Székesfehérvár és Vidéke, 1888 (16. évfolyam, 24-158. szám)

1888-02-25 / 24. szám

XVI-ik évfolyam. Szombat, 1888. február 25 24. szám. I_______________________________L­­egjelen hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belvizon, bog'nár­'utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. S es példányok 10 krajozárért ‘­7vrel«* jr-ntozai dohány­ tőzsdéjében, Bottzsi ‘ juzArny­a-atozai kereskedésében, Ffixua zkala-ntoxai kereskedésében, a lap kihor­dójánál és a szerkesztőségben kaphatók. I­I TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben. Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. ■Vl&él­en m.m­.d.en. pastatnxlva.ta.k­iál., Hirdetésekre nézte & lap egy oldala (eolamna) 40 helyre van beosztva; egy hely bélyegdl)«« hivSt fi kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésbeft réssesdlnek. Sporkpartéval ártakozni lehet naponkint délelőtt 8-151 2 óráiig. Előfizetési árat: Egész évre . . . . . 8 bt. —­ kr. Fél évre . . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévre.................2 frt. — kr. A „Nyu­tttr‘-ben így tar 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak­­ Budapesten: Haasenstein irodájában, Goldber- i­ger A., Dorottya-ntora 6. sz. Rajnai Vilmos molnár-utcza és az orsz. hirdetés i­sdlban. — ( Továbbá Bécsien: Haasenstein és V*gle., Taborstr. Schalek Henriknél, Dukel és Társér a M. A. Oppelik.— s Kékes IMre&rott: :■ lap ttM: @ 'ex ?:tőrtéttáb­sa és Slekasz Péter kősyvkattdte deafbcs. glasses IsSaayeaea síintttaiBdi 1 ' ~i Rtform-javaslatok városunk pénzügyi helyzetének javítása érdekében. (Folytatás.) 9. Közegészségügyi és állategészségügyi törvé­­nyeinkn kívül még a tanügyi törvény az, mely a magyar alkotmány visszaállítása óta most már 20 évig följön tartó országgyűlésünknek legjobb, leg­­tökélyete­bb alkotása,­­és a­melyek más művelt állam hasnirányú törvényeivel méltán vonhatók pár­huzamba, hogy ezen üdvös intézmények daczára a közegészség és állategészségügy terén mégis oly lassan hallunk, okát ennek azon eszközök hiányá­ban kell sresnünk, melyek a különben üdvös tör­vény teljes mérvben való végrehajtását ez idő szerint még lehetlenné teszik, feltaláljuk ennek okát to­vábbá magban a közönségben, még a művelt osz­­tály egy nagy részét sem véve ki, mely saját kára és veszélye biztos tudatában sem barátkozott meg a tudományos szakértelem által megállapított azon szabályok sziéra végrehajtásával, melyek nélkül sem közegészségügünk, sem az állategészségügy lendüle­tet nem nyeret, mert míg nálunk a rendészet oly fokra nem jó, hogy a közönség maga is nem segíti elő saját körben a rendőri szabályok érvényesíté­sét, addig ők a kellő erélylyel végrehajtani czél­­zott törvény ugorétól való félelem mutat fel némi haladást, de a kívánatos és a törvény rendeleteinek pontos végre jtásával előálló rend csak még a messze jövő olga. Közegészségügyünket közelről érdekli az állat-készségügy állapota, s ha most csak e kérdéssel egy irányban foglalkozom, ezt tárgyam teszi szükségess, melytől messze eltérni e helyen gyakorlati értétel nem bírna. Csak nemrég­­alkot­tatott meg az­­düh megakadályozása és elfojtásá­ról szóló szalogrendelet, de kérdem, hogy akkor, midőn minden s­zabadon, tetszése szerint tarthat annyi ebet, a­mennyi eki tetszik, midőn nemcsak a lehe­tőség van meg­,de tapasztaljuk azt is, hogy telje­sen gazdátlan ebek tanyázhatnak városunkban, mi­dőn senki sem ellenőrzi, ha várjon az, ki ebet tart, azt kellő táplálékkal ellátja-e, s ha rajta betegség jelei mutatkoznak, fordul-e szakértőhöz, midőn alig van ember e városban, ki nem tapasztalta volna, hogy oly udvarokon, a­hol ételhulladék található, kü­lönösen esti órákban, csapatonként jelennek meg az éhező, részint gazdátlan, részint rész gazdájú ebek, akkor bizonyára be kell látni, hogy az ebtartás sza­bályozásáról nem gondoskodni, a veszélyeztetett kö­zönséggel szemben valódi könnyelműség. — Oly sza­bályzat, mely az ebdüh megakadályozását és korlá­tozását csak szakértői tanácscsal segíti elő és a bün­tetést csak ott képes alkalmazni, a­hol a véletlen adja kézre a mulasztót, egy rendszeres intézkedés be­vezetéséül hasznos lehet, de ily szabálylyal ezért érni s a közönséget a veszélytől meg is óvni csak oly hatósági intézkedéssel lehet, ha az e város területén tartott ebek összehratnak, nyilvántartatnak, gazdájuk bejegyeztetik, s a hatóságilag nyilvántartott eb ezen minősége bizonyos jegygyel jeleztetik, de egyszer­smind az ebtartás joga korlátoztatik, avagy bizonyos feltételhez köttetik. Ma már a haladottabb városok kö­zül a mienk úgy­szólván az utolsó, hol az ebtar­tási adó behozva nincsen, és bármily sajátságosan tűnik is fel ez adónem behozatala, de kellő körül­tekintés után mindenkinek be kell látni, hogy ez az egyedüli mód, mely megszabadít bennünket a gaz­dátlan és rosz ffazdáju kóbor'P» el*től éc m0£'a^’íí,’ 'G a veszettség oly gyakr­­í vés*.. iyeit, mert jól táp­lált és kellőleg gondozott eben e veszélyes betegség ritkán szokott kiütni, s azon gazdától, ki ebet akkor is tart akár kedvtelésből, akár pedig hasznosságáért — midőn annak tarthatásáért fizetni is kell, inkább fel lehet tenni, hogy akkor, midőn állatjánál beteg­ség jelei mutatkoznak, s azt gyógykezelés alá is adja, s igy a környezetre avagy másokra a beteg állat által hárulható veszélyt megakadályozza.­­ Hogy városunktól távol eső példákat ne hozzak fel, hivatkozom Budapest, Győr, Komárom, Pécs, Sopron dunántúli városokra, hol az ebadó kivétel nélkül behozva van; hivatkozom arra, hogy ezen hatósági intézkedés már évek óta van érvényben, hivatkozom arra, hogy czélszerűsége mellett jövedelmet is hajt. Javaslatom összes tételei között ezen tétel az, hol a kérdésnek pénzügyi részétől teljesen eltekintek, s ha a megrendszabályozásnak mégis adófizetéssel kí­vánok sanctiót adni, ezt azon okból teszem, mert az ebtartás korlátozását másként elérni nem lehet. Indítványozom tehát, hogy mondja ki a tekintetes közgyűlés, miszerint ebtartási díj fejében tartozik minden tulajdonos az állat, nemi és faj különb­sége nélkül Székesfehérvár város belterületén, és pe­dig ezen előterjesztésem 4-dik pontjában megjelölt utczákban lakó tulajdonos évente 2 h­tot, a külvá­rosokban lakó pedig 50 krt fizetni minden eb után a városi házi pénztárba.­­ Kivételt csupán a cső­szök és pásztorok kutyái képeznek, melyek után eddig nem fizetendő. Hogy mily szabály alapján történjék ezen ha­tározat végrehajtása, becsatolom Budapest fővárosá­nak erre vonatkozó szabályrendeletét, mely csekély módosítással elfogadhatónak ígérkezik. Ezen czím alatt elérhető évi jövedelmet meg­közelítően a házak számát véve alapul, meg lehetne állapítani, de mert az ebállományt ezen javaslatnak esetleges elfogadása bizonyára leszállítaná, ez okból inkább VW.Am Ropro­/I­ftS Cr­ris-­Kiterjedésükre nézve a mienkhez hasonló városokat, melyeknek költségvetése szerint nálunk is mintegy 1000 írtra lehet számítani, ámbár nem lesz fölösle­ges tájékoztatóul felemlíteni, hogy Budapesten, hol a népességhez viszonyítva sokkal kisebb arányban tartatnak ebek, mint nálunk, e czimen 17,600 frt tétetik előirányzatba. III. Hogy minő intézmények azok, melyek a városi polgárság adófizető képességét emelni alkalmasak, ezeket felsorolni könnyű volna, mert ki tagadhatja, hogy ily gazdag gabnatermő vidékkel környt városban, milyen a mienk, egy gőzmalom, a forgal­munkból kiesett felső- és a jó vidéknek egy helyi érdekű vasútvonallal összekötése, egy iparosaink ér­dekében létesítendő árucsarnok, iparosainknak a nagyobb állami kézműipar szükségletnek szállíthatá­­sára való szövetkezésük anyagi és erkölcsi úton való elősegítése mind oly tényezők és törekvések lenné­nek, melyek sok munkás kezet foglalkoztatva és sok kiapadt jövedelmi forrást megnyitva, élénken elő­segítenék helyzetünk javulását, de ma, midőn a vállalkozási szellem a jövő bizonytalansága miatt egy ideig szunyadni kénytelen, a merészség vádja nélkül ily intézmények létesítésére ma a hatóság lépéseket nem tehet, a közönségből kell az idők jeleként mu­tatkozni az ily intézmények iránti óhajnak, mert akkor, midőn valamely intézmény létesítésének szük­sége és hasznossága mutatkozik, az érdekelt körök nem szoktak késői a jó eszmét hangoztatni. Ma nemcsak uiluálunk, de mindenütt a vállalkozási szellem -felohadt, újabb intézmények alkotására nincs kedv, nincs törekvés, óvatosság jellemzi az embereket vállalataiknál, s az üzletember és iparos egyedül a közgazdasági viszonyok jobbra fordultában keresi reményét; ma tehát bármennyire fekszik szívemen szeretett városom sorsa, gyengének érzem magam oly alkotások tervezésére, melyek haszonnal igérné­nek sikert, de enyagyukban “ 2 ’*• hogy a megye közrehatása nélkül, melynek nagyobb birtokosai a közös bajokat velünk egyformán érzik, mintsem egy oly ipari vállalatot tervezhetne, mely egész városi társadalmunkra kiható horderővel bírna. A legegyszerűbb és természetes okok, mint p. u. jó termés, kedvező gaboaárak képesek ma egyedül a helyzeten lendíteni, s az emberi törekvés legföljebb csak a rend s helyes rendszer alkalmazásával képes a bajokat enyhébbé tenni. (Folyt, köv.) TARCZA. A c­s­ó­k. — Idegesköltők a csókról. — Fi’itja: Fidelis. Hogy egysl meg merészelem Csókolni arcsát, Bűnhődtem át ezerszer én, Mert tettem hibát. Azóta nyugtotok’se hogy A forró csók ?ám­ vágy.­­ (Chamisso.) A szivemben ha ául, Megláthatod ajk­ul. Hogyha másnak \Ssz a kedve, Homloka van ránk,a szedve. \ He a mi rám ross^ hat, Lehúzza az ajkamé,^ S a helyére vonni i^a . Azt csak a te csókold­ja. V (Rückert.)* Ti édes csókotok K“' méhek mézével van­ élve, H néh fullánkja is van­ benne. Azért e pillanatban én Gyönyört s kint együtt érzem. (Toruato Tasso.)* Csókolás és költészet Egyesülve, van-e szebb ! (Göking.) Milyen kedves papucs, Bár halmozhatnám el Csókkal! . . . Csak házasodj’ S akkor megtenni kell! (Schönthan.) KÉRDŐJEL BESZÉLT. SZIRONTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL. (Folytatás.) 8. Vilma a felindulástól remegve várta ama pilla­natot, midőn Dénessel találkozni fog. Ezt persze a sorok közt úgy kell érteni: majd meghalt örömében! Hogyisne! Mikor a jótékony szerelőn beárnyalta őt rózsaszín palástjába és ha egyátalán valamely rém­kép zavarta meg álmait, ez csakis Szenthalmi Ottó gróf kétségbeesett arca lehetett volna. íme! — hova sülyedt az Olympus! Az aetheri érzelmek extraktja ! A „magasabb szerelem” és érzéktúli bölcseleti Átok és halál ! Szenthalmi Ottó gróf vérfogyasztó komikummal burkolózott saját magába. Egy kefeszakálú Hamlet, vagy torzonborz Don Juan! A tragédia szellemhydrái fojtogatták! . . . — Lesz még Csicsón búcsú! menydörgő cérna­vékony trillákkal és fittyet hányva a világnak más­nap sietett elutazni. Ezáltal megtisztult a költői láthatár. Dénes azon pontra jutott, melyet a tapasztalt novellairók úgy jeleznek: egy séta, hol találkozik az imádott angyallal . . . térdre borulás . . . csók és köny­­zápor . . . álomszerű szerelmeskedés ... a mama közeledése . . . lekötelező mosoly — a szerephős lassanként arról tudakozódik, mi lesz a hozomány? Szóval átvándorlás a prózai érzületbe, hol a boldog­ságot szinte meg lehet találni. Egy másik igen hatásos megoldás is kínálkoz­nék. Például egy csolnakpartbr­­­any felé ... A szél dudál ... a sirályok nyafognak a tomboló hullámok fölött ... ó­­dhőkárpit... sustorgó villámok . . . velőtrázó si a leányka a vízbe bukik, már már elmerül,­­ a szerephős megragadja hajánál és a partra vonszolja . . . Minderre azonban nincs szükségünk. Dénes már előre tudja, mit fog tenni. Eleinte úgy színleli, mintha nagyon csodálkoznék, hogy Vilma is Bala­­ton-Füreden időzik, azután egész közönyös tárgyakról beszél, mintha soha nem lett volna szerelmes. Már előre élvezi a hatást. A leányka bizonyára zavarba fog jönni. No lám! Először nem is akként találkoztak, hogy Dénesnek alkalma nyílt volna csodálkozását kifejezhetni a viszontlátás fölött, mert Vilma pajzán kacagással egy rózsát dobott feléje és igy kiáltott: — Kedves barátom, legyen szives addig magá­nál tartani, mig — megfürdöm. Ezzel a legkecsesebb mozdulatok közt ellebe­gett. Dénes először érezte életében, mennyire fajankó. Még jó reggelt se volt képes mondani. Oh az a biborhajú najád! Az a kis fickándozó aranyhal! Mennyi mindenfélét lehetne eltracscsolni a rózsás selyembársony testről, melynek szétágazó kékes ereiben lángoló szenvedély lobog ... az a csicsergő szájacska, karmin ajkak, nedves fényben csillogó fogacskák, a kéjesen duzzadó kebel körvona­lai — istentelen frivolság! a lázas képzelődés már megint a józan erkölcsöt fenyegeti! — félre a ki­sértéssel. Dénes sokkal tisztább szerelemnek áldozik, mintsem ezt szabad lenne ily sátáni eszmékkel be­mocskolni. A rózsát kezében tartva bámul maga elé. Ki­esett szerepéből. No majd helyrehozza. Csak jönne már az a gyönyörű kis teremtés. Nem engedi el az első szót. Mégis megmutatja, mennyire nem sze­relmes. Az­ ám! A második fiaskó. A­mint egy percre megfordul, hogy egy túlkövér asszonyságnak meg­magyarázza, hol kapni finom libamájat,egy pici kezecske a rózsa után nyúl és utána hangzik a gúnyos bók: — Köszönöm, hogy oly híven megölte ! Dénes hamarjában nem tudta, a libamájat magyarázza e tovább, vagy a leányka után rohanjon. Az utóbbit tette. Hiszen az már mégis ször­nyűség, hogy minden bevezetés nélkül végződjék a regény! Ki hallott ilyen megfordított szerelmet! Mint mikor a zene visszafelé játszik. — Vilma! rebegő édesen elfoguló hangon. A leányka megállt. Merészen nézett a fiatal­ember szemei közé. A kéksugaras villámok szinte egymásba czikáztak. (Vége köv.) Hol van az oktatásügyre szánt vagyon ? A moóri községi iskolaszékhez az alulírott tagokból álló bizottság a Moór község által kezelt iskolai vagyon tárgyában a következő jelentést ter­jesztette az iskolaszékhez: Mélyen tisztelt iskolaszék! Moór város iskolaszékének 1. év január hó 30-án tartott üléséből fölvett jegyzőköny II-ik pontja értel­mében alulírottak mint a nevezett iskolaszék tagjai, azzal hivattunk meg, hogy az iskolai vagyonnak kezelésre — átvehetése végett, a Moór községi elemi — és felsőbb népiskolai vagyon kezelésétől fogva vezetett számadásokat alakilag, úgy nemkülönben a bevétel, és kiadási tételeket alaposan megvizsgálván, eljárá­sunk eredményéről egy hét alatt jelentést tegyünk; továbbá lehetőleg arról is felvilágosítást adjunk, hogy miért kezelte a község és miért nem az iskola­szék az iskolai vagyont ? Ezen ez úlból folyó évi január hó 31-ik napja- Moór község hivatalos helyiségében és a gyűl­őn, a községi jegyző, tekintetes Báder József úr által el­bénk terjesztett adatok alapján a következők­ere van szerencsénk jelenteni: Először mindenesetre — tájékozódás végett a községi iskolaszék gyűrseiről kezdettől fogva felvett jegyzőkönyvet óhajtottuk megtekinteni; ilyenek azonban, egy 1871-ik évi s egy ivrét levélnél nem sokkal többre terjedő s egy gyűlés jegyzőkönyvét magában foglaló jegyzőkönyv kivételével, felmutat­hatók nem voltak. — Felmutattatott azonban az azon időbeli iskolai gondnoknak az 1869. évi julius 1-től 1870. október 1-ig terjedő időszakra vonatkozó számadása, mely az iskolaszék azon időbeli tagjai által megvizsgáltatott ugyan, de a törvény szabta módon felülvizsgálva nincs, vagy legalább e felül­vizsgálat megtörténte a számadásra nincs reávezetve. Ezen számadásban a bevételi összeg: 9358 frt 18 kr. (Ebből tényleg befolyt 8986 frt 32 kr.; hátralék 371 frt 86 kr.) A kiadás előirányozva és tényleg 3197 frt 24 kr. és így pénztármaradvány készpénz­ben: 5789 frt 08 kr.; hátralékban: 371 frt 86 kr.­ összesen: 6160 frt 94 kr. — Az itt jelzett bevétel:

Next