Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)
1888-02-25 / 24. szám
XVI-ik évfolyam. Szombat, 1888. február 25 24. szám. I_______________________________Legjelen hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belvizon, bog'nár'utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. S es példányok 10 krajozárért ‘7vrel«* jr-ntozai dohány tőzsdéjében, Bottzsi ‘ juzArnya-atozai kereskedésében, Ffixua zkala-ntoxai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. II TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésében. ■Vl&élen m.m.d.en. pastatnxlva.ta.kiál., Hirdetésekre nézte & lap egy oldala (eolamna) 40 helyre van beosztva; egy hely bélyegdl)«« hivSt fi kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésbeft réssesdlnek. Sporkpartéval ártakozni lehet naponkint délelőtt 8-151 2 óráiig. Előfizetési árat: Egész évre . . . . . 8 bt. — kr. Fél évre . . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre.................2 frt. — kr. A „Nyutttr‘-ben így tar 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasenstein irodájában, Goldber- iger A., Dorottya-ntora 6. sz. Rajnai Vilmos molnár-utcza és az orsz. hirdetés isdlban. — ( Továbbá Bécsien: Haasenstein és V*gle., Taborstr. Schalek Henriknél, Dukel és Társér a M. A. Oppelik.— s Kékes IMre&rott: :■ lap ttM: @ 'ex ?:tőrtéttábsa és Slekasz Péter kősyvkattdte deafbcs. glasses IsSaayeaea síintttaiBdi 1 ' ~i Rtform-javaslatok városunk pénzügyi helyzetének javítása érdekében. (Folytatás.) 9. Közegészségügyi és állategészségügyi törvényeinkn kívül még a tanügyi törvény az, mely a magyar alkotmány visszaállítása óta most már 20 évig följön tartó országgyűlésünknek legjobb, legtökélyetebb alkotása,és amelyek más művelt állam hasnirányú törvényeivel méltán vonhatók párhuzamba, hogy ezen üdvös intézmények daczára a közegészség és állategészségügy terén mégis oly lassan hallunk, okát ennek azon eszközök hiányában kell sresnünk, melyek a különben üdvös törvény teljes mérvben való végrehajtását ez idő szerint még lehetlenné teszik, feltaláljuk ennek okát továbbá magban a közönségben, még a művelt osztály egy nagy részét sem véve ki, mely saját kára és veszélye biztos tudatában sem barátkozott meg a tudományos szakértelem által megállapított azon szabályok sziéra végrehajtásával, melyek nélkül sem közegészségügünk, sem az állategészségügy lendületet nem nyeret, mert míg nálunk a rendészet oly fokra nem jó, hogy a közönség maga is nem segíti elő saját körben a rendőri szabályok érvényesítését, addig ők a kellő erélylyel végrehajtani czélzott törvény ugorétól való félelem mutat fel némi haladást, de a kívánatos és a törvény rendeleteinek pontos végre jtásával előálló rend csak még a messze jövő olga. Közegészségügyünket közelről érdekli az állat-készségügy állapota, s ha most csak e kérdéssel egy irányban foglalkozom, ezt tárgyam teszi szükségess, melytől messze eltérni e helyen gyakorlati értétel nem bírna. Csak nemrégalkottatott meg azdüh megakadályozása és elfojtásáról szóló szalogrendelet, de kérdem, hogy akkor, midőn minden szabadon, tetszése szerint tarthat annyi ebet, amennyi eki tetszik, midőn nemcsak a lehetőség van meg,de tapasztaljuk azt is, hogy teljesen gazdátlan ebek tanyázhatnak városunkban, midőn senki sem ellenőrzi, ha várjon az, ki ebet tart, azt kellő táplálékkal ellátja-e, s ha rajta betegség jelei mutatkoznak, fordul-e szakértőhöz, midőn alig van ember e városban, ki nem tapasztalta volna, hogy oly udvarokon, ahol ételhulladék található, különösen esti órákban, csapatonként jelennek meg az éhező, részint gazdátlan, részint rész gazdájú ebek, akkor bizonyára be kell látni, hogy az ebtartás szabályozásáról nem gondoskodni, a veszélyeztetett közönséggel szemben valódi könnyelműség. — Oly szabályzat, mely az ebdüh megakadályozását és korlátozását csak szakértői tanácscsal segíti elő és a büntetést csak ott képes alkalmazni, ahol a véletlen adja kézre a mulasztót, egy rendszeres intézkedés bevezetéséül hasznos lehet, de ily szabálylyal ezért érni s a közönséget a veszélytől meg is óvni csak oly hatósági intézkedéssel lehet, ha az e város területén tartott ebek összehratnak, nyilvántartatnak, gazdájuk bejegyeztetik, s a hatóságilag nyilvántartott eb ezen minősége bizonyos jegygyel jeleztetik, de egyszersmind az ebtartás joga korlátoztatik, avagy bizonyos feltételhez köttetik. Ma már a haladottabb városok közül a mienk úgyszólván az utolsó, hol az ebtartási adó behozva nincsen, és bármily sajátságosan tűnik is fel ez adónem behozatala, de kellő körültekintés után mindenkinek be kell látni, hogy ez az egyedüli mód, mely megszabadít bennünket a gazdátlan és rosz ffazdáju kóbor'P» el*től éc m0£'a^’íí,’ 'G a veszettség oly gyakrí vés*.. iyeit, mert jól táplált és kellőleg gondozott eben e veszélyes betegség ritkán szokott kiütni, s azon gazdától, ki ebet akkor is tart akár kedvtelésből, akár pedig hasznosságáért — midőn annak tarthatásáért fizetni is kell, inkább fel lehet tenni, hogy akkor, midőn állatjánál betegség jelei mutatkoznak, s azt gyógykezelés alá is adja, s igy a környezetre avagy másokra a beteg állat által hárulható veszélyt megakadályozza. Hogy városunktól távol eső példákat ne hozzak fel, hivatkozom Budapest, Győr, Komárom, Pécs, Sopron dunántúli városokra, hol az ebadó kivétel nélkül behozva van; hivatkozom arra, hogy ezen hatósági intézkedés már évek óta van érvényben, hivatkozom arra, hogy czélszerűsége mellett jövedelmet is hajt. Javaslatom összes tételei között ezen tétel az, hol a kérdésnek pénzügyi részétől teljesen eltekintek, s ha a megrendszabályozásnak mégis adófizetéssel kívánok sanctiót adni, ezt azon okból teszem, mert az ebtartás korlátozását másként elérni nem lehet. Indítványozom tehát, hogy mondja ki a tekintetes közgyűlés, miszerint ebtartási díj fejében tartozik minden tulajdonos az állat, nemi és faj különbsége nélkül Székesfehérvár város belterületén, és pedig ezen előterjesztésem 4-dik pontjában megjelölt utczákban lakó tulajdonos évente 2 htot, a külvárosokban lakó pedig 50 krt fizetni minden eb után a városi házi pénztárba. Kivételt csupán a csőszök és pásztorok kutyái képeznek, melyek után eddig nem fizetendő. Hogy mily szabály alapján történjék ezen határozat végrehajtása, becsatolom Budapest fővárosának erre vonatkozó szabályrendeletét, mely csekély módosítással elfogadhatónak ígérkezik. Ezen czím alatt elérhető évi jövedelmet megközelítően a házak számát véve alapul, meg lehetne állapítani, de mert az ebállományt ezen javaslatnak esetleges elfogadása bizonyára leszállítaná, ez okból inkább VW.Am Ropro/IftS Crris-Kiterjedésükre nézve a mienkhez hasonló városokat, melyeknek költségvetése szerint nálunk is mintegy 1000 írtra lehet számítani, ámbár nem lesz fölösleges tájékoztatóul felemlíteni, hogy Budapesten, hol a népességhez viszonyítva sokkal kisebb arányban tartatnak ebek, mint nálunk, e czimen 17,600 frt tétetik előirányzatba. III. Hogy minő intézmények azok, melyek a városi polgárság adófizető képességét emelni alkalmasak, ezeket felsorolni könnyű volna, mert ki tagadhatja, hogy ily gazdag gabnatermő vidékkel környt városban, milyen a mienk, egy gőzmalom, a forgalmunkból kiesett felső- és a jó vidéknek egy helyi érdekű vasútvonallal összekötése, egy iparosaink érdekében létesítendő árucsarnok, iparosainknak a nagyobb állami kézműipar szükségletnek szállíthatására való szövetkezésük anyagi és erkölcsi úton való elősegítése mind oly tényezők és törekvések lennének, melyek sok munkás kezet foglalkoztatva és sok kiapadt jövedelmi forrást megnyitva, élénken elősegítenék helyzetünk javulását, de ma, midőn a vállalkozási szellem a jövő bizonytalansága miatt egy ideig szunyadni kénytelen, a merészség vádja nélkül ily intézmények létesítésére ma a hatóság lépéseket nem tehet, a közönségből kell az idők jeleként mutatkozni az ily intézmények iránti óhajnak, mert akkor, midőn valamely intézmény létesítésének szüksége és hasznossága mutatkozik, az érdekelt körök nem szoktak késői a jó eszmét hangoztatni. Ma nemcsak uiluálunk, de mindenütt a vállalkozási szellem -felohadt, újabb intézmények alkotására nincs kedv, nincs törekvés, óvatosság jellemzi az embereket vállalataiknál, s az üzletember és iparos egyedül a közgazdasági viszonyok jobbra fordultában keresi reményét; ma tehát bármennyire fekszik szívemen szeretett városom sorsa, gyengének érzem magam oly alkotások tervezésére, melyek haszonnal igérnének sikert, de enyagyukban “ 2 ’*• hogy a megye közrehatása nélkül, melynek nagyobb birtokosai a közös bajokat velünk egyformán érzik, mintsem egy oly ipari vállalatot tervezhetne, mely egész városi társadalmunkra kiható horderővel bírna. A legegyszerűbb és természetes okok, mint p. u. jó termés, kedvező gaboaárak képesek ma egyedül a helyzeten lendíteni, s az emberi törekvés legföljebb csak a rend s helyes rendszer alkalmazásával képes a bajokat enyhébbé tenni. (Folyt, köv.) TARCZA. A csók. — Idegesköltők a csókról. — Fi’itja: Fidelis. Hogy egysl meg merészelem Csókolni arcsát, Bűnhődtem át ezerszer én, Mert tettem hibát. Azóta nyugtotok’se hogy A forró csók ?ám vágy. (Chamisso.) A szivemben ha ául, Megláthatod ajkul. Hogyha másnak \Ssz a kedve, Homloka van ránk,a szedve. \ He a mi rám ross^ hat, Lehúzza az ajkamé,^ S a helyére vonni i^a . Azt csak a te csókoldja. V (Rückert.)* Ti édes csókotok K“' méhek mézével van élve, H néh fullánkja is van benne. Azért e pillanatban én Gyönyört s kint együtt érzem. (Toruato Tasso.)* Csókolás és költészet Egyesülve, van-e szebb ! (Göking.) Milyen kedves papucs, Bár halmozhatnám el Csókkal! . . . Csak házasodj’ S akkor megtenni kell! (Schönthan.) KÉRDŐJEL BESZÉLT. SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) 8. Vilma a felindulástól remegve várta ama pillanatot, midőn Dénessel találkozni fog. Ezt persze a sorok közt úgy kell érteni: majd meghalt örömében! Hogyisne! Mikor a jótékony szerelőn beárnyalta őt rózsaszín palástjába és ha egyátalán valamely rémkép zavarta meg álmait, ez csakis Szenthalmi Ottó gróf kétségbeesett arca lehetett volna. íme! — hova sülyedt az Olympus! Az aetheri érzelmek extraktja ! A „magasabb szerelem” és érzéktúli bölcseleti Átok és halál ! Szenthalmi Ottó gróf vérfogyasztó komikummal burkolózott saját magába. Egy kefeszakálú Hamlet, vagy torzonborz Don Juan! A tragédia szellemhydrái fojtogatták! . . . — Lesz még Csicsón búcsú! menydörgő cérnavékony trillákkal és fittyet hányva a világnak másnap sietett elutazni. Ezáltal megtisztult a költői láthatár. Dénes azon pontra jutott, melyet a tapasztalt novellairók úgy jeleznek: egy séta, hol találkozik az imádott angyallal . . . térdre borulás . . . csók és könyzápor . . . álomszerű szerelmeskedés ... a mama közeledése . . . lekötelező mosoly — a szerephős lassanként arról tudakozódik, mi lesz a hozomány? Szóval átvándorlás a prózai érzületbe, hol a boldogságot szinte meg lehet találni. Egy másik igen hatásos megoldás is kínálkoznék. Például egy csolnakpartbrany felé ... A szél dudál ... a sirályok nyafognak a tomboló hullámok fölött ... ódhőkárpit... sustorgó villámok . . . velőtrázó si a leányka a vízbe bukik, már már elmerül, a szerephős megragadja hajánál és a partra vonszolja . . . Minderre azonban nincs szükségünk. Dénes már előre tudja, mit fog tenni. Eleinte úgy színleli, mintha nagyon csodálkoznék, hogy Vilma is Balaton-Füreden időzik, azután egész közönyös tárgyakról beszél, mintha soha nem lett volna szerelmes. Már előre élvezi a hatást. A leányka bizonyára zavarba fog jönni. No lám! Először nem is akként találkoztak, hogy Dénesnek alkalma nyílt volna csodálkozását kifejezhetni a viszontlátás fölött, mert Vilma pajzán kacagással egy rózsát dobott feléje és igy kiáltott: — Kedves barátom, legyen szives addig magánál tartani, mig — megfürdöm. Ezzel a legkecsesebb mozdulatok közt ellebegett. Dénes először érezte életében, mennyire fajankó. Még jó reggelt se volt képes mondani. Oh az a biborhajú najád! Az a kis fickándozó aranyhal! Mennyi mindenfélét lehetne eltracscsolni a rózsás selyembársony testről, melynek szétágazó kékes ereiben lángoló szenvedély lobog ... az a csicsergő szájacska, karmin ajkak, nedves fényben csillogó fogacskák, a kéjesen duzzadó kebel körvonalai — istentelen frivolság! a lázas képzelődés már megint a józan erkölcsöt fenyegeti! — félre a kisértéssel. Dénes sokkal tisztább szerelemnek áldozik, mintsem ezt szabad lenne ily sátáni eszmékkel bemocskolni. A rózsát kezében tartva bámul maga elé. Kiesett szerepéből. No majd helyrehozza. Csak jönne már az a gyönyörű kis teremtés. Nem engedi el az első szót. Mégis megmutatja, mennyire nem szerelmes. Az ám! A második fiaskó. Amint egy percre megfordul, hogy egy túlkövér asszonyságnak megmagyarázza, hol kapni finom libamájat,egy pici kezecske a rózsa után nyúl és utána hangzik a gúnyos bók: — Köszönöm, hogy oly híven megölte ! Dénes hamarjában nem tudta, a libamájat magyarázza e tovább, vagy a leányka után rohanjon. Az utóbbit tette. Hiszen az már mégis szörnyűség, hogy minden bevezetés nélkül végződjék a regény! Ki hallott ilyen megfordított szerelmet! Mint mikor a zene visszafelé játszik. — Vilma! rebegő édesen elfoguló hangon. A leányka megállt. Merészen nézett a fiatalember szemei közé. A kéksugaras villámok szinte egymásba czikáztak. (Vége köv.) Hol van az oktatásügyre szánt vagyon ? A moóri községi iskolaszékhez az alulírott tagokból álló bizottság a Moór község által kezelt iskolai vagyon tárgyában a következő jelentést terjesztette az iskolaszékhez: Mélyen tisztelt iskolaszék! Moór város iskolaszékének 1. év január hó 30-án tartott üléséből fölvett jegyzőköny II-ik pontja értelmében alulírottak mint a nevezett iskolaszék tagjai, azzal hivattunk meg, hogy az iskolai vagyonnak kezelésre — átvehetése végett, a Moór községi elemi — és felsőbb népiskolai vagyon kezelésétől fogva vezetett számadásokat alakilag, úgy nemkülönben a bevétel, és kiadási tételeket alaposan megvizsgálván, eljárásunk eredményéről egy hét alatt jelentést tegyünk; továbbá lehetőleg arról is felvilágosítást adjunk, hogy miért kezelte a község és miért nem az iskolaszék az iskolai vagyont ? Ezen ez úlból folyó évi január hó 31-ik napja- Moór község hivatalos helyiségében és a gyűlőn, a községi jegyző, tekintetes Báder József úr által elbénk terjesztett adatok alapján a következőkere van szerencsénk jelenteni: Először mindenesetre — tájékozódás végett a községi iskolaszék gyűrseiről kezdettől fogva felvett jegyzőkönyvet óhajtottuk megtekinteni; ilyenek azonban, egy 1871-ik évi s egy ivrét levélnél nem sokkal többre terjedő s egy gyűlés jegyzőkönyvét magában foglaló jegyzőkönyv kivételével, felmutathatók nem voltak. — Felmutattatott azonban az azon időbeli iskolai gondnoknak az 1869. évi julius 1-től 1870. október 1-ig terjedő időszakra vonatkozó számadása, mely az iskolaszék azon időbeli tagjai által megvizsgáltatott ugyan, de a törvény szabta módon felülvizsgálva nincs, vagy legalább e felülvizsgálat megtörténte a számadásra nincs reávezetve. Ezen számadásban a bevételi összeg: 9358 frt 18 kr. (Ebből tényleg befolyt 8986 frt 32 kr.; hátralék 371 frt 86 kr.) A kiadás előirányozva és tényleg 3197 frt 24 kr. és így pénztármaradvány készpénzben: 5789 frt 08 kr.; hátralékban: 371 frt 86 kr. összesen: 6160 frt 94 kr. — Az itt jelzett bevétel: