Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-01-29 / 9. szám

1876. jail. 29-én. IV-ik évfolyam. 9. szám. w----------------------------w i. ' Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Stohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ÉS VIDÉKE Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi • Előfizetési Alast: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kopp János könyvkereskedésében. Budapesten Jánszky M.urnái, VIII. zerge-utcza 21 sz.; Schvarcz József urnái Kristóf tér I. sz., Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. Hirdetések jutányosan számittatnak. Ygy! lM*IXs —----------------------------------------««Hl Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. KÖZLÖNY. Hitelviszonyaink rendezéséről. in. Az általunk, előbbi cikkünkben bővebben ismertetett hitelszervezet, tényleg az önsegély elvén alapul, mely benne az apró megtakarítások, az öntőke gyűjtés rendszere által van érvényre juttatva. Hogy mennyire hasznos ez intézmény nemcsak az elszegényedett kisbirtokosokra, hanem az iparos, kereskedő néposztály és velők az egész országra is — azt óhajtjuk e sorokban röviden jelezni. Egyik első s legjelentékenyebb teend az intézmény irományai között az, hogy az uzsorának, egyszer mindenkorra be lesz vágva az útja, mert amily mérvben szaporodik az egyletek száma az országban, és oly mérvben keresbedik az uzsorakölcsön. Meg fog ezáltal szűnni azon kényszerűség, hogy a kisbirtokos termését aratás előtt, még „lábán“ féláron elvesztegesse, vagy hogy kész termését idő előtt tömegesen áruba bocsátván, annak árát önmaga szállitsa le, s igy kényszer helyzetét a spekulátió által kizsákmányoltatni engedje. Az a sok garas és krajczár, melyet ma az uzsorás és a korcsma nyel el, önkéntelen is az egyletbe kerül, és a krajczárokból milliók gyűlnek lakásra a nép filléreiből nemzeti vagyonosodásunknak képződik legszilárdabb alapja. Midőn a kisbirtoku gazda hallja, hogy az egyletben a kölcsön — a személyi hitel megszavazásánál arra is néznek, hogy: ki mily életet visz? mint neveli csa-ládját ? hogy dolgozik s mint gyarapodik? szóval hogy a munkás, szorgalmas, józan élet hitelének egyik fő feltétele; a mezőgazdasági előleg-egyletek emez egyszerű intézménye a takarékosság, munkakedv, szorgalom és józan élet fejlesztése és megszerettetése által társadalmi életünknek is egyik jelentékeny emeltyűjét fogja képezni. Az intézet megalapításánál látszólag akadályul tűnik fel a pénzszűk idő. De e körülményeket nem kell tekintetbe vennünk, és pedig azért nem, mert az egyesületi alapítványokat úgy is csak a tehetősek, községek, törvényhatóságok stb. fogják szolgáltatni; ezeknek pedig még van annyijuk, hogy néhány száz forintot ily nemes czélra áldozhassanak. Nagyobb összegek egyszerre való befizetése, úgy sem szükséges, mert az egyesület beéri az aláírt alapítványi tőke '/10-ed részével. — Gazdáink a bőven termő években megfeledkeznek a rész évek sanyaruságairól és praeventív eszközök megteremtéséről, sokkal jobb tehát, ha most — pénzszűk időben — megalkotják ez intézetet, mely néhány jó év segítségével oly országos hitelszervezetté erősbülne, hogy kedvezőtlen helyzetben biztos segélyt adhat. A záloglevelek elhelyezésére is, melyen tulajdonképen alapulna a hitelszervezet üzletforgalma, van még elég alkalom. Ezeknek az alap nagysága és biztossága, melyre kibocsáttattak, és a kibocsátó intézet megbízhatósága adja meg értéküket. Ami pedig a visszaváltást illeti, még több biztosítékot fog nyújtani, mint bármely más földhitelintézet, miután ez iránt az összes szövetséges egyletek egyetemleges jótállása is kezeskedik. A kis- és parasztbirtokosok hitelérdemességét és fizetési készségét nem lehet kétségbe vonnunk. Való ugyan, hogy e két képesség tekintetében egyik birtokos osztályt sem lehet nálunk Magyarországban absolute a legczélszerűbbnek feltüntetni, miután megfelelő tőke és munka léte, illetőleg alkalmazásától függ minden egyes birtok jövedelmezősége. De azért tagadhatlan, hogy a kisbirtokos osztálynak előnye van a nagybirtokosok felett. A kisbirtokosnak, jobban ismervén földje minőségét, jobban tudván miként képes abból biztosabb és több jövedelmet húzni — mindenesetre aránytalanul több bevétele is van, mind a nagybirtokosnak. Mert: több marhát tarthat istállóiban; marad ideje aprómarha-tenyésztésre, kertgazdaságra,melyből nagy hasznot húz; felhasználja családja tagjait, megkímélve a napszámot; maga ellenőrzi az összes munkákat, maga szállítja terményeit. A parasztbirtokos, mint legtöbb nemzetgazdászati író beismeri, nagyobb nyers jövedelmet vesz ki földjéből mint a nagybirtokos, vagy bérlő. De másrészt az is megállapított igazság, hogy a föld termőerejének felhasználására, illetőleg a talajnak minél termékenyebbé tételére, a kisbirtoki rendszer nyújt világszerte legtöbb előnyt. Angliában a „geomanry“ (kisbirtokos) néposztály, még mindig mint a nemzet eltűnt dicsősége emlittetik. Fizetési képességük és készségük leginkább az állami terhek viselésében nyilvánul. A pénzügymia parancsot, hogy holnapután délig fel ne keltse, midőn az bátorkodott őt egy kellemes meghívóra figyelmeztetni. — Ugyan mi lehet az ? — Csirkés bárónő ma fényes estélyt ad. — Ah! Vagy úgy ?! Elemér egyet gondolt. Kettő lett belőle. A következő órában már a legfinomabb illatszerben fürödve, a legpikánsabb hangulatban fehér kesztyűit húzogatva ült fogatába és így szólt: — Lefőzöm az egész világot! Minő kár, hogy Ida nincs jelen. Most láthatná, hogy Atkáli Elemér mire képes. Valami botrányt! Ha mindjárt életembe kerül is! Az én apája. Barna ember volt s alacsony, Mint a fűzfa törzse, Mely árnyas lombját szerényen Hajtja le a földre. Ő nem vágyott a magasba, Bár nagy vala lelke! Hova annyi szenvedésnek Magvát elvetette — Az én drága apám! Kedélye megtörhetetlen S derült vala folyton, — Elég volt indulásunkra Hogy csak egy szót mondjon. Mindannyian körbefogtuk És velünk mosolygott, Pedig elaltatni alig Tudta a nagy gondot — Az én drága apám ! S a nép közt is úgy szerették, Mint igaz barátot, A ki mások nyomoránál Tettre készen állott; De semmiért e világon Hitét el nem adta; Hitvány kegyért sosem csúszott Térdet — fejet hajtva — Az én drága apám! Nem kelt ki a végzet ellen, Bármit hoza rája, S nagy családunk veszedelmet Nem is érte, láta. Irigyeink közt a halál Vala csak győzhetlen: Ott porladoz a sir alatt, Lent a hideg földben. — Az én drága apám ! Újvári Elek. ARANYFELHŐK. SZESZÉLYES BESZÉLY. IRTA : ISziRONTAi Artúr. IV. EUROPA HARCBAN! (Folytatás.) Elemér a pályaudvartól egyenesen Montai herceg lakására hajtatott. Az természetesen nem volt odahaza. Elemér néhány udvarias kifejezés után, mely voltakép az ördögöt illeté, mint ki hivatva van a herceget egy bizonyos helyen megfüröszteni a legforróbb vízben, hazahajtatott.. Már le akart feküdni és vén Komornikának kiadta Csirkés bárónő csakugyan kitett magáért. Termeiben hullámzott a noblesse. Az aranyifjuság vetélkedett egymással, várjon melyik vigye kaméliákkal diszitett bokrétáját, mely Bécsben készült. Nem győzték eléggé csodálni narancsszínű karjait és tejszín fogait, mely a legújabb mód szerint sodronyokkal volt oda csappantva. Mindenki paff volt. Az előkelő világ méltólag volt képviselve Kukaházi Balambér, Gróf Nyanyau Kripli, Bombacsek Tóni, Rebegősi Siheder, Báró Pityanovszky Island, Bummelzug Riffi és Toty úr által, kik nemcsak a soclar, pástétomok és fricandeau alá imperatrice fölött tartottak hadiszemlét, hanem a napi pletykákba merülve egy Achilleshez méltó hangon birálgatták, váljon ki van szebben decoltirozva a Rikácsi compresse vagy a Lorányi Adelina, kinek pici lábai fülig elbájolták a nagyszájú de vajmi kevés elméjű gentleman Edward Bankóvárit. A thea nem volt épen rész, a csemegeasztal pedig nagy hírnek örvendett, mert