Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)
1882-01-03 / 1. szám
Kedd, 1882. január 3. X-ik évfolyam. 1. szám. T. Megjelenik hetenkint háromszor:te, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozói közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádorutczai dohánytőzsdéjében, Rotter kaszárnyautczai kereskedésében, Pfinn iskola utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók.* Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében és Számmer Imre könyvnyomdájában, Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kivül 90 kr. Többször hirdetők 80 százalék árleengedésben részesülnek. 5? Előíl3fc®tÓfsl árak: fel Égés* évre . . . . . 8 frt ~ kr. Fél évre . „afe, ,Á. . . . 4 frt — kr. Negyed évre ."*. «1. . . . 2 frt — kr. A „Nyilttérr'ÍTBtíti egy *or 80 kr. Előfizetések''Laphirdetések még elfogadtatnak: Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 8. br. Rajnai Vilmos, Molnár-utcza. — Továbbá : Bécs , Hasenstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál Bécs. — Az országos hirdetési irodában Budapest. — Székesfehérvárott a lap szerkesztőségében és Klökner Péter könyvkereskedésében. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Előfizetési felhívás. Az új évfolyam küszöbén, midőn őszinte köszönetet mondunk lapunk mélyen tisztelt előfizetőinek, egyúttal kérjük az előfizetések szíves megújítását. Kilencz év áll hátunk mögött s a tizedikbe lépünk lapunkkal. Maradunk, kik voltunk, leszünk a kik vagyunk, nem egyesek, hanem a nagyközönség szolgái. Előfizetési föltételek: Helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre..............................8 írt. Félévre....................................4 írt. Negyedévre..............................2 írt. Székesfehérvár, 1889. decz. Ifj. Tisztelettel A szerkesztőség és kiadóhivatal A nők jogainak történetéhez. A türelmesség és igazság azon fokához, mely a női jogviszonyok tekintetében a mai törvényhozásokat áthatja, csak igen lassan jutottak el. Az ó világ nagyon csekély mértékben gyakorolta azt. Keleten a kényúr akarata, vagy a vallásalkotó parancsa uralta az élet minden viszonyait. Az egyén jogáról szó se lehetett; a megadás volt egyedüli joga. Göröghonban minden jog a nyilvános életben való részvéten alapult; az ember az államban olvadt fel. Csak a szabad polgár birt jogokkal, a többi mind meghódítottak és jogtalanok voltak. így történt, hogy a nő, ki a nyilvános életből ki volt zárva, női hajlékának csendéből nem lépett ki a piacz nyilvánosságára. A családi viszonyok inkább a szokások, mintsem törvények által szabályoztattak. A római birodalomban emelkedett elsőbb az állam, mint legfelsőbb akarat, a társadalom fölé. Az egyesek külön czéljai külön válnak az állam közczéljaitól, és ezen czélokhoz képest megkülönböztettek magán- vagy polgári jogot, mely az egyesek vagyoni és családi viszonyait és közjogot, mely az összes egész javát szabályozza. Csak most tűnik fel a nő, mint egyenjogú jogi lény a magánjog láthatárán. Itt veszi első kezdetét a nő joga. A római jog szabványai sokféle tekintetben döntő befolyással voltak majd minden ujabbkori törvényhozásra. Róma ős idejében a nők folytonos gyámság alatt állottak az atya vagy férj, vagy pedig ezek hiányában külön családgyám felügyelete alatt. De az ekkép lenyűgözöttek azon varázserővel, mely minden időben a nő rendelkezésére állott, csakhamar át tudta változtatni az elmélet túlszigorát igen enyhe gyakorlattá. Esőbb keresztülvitték, hogy megengedhetett nekik, miszerint ők maguk választhatták gyámjukat. Majd addig változtatták zsarnokaikat, míg egy igen szelid természetű és engedékeny gyámra akadtak — vagy ha makacsnak mutatkozott, úgy elkeserítették életét, hogy örülhetett, ha kedves gyámoltjától békében maradhatott. Végül pedig az álházasságban találtak eszközt, melynek segélyével a gyámság alól végkép kivonták magukat. E végre valami öreg urat fogadtak házasságkötés czéljából, miáltal a gyámi hatalom alól a férjébe kerültek, ki ellen a szükséges záradékkal szabadságukat biztosítani képesek voltak. Ekképen a nők fölötti gyámság puszta formává sülyedt alá. Már Cicero is gúnyolódott a fölö, hogy a gyámok gyámoltjaik papucsai alatt állnak. Ők törvényes Bábok voltak vsyes, denáftia báfcc!.,akikkel a hölgyek tetszésük szerint űzték játékukat. A római jognak még Justinián császár előtt törént nagy újjáalakítása előtt a gyámkodás intézménye megszüntetett. Justinián a római jogot egyöntetű törvénykönyvekben, melyeket összesen római jognak öveztek, összegyűjtötte azon alakban, melyben az időnkig jutott. E jogban a nemek egyenjogúsága elvben fel van állítva. Kivételek, részben kedvezmények, részben háttérbe szorítása az erősebb nem előtt, csak ott állnak be, hol a törvényhozó a gyengébb nemet ráfogott könnyelműségénél fogva különösen pártolandónak ítélte. — így nem tűrte a törvényhozó, hogy a nő idegen kötelezvényeket pl. kezesség által magára vállaljon. Ilynemű üzlettől mindennemű alaki akadályok által a nő mintegy kizáratott, és ha ezek mind szerencsésen elmozdíttattak, a nemére történt hivatkozás által az üzletből származott kötelezettség alól kibújhatott. Férjéért pedig rendesen egyáltalában nem kezeskedhetett. A házasságról a rómaiaknak magas erkölcsi nézetük volt. Úgy tekintették azt, mint a házastársak szabad egyesülését állandó életközösségre. Már ebből is kitűnik, hogy a római asszony méltó helyet foglalt el férje oldala mellett. Teljesen önálló azonban csak vagyonjogi tekintetben volt. Az erkölcstörvények követelik ugyan, hogy a férjes nő egy legyen, minek jogi következménye valamennyi, és így a vagyoni viszonyoknak közössége is lenne. Azonban pénz dolgában itt is megszűnik a kedélyesség. A földi dolgok állhatatlansága, nemkülönben az asszonyról és utódokról való gondoskodás akár elválás, akár halálozás esetében szükségessé teszi a mindkét oldali vagyontömegnek elválasztását, és a nővagyon biztosítását a férj önkénye ellenében. E gondolat a római jogban találd legpregnánsabb kifejezését. A házasélet egész tartama alatt a nő szabad ura maradt saját vagyonának. Csak amit a nő hozományképen hozott magával a férjhez, az volt neki használatra átengedve, a tulajdonjog azonban ehhez is a nőé maradt. Szóval, férfi- és nővagyon teljesen el volt egymástól különítve. A házastársaknak vagyon dolgában való egyenjogositása körül Jusztinián nagy érdemeket szerzett magának. Ez egyenjogositást ő több ízben hangsúlyozza. TzJ2 3sdá többek hőst : „Vaiehid I ts£ — Justicián , mior uralkodó volt, szüntelen Isten nevét hordozd ajkán — a férfiút és nőt egyenlően az emberiség fentartására teremtette, úgy illik hozzánk is, hogy mindkettőt egyenlő jogban részesítsünk." És törvényhozói szempontból mindent megten az egyenjogúsítás keresztülvitelére. Az anyát a gyermekekkel szemben teljes örökösödési joggal ruházta fel, az özvegynek kötelesrészt biztosított, a szülőket a leányok irányában kiházasítási kötelezettségre szorította stb. Szívesen hajlott Theodora neje tanácsára is, és ennek folytán a nővilág irányában szerzett érdemeinek nagy része a császárnéra szól. Theodora mielőtt császárné lett, kétes hírű színésznő volt. De az írók, kik életrajzát írták, a legnagyobb lelkesedéssel emlékeznek róla, és nem győzik nagy erényeit magasztalni. De bármiként álljon a dolog, e nő Jusztinián szívét annyira körül tudta hálózni, hogy az törvényes nejévé emelte fel-Előbb azonban egy akadályt kellett elhárítani. Akkor ugyanis még Jusztinus császár, Justinián nagybátya uralkodott, és törvény által tiltva volt, hogy senator vagy más tekintélyes férfiú színésznővel házasságra lépjen. Törvényhozó testületek akkoriban még nem léteztek, a császár akarata volt legfelsőbb törvény, Justinus nagybátya tehát egyszerűen e törvényt eltörölte; hasonlóan tett Claudius császár, ki testvére leányát akarta nőül venni, és az ezt tiltó törvényt eltörölte. Theodora ily módon színpadi uralkodóból az összes keresztény világ uralkodójává lett. Ebből láthatni, hogy a színpadi királyleányok minden korban szép szerencsét csináltak. Méltósággal viselte a koronát, és a történelem tanítja, hogy értett az uralkodáshoz. Még jobban, mint a birodalom fölött uralkodott férjén, ki rendeleteiben „nagytekintélyű Istentől adományozott nejé“-nek nevezte. Lőrinczfy János. TARCZA, r'*. •. v * - ---1 liiSIÜi niVMBk KARCZ. SZIRONTAI (TÓTTH) ARTHURTOL. I. Budapesten vagyunk. A farsang elején A szép Ernesztine válig kérte kopaszfejü vén férjét, a számtanácsos urat, vinné el valamelyik álarczos bálba. Nagyon szeretné látni azokat a fürge bohóczokat. A számtanácsos úr, ki már túlhaladta ötvenedik évét és nem hiába kopaszodott meg a nagy bölcsességtől, elszörnyüködve csapta össze kezeit. — Hogyan ? — kiáltott. — Te álarczosbálba akarsz menni? Ily erkölcsrontó mulatságba? Nem! Ezt nem mondhattad komolyan. Az álarczosbálok csak veszedelmes kalandokra adhatnak alkalmat. Oda tisztességes nő nem mehet. Annál inkább. A szép Ernesztine épen valamely veszedelmes kaland után vágyódott. Mindamellett szemérmes pirulással jegyzé meg: — Hisz csak nézni akarom... — Igen, igen! — replikázott a számtanácsos úr — Nézni azokat az illetlenül öltözködött alakokat. Debardeur, pierrotte, balettáncosnők, görög pásztorok a la Paris és a többi. Isten ments ! Hisz ez valóságos Sodoma! — Ugyan menj ! Az egészből az engem nem akarsz elvinni, mig az mulatsz .. — Nem bibikém. .. Én se ■ — Jó. Majd meglátjuk. A s’zép Ernesztine ddg. de acu'án látszólag ! Látszólag — ismételés.' terv foganzott meg. Ugyanis ő határozta, a mi nyiltan nem megy, azt meg lehet tenni titokban. Igen életrevaló elv? Ajánlatos fiatal menyecskéknek, kit nincsenek megelégedve férjeikkel... A számtanácsos úr igen erkölcsös életet élt. Legalább úgy színlelte. Elvégre is nem evett bolond gombát, hogy apró galantériáit a világ orrára kösse. Hanem beteg annál jobban féltette a szép Ernesztinát. Mennyire csak lehetett, elzárta a külvilágtól. Nem akarta, hogy udvaroljanak neki. Úgy ám. A vén buksi! Pedig hiába. Pia eddig sikerült is őt megóvni a hűtlenség gondolatától, a veszedelmes kaland utáni epedés elrontott mindent. A szép Ernesztina akaratlanul is azon kérdést intézi önmagához: vajon meddig fog ez így tartani? Nem lesz-e egyszer már vége? Mikor valaki alig huszonkét éves, e mellett csinos és meglehetősen vagyonos, az csak számolhat néhány veszedelmes kalandra? Más nő az ő helyzetében már rég felmondta volna a barátságot. De hát ő mit tegyen ? A számtanácsos úr Cerberusként őrzi. Gyermeke nem lévén, még ez az ok se tarthatta vissza. Elvégre is egész nap bezárkózva lenni, legfeljebb néha napján egy séta vagy kávé-parthie vén és csúf hivatalnoknék körében, kik egyebet se tudnak, mint pletykálkodni: ez nem kecsegtető mulatság. Egyedüli vigasza a zongora. A szomszéd lakók nem is tudják elképzelni, miért játszik annyit? Talán valamely jótékczélű műkedvelői előadásra készül? Számtanácsos úr, mihelyt hazajött hivatalából, "tte a bibliát. Igen érdekes leczkéket' Azután evett, ivott ér '■w1 leült is szarvasagancs. Nem is lesz ennek a sok bibliázgatásnak jó vége! Szerencsére a szép Ernesztine ép annyira naiv, mint hiú volt. Még nem ízlelte meg a nagyvilág örömeit. Rettegett a számtanácsos úr haragos szemöldökeitől. Ha fel is ébredt néha keblében bizonyos édes szenvedély, inkább úgy tett, mintha egész nap ájtatos eszmékkel foglalkoznék. Rendesen eljárt a szent mérsékre. Minden hóban legalább egyszer meggyónt és áldozott. Ily életrend mellett lehetlen lett volna a menyországba nem jutni! A föntebb leírt párbeszéd után azonban hirtelen megváltozott természete Mintha kicserélték volna. Hiúsága felülkerekedett naivságán. Kezdett kissé kaczér lenni... 11 És vajon miben jelentkezett e kaczérság? Először is óraszám elült pipere asztala mellett. Hullámzó szögszin haját divatosan fésültette. Szűk testhez álló ruhákat csináltatott hatalmas huzokkal. Sőt még ízléstelen alakú sarkatlan czipőit is felcserélte pillangós párisi topánkákkal. Csak most vette észre, tulajdonkép minő csinos kis lábacskái vannak! Másodszor — sokkal merészebben nézegetett a férfiak szemei közé. Veszélyes jelenségek ! Ezen idő óta, valahányszor sétálni ment a számtanácsos úr karján, mindig akadt egy-két vén és ifjú danár, kik végig szemüvegezve egész hazáig kísérték. Ilyenkor szerette volna tőlük megkérdezni, mit néznek oly nagyon? Mi tetszik úgy? Csak a számtanácsos úr dühös szempillantásai annta, hogy mindez — alkalmasint szemtelenség! — inkább tetszett neki. Minő szeretetreméltó figyelem ! — gondola érette volna elmondani: folytatása kötte magában, hogy túl jár a számtanácsos úr eszén, csak egy gondolat foglalkoztató A veszedelmes kaland! Vajon milyen lehet az ? Talán valamely regényes megséktésír mint ezt titokban Ponson da Teresii regényeiben o: ■.•■:*?! Ah! — sóhajtott fel. — Ez volna a legkivesebi dóm nézne a számtanácsok ur! Nem :•Kezu; ei-get, kérdezgetni: — Bibikém! Azután egyéb nem törtéi ? — Dehogy nem. Csókolóztunk! Ezt felelné. Csupa tréfából. — Hahaha! — nevetett előre is. — I jiség s gondolat! Ő ugyan nem engedet meg semmiféle fistelenséget, mert hisz ő is nem kevésbé erkívicsös, a számtanácsos úr, nem is szeretett kívüle soha senkit, azaz bizon őt se szerette, csak férjhez ment hozzá, miután férjhez menni divat, de azért mégis szeretné azért a sok bibliázgatásért megbüntetni Az igaz támadtak néha kü önös gondolatai, kiviit ha csinos huszártisztecskét látott. A szerelem a,vo démona felébredt szivében. No de mindez csak ing ■ül szolgált. Az aranyzsinóros világoskék atnát ellensúlyozta a számtanácsos úr jezsuita kalapja. Nem szabad! Nem szabad ! Kétségbeejtő jelszó, a számtanácsos úr oly rendkívüli pathoszszal papolt az önmegtagadásról, hogy a szép Ernesztina hatványozott elkeseredéssel üzte-lűzte furfangos terveit. Csak azért is ! A számtanácsos úr nem is álmodja, hog oktalan ellenkezésével olajat önt a parázsra. A szép Ernesstina teljesen leggyőzte naivságát. Igen is. Elmegy az álarcosbálba. Még pedig jelmezben, így azután senk fel nem ismerheti és a hőn óhajtott veszedelmes kaland is előbb kínálkozik! (Folytatásakor. Siestesnüves értekezés lehat délelőtt 9-től 2 óráig. Irodalom és művészet. — Új zenemüvek. Taborszky és Porsch zeneműkereskedésében Budapesten megjelent. 32-ik magyar ábránd magyar dalok felett. 1. Plevna rota Szentrmaytól. 2. Minden este fuvolázok sokág. 3. Beköt vertem. 4. Baja város. 5. Egy kis lány sétál a váczi utczán. (Szentirmaytól) zongorára szerzé: Székely Imre. Áral írt 50 kr . Breystadtl Lipót m. kir. honvédfőhadnagy „Vezényszavak és jegyzetek a szabadban való használatra* czimü művet adott ki, mely különösen nagyon érdekes a szabadságolt állományban levő tisztekre. Ára 50 kr. — Gerster Etelka Philadelphiában óriási diadalokat arat. — Enyváry Sarolta, ki huzamos torokbaját Bécsben gyógyittatik, már annyira felüdült, hogy legközelebb vendégszereplési kóma indul. — Miss Harris angol nő, két kötet tanlmányt irt Magyarországról. — Bácsné- Lipthy Laura az aradi színház kedvencze, szerződtetés: óráiból vendégszerepeit Kolozsvárott. — Ábrányi Emil újabb költeményei 21 íven jelentek meg, a szerző arczképével. Ábrányi Emilt, a fiatal írói nemzedék legkitüntjét bővebben ajánlani nagyon is fölösleges. A költemények mindenike nagy feltűnést keltett marnjuk Fenyvessi Emilről a „Borsod" bírálójt igen . u-