Székesfehérvár és Vidéke, 1886 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1886-01-02 / 1. szám

Y­f­t TÁRCZA. DENISE. jSszinmű 4 felvonásban, irta ifj. Dumas Sándor, szinre kerül a székesfehérvári színházban január 12-dikén. A- é Több mint 30 év múlt el, mióta ifj. Dumas­­ Sándor a „kaméliás hölgyet“ modern magdalai Mária képében tüntette fel, és a franczia drámairodalom feji még máig is azon irányban halad, itt-ott kevés el­téréssel. A tévedt nők dicsőítése, házasságtörés a prál köntösébe burkolva, annyi éven át fenn tudta ágát tartani a franczia színpadon, és onnan kör­utat tett az egész művelt világban. Valjon miben rejlik annak lehetősége, hogy ezen irányzat ily tartós hatással bírhat ? Nagyrészt a korban, de még na­gyobbrészt a franczia dramatikai technikában. A mivel a franczia drámák ma a világot jelentő desz­kákon kétségbe nem vont hatalommal uralkodnak, az nem a drámai koncepció mély megrázó hatalma, sem a hang fensége vagy erőteljes komikuma, hanem csupán a bámulatosan kiképzett technika. A nagy emberi szenvedélyeket, melyeket Feuillet és a többi romantikusok állítottak elénk, a társadalom esetleges divatos szeszélyeinek rajza váltotta fel, a képzelet féktelen szárnyalását a lelemény frissesége, a dikció erejét a párbeszédek csattogása, az Idealismus vará­zsát pótolja a való hajhászata. T­echnika és ismét csak technika. Ehhez járul még ifj. Dumasban a styl szabatossága és szépsége, melyek őt a franczia irodalom egyik első mesterévé teszik. Nem csoda tehát, ha a­­ „Demimonde“, „a tör­vénytelen fiú“, „Bagdadi herczegnő“, „Claude neje“ stb. annyira fenntartották magukat a reper­­torion. D­e Dumas egyszersmind erkölcsphilosoph is, és mindig újabb és újabb társadalmi hibák orvoslásának valamely módozatát kísérli meg. Legújabb színműve­ Köti Eönioa*_l\Dn Dnmao o rr /­.Ír válamánTrnl­Kffiánaanxgwhrurairi i Minniiww whhww imimi * I * 3 * * * * I * 3 * * a­kik azt állítják, hogy a leányok becsületét lelki­­ismeretlen rablók ellen védelmezni kell, hogy a tapasztalatlan gyengeség és ártatlansággal való visz­­szaélés ne háramoljék vissza a már egyszer elámított áldozatra. A­míg a mai szokás bámulja a csábítót és elitéli az elcsábítottak Dumas szerint büntetnie kellene a csábítót, és szívélyesen felkarolni a bűn­bánó bukott nőt. Mindenesetre furcsa morál, mely még eddig az újság ingerével bir. D­enise egy Brisset nevű öreg katonának és egy igen derék asszonynak leánya; midőn Denise szeretett ifjúkori játszótársától, Fernandtól elcsábit­­tatik, annak anyja, ki nem gazdag, nem akar fiának házasságába a szegény leánynyal beleegyezni, habár tudja, mennyire kötelességében állna ez fiának. Fernand anyja Thausettné, 46 éves, bájos özvegy, ki valódi bálványimádást űz fiával, Bardannet. Andre grófra Fernand iskolatársára is nagy befolyással van­­ Thausettné: e fiatal gróf kissé elhanyagolta birtok­­­ainak kezelését, és a­mi még rosszabb, fiatal nővé­­­­rét, Marthát nagyon sokáig a zárdában hagyja. Thausettné tehát, ki titkos házassági terveket táplál lelkében, rábeszéli Andrét, hogy a Brisset-párt, Denise szüleit vegye magához ügyei rendezésére. E­­ derék pár oltalma alatt nővérét is kastélyába hozat- 1 háttá és a további nevelést és őrizetet Denisére biz-­­ hatta. Itt kezdődik a darab, melynek drámai cselek­■ ményét Thausettné hozza mozgásba. Ez a gróftól fia számára megkéri húga kezét, de miután André a kérelmet megtagadja, lassanként szivébe csepegtet­i a mérget. T. i., figyelmezteti őt, mily igazságtalan , h­ogy Marthát nem szabadítja ki tűrhetetlen helyze-­­­­­téből, és hisz nem kívánhat többet, legalább félig-­­ meddig jól férjhez adja. Hisz az egész világ tudja , hogy Denise a gróf kedvese, de ki tudja, hogy ő-e az első szeretője? Ekkor a gróf oly­ hevesen ragadja­­ meg az asszony karját, hogy ennek figyelmeztetn­i kell őt, és megmondja neki azt a mi a grófban­­ -­most már tudatra ébred: „Látja, hogy szeret ,­ Deniset!“ SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ JUBI­LEUMA. M­egyénk volt főispánja, a köztisztelet­i és szeretetben álló főúr, Magyarország tárnokmestere, id. Szőgyény-Marich László ma ünnepelte születése 80-ik évfordulóját. — A hatóságok, ép úgy, mint a polgárság tüntető kifejezést adtak az ünnepelt fér­fiú iránt érzett hálájok s tiszteletüknek azon férfiúi irányában, aki évtizedeken át bölcs belátással, kö­rültekintő gondossággal, apai bizalommal vezette vá­rosunk s megyénk ügyeit, kiben a szivjóság páro­sulva volt a szigorú fegyelemmel, a jótékonyság a spártai jellemmel s kinek áldásos működést, hathatós befolyását egyaránt érezték a törvényhatós­ágok épp úgy, mint az egyesek. A nagy nap előestéjén, tegnap este a­z állomásozó 69. Jellnek­ gyalogezred zeneka zenével tisztelte meg az agg tárnokmestert, sok hallgatót csalt a helyszínére s az isteni tn­létről jövő hívők sokasága annyira ellepte a háza­k előtti tért, hogy a közlekedés egy időre fonaladig Ma reggel dr. Pauer János megyés püspök a püspök ,a palota kápolnájában áldozatot mutatott be az Egek Urának, melyen a születésnapját ünneplőn s ennek családján kívül Cziráky Béla gr. főispán, Havranek József polgármester s a Ferencz­ József zárda növen­dékei venek részt. Mise után, délelőtt 10 órakor vették kezdetüket a tisztelgések. A városi köztér­ A gróf Thouveninra bízta szerelme és bizal­matlansága titkait, ki azt véli, hogy legjobb lesz Denise kezét megkérni. Ha még szereti, Fernandot,­­ bizonyosan visszautasítandja az ajánlatot, valamint­ akkor is, ha valami nyomja lelkiismeretét. Ha pedig­­ szereti őt, és elfogadja kezét, akkor a gróf a leg­boldogabb és legirigylendőbb férfi, mert Denise imá­­dásra méltó. E­zalatt Thausettné besúgásai Márthánál meg­­­termették gyümölcseiket. A fiatal leány kijelenti­­ bátyjának, hogy ő nem egyezik bele Fernand vissza­­utasíttatásába, hanem nagykorúságáig zárdába vonul. Mert a Denise általi felügyelet elviselhetetlen. — Azután Mártha kérdi Fernandtól, nem-ő szerette Deniset, nem csak úgy, mint ifjúkori barátnőt, de igazat mondjon, mert hazugságát soha sem tudja megbocsátani. — Fernand esküszik, hogy csak ifjú­kori ábránd volt reá nézve Denise. — Mártha tehát elfogadja Fernand kezét, ha az illető az ő nagykorúságáig nem változtatná meg szándékát. A­­ gróf pedig Odessába készül utazni. Thausettné tehát o­roszul számított. Az, a­kit eltávolítani akart, az­­ marad, és akiket itt tartani akart, eltávoznak. Tehát­­ megváltoztatja haditervét. Most szeretné a grófot­­ Denisevel összehozni, ha ez áron a másik házasság­­ is létre jönne. Tehát Denise anyjának besúgja André­­ szerelmét leányához és kéri ne említenék soha­­ többé Fernand egykori futólagos hajlamát. A szegén­y asszony lányához siet, őt az ese­ményre előkészíteni, Thausettné pedig­ André előtt­­ visszavon mindent, a­mit,­, Deniseről mondott és biz­­­­tosítja, hogy semmi akadály sincs házasságuk közt, mire a boldogságtól sugárzó gróf­­odaigéri Alártha kezét Fernandnak. De egyszersmint kéri ezt, hogy vallja meg becsületére, kedvese volt-e Denise. Fer­nand tagadja, a gróf tehát megkéri Denise kezét szüleitől, k­ik a leányra bízzák a választ. Most kö­­■ vetkezik a­ nagyjelenet, az ujabbkori szinirodalom egyik le­gszebb és leghatásosabb jelenete. De hogy t.­v­ényhatóságot Cziráky Béla gróf vezette s a követ­kező szép beszédet intézte az ünnepelthez: Nagyméltóságu tárnokmester ! Kegyelmes uram ! S­zékesfehérvár szab. kir. város közönségének megbízásából jelenik meg ezen küldöttség Nagymél­tóságod előtt, hogy e mai napon, — mint születé­sének 80-ik évfordulóján — a tisztelet és kegyelet adóját róva le, üdvözölje Nagyméltóságodat. N­ekem jutott azon kiváló szerencse, hogy ezen díszes küldöttség élén, tolmácsa lehessek Sz.-Fehérvár sz. kir. város üdvkivánatinak. Örömmel felelek meg ezen megbízásnak, mert mindég öröm és megtisz­teltetés lehet reám nézve az, midőn hazánk nagy fiainak szentelt kegyelet oltárára, a szeretet, tisztelet és nagyrabecsülés áldozatával járulni, alkalmam nyílik. F­okozza az öröm­ érzetét azon körülmény, hogy éppen Nagyméltóságod kimagasló személye az, a­ki irányába az ős király­ város nemes gondolkodású polgárainak érzelmeit, szavakban kifejezni, felada­tommá lett téve. G­yengeségem teljes tudatában küzdök az el­fogultsággal, szemben állva oly nagy férfiúval, ki bámulandó jeles tulajdonai által ragyogó csillagzat­ként tündököl, fényt árasztva hazánk határain túl is, világosságot kölcsönözve nekünk, kik önerőből ilyennel nem rendelkezünk! N az'’'mutóságodhoz vonzott “ a sze­reté is hála érzelem, "Én üdvözöljük a polgári­­ m ?sz b’ ' V L * * k uk szemle, egész ou. kében, mi végelpusztul . É s ezen g­yümölcseit, meg. o­lvasóinkat meg ne­ve­zetétől, ezt már elhallga A színmű megoldása és pedig Mártha által. E . hatásos. Hogy megegyezik­­köles hagyományaival, annai. olvasókra bizzuk, a­kik e szép héten meg fogják nézni. D­enise a bűnbánó magdolna, az ékesszólás s okoskodás oly igéző let megírva és Denise jelleme oly magasztos­­ságban hihetőnek tünteti fel előttünk Dumas morál­ját. Még megjegyezzük, hogy Deniset Arday Ida, Marthát Ditrómó, Thausettnét Törökné és Andrét Fenyvessy fogják játszani. a sze- i XIV-ik évfolyam. 1. szám. Szombat, 1886. január 2. I ________________________________________­ Megjeleli h­eten­ként háromszor, minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bognár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendő!’ Egyes példányok 10 krajczárért Weisz nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, hotter kaszárnya-utczai kereskedésében, 1E’fm­.rx akola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. A TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölh­etők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. “Vidélsiero minden posta-lista-talixsil... Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (col­urna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdijon kívül 90 kr. Többször érdetek 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. J ___________________________________________L E 16fizetési drafts: Egész évre...................8 frt. — kr. Fél évre........................4 frt. — kr. Negyedévre...................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak­­ Budapesten, Haasenstein irodájában, Goldber­ger A., Dorottya-utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, molnár-uteza és az orsz. hirdetési irodában. — Továbbá Bécsien: Hausenstein és Vogler, Taborstr., Schalek Henriknél, Dukes és Társá­nál, A. Oppelik. — Székesfehérvárott, a lap szer­­keszt­őségében és Klökner Péter könyvkereső­­désében. MüNatiasüs Ivtáayt^o ntnmMh ELISMERÉS AZ ÉRDEMNEK. Idősb Szőgyényi Marick László főtárnokmester, Székesfehérvár szab. kir. város díszpolgára ma üli nyolczvanadik születése napjának évfordulóját. — Ünnepnap ez megyénk s városunk közönségére, mert habár csak nagyon is csekély részben, — de mégis önzetlen szeretet- s tisztelettől áthatott tény­kedéssel leróhatják hazánk egyik hírnevesebb élő fia iránt hálájukat. Id. Szőgyényi Marich László köz- és politikai életünk egyik sokkal kimagaslóbb alakja, hogysem tollal vagy szavakkal eléggé lehetne mél­tatni érdemeit. Köz- és politikai pályájának 1832-ben történt megkezdése óta folyton oda működött, hogy édes hazánk s nemzetünk jogait érvényesíthesse. Minden nagyobb politikai vagy társadalmi mozzanat az ő nevével, cselekvésével van összeforrva. Egy iránt tisztelet környezte őt a koronásfők körében és úgy, mint édes hazánk lakosságánál. De a tisztelet száz­­szorosodik e nemes megye­i város közönségénél, és méltán, mert az ünnepelt férfiú fényes állásában s a politikai ténykedés tömkelegében sem feledkezett meg rólunk. Mi ezerszeresen éreztük nemes s ön­zetlen érzelmektől áthatott keblének irántunk tanú­sított jóságát, szeretetét. Ha megjelent közöttünk, elleste szivünk óhaját s titkon vagy nyíltan oda tö­rekedett, hogy kívánságunk teljesitve legyen. Fára­dott s közbenjárt, hogy a közügyet is úgy, mint a lakosság magán érdekeit mások jogainak sérelme nélkül előihozditsa. "­­• A közö­s politikai pályán töltött élete, s ön­zetlen tevékenysége a nemzet életével, s történel­mével van össze­forrva. E téré­n szerzett érdemeit tehát az igazságos történet i­ó tolla lesz hivatva méltatni, s megörökíteni. Mi midőn tisztelettel haj­lunk meg az ősz államférfin, a fedhetlen jellemű, s önzetlen hazafi előtt, az emberi szív buzgó, s ájtatos érzelmeivel kérjük a magyarok Mindenható Istenét, hogy azt, ki önzetlen szivének jóságos atyai szere­tetét annyiszor árasztotta a nemes megye, s város minden egyes fiára, sokáig, igen sokáig a legjobb egészségben, s a legnagyobb boldogság közepeit éltesse. A tisztelet s szeretet, külső nyilvánulásain. Valamint ájtatos imáinkban foglalt­amaz óhajtások­­ kívül, hogy az ünnepélyt férfiút a Mindenható még sokáig boldogságban éltesse, egyebet nem adhatunk. A gyermek ajándéka egyedül a tisztelet s szeretet lehet. Az atya sokkal gazdagabb, az érdemekben, hogysem a legdrágább ajándékokkal — némileg is csak le lehetne róni a hálát. Az egyedüli ajándék melyet jóságos atyai szeretetért s érdekünkben ta­núsított tevékenységéért az ünnepelytnek hozzattunk • szivünk őszinte soha meg nem szűnő hálaérzelmei.­­ Fogadja tehát a koronás királyunk jó kivánatai • mellett a nemes megye­i és királyi város közönsé­­­­gének ama őszinte szívből jövő jó kívánatot is­­szívesen, hogy a Magyarok Istene, ami örömünkre igen sokáig éltesse. A­z ünnepelt férfiúhoz a mai nap folyamán az ország minden részéből s külföldről is számos és a legőszintébb rokonszenvet tolmácsoló üdvözlet érke­zett távirati uton,­­ miután azonban e lap szűk kerete lehetetlenné teszi minden egyes távirat szó­szerinti közlését, közöljük azokat, melyek bennünket is legközelebb érdekelnek. K­oronás királyunktól a következő távirat ér­kezett az ünnepelthez: Fogadja legbensőbb szerencsekivánatimat szü­letése 80-ik évfordulóján. Adja a Mindenható, hogy a ti 'mnak és hazának mindenkor hu és kitionü -fái­­ccTZijöéyöt irzr’j- 't/ok z­Oi &:i de C~ hesse; teljes­ testi és szellemi épségben, fejedelmi­nek, valamint az egész országnak Örömére. Ferencz József: M­egyénk egyik legtiszteltebb, s szeretettebb főurától József főherczegtől a következő benső érzelemtől áthatott távirat érkezett: Ezen év 2. napján Nagyméltóságod kezdi 81. évét élni. • A király és haza iránti hű és áldozatteljes szolgálat, dicső múltja felejthetlen előttem, ki még boldogult édes atyám oldalán láttam működni. A jó Isten éltesse sokáig jó­­,egészségben és boldogan. — Őszinte igaz barátja József főherczeg. A ministerek távirata a következőleg hangzik: Fogadja Excellencziád távollevő miniszter­­társaink nevében is 80. évének betöltése alkalmá­ból legőszintébb szerencsekivánatunkat. Adjon a Mindenható Excellencziádnak ép erőt s egészsé­get, hogy még sokáig közreműködhessék a legfel­sőbb trón és haza javára. Tisza, Trefort, Pauler, Bedekovich, gr. Széchenyi, báró Fejérváry. A­z üdvözlőkkel együtt mi is ujjólag kívánjuk: legyen az ünnepelt férfiú élete hosszú, s boldog. N­ U T­ABADJBA. (Megcselekedte: Kajabusz.­ (Vége.) A hun van ni! Eltellett a 30 perc^, mennünk kell tovább, pedig még az alma­ m*­,ezt meg sem néztük, melyben a „hic haec boc*'-0^ meS a »^o hé hó“-t verték a fejünkhöz. Másodszor csengettek. No ne félj te „rideg valóság“ * hivatalos meredek ar­­czával disztelenkedő kondor maradunk itt.­em messze már a cz^i terünk. E­zért* az áldos síkon folydogál a Sajó, meg a Bódva, gyöny^08®!?®8 vidékről jön mindkettő s Zsolcza alatt egyesülnek is. Ez a Zsolcza olyan ka­rakterű herceg, mintha Liptó megyéből lopták volna ide. A krísis, vagy gyalogszolga itt már azt mondja neked szemforgató alázattal: preszim panye peknye trosiu tringeld! Pedig mind fádnak magyarul, ha­nem azért a tót ilyelvet kultiválják. Akasszák fel őket! Zsolczát elhagyva, északra kanyarodik a vonat. Jobb kézre ott hallgat Onga, a legszélső község Borsodmegyóben. Elbriget mellette vonatunk s be­ jutottunk Abaujmegyébe, az ujfalusi puszta, mely a „Darvas“ uraságé, war „néz, hallgat Kassára.* — Távol a szőllő koszoruzta halmok lágy ölében szen- —

Next