Székesfehérvár és Vidéke, 1892. július-december (20. évfolyam, 79-158. szám)

1892-07-02 / 79. szám

olyan, mint a derült tiszta ég mely tüköre az Isten felséges voltának. Kint van e nagy időben a földmives egész családja e lakodalomban. A férj arat, a feleség hűséggel segit a nagy munkában. — A dolog bird gyermekek sürögnek-forognak a tarlón, enyelegnek kisebb testvéreikkel. Ez a dolgos nép „a szent család”. Ezek szeretik egymást. Hadd rajzoljam le röviden egy gyúrói földmives család életét, így aratáskor. A családfők korán, még pitymalat előtt felkelnek. A gyermekek még alusznak. Kimennek a mezőre, hogy harmat hulláskor az egész napra való gabona kéve kötelet megkészítsék. „Te asszony! maradnál itthonn, majd ha a gyerekek is felkelnek, a tehenet megfejted, a disznókat kihajtottad, akkor jöjj ki. Majd én addig csinálok kötelet* — így szól nyájas gondoskodással a férj. „Azt már ugyan meg nem teszem édes férjemuram! — Ugyan mit tudna maga egyedül odakint tenni (magázza a nő az ő férjét). Nem messze van a gabona föld, kimegyünk együtt, majd haza szaladok aztán, ha elvégeztük a kötél csinálást.“ ügy is lett. Szótlanul, csendesen kimentek a földre. A férj szaggatja tövessen a búzát, a nő csavarja össze, s rövid idő alatt kész a kötél. Most a nő rohan, gyorsan repül, mint a madár kicsinyeihez a fészekbe. Felkölti gyermekeit, a legnagyobb leány mind megfésüli, mosdatja őket. Az anya megfeji a tehenet, édes tejjel jól tartja kicsinyeit. Aztán elkészíti gyorsan az ételt, s mikor házi dolgát mind elvégezte, mind kivonulnak a mezőre. A legkisebb 4 éves fiúcska, mikor meglátja atyját, elhagyja a csapatot, előre szalad. Az apa is megáll a munkában, oda adja kérges kezét a fiúnak, ki abba „pacscsot” üt és megcsókolja. Örvendenek egymásnak. Együtt van most már az egész család. Elosztja az apa mindenkinek a munkáját és aztán vígan folyik a munka. Eljő a reggelizés ideje, apa, anya osztogatják a kenyeret, hozzá a túrót. De jó izót esznek, megirigyelheti a kényelem karjai között elzsibbadt nagy, gazdag ember. Férje nő versenyeznek a dologban, a nő férje kedvére akar dolgozni, minden vágya, hogy az ura, ő vele, munkájával meg legyen elégedve. Eljön a dél, erősen melegít a nap. Az egész család egy „kereszt” árnyékába vonul, ott költik el egyszerű ebédjüket. A férjé, meg a legkisebb gyereké az elsőség, mikor ezek ketten jól laktak a fazékból, akkor az anya még két gyermekével fogyasztja el az ételt. De még evés között is, mily gondos, mily figyelmes a nő, látja hogy keresi az ura a pipáját, de nem találja, abba hagyja az ételt, segíti keresni. S ha ő találja meg s férje azt mondja „Mégis csak derék — szemes asszony vagy tea, kimondhatlan a nő öröme. Elvégezték az ebédet, a férj, a gyermekek lenyugosznak, a nő őrködik, hajtja róluk a legyeket. Ő nem álmos, a feleségi hűség, az anyai szeretet nem engedi aludni. Késő alkonyatig megy a munka. Egyszerre nagy a riadalom. „Itt a fürj, itt a fürj* szólnak a kicsinyek. „Meg kell fogni.* Aztán mind vadászatra indulnak, még az apa is leteszi a kaszát, futnak — szaladnak. A nagy hőségben nem tud repülni a fürj, elfogják. No van öröm, de kimondhatlan, hatalmukba kerítik a gyermekek. Az a munkakedv, az az egyetértés egymás kedvét kereső szeretet, mely itt honol, levarázsolja a mennyet a földre s látom, hogy „az ember Isten képére van teremtve.” S ha látom a nő hűségét, ha látom az egyszerű pórnőt a női hivatás magaslatán, oh! akkor elhiszem, hogy a boldogság a női szívből ered. Isten nagyságát, az ember dicsőségét, a szeretet édességét, a családok megelégedő boldogságát látom az aratók munkájában. Tisztelem is őket. Szolgálom érdeküket, szószólójává leszek mindenkor akaratuknak, mert e munkás nép tiszteletet parancsol, szeretetet követel. Örömötök, vigságotok nagy munkások, hűen dolgozó aratók legyen állandó. Az Isten védjen titeket. És te világot bálványozó ember! hagyd el a nyüzsgő várost, mely rabságába fűzött, hagyd el az emberi ész teremtette csillogást, zajt, kápráztató fényt, puhító kényelmet, menj ki a mezőre, meglásd, hogy felébredsz a tévelygés álmából, s a hajnal pirossága, a harmat ragyogó cseppje, a természet bájolító zsongása, a gabnával megrakott föld, ez a sárga, hullámzó tenger, az izzadó munkások víg dala, ártatlan enyelgése megtanít Isten ismeretre, érzelmednek szárnyat ád, elmédnek világosságot nyújt s többé nem a világot imádod, hanem azt, a ki a világot teremtette. A természet ékes templomában a magas hegyek, mint oltárok emelkednek s rajta ég az áldozat, mely ezred évekről — ezred évekre hirdeti: „Ha Isten velünk! Ki lehet ellenünk.* Amicus. ' kerül kívül, azután egész füléig felhúzza a hajtókát, zsíros kalapjának a szélét pedig lehúzza egészen a szemére és mélyen hallgat. — Meg van beend czitálva , kérdi újra Mihály. Ezt már meghallja a bojtár, megrázza hossza fehérszőrű szűrét, felcsapja a kalapot és daczosan vágja vissza: — Má mér is vélnék én meg czitáival ? Én böcsületes ember vagyok, hanem én a főkapitány úrral akarok beszélni. Ebből Mihály is megértette, hogy a bojtár nagy dologban töri a fejét, mert másként megmondaná, hogy mit keres. De csenget a főkapitány úr, szabad a bemenet. A bojtár udvariassan kopogtat, hogy megrendül bele az egész rozoga városháza, kalapját összegyűrve tartja kezében, hogy csepeg róla az esztendős zsír, azután benyit. — Adj Isten jó nap tekintetes főkapitány úr! — Adjon Isten, mi panasza van ? — Nagy bajom van tekintetes főkapitány úr, de magammal nem igen törődöm, hanem a társaim, na meg a birkáimmal. — Mi baj van hát? — Hát megkövetem alásan a tekintetes főkapitány urat, a hóhértó félünk. — A hóhértól ? — Igenis, hogy megöl minket a hóhér. A nyugodt főkapitány egyszerre izgatott lett. Szemei tündököltek, mert biztos volt benne, hogy kisüti, miért félnek ezek a hóhértől és ki tudja, mily bűnténynek jön most a nyomába. Azért lágy fuvola hangon, teli jóakarattal kérdé: — De miért félnek keendtek ? mit csináltak ? csak mondja meg nyíltan, akkor nem kerül hóhér kézre. Csak tán nem keendtek gyilkolták meg azt az üveges tótot ? — Uram bocsá!, jámbor adófizető polgárok vagyunk mi, nem vétünk még a légynek sem. — Hát mit félnek akkor a hóhértól ? — Nem attól félünk mi, hanem a Hóhér kút vízitől, az öl meg minket, mert nagyon rossz, tele van bakcilusokkal, mint az urak mondják. Kérjük hát a tekintetes kapitány urat, piozutassa ki a Hóhért, mert a 2 öles kútban él a sár. — Hohó, egyszer már rászedtek keendtek a Hóhérjukkal, de többet nem. Feláll a daliás kapitány, mellét kifeszíti, és oly erős hangon kiált a bojtárra, hogy a másik szobába megingott az asztal és a Paulovits tintája ráömlött egy marha passzusra. Mi van már megint a kútba? dörgi a kapitány. A szegény bojtár megijed, látja, hogy benn van a hínárban, lesüti szemeit és alig érthetően, remegve mondja: — A jegygyűrűm. Nemrégiben ugyanily jelenet játszódott le a főkapitány úr szobájában, csakhogy akkor a főkapitány úr lépre ment. Akkor is egymást érték a panaszok, hogy a hóhér kút vize rossz, a kút csordultig van sárral. A főkapitány hallva a panaszokat, mint a közegészség rendíthetlen őre, azonnal munkásokat rendelt ki és kihányatta a kútból a sarat. Amint hányják, uram bocsai, mi van a lapáton. Az egyik munkás felkiált. — Tekintetes főkapitány úr egy ezüst óra lánczczal van a kutban. — Dobja csak ki, mondja a főkapitány. A mint napszinte jön az óra, előáll egy juhász, ki egész nap ott lebzselt a kút körül. Nem rossz már az a víz tekintetes kapitány uram! Nem is volt az sohse rossz. Az egész városban sem találnak olyan jó vizet, mint ebben a kútban van. Hanem hát én beleejtettem az órámat, azért híreszteltem el, hogy rossz a víz. Most már meg van az órám, nincs is már egy makulányi baja sem annak a víznek. A kapitány is tréfának vette a dolgot, ő is jót nevetett a juhász furfangosságán, aki oly olcsón szerezte meg a kútból az óráját. A bojtár azonban már bensült, a kapitány úr kiadta szigorú rendeletben, hogy ha kell neki a jegygyűrűje keresse meg maga. Bimbó, VÁROSI és VIDÉKI SREK. 1892. Julius 2. — Felhívás előfizetésre. Lapunk múlt számával huszadik évfolyamának első felét fejezte be, mely alkalomból a második félévre, illetőleg a harmadik negyedévre uj előfizetést nyitunk. — Lapunk szerkesztésénél egyedül városunk és megyénk közügyeinek és kulturális érdekeinek önzetlen szolgálata vezérel bennünket és mint minden befolyástól ment, teljesen független egyének tántorithatlan védelmezői leszünk az igazságnak és a közönség érdekeinek, amig ellenben ostorozni fogjuk a túlkapásokat és mindama tetteket, melyek a közönség jogainak csorbítását czélozzák, a közügy és erkölcsiség hátrányára szolgálnak. Lapunknak számos kitűnő munkatársa van, miért is élénk, változatos tartalommal fog a jövőre is megjelenni és pedig hetenként — háromszor, kedden és szombaton egész íven, csütörtökön fél íven. Előfizetési árak: Egész évre 8 forint. Fél évre 4 forint. Negyed évre 12 forint. Kérjük előfizetőinket előfizetéseik szives megújítására és lapunk terjesztésére. Tisztelettel: A szerkesztőség és kiadóhivatal. — Kérelem a „Fehérmegyei Tanítótestület n. é. tagjaihoz. Elnöki teendőim közé tartozván az évi nagygyűlésre kellő számú felolvasókról gondoskodni, azon tisztelettel teljes kérelemmel vagyok bátor egyesületünk tagjaihoz fordulni, hogy akik a f. évi szeptember hó 2-ik felében tartandó közgyűlésünkön bármely tetszés szerint választandó tételről felolvasást, vagy esetleg gyakorlati előadást óhajtanának tartani, e czélból — a tárgy megnevezése mellett — nálam f. évi julius hó 10-ig irásbelileg jelentkezni szíveskedjenek. Székesfehérvárott, 1892. junius hó 30-án. Sziklay P. Gyula, s. k. elnök. — A német császár Szőgyénynek. Szőgyény- Marich László ő felsége személye körüli minisztert a német császár sajátkezű aláírásával ellátott életnagyságú arcképével tüntette ki. Ezzel fejezte ki elismerését azokért az érdemekért, melyeket Szőgyény, mint az osztrák-magyar és német kereskedelmi tárgyalásokra kiküldött bizottság elnöke szerzett. (B. H.) — Papnövendékek felvétele. Dr. Steiner [Fülöp megyés püspökünk ma délelőtt tartotta meg a papnöveldébe való felvételi vizsgát. A vizsgára 19 növendék jelentkezett, kik közül megyés püspökünk a következőket vette fel: Theologiára: Kapitány Gyulát, végzett VIll. oszt. tanuló ; VII. gymnásiumra Angeli József, Lakatos Frigyes, Kováts János, Puskásy László VI. oszt. végzett; Vl-ra Poszmik András, Kovács Vilmos, Pór Rezső, Schoderbech Lajos, Husvéth Mihály V. oszt. végzett; V-re Maron István, Terkán Lajos, Robi János, Rabés Antal IV. osztályt végzett tanulókat. — Jótékonyság. Brunner Ferencz fővárosi építkezési vállalkozó, az ercsi-i önkéntes tűzoltó-egyletnek 15 irtot adományozott, mely nemes adakozásért az illetékes pénztár ezúton is hálás köszönetet mond. — Életnagyságu arczképeket fénykép után a legszebb kivitelben készít 4—8 — 10 forintig. Szabó József, arczképrajzoló, Székesfehérvár, Simor utcza 25. sz. — Adományozások. A vezetésem alatt álló fóvárosi iskola jó magaviseletű és szorgalmas tanulóinak jutalmazására a következő adományok folytak kezeimhez: id. Szögyény-Marich László, országbíró úr ő exolájától 1 drb arany, Kovács-Szögyény- Marich Rozália öngától 7 drb. jutalomkönyv, Szőgyény-Marich Julia őmgától 2 írt, Henze- Szögyény-Marich Fanny öngától 1 frt. Szögyény-Marich Géza, cs. és kir. kamarás ur omgától 2 frt. Szögyény-Marich Ferencz, cs. és kir. kamarás ur ömgától 2 frt. gróf Festetics Bennó, kir. tanfelügyelő úr őmgától 1 frt. Henze László és Conradine 1 frt. dr. Trümmer Gyula, kir. orvos úrtól 1 frt. Peék Gyula, hitoktató úrtól 3 drb. jutalomkönyv, K. Salamon Károly tanító úrtól 1 frt. összesen 1 drb. arany, 11 frt. és 10 darab jutalomkönyv. Fogadják a nemes szivü adakozók úgy a tanítványok, mint tanítótársaim nevében iskolám iránt tanúsított kitüntető figyelmükért hálás köszönetemet. Székesfehérvár, 1892. junius hó 30-án. Sziklay P. Gyula. — Vigalom. A moóri jótékony nőegylet és a moóri izraelita nőegylet saját pénztáraik javára Moórott, 1892. évi julius hó 10-én vasárnap a gróf Lamberg-féle kastélykertben zártkörű tánczestélyt rendez, melyre a meghívók szétküldése most van folyamatban. Belépti jegy ára: személyenkint 1 frt, családjegy ára: 3 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kezdete 6 órakor. — Vizsga. A lovasberényi szr. népiskolában folyó hó 26. és 27. napjain tartattak meg a záróvizsgálatok. A vizsgán az iskolaszéki tagok, a hitközségi elöljáróság teljes számban, továbbá Franca Lajos miniszteri iskolalátogató, a szülők és több tanügybarát voltak jelen. A tanulók precise feleletei a jelenlevők teljes megelégedését vívták ki. A miniszteri iskolalátogató legnagyobb megelégedését fejezte ki a tanítónak a látottak és hallottak fölött, és úgy nyilatkozott Taub Jakab kerületi rabbi és iskolaszéki elnök is. Mi van a kútban? (Egy alaposan elkésett újdonság.) — Hát keednek mi baja van ? kérdi Mihály, a főkapitány úr huszárja egy juhász bojtártól. A bojtár bizalmatlanul tekint körül, lekapja válláról a szűrt, megfordítja, hogy a szőrös belseje . A fóvárosi Óvodában már egy hónap óta folynak az előadások. Be van írva ez idő szerint 50 gyermek. A közgyűlésből kiküldött albizottság megkötötte a háztulajdonossal a szerződést, megállapította az intézet szünnapjait, s kijelölte az órákat, melyekben az intézet a kisdedek befogadására nyitva van. — Az óvónő, Rónay Károlyné, az utóbbi napokban az orsz. óvóképezdében szép sikerrel tette le a tanképesítő visgálatot. — Az intézetet ajánljuk a fóvárosi kerület lakosságának pártfogásába, főképpen földmíves polgártársaink figyelmét hívjuk fel az intézetre, hogy most, mikor a mezei munka miatt a szülők kora reggeltől késő estig kénytelenek a háztól távol lenni, kisgyermekeiket az óvodában biztos felügyelet alá adhatják. A havi díj is igen csekély: egy hóra 30 kr., így tehát egy napra egy krajczár esik, amit a legszegényebb család is nélkülözhet. — Juniális. Az ercsűi polgári kör vasárnap június hó 26-án nagyszerűen sikerült juniálist tartott, melynek tiszta jövedelme 100 frtnál több volt. A fáradhatlan rendezőség Schaffer Antal elnök vezetése alatt — mint levelezőnk írja — mindent elkövetett, csakhogy ing és fesztelen legyen a mulatság, mely délután 3 órakor a vasúti vendéglőben kezdődött, s a polgári kör helyiségében másnap reggel 5 órakor végződött. A közönség szives támogatásának köszönhető, hogy társas- és tűzijátékok rendezésével a vigalom oly fényes volt. A hangulat fölötte vig volt; jelen volt Ercsi és vidéke szine-java. Hálás köszönettel tartozik a polgári kör különösen Wimpffen Szigfried őrgrófnak, ki , hogy a mulatság még jobb kedvvel folyjon — 5 hektoliter sört ajándékozott. Felülfizettek: Wimpffen Szigfrid őrgróf 30 frtot, Brunner Ferencz 18 frt 50 krt., Baumgarten Pál 1 frt 50 krt, Barnaffy Balázs 1 frt. Arany József, Klotzbach István 75—75 kr. Baranyay Jenő, György Ferencz, Krieger Pál, Kuliffay Adolf, Piatsek Andor, Róth József, Stanzl Béla 50—50 kr. Böhm Lipót, Bednay Endre, Haidekker József, Károly Zsigmond, Rupp Béla, Schreiner Lajos 25—25 kr. Sztechnk Ferencz és Búzás Mátyás 20 krt, mely szives támogatásért mély köszönetet mond a rendezőség. — Meghívás. A székesfehérvári ipartestület kebelébe tartozó, aggság és baleset folytán nyomorban sínylődő iparosok árvái részére alakítandó segélyző pénztár végleges megalakítása s az alapszabályok megállapítása tárgyában. 1892. évi julius hó 10-án, azaz vasárnap délelőtt 10 órakor a városház nagytermében tartandó alakuló közgyűlésre az érdekelt felek ez után is tisztelettel meghivatnak. Székesfehérvárott, 1892. évi junius hó 25-én. Felmayer István, ipart, elnök. Saára Gyula, ipart, jegyző. Tárgy: 1-szer. A végleges megalakítás tárgyában határozat. 2-szor. Az alapszabályok végleges megállapítása. 3-szor. Indítványok. — Péklegények harca. Valóságos háború színhelye volt ma délelőtt a búza-piac. A péklegények küzdöttek egymás ellen. — 4 péklegény letette a „krenclit” és megtámadtak egy fiatal még gyermek pékinast. Az inas jól védte magát, de azért ő húzta a rövidebbet. A legények leteperték a földre, agyba főbe verték és végül elvették a pénzét. A szegény fiú már kétségbe volt esve és segítségért kiabált. A segítség meg is érkezett Molnár rendőr személyében, ki a péklegényeket „krencistől” együtt bevitte a városházára. Itt mind a négy égre földre esküdött, hogy a színit sem látták a fiúnak, nem hogy megverték volna. A pénzről meg pláne nem tudott egyik sem. De ott volt Molnár is, ki még tettleges minőségben találta a legényeket. A rendőrség a fiúnak visszaadta a pénzét, a legényeket pedig hűvösre tette. — Véres kardpárbaj. Landher Gyula műegyetemi hallgató cs. és kir. tartalékos tüzérhadnagy tegnap délután 7 4 órakor kardpárbajt vívott a helybeli gyalogsági laktanya vívótermében , a 11 a . Ferencz festővel. Ladher bal szemén kapott súlyos vágást, úgy, hogy kétséges, ha bal szemének látóképessége megmarad-e, Tattay pedig jobb mellén kapott mély és hosszú vágást. Mindkét fél igen sok vért veszített. Landher Gyula segédei Lenes hadnagy és Csorba főhadnagy, Tattay segédei Komocsy Pál honvédhadnagy, és Bergmann honvéd főhadnagy voltak.