Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1878-12-03 / 101. szám
hanem a nevelő a hibás, ha a rósz szokást ki nem irtotta, vagy elharapódzni engedte. Ezért modta egy bölcs: nincs a világon jó vagy rósz ember, hanem csak jó vagy rósz nevelő. Azért a helyes tevékenységre való szoktatást, már a zsenge gyermekkorban kezdeni lehet, sőt kell, amint egy közmondás is kifejezi: mindent a maga idején, akkor kell a vesszőt hajlitni, még nem törik, akkor kell a gyermeket szoktatni, mikor még úgyszólván saját akarata nincs, s ennél fogva a mi akaratunk legyen az ő akarata, s igy nem fog tévedni. Adeo in teneris consuescere multum est! Carolus: Irodalom és művészet. — Az „Aradvidéki tanitó-egylet“ támogatása mellett jövő hó elsejétől „Átalános tanügyi közlöny“ fog hetenkint megjelenni Aradon, melynek előfizetési ára félévre 2., negyedévre t frt. Szerkesztik: Györgyösy Rudolf és Mádai Mátyás. — Tehetséges ifjú írónk, Dengi János tollából megjelent „A csók könyve“ érdekes tartalommal és elegáns kiállításban, melyet különösen ajánlunk a hölgyek figyelmébe! Ára 1 írt 20, diszkötésben 2 frt 20. Megrendelhető minden hazai könyvárusnál. — Érdekes füzetkét vettünk a napokban, mely „Széchényi munkálatai az aldunán“ czimen jelent meg. Irta Boesz ni Antal. Az érdekes dolgozat felolvastatott a „Délmagyarországi történelmi és régészeti társulat“, 1878-ik év május 23-án tartott 7-ik évi közgyűlésén. Ára 60 kr. Megrendelhető a szerzőnél Orsóván. — Walser Ferencz budapesti első gép és tűzoltó szerek gyárosától vettünk egy vaskos könyvet, melyben mindazon gépek, tűzoltó szerek, harangok és érczeszközök, melyek nála megrendelhetők lerajzolva vannak. E kiadvány kívánatra az érdeklődőnek azonnal megküldetik. — Beküldetett „Az országos magyar kereskedő szövetség alapszabályjavaslata.“ Kidolgozta Fromm Antal. A szabályzat sok üdvöst foglal magában, azért nagyon kívánatos, hogy gyakorlatba is lépjen mielőbb. Aláírási felhívást vettünk „Pestalozzi válogatott paedagogiai munkáira“, melyet Zsengeri Samu budapesti tanító ad ki. Az egész mű 10—12 füzetben jelenik meg, s mindegyik füzet 6—7 iv terjedelmű lesz a legcsinosabb kiállítással. Egy-egy füzet ára 50 kr. Megrendelések a szerzőnél a legczélszerűbben levelezési lapon eszközölhetők, kinek lakása Budapest, V. ker. akadémia utcza 3. szám alatt van. Színi szemle. Szombaton nov. hó 30-án adatott „47-ik czikk“ dráma 4 felv.etőjátékkal, írta Belot Adolf. A függöny felhuzatik, törvényszéki tárgyalás van folyamatban. A vádlott Du Hamel György ellen gyilkossági kísérlet és lopás vádja van emelve. Vádló Cora, creonő, azelőtt kedvese Du Hamelnek. Ez alapos vagy talán nem alapos féltékenységtől elvakítva revolverrel lőtt Corára és elcsúfította arczát. Cora boszúból még lopással is vádolta Györgyöt, hogy tőle az esküdtek részvétét elvonja. A tanúkihallgatás, közvádló és védő ügyvéd beszédei után az esküdtszék visszavonul és rövid tanácskozás után az esküdtek elnöke kimondja a határozatot, mely szerint vádlott a gyilkosság kérdésében bűnösnek, a lopás kérdésében nem bűnösnek találtatott. A törvénybírák ötévi gályarabságot ítél. A függöny lebocsáttatik, az előjátéknak vége. A drámában Du Hamel kiállva a büntetését, álnév alatt tartózkodik Párisban, hol a 47-ik czikk értelmében büntetést kiállt gályarabnak tartózkodni nem szabad, hanem mindig rendőri felügyelet alatt kell maradnia. Párisban megszereti őt De Rives gróf leánya Marcelle és ő is viszonyszerelemre gyulván, hosszú küzdelem után, anyja rábeszélésére Marcellet nőül veszi. Cora, ki most játékházat tart Párisban véletlenül felismeri Györgyöt, kit oly régen keres, mert boszuja még nincs kielégítve. Györgyöt kényszeríti, hogy éjjeleit játékbarlangjában töltse, különben neje mindent megtud. György kénytelen lévén engedelmeskedni, egy este őt tovább ott tartja, és megvallja neki, hogy most újra szereti, mit ered természetével igazol, mondván „bennem még rabszolgavér van, én csak azt tudom szeretni, ki engem gyűlöl és megvet.“ Most azt kívánja Györgytől, hogy az őt viszont szeresse, ez újra megvetéssel válaszol, ekkor lép be György neje Marcelle, itt keresvén férjét, kitől megcsalatva hiszi magát. György kétségbeesésében mindent megvall nejének és őt el akarja vezetni, Cora dühösen ellenáll, nem akarván őket elbocsátani, ekkor György azt kiáltja: „félre őrült!“ Cora, mintha e szótól csakugyan megőrült volna, ijedten hátrál, György és neje elmennek, Cora egyedül marad. Most már félig őrült, még mindig maga előtt látja és hallja Györgyöt, ki már rég távozott, ismét összeszedi magát, boszúra gondol. Levelet ir az államügyésznek, melyben följelenti Györgyöt, csenget a cselédnek, hogy a levelet elküldje, ekkor az őrülési roham hevesebben visszatér és Cora földre rogy. A tulajdonképi dráma itt végződik, mert a többiből csak az lényeges, hogy a levél nem jut az államügyész kezébe és hogy kiderül, miszerint Cora gyógyíthatlan őrült. Ez őrülési jelenet a darabnak Achilles sarka. — Lélektanilag eléggé indokolva nincs és senki sem várta volna e kifejlődést, ha a szerző már előbb többször nem czéloztatott volna arra, hogy Cora előbb-utóbb megőrül. Különben e társadalmi dráma mindvégig érdekes, hatásos és csak az kár, hogy 3/4 11-ig tartott. Az előadás nem egészen sikerült. Az előjáték vontatott volt, mely hibának nagy részint az volt oka, hogy mivel a darabhoz igen nagy személyzet kell, fontos szerepeket kell olyanokra bízni, kik azoknak megfelelni nem tudtak. A törvényszéki néma személyzet épen nevetséges volt. Már azt a fáradságot vehették volna, hogy a fodrász által minden statistának egy bajuszt, vagy szakást ragasztalnak, hogy a törvényszéki bírák ne úgy nézzenek ki, mint 15 éves suhanczok. A közvádló és védő ügyvédnek époly öltözék kellett volna mint az elnöknek volt, t. i. az úgynevezett robe, mely a franczia törvényszékeknél még szokásban van. Egészen kifogástalanul csak Latabárné játszott, kitűnően egyénítvén Corát. Aki kedden őt mint Dolorest látta, méltán bámulhatott mai alakításán. Mert a nőszerepek egyénítése azért nehezebb mint a férfiaké, mert a nőnek e tekintetben nélkülöznie kell nagy részét azon külső (technikai) eszközöknek, melyek a férfiak rendelkezésére oly nagy számmal állanak. Minden női szeret a szerelem egyik vagy másik változatát kénytelen ábrázolni. Hol vegyen a nő oly különféle szép arczot, amennyi sajátsága, színe, vegyülete, szóval egyéni változata van a szerelem és szeretetnek? Vagy pedig, ha bűnt képvisel, nem kell annak mindig mégis a nőiség alakjában megjelenni? Ha tehát a nő szintoly tökélylyel képes egyéníteni, mint a férfi, akkor a nő annyival nagyobb a férfinál e részben, amennyivel kevesebb külső eszközök segélyével viszi ezt véghez, mint a férfi Ezen egyénítési képességgel bir Latabárné, h így vette ő fel magába Cora jellemét, egészen helyes felfogással és sikerült kivitellel. Az őrülési jelenet után 6-szor tapsolta őt ki a nagyszámú közönség. Toldi (Du Hamel György) ez alkalommal nem közelítette meg eddigi kitűnő sikereit. Meglátszott rajta, hogy nem érzi egészen biztosnak magát szerepében, szemjátéka gyakran elhibázott vola. Igaz, hogy vidéki társulatnál a színész és kivált Toldi nagyon igénybe van véve, minden héten 2, néha 3 új szerep tanulása, minden nap játék, mindezen körülmények mellett nem igen lehet csodálni, hogy az egyszer nem sikerült, hisszük, hogy a darab ismétlésénél tökéletes eredményt fog felmutatatni. Kutassy Janka (Marcelle) igen kedves naiv színésznő vígjátékokban, itt is jól játszotta a sentimentális részt, de a harmadik felvonás drámai jelenetében megmutatta, hogy a drámához nem ért, mihez különben hangja sem való és arczjátéka sincs. Bizonyosan ennek tudatában, mégis akarván iparkodását feltüntetni, nagyon is tragikusan vette szerepét. Latabár volt még legotthonosabb szerepében, jó bouvivant színész. Kendy olyanokat ásitozott, hogy, mivel az ásitozás ragadós, játéka mellett a közönségre is ráragadt Dicsérettel említendő Beczkdiné (DuHamelné) és Izsó (az orvos). Reméljük, ha e darab ismét előadatik, általánosan csak dicséretet írhatunk. Vasárnap decz. 1-jén adatott „a toloncz“ népszínmű, irta Tóth Ede. Reiner Antóniának szép éneke és jó játéka, hasonlókép Beczkeinénak (Ördög Sára) igen sikerült korcsmajelenése volt, csak kár, hogy az igen erős drámai szerephez hangja nagyon is lyrai. Közönség igen szép számmal. B. A mely ország népe szorgalomra kénytelen támaszkodni , úgy ez benne szokássá és természetté válván, nem leszen ott többé henyélő; — mihelyt pedig henyélő nincs, rosz ember sincs; és igy növekedik az erkölcs, a hála Isten és haza iránt — ami az állam fentartója.* A nevelő soha a jelenre, hanem a jövendőre tekintsen. * Az emberiség nagy részének kijut a szenvedésből, de jobb, hogy a gyermek sírjon, mint később az ember. * Elkerülhetlenül két sors várja az embert az életben : jó vagy rész; azért a nevelő készítse el a növendéket mindkettőre.* A divat mindig változik, majd újat teremt, majd a régit eleveníti fel; de hát mikor jön már egyszer divatba a haszontalan külsőségek megvetése, az erény és az ősi erkölcs tisztelete s az emberiség iránti önzetlenség! Jaj, mindez mai napság nem mutat semmit! * A faragatlan emberben a test parancsol a léleknek ; de a nemesen nevelt emberben a lélek ur, a test szolga.* Egy bűn ezerre csinál utat! azért kerüld az első álmat! csak a legelső lépés igen nehéz, — a másodiknál könnyű — a harmadik önkényt jő. A fene vadak és veszett ebek is egymást marják; az ember is legnagyobb ellensége embertársának. És a legújabb kor háborúit mivel hozhatnánk méltó hasonlásba ?* A nagy ész és nagy lélek mindenben előtűnik; ha nemes tettekben nem nyilatkozhatik, a gonoszságban lesz első.* Félő, hogy utoljára az állatok nemesítésében anynyira megyünk, hogy a legnemesebb állat felülmúlja a legnemtelenebb embert. * Némely embernek az válik legnagyobb kárára, hogy nincs senki, aki hibájára figyelmeztetni merné. * Ne csodálkozzunk, hogy szegény ember ritkán nevel jó gyermeket, a tehén is, úgy szereti borját, ha jól él. * Sok gyengéje van az oly embernek, ki munka nélkül akar meggazdagodni. * Mások természeti hibáit a józan ember fedezni igyekszik, míg az erkölcsi hibát, mely egyedül az akarattól függ, kérlelhetlenül ostorozza. Mindent tehet az ember, csak akarja. * Az iskolai nevelés többet eszközölhet, mint a házi nevelés, de amannak ez veti meg legbiztosabb alapját. Városi és megyei hírek. — A Nagyváradon megjelenő „ Szabadságiból vesszük át e sorokat. A székesfehérvári orsz. ipar-, termény- és állatkiállítás végrehajtó bizottsága tudatja velünk, hogy hivatalos közlönye ezután a „Székesfehérvár“ lesz, miután a „Székesfehérvár és vidéke“ czímű lap —mely eddig hivatalos közlöny volt — a kiállítás ügyét nem jól szolgálta. Mi ezt nem vettük észre, sőt ellenkezőleg azt tapasztaltuk, hogy laptársunk az ügy érdekében mindent elkövetett. Hanem hát úgy szokott az lenni, hogy némelyek megkívánják, miszerint egy lap szerkesztőjének — ha már hivatalos czimet adtak lapjának — ne legyen egyéni nézete. Ily áron bizony drága a hivatalos czim. — A lövész-társulat választmánya a napokban ülést tartott, miután a kiállítás végrehajtó bizottsága most már a lövöldét mindenestől akarja, nem elégedvén meg azzal, hogy a kert, az épületek és helyiségek a korcsmáztatási engedélyen kívül fölajánltattak. E telhetetlen, méltánytalan s a lövöldére káros kívánat fölött a választmány nem határozhatván, az a közgyűlés előtt fog eldöntetni. Mi úgy tudjuk, hogy a kiállítás czéljaira, vagyis virág- és méhészeti kiállításra csak a lövölde-kert szükséges, azért annak a végrehajtóbizottságnak nincs szüksége a belső helyiségekre, ha csak mást tenni nem akar velük. A lövölde pénztára évek óta deficitekkel küzd, azért leghelyesebb lesz, ha a helyiségeket és korcsmáztatási jogot a lövész-társulat megtartja, s jövő pünkösdi ünnepekre országos lövész-ünnepélyt rendez. Különben is társas-ebédekre s esetleg tánczmulatságra csak a lövölde alkalmatos, ezek pedig nagyon szép jövedelmet biztosítnak a lövész-társulatnak. Egy pár ember túlbuzgalma által nem szabad a lövöldét tönkre tenni. Beküldetett. — „Székesfejérvár“ laptársunk, mióta hivatalos lappá nyelvelte magát, akkorákat füllent, hogy kénytelenek vagyunk kinyilatkoztatni, hogy azon állítása, miként a hivatalos jelleget a gyűlés után dobtuk le, részakaratú hazugság. A lemondási czikk vasárnap került szedés alá, hétfőn délután két órakor kinyomva, s estefelé a postára becsomagolva volt, s midőn e fölött tanácskoztak, a lapokat már vitte a gőz mindenfelé.