Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-12-03 / 101. szám

hanem a nevelő a hibás, ha a rósz szokást ki nem irtotta, vagy elharapódzni engedte. Ezért modta egy bölcs: nincs a világon jó vagy rósz ember, hanem csak jó vagy rósz nevelő. Azért a helyes tevékenységre való szoktatást, már a zsenge gyermekkorban kezdeni lehet, sőt kell, amint egy közmondás is kifejezi: mindent a maga idején, akkor kell a vesszőt hajlitni, még nem törik, akkor kell a gyermeket szoktatni, mikor még úgy­szólván saját akarata nincs, s ennél fogva a mi akara­tunk legyen az ő akarata, s igy nem fog tévedni. Adeo in teneris consuescere multum est! Carolus: Irodalom és művészet. — Az „Aradvidéki tanitó-egylet“ támogatása mellett jövő hó elsejétől „Átalános tanügyi köz­löny“ fog hetenkint megjelenni Aradon, melynek elő­fizetési ára félévre 2., negyedévre t frt. Szerkesztik: Györgyösy Rudolf és Mádai Mátyás. — Tehetséges ifjú írónk, Dengi János tollából megjelent „A csók könyve“ érdekes tartalommal és elegáns kiállításban, melyet különösen ajánlunk a höl­gyek figyelmébe! Ára 1 írt 20, diszkötésben 2 frt 20. Megrendelhető minden hazai könyvárusnál. — Érdekes füzetkét vettünk a napokban, mely „Széchényi munkálatai az aldunán“ czimen jelent meg. Irta B­o­­­e­s­z n­i Antal. Az érdekes dolgozat felolvastatott a „Délmagyarországi történelmi és régé­szeti társulat“, 1878-ik év május 23-án tartott 7-ik évi közgyűlésén. Ára 60 kr. Megrendelhető a szerzőnél Orsó­ván. — Walser Ferencz budapesti első gép és tűz­oltó szerek gyárosától vettünk egy vaskos könyvet, melyben mindazon gépek, tűzoltó szerek, harangok és érczeszközök, melyek nála megrendelhetők lerajzolva vannak. E kiadvány kívánatra az érdeklődőnek azonnal megküldetik. — Beküldetett „Az országos magyar kereskedő szövetség alapszabályjavaslata.“ Kidolgozta Fromm Antal. A szabályzat sok üdvöst foglal magában, azért nagyon kívánatos, hogy gyakorlatba is lépjen mielőbb. Aláírási felhívást vettünk „Pestalozzi vá­­logatott paedagogiai munkáir­a“, melyet Zsen­­geri Samu budapesti tanító ad ki. Az egész mű 10—12 füzetben jelenik meg, s mindegyik füzet 6—7 iv terje­delmű lesz a legcsinosabb kiállítással. Egy-egy füzet ára 50 kr. Megrendelések a szerzőnél a legczélszerűb­­ben levelezési lapon eszközölhetők, kinek lakása Buda­pest, V. ker. akadémia­ utcza 3. szám alatt van. Színi szemle. Szombaton nov. hó 30-án adatott „47-ik czikk“ dráma 4 felv.­etőjátékkal, írta Belot Adolf. A függöny felhuzatik, törvényszéki tárgyalás van folyamatban. A vádlott Du Hamel György ellen gyilkossági kísérlet és lopás vádja van emelve. Vádló Cora, creo­nő, azelőtt kedvese Du Hamelnek. Ez alapos vagy talán nem ala­pos féltékenységtől elvakítva revolverrel lőtt Corára és elcsúfította arczát. Cora boszúból még lopással is vá­dolta Györgyöt, hogy tőle az esküdtek részvétét elvonja. A tanúkihallgatás, közvádló és védő ügyvéd beszédei után az esküdtszék visszavonul és rövid tanácskozás után az esküdtek elnöke kimondja a határozatot, mely szerint vádlott a gyilkosság kérdésében bűnösnek, a lopás kérdésében nem bűnösnek találtatott. A törvény­­bírák ötévi gályarabságot ítél. A függöny lebocsáttatik, az előjátéknak vége. A drámában Du Hamel kiállva a büntetését, álnév alatt tartózkodik Párisban, hol a 47-ik czikk értelmében büntetést kiállt gályarabnak tartózkodni nem szabad, hanem mindig rendőri fel­ügyelet alatt kell maradnia. Párisban megszereti őt De Rives gróf leánya Marcelle és ő is viszonyszerelemre gyulván, hosszú küzdelem után, anyja rábeszélésére Marcellet nőül veszi. Cora, ki most játékházat tart Párisban véletlenül felismeri Györgyöt, kit oly régen keres, mert boszuja még nincs kielégítve. Györgyöt kényszeríti, hogy éjjeleit játékbarlangjában töltse, különben neje mindent megtud. György kénytelen lévén engedelmeskedni, egy este őt tovább ott tartja, és meg­­vallja neki, hogy most újra szereti, mit ered­ termé­szetével igazol, mondván „bennem még rabszolgavér van, én csak azt tudom szeretni, ki engem gyűlöl és megvet.“ Most azt kívánja Györgytől, hogy az őt vi­szont szeresse, ez újra megvetéssel válaszol, ekkor lép be György neje Marcelle, itt keresvén férjét, kitől meg­­csalatva hiszi magát. György kétségbeesésében mindent megvall nejének és őt el akarja vezetni, Cora dühösen ellenáll, nem akarván őket elbocsátani, ekkor György azt kiáltja: „félre őrült!“ Cora, mintha e szótól csak­ugyan megőrült volna, ijedten hátrál, György és neje elmennek, Cora egyedül marad. Most már félig őrült, még mindig maga előtt látja és hallja Györgyöt, ki már rég távozott, ismét összeszedi magát, boszúra gondol. Levelet ir az államügyésznek, melyben följelenti Györ­gyöt, csenget a cselédnek, hogy a levelet elküldje, ek­kor az őrülési roham hevesebben visszatér és Cora földre rogy. A tulajdon­képi dráma itt végződik, mert a többiből csak az lényeges, hogy a levél nem jut az államügyész kezébe és hogy kiderül, miszerint Cora gyógyíthatlan őrült. Ez őrülési jelenet a darabnak Achilles sarka. — Lélektanilag eléggé indokolva nincs és senki sem várta volna e kifejlődést,­­ ha a szerző már előbb többször nem czéloztatott volna arra, hogy Cora előbb-utóbb megőrül. Különben e társadalmi dráma mindvégig ér­dekes, hatásos és csak az kár, hogy 3/4 11-ig tartott. Az előadás nem egészen sikerült. Az előjáték von­tatott volt, mely hibának nagy részint az volt oka, hogy mivel a darabhoz igen nagy személyzet kell, fon­tos szerepeket kell­ olyanokra bízni, kik azoknak megfelelni nem tudtak. A törvényszéki néma személy­zet épen nevetséges volt. Már azt a fáradságot vehették volna, hogy a fodrász által minden statistának egy bajuszt, vagy szakást ragasztalnak, hogy a törvényszéki bírák ne úgy nézzenek ki, mint 15 éves suhanczok. A közvádló és védő ügyvédnek époly öltözék kellett volna mint az elnöknek volt, t. i. az úgynevezett robe, mely a franczia törvényszékeknél még szokásban van. Egé­szen kifogástalanul csak Latabárné játszott, kitűnően egyénítvén Corát. Aki kedden őt mint Dolorest látta, méltán bámulhatott mai alakításán. Mert a nőszerepek egyénítése azért nehezebb mint a férfiaké, mert a nő­nek e tekintetben nélkülöznie kell nagy részét azon külső (technikai) eszközöknek, melyek a férfiak rendel­kezésére oly nagy számmal állanak. Minden női szeret a szerelem egyik vagy másik változatát kénytelen ábrázolni. Hol vegyen a nő oly különféle szép arczot, a­mennyi sajátsága, színe, vegyülete, szóval egyéni válto­zata van a szerelem és szeretetnek? Vagy pedig, ha bűnt képvisel, nem kell annak mindig mégis a nőiség alakjában megjelenni? Ha tehát a nő szintoly tökély­­lyel képes egyéníteni, mint a férfi, akkor a nő annyival nagyobb a férfinál e részben, a­mennyivel kevesebb külső eszközök segélyével viszi ezt véghez, mint a férfi Ezen egyénítési képességgel bir Latabárné, h így vette ő fel magába Cora jellemét, egészen helyes felfogással és sikerült kivitellel. Az őrülési jelenet után 6-szor tapsolta őt ki a nagyszámú közönség. Toldi (Du Hamel György) ez alkalommal nem közelítette meg eddigi kitűnő sikereit. Meglátszott rajta, hogy nem érzi egészen biztosnak magát szerepében, szemjátéka gyak­ran elhibázott vola. Igaz, hogy vidéki társulatnál a szí­nész és kivált Toldi nagyon igénybe van véve, minden héten 2, néha 3 új szerep tanulása, minden nap játék, mindezen körülmények mellett nem igen lehet csodálni, hogy az egyszer nem sikerült, hisszük, hogy a darab ismétlésénél tökéletes eredményt fog felmutatatni. Kutassy Janka (Marcelle) igen kedves naiv színésznő vígjátékokban, itt is jól játszotta a sentimentális részt, de a harmadik felvonás drámai jelenetében megmutatta, hogy a drámához nem ért, mihez különben hangja sem való és arczjátéka sincs. Bizonyosan ennek tudatában, mégis akarván iparkodását feltüntetni, nagyon is tragi­kusan vette szerepét. Latabár volt még legotthonosabb szerepében, jó bouvivant színész. Kendy olyanokat ásitozott, hogy, mivel az ásitozás ragadós, játéka mel­lett a közönségre is ráragadt Dicsérettel említendő Beczkdiné (DuHamelné) és Izsó (az orvos). Remél­jük, ha e darab ismét előadatik, általánosan csak di­cséretet írhatunk. Vasárnap decz. 1-jén adatott „a toloncz“ nép­színmű, irta Tóth Ede. Reiner Antóniának szép éneke és jó játéka, hasonlókép Beczkeinénak (Ördög Sára) igen sikerült korcsmajelenése volt, csak kár, hogy az igen erős drámai szerephez hangja nagyon is lyrai. Közön­ség igen szép számmal. B. A mely ország népe szorgalomra kénytelen tá­maszkodni , úgy ez benne szokássá és természetté vál­ván, nem leszen ott többé henyélő; — mihelyt pedig henyélő nincs, rosz ember sincs; és igy növekedik az erkölcs, a hála Isten és haza iránt — ami az állam fentartója.* A nevelő soha a jelenre,­­ hanem a jövendőre tekintsen. * Az emberiség nagy részének kijut a szenvedésből, de jobb, hogy a gyermek sírjon, mint később az ember. * Elkerülhetlenül két sors várja az embert az élet­ben : jó vagy rész; azért a nevelő készítse el a növen­­déket mindkettőre.* A divat mindig változik, majd újat teremt, majd a régit eleveníti fel; de hát mikor jön már egyszer di­vatba a haszontalan külsőségek megvetése, az erény és az ősi erkölcs tisztelete s az emberiség iránti önzetlen­ség! Jaj, mindez mai napság nem mutat semmit! * A faragatlan emberben a test parancsol a lélek­nek ; de a nemesen nevelt emberben a lélek ur, a test szolga.* Egy bűn ezerre csinál utat! azért kerüld az első álmat! csak a legelső lépés igen nehéz, — a második­nál könnyű — a harmadik önkényt jő. A fene vadak és veszett ebek is egymást marják; az ember is legnagyobb ellensége embertársának. És a legújabb kor háborúit mivel hozhatnánk méltó hason­­lásba ?* A nagy ész és nagy lélek mindenben előtűnik; ha nemes tettekben nem nyilatkozhatik, a gonoszságban lesz első.* Félő, hogy utoljára az állatok nemesítésében any­­nyira megyünk, hogy a legnemesebb állat felül­múlja a legnemtelenebb embert. * Némely embernek az válik legnagyobb kárára, hogy nincs senki, aki hibájára figyelmeztetni merné. * Ne csodálkozzunk, hogy szegény ember ritkán ne­vel jó gyermeket, a tehén is, úgy szereti borját, ha jól él. * Sok gyengéje van az oly embernek, ki munka nél­kül akar meggazdagodni. * Mások természeti hibáit a józan ember fedezni igyekszik, míg az erkölcsi hibát, mely egyedül az aka­rattól függ, kérlelhetlenül ostorozza. Mindent tehet az ember, csak akarja. * Az iskolai nevelés többet eszközölhet, mint a házi nevelés, de amannak ez veti meg legbiztosabb alapját. Városi és megyei hírek. — A Nagyváradon megjelenő „ Szabadságiból vesszük át e sorokat. A székesfehérvári orsz. ipar-, termény- és állatkiállítás végrehajtó­ bizottsága tu­datja velünk, hogy hivatalos közlönye ezután a „Székesfehérvár“ lesz, miután a „Székesfehérvár és vidéke“ czímű lap —mely eddig hivatalos közlöny volt — a kiállítás ügyét nem jól szolgálta. Mi ezt nem vettük észre, sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy laptársunk az ügy érdekében mindent elköve­tett. Hanem hát úgy szokott az lenni, hogy néme­lyek megkívánják, miszerint egy lap szerkesztőjének — ha már hivatalos czimet adtak lapjának — ne legyen egyéni nézete. Ily áron bizony drága a hivatalos czim. — A lövész-társulat választmánya a napok­ban ülést tartott, miután a kiállítás végrehajtó bizottsága most már a lövöldét mindenestől akarja, nem elégedvén meg azzal, hogy a kert, az épüle­tek és helyiségek a korcsmáztatási engedélyen kívül fölajánltattak. E telhetetlen, méltánytalan s a lövöldére káros kívánat fölött a választmány nem határozhatván, az a közgyűlés előtt fog el­döntetni. Mi úgy tudjuk, hogy a kiállítás czéljaira, vagyis virág- és méhészeti kiállításra csak a lövölde-kert szükséges, azért annak a végrehajtó­bizottságnak nincs szüksége a belső helyiségekre, ha csak mást tenni nem akar velük. A lövölde pénz­tára évek óta defic­itekkel küzd, azért leghelye­sebb lesz, ha a helyiségeket és korcsmáztatási jogot a lövész-társulat megtartja, s jövő pünkösdi ünnepekre országos lövész-ünnepélyt rendez. Kü­lönben is társas-ebédekre s esetleg tánczmulat­­ságra csak a lövölde alkalmatos, ezek pedig na­gyon szép jövedelmet biztosítnak a lövész-társu­latnak. Egy pár ember túlbuzgalma által nem szabad a lövöldét tönkre tenni. Beküldetett. — „Székesfej­érvár“ laptársunk, mióta hiva­talos lappá nyelvelte magát, akkorákat füllent, hogy kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy azon állítása, miként a hivatalos jelleget a gyűlés után dobtuk le, részakaratú hazugság.­­ A lemondási czikk vasárnap került szedés alá, hétfőn délután két órakor kinyomva, s estefelé a postára becsomagolva volt, s midőn e fölött ta­nácskoztak, a lapokat már vitte a gőz mindenfelé.

Next