Székesfehérvár és Vidéke, 1878 (6. évfolyam, 1-112. szám)
1878-12-03 / 101. szám
1878. deczember 3-án. VI-ik évfolyam, 101. szám. SZEKESFEHÉRVÁR és VIDÉKÉN Előfizetési árak: ^ Egész évre.....................................8 frt — kr Fél évre..........................................4 frt — kr Negyed évre................................2 frt — kr Egy hónapra........................................70 kr Egyes számára...................................6 kr Előfizetések és hirdetések mért elfogadtatnak: Bubik JLörincz könyvkereskedésében. Goldberger A., papylövelde-utcza. — Rajnai Vilmos, molnár-utcza J Budapest. — Hasenstein és Vogel, JSécs, Taborstr. ^ Hirdetések jutányosan számíttatnak. * Megjelenik hetenkint háromszor, * minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. L. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. A szoktatás által való nevelés. Az ember csak nevelés által lehet emberré,ondja Kant; a czélirányosan eszközölt nevelés fejezti ki tehát az emberben a magasabb képesség azon uáit, melyek őt az állatok fölé emelik. A bűn által egromlott emberi természet nagyobb hajlandósággal a roszra mint a jóra, s azért kell a nevelés által a szmészeti emberből erkölcsi vagyis szabad embert ípezni, s ezáltal válik méltóvá a többi teremtményekig való azon fönséges megkülönböztetésre, mely azsten képmása. Amint a vallás-erkölcsi nevelés az embert vágóira elérésében vezérelvén, reá nézve a legnagyobb forrása, úgy azt is méltán elmondhatjuk, hogy minden is, ami e világon van, a roszul alkalmazott nevelésből ármazik. Nem a mostoha idők, háborúk s egyéb csúlsok szülik egyedre nézve a boldogtalanságot, hanem gyedül a nevelés, vagy jobban mondva az elnevelési neveletlenség. A nevelő kezében van letéve, váljon iveltjére nézve paradicsommá, avagy siralom völgyévé üjék e föld kereksége. A gyermeknek legelső nevelői kétségkívül a szük. Különösen az óvó, gondviselő édes anyának tiszte gyermek nevelését oly irányban eszközölni, hogy előbb a szó legnemesebb értelmében ember váljék desé. A különféle nevelési tényezők közt igen fontos erepet játszik a szoktatás, a legnagyobb eredénynyel eszközölhető pedig ez a gyermekkorban, idén a külső káros behatásoktól csaknem teljesen élt gyermeki tehetség és kedély, mint az ifjú csemete, larat szerint hajlítható. A szokás hatalma által irányít akarat később jellemmé válik, s hogy az ifjú öregyében sem távozik el ama úttól, melyre ifjú korában lett, akkor nem csekély fontosságú a gyermeket márskorától fogva úgy szoktatni, hogy később a társalom hasznos tagjává véljék. Helyrehozhatlan kár a gyermeket teljesen magára igyni vagy pedig rosz szokások békájában a romlás útjára lépni engedni. Azért elengedhetlen kellék a gyermeket a rosztól elszoktatni s a jóra szoktatni, s ennélfogva a gyermekben semmi olyast nem szabad meggyökeresedni engedni, ami az igazsággal, illemmel, erkölcsiséggel ellenkeznék. Különösen az elkényeztetés által teszi sok meggondolatlan szülő gyermekét szerencsétlenné, föjjben ennek hibáit vagy ápolják, vagy pedig födözgetik,és a kedvencz irányában nem mernek erélyesen fellépni, pedig bizony a helyes körülmények közt alkalmazott fenyíték által sokszor magzatuk jövendő boldogságának alapját vetnék meg; mert ami rész a gyermekben kis korában még csak csirában van, ha gyökeresen még akkor ki nem irtatik, amidőn már terebélyes fává válik, vajmi nehezen esik akkor kiirtani akarni. Idejekorán kell a gyermeket rendszeretet, tisztaság, mértékletesség, engedelmességre szoktatni, ami a gyermekkorban vajmi könnyen sikerül, s ezzel az első lépés is megtétetik a műveltségre. Igaz, hogy a gyermek tevékenysége kezdetben csak kis körben mozog, és ennek megfelelő sem kell tehát őt szoktatni, amely azután könnyen elviselhető kényszerhelyzetet teremt számára. Mindenek előtt csepegtesse a nevelő a gyermek szívébe a vallásosság alapján az erény tiszteletét, üdvös voltát, amelyet azután példák, képek, elbeszélések által könnyebben felfoghatóvá tehet. S e tekintetben a nevelést szeretettel, jó indulattal eszközölje. Szeretettel eszközölt szelid bánásmód igen jó hatást hoz létre; a gyermekben őszinteséget s nyíltszívűséget fejleszt. A durva, embertelen bánásmód a gyermek szíve vidámságát elöli, durczássá, komorrá, kedvetlenné teszi őt, miáltal a gyermekben minden nemesebb iránti lelkesültség elfojtatik. Kedveltessük meg vele a tisztaságot, rendszeretetet, mi leginkább eszközölhető, ha naponként többször is a mosakodást sürgetjük, vagy pedig reá szoktatjuk rendes időben pontosan felkelni, felöltözködni az iskolában kellő időben megjelenni stb.És az ilyenek a gyermeknek fel sem tűnnek, azt hiszik, ennek úgy kell lenni, s mindez mintegy második természetükké válik, úgy annyira, hogy bizonyos nyugtalanságot, aggályt éreznek, ha nem úgy cselekszenek amint kell, azaz amint szokták. Igyekezni kell, hogy a gyermek társaiban hason jogú felebarátját lássa, kit tisztelni, becsülni és szeretni tartozik, szokjék hozzá társaival illedelmesen, kíméletesen, becsületesen bánni, igy fog azután az életben is más embert megbecsülni. A gyermek igen hajlandó a kevélységre, dicsekvésre, s társát, ha némi ok is van, hamar lenézi; s ez azon hiba, mely mintegy forrása minden egyébnek, s mely eléggé nem ostorozható; azért e tekintetben az alázatosság szép példáit kell felhozni, kiemelni, s követését sürgetni. Fejlesszük ki benne az önérzetet oly mértékben azonban, hogy mások megvetésére ne vezessen ; e nélkül a szolgai vak engedelmesség, meghunnyászkodás, könnyen erőt vesz az emberi természeten, mi a másik véglet. Azon kívül nem kell a gyermeket bárminemű kívánságának rögtöni teljesítésére szoktatni, mert ez esetben mindinkább több és több igényekkel lép fel, mivel folytonosan új és új inger után vágyódik; vannak dolgok, melyeket határozottan meg kell tagadni, el kell tiltani a gyermektől, s ezáltal mily szépen fog szokni az önmegtagadáshoz, saját akaratának másokénak való alárendeléséhez. Szoktassuk a gyermekeket különösen az Isten akaratában való megnyugvásra ; ennek akkor fogja leginkább becsét érezni, midőn az élet tengerére kilépve szenvedés, nyomor, szerencsétlenség, s a csapás ezer nemétől suttatik. Ez fogja őt az önmegtagadás utján vezérelni, s ez termi számára a türelem rózsáit, s ez óvja meg a kétségbeesés örvényébe való rohanástól. Tehát a röviden itt elmondottakból kitűnik a szoktatás által való nevelés fontossága, s nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy ha jóra szoktatjuk a gyermeket, jót tesz, ha roszra, roszat tesz. A gyermek soha sem hibás, mert ő híven követi az ő szokását. TÁRCZA: Hogy él Bismarck? Nagyon jellemző az emberekre: mit esznek, s báliból egészen határozott következményeket levonni : igen lehet, de áll az, hogy a gyomornak igen jókor és igen sok tekintetben köze van a fejhez, az emsr szelleméhez. Ama könyv, mely néhány héttel ezelőtt Berlinben ismarckról megjelent, — nemcsak politikai s magányok szempontjából bocsát rendkívül sok jellemző latot a közönség tudomására, de megismertet bennünkt a „vas ember“, legapróbb szokásaival is. Bismarck mindenekelőtt szeret sokat és jól önm.agáról azt mondta egyszer: — Ha jól akarok dolgozni, sokat kell ennem, ám is köthetek becsületes békét, ha nem ettem és un ittam eleget. Ez, úgyszólván, a mesterségemhez utozik. A franczia háború alatt sem mondott le e szobáról s a német trónörökös, kivel egyszer ebédelt, nem ezött eleget csodálkozni a kanczellár nagyehetősége lőtt. Különben nem sokszor eszik napjában. Reggelije :a csésze tea, s egy-két tojás, — aztán ebédig, mely esti órákra marad, mit sem eszik. — Ma — mondá egyszer beszélgetés közben, — megettem harmadfél porczió marhapecsenyét, s hozzá jó csomó fáczánt. Ez nem is sok, mert aztán egész nap egyebet sem ettem. Reggelim és ez, — ez minden. Ha sokat eszem, olyan vagyok mint egy boa constriktor (óriás kigyó) nem tudok mozdulni s nem alszom. — Az én családomban — mondá máskor, — mindenki sokat eszik. Ha sok ilyen nagyevő kapacitás volna az országban, az állam nem állhatna fönn. Én kivándorolnék. A kanczellárhoz különben a német lakosság polgári része igen sokszor visz élelmet ajándékba, ki gyakran nem tud mit csinálni a sok pástétom, libamáj s más effélével, ami úgy „jön.“ — Ezek az emberek erővel azt akarják, hogy pohos legyen a kanczellárjuk! — sóhajt föl Bismarck jókedvűen. Az ivásban meg épen otthon van a vér és vas embere. Ezelőtt — panaszkodok egy alkalommal — nem győztem eleget inni. Ha meggondolom, mennyit ittam! A legerősebb, legnehezebb borokat, különösen a burgundit! Ez is családi tulajdonság a Bismarckoknál. Egyszer egyik katonának küldött egy hordó bort, a következő levél kíséretében: „Ez a rajnai bor nyolczvan talléromba került; ha ezt, kedves sógor, egy kissé soknak találod, úgy hát Isten nevében megiszom a bort magam.“ Az ivást még a göttingai egyetemen gyakorolta be annyira. — Vadászaton voltunk egy alkalommal s daczára minden kedvező körülménynek, rosszul éreztem magam. Bevetődtünk Brandenburgba, hol a lovas katonák egy nagy ezüst kelyhet akartak „fölszentelni.“ Ide adták nekem, igyam belőle én először. Volt benne egy jó üveggel. Kiittam egy húzamra. Rögtön jól érzem magam. Azóta is ezt a kúrát használom mindig. A sört nagyon megveti.• Nagyon sajnos, hogy a sörivás annyira elterjed ; az ostobává, lustává, tehetetlenné teszi az embert. Annál még a gabonapálinka is többet ér. Előszeretete az ivás iránt annyira ki van fejlődve, hogy még a káposztalevet is mint italt becsüli sokra, s a sört, hogy abból is igyék, pezsgővel keveri össze. Aphorismák. A szorgalom gazdagít nem a föld; a föld csak tért, helyet ad a gazda szorgalmának. * Valamint a kés nem gyermek kezébe való, úgy a szabadság is a műveletlen, neveletlen embernek veszedelmes és alkalom minden részra. *