Székesfehérvár és Vidéke, 1889. január-június (17. évfolyam, 1-78. szám)
1889-01-01 / 1. szám
XVII-ik évfolyam. 1. szám. Kedd, 1889. január 1. Megjelenhetenkint háromszor: M Inden kedden,csütörtökön és szombaton. Cserkesszőség és kiadó-hivatal: Belvárez, bognár-utcza. Minden a lap szellemi rétjére vonatkozó közöemény, továbbá elfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Walan nádor átesni dohmány-tőzsdéjében, 3Rotter kaszárnya-utczai kereskedésében, a lap kihorddását és a szerkesztéseiben kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVERÖDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI KÖZILÓ£T*3T. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Kickner Péter és Kubik Lőrincz könyvkereskedésben. ■X7"id.é3ren rn.lrLd.eii posta±LlTratsű.HLá,l- Kültetésekre nézve a lap egy oldala (column*) 40 helyre r*n beowtva. egy hely bélyegdíja, ki?« m Többször hirdetők 30 százalék ^leengedésben részesülnek. SxorkpoxtSvel értekem! lehet naponkint délelőtt 9-1912 óráig. Előfizetési darabje: Egész évre . . . . . 8 frt. — kr. Fél évre....................... 4 frt. — kr. Negyedévre. . . . . 2 frt. — kr. A „Nyílttér“-lesl egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak •• Budapesten, Hausenstein irodájában, Goldberger A., Dorottya-utoza 6. sz. Rajnai Vilmosmolnár-utoza és az orsz. hirdetés irodában. — Továbbá Bécsben: Haasenstein és Wegler, Taborstr., Sobalek Henriknél, Dakss és Tirsásnál, Au Opcrtik.— Ikikufehintrotta lancseraamtMsAna és ELOkstr Péter könyvkwnskadésében. fflfftMssk Whjjjjj eafeisat'»'« Városunk uj évi üdvözlései jótevőinél. Két nagy férfiút adott városunk a magyar hazának, két nagynevű egyént a katholikus vallásnak. Egyik Magyarország bíboros herczegprimása, kinek emlékét soha nem fogják feledtetni nagyszerű alkotásai, kinek életéért s boldogságáért árvák s a gyámoltalanok ezrei küldenek buzgó, hó imát az egek hatalmas urához, kinek szivjóságát érzi az egész ország egyaránt; de leginkább szülővárosa, amelyről nem feledkezik meg egyetlen alkalommal sem. Áldja meg érte őt az árvák s elhagyatott szegények Istene ! Városunk másik jótevője a tudós püspök — Rónay Jáczint, pozsonyi papost, a magyar klérus egyik kiváló dísze, kinek nem áll ugyan módjában, hogy fejedelmi alapítványokkal tegye hallhatatlanná emlékét; de Főmagasságu bíboros Herczegprimás! Kegyelmes jó Urunk! Egy év — mily rövid idő a boldog ember életében ! Elrepül, mint enyhe szellő felettünk, virágok kelyhéről hordott hímporral tévén kellemessé a boldog ember légkörét. A boldogtalan és súlyos munka emberén mély barázdát szánt a lassan elvonuló idő, s a múltba visszapillantva — a most lemúló év utolsó napjain csak az nyújt neki vigaszt, hogy teljesíteni iparkodott ama kötelességeket, melyeket Isten-, emberiség-, haza- és családdal szemben a társadalomban elfoglalt állása reá rótt. De a múltba visszapillantva, találok egy közös érzelmet is, mely felett a jó és mostoha sorsnak nincsen hatalma, melyet együtt és közösen érez minden romlatlan szív. Ezen érzelem: a hála, melyet azok iránt érzünk, kik jótéteményeikkel sziveinkben ez érzelmet felköltötték és jótéteményeik mérvével a hála érzelmét sziveink állandó, kedves lakójává tették. A hálaérzet nyilvánulásának alkalma enyhiti szivemben a súlyos idők lassú folyását, midőn a reánk következő újév küszöbén alkalmam nyilik ismét Herczegségedfonnyaszt ugyan virágot, de ez alatt a törzs mélyebb gyökeret ver s a megújjuló tavaszszal újabb bimbót, uj virágot hajt.. Főmagasságod drága életét védi az isteni gond- viselés; óvja az isteni kegyelemből nyert bölcsesség; nemes lelkét napról-napra megörvendezteti alkotásainak áldásos és minden irányban nyilvánuló eredménye ; drága jó szivét a fiatal szív sürü dobbanássára serkenti a sok öröm látása, melyet másokban kifogyhatlan jótéteményeivel éleszt; árvák és szüjkölködők hálafohásza kíséri lépten-nyomon; egy ország népe küld imát e napon az ég Urához a kejyyes Főpásztor, hazánk egyházi Fejedelmének lelki kis testi üdvéért, soha nem szünetelő hálája mellett, fokozott bensőséggel csatlakozik az uj év reggelén e milliókhoz Székesfehérvár szab. kir. város — Her- sezegséged szülővárosának hálás közönsége — kérve az egek Urát, adjon Főmagasságodnak ez uj évben erőt, egésséget, árassza el Főmagasságodat áldásának teljességével, hogy még soká lehessen dísze a Hazának, a keresztény catholica egyháznak, kegyes szivü jótevője a szenvedő emberiségnek és büszkesége szülővárosának közeledő alkonyán, hogy a pár nap múlva ismét beálló új év reggelén — életkorunk számításának e megújuló pontján Nagyméltóságod szülőföldének örökké hálás közönsége nyissa meg azok sorát, kik az emberi élet e jelentőségteljes napján szív és lélekben felkeresik azokat, kikhez őket hála, tisztelet, szeretet és ragaszkodás érzelmei kötik. Nagy méltóságod a tudomány embere, de vallásosság és nemesen érző szív irányítják bölcseségét, a miért meg fog nekem bocsájtani áldott jó szive, ha nem a rideg észnek tapasztalati tényeken nyugvó következtetésével, nem a természet titkaiba való avatatlan beavatkozással, hanem az isteni Gondviselés által óvott, őrzött személyét övedző szeretet és általános tisztelet biztató szavának hatása alatt Nagyméltóságodnak még hosszú, boldog életet kívánva — jövök ez újév alkalmából üdvözletére. A sors mostoha szokott lenni az emberek élethatárának meghatározásában, de a ki az isteni gondviselésben hisz, kinek szivét nem napi érdekek hevítik, kik az őket környező szűk láthatáron felül emelkedve — nem csupán a közvetlen közelségben történteket kisérik fiarvelemmel, hanem azon alakokra