Székelység, 1902. január-március (5. évfolyam, 17-68. szám)

1902-01-22 / 17. szám

V. évfolyam. Előfizetési dij helyben: Egész évre tó kor. — fi!'. Egy hóra . — , !M , Eur hótra . — . . -ííc-Vidékre postai szétküldéssel évre . !! k­*r lfél évre . . 7 Kiryes szám f­öki ér. POLITI A fi IV AP.IL A P. Kiadja a marosvásárhelyi függetlenségi és 43-as párt támogatásával a „SZÉKEGYSÉG" lapkiadóvállalat. T­ím­osvásárhely, 1902. január 22. Szerkesztőség és kiadóh­ivatal Főtér 1. szám alatt. Uik­etések , czm. 8 tt.sór, iparosok és kereskedők ked­ve­ményben részesülnek. Xyi­ttér soronként 10 (al Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkesztő : SZ. SZAK­ATS P­ÉTE­R?. Szerkesztőség és kiadóhivatal telefonja 101. sz. – A csendőrök golyója.­­ És eldördült a fegyver. Jaj szavak ! keltek nyomába. Egy csomó ember t­é­vében fetreng­ve kiáltott segítségért. De a feldühödt és elkeseredett nép nem hátrált, elvakultan még több áldozatot kívánt nyújtani Alsó-Idecs lakosságából a könyört nem ismerő rendszabályok embereinek. Ki itt a hibás ? Mi nem tudjuk, a kiszállott bizott­ság dolga ezt kideríteni. Mi csak egyet tudunk, s ez az, hogy ismét ember­élet esett áldozatul a csendőrök golyójának. S midőn ezt a tényt konstatáljuk, feltárul előttünk egy másik kép, mely a békés megoldást vetíti előnkbe. Miért kellett vérnek folynia ? Vájjon nem lehetett volna megakadályozni azt, a­mi most szomorú valóság. Dehogy is nem. Meg kellett volna a tagosítási eljá­rást előzze a puhatolódzás, hogy váj­jon sérti-e e mindenféle csapástól sújtott vidék érdekeit a bekövetkezendő ta­gosítási eljárás s ha igen, mily mó­don lehetne ezt úgy keresztül vinni, hogy az senki, s főleg a kis emberek érdekét ne bántsa. Nem tudjuk, hogy ez irányban tör­téntek e lépések. Vagy hogy miként intézkedtek a törvénynek bölcs ma­gyarázói. De mi, mint a távolból szemlélők, csak azt tudjuk és látjuk, hogy a ta­gosítás nem találta meg a nép óhajá­hoz vezető utat, és hogy annak a ke­resztülvitele vérvirágokon és emberéle­ten vezet át,­­ itt fel kell sóhajtsunk. Mindig és mindenütt a kis emberek azok, kiket egy-egy újabb törvény tönkre tesz. Ezek a kis emberek féltve őrizték azt a 3—5 holdocska földet, melyet apáik, nagyapáik is magukénak mond­tak és mely, ha­bár sovány kenyeret is nyújtott, de valahogyan megéltek utánna. Most jön egy gazdag, egy nagy úr és azt kívánja, hogy cseréljék fel azt a féltve őrzött kis földet és cseréljék fel az ő terméketlen, sós talajú földjé­vel csak azért, hogy ennek a nagy unnak több legyen miből úri személyé­nek kényelmét megszerezhesse. Nem tekintve azt a nagy nyomorban nem is élő, csak tengődő páriákat, kiknek az utolsó falatot veszi ki szájából a kérlelhetlen irigység. Ez kergette e boldogtalan falu né­pét a törvény fegyveres végrehajtóinak golyója elé. Reméljük, hogy­­'lesz úr, okulva a történteken, habár — elismerjük — joga van hozzá, nem fogja kívánni a tagosítást és engedi e szegény kis em­bereket továbbra is élni, már csak azért is, mert ők még vérrel is meg­szerezték a jogot a­­ földecskéik túrá­sához. (+) A székely iparnak piacz. Egy Dikes székely, Solymosi En­dre gymus­tanár, ki nagyobb magyarországi városok­ban látogatásokat tett, hogy a székely háziiparczikkeknek piaczot teremtsen. Mi szivünkből üdvözöljük a székelyek ügyét szivén viselő derék tanár urat és kívánjuk, hogy még sok lelkes követőre találjon, mert csak igy leh­et kilátásuk arra, hogy fel fog virradni a székelyek komor éjsza­­ká­i. Alábbi levelét, mely az iparkamarának szól, azzal az ismételt kívánsággal adjuk közre hogy vajha minél több ilyen lelkes munkás szegődnek a székelyek ügyének felkarolására. Tekintetes Iparkamarához M.-Vásárhelyt. A házaló kereskedésekről szóló törvény­­czikk gyors elküldéséért fogadja a tekinte­tes iparkamara hálás köszönetein. Ilyszerű eljárások kis­iparosaink körében a kama­rához való ragaszkodást s bizalmat nagy­mértékben fokozzák, mit az illetők nekem a kézbesítés alkalmával nem készek ki­fejezni. Van szerencsém a tekintetes kamara be­cses tudomására hozni, hogy a karácsonyi szünidő alkalmával Békés megyében igye­keztem tájékozást szerezni a háziipari­­ czikkekről. Azoknak kelendőségéről, áráról,­­ beszerzéséről, mely tanulmányi kirándulás­­­­ról részletes jelentést e hóban tartandó ipar­­fejlesztő bizottsági gyűlésünkön fogok tenni , oly czélból, hogy miféle házi ipari czikkünk-­­ nek lehetne piaczot teremteni az alföldön.­­ S ezzel kapcsolatosan, hogy tudnánk Ud­­­­varhelyt egy házi ipari szövetkezetet s áru­­­­raktárt létesíteni.­­ Egyszersmind azt is tudomására hozom­­ a tekintetes kamarának, hogy Orosházán­­ részletesen és behatóan utálnia néztem az ott elhelyezett székely iparos tanonczoknak. Meglátogattam néhány műhelyet. Összegyűj­­tettem az iskola­helyiségben a tanonczok­at. A megjelenteket kikérdeztem helyzetükről. Podstrelen György tanoncziskolai igazgató­tól megkérdeztem a véleményét a székely I fiukra nézve.­­ Örömmel írhatom, hogy a látottak és hallottak megnyugtatására szolgálhatnak a­­ kamarának. Az ott elhelyezett 24 székely I tanoncz Sipos György csikcsatószegi ill©* *• !­ségüt kivéve, ki megszökött — mindannyi 1 jó maga viseletű, szorgalmas. A mesterek­­ jobban, szeretik a székely tanonczokat mint­­ az alföldieket. Érdemleges kifogása Pod­­­­strelen-nek az volt, hogy a székely fiuk­­ rosszul tápláltak, s kevés előképzettségű­ek. Utóbbin a kamara nem segíthet személye­­s­­en, de az illetékes hatóságoknak tudomá­sára hozva ezen körülményt u tán fog lenni némi eredmény. Tanonczainkra nézve nagy szerencse, hogy iskolai igazgatójuk Podstrelen György apai jó­indulattal viseltetik irányukban. Mint lel­­­­kes székely pártoló egyént a kamara szíves figyelmébe ajánlom. Én részemről úgy is mint székely, úgy is mint kamarai levelező tag hálára kötelezve érzem magam iránta. A tekintetes kamara készségét ismételve megköszönve vagyok kiváló tisztelettel Székely-Udvarhelyt, 1902. január hó 14-én alázatos szolgája Solymosy Endre s. k. Négyszeres rablógyilkosság Nagy-Kátán borzalmas eset történt. Teg­nap délután 5 és 6 óra közt a kis­ utczában levő úri kaszinó közönsége rémes segély­kiáltást hallott. Azonnal kirohantak az ut­­czára s ott adták Lövinger Lipót kereske­dőt, a kinek fejéből patakzott a vér. A bol­dogtalan ember roskadozva vánszorgott a kaszinó szomszédságában levő lakására. Dr. Bónis Vilmos és dr. Hajdú Béla ügy­védek voltak az elsők, a­kik titánná men­tek. A többiek is követték őket. Az udva­ron a kukoric­akóré mögött láttak elrejtőzve egy embert. Azonnal előczibálták. A gyanús alak dulakodni kezdett velük, de lefogták és a csendőrségre vitték.

Next