Székesfehérvár és Vidéke, 1891. január-június (19. évfolyam, 1-78. szám)

1891-03-26 / 37. szám

— A lábmosás az idén is a szokott ünnep­séggel egybekapcsolva ma ment végbe. A megyés püs­pök, dr. Steiner Fülöp a kilencz órai nagy mise után maga végezte a ceremóniát a székesegyházban, hol tizenkét helybeli szegénynek mosta meg a lábát, ki­ket ez alkalomra tetőtől-talpig új ruhába öltöztettek. — Délben 38 teritékü ebédet adott a főpásztor, melyen a helybeli világi papság, a szt-Ferencz­­rendü szerzetesek s a ciszterciták képviseletében két rendtag volt jelen. — A szertartásra kijelölt szegé­nyek is a püspöki palotában ebédeltek. — A székesfehérvári takarékpénztár igazga­tósága tegnapelőtt tartott ülésén Krécsy Károly nyugalomba vonulása következtében megüresedett üzlet­felügyelői, illetve ma már vezér­igazgatói ál­lásra Kaltenecker Márton, a kereskedelmi bank pénz­tárosát választotta meg. Ismerve Kaltenecker Márton úr kiváló szakképzettségét, ügyességét és rendkívüli buzgalmát, hisszük, hogy megválasztása csak nyere­ség illetve előny fog az intézetre lenni. — »A kassai diák“ czimü eredeti ope­rettet, melynek szövegét Szigligeti Ede egyik vígjátéka után Vidor Pál, zenéjét pedig­ Erkel Ferencz írta, szombaton adták először, színpadunkon. A­mint már ebből is látszik,­­ sokat ígérő újdonság, olyan nevek vannak­ aláírva, melyek egyenként is sokat nyomnak, hát még együtt! A bemutató előadás iga­zolta is a várakozást. Az újdonság nagyobb része tetszett, egyes jelenetei pedig valóság­gal zajos hatást keltettek, de mégis csodá­­latosképen azt kell mondanunk, hogy Vidor nem sok hasznot merített az előtte levő vígjátékból, Erkel Elek magvas zenéjének sem adott szárnyakat a libretto s végre magának a koszorús drámaírónak, Szigligeti­nek .Udvari bolond“ czímű történeti vígjátéka is más felelevenítést érdemelt volna. Magában véve mindegyik műnek vol­tak sikerült mozzanatai; több helyt Szig­ligeti múzsájának és színpadismeretének je­lenlétét éreztük, máshelyt a Victor egész­séges kedélyének hatása nyilvánult, a leg­több énekszám pedig a pompás nyitánynyal és finálékkal együtt újabb bizonyságot tett Erkel Elek kiváló zeneszerzői tehetségéről, szóval, volt a bemutatott újdonságban igen­­sok élvezni, tapsolni való, de hiányzott­ belőle az egység, a helyes beosztás, s így a­ siker sem lehetett általános. Sok mulatságos­ jelenetet láttunk, s még több gyönyörű­ zenét hallottunk, de nem hallottunk, s nem­ láttunk egységes darabot. E hibáért kétség-­­ kívül Victort illeti a nagyobb felelősség, kis gyönge librettót irt, de Erkel sem egészen­ ártatlan, mert annyi szépséget halmozott , össze, hogy a vékony dongájú szöveg­et sem­ bírhatta. Erkel — úgy látszik — jóvá­­ akarta tenni hosszas hallgatását, s egyszerre­ több operetthez való muzsikával lepte meg a közönséget. Különben azt is meg kell­ jegyeznünk, hogy az alapul vett vígjátéki sem igen alkalmas a megzenésítésre. Ezek­ után mondjuk meg röviden, hogy a darab­ban Venczel, cseh királyfiról van szó, ki Magyarorságon koronát keres, de nem talál,­­ mert eljátsza tekintélyét, s végre nevetsé­gessé válik, mikor udvari bolondjának ruhá­jában találkozón kapják egy vén kisasszony­nyal. A király természetesen egy más, fiatal leányra vetette a szemét, de ennek a ked­vese, a „kassai diák“ úgy intézi a dolgot, hogy a királyt a vén leánynyal találják­­ együtt. A darab lelke egyébiránt éppen ez­ a diák (Bácskai Julcsa), ki változatosul kosztümjeiben, mint kóbor lovag, mint­­ testőr és mint udvari bolond, igen sok­ alkalmat nyújt a személyesítő primadonná­­­nak, hogy megjelenéseivel is fokozza az­ érdeklődést. És Bácskai Julcsa e diákott jól meg is játszta. Mégis legjobban sikerült­­ harmadik alakja, az udvari bolond. A leg-­­jobban Egry Stefánia tűnt fel, kinek gyö­­­nyörűen színezett énekét viharos tapsokkal­­ újrázta meg minden jelenése után a közön­­ys­­ég. Kivülök még Földváry, Kövi,­ Bónis, Rónaszékyné, Kantay Teréz és Rónaszéky kaptak sok tapsot. —­ Vasárnap a színtársulat fináléul ismét »Kassai­ diák“-ot vette elő. 1. — 26 ezer darab gyökeres vessző. Polgár­mesterünk erélyes s tapintatos eljárásának kedvező eredménye ismételten nyilvánult. Dobokay miniszeri tanácsos bizalmasa a mai postával érkezett levelében arról értesítette polgármesterünket, hogy a minister a már ígért összegen felül az itteni amerikai telepről még 26 ezer darab ripária gyökeres vesszőt fog mérsékelt áron a helybeli szőlőbirtokosok ren­delkezésére bocsájtani. A minister intézkedése nagyon­­ helyes, mivel így azok igényei, kik szőlőtelepüket megforgatták, nagy részben kielégíthető lesz. — Siófok érdekében. Azon mozgalom, mely az utóbbi időben a fővárosban meg­indult, Siófok, azaz a Balaton emelésére­ teljes sikerre vezetett, ugyanis ez idő sze­í­rint 250 ezer­ért van jegyezve részvények-­­ ben, mely 400 ezerre lesz emelve. Vasárnap­ ment ki a helyszínére az intézők fejeiből­­ egy küldöttség, hogy megtekintse a helyet, és az építkezésre nézve határozzon. A küld­­döttség vezetője Burchard Konrád,­­főrendiházi tag volt, és részt vettek Than­­miniszteri tanácsos, Ray Rezső építész, Wagner Armin építész, Hikisch Lajos épí­tész, Fuszek Ferencz magánzó, Sonnenberg Ernő, Wittmannn Mór ügyvéd, Thék Endre és a vállalat főintézői Glacz Henrik és Lévy Károly, városunkból megbízás folytán részt vettek dr. Major Ferencz és Say Ferencz. — A telep tüzetes megtekintését, és az ezt követő tárgyalást fényes ebéd követte, melyen nem hiányzott a lelkes felköszöntések egész sora.­­ A megállapodás szerint, a munkálatok már az idén megkezdetnek, úgy, hogy jövő nyáron már a nagy­közönség kényelmének átadatik. A tervezet minden kívánalomnak megfelel, úgy, hogy büszkesége lesz az egész Balatonnak! — A szökés párosán .. . Fiatal, pelyhes álla legényke, meg egy hamvas arczu, ennivaló kis bak­­fishh pirult ma a hivatalos emberek előtt. A lány papája volt a panaszos. A pityergő szájú suhancz­­merész tervvel állt tegnap elő. Azt az alig 18 esz­­­tendős kis­babát meg akarta szöktetni. Készen volt­­már minden az útra. A kis dudás néhány érzelmes­­ levélben mondott búcsút a mamáéknak, összecsoma­­­­golta kis batyuját, s lovagjának karján az ajtó előtt álló kocsihoz tipegett. A papa neszét vette a do­lognak, mert a merész ifjúnak egy benfentes kollé­gája, talán irigységből elárulta a szökési tervet. Éppen a kocsi hágcsóján állt egy lábával a kis­lány, mikor valaki hátulról a hajánál fogva rántja vissza, s közbe-közbe hangos sikolytól kisért csattanások is voltak hallhatók. A kerervesen síró kalandos lány szívét még az is terhelte, hogy hű lovagjának hátán őrült tánczot járt egy kutyakorbács. Hogy a kalan­dos fiatalok ijedtsége minél nagyobb legyen, ma hivatalos emberek elé is állította őket a szigorú papa. Erős fejmosást kapott mindkettő, s míg a keserve­sen síró kis aranyost a papa nem a leggyöngédebb szavakkal tolta ki az ajtón, a férfiú büszkeségében megsértett gyerek­ ifjú titokban hallatta könnyeit az elmúlt idők édes emlékein, amikor még a papa semmiről sem tudott. Az ismerősök azt beszélik, hogy ma délután találkoztak is egymással a szerelmesek. A fruska még kisírt szemekkel egy kadéttal kezdett kaczérkodni, a lehűtött vérű ifjú meg hóna alá szo­rítva a nagy csomó könyvet egy szobacziézás felé­­szórta mosolyait. Már vissza se néztek egymásra. (Tavaszi verőfény, a borús fellegeken hamar keresz­­tülcsap a meleg napsugár. — Műkedvelői előadás. A ráczalmási jótékony , a nőegylet javára folyó hó 80-án a volt nagy vendéglő­k termeiben műkedvelői előadással egybekötött zárt­­­­körű tánczvigalom fog rendeztetni. Belépti­ dijak: személyenként I-ső hely 1 frt. Il-dik hely 50 kr. . Gyermekek felnőttek kíséretében felét fizetik. Kezdete­k 7 órakor. Műsorozat. 1.­­Simon Judit*, Kiss József­itől. Szavalja: Dr. Vajda Kálmán. 2. Az elvarázsolt­­ királykiaasszony. Vígjáték 1 felv. Irta: Forgó bácsi. Személyek: Fannika, Ödön testvérek Szabó Erzsiké­­ és ifj. Posztóczky Károly. Júlia, szobalány Kimer I Sarolta. Inas ifj. Máhr Nándor. Kati Posztóczky Margit. 3. ,Búcsúk: Br. Eötvös Józseftől. Szavalja: Ifj. Posztóczky Károly. 4. Virágfakadás. Vígjáték 1 felv. Irta: Murai Károly. Személyek: Kovács­­Péter Dr. Vajda Kálmán. Márta, neje Miss Ida.­i Nelli, unokahuga Kimer Sarolta. Ödön, unokaöcscse Szabó Gyula. Laczi Bajor József. Kati Miss Erzsike Történik egy vidéki városban. Idő jelenkor. 5. »Álom az erdőben“, gyermekjáték. Néma tündérkép 1 fel­vonásban. — Az amerikai szólövesszék. Lapunk hasáb­­­jain említettük már, hogy a földmivelésügyi minisz- t ter oly intézkedést tett a helybeli amerikai szőlő­­­­telepen termelt szőlővesszőkre nézve, hogy a fehér­vári szőlőtulajdonosok a jogosan igényelt összeg­­ alig l°/0-át kapták volna meg különösen a gyökeres , vesszőkből. E sérelmes intézkedés annyira bántotta­­Havranek József polgármesterünket, hogy személye­sen felment a miniszterhez és kérte megváltoztatá­­­sát. A kérelemnek nem igen akartak helyt adni, amire polgármesterünk egy indokolt felterjesztésben­­beadta telep felügyelői állásáról való lemondását. Polgármesterünk erélyes és önérzetes eljárásának­­ meglett a kívánt eredménye a mennyiben a föld­­­mivelésügyi miniszter tegnapelőtt a következő ren­deletet intézte a sz.-fehérvári állami amerikai szőlő­­­telep felügyelő bizottságához: ,M. é. november hó 9-én 15304. sz. a. kelt felterjesztésére Deák Tamás­­ szőlészeti és borászati vándortanitónak időközben decz. 6-án 656. sz. a. kelt felterjesztése és mellékletei idecsatolásával értesítem a czimet, hogy habár telje­sen méltánylom Székesfehérvár és vidéke szőlőmive­­lőinek a phyllokszera ellen való védekezés körül ki­fejtett buzgó tevékenységét e törekvéseket ezúttal sajnálatomra nem támogathattam azon mértékben mint azt magam is óhajtottam volna. Nevezetesen nem tehettem eleget az összes vessző megrendelé­seknek, hanem azokat készlet hiánya miatt jelenté­­­­kényen le kellett szállítani. Mindazonáltal a viszony­lag csekély készlet és az országszerte kielégítendő igények mérvéhez képest az ottani áll­­amer, szőlő­telepen rendelkezésre álló sima és gyökeres szőlő­vesszők felét s a szőlőoltványok nagyobb részét és pedig: 175000 drb. sima és 3000 drb. gyökeres Riparia Sauvage, 1000 drb. sima és 280 drb. gyö­keres Riparia portalis, 4000 drb. sima és 1750 drb. gyökeres Vialla , 1440 drb. gyökeres Rupestris, to­vábbá az igénybe venni nem kívánt 18500 drb. sima és 9190 drb. gyökeres dirakttermő helyett 100.000 drb. Riparia Sauvage sima, 61000 drb. Riparia Sau­­vage gyökeres és 7000 drb. Rupestris gyökeres sző­lő vesszőt és 2850 drb. hárslevelű, 100 drb. Nagy­­burgundi, 180 drb. Oportó, 80 drb. Szlankamenka, 100 drb piros dinka és 530 drb. vegyes csemege fajtájú szőlő oltványt az ottani szőlőbirtokosok ré­szére tartottam fenn. E vessző mennyiségből azok a székesfehérvári lakosok részeltetendők első­sorban, a­kik a nekik jutandó vesszőket a székesfehérvári ki­pusztult szőlőhegyen levő és már megforgatott föld­jükbe ültetik. Ezt a vessző mennyiséget (az oltvá­nyokat is) ez alkalommal a megállapított egység­árak 20%-áért engedem át. A Deák Tamás szőlészeti és borászati vándortanító által felterjesztett és fen­tebb említett kimutatásokban feltüntetett vidéki megrendelések fedezésére a most jelzett mennyiségen felül továbbá még 60000 drb Riparia Sauvage sima továbbá 3000 drb Jaquer sima és 3000 drb Jaquer gyökeres vesszőt bocsátok a felügyelő bizottság ren­delkezésére s felkérem a felügyelő bizottságot, hogy ezen vessző mennyiségnek a nevezettek közötti aránylagos elosztása iránt szintén intézkedni szíves­kedjék. Az utóbb említett 60000, 8000 és 3000 drb vessző a teljes árban számítandó. Felkérem a fel­ügyelő bizottságot, hogy a fenti két csoportbeli vessző mennyiségért járó összegeket beszedni, sza­bályszerűen kezelni és arról beszámolni szíveskedjék. A szőlővesszők teljes egység árai a következők és pedig 1000-ként. A Riparia Sauvage sima 5 frt, gyökeres 20 frt. Riparia portalis sima 5 frt, gyöke­res 20 frt. Vialla sima 15 frt, gyökeres 40 frt. Rupestris sima 11 frt, gyökeres 22 frt. Jaquer sima 6 frt, gyökeres 20 frt. Az oltványok teljes egység ára százankint 6 frt. Végül megjegyzem a város ta­nácsának f. é. febr. 20-án 2493. sz. a. kelt felter­jesztésére, hogy a székesfehérvári lakosoknak szánt vessző mennyiségből (ide nem értve az oltványokat) a körülményekhez s ahhoz képest, hogy a föld az elültetéshez előkészittetett-e vagy sem, a szegényebb sorsú lakosoknak 6°/# — a­mi teljes vessző hozam 8°/­-ának felel meg — a városi tanács és a felügyelő bizottság egyetértő eljárásával díjtalanul osztassák ki. Gróf Bethlen s. k. A másolat hiteléül: Mersich, s. h. igazgató. — Társasvacsora. A sajármegyei takarékpénz­tár igazgatósága és tisztikara tegnap este a „Fekete­­sas” emeleti termében az intézet újjáalakulása alkal­mából kitűnően sikerült bankettet rendezett, melyen az intézetet megalakító helybeli kereskedelmi bank képviseletében Felmayer István a bank alelnöke és Pápay Nándor igazgató, továbbá a fejérmegyei takarékpénztár igazgató­tanácsa, igaz­gatósága és tisztikara vett részt. A bankett 30 teritékiű volt, a következő fogásokkal: Fogas a la­tártár. Epigram körözve. Malaczsült káposzta­sül. Mandula felfújt. Káposztás rétes. Pulykasült com­­pottal. Giardinette. A lakoma folyamán az első fel­­köszöntőt Molnár Béla mondotta idb. Szőgyény- Marich Lászlóra, mint az intézet elnökére, ki a megalapítástól kezdve a mai napig a takarékpénztár élén állt, s annak felvirágzása nevével és ténykedésé­vel a legszorosabban összefügg. Dr. S­z­űt­t­s Andor az intézet fáradhatlan igazgatójára, gróf Zichy Nándorra emelt poharat. A lelkes éljenzéssel fogadott felköszöntő után D­w­e­r­r­y Rezső vezértitkár fel­olvasta idb. S­z­ö­g­y­é­n­y-M­a­r­i­c­h László elnök­nek az igazgatósághoz intézett levelét, melyben saj­nálattal jelenti ki, hogy a társas összejövetelben nem vehet részt. D­­­a­b­a­­­­­a György az igazgató­­tanács tagjait éltette. Molnár Bála a kereske­delmi bank jelenlevő képviselőiért ürítette poharát. Dr. Varga Zsigmond az intézet jogtanácsosát, Vértessy József ügyvédet éltette. Felmayer István a fejérmegyei takarékpénztár felvirágzására emelt poharat. — Dr. Ráday Lajos Dwelly Rezső vezértitkárát, mint az intézet egyik kiváló tisztviselőjét. — Vértessy József az ösz­­szes igazgatósági tagokat. — Dr. Varga Zsig­mond Pete Dániel pénztárost, ez viszont dr. Varga Zsigmond választmányi tagot éltette. Mol­nár Béla Udvardy Sándor és Németh Imre Fehér­­vármegye tisztviselői, D­­­e­b­a 1t­a György a felügyelő bizottság, Vértessy József pedig az intézet fiatal tisztviselőinek egészségéért ivott. A társaság a leg­kitűnőbb kedélyhangulatban a késő éjjeli órákig együtt maradt.................. — Műkedvelők Velenczén. A velenczei olvasó­kör dísztermében f. hó 24-én érdekes programú műkedvelői előadást rendeztek az ottani izr. iskola javára, melyre az egész vidék intelligentiája meg­jelent. A sikerült estélyt Ellenbogen Henrik érdekes felolvasása nyitotta meg. Utánna Karczag Vilmos „Kis­mama” cz. egy felvonásos vígjátékát adták elő szép sikerrel Steiner Karolin­k­­a (Kocsárdiné Gabriella,) Fuchs Ede (Bánvári Kor­nél,­ Kunfi Aladár (Váradi Sándor) és Deutsch Laura k. a. (Anna). A minden izében igen praecis alakításokért zajosan megéljenezték a szereplőket. S­z a á­m Ferencz Gaalnak »Loco“ czímű monológját szavalta sok humorral. Finom diskrét komikumával folytonos kaczagásban tartotta a közönséget, mely nyolczszor hívta őt a lámpák elé. Kunfi Aladár Ábrányi Emilnek »Koldus“ czimü költeményét routinnal adta elő. A finale Gabányinak komikus dialógja: »Egy baleset” volt, melyben Kunfi Aladár és Steiner Karolin k. a. arattak zajos sikert. Az ünnepi est záradékául reggelig tartó vidám kedélyű tánczmulatság következett. A „szépek” sorában voltak: Asszonyok: Salczbergerné, Weisz Jakabné, Hőnigné, Lesslauer Adolf­né, Rosner Árminná, Blumgrund Miksáné, Böhm Adolfné (K. Velencze),­­ Deutsch Mórné, Wessely Zsigmondné, Hirschler­­ Mórné (K. Nyék), Klein Bernátné, Kovács Jánosné,­­Kron Edéné, Steiner Sándorné, Váradi Ignáczné, Krausz Zsigmondné, Fuksz Ignáczné, Lázár Her­manné, Schlegel Ignáczné, Schwartz B. (Agárd), Spitzer Adolfné, (Gárdony), Guttenbergné (Sukoró). Leányok: Deutsch Szidonka és Laura (K. Nyék), Steiner Karolin, Kron Róza és Szidon, Cseh Mariska, Krausz Szidon és Paula, Schvartz Róza, Hónig nővérek (K. Velencze), Spitzer Róza (Gárdony), Schvartz Ella (Agárd), Fuksz Rózsika, Winterstein nővérek (Sukoró), Krausz Berta (K. Sz. Péter,­ Gansl Irén (Lovasberény) stb. stb. kisasszonyok. Ezzel a kitűnően sikerült esttel az életerős egylet újabb tanújelét adta annak, hogy mintegy központja, éltető eleme az ottani társaséletnek.­­ Vakmerő rabló­támadásról értesítik lapun­kat. A napokban egy székesfehérvári fiatal­ember, M. A. a vidékről a székvárosba akart jönni, de a viharos idő a seregélyesi korcsmába szorította. Ott egy jóképű, szánalmas kinézésű legény rimánkodott neki, hogy vegye fel a kocsijára, mert ily ezud ar időben sehogy sem teheti meg gyalog azt a néhány mérföldnyi utat, ami még szülőfalujától elválasztja, a­hol anyja halálos ágyán várja őt, hogy még egy­szer megáldhassa. A fiatal­embernek megesett a könyörgő emberen a szíve, s maga mellé ültette a hintóba. Alig mehettek egy negyed óráig, mikor az alázatos emberből vakmerő betyár lett, ki merészen ragadta ki a kocsis kezeiből a gyeplőt, s egész más irányba kezdett hajtani. A megrémült utas segély­kiáltásaira csak gúnyos kaczagás volt a válasz. Mikor már egy ideig repültek a lovak, a vakmerő legény fokost rántott elő ingujjából s halállal fe­nyegette a fiatal embert, ha pénzét neki nem adja. A megrémült utas már-már hajlott is a fenyegető szóra, mikor a kocsis, ki lélekjelenlétét el nem ve­szítette, egy hatalmas rántással a földre lökte a rablót, s a lovak közé csapva, villámgyorsan tova hajtatott. A rabló ugyan egy darabig utánuk fu­tott, de aztán nyoma veszett neki. A vakmerő gaz­embert most mindenfelé keresik, de még eddig nem tudtak ráakadni.­­ Verhovay Gyula új napilapja, a „Füg­getlen Újság“, a közönség oly rendkívüli érdeklődésével találkozott, hogy a márczius 15-iki számából már a harmadik kiadás is fogyatékán van. Az érdekesen, változatosan s az igazságot bátran szolgáló lap április 1-től kezdi meg rendes megjelenését. Jól lehet a lap terjedelme a hasonló áru lapok­nál nagyobb, szedése tömörebb, előfizetési ára mégis csak 14 frt egész évre, fél évre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetési pénzek a lap kiadó hi­vatalába (Budapest, IV., Duna-utc­a, 7. sz. I. em.) küldendők. nyomatott a­ „8*iko*fehérvir fo Vidék«) k3 mrvK^OBtdájft*abai, Ssékwfebérvirott. jt'amag *# lapisttiajaoiMis 5 csitAbi 3­, TZbaxz*, NYÍLTTÉRI) Figyelmeztetés. Mindenkit figyelmeztetek, hogy fiam, Nagy Ödönnek és neje, született Kampis Margitnak se kölcsönt, se hitelt ne nyújtsanak, mert érték fizetni nem fogok. Budapest, 1891. márczius 24-én. Nagy Zsigmond. *) E rovat alatt költöttekért nem vállal felelősséget a S­z­e­rk. ÜcLTI 11/890. sz. Hirdetmény. Székesfehérvár szk. város hatósága által a csikvári ut azon szakaszának, mely a Maros hidján túl 15 méterre veszi kezdetét és 335. m. hosszúságra terjed, kiépítése vállalat útján eszközöltetni ren­deltetvén, ezen — a megállapítva levő terv, költség­vetés és egyébb feltételek alapján létrehozandó jog­ügylet érdemében a zárt ajánlati és nyilvános szóbeli árlejtés I. 1891. évi április hó­d­ik napjának dél­előtti 10 órájakor a városház gyűléstemében fog megtartatni; felhivatnak tehát mindazok, kik a munkálatra vállalkozni kívánnak, hogy zárt aján­lataikat az árlejtésre kitűzött időpontig a tanácsi igtató hivatalnál nyújtsák be,­­ illetve az árlejté­sen ajánlataikat szóbelileg tegyék meg. Kikiáltási ár az összes munkálatokra 2065 frt 33 kr. — Bánatpénzül 103 frt összeg teendő kész­­pénz, vagy óvadékképes értékpapírokban le, illetve csatlandó a zárt ajánlathoz. A terv, költségvetés, műleírás és árlejtési fel­tételek alulírt városházi hivatal helyiségében a dél­előtti hivatalos órák alatt bármikor betekinthetők. A zárt ajánlat mintája a következő: ,En alulírott a székesfehérvári határban levő, Csikvárra vezető országút azon részének, mely a Maros hídján túl 15 méternyire kezdődik és 335 méter hosszúságra terjed, megépítését, továbbá az ahhoz tartozó anyagok beszerzését, szállítását, miként azok a meglevő és általán betekintett építési okmá­nyokban, nevezetesen az építési tervben, munka, anyag­i költségelőirányzatban, s a műleírásban ki­tüntetve vannak, illetőleg az építés felügyelő bizott­ság későbbi rendelkezései szerint szükségessé válni fognak, a velem közölt munka és anyag előirányza­tok minden egyes tételénél kitett egyességi árakból . . . */e, azaz (szóval is kiírandó) száztéli árengedés (vagy felül fizetés) mellett elvállalom s egyúttal kijelentem, miszerint az ezen munka teljesítésére vonatkozólag Szfehérvár sz. kir. város polgárnagya által megerősített feltételeket ismerem és azokat magamra nézve kötelezőknek kijelentem. A kívánt bánatpénz fejében 103 frtot (szóval is kiírandó) készpénzben (felsorolandó értékpapírok­ban) ide mellékelve beterjesztem.* Kivül: »Ajánlat a székesfehérvári határban levő Csikvárra vezető országút kiépítendő szakaszá­nak összes munkálataira.* Szfehérvár, 1891. évi márczius bó 21-én. Tom­ics Gyula mk. gazdasági tanácsos.

Next