Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)
1892-07-02 / 79. szám
XX-ik évfolyam, 79. szám. Szombat, 1862. Julius 2. nadefi * lap exellemi régióra vomatkozó ke*mény, további alőfixetések, felszólalások, hirdatések stb. ide intéxendők. Miss példányok 10 krrajosárért Wals» ?»l*r-*toxai dohámy-toxgdájában, 3R«»tt«x -Arajra-atas*! kar*»kedá*éba», & Ins fc- difiwil 4» • »xark**xtdi4«b«r kaptustÁl TÁRSADALMI-, KfíZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPÍR# ■ .Ml I^ÖZILÖ^T'S illő fizetének e azi közölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrinc® könyv» kereskedésében. *WaléaE®3a» 3QQ.iaa.dL»». possta,lxlvat«.lm4I MM®Uíí&k?s tffffi s l»i egy oldal* (eoUmna) 40 helyre ?»s beoszt?*; egy hely hilpj£lls«g Urll n jk*S TihhszSr hirdetők 10 árleengedésheM r&BfssftlBek. 0*wrfc*»*t#v«l OrtelK«sa£ l«kef$ taag»9nlKhtg IMN 8 «válg. áraié: Egész évre...................8 frt. — kr. Pél évre . . . . . ♦ frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt, — kr. A !jRyIltIiFsi*lsBiy sár 3B kf* Előfixetések és hirdatések még elfogadtatják Budapaaten. Haapeastoia éa Vogler (Jaulna iy*fla) hirdetési irodájába*: Dorottyautaxa A a*.— Goldberger A. hirdetési irodájába^? téasintaxa 9. u. - Bretbvtt HwwssglsiRjes seifte: jOtts Mmii hirdetési i L WsllSaekgssss *?. 10, — »•feaiek S&aMfc ftfe» fettó írslájában $ WsUuenq Sla. 1L mawte®. imám** «fitstes®* Hegjelen hetenkint háromszor: ainden kedden,czütörtökön öt tzenhateR. t'.Barkesztőség át kiadó-hiv»t*l! BalvAro», Saautes». v .... ro: * ¡ 't saes A községi pecsétek. Egész kórsággá vált újabb időben a községi hivatalok pecsétjeinek ujitása. — Alig múlik el egy hó, hogy ujjal ne találkozzunk. Úgy látszik, hogy a jegyző változással a pecsét változtatás is divattá lett! Az ujitás ingere vezeti a reformereket. Figyelemre méltó sem volna ez a kóros állapot, ha a gondatlanság és figyelmetlenség simphtomiái oly szembe ötlők nem volnának. Lássunk a sok közöl egy példányt! T. község régi pecsétje ez volt: »Fejérmegye. T. község. Yaáli járás.“ — Az uj ime ez: »Fehérvármegye. T. nagy község pecsétje.* Nos hát kérdem a régi nem helyesebb, pontosabb-e az újnál? Kérdezem: van-e T. község reformer jegyzőjének joga arra, hogy vármegyénk nevét »fejér*-ről önkényüleg »fehér*-re keresztelje? Kérdezem, hogy a régi pecsét azért nem volt talán jó, mert gyengébbek kedvéért magát »pecsétének nem nevezte ? A példát, mint legközelebbit vettem és ezt sine ira — sine studio tettem! Alakra nézve oly különbözők ezen pecsétek, hogy félő, mikép egy járásban két egyforma nem akad. Nagyságra már olyanok is vannak a körözött új pecsétek között, hogy azokat külön papírra kell nyomni és így az okmányhoz fűzni, mint Kny. P. község monstruozus pecsétje, amelynek emelésében aligha bele nem fáradnak az illető egyének. Hogy mi a czélja ezen pecsét újítások- nak? Azt én nem tudom, de ha már vannak kóros jelenségek, szükséges, hogy azok kiirtassanak, vagy kiirtásukra a hatóság figyelme felhivassék. Szerintem hiba a pecsét nyitást oly módon engedélyezni, mint ezt szokás. A reformer, hirdetés útján elkábítva, megrendel egy új, azok ízlésének megfelelő mintájú pecsétet, ezt a hatóságnak bemutatja. Ezt eltiltanám. Pecsét njítást csak indokolt szükség esetén engednék meg, minő például a pecsét csorbulása. De ekkor sem tűrném azt, hogy a vármegyének törvényesen megállapított, a szabályrendeletekben olvasható, nevét tetszés szerint változtassák az újítók. Hiszen nem nevetséges-e, hogy ugyanazon vármegye neve a közigazgatás különböző külső pontjain más, másképpen ejtessék és irassék ki. Vagy nem szükséges-e, hogy mint más közpecséttel élő hatóságok pecsétjei, úgy a községeké is egyenlő alakúak és azonos tartalmúak legyenek. Annyiféle alakú pecsét mellett, még saját külön pecsétek is vannak. Ezeket, például a a község jegyzői hivatalat egyszerűen el kellene tiltani. Ma még jegyzői hivatal nincs, csak állás a jegyzői állás; a hivatal, melynek dolgosa, a községi hivatal — abban pedig csak a községi pecsét használható! Miután pedig a passzusokon kívül, önállóan saját felelősségére a jegyző okmányt ki nem adhat, saját külön pecséttel sem élhet. Nem tartozom a pecsét reformerek közé, nekem más reformok kellenek, de ha szükséges egyáltalában a pecsétek nyitása, annak csak hatósági rendelkezésre volna helye. Ezen esetben pedig feltétlenül szabályul állított minta kell. Igen helyes lenne egy általánosan köte-; tező községi pecsét mintának hatósági meg-t állapitása és azon esetben parancsul szóljon az, hogy ettől a mintától (melynek pl. gömbölyű alakja és tartalma: »Fejárvármegye. X. község. II. járás.* világosan meghirdetendő) eltérni nem szabad. Azt hiszem ezzel az autonómiát nem sértenénk, a reformermerek pedig nem lennének szabadjukra hagyva. ______ K é k e s y. TARCZA. Milyenek a mai nők, férfiak? — Modern kép. — Házasság előtt. Vőlegény: Édes aranyom, üdvösségem, mily boldog vagyok. Menyasszony: Én is igen megelégedetten érzem magam. Vőlegény: Bárcsak itt volna már az esküvő napja. Menyasszony: (lesüti szemeit és hallgat.) Vőlegény: Már ki is választottam a lakást, amely boldogságunk tanyája lesz. Menyasszony: Igen ? Milyen lesz ? Vőlegény: Pompás nagy szobák. Három nagy és egy kis előszoba. Menyasszony: Milyen pazar vagy te. Mire való négy szoba ? Vőlegény: A te kedvedért aranyos. Hogy jól érezd magad otthon, örvendj, ha vendégeket fogadhatsz. Menyasszony: Szép a figyelem, de mégsem kell túlságba vinni. Elég lesz két szoba is. Vőlegény: Oh te áldott teremtés. (Megcsókolja.) Menyasszony: Talán már a berendezést is megvetted, tudtomon kívül ? Nem ? Vőlegény: Még épen nem vettem meg, de már kiválasztottam azt is. Menyasszony: És természetesen, azt is négy szobára ? Vőlegény: Eltaláltad. De,hogy is nem gondolhattam, hogy ilyen bölcs, előrelátó és igénytelen kis menyasszonyom van. Menyasszony: A bútorok felét szépen visszarendeled. Elég lesz két szobára való is. Vőlegény: Pedig milyen szép bútorok. A salonberendezés különösen pompás. Sötét zöld pelneke... Menyasszony: Jaj, ne is mondd tovább. Milyen pazarok ezek a vőlegények. Majd én választom ki a bútort. Vőlegény: Jó lesz édes kis angyalom. Menyasszony: Egyszerű lesz minden. Ne kerüljön sokba. Vőlegény: Milyen józanul gondolkodói kicsikém. Lám én igazán a legszebbet — és a legdrágábbat akartam megvenni. De lásd mit vettemneked ? *: Menyasszony : megint valami bolondságra költötted a pénzt ? Vőlegény: De édesem neked vettem. Nézd, milyen gyönyörű. (Elővesz egy pár gyémánt függőt.) Menyasszony : Hisz ez gyémánt ! Vőlegény: Igen az, úgy ragyog mint a szemed. Menyasszony: Ezt nem fogadom el. * Vőlegény: (meglepve.) Miért ? Nem elég szép talán ? Hidd meg, a legszebbet választottam ki. Menyasszony : De nagyon is szép és drága. Nem szabad ennyit költened. Nem telik. Vőlegény : Bocsáss meg drágám, nekem jogom !ó van a menyasszonyomnak, akit e főidőn minden ! ! nél jobban szeretek, avval megajándékozni, amivel ] akarom. Igazán nem értem mit akarsz. Menyasszony: Vidd vissza. Vőlegény: De édes angyalom . . . Menyasszony: Nem veszem fel semmi áron. Vidd vissza, akarom. Vőlegény: A te akaratod az én akaratom. De igazán nem értem eljárásodat. Menyasszony: Nem szeretem a kényelműséget. Meddig kellett vitatkoznom, míg lebeszéltelek a 1í nagy és költséges lakodalomról is. Mire való az ? Megvendégeljük a várost és elköltünk három havi fizetést. Okos ez ? Aratáskor. Elhozta a jó Isten az aratás idejét, mely nehéz munkát ad az embernek, de a jutalom édes élvezetében ad valódi, igaz örömet is. Egy egész év fáradságának mindennapi kenyerét veszi el az ember most Isten kezéből, ki az egész nagy természetet lakodalmas házzá alakította át. Öröm-vigasság, lakoma-zene, mosoly-enyelgés miegymásnak kezet nyújt kint a mezőn, hegyenvölgyön, halmon-sikságon. A munkás ember kora hajnal két órájakor hagyja el fekhelyét és megy dolgozni este 10 óráig. Azt hinnék, hogy e húsz órai munkaidő kimeríti. Nem — nem. — Nézd az arató szemét, örömtüze lobog abba, mikor kaszájával nagyot suhint, nagy marok gabona hull előtte, kitör kebeléből az öröm. »Hej! ez aztán nagy Isten áldás.“ — Nem is némul el ajka, énekre kel s úgy vélnéd, mintha Dávid hárfája zengene s ennek hangját hozná hozzád a lengedező szél, igy zugva-bugva: Az urnák irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltál, mindenkor hirdetem Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma: Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted megtartod, Te szent igazságod, és a te fogadásod. Vőlegény: Letérdelek okosságod előtt, de jobban szeretném, ha nem volnál olyan praktikus. Esküvő után. Feleség: Meg vagyok akadva minden lépten. Semmi sem fér ebben a szűk lakásban. Férj: A jövő negyedben nagyobbat veszünk. Ezt a lakást te akartad. Feleség: Igen, én, mert nem telik nagyobbra. Férj: Telt volna, csak akartad volna. Feleség: És ezek a bútorkereskedők milyen csalók. Ez a bútor egészen tönkre van téve már is. Férj: Ugye mondtam, hogy vegyünk finomat, szépet. Ez olcsó volt és nem mutat. Feleség: Én hozzád alkalmazkodom. * Férj: Szombaton estély lesz Lajoséknál. Oda megyünk. Úgy sem járunk sehova. Feleség: Miért nem járunk ? Nincs miben menjek. Férj: Bocsáss meg édesem, ennek te vagy az oka. Én két héttel ezelőtt is kértelek, rendelj egy estély-öltözéket. Te nem akartad. Feleség: Aztán meg nincs egy valamire való ékszerem sem. Más fiatal asszonyokon egész kirakat diszlik. Férj: Légy igazságos. Nem akartam venni többször is? Te ellenezted. Ne okolj hát engem. (Magában.) Miilyenek ezek a nők. Feleség: (magában.) Miért is nem mondtam akkor ? Most már nem megy el venni egyet. Milyenek is ezek a férfiak ? ide. Apróságok. Hidegvér. Franczia vasúti hivatalnok: M’sieu ! Sajnálattal kell tudósítanom, hogy az inasát sajnos baleset érte. Véletlenül egy robogó vonat kerekei alá került, és a szerencsétlen darabokra lett szakgatva. Utazó angol lord: Haul kérem — szíveskedjék — hau — énnekem azt a darabot elém hozni — hau — ? Ember! Ki nem éreztél még örömöt nem láttad az öröm tsszét lobogni a szemekben, nem hallottad az öröm énekét harsogni, menj ki a természet ékes , lakodalmas házába s nézd meg a dús gabonát aratók arczát, szemét egész valóját, bizonyára te is felkiáltasz a költővel ,oh be szép az aratónak élete.“ De hogyis ne volna nagy az arató ember, ki munkája közben az Istennel társalog, közvetlenül tőle veszi át munkája fizetését. — Elgondolja, hogy ez áldást mennyi csapás — vész ostromolta, eszébe jut a nagy Isten hatalma, melyről az ó-testamentomi költő igy busongott: „A gyümölcstermelő földet az ur meddővé teszi a népek gonoszsága miatt.* — A nagy törvénythozó pedig úgy rettegted a népet: »Féljétek az urat, mert az eget a ti fejetek felett megkeményiti s olyanná teszi, mint a vas, melyből nem hull alá eső, harmat. Nagy az öröm, mert az ur irgalma megteljesedett. És e lakodalmas házban vigasság vagyon. A fiatalság pajzánkodik, a kéve kötők, marokszedők tréfálkoznak, hangos hahota, egészséget adó jóizű nevetés, Kaczaj bizonyítja, hogy a tréfa sikerült. Ha e vigság közepette látod az aratókat, azt mondod, hogy ezek fáradhatatlanok. Hiszen ha leteszik a sarlót, a kéve kötő fát, összehordták a kévéket keresztbe rakták, nem feküsznek le pihenni, inkább játszanak, cziczáznak. Az öreg arató édes ifjúságára gondol vissza, mikor ezt a vigságot látja. Bizony a kedves , igaz munka nem meríti ki az erőt, megújítja azt folyton. A jó Isten lakomát rendez aratáskor, vendége ember, állat, madár, minden élő lény, s hogy a lakmározás kedvesebb legyen, zenét a pacsirta dala, a szél suhogása, majd a mennydörgése adja. De most e dörgéstől nem fél senki. Ez az Isten helybenhagyó égi szava, a munkást megdicsérő beszéde. Lakodalmat szerzett az úr minékünk, ember borulj le nagysága előtt, imádd az ő szent nevét. Az arató nehéz munkájával imádkozik néma ajka, de szive dobbanása egy-egy szent áhitat, melylyel Isten zsámolya előtt leborul. Ekkor válik az ember szentté. Egész valóját Isten szeretet hatja át s arczán megjelen az égi mosoly, mely a melyiken a — hau nadrágzseb van. — E zsebben szokta John a kulcsokat hordani — hau. — Elhibázott manőver. Férj: Isten veled édesem! Ha netalán vissza lennék ma estve az irodában tartva, előre nem látott okok miatt, úgy tudósítalak táviratilag. Okos feleség: Ne csinálj hiába való kiadást. — A táviratot már kivettem a kabátod zsebéből. * Az eskü. Bíró: Mielőtt esküre bocsátanám a tanát, feleljen, esküdött-e már valaha? Tanú: Igen, kétszer. Először, mikor örök hűséget esküdtem és másodszor, mikor megesküdtem, hogy soha többé nem házasodom meg. * Háziúr (a vendéghez, akit ebédre hivott meg.) Ha úgy tetszik kimehetünk sétálni vagy egy órára. Vendég: Miért épen most? Háziúr: Csak azért, mert a feleségem egy perczre a konyhába ment. * Nagyszerű élvezet. Volt már nagysád az új operetteben? Nagysád ott oly nagyszerű élvezetet fog találni. Egész este nem jön ki a szégyenkezésből.* Boszuságban. Epésné a társaságban jó ideig figyeli meg Málnaynét. Végre odaszól a férjnek: — Nézd csak, ez a Málnayné milyen kényes, amióta özvegy . . . Nagyszerű . . . Igazán Halhatatlan ... De hiszen lehetek még én is — özvegyasszony. Hangverseny. Mérgegné: Ah, ha ezt a dalt hallom, egészen oda vagyok. Ur: Meg ne mondja a férjének, különben egész nap azt énekli majd. !