyar falu népének gazdasági, kulturális, egészségi helyze­tén javítani ? Az ez irányban termett gondolatokat, — mert vannak, mentési terveket, a­melyek már készülnek, szóval az egész közérdeklődést, ne higyjük, hogy a falu népének most pillanatnyi­lag szemünk elé táruló, igen megdöbbentő nyo­morúsága, válsága pattantotta ki. Ez az irányzat mélyebbről fakadt fel. Meggyőződés alakult ki­­amely nem kevesebbet mond, mint hogy a ma­gyar falu, népének sorsával van összekötve, vele áll vagy bukik az egész erdélyi magyar­ság ! A falu megtartásáért, magyar anyanyelvű­nek való megmaradásáért, kellő anyagi eszközei­ért, egészségéért és kultúrájáért, azért kell síkra szállnia minden magyar alkotó erőnek, mert nemcsak számbeli nagyságunk, anyagi erőink alapja, mindég friss energiákkal szolgáló kész­letünk, a magyar falu népe, de sajátos magyar kultúránkhoz szükséges magyar faji lélek is benne lakik és mert önálló kultúránk okolja meg és mindenki előtt leginkább igazolja önálló léte­zésünket. —1. — Iparos küldöttség a primárnál az adó­mérséklés ügyében. A helybeli iparosok népes küldöttsége kereste fel e héten Fenechiu primárt, kinek jóindulatú közbejárását kérték, hogy a most megkezdődő adókivetéseken ne legyen a tönk szélén álló iparosság ismét erején felül mega­dóztatva. A primár jóakarattal hallgatta végig a panaszokat és ígéretet tett, hogy az iparosság kétségbeejtő helyzetéről maga is informálja az illetékes fórumokat s minden erejével azon lesz, hogy a megadóztatás ne jelentsen elviselhetetlen megterheltetést az iparosságnak. — Katolikus teaestély. F. hó 25-én este, kedves családias hangulatban folyt le a kath kör teaestélye, melyet különös melegségűvé tett gróf Majláth püspök fényképének leleplezése és a Főpásztor apostoli szeretetet árasztó levelének felolvasása. Dr Várhelyi Gyula, mint a kör szer­vezője és elnöke, nagyon szép beszéd keretében ismertette a Főpásztor érdemeit, ki fe­lekezeti különbséget nem ismerve atyai szeretettel hirdeti Krisztus igéjét, nem mulasztva el egyetlen eset­ben sem segíteni a szenvedőkön és elhagyotta­kon. A szép számú közönség meleg ünneplés­ben részesítette a püspököt, elénekelte a pápai himnuszt, majd ezzel véget ért az ünnepség, a jó­kedvű fiatalság táncra perdült és a kora hajnali órákig maradt együtt. A jól sikerült tea-estély há­ziasszonyai György Károlyné, Tóth Józsefné, Tóth Gáspárné, Kulcsár Rudolfné, Kiskos Antalné és Földi Istvánné voltak. — A cukor olcsóbbodása felé. A cukor, kartell megszűnése folytán, mely felbomlott az arbitrális bizottság meg nem egyezése miatt, tár­gyalások folynak a kormány és az egyes cukor­gyárak képviselői között, akik fel lettek híva a a cukor olcsóbbá tételére Manoilescu iparügyi miniszter kérésére a képviseletek megígérték, hogy a hét végén tartott ülésen szóbahozzák az ügyet, a kormány a cukor olcsóbbítása esetében ajánlatot tett a tavalyi 5400 vagon termésfeles­legnek kedvező exportálására.­­ Napokig nem volt No. 4-es adó­nyom­tatvány az adóhivatalban. A most folyó adó­bevallásokat nagyon megnehezítette az a sajná­latos körülmény, hogy a No. 4 es blanketta, melyre pedig minden iparosnak, kereskedőnek és más foglalkozású adózónak elsőrendű szük­sége van a bevallásnál, napostig nem volt kap­ható. Semmi esetre sem tulajdonítjuk ezt a vá­sárhelyi adóhivatal hanyagságának, hiszen nem csak adóblankettával, hanem bélyeggel, külföldi postautalvánnyal stb. sokszor vagyunk hasonló szorult helyzetben. Itt csak az a baj, hogy a ké­sett adóvallomásokért büntetés jár — tehát a pénzügyigazgatóság több figyelemmel kellene legyen ilyen esetben, mert az adó akkor is elég magas, ha büntetés nem járul hozzá. — Elveszett. Január 1-én d­ e. Nagymihály Sándor és Vajik Dénes üzlethelyiségei közt lévő útszakaszon, elveszett egy gobelin női redikül Mivel a nem túl értékes tárgy, kedves emlék ez­úton kéri a tulajdonos a megtalálót, hogy szíves­kedjen lapunk szerkesztőségébe azt beküldeni már csak azért is, mert többen látták mikor megtalálta. — Halálozás Dálnokban január 26-án 64 éves korában elhunyt Hadnagy Pálné sz. Szer­­váciusz Lenke. A halálozás kiterjedt, székely ne­mes családot borított gyászba. — Utazási kedvezmények meghosszabí­­tása. A vasutak igazgatósága elhatározta, hogy a vasúti alkalmazottak és hozzátartozóik 75 %-os utazási kedvezményét további intézkedésig meg­­hosszabítja, anélkül, hogy az 1931-re szóló ku­ponokat követelnék. A vasutasok szolgálati je­gye szintén meghosszabitottak f. év február 15- ig, valamint az újágírók engedélyei is ugyanad­dig, meg a rokkantak és 1877 beli veteránoké­ i. Rokkantak, özvegyek és hozzátartozóik igazolvá­nyai február 28-ig. Az igazgatóság 50%-os en­gedményt állapított meg visszatérésnél a követ­kező mintavásárokra utazóknak- Bécs március 12 — 20 és szept. 16 — 20. Budapesten már­cius 24 — 31 és május 24. valamint a Zágráb­ban április 30-tól május 10-ig és szept. 1 — 12- ig tartandó mintavásárokra. — A kereskedők tea estélye. Eddig talán a farsang legsikerültebb és kgszélesebb köröket megmozgató estélye volt. A kereskedő kör tágas helyiségeit zsúfolásig megtöltő közönség szép műsor és reggelig tartó tánc mellett, ha nem is bő pénzzel, de jó hangulaban töltötte el idejét. A tea estély házi­asszonyai Dávid Antalné és Szabó Kálmánné voltak. Sajátságos kézdivásárhelyi figyelmesség az, ha valakit déli tizenkét órakor „Jó reggelt­■ tel köszöntenek.­­ A jeges óceán e­gyik szigetén, állító­lag még négyezer magyar hadifogoly él. Ma­gyar­országra a napokban érkezett haza egy ha­difogoly, aki arról tett jelentést a hatóságnak, hogy a Jeges-tenger egyik szigetén, még mindég orosz fogságban sínylődik 4000 magyar. A ható­ságok a bemondott adatok alapján azonnal me­gindították a nyomozást. * Dr. Bertalan János a iasi-i és budapesti egyetemek orvosa, volt Szent Rókus kórházi or­vos, rendelését Almáson megkezdte. — Előfizetőinkhez. Még meg sem jelentünk, s bár goromba támadással szerettek volna iri­­gyeink megfojtani, számos pártfogónk akadt, akik minden megkeresés nélkül felkerestek előfizeté­seikkel. Jól esik ez a bizalom, jól esik, hogy van­nak még józanul belátó, igazságosan gondolkozó emberek, kiket nem lehet hazug maszlagokkal orruknál fogva vezetni. Érhet bármilyen alatto­mos szurkálás, mi tántoríthatatlan harcosai le­szünk az igazságnak és a magyar kisebbségi ér­dekeknek. Húshagyó kedden lesz a hagyományos .Tűzoltó maszkabál“. — Csúnya szokás. Végig az egész vá­roson, még a legforgalmasabb utcákat és a piacot se kivéve, úgy látszik általános megszokás lett hogy a nyáron át összehalmozott szemetet, az el nem fogyasztható étel­­maradékot és le nem ír­ható minden piszkot az utcákra öntenek. Az amúgy is magasra fagyott úttesteken ilyen hideg­ben természetes meg konzerválódik a sok pi­szok és felháborít minden jó érzésű­ járókelőt. Éppen időszerű lenne estéli megfigyeléseket vé­geztetni és a sötétség leple alatt dolgozó utca­díszítőket ártalmatlanná tenni. Különben legkö­zelebb mi is teszünk egy ilyen köztisztasági sé­tát és hirlapilag megörökítjük, a legelhanyagoltabb utcák neveit. 3. oldal. Hirdessen a „Székelyföld1"-be!

Next