Székelyföld, 1931 (1. évfolyam, 1-93. szám)
1931-02-01 / 1. szám
1931. február 1. SZÉKELYFÖLD sora telt el és ezek a küzdelmek és áldozatok bár nehéz és verejtékes munkával, de amortizálódtak. Szeretnénk remélni, hogy eljutottunk ahhoz az időhöz, hogy a nehéz küzdelmeknek és súlyos áldozatoknak gyümölcsét városunk közönsége szabadon élvezhesse. Mint fentebb jeleztük lapunk célja a közérdekű ügyek tárgyalása és ismertetése, ezért célunknak, megfelelően foglalkozni fogunk lapunk hasábjain a legmodernebb közgazdasági eszközzel a villamossággal városunkra vonatkoztatva is. ___________ 11 kakuk a fán... A „Székely Újság és Hírlapinak fáj a mi születésünk. Még meg sem jelentünk, már helyi laptársunk vezető helyen fájlalja eljövetelünket. Elmondja, hogy nem bir meg a vidék két lapot (persze, mert ezután nem fogja tudni kiuzsorázni a közönségét) és azután kisüti, hogy biztosan állami szubvenciót remélünk, vagy választást várunk és valamelyik, — ki tudja milyen, — párt érdekeit szolgáljuk, mert a magyarságnak csak egy pártja van, a Magyar Párt és azt kizárólag ő szolgálja, bátran és vitézül. Lám, lám .. . Éppen ezért van szükség reánk, és ez ellen az ízléstelen üzletes hazafiság ellen, amelyik évek óta abból él, hogy nyíltan, gorombán és aljasan gyanúsít, rágalmaz, beleköt a más becsületébe, magyarságába, azért, hogy megvédje az üzletet, a telhetetlen zsebet. Ezért kell a becsületes emberek számára egy lap, akik nem a meggyanusítást, nem a rágalmazást hirdetik, hanem az erők egyesítését és egymás munkájának kölcsönös megbecsülését. Ha a magyarságnak csak egy pártja van a Magyar Párt, annak támogatására, tudtunk szerint laptársunk nem szerzett patentet s ha a Magyar Pártnak szüksége lesz reá, mi is és olyan vitézül tudjuk támogatni, talán jobban is, mintisztelt laptársunk, mert mi őszintén és becsülettel támogatjuk s nem a zsebünk igényeihez mérten. Végtelenül sajnáljuk, hogy laptársunk magatartása az első percben energikus visszautasításra kényszerít, de arra a hangra, amivel fogad bennünket, máskép válaszolnunk nem lehet. Mi a békés együttműködés jegyében indulunk, ám ha valaki, mielőtt még szólnánk, le akar késelni, azt röviden el tudjuk intézni tollunk hegyével is. Adókivető bizottságok figyelmébe. Kérjük kidobni a rosszindulatú besúgókat. Az eddigi adókivetések alkalmával, sajnos mindig előfordult hol gyakrabban, hol szórványosan, hogy a bizottság, némelyik adózó polgárt mértéken felüli magas adóra tette fel csak azért, mert valamelyik rossz indulatú szaktárs, menteni akarván saját bőrét, úgy gondolta behízelegni magát a bizottság kegyeibe, hogy alávaló módon intrikált egyesek ellen, mondván, hogy: »Oh én fele forgalmat sem csinálok mint ez, vagy az. Én csak kínlódom, mert ez, vagy az elhalász előlem mindent. Őt tessék magasabb adó alá tenni és engedni az enyémből. Sokszor látszólag tényleg azt mutatja a helyzet, hogy az intrikus mond igazat, hiszen megtörve, megalázkodva, otthon előkeresett legrongyosabb ruháját ölti magára, hogy szánalmat gerjeszen maga iránt. Míg a másik ki nem olyan jó színész és nem annyira szemtelen, hogy mások dolgába avatkozzon, komoly megfontoltsággal keveset beszél, keveset panaszkodik a bizottság előtt, mert talán szégyelné is síró, panaszos, hazug arcot mutatni. Csak egy kis emberismeret kell Uraim és rögtön kilátszik a ravaszkodás. Nem szükség az adóját emelni azért valakinek, mert törekvőbb, józan és igazságosabb gondolkozású, mint a másik Ellenben példaadásból jó volna csak egykét ilyen hazug besúgót, mint a fentebb említettek, rövid úton kidobni a bizottság elől. Nagy elégtételére szolgálna igen sok, a múltban éppen ezek miatt aránytalanul megadótott, becsületes mesterembernek. Iparos. HÍREK. Miért fordul a magyar kisebbségi, mondhatjuk lét védelmi politika, küzdelmi eszközeinek és céljainak jövő elképzelésében a magyar falu és annak népe felé ? Mi annak a magyarázata, hogy vezetőink, gondolkoztónk, hovatovább mind égetőbb elsőrendű közügynek tartják a magyar falu népének gazdasági, kulturális, egészségi helyzetén javítani ? Az ez irányban termett gondolatokat, — mert vannak, mentési terveket, amelyek már készülnek, szóval az egész közérdeklődést, ne higyjük, hogy a falu népének most pillanatnyilag szemünk elé táruló, igen megdöbbentő nyomorúsága, válsága pattantotta ki. Ez az irányzat mélyebbről fakadt fel. Meggyőződés alakult kiamely nem kevesebbet mond, mint hogy a magyar falu, népének sorsával van összekötve, vele áll vagy bukik az egész erdélyi magyarság ! A falu megtartásáért, magyar anyanyelvűnek való megmaradásáért, kellő anyagi eszközeiért, egészségéért és kultúrájáért, azért kell síkra szállnia minden magyar alkotó erőnek, mert nemcsak számbeli nagyságunk, anyagi erőink alapja, mindég friss energiákkal szolgáló készletünk, a magyar falu népe, de sajátos magyar kultúránkhoz szükséges magyar faji lélek is benne lakik és mert önálló kultúránk okolja meg és mindenki előtt leginkább igazolja önálló létezésünket. —1. — Iparos küldöttség a primárnál az adómérséklés ügyében. A helybeli iparosok népes küldöttsége kereste fel e héten Fenechiu primárt, kinek jóindulatú közbejárását kérték, hogy a most megkezdődő adókivetéseken ne legyen a tönk szélén álló iparosság ismét erején felül megadóztatva. A primár jóakarattal hallgatta végig a panaszokat és ígéretet tett, hogy az iparosság kétségbeejtő helyzetéről maga is informálja az illetékes fórumokat s minden erejével azon lesz, hogy a megadóztatás ne jelentsen elviselhetetlen megterheltetést az iparosságnak. — Katolikus teaestély. F. hó 25-én este, kedves családias hangulatban folyt le a kath kör teaestélye, melyet különös melegségűvé tett gróf Majláth püspök fényképének leleplezése és a Főpásztor apostoli szeretetet árasztó levelének felolvasása. Dr Várhelyi Gyula, mint a kör szervezője és elnöke, nagyon szép beszéd keretében ismertette a Főpásztor érdemeit, ki felekezeti különbséget nem ismerve atyai szeretettel hirdeti Krisztus igéjét, nem mulasztva el egyetlen esetben sem segíteni a szenvedőkön és elhagyottakon. A szép számú közönség meleg ünneplésben részesítette a püspököt, elénekelte a pápai himnuszt, majd ezzel véget ért az ünnepség, a jókedvű fiatalság táncra perdült és a kora hajnali órákig maradt együtt. A jól sikerült tea-estély háziasszonyai György Károlyné, Tóth Józsefné, Tóth Gáspárné, Kulcsár Rudolfné, Kiskos Antalné és Földi Istvánné voltak. — A cukor olcsóbbodása felé. A cukor, kartell megszűnése folytán, mely felbomlott az arbitrális bizottság meg nem egyezése miatt, tárgyalások folynak a kormány és az egyes cukorgyárak képviselői között, akik fel lettek híva a a cukor olcsóbbá tételére Manoilescu iparügyi miniszter kérésére a képviseletek megígérték, hogy a hét végén tartott ülésen szóbahozzák az ügyet, a kormány a cukor olcsóbbítása esetében ajánlatot tett a tavalyi 5400 vagon termésfeleslegnek kedvező exportálására. Napokig nem volt No. 4-es adónyomtatvány az adóhivatalban. A most folyó adóbevallásokat nagyon megnehezítette az a sajnálatos körülmény, hogy a No. 4 es blanketta, melyre pedig minden iparosnak, kereskedőnek és más foglalkozású adózónak elsőrendű szüksége van a bevallásnál, napostig nem volt kapható. Semmi esetre sem tulajdonítjuk ezt a vásárhelyi adóhivatal hanyagságának, hiszen nem csak adóblankettával, hanem bélyeggel, külföldi postautalvánnyal stb. sokszor vagyunk hasonló szorult helyzetben. Itt csak az a baj, hogy a késett adóvallomásokért büntetés jár — tehát a pénzügyigazgatóság több figyelemmel kellene legyen ilyen esetben, mert az adó akkor is elég magas, ha büntetés nem járul hozzá. — Elveszett. Január 1-én d e. Nagymihály Sándor és Vajik Dénes üzlethelyiségei közt lévő útszakaszon, elveszett egy gobelin női redikül Mivel a nem túl értékes tárgy, kedves emlék ezúton kéri a tulajdonos a megtalálót, hogy szíveskedjen lapunk szerkesztőségébe azt beküldeni már csak azért is, mert többen látták mikor megtalálta. — Halálozás Dálnokban január 26-án 64 éves korában elhunyt Hadnagy Pálné sz. Szerváciusz Lenke. A halálozás kiterjedt, székely nemes családot borított gyászba. — Utazási kedvezmények meghosszabítása. A vasutak igazgatósága elhatározta, hogy a vasúti alkalmazottak és hozzátartozóik 75 %-os utazási kedvezményét további intézkedésig meghosszabítja, anélkül, hogy az 1931-re szóló kuponokat követelnék. A vasutasok szolgálati jegye szintén meghosszabitottak f. év február 15- ig, valamint az újágírók engedélyei is ugyanaddig, meg a rokkantak és 1877 beli veteránoké i. Rokkantak, özvegyek és hozzátartozóik igazolványai február 28-ig. Az igazgatóság 50%-os engedményt állapított meg visszatérésnél a következő mintavásárokra utazóknak- Bécs március 12 — 20 és szept. 16 — 20. Budapesten március 24 — 31 és május 24. valamint a Zágrábban április 30-tól május 10-ig és szept. 1 — 12- ig tartandó mintavásárokra. — A kereskedők tea estélye. Eddig talán a farsang legsikerültebb és kgszélesebb köröket megmozgató estélye volt. A kereskedő kör tágas helyiségeit zsúfolásig megtöltő közönség szép műsor és reggelig tartó tánc mellett, ha nem is bő pénzzel, de jó hangulaban töltötte el idejét. A tea estély háziasszonyai Dávid Antalné és Szabó Kálmánné voltak. Sajátságos kézdivásárhelyi figyelmesség az, ha valakit déli tizenkét órakor „Jó reggelt■ tel köszöntenek. A jeges óceán egyik szigetén, állítólag még négyezer magyar hadifogoly él. Magyarországra a napokban érkezett haza egy hadifogoly, aki arról tett jelentést a hatóságnak, hogy a Jeges-tenger egyik szigetén, még mindég orosz fogságban sínylődik 4000 magyar. A hatóságok a bemondott adatok alapján azonnal megindították a nyomozást. * Dr. Bertalan János a iasi-i és budapesti egyetemek orvosa, volt Szent Rókus kórházi orvos, rendelését Almáson megkezdte. — Előfizetőinkhez. Még meg sem jelentünk, s bár goromba támadással szerettek volna irigyeink megfojtani, számos pártfogónk akadt, akik minden megkeresés nélkül felkerestek előfizetéseikkel. Jól esik ez a bizalom, jól esik, hogy vannak még józanul belátó, igazságosan gondolkozó emberek, kiket nem lehet hazug maszlagokkal orruknál fogva vezetni. Érhet bármilyen alattomos szurkálás, mi tántoríthatatlan harcosai leszünk az igazságnak és a magyar kisebbségi érdekeknek. Húshagyó kedden lesz a hagyományos .Tűzoltó maszkabál“. — Csúnya szokás. Végig az egész városon, még a legforgalmasabb utcákat és a piacot se kivéve, úgy látszik általános megszokás lett hogy a nyáron át összehalmozott szemetet, az el nem fogyasztható ételmaradékot és le nem írható minden piszkot az utcákra öntenek. Az amúgy is magasra fagyott úttesteken ilyen hidegben természetes meg konzerválódik a sok piszok és felháborít minden jó érzésű járókelőt. Éppen időszerű lenne estéli megfigyeléseket végeztetni és a sötétség leple alatt dolgozó utcadíszítőket ártalmatlanná tenni. Különben legközelebb mi is teszünk egy ilyen köztisztasági sétát és hirlapilag megörökítjük, a legelhanyagoltabb utcák neveit. 3. oldal. Hirdessen a „Székelyföld1"-be!