Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)
1882-01-14 / 6. szám
X-ik évfolyam.6. szám. Szombat, 1882. január 14 .. Megjelenik hetenkint háromszor: itt minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádorutczai dohánytőzsdéjében, Rotter kaszárnyautczai kereskedésében, Pflin iskola utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerig vesztőségben kaphatók. asr Társadalmi, közmívelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrinc könyvkereskedésében és Számmer Imre könyvnyomdájában, Vidéken minden postahivatalnál. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Előfizetési árak: • Egész évre...................................8 frt — kr. Fél évre........................................4 frt — kr. Negyed évre..............................2 frt — kr. A „Nyílttériben egy sor 80 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak : Budapesten: Goldberger A., Szervitatér 3. sz. Rajnai Vilmos, molnár-utcza. — Továbbá : Bécs : Hasenstein és Vogel, Taborstr. Schalek Henriknél, Bécs. Rotter és Társánál, A. Oppelik Bécs. — Az orsz.hirdetési irodában Budapest. Sz.-fehérvárott a lap szerkesztősé Igében és Klökner Péter könyvkereskedésében. A JSl Hirdetések jutányosan számíttatnak. ^ Adóügyünk körül. A mennyire hiányos, ingadozó az adóügyi elmélet, csaknem általán véve a pénzügyi tudományban , és oly sovány vigasztalásra találunk az adóügyi gyakorlatban, mely világtalan létére vak elmélete által kénytelen vezettetni magát; s maga azon körülmény, hogy minden ország közvéleménye ritka egyöntetűséggel sürgeti az adóreformokat, legnagyobb világossággal tanúskodik arról, hogy a jelen állapot a gyakorlatban tarthatatlan, s hogy átalánossá lett a meggyőződés, miszerint még a legviszásabb theoria sem szülhet a legtöbb államban, több bajt, mint amennyit a tényleges viszonyok természetileg teremtenek. Mennyiben állanak ez igazságok hazánkra nézve, mennyiben kell különösen nálunk, hol az adórendszer szabályozó befolyásánál lógva nevezetes hatást gyakorol épen most fejlődő közgazdasági életünkre, nagyobb figyelmet fordítani e kérdésekre, felesleges itt tovább vitatni. Fájdalom, hogy a napi sajtó sallangoskodása helyett nem fordítja e termékeny talajra figyelmét, mikor külföldön ily kérdések még a legapróbb lapokban is beható tárgyalásban részesülnek. Hanem nálunk --------hagyjuk ezt. Táblabiró nép vagyunk s politizálunk, de nem nálunk. Kétségkívül az, hogy az adóügy rendezése nem lesz a község csatornája, valamint kétségkívül áll az is, hogy bárminő adórendszer az volna, ahol semmit se kellene fizetni, s ez az igazság áll ma is. Szászország egyike a legiparosabb országoknak a continensen. A földadó 1843-ban vettetett ki a jelen rendszer szerint. Minden egyes birtokos vilsálló elhaladásával a szabadverseny folytán folyvást nagyobb lesz az az űr, mely a társadalom tagjait elválasztja. Ez ür betöltése s az összeköttetés helyreállítása folyvást növekvő mérvben veszi igénybe az állam segélyét.. Minél magasabb a culturélet, annál magasabban kell állani az általános jólétnek, s az államnak annál több teendője az építésnél és istápolásnál, az elmaradottak, nyomorultak segélyezésénél, hogy őket a többiekhez felemelje, hacsak magát azon veszélynek nem akarja kitenni, hogy a kor eszméi által öntudatra ébredt alsó osztályok nivellírozó hajlama, miután ő nem emelkedetik fel, a többit tusértse meg a közhaladás végtelen hátrányára, magához rántani le.s íme, ezek körülbelül főbb vonásai az állami productivitás feladatainak. Mind e szükségletek fedezése természetesen folyvást emelkedő összegeket kíván, hanem szerencsére az összegek, melyek e czélokra kiadatnak, egyúttal bőséges kamattal járó befektetéseket képviselnek, melyek az adóképesség emelkedésében nyilvánulnak. Emelni a productivitást, s ez által az adóképességet : ez, s csak ez lehet egyik jelszavunk közgazdasági életünkben. Emelni, fejlődni kezdő életünket, már pezsgestően kiszabni halanyát, támogatni, ez után folyvást figyelemben tani minden mozgalmat, istápolni minden igyekezetet és betölteni minden űrt, mig kicsiny, mert annak természete, a folyvást növekvés, s tátongó örvénynyé szakadás. Vajha ne volna tény, törvényhozásunk történetében, melynél e szempontok valaha figyelmen kivül hagyattak volna. Lőrinczfy János: TÁRCZA, •EPITAPHIUM. Ki anyja kellén porlad itt, Ne higyjéteki hogy álmodik; Oly súlyosan nem büntet ég, Hogy lenn is legyen álma még. Mélázó ábrásid embere: Költő volt s lant a hangszere, Álmok honár, korlátlan úr — Most aluszik a troubadour. 3 Mikor egy árva szál babér A szivnek kisekkel felér, Tavasz van -- dal s vagy oly meleg; Virágért Liála epedt. S mikorra felkapta nevét A hír s termett babér elég; Szivét dér lepte — őszre járt, Tapsban üdvöt már nem talált. Sőt jobban ii a taps talán Mint a mellő hajdanán !... Most egynek — ő czélhoz ért — Akár bogáncs akár babér 1 KISS JÓZSEF. CA.PBXCI, FBI¥«fcE. 1 ARCZ. SZIRONTAI (TETTH) ARTHURTÓL. ( ilytatás.) V. Eddig nem volt s ami baj. Most jó a feladat nehezebb része. Miként iő a szép Ernesztine a számtanácsos ur tudta nélkül z álarczosbálban résztvenni? Csak most jutó, eszébe, minő oktondság volt erre nem gondolni. Hit ez a legfőbb. E nélkül mit ér a ragyogó jelmez, a jóéfa és kiváltkép a veszedelmes kaland! A szép Emésztie nagyon elszomorodott, íme! Minő gyorsan semmisünek meg tervei! Vége mindennek. Olvasgathatja továbbra is a bibliát. Szegényke! Ámde hol a vese ily legnagyobb, ott legközelebb a segély, — tartja a közmondás, külön ívet kapott, melyre birtoka s annak remélhető tiszta jövedelme 10 garasban, egységekbe számitva vétetett föl. Akkor még a három fordulós gazdálkodás divatozott, vasútak alig voltak. Egy-egy adóegység adója 9 fillérre, tehát a jövedelem 9°/0-ára állapíttatott meg. Eredetileg az egész országban 56 millió adóegység vétetett fel, s e szám azóta bár 69 millióra emelkedett is, az emelkedés az együtt constatírozott hozadéra esik. A földadó tehát 9°/0-ka az 1843-ban felvett tiszta jövedelemnek, s most is csak 46%-kal magasabb az első felvétel eredményeinél, mig a kereseti és személyadó 300%-kal. A földbirtokos most alig fizet átlag többet 2%-nál, mig nálunk a katasteri tiszta jövedelemnek, mely ugyan szintén átlag nagymértékben háta mögött áll a ténylegesnek, 30%-a fizettetik. A szász herczegségekben, Altenburg, Weimar, Coburg és Gothában különböző a kivetés módja, de az adó a 6%-ot nem haladja meg. Az adóerquete munkálataiból ismeretesek e tekintetben Franczia és Poroszországnak a mieinkhez képest kedvező viszonyai, melyek csakugyan nevezetesek volnának még akkor is, ha a jobban kifejlett culturélet hatalmas tényezőként nem járulna hozzá. És aztán meg van elégedve a közvélemény? Legkevésbé sincs. Poroszország részéről már a leglogánisabb lapok is megindították a hadjáratot ; a szász herczegségek földadó-reform munkálata már tárgyalás alá is került s a közönség nagy figyelemmel várja a vajúdó hegyekből előjövő egerecskét. Francziaország részéről az óriás szükséglettel szemben is azt állítja, hogy 5 centimmal Ha a szép Ernesztine figyelemmel kiséri a számtanácsos urat, rögtön észrevehette volna, hogy az nincs a rendes kerékvágásban. Feltűnően zavart. Hivatalát elhanyagolja. Egész nap jár-kel. Semmivel nincs megelégedve.Zsémbeskedik. Valami nagyon fúrhatja az oldalát. Már este hét órakor a vacsora után kérdezősködött. — Hát mégse kész? Mikor lesz kész? Miért nem kész ? Juj be, kiállhatatlan! Ez a vén Paprika Jancsi ! A szép Ernesztine azon hitben, hogy a számtanácsos úr, ki különben igen pontos szokott, lenni, tán elnézte óráját, azt szente vissza — még korán van. Mily nagy jön azonban bámulata, midőn a derék ur afféle szofta papucsban a konyhába rohant, és erélyes hangon dörgő: — Ha korán van, ha későn van ... én enni akarok ! Punktum! Még pedig akkora punktum, hogy beillene akár tentamalacznak. Ez ellen nincs fellebbezés Csakhamar ott ültek az asztalnál. Mindkettőn meglátszott, hogy kutya van a kertben. Nem ízlett az étel. A párolt rostélyost, az aprószőlős smarnt, a szilva-befőttet egymásután hordták ki. Csak a saláta keltett némi figyelmet, mert a szép Ernesztine szórakozottságában olaj helyett pacsulival öntötte végig. Rettenetes helyzet! A számtanácsos úr mereven szegezte szemeit az ajtóra. — Hol a pokolba késhetik? —tűnődött léng fenhangon.— Pedig jól megmagyaráztam neki mindent! Kinek? Mit? — Purdieul — csapott szájára. — Még utóbb elárulom magamat ! Ah! Itt a bibi! E pillanatban heves csengetés hangzott. — Végre! Valahára!— nyikkantotta el magát újólag a számtanácsos úr. Arcza, mint a sellegekből kibukkanó hold, hirtelen felderült. A szép Ernesztina kérdőleg bámult rá. — Mit mondasz? — Semmit, semmit... Ejnye! Nem füstöl az a lámpa? felemelni egy-egy frank után a földadót lehetetlen , s habár a felvételek hiányossága mellett sok vidék még 20%-ot sem fizet, ez nem elég ok a túlterheltek tovább terhelésére . Szászországban a mezőgazdasági congressus nyíltan követeli az adóreformot, a földadó leszállítását, a földbirtokot terhelő indirect adók eltörlését, míg aztán a kereskedelmi- és iparkamarák a földbirtok erősebb megadóztatását minduntalan hathatósan sürgetik. Ebből a tanúság az, hogy soha sincs, és bizton merem állítani, nem is lesz adóreform, mely mindenkit kielégítene, miután mihelyt létezik adó, rögtön sújtva van általa valamely érdek, s mihelyt sújtva van valaki, felébred benne az irigység; de következik ebből egyszersmind az is, hogy az adónak a törvényhozás útján való szabályozása legszebb feladatok egyike, mely a szembeállított érdekek harczán felülemelkedve, a közproductivitás érdekében mindegyiket tehetsége szerint igénybe veszi. Persze e lélekemelő magaslat öntudatáig, a minden tudomány s önállás nélküli, szigorú pártfegyelmek járma alatt nyögő mameluk törvényhozások felemelkedni képtelenek. De van még egy más tanúság is: a pozitív alkotás, a productivitás terére kell átlépni. Ghyczy Kálmánnak teljesen igaza volt, hogy adóterheink könnyebbítésére nem is gondolhatunk, minden, mit tehetünk, a terhek helyesebb felosztása és az adóképesség emeléséből áll. Az elsőt az adóreform, az utóbbit a helyes közgazdasági politika biztosítja. A cultur-élet folyvást több és több áldozatot követel az államtól. „Emelni a közjólét niveauját mindig több és több tettleges kiadással jár. A ci— Nem. — Hm. Persze . . . persze. Az ajtó megnyílt. A szobaházig lépett be. Kezében levél. Szó nélkül adta át a számtanácsos urnák. Az meglepetést, színlelve kiáltott fel: — Hogyan? Levél? Az én számomra? Vajon kitől ? Mohón bonta fel. — Nini! — fecsegett tovább — Hisz ez Laczi írása. Mit akarhat tőlem. Lássuk csak . . . „Kedves pajtikám! ... Ha lehet . . . azonnal . . . úgy hiszem .. a végső óhaj. . . A szép Ernesztina, ki ösztönszerű kiváncsisággal emelkedett fel székéről, élénken kérdé: — Nos? Mi történt? A számtanácsos úr fájdalmas arczot öltött. — Istenem! Istenem! — törölgette szemeit — Ki hitte volna! Szegény Laczi! Még ma reggel is oly egészséges volt, mint a makk! — Ah! — Kér, hogy siessek hozzá. Haldoklik. . . A szép Ernesztina örömkiáltást fojtott el. Tehát mégis! — Lehetlen ! — rebegő. A számtanácsos úr dühösen fortyant fel. — Mi lehetetlen? Tán csak nem gondolod, hogy hazudom?! — Oh kérlek. . . Sőt ellenkezőleg. .. Végtelenül örülök . . . azaz mit beszélek. . . Szegény Laczi! Menynyire sajnálom őt! — Az már más. Most azonban mennem kell. — És mikor térsz vissza? — Nem tudom. Az éjjel alig. Vannak baráti kötelmek. . . Alkalmasint virrasztani fogok mellette. . . — Oh, oh! — Szegény Laczi! — Szegény Laczi ! — A szivem egészen oda van. . . — Hát én velem mi lesz? — Te veled? Hehehel... Azaz pardon! Most majdnem nevettem. Te veled bibikém? Hát.. . feküdjél le. Aludjál. Álmodjál szépeket. Vagy olvasgasd a bibliát. Az épen neked való. Majd holnap kikérdezlek, úgy bizon. Addig is Isten veled! Összecsókolóztak. A szép Ernesztine elkísérte az ajtóig. Még ott is egyre mondogató: — Vigyázz magadra. A téli felöltőt begombold. Odakünn hideg van. . . — Oh ne félts, — biztató amaz — Pál édesem! — Pah bibikém ! Irigylendő boldogság! A számtanácsos úr rohant szobájába. Ott azután összeütötte bokáit. — Hehehe! — kaczagott jóízűen. Ezt ugyan tetőztem ! Azt hiszi Laczihoz megyek, pedig annak kutya baja. A levelet én írtam saját magamhoz. Hehehe! Most hát rajta. Öltözködjünk és azután el az isteni Paulinához! Előszedte szépítő szereit, úgy kinyalta magát, mintha leánykérőbe készülne. Frakk, fehér mellény, kockás nadrág, vajszín keztyük, claque és egy vödör illatszer. Mindamellett mégis valóságos tökfilkó. Téli felöltőjének gallérját fülére húzva tolvajként osont ki a folyosóra. — Hehehe! — hangicsált ekközben. — Én vagyok Jupiter az — aranyesőben! Ugyanekkor a szép Ernesztine is lényeges változáson ment keresztül. Piczi kezeivel tapsolt. — Csak menj ! — kiáltott hevesen. — Legalább én is ott teszek. Becsengette a szobaleányt. Megbízta, lesse meg, mikor távozik a számtanácsos úr. Félóra múlva már künn voltak az utczán. A szép Ernesztine fején egy sávos nagykendő. Alig tehetett ráismerni. A bérkocsi állomáshoz érve kényesen fogta hátul össze ruháját. A szobaleányhoz hajolt. Valamit súgott fülébe. Az bizalmas szemhunyorítással susogá: — Értem, értem ... ott leszek. Mikor a szép Ernesztina a bérkocsiban tova robogott, gúnyosan téve hozzá: — Különös! Ezek egymás elől szöknek. Megyek hát én is az — Újvilágba! így azután az abc meg van oldva. (Folytatása köv.) Szerkesztővől értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig.