Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)

1878-12-03 / 101. szám

1878. deczember 3-án. VI-ik évfolyam, 101. szám. SZEKESFEHÉRVÁR és VIDÉKÉ­N Előfizetési árak: ^ Egész évre.....................................8 frt — kr Fél évre..........................................4 frt — kr Negyed évre................................2 frt — kr Egy hónapra........................................70 kr Egyes szám­ára...................................6 kr Előfizetések és hirdetések mért elfogadtatnak: Bu­bik JLörincz könyvkereskedésében. Goldberger A., papylövelde-utcza. — Rajnai Vilmos, molnár-utcza J Budapest. — Hasenstein és Vogel, JSécs, Taborstr. ^ Hirdetések jutányosan számíttatnak. * Megjelenik hetenkint háromszor, * minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők.­­ Egyes példányok ugyanitt kaphatók. L. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. A szoktatás által való nevelés. Az ember csak nevelés által lehet emberré,­ondja Kant; a czélirányosan eszközölt nevelés fej­­ezti ki tehát az emberben a magasabb képesség azon u­­áit, melyek őt az állatok fölé emelik. A bűn által egromlott emberi természet nagyobb hajlandósággal­­ a roszra mint a jóra, s azért kell a nevelés által a szmészeti emberből erkölcsi vagyis szabad embert ípezni, s ezáltal válik méltóvá a többi teremtmények­­ig való azon fönséges megkülönböztetésre, mely az­sten képmása. Amint a vallás-erkölcsi nevelés az embert vág­óira elérésében vezérelvén, reá nézve a legnagyobb fo­rrása, úgy azt is méltán elmondhatjuk, hogy minden is, ami e világon van, a roszul alkalmazott nevelésből ármazik. Nem a mostoha idők, háborúk s egyéb csú­­lsok szülik egyedre nézve a boldogtalanságot, hanem gyedül a nevelés, vagy jobban mondva az elnevelés­i neveletlenség. A nevelő kezében van letéve, váljon iveltjére nézve paradicsommá, avagy siralom völgyévé üjék e föld kereksége. A gyermeknek legelső nevelői kétségkívül a szü­­k. Különösen az óvó, gondviselő édes anyának tiszte gyermek nevelését oly irányban eszközölni, hogy előbb a szó legnemesebb értelmében ember váljék desé. A különféle nevelési tényezők közt igen fontos erepet játszik a szoktatás, a legnagyobb ered­­énynyel eszközölhető pedig ez a gyermekkorban, idén a külső káros behatásoktól csaknem teljesen élt gyermeki tehetség és kedély, mint az ifjú csemete, larat szerint hajlítható. A szokás hatalma által irány­ít akarat később jellemmé válik, s hogy az ifjú öreg­­yében sem távozik el ama úttól, melyre ifjú korában lett, akkor nem csekély fontosságú a gyermeket már­skorától fogva úgy szoktatni, hogy később a társa­­­lom hasznos tagjává véljék. Helyrehozhatlan kár a gyermeket teljesen magára igyni vagy pedig rosz szokások békájában a romlás útjára lépni engedni. Azért elengedhetlen kellék a gyermeket a rosztól elszoktatni s a jóra szoktatni, s ennélfogva a gyermekben semmi olyast nem szabad meggyökeresedni engedni, ami az igazsággal, illemmel, erkölcsiséggel ellenkeznék. Különösen az el­kény­ez­­tetés által teszi sok meggondolatlan szülő gyermekét szerencsétlenné, föjjben ennek hibáit vagy ápolják, vagy pedig födözgetik,és a kedvencz irányában nem mer­nek erélyesen fellépni, pedig bizony a helyes körül­mények közt alkalmazott fenyíték által sokszor magza­tuk jövendő boldogságának alapját vetnék meg; mert ami rész a gyermekben kis korában még csak csirában van, ha gyökeresen még akkor ki nem irtatik, a­midőn már terebélyes fává válik, vajmi nehezen esik akkor kiirtani akarni. Idejekorán kell a gyermeket rendszeretet, tiszta­ság, mértékletesség, engedelmességre szoktatni, ami a gyermekkorban vajmi könnyen sikerül, s ezzel az első lépés is megtétetik a műveltségre. Igaz, hogy a gyermek tevékenysége kezdetben csak kis körben mozog, és ennek megfelelő sem kell tehát őt szoktatni, a­mely azután könnyen elviselhető kényszerhelyzetet teremt számára. Mindenek előtt csepegtesse a nevelő a gyermek szívébe a vallásosság alapján az erény tiszteletét, üdvös voltát, a­melyet azután példák, képek, elbeszélé­sek által könnyebben felfoghatóvá tehet. S e tekintet­ben a nevelést szeretettel, jó indulattal eszközölje. Szeretettel eszközölt szelid bánásmód igen jó hatást hoz létre; a gyermekben őszinteséget s nyíltszívűséget fejleszt. A durva, embertelen bánásmód a gyermek szíve vidámságát elöli, durczássá, komorrá, kedvetlenné teszi őt, miáltal a gyermekben minden nemesebb iránti lelkesültség elfojtatik. Kedveltessük meg vele a tisztasá­got, rendszeretetet, mi leginkább eszközölhető, ha na­ponként többször is a mosakodást sürgetjük, vagy pedig reá szoktatjuk rendes időben pontosan felkelni, fel­öltözködni az iskolában kellő időben megjelenni stb.É­s az ilyenek a gyermeknek fel sem tűnnek, azt hiszik, ennek úgy kell lenni, s mindez mintegy második ter­mészetükké válik, úgy annyira, hogy bizonyos nyugta­lanságot, aggályt éreznek, ha nem úgy cselekszenek amint kell, azaz amint szokták. Igyekezni kell, hogy a gyermek társaiban hason jogú felebarátját lássa, kit tisztelni, becsülni és szeretni tartozik, szokjék hozzá társaival illedelmesen, kíméle­tesen, becsületesen bánni, igy fog azután az életben is más embert megbecsülni. A gyermek igen hajlandó a kevélységre, dicsekvésre, s társát, ha némi ok is van, hamar lenézi; s ez azon hiba, mely mintegy forrása minden egyébnek, s mely eléggé nem ostorozható; azért e tekintetben az alázatosság szép példáit kell felhozni, kiemelni, s követését sürgetni. Fejlesszük ki benne az önérzetet oly mértékben azonban, hogy mások megvetésére ne vezessen ; e nélkül a szolgai vak enge­delmesség, meghunnyászkodás, könnyen erőt vesz az emberi természeten, mi a másik véglet. Azon kívül nem kell a gyermeket bárminemű kívánságának rögtöni tel­jesítésére szoktatni, mert ez esetben mindinkább több és több igényekkel lép fel, mivel folytonosan új és új inger után vágyódik; vannak dolgok, melyeket határo­zottan meg kell tagadni, el kell tiltani a gyermektől, s ezáltal mily szépen fog szokni az önmegtagadáshoz, saját akaratának másokénak való alárendeléséhez. Szoktassuk a gyermekeket különösen az Isten akaratában való megnyugvásra ; ennek akkor fogja leginkább becsét érezni, midőn az élet tengerére kilépve szenvedés, nyomor, szerencsétlenség, s a csapás ezer nemétől suttatik. Ez fogja őt az önmegtagadás utján vezérelni, s ez termi számára a türelem rózsáit, s ez óvja meg a kétségbeesés örvényébe való rohanástól. Tehát a röviden itt elmondottakból kitűnik a szoktatás által való nevelés fontossága, s nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ha jóra szoktatjuk a gyermeket, jót tesz, ha roszra, roszat tesz. A gyermek soha sem hibás, mert ő híven követi az ő szokását. TÁR­CZ­A: Hogy él Bismarck? Nagyon jellemző az emberekre: mit esznek, s bál­iból egészen határozott következményeket levonni :­ igen lehet, de áll az, hogy a gyomornak igen jók­or és igen sok tekintetben köze van a fejhez, az em­­sr szelleméhez. Ama könyv, mely néhány héttel ezelőtt Berlinben ismarckról megjelent, — nemcsak politikai s magán­­yok szempontjából bocsát rendkívül sok jellemző latot a közönség tudomására, de megismertet bennün­­kt a „vas ember“, legapróbb szokásaival is. Bismarck mindenekelőtt szeret sokat és jól önm­.­agáról azt mondta egyszer: — Ha jól akarok dolgozni, sokat kell ennem, ám is köthetek becsületes békét, ha nem ettem és un ittam eleget. Ez, úgyszólván, a mesterségemhez utozik. A franczia háború alatt sem mondott le e szobá­ról s a német trónörökös, kivel egyszer ebédelt, nem ezött eleget csodálkozni a kanczellár nagyehetősége lőtt. Különben nem sokszor eszik napjában. Reggelije :a csésze tea, s egy-két tojás, — aztán ebédig, mely­­ esti órákra marad, mit sem eszik. — Ma — mondá egyszer beszélgetés közben, — megettem harmadfél porczió marhapecsenyét, s hozzá jó csomó fáczánt. Ez nem is sok, mert aztán egész nap egyebet sem ettem. Reggelim és ez, — ez minden. Ha sokat eszem, olyan vagyok mint egy boa constriktor (óriás kigyó) nem tudok mozdulni s nem alszom. — Az én családomban — mondá máskor, — min­denki sokat eszik. Ha sok ilyen nagyevő kapac­itás volna az országban, az állam nem állhatna fönn. Én kivándorolnék. A kanczellárhoz különben a német lakosság pol­gári része igen sokszor visz élelmet ajándékba, ki gyakran nem tud mit csinálni a sok pástétom, libamáj s más effélével, a­mi úgy „jön.“ — Ezek az emberek erővel azt akarják, hogy pohos legyen a kanczellárjuk! — sóhajt föl Bismarck jókedvűen. Az ivásban meg épen otthon van a vér és vas embere.­­ Ezelőtt — panaszkodok egy alkalommal — nem győztem eleget inni. Ha meggondolom, mennyit ittam! A legerősebb, legnehezebb borokat, különösen a burgundit! Ez is családi tulajdonság a Bismarckoknál. Egyszer egyik katonának küldött egy hordó bort, a következő levél kíséretében: „Ez a rajnai bor nyolczvan talléromba került; ha ezt, kedves sógor, egy kissé soknak találod, úgy hát Isten nevében megiszom a bort magam.“ Az ivást még a göttingai egyetemen gyakorolta be annyira. — Vadászaton voltunk egy alkalommal s daczára minden kedvező körülménynek, rosszul éreztem magam. Bevetődtünk Brandenburgba, hol a lovas katonák egy nagy ezüst kelyhet akartak „fölszentelni.“ Ide adták nekem, igyam belőle én először. Volt benne egy jó üveggel. Kiittam egy húzamra. Rögtön jól érzem ma­gam. Azóta is ezt a kúrát használom mindig. A sört nagyon megveti.­­• Nagyon sajnos, hogy a sörivás annyira elter­jed ; az ostobává, lustává, tehetetlenné teszi az embert. Annál még a gabonapálinka is többet ér. Előszeretete az ivás iránt annyira ki van fejlődve, hogy még a káposztalevet is mint italt becsüli sokra, s a sört, hogy abból is igyék, pezsgővel keveri össze. Aph­o­rismák. A szorgalom gazdagít nem a föld; a föld csak tért, helyet ad a gazda szorgalmának. * Valamint a kés nem gyermek kezébe való, úgy a szabadság is a műveletlen, neveletlen embernek vesze­delmes és alkalom minden részra. *

Next