Katolikus főgimnázium, Székelyudvarhely, 1897
s N népköltési gyűjteményeink széptani értékéről. Mi határozhatná meg valamely könyvnek, gyűjteménynek az értékét, ha nem annak lényege, tartalma ? S népköltési gyűjteményeinknek mi a tartalma ? Maga a nép lelke, szívdobbanása, gondolatvilága, baja és öröme, tréfái, ötletei, szóval: maga a nép. Apró, mély értelmű közmondás, tanulságot rejtő példabeszéd, elmés mondás, éle és ötlet, adoma, erkölcsi népmese, népmonda, népdal, ősi ballada, apró bohóság, tánc és játékrithmusok, misztériumok váltakoznak gyűjteményeinkben. Talán merészen járok el, midőn a magyar népet, a magyar nép lelki életét szinte műfajok szerint csoportosítva mutatom be. Merész lépés lehet, de azt hiszem nem indokolatlan. Igaz ugyan, hogy a legkisebb közmondás és úgy népköltési termék, mint a legművészibb ballada, de az is bizonyos, hogy a népet a maga valójában nem lelhetjük meg csupán egyes műfajt tartalmazó gyűjteményekben, hanem a gyűjtemények összességében. Térszűke miatt épen csak szárazon elősorolom, lehetőleg chronologiai sorrendben népköltési gyűjteményeink legismertebb termékeit. Baranyai Décsi János: »Adagiorum... chiliades quinque 1598. Beniczky Péter: Magyar rithmusok 1664. Kis-Viczay Péter: Selectoria Adagia Latino-hungarica 1713. Kovács Pál: Magyar példa és közmondások. 1794. Wagner Ferencz : Phraseologia 1780. Rajnis József: Magyar Helikonra vezérlő kalauz 1781. Molnár Ferencz: Magyar Káté 1789. Faludi Ferencz: „Költeményes maradványok“ 1786. Noszkó Alajos: Virágszótár 1791. Baróti Szabó Dávid: Magyarország virági 1803. Szirmai Antal: Hungaria in parabolis 1804. Dugonics András: Magyar példabeszédek és jeles mondások 1820. 1'