Székesfehérvár és Vidéke, 1893. január-június (21. évfolyam, 1-79. szám)

1893-01-03 / 1. szám

Telegdy Miklós „Ordinarium”-ában (1880.) is találunk némi nyomot a húsvéti körmenet leírásában. Mysterium drámánk létezését bizonyítja Csanády (Chanadynus) Albert XVI. századbeli (1515.) pálos művének emléke. Ezt bizonyítják a protestáns írók kifakadásai. Pósaházy a kath. egyháztól való el­szakadás okául hozza fel (Igazság Istápjá­ban 1669- ben) mondván : „idevaló a többi között a Christus szenyvedésének és halálának játékos komédiára való fordítása, a mely Jézus Christust boszantó szokást, esztendőnként pápistáknál szemünkkel tapaszta­lunk.“ — Czerny István: Dágon ledülésé­ben (1670-ben) így kiált fel: „Még sem szűntök meg Christus Urunk szenvedését kitragoediázni!“1) Mind­ezek myst.-drámánk létezésére mutatnak. A bártfai „Urunk feltámadásáról” szóló mys­­terium szinlapféle jegyzéke a XV. század közepéről való s valószínűleg „a darab rendezőjének csak egészen magánjellegű feljegyzése.* A darab 1444—50 körül a város előkelő polgársága, jórészt az ötvenek tanácsának tagjai adták elő. A női szerepeket is fér­fiak játszották. „Lehet, hogy még az Árpádok alatt hozták be a bártfai „Saiones* Felső- vagy Közép- Németországból.* Ez időtől fogva majdnem minden évben (1516.) rendeztek karácsonyi vagy húsvéti mysteriumot. Bánfán a XVI. században a tanulók Karácsonyi és húsvéti napok egyikén myetik­um­­dráma-féle bibliai tárgy darabot játszottak. Luther vallására tért bártfaiaknál a XVI. század közepétől, 1559-től fogva már nem mysteriumot, hanem iskola­­drámát találunk, melyet a hitnyitók az uj hit szol­gálatába szegődtettek. A németnyelvű passio-játékok hazánk betelepített, németajka lakosainak magukkal hozott sajátjuk, melyek a még felekezésekre nem bomlott vallás egység mellett, egy azcp vallás szol­gálatában, a hitbuzgalom erősítésére, a magyar aj­kunknál is hatottak, még pedig hasonló alkotásokra serkentettek. A kezem ügyében rovi­ régi német kéziratos énekekben bővelkedő mystonum gyűjte­ményben, a következő tárgyú mysterium-drámák vannak: I. A jászol-bölcső, szereplő személyek: a gyermek Jézus, a szamáron ülő és a gyermeket tartó Mária, József, ki a szamarat vezeti, angyalok, citerások és pásztorok. II. A három király já­téka (Ludus strium magorum.) Helyén­valónak tartom ezen mysterium-dráma következő tartalmá­nak közlését: Két angyal elől megy, éneklik az antiphonát: „Puer natus in Bethlehem.“ Jön Mária és József a gyermek Jézussal, ezután Heródes a katonasággal, majd a pásztorok jelennek meg. Az egyik angyal énekel, azután mondja: Dicséret és dicsőség Isten­nek, Mária Istennek szolgáló leánya gyermeket szült, kiben ég s föld kedvét leli és ez Jézus. Erre egyik pásztor az angyaltól nyert értesítést hirdeti: Heródes a pásztoroktól kérdezősködik. A pásztorok megmond­ják, hogy Krisztus megszületett. Jön a három király, kiket Herodes utazásuk czélja felől körvez. Ezek mondják, hogy kevetien látták a hatalma­ csilla­gát; eljöttek, hogy lássák őt és neki áldozzanak. Herodes erre írástudóit hivatja, kiktől a Messiás felől fenyegetve kérdésősködik Az első írástudó mondja, hogy vagy megszülete tett az írás szerint a Messiás, vagy hazudik az írás. A második írástudó Izaiás jövendöléseit jelenti, hogy Krisztus Bethlehemben egy istáléban születik. Heródes erre az írástudók beszédét abban hagyatja. Lappa (Bojtorján, a bolond) az ebéd miatt évődik, a­ki, ha jóllakik és iszik, sza­márként nevet. Herodes a királyokat asztalához hívja, ezek a meghívást elfogadják. A királyok azután a szívességet megköszönve távoznak. Távozásukkor kéri őket Herodes, hogy jelentsék meg neki majd a gyer­mek hollétét, mert ő is imádni akarja. A királyok megígérik, Lóra ülnek. Az első király észreveszi a keleti csillagot, mely az utat mutatja. Bethlehembe érkeznek. Szent vetekedéssel a legifjabb törekszik először látni és imádni a Teremtőt. Egyenként men­nek hódolni az Üdvözítőnek. Mária elfogadja az ajándékokat, üdvözli őket és Isten iránt való hűsé­­gükre az örök üdv ígéretével biztatja. A királyok Mária kegyelmébe ajánlják magukat s áldását kérik. Megjelenik az angyal (vir­áus) és figyelmezteti a királyokat, hogy ne menjenek vissza Herodeshez. Herodes ellenséges indulattal van a Megváltó iránt , már a két éven alul levő gyermekek megöléséről szóló rendeletét ki is adta. Az angyal elvezeti őket. Más angyal inti Józsefet, hogy a gyermekkel és Máriával Egyptomba jusson, mert Heródes a gyer­mek vesztére tör. József Máriát kéri, hogy vigye a gyermeket, ő meg a bölcsőt viszi. Mária helyesli az elutazást. Szánkóra (sliten­ schlitten, az utasítás szerint vehiculum) ülnek. Ezután a trónját féltő Heródes jelenik meg az írástudókkal, kiktől tanácsot kér. Az első írástudó a két éven alul levő gyermekek megölését tanácsolja. Heródesnek tetszik a tanács, s az Írástudóknak halál­­büntetés terhe alatt azonnal meghagyja, hogy a tanácsot, mint parancsát végrehajtsák. Lappa ígéri, hogy a kisdedeket mind elpusztítja, majd Rachelhez fordulva, tőle gyermekeit kéri, hogy megölje őket. A darab Rachel keserű panaszával végződik. (Köz­ben több ének fordul elő.) (Vége köv.)­ gyünk barátai az ilynemű előadásnak. Ha színház, hát legyen színház, és ne panoramma, hol a néző 10 krrért „értékes ajándékot* is nyer! ha pedig komédiát akar a direktor úr, tessék arra szervezni a társulatot és a vásártéren felütni a bódét. Hova jutunk, ha ez így foly tovább is? Még megérjük, hogy a székesfehérvári színtársulat, úgy mint Ka­nizsán, itt is szamóversenyeket fog pro­dukálni ! Az ilyen dolgokat mi biztos szernek vél­jük arra, hogy az intelligencia, amely ad valamit az ízlésére, teljesen visszavonuljon a színháztól. Jó előadásokat kérünk és szívesen elengedjük a vásár­térre való komédiákat. Avagy a színművészettel megegyeztethetőnek tartja a direktor úr, mikor a pereces inas, a boldog nyerő a színpadon átveszi a kakasát és a színészek rovására csinál ott hókusz pókuszokat. A többi boldog nyerők­­ nem is jelent­keztek a nyereményükért. Hisszük, hogy a direktor beéri ezzel a kezdettel és nem folytatja tovább a komédiát. Az új esztendő jól köszöntött be a direktor­nak. Új év napján két előadás volt telt ház előtt. Vasárnap este Gerő Károly népszínműve az „U­z­s­a­i gyöngy* került a színre. Az előadást egy kitű­nően sikerült képlet az „Újévi üdvözlet* előzte meg. Az előadás meglehetős jó volt. Kö­v­e­ssy Rózsa, mint Uzsai gyöngy szépen énekelt és ugyan­csak tapsolták. Jók voltak még Morvay, Monory, Szalkay és Benkő Jolán. Ez este egy új alakkal Szatmáryval ismerkedtünk meg, kiről egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy igen ügyesen maszkírozza magát. Tegnap félhelyárakkal a „Spitzer Régi” került színre telt ház előtt. Az előadás jobb volt mint az első, jobban gördült. A hordár szerepét Szatmáry elég ügyesen személyesítette. Most még pár szót kívánunk szólni a rendőrség­hez. A földszinti ifjúság közül többen tegnap egészen megfeledkeztek arról, hogy nem utcai tengereyben van­nak,hanem a színházban, hol tisztességes emberek van­nak és a hol tisztességesen illik magát az embernek viselnie. Nem is hihetjük, hogy józan állapotban követték el azt a botrányos do­got, hogy bele­éne­keltek az előadásba. Nyíltan ki­mondjuk, hogy a közönség nem volt kiváncsi az ő borszagú hangjukra és csodálnunk kell, hogy a rendőrség bele nem szólt a dologba. Ez különben onnan eredt, hogy sem a fő sem az alkapitány nem volt a színházban, mert ezek bizonyára elejét vették volna annak a kvalifi­­kálhatlan botránynak, mit néhány fiatal ember az ő 15 krajczárjáért a színházban provokált. A nagy­közönség nevében kérjük a rendőrséget, hogy hasson oda, miszerint ez többé elő ne fordulhasson és tanítsa meg azokat a ifjonczokat, hogy nem korcsma a szinház!* Estély a Vörösmarty körben. (Sylvester napján.) Azt hiszem e sorok olvasóinak nagyobb része olvasta Jules Verne regényeit és látta a bornevillei harangokat. Nos, ugyebár el voltak ragadtatva attól a képtől, melyet előbbiben a nagy fantaszta a nisninovgorodi, utóbbiban a geniális operette iró a richemondi vásárról elénk állított. Képzeljék most e két képet összegezve s a második hatványra emelve, s előttünk áll a Vörösmarty kör képe Sylvester éjjelén. Az élénkség központja a billiárd teremben van. Ott áll a kör igazgatója s hivatalos komoly­sággal szedi be és rendezi a nyeremény tárgyakat. Csak egyet nem tesz a többi közé. Künn a sötét szobában van a nyeremények koronája egy kis lá­dában! Nagyon szeretnék tudni mi van benne, de a kíváncsiságot a szigorú igazgató nem engedte kielégíteni, várni kell, míg elérkezik a szellemek órája. Annyit azonban elárulhatok már most is, hogy a láda rejtelmes és belsejéből időközönkét só­hajtás hallatszik. Boldog lesz az a hölgy, ki meg­nyeri, mivel bizonyára egy csinos Seladont rejt magában ! A titokzatosság óriási mérvben fokozta a kíváncsiságot,­­ mindenki csak a rejtélyes láda tartalmát kutatta. De hát nem lehetett kitalálni! Várni kellett a 12-ik órát! Míg ez eljön nézzünk körül a teremben a fe­hérvári szépségek virágos kertjében, hol már vígan hozza a czigány a mostoha esztendő búfelejtőjét. Adj Isten, valahányan vannak ! Egy jóbarátom karján léptem a remek virágos kertbe, mindjárt a belépésnél egy sugár termetű karcsú kis leány tűnt fel szemeink előtt. Barátom vigyázz, figyelmeztetem, ne pillants mélyen azokba az ábrándos kék szemekbe, mert fájni fog majd utánna a szíved, meg a fejed is. Ne hidd azt, hogy a kék szem nem gyújt! Átperzseli az nemcsak a czivil ruhát, hanem az egyenruhát is. Ha nem hi­szed, kísérd figyelemmel, van-e csak egy szabad percze is annak a kis leánykának! Úgy sürgölődik­/ forgolódik körülötte a sok egyenruha, hogy a sok­­.aranynál csak jókedve aranyosabb. .. De hát barátom, te a nótát akkép variálod,­­ hogy „nem kell a barna énnekem, mert én a szól­­ő­két szeretem !" Nos hát akkor csinálj egy jobbra ,­átot, és látni fogsz ott egy oly szőkét, minőt a ■ világ nagy építője csak jó kedvében alkothat. ■ Aranyszőke haját még aranyosabbá teszi a fényár, ■ s a keblén pihenő rózsa és kamélia irigykedve­k tekint a táncz hevétől még rózsásabb színü arcocs­­i­kára. A czigány elkezdi a madarász keringőt, az ■ ifjúság teljes erővel iparkodik a kert egy-egy szép­­ virágát tánczra megnyerni. Vájjon hánynak jut­­ szive kalitkába a kedves akkordok alatt? Míg a­­ szőke és barna szépségek szemléletében elmerülve , tűnődtünk azon, kinek tennénk fejére a bálkirálynői koronát, a gyorslábú idő eljutott a 12-ik órához. A ■ czigánybanda klarinétosa adta tudtul sivitó hangon, , hogy távozott a siralmas­­ év, és beköszöntött he­lyére az új, a sorshúzással együtt. Sietett mindenki a társalgó terembe, hogy átvegye a Fortuna asszony által részére juttatott nyeremény tárgyat. Az álta­lános kíváncsiságot óriási derültség váltotta fel, a­mint az egyes nyeremény tárgyakat rejtő csomagot kinyitották. Nekem is kijutott a részem. Egyik ismerős hölgy felkért, hogy hozzam le a nyeremény tárgyát. Futok drága Nagysád, s a következő pilla­natban egy szép kis időjósló szürke állattal tértem vissza. Kisasszony is nyert ? Igen­ legyen szíves elhozni. Megtettem, egy miniatűr elefánt volt a nyeremény. Kár hogy élő nem volt, de sokan hasz­not vettek volna az élesszemű mamák elfoglalására. Az apróbb nyereménytárgyak széthordása után az általános érdeklődés a titokzatos láda felé fordult ismét. 100-as volt a nyerő száma ? A boldog nyerő türelmetlenül várja mi kerül elő a ládából! Egy­szerre sivalkodás, a pardon röfögés hallatszik. Álta­lános Ah ! Mi az ? Avatott kezek benyúlnak a ládába és lábainál fogva egy fekete lovagot — a pardon — malaczot hoznak elő. Általános meglepetés a malacz részéről is, mely ennyi tisztességre nem számított soha. A rózsaszínű szallagokkal felcziczomázott ma­lacz csakhamar gazdájához a szerencsés nyerőhöz került. A boldog nyerőt irigységgel gratulálták, hogy milyen nagy szerencséje lesz az újévben. Majd el­válik az év további folyamán, hogy meghozta-e a malacz a szerencsét, vagy sem ? Annyi igaz, hogy újév kezdetén egy eleven, pecsenyének való mala­czot nyerni az álmoskönyvben is „d.... szerencsét jelent.* Csupa tréfa, élet mindenütt. A salutaló baká­tól a fehérkeztyűs torzonborz bajuszú markotányosig, az ugráló majomtól az élő malaczig képviselve volt a nyeremény tárgyak között mind az, mit emberi fantázia létre­hoz. Itt egy kedves kis leány a sze­rencse forgandó kereke által gongjaira bízott ptílya­­"bábot ringat, amott egy úri ember egyik kezével kerepel, másikai bodzafa sipon fuj ábrándos dalla­mokat. Az egész teremben csodálatos zűr­zavar ural­kodik­ a hangos kacajba, belevegyül a pólyás­ bab* sírása, a tőt sípok éles hangja s a rejtelmes tárgy, az élő malacz röfögése. A bohókos nyeremény tárgyak által előidézett kedélyeskedéseknek a szomszéd teremből áthallatszó zene tánczra hívó hangjai vetettek véget. A mulatság kitűnő kedélylyel reggelig folyt. Dicséretet érdemel a rendezőség, de főleg a kör igaz­gatója Vértessy József úr, ki fáradhatlan buzgó­­sággal és kiváló tapintattal vett részt a rendezésben is mindent elkövetett, hogy a nagy számban meg­jelent vigalmi közönség minél kedélyesebben érezze magát. Ott voltak: Andrássy Gyuláné, Baumann Ferenczné, Báró Jenőné (Zámoly), Békesy Mihályné, Buzna Alajosné, Jedinszkyné, Csebalia Györgyné, Emmerth Henrikné, Fajtáné, Fáykiss Károlyné, Farkas Sándorné, dr. Platt Gasztonné, Gasdy Béláné, Gainer Pálné, Henze Viktorné, Kováts Ignáczné, Kirchner Hermanné, Molnár Béláné, Pálfy Károlyné, Peuszer Frigyesné, M­ády Mihályné, Reé Istvánné, Dr. Remsey Lajosné, Ohrman Ágostonná, Roszberger Károlyné, Say Brenczné, Say Istvánné, Smoll Györgyné, Szepssy­ózáné, Tóth Béláné, Vértesy Józsefné és Ifj. Ildenauer Jánosné stb. úrnők. Andrássy Elice, Bauman Ilonka, Békesy Sarolta, Udinszky Olga, Diebalia Mariska, Emmerth Honda, Jáykiss Ilonka és Irén, Fanta Mariska, Földes Lujza, Hazdy Ella, Grundböck Betty és Nina, Gainer Irén, Kryöffy Margit, Henze Conradin, Kenesey Vilma, ■lováig I. Nicoletti Emma, Pálfy Zsuzsika, Peuszer Margit, Reé Izabella és Mariska, Rohrman Janka, Stoszberger Ilonka, Smoll Mariska, Szüts Hermin, Tóth Ilma és Malanie, Véber Józsa és Vértessy Aranka stb. kisasszonyok. filOSi 68 VIDÉKI KIKEL 1893. Január 3. — Szögyény-Marich László országbíró ; tegnap ülte meg szűk családi körben szüle­­­tésének 87-ik évfordulóját. Ez alkalommal­­ az országbírót a főispán, alispán, a helybeli klérus és több főur az ország különböző részéről személyesen üdvözölte. A helybeli jótékony nőegylet levélben fejezte ki üdv­­­­kivonatait. — Újévi tisztelgések. Fehér vár­megye tisztikara vasárnap délelőtt S­z­ü­t­s Artur ,ki az alispán előtt a tisztikar újévi üdvöz­letét. Az alispán a tisztikart azután átvezette a főispánhoz, hol ő tolmácsolta a tisztikar üdvözletét. A főispán szívélyes hangon mon­dott köszönetet a tisztikarnak. Székesfehér­vár szab. kir. város rendőrsége vasárnap d. e. tisztelgett Seidel Lajos főkapitánynál, azután pedig a főkapitánynyal élén átment Havranek József polgármesterhez, kit a főkapitány üdvözölt. A főkapitánynál a nap folyamán tisztelegtek még a tűzoltók, a gazdaközönség és az ipartestület küldöttsége. — Jégsport. Az egyesületi jégpályán legközelebb tűzijáték rendeztetik! — Meghívó. A Székesfehérvári Függet­lenségi Kör 1893. január 14-én (szombat) esti 7 órakor a kör központi helyiségében (Kostyelik-féle ház, palotai út) rendes évi közgyűlést tart, melyre a t. c. tagok ez után is tisztelettel meghivat­nak. — Tárgysorozat: 1. Elnöki jelentés az 1892-iki évről. 2. Számvizsgálók jelentése a pénztárról. 3. Esetleges indítványok. — Székesfehérvár, 1893. évi január 3. Tóth Artur, elnök. — Értesítés. A székesfehérvári jótékony nőegyletnek 1893. évi január 6-án délután 3 órakor a városi takarékpékpénztár helyi­ségében tartandó közgyűlésén a választmány 3 évi megbízással szavazatlapokkal újból választatik; kérem az egylet t. tagjait, miszerint a gyűlésen minél számosabban meg­jelenni szíveskedjenek. Csak személyesen be­adott szavazatlapok vétetnek a választásnál figyelembe. Székesfehérvár, 1893. január 1-én. Szögyény-Marich Júlia védnök. — Az uj pénz beváltása. Illetékes oldalról kapjuk a következő értesítést: 1892. deczember 31-én lejárt a konvencziós ezüstpénznek beváltására megállapított határidő. Minthogy azonban egyes esetek előfordul­tak, hogy pénztárak félreértésből ausztria értékű ezüstpénzeket visszautasították, azért a pénzügymi­nisztérium sürgősen intézkedett az iránt, hogy az állami és egyéb nyilvános pénztárak, különösen a pénzügyi és a vasúti pénztárak utasítást nyerjenek, hogy az ausztriai értékű ezüstpénzeket, tehát a Magyar­­országon 1808 óta vert ezüst egyforintosokat, vala­mint az Ausztriában az 1857. évi érmepátens alapján vert o. é. két-, egy- és negyedforintosokat ezentúl is akadálytalanul fogadják el, a­mennyiben az egyes érmek a fennálló pénztári szabályok szerint forga­lmképesek. A közönség is figyelmeztetik, hogy ezek az i. e. ezüstpéznek az Ic/JI. évi valutatörvények értelmében is addig, a­míg ebben az irányban külön intézkedés nem létezik, továbbra is fizetési eszközt tépáznék és úgy állami és egyéb nyilvános pénztárak által, valamint a magánforgalomban is fizetésül teljes névérték szerint elfogadandók. — Országos vásár Lovasberényben. A colera járvány miatt elhalasztott lovasberényi vásár helyett mast év deczember hó 29-én tartatott meg a pótvásár, a­mely azonban úgyszólván semmit sem ért. Alig volt egy tét vevő a vásárban. Igen sok iparos és kereskedő rakodott ki és nem árult egyetlen órajezárt sem. A pótvásárok különben min­denütt rosszak voltak, miért is az iparosok a legnagyobb nyomor elé néznek. — Értesítés: A székesfehérvári jótékony nőegyletnek 1893. évi január hó 6-án a városi takarékpénztár helyiségében tartandó közgyűlésén a választmányi tagok újból vá­lasztatnak. Felkérem az egylet tagjait, hogy azok, kik tévedésből szavazatlappal ellátott meghívót nem kaptak, annak átvétele iránt alulírotthoz fordulni szíveskedjenek, esetleg azok a közgyűlésen is átvehetők. Székesfe­hérvár, 1893. évi­­január hó 3-án. Gebhard Bódog, titkár. — Egy angyallal több az égben. Mély részvét­tel értesülünk ama lesújtó csapásról, mely ügyvédi karunk egyik tisztelt tagját Csekő Lajos urat értve, elragadva köréből a kérlelhetlen halál forrón szere­­tett kis leányát. Legyen az Égbe költözött emléke örökre áldott, szeretett és fájdalmát enyhítse a köz­részvét. A gyászeseményről a következő jelentést­ vettük: Csekő Lajos a saját, valamint gyermekei, Jolán és Nándor nevében fájdalommal telt szívvel tudatja forrón szeretett leánykájának Csekő Idának f. hó 2-án délután 1 órakor, életének 10-ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült teteme f. hó 3-án délután 3 órakor, Megyeház-utcza 7. sz. házból fog a helvét hitvallásnak szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Székesfehérvár, 1893. Január hó 2-án. Áldás és béke hamvaira! — Községi orvos választás. S­z­a­u­e­r György dr. Moór község orvosának járási orvossá történt kinevezése folytán megüre­sedett községi orvosi állásra tegnap lefolyt választáson L­ő­v­y Miksa dr. 8 szótöbbség­gel választatott meg. Színészet. Szombaton este alig egy pár ember nézte a „N­e­s­z­e s­e­m­m­i fogdmegjól” czímü bo­hózatot. Még a sorsjáték sem tudott közönséget csalni a színházba szilveszter estén. Mi nem va­s) Szilády Áron: Régi Magy. Költ. Tára. 1886. V. k. 325. 326. 1. I .főjegyzővel élén tisztelgett Sárközy Auré alispánnál. A főjegyző szép szavakban fejezte Színházi műsor: * 1896. jan. 3-án, kedden „Furcsa háború.*' Jan. ík­ éj, iZv.^án „ «x . i b i­j © o . ^ . donság. Jan. 5-én, csütörtökön, „R­i­g­o­r­e 11 ó* a Király bolondja, újdonság. Jan. 6-án, pénteken (ünnep) „Fokról Fokra.* Jan. 7-én, szombaton „S­anyaró Vendel a Diurnist­a,* újdonság. Jan. 8-án, vasárnap két előadás, d. n. 3. „Lumpáczini és a három jó madár", este: „Szellő Judith,* újdonság.

Next