Székelység, 1902. január-március (5. évfolyam, 17-68. szám)
1902-01-22 / 17. szám
V. évfolyam. Előfizetési dij helyben: Egész évre tó kor. — fi!'. Egy hóra . — , !M , Eur hótra . — . . -ííc-Vidékre postai szétküldéssel évre . !! k*r lfél évre . . 7 Kiryes szám föki ér. POLITI A fi IV AP.IL A P. Kiadja a marosvásárhelyi függetlenségi és 43-as párt támogatásával a „SZÉKEGYSÉG" lapkiadóvállalat. Tímosvásárhely, 1902. január 22. Szerkesztőség és kiadóhivatal Főtér 1. szám alatt. Uiketések , czm. 8 tt.sór, iparosok és kereskedők kedveményben részesülnek. Xyittér soronként 10 (al Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő : SZ. SZAKATS PÉTER?. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja 101. sz. – A csendőrök golyója. És eldördült a fegyver. Jaj szavak ! keltek nyomába. Egy csomó ember tévében fetrengve kiáltott segítségért. De a feldühödt és elkeseredett nép nem hátrált, elvakultan még több áldozatot kívánt nyújtani Alsó-Idecs lakosságából a könyört nem ismerő rendszabályok embereinek. Ki itt a hibás ? Mi nem tudjuk, a kiszállott bizottság dolga ezt kideríteni. Mi csak egyet tudunk, s ez az, hogy ismét emberélet esett áldozatul a csendőrök golyójának. S midőn ezt a tényt konstatáljuk, feltárul előttünk egy másik kép, mely a békés megoldást vetíti előnkbe. Miért kellett vérnek folynia ? Vájjon nem lehetett volna megakadályozni azt, ami most szomorú valóság. Dehogy is nem. Meg kellett volna a tagosítási eljárást előzze a puhatolódzás, hogy vájjon sérti-e e mindenféle csapástól sújtott vidék érdekeit a bekövetkezendő tagosítási eljárás s ha igen, mily módon lehetne ezt úgy keresztül vinni, hogy az senki, s főleg a kis emberek érdekét ne bántsa. Nem tudjuk, hogy ez irányban történtek e lépések. Vagy hogy miként intézkedtek a törvénynek bölcs magyarázói. De mi, mint a távolból szemlélők, csak azt tudjuk és látjuk, hogy a tagosítás nem találta meg a nép óhajához vezető utat, és hogy annak a keresztülvitele vérvirágokon és emberéleten vezet át, itt fel kell sóhajtsunk. Mindig és mindenütt a kis emberek azok, kiket egy-egy újabb törvény tönkre tesz. Ezek a kis emberek féltve őrizték azt a 3—5 holdocska földet, melyet apáik, nagyapáik is magukénak mondtak és mely, habár sovány kenyeret is nyújtott, de valahogyan megéltek utánna. Most jön egy gazdag, egy nagy úr és azt kívánja, hogy cseréljék fel azt a féltve őrzött kis földet és cseréljék fel az ő terméketlen, sós talajú földjével csak azért, hogy ennek a nagy unnak több legyen miből úri személyének kényelmét megszerezhesse. Nem tekintve azt a nagy nyomorban nem is élő, csak tengődő páriákat, kiknek az utolsó falatot veszi ki szájából a kérlelhetlen irigység. Ez kergette e boldogtalan falu népét a törvény fegyveres végrehajtóinak golyója elé. Reméljük, hogy'lesz úr, okulva a történteken, habár — elismerjük — joga van hozzá, nem fogja kívánni a tagosítást és engedi e szegény kis embereket továbbra is élni, már csak azért is, mert ők még vérrel is megszerezték a jogot a földecskéik túrásához. (+) A székely iparnak piacz. Egy Dikes székely, Solymosi Endre gymustanár, ki nagyobb magyarországi városokban látogatásokat tett, hogy a székely háziiparczikkeknek piaczot teremtsen. Mi szivünkből üdvözöljük a székelyek ügyét szivén viselő derék tanár urat és kívánjuk, hogy még sok lelkes követőre találjon, mert csak igy lehet kilátásuk arra, hogy fel fog virradni a székelyek komor éjszakái. Alábbi levelét, mely az iparkamarának szól, azzal az ismételt kívánsággal adjuk közre hogy vajha minél több ilyen lelkes munkás szegődnek a székelyek ügyének felkarolására. Tekintetes Iparkamarához M.-Vásárhelyt. A házaló kereskedésekről szóló törvényczikk gyors elküldéséért fogadja a tekintetes iparkamara hálás köszönetein. Ilyszerű eljárások kisiparosaink körében a kamarához való ragaszkodást s bizalmat nagymértékben fokozzák, mit az illetők nekem a kézbesítés alkalmával nem készek kifejezni. Van szerencsém a tekintetes kamara becses tudomására hozni, hogy a karácsonyi szünidő alkalmával Békés megyében igyekeztem tájékozást szerezni a háziipari czikkekről. Azoknak kelendőségéről, áráról, beszerzéséről, mely tanulmányi kirándulásról részletes jelentést e hóban tartandó iparfejlesztő bizottsági gyűlésünkön fogok tenni , oly czélból, hogy miféle házi ipari czikkünk- nek lehetne piaczot teremteni az alföldön. S ezzel kapcsolatosan, hogy tudnánk Udvarhelyt egy házi ipari szövetkezetet s áruraktárt létesíteni. Egyszersmind azt is tudomására hozom a tekintetes kamarának, hogy Orosházán részletesen és behatóan utálnia néztem az ott elhelyezett székely iparos tanonczoknak. Meglátogattam néhány műhelyet. Összegyűjtettem az iskolahelyiségben a tanonczokat. A megjelenteket kikérdeztem helyzetükről. Podstrelen György tanoncziskolai igazgatótól megkérdeztem a véleményét a székely I fiukra nézve. Örömmel írhatom, hogy a látottak és hallottak megnyugtatására szolgálhatnak a kamarának. Az ott elhelyezett 24 székely I tanoncz Sipos György csikcsatószegi ill©* *• !ségüt kivéve, ki megszökött — mindannyi 1 jó maga viseletű, szorgalmas. A mesterek jobban, szeretik a székely tanonczokat mint az alföldieket. Érdemleges kifogása Podstrelen-nek az volt, hogy a székely fiuk rosszul tápláltak, s kevés előképzettségűek. Utóbbin a kamara nem segíthet személyesen, de az illetékes hatóságoknak tudomására hozva ezen körülményt u tán fog lenni némi eredmény. Tanonczainkra nézve nagy szerencse, hogy iskolai igazgatójuk Podstrelen György apai jóindulattal viseltetik irányukban. Mint lelkes székely pártoló egyént a kamara szíves figyelmébe ajánlom. Én részemről úgy is mint székely, úgy is mint kamarai levelező tag hálára kötelezve érzem magam iránta. A tekintetes kamara készségét ismételve megköszönve vagyok kiváló tisztelettel Székely-Udvarhelyt, 1902. január hó 14-én alázatos szolgája Solymosy Endre s. k. Négyszeres rablógyilkosság Nagy-Kátán borzalmas eset történt. Tegnap délután 5 és 6 óra közt a kis utczában levő úri kaszinó közönsége rémes segélykiáltást hallott. Azonnal kirohantak az utczára s ott adták Lövinger Lipót kereskedőt, a kinek fejéből patakzott a vér. A boldogtalan ember roskadozva vánszorgott a kaszinó szomszédságában levő lakására. Dr. Bónis Vilmos és dr. Hajdú Béla ügyvédek voltak az elsők, akik titánná mentek. A többiek is követték őket. Az udvaron a kukoricakóré mögött láttak elrejtőzve egy embert. Azonnal előczibálták. A gyanús alak dulakodni kezdett velük, de lefogták és a csendőrségre vitték.