Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)

1892-07-02 / 79. szám

XX-ik évfolyam, 79. szám. Szombat, 1862. Julius 2. n­adefi * lap exellemi régióra vomatkozó ke*­­mény, további alőfixetések, felszól­alások, hirdatések stb. ide intéxendők. Mi­ss példányok 10 krrajosárért Wals» ?»l*r-*toxai dohámy-toxgdájában, 3R«»tt«x -Arajra-atas*! kar*»kedá*éba», & Ins fc­- difiwil 4» • »xark**xtdi4«b«r kaptustÁl TÁRSADALMI-, KfíZMIVELŐDÉSI- ÉS SZÉPÍR# ■ .Ml I^ÖZILÖ^T'S i­llő fizetének e azi közölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrinc® könyv» kereskedésében. *WaléaE®3a» 3QQ.iaa.dL»». possta,lxlvat«.lm4I­ MM®Uíí&k?s tffffi s l»i egy oldal* (eoUmna) 40 helyre ?»s beoszt?*; egy hely hilpj£lls«g Urll n jk*S TihhszSr hirdetők 10 árleengedésheM r&BfssftlBek. 0*wrfc*»*t#v«l OrtelK«sa£ l«kef$ taag»9nlKh­tg IMN­ 8 «válg. áraié: Egész évre...................8 frt. — kr. Pél évre . . . . . ♦ frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt, — kr. A !jRyIltIiFsi*lsB­­iy sár 3B kf* Előfixetések és hirdatések még elfogadtatják Budapaaten. Haapeastoia éa Vogler (Jaulna iy*fla) hirdetési irodájába*: Dorottya­utaxa A a*.— Goldberger A. hirdetési irodájába^? téasi­ntaxa 9. u. - Bretbvtt HwwssglsiRjes seifte: jOtts Mmii hirdetési i L WsllSaekgssss *?. 10, — »•feaiek S&aMfc ftfe» fettó írslájában $ WsUuenq Sla. 1L mawte®. imám** «fitstes®* Hegjelen hetenkint háromszor: ainden kedden,czütörtökön öt tzenhateR. t'.Barkesztőség át kiadó-hiv»t*l! BalvAro», Saa­utes». v .... ro: * ¡ 't saes A községi pecsétek. Egész kórsággá vált újabb időben a köz­ségi hivatalok pecsétjeinek ujitása. — Alig múlik el egy hó, hogy ujjal ne találkozzunk. Úgy látszik, hogy a jegyző változással a pecsét változtatás is divattá lett! Az uji­­tás ingere vezeti a reformereket. Figyelemre méltó sem volna ez a kóros állapot, ha a gondatlanság és figyelmetlenség simphtomiái oly szembe ötlők nem volnának. Lássunk a sok közöl egy példányt! T. község régi pecsétje ez volt: »Fejér­megye. T. község. Yaáli járás.“ — Az uj ime ez: »Fehérvármegye. T. nagy község pecsétje.* Nos hát kérdem a régi nem helyesebb, pontosabb-e az újnál? Kérdezem: van-e T. község reformer jegyzőjének joga arra, hogy vármegyénk nevét »fejér*-ről önkényüleg »fehér*-re ke­resztelje? Kérdezem, hogy a régi pecsét azért nem volt talán jó, mert gyengébbek kedvéért magát »pecsétének nem nevezte ? A példát­, mint legközelebbit vettem és ezt sine ira — sine studio tettem! Alakra nézve oly különbözők ezen pe­csétek, hogy félő, mikép egy járásban két egyforma nem akad. Nagyságra már olyanok is vannak a körözött új pecsétek között, hogy azokat külön papírra kell nyomni és így az ok­mányhoz fűzni, mint Kny. P. község mon­­struozus pecsétje, a­melynek emelésében aligha bele nem fáradnak az illető egyének. Hogy mi a czélja ezen pecsét újítások-­ nak? Azt én nem tudom, de ha már­ vannak kóros jelenségek, szükséges, hogy azok kiirtassanak, vagy kiirtásukra a ható­ság figyelme felhivassék. Szerintem hiba a pecsét nyitást oly mó­don engedélyezni, mint ezt szokás. A refor­mer, hirdetés útján elkábítva, megrendel egy új, azok ízlésének megfelelő mintájú pecsétet, ezt a hatóságnak bemutatja. Ezt eltiltanám. Pecsét njítást csak indo­kolt szükség esetén engednék meg,­­ minő például a pecsét csorbulása. De ekkor sem tűrném azt, hogy a vár­megyének törvényesen megállapított, a sza­bály­rendeletekben olvasható, nevét tetszés szerint változtassák az újítók. Hiszen nem nevetséges-e, hogy ugyanazon vármegye neve a közigazgatás különböző külső pontjain más­, másképpen ejtessék és irassék ki. Vagy nem szükséges-e, hogy mint más közpecséttel élő hatóságok pecsétjei, úgy a községeké is egyenlő alakúak és azonos tar­talmúak legyenek. Annyiféle alakú pecsét mellett, még saját külön pecsétek is vannak. Ezeket, például a­ a község jegyzői hiva­talat egyszerűen el kellene tiltani. Ma még jegyzői hivatal nincs, csak állás a jegyzői állás; a hivatal, melynek dolgosa, a községi hivatal — abban pedig csak a községi pecsét használható! Miután pedig a passzusokon kívül, önállóan saját felelősségére a jegyző okmányt ki nem adhat­, saját külön pecséttel sem élhet. Nem tartozom a pecsét reformerek közé, nekem más reformok kellenek, de ha szük­séges egyáltalában a pecsétek nyitása, annak csak hatósági rendelkezésre volna helye. Ezen esetben pedig feltétlenül szabályul­­ állított minta kell. Igen helyes lenne egy általánosan köte-; tező községi pecsét mintának hatósági meg-t állapitása és azon esetben parancsul szóljon az, hogy ettől a mintától (melynek pl. göm­bölyű alakja és tartalma: »Fejárvármegye. X. község. II. járás.* világosan meghirdetendő) eltérni nem szabad. Azt hiszem ezzel az autonómiát nem sértenénk, a reformermerek pedig nem len­nének szabadjukra hagyva. ______ K é k e s y. TARCZA. Milyenek a mai nők, férfiak? — Modern kép. — Házasság előtt. Vőlegény: Édes aranyom, üdvösségem, mily boldog vagyok. Menyasszony: Én is igen megelégedetten ér­zem magam. Vőlegény: Bárcsak itt volna már az esküvő napja. Menyasszony: (lesüti szemeit és hallgat.) Vőlegény: Már ki is választottam a lakást, a­mely boldogságunk tanyája lesz. Menyasszony: Igen ? Milyen lesz ? Vőlegény: Pompás nagy szobák. Három nagy és egy kis előszoba. Menyasszony: Milyen pazar vagy te. Mire való négy szoba ? Vőlegény: A te kedvedért aranyos. Hogy jól érezd magad otthon, örvendj, ha vendégeket fogad­hatsz. Me­nyasszony: Szép a figyelem, de még­sem kell túlságba vinni. Elég lesz két szoba is. Vőlegény: Oh te áldott teremtés. (Megcsó­kolja.) Menyasszony: Talán már a berendezést is megvetted, tudtomon kívül ? Nem ? Vőlegény: Még épen nem vettem meg, de már kiválasztottam azt is. Menyasszony: És természetesen, azt is négy szobára ? Vőlegény: Eltaláltad. De,­hogy is nem gon­dolhattam, hogy ilyen bölcs, előrelátó és igénytelen kis menyasszonyom van. Menyasszony: A bútorok felét szépen vissza­rendeled. Elég lesz két szobára való is.­­ Vőlegény: Pedig milyen szép bútorok. A salon­­­berendezés különösen pompás. Sötét zöld pelneke... Menyasszony: Jaj, ne is mondd tovább. Mi­lyen pazarok ezek a vőlegények. Majd én választom ki a bútort. Vőlegény: Jó lesz édes kis angyalom. Menyasszony: Egyszerű lesz minden. Ne ke­rüljön sokba. Vőlegény: Milyen józanul gondolkodói kicsi­kém. Lám én igazán a legszebbet — és a legdrá­­­­gábbat akartam megvenni. De lásd mit vettem­­neked ? *: Menyasszony : megint valami bolondságra köl­­­tötted a pénzt ? Vőlegény: De édesem neked vettem. Nézd,­­ milyen gyönyörű. (Elővesz egy pár gyémánt függőt.) Menyasszony : Hisz ez gyémánt ! Vőlegény: Igen az, úgy ragyog mint a­­ szemed. Menyasszony: Ezt nem fogadom el. *­­ Vőlegény: (meglepve.) Miért ? Nem elég szép talán ? Hidd meg, a legszebbet választottam ki. Menyasszony : De nagyon is szép és drága.­­ Nem szabad ennyit költened. Nem telik. Vőlegény : Bocsáss meg drágám, nekem jogom !­ó van a menyasszonyomnak, a­kit e főidőn minden­ ! ! nél jobban szeretek, avval megajándékozni, a­mivel ] akarom. Igazán nem értem mit akarsz. Menyasszony: Vidd vissza. Vőlegény: De édes angyalom . . .­­ Menyasszony: Nem veszem fel semmi áron. Vidd vissza, akarom. Vőlegény: A te akaratod az én akaratom. De igazán nem értem eljárásodat. Menyasszony: Nem szeretem a kényelműséget. Meddig kellett vitatkoznom, míg lebeszéltelek a 1­í nagy és költséges lakodalomról is. Mire való az ?­­ Megvendégeljük a várost és elköltünk három havi­­ fizetést. Okos ez ? Aratáskor. Elhozta a jó Isten az aratás idejét, mely ne­héz munkát ad az embernek, de a jutalom édes élvezetében ad valódi, igaz örömet is. Egy egész év fáradságának mindennapi kenye­rét veszi el az ember most Isten kezéből, ki az egész nagy természetet lakodalmas házzá alakí­totta át. Öröm-vigasság, lakoma-zene, mosoly-enyelgés mi­egymásnak kezet nyújt kint a mezőn, hegyen­völgyön, halmon-sikságon. A munkás ember kora hajnal két órájakor hagyja el fekhelyét és megy dolgozni este 10 óráig. Azt hinnék, hogy e húsz órai munkaidő kimeríti. Nem — nem. — Nézd az arató szemét, örömtüze lobog abba, mikor kaszájával nagyot suhint, nagy marok gabona hull előtte, kitör kebeléből az öröm. »Hej! ez aztán nagy Isten áldás.“ — Nem is némul el ajka, énekre kel s úgy vélnéd, mintha Dávid hárfája zengene s ennek hangját hozná hozzád a lengedező szél, igy zugva-bugva: Az urnák irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltál, mindenkor hirdetem Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma: Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted megtartod, Te szent igazságod, és a te fogadásod. Vőlegény: Letérdelek okosságod előtt, de job­ban szeretném, ha nem volnál olyan praktikus. Esküvő után. Feleség: Meg vagyok akadva minden lépten. Semmi sem fér ebben a szűk lakásban. Férj: A jövő negyedben nagyobbat veszünk. Ezt a lakást te akartad. Feleség: Igen, én, mert nem telik nagyobbra. Férj: Telt volna, csak akartad volna. Feleség: És ezek a bútorkereskedők milyen csalók. Ez a bútor egészen tönkre van téve már is. Férj: Ugy­e mondtam, hogy vegyünk finomat, szépet. Ez olcsó volt és nem mutat. Feleség: Én hozzád alkalmazkod­om. * Férj: Szombaton estély lesz Lajoséknál. Oda megyünk. Úgy sem járunk sehova. Feleség: Miért nem járunk ? Nincs miben menjek. Férj: Bocsáss meg édesem, ennek te vagy az oka. Én két héttel ezelőtt is kértelek, rendelj egy estély-öltözéket. Te nem akartad. Feleség: Aztán meg nincs egy valamire való ékszerem sem. Más fiatal asszonyokon egész kirakat diszlik. Férj: Légy igazságos. Nem akartam venni többször is? Te ellenezted. Ne okolj hát engem. (Magában.) Miilyenek ezek a nők. Feleség: (magában.) Miért is nem mondtam akkor ? Most már nem megy el venni egyet. Milye­nek is ezek a férfiak ? ide. Apróságok. Hidegvér. Franczia vasúti hivatalnok: M’sieu ! Sajnálattal kell tudósítanom, hogy az inasát sajnos baleset érte. Véletlenül egy robogó vonat kerekei alá került, és a szerencsétlen darabokra lett szakgatva. Utazó angol lord: Haul kérem — szíveskedjék — hau — énnekem azt a darabot elém hozni — hau — ? Ember! Ki nem éreztél még örömöt nem láttad az­­ öröm tsszét lobogni a szemekben, nem hallottad az­­ öröm énekét harsogni, menj ki a természet ékes , lakodalmas házába s nézd meg a dús gabonát aratók arczát, szemét egész valóját, bizonyára te is felkiál­tasz a költővel­ ,oh be szép az aratónak élete.“ De hogyis ne volna nagy az arató ember, ki munkája közben az Istennel társalog, közvetlenül tőle veszi át munkája fizetését. — Elgondolja, hogy ez áldást mennyi csapás — vész ostromolta, eszébe jut a nagy Isten hatalma, melyről az ó-testamen­­tomi költő igy busongott: „A gyümölcstermelő földet az ur meddővé teszi a népek gonoszsága miatt.* — A nagy törvénythozó pedig úgy retteg­ted a népet: »Féljétek az urat, mert az eget a ti fejetek felett megkeményiti s olyanná teszi, mint a vas, melyből nem hull alá eső, harmat. Nagy az öröm, mert az ur irgalma megtelje­sedett. És e lakodalmas házban vigasság vagyon. A fiatalság pajzánkodik, a kéve kötők, marokszedők tréfálkoznak, hangos hahota, egészséget adó jóizű nevetés, Kaczaj bizonyítja, hogy a tréfa sikerült. Ha e vigság közepette látod az aratókat, azt mon­dod, hogy ezek fáradhatatlanok. Hiszen ha leteszik a sarlót, a kéve kötő fát, össze­hordták a kévéket keresztbe rakták, nem feküsznek le pihenni, inkább játszanak, cziczáznak. Az öreg arató édes ifjúságára gondol vissza, mikor ezt a vigságot látja. Bizony a­ kedves , igaz munka nem meríti ki az erőt, megújítja azt folyton. A jó Isten lakomát rendez aratáskor, vendége ember, állat, madár, minden élő lény, s hogy a lakmározás kedvesebb legyen, zenét a pacsirta dala, a szél suhogása, majd a mennydörgése adja. De most e dörgéstől nem fél senki. Ez az Isten helyben­hagyó égi szava, a munkást megdicsérő beszéde. Lakodalmat szerzett az úr minékünk, ember borulj le nagysága előtt, imádd az ő szent nevét. Az arató nehéz munkájával imádkozik néma ajka, de szive dobbanása egy-egy szent áhitat, melylyel Isten zsámolya előtt leborul. Ekkor válik az ember szentté. Egész valóját Isten szeretet hatja át s arczán megjelen az égi mosoly, mely a melyiken a — hau nadrágzseb van. — E zsebben szokta John a kulcsokat hordani — hau. — Elhibázott manőver. Férj: Isten veled édesem! Ha netalán vissza lennék ma estve az iro­dában tartva, előre nem látott okok miatt, úgy tudósítalak táviratilag. Okos feleség: Ne csinálj hiába való kiadást. — A táviratot már kivettem a kabátod zsebéből. * Az eskü. Bíró: Mielőtt esküre bocsátanám a tanát, feleljen, esküdött-e már valaha? Tanú: Igen, kétszer. Először, mikor örök hű­séget esküdtem és másodszor, mikor megesküdtem, hogy soha többé nem házasodom meg. * Háziúr (a vendéghez, a­kit ebédre hivott meg.) Ha úgy tetszik kimehetünk sétálni vagy egy órára. Vendég: Miért épen most? Háziúr: Csak azért, mert a feleségem egy perczre a konyhába ment. * Nagyszerű élvezet. Volt már nagysád az új operetteben? Nagysád ott oly nagyszerű élve­zetet­ fog találni. Egész este nem jön ki a szégyen­kezésből.* Boszuságban. Epésné a társaságban jó ideig figyeli meg Málnaynét. Végre odaszól a férjnek: — Nézd csak, ez a Málnayné milyen kényes, a­mióta özvegy . . . Nagyszerű . . . Igazán Halha­tatlan ... De hiszen lehetek még én is — özvegy­­asszony. Hangverseny. Mérgegné: Ah, ha ezt a dalt hallom, egészen oda vagyok. Ur: Meg ne mondja a férjének, különben egész nap azt énekli majd. !

Next