Székesfehérvár és Vidéke, 1892. január-június (20. évfolyam, 1-78. szám)
1892-01-01 / 1. szám
XX-ik évfolyam. Lmám, Szombat, 1802. Január Megjelelt hetenUnt háromszor: »Inden keddestiCsttiktSkfi» é» szombatot. Bierkesszőség 6» kiadó-hivatali £•1^410« S*»- utc«*. MindtíiL a lap nellenni régiére voifotkotó költemény , további előüistérek, felisólamiáísok, hirdetés? *tb. ide intézendők. ügy»« példásak 10 krajosirért "W"•!*» nádss-atolli ullány-tőidéjében, 3 R«tt*s kasakmjra-mtoai kireskedéséb«?, a lap ki» Ktedójástál in •snktcstdiát'bea kiftkitík. TÁRSADALMI-, KIsZKIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPIRODALMI Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Páter és Kubik Lőrincr könyv» keresküdésében.C “Vid éton xaoJ :-x po®t&2alVAlafelA'dil. fflviftKsakra aim step m éWste (e«lw. sa"-#-ö -ettse xm beo*xtr»; ®gy ktlf MM)» MfKI ti to« w' TSMwrör hirdetők U r : , '• A-.^^&aitebea rteswtta&k, SMrfcevzSevei; «.riefeesaS ■mmmí.k.kmt, Misieit Mél 1 évA2.&. £316fts«téal &xa3c:lgé»i évre...................8 frt. — kr. Fél évre . . . . . 4 frt. — kr. Negyedévi* .... * frt. — k*. A nNylIttOr1^«« egy m- 88 kr. Llöfiaetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten: Haasefiitai* és Vogler (Janimöynla) hirdetési irodájában s Dorottya-utesa II. sí. — Goldberger A. hirdetési irodájába*? 1 Váellatola 9. ss. — Bécsben .• Haa»ö»st«la ét fs-gles? Jötte Hmmhirászíti irodájában: J, UTaáiasekgasse Mr. 10, (Sokatok fetfffe fcSe. átSáBi iroájébaíi J Wellueile Me, 1L ■WrtfeeS IgítefSBiaa Klasg)tetea&« K ZCZ1L.Ö^T“2". Az egészségügy. Mindez ember elsősorban saját kezében tartja egészségügyét, rend, mértékletesség, tisztaág által féltve őrzi ama legdrágább földi kincset, mely nélkül az étet füst és pára. Másoorban az állam van hivatva az egészségű)* fölett híven őrködni — Ezen kötelesség teljesités volt czélja az „egészségügyi törvnynek*, mely községi és körorvosokat rendel. — A czél magasztos, de a kivitel silány. Kis erővel akartunk óriás dolgot végezni. De az egészségügy olyan, hogy ott jóval vajmi (!) keveset lehet a dolgon rendeni, itt tett és áldozat szükséges. Megjöttünk félúton, a kivitel helyes útját, nódját nem vizsgáltuk, sőt oly balgatagok v voltunk, hogy bebizonyítottuk, menynyire rá tudjuk becsülni a tudományt, mert fy okleveles orvos fiztetését 400 írtba állapitjuk meg. Bizony szégyenelhetnénk magukat, hogy ily rövidlátóak voltunk. gésszségügyi szolgálatunk nagyon hiár- *frMy " -ti ^ A *2'4* * r**#1** az ideje, hogy ezzel komolyan foglalkozzunk, és rendezzük oly módon egészségügyi szolgálatunkat, hogy az a czélnak megfeleljen. A községi és körorvosi intézmény igen helyes dolog. — De hát hol vannak az orvos urak? Ezek bizony bent, városokban laknak s nem nagy kedvet mutatnak arra, hogy a falusi agyonkinzás örömének magukat kitegyék. — Vagy ha akad egy-egy ideáltól vezetett hazafi, az aztán nézi, hogy lehessen odébb állni, mert a mostani körorvosi állás czifra nyomorúság és satyrája a tudomány tiszteletének. Első dolog tehát tisztességes fizetést szabni. És itt szabadjon azon javaslatot kockáztatnom, hogy az ingyen gyógykezelést életbe léptetve az orvosi fizetést 1200 forintba és tisztességes lakásba állapítsuk meg. Ezen fizetés pedig kir. adó forint után lenne kivetendő. Második dolog, hogy a községeket fgyik az orvos urakra nézve hozzáférhetőkké. Most a legtöbb község ki van egyesülve a fuvarokra nézve s oly csekély mennyiségben, hogy azon a fuvar szolgálat lehetetlen. S ebből két dolog származik, vagy nem látogatja az orvos a községeket, vagy apát, magáét kénytelen a fuvarra áldozni. Ezt szüntessük meg. A községek temészetben szolgálják le a fuvart, így a rendes látogatás ideje be lesz tartva és az egészségügy jól lesz szolgálva. Harmadik dolog, hogy a község Ot ' 'ak legyenek Szívesek megjelenni a i.' |i Aopvisb.u guioaLaetr, ‘oegycuKa. etST«^«_ . két, a közönséget lelkesítsék saját javukra és buzdítsák önnön érdekeik áldozatkész szolgálatára. Ma ezt nem látjuk, az orvos urak felületesen végzik eme nagy dolgukat, de ennek meg van a védelme, — és ez élet gondja, mely minden idejüket, erejüket úgy elfoglalja, hogy a buzdításra, lelkerítésre nem marad idő. Újjá kell szerveznünk ezt a fontos állást, s oda kell törekednünk, hogy állandó orvosa legyen minden községnek, mert az egésségügyre az is fontos, ha az orvos ismeri --■*-» v-Mrr*— rr—Tt— —rr-— ? .SfegSáfd a családokat, s az azokban uralkodó beteg szédeket is. Negyedszer tehát intézkedjünk, hogy a községi körorvos urak is, a megyei tisztviselők nyugdíjintézetének tagjai legyenek, hiszen ők is közigazgatási tisztviselők. De hogy erre még több joguk legyen, meg kell szüntetni a járási orvosi állásokat, s minden községi vagy körorvos, saját beosztott területe teljesítse az orvos-rendőri dolgot !. De most nem folytatom tovább ezen' »ge v fontos ügy bonczolgatását, csí^ vom reá a megyei főorvos ur fi* lmét, kérve őt, hogy alapos tanulmány u^n j.e_ gyen a megye zöld asztalára egy közgé’i éa '■.erd’voui szolgálati szabályzatot, ^ ^ mely mostani miserabilis állapoté^vitsa l’fpntjai — véleményem sze __ eze^ kimének: J 1 Az orvos intelligentiíj 3tol^uu “S*4-“ biztos * tisztea9' ige, fizetás és lakás. B S. Az ingyen gyógykezelés. . . r. ‘ —‚ - •' o - J““ír ügyi dolgokról, egyszersmind javaslatokat is előterjeszteni a hiányok pótlására. Oda törekedjék, hogy az egésségügyi kérdés mindig felszínen legyen és a nép azért kész szívvé áldozzon. 5. Hogy állandókká tegyük az orvosokat léptessük be őket a megyei nyugdíjintézetbe, ezzel is helyhez kötve őket. Tapasztalat kényszerített e fontos ügyben felszólalni, a jó Isten, hogy ne hangozzék el eredmény telén il. Jó egésség, nagy s egyedüli boldogság e világon. _ . Vasadi Balogh Lajos. TARCZA. —»■ W* 1» Az esküvő. — Ne Krasnov. — Templomba lépek. Alkonyatra jár. Egy-egy mécs pislog, gyér a fénysugár. Sötét zugú, hatalmas régi dóm, Zordon homályos ablakaidon, Csak néha-néha világítva meg A mécstől, mely ide-oda libeg. És a kupola boltivezető Mint a nyitott Bír, zordon fekete. Falából száll nedves, dohos hideg, Hogy megrázkódik minden szál ideg. Nincs itt imázó, nincs itt szent mise, Nyikorgó ajtó, nem bánt senkise . . . De ím némán oltárhoz közeleg Szegényes pár, nincs véle nászsereg. Munkás lehet, tekintete komor, Csontos arczából lerí a bor. Ott áll mellette a lépcső fokán Menyasszonya, redő, gond homlokán. Szegény teremtés! Úgy sajnál szivem Míg tőrt szemed csüng az oltáriven. Mily véletlen vetett így össze mondd! Arczod mért halvány, mért epeszt a gond P Oh értem már, lelked ínért nem őrül, Mért hozod össze derekad körül Sötét kendődet! — Ah, elég, elég! Ugye jött újra ? s oly bús volt a dal Melyet a hárta húrjából kicsal ? Szivedet és magad oda adád — S ezt’ sirva virradtál sok éjszakát! De ő hibáját im jóvá tévé S tán szívesen visz az oltár elé. Legölt az Úr, ki mindenütt jelen, Mért vagy mégis oly bús, reménytelen? Tán a jövőbe száll tekinteted? ! Látsz kínos nappalt, gondtelt éjjeket ? Míg vézna csecsemődet, ringatod, Jő részeg férjed, nyers kezébe bot. Sírsz, dolgozol ésegyre kérdezed : Mért szabta rád mindezt a végezet ? Mi vár még rád, míg majd a sirgödőr — Szegény! hagyd, jobb ha sorsod nem gyötör. Fidelis.*) . GÁTVERSENY. ÍVESZÉLY. (16.) I SZIROTAI (TÓTH) ARTÚRTÓL (Folytatás.) != = — === : 1 - = A Rudolf gróf minden pillanatban közelebb jár , ama végzete ponthoz, hogy a főúri világ elszigetelt légköréből kibontakozva ő is „közönséges* emberré váljék. Mert hisz minden ember „közönséges“ kinél , ereiben legalább néhány csepp kékvér nem csergede? zik. így tartja a születési gőg, mely a legpimaszabb, kilencpontos fajankót is többre becsüli bármely lángelménél, ki szellemi fényével bevilágítja az egész világot! Nagyon természetes tehát az is, hogy ti léha nagyúri szokások napirendre térnek az aprólékos szerelmi viszonyok fölött és ezek legfeljebb, mint „futólagos élemények” jegyeztetnek fel a szerelmsport naplójába. Annál tiszteletreméltóbbak a kivételek és valóban elmondható, az a főrangúnak született férfiú, ki családi életében a szeretet sugara közt melengeti szívét, az nemcsak az igazi boldogságot találta meg, hanem hazájának is hasznos szolítája. A nemes érzelmekkel nemes hivatás jár, a születési előjogokkal és a vagyonnal visszaélni soha nem szabad. De hát melyik osztályba sorozzuk Rudolf gró szerelmét ? Minő fejlődést ígér az ő megjavulása ! *) Lapunk munkatársának a „Pesti Napló” karácsonyi számában megjelent költeménye. A szerk fél a, orvos szolgálatát igénybe venni. De még csak ily módon van értelme az orvos állításnak. Ez által lesz elégtéve a társadalmi azon főelvnek, hogy az erős gyámolitsa a gyengét, az egésséges gyógyittassa a beteget. 3. A községek kötelezve legyenek a fuvarok természetbeni leszolgálatára, hogy így mi akadálya se legyen a látogatásnak. 4. A községi és körorvosok kötelesek legyenek a községi képviselő gyűlésen megjelenni, időszaki jelentést tévén az egésség-Nem ringatjuk e magunkat csalódásban az ő valódi jelismét illetőleg és midőn leereszkedik a „közönséges” emberek közé, nem ő lesz még azoknál is közönségesebb? Nem volna e czélszerű az ő tetszetős érzelmeit a valódi értékükre devalválni? Várjon túlzott rajongása nem e pillanatnyi szeszély, a szív háborgása, mely csakhamar elmúlik és ismét előttünk ill a monoklis pávián? Nem merünk kételkedni, de hinni sem, mert hisz az élet a legellentétesebb, legcsodásabb hóbortok színpadja! Rudolf gróf meg van győződve arról, hogy igazán, önzetlenül, lelke mélyéből szereti a leánykát. Azaz talbi csak bolondul utána. Meg van győződve arról, hogy boldoggá akarja tenni őt. Azaz talán csak szórakozni vele. Meg van győződve arról, hogy teljesen méltó az ő nevéhez. Azaz talán csak fitogtatni szeretné szépségét. És végre meg van győződve arról, hogy nélküle az élet semmi, soha nem válhatik meg szívétől, örökké imádni fogja őt. Azaz talán csak étvágyát vesztette el és most e bizar csemegével óhajt jólakni! Mindenesetre rejtélyes szerep, csupa szellemi frivolitás, mely csalékony ingert okoz keblünkben. Az érzelmek megszámlálhatlan fokozatain ugrálva elszédül az agy, az érzéki zsibbadás útját állja a lángoló vágynak és a szív szárnyszegett sasként hullik a porondra. Mennyi kárba veszett sóhaj! Mennyi édes fájdalom! Mennyi kínos lemondás! A pokol üdve, hol a lerészegedett ördögök tánczot lejtenek a habosszoknyája bukott angyalokkal, mint ezt a borzashaju költőleviathánok gyászos siráma zengené . . Rudolf gróf egyelőre hosszú orral tűnődik boldogsága fölött. A kirakatba helyezett arckép újabb lökést ad mámoros féltékenységének. Istenemre! ezt a gyönyörű kis teremtést csakugyan elrabolják tőle Ki tudja, várjon nem e menyasszony már? Hátha Bodrogvári Edmund mégis eléje vágott ezen őrlletes hajszában? Hátha csak látszólagos volt a hideg modor, afféle apró zivatar, mely megelőzi a szivár- vány ragyogását ? Merre menjen ? Kihez forduljon ! Hol remélhet vigaztató balzsamot vérző szívére ? Ah! — ez a helyzet többé nem komoly, hanem szinte nevetséges! Újra összecsomagol. Utazik vissza. Otthon majd elkészíti haditervét, hogy a hófehér galambot miként csalogassa magához. Egy pillanatra se fog meghátrálni, felhasznál minden eszközt, mely céljához vezet. Okvetlenül provokálni fogja Bodrogvári Edmundot és azt abizonyos kardvágást visszafizeti a golyóval! Lelövi, mielőtt kiejthetné Mariska nevét! E gonosz vajúdások közepette mind mélyebbre hélyed az erkölcsi hínárban. Egy ember, ki mindenre képes. Maga is megborzad saját magától, de a kétségbeesés tovább ingerli. Vért és vért! A monoklit pávián emberhúsra éhezik és embervérre szomjazik! Mi lesz ebből ? Rettenetes! Az olvasóközönség fele elájul ! Hazaérkezve rögtön fölkeresi a „kedves bárót“ ,ki lábain ékeshímzésű szofta papucsokkal csibukfüst mellett fumigálja a világot. Kétfelé bodoritott fejét kecsesen helyezi el a ringószék táblájára és félig tátott szája most is viszhangozni látszik az örökös . jelszót: — Mányifik! Rudolf gróf az alfojrott izgalomtól sápadtan szól: — Átkozott világ! Megint felültem! A „kedves báró* kacag. — Akkor hát ülj le . . . _ Mariak® nincs többé Budapesten! — Tudom. __ ezt oly egyszerűen mondod, mintha valami rnsztbofről lenne szó ? ! Mányifik! Kibsé hattsd le a véredet. Nem kell mindjárt influenzát kapni. — De én nem bírok magammal! — Ez bizon rajtam is megtörténik. Kivált ha az isteni kis Carfide pénzt kér új selyemtrikóra. IIK081 és VIDÉKI KIKEL 1892. Január 2. — Előfizetési felhívás. Lapunk immár XX-ik évfolyamba lép, mely alkalommal tisztelettel felhívjuk lapunk olvasóit a lap előfizetésére. Ama jól eső öntudatban tessze ezt, hogy a lap minden egyes olvasója meggyőződött a lefolyt 19 év alatt, hogy rr.i rendíthetlek harczosaiv'" a tekintette szem előtt és senkitől, semmitől nem engedjük magunkat befolyásolni. — A haza és polgárság érdeke mindenek előtt! — Meghívó. A védnökségem alatt álló jótékony nőegyesület folyó évi január 6-án délután fél 4 órakor a „Székesfehérvár városi takarékpénztár“ helyiségében tartandó rendes évi közgyűlésére van szerencsém az egylet t. ez. tagjait meghívni. Székesfehérvár, 1892. január 1. Szögyény-Marich Julia, a jót. nőegylet védnöke. — Tárgy: 1. Elnöki jelentés. 2. Egyleti pénztárnoknő jelentése az 1891-ik évi pénztári állásról. 3. Különböző indítványok.