Székesfehérvár és Vidéke, 1893. július-december (21. évfolyam, 80-158. szám)

1893-07-01 / 80. szám

XXI-ik évfolyam. 80. szám. Szombat, 1893. julius . Megjelen hetenkint háromszor, minden kedden,csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, Sas-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért Visas Nádor-utczai dohány­tőzsdéjében, Kotter Kossuth-utczai kereskedésében, a lap kihor­dójánál és a szerkesztőségben kaphatók. A TÁRSADALMI-, KÖZMI­VELŐDÉSI- ÉS SZÉPIROA­ALMI KÖZLÖNY. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, Klökner Péter és Kubik Lőrincz könyv­kereskedésében. *Vid.éls:en. naind-en postaiaiTra,tsilaaá.l. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (columna) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdíjon kívül 70 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Előfizetési áraik:: Egész évre .... 8 frt. — kr. Kél évre..............4 frt. — kr. Negyedévre .... 2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak Budapesten, Hausenstein és Vogler (Jaulus Gyula) hirdetési irodájában. Dorottya-uteza 12. sz. — Goldberger A. hirdetési irodájában : Váczi-utcza 9. sz. — Bécsben: Hausenstein és Vogler (Otto Maas) hirdetési irodájában: I. Wallfischgasse Nr. 10. — Schulek Henrik hir­detési irodájában: Wollzeile Nr. 11. Hirdetések jutányosan számíttatnak! Az adótárgyalások után. A rettegett adótárgyalások a múlt hét végén fejeződtek be. Az eredmény jelenleg még csak egyes tételekben ismeretes, össze­­ségükben ezután fogjuk megtudni, mikor is ki fog tűnni, hogy egészbe véve emelve lett-e vagy sem, a harmadik osztályú kere­seti adó. A tárgyalások legnagyobb részben simán és engedékenyen folytak le, bár a kincstári képviselő gyakran merev álláspontra helyez­kedett — mégis a múlt időkbeli kellemetlen­ségek — ízetlenségek mellőzve lettek. A­mi nagyon is helyes, mivel az adótárgyalások­nak semmi köze egyes adózók családi viszo­nyaihoz, egyéni sajátságaihoz. Azonban az engedékeny eljárás mellett is történtek oly aránytalan megállapítások, melyek, ha a körülményeket, helyi visszo­­nyainkat számba veszük, sehogyan sem áll­hatnak meg. Évek hosszú sora óta folyton hangzik a panasz, hogy megyénk vagyonos lakossága a városunkra valtva kedve­z­őtlen vasúti közle­kedések miatt, a helyi piac­ról el van vonva. Alig akad közöttük egy kettő, melyik szük­ségleteinek egy részét itt vásárolja. Legna­gyobb részük az ország fővárosának piaczát keresi fel, mivel reájuk nézve előnyös a közlekedés. A vevő­közönség egy részének elvonása, de még más körülmények miatt is az iparunk és kereskedelmünk annyira alá hanyatlott, hogy tán kezdetleges korában is nagyobb anyagi jelentőséggel bírt mint most. A még nem régen is virágzó gabna keres­kedelmünk annyira alá hanyatlott, hogy alig jöhet számba. A rossz üzleti viszonyok miatt gabna kereskedőink egy része tönkre ment, a másik rész vagy ideje korán máshova ment szerencsét próbálni, vagy itt él még kö­zöttünk a fényes múltnak romjain, így vannak a többi üzletek is. A megélhetés miatt kifejlődött versennyel egymást teszik tönkre. Minden téren nagy a verseny , sok az üzlet és kevés a vevő. Ez a közös baj külforrása, ez az a­mi a legfényesebb, vagy legrégibb üzletek létét is bizonytalanná, kétségessé teszi. E közös baj annyira nyil­vános, köztudomású, hogy mindenkinél irány­adónak kellett volna lenni az adótétel meg­állapításánál, és még­sem volt az. Különö­sen nem egyeseknél , kiknél túl magasra emelték az adótételt, pedig erre mi alap sem volt. A látszat gyakran ellene bizonyít a valónak. A látszat volt az alap például a nádor­­utcán levő új kávéházi üzlet megadóztatásá­nál, nemkülönben az ugyanazon utcában levő női divat üzletnél is, melyet a múlt­hoz képest csak 1000 forinttal vettek fel többre Száz, illetve a mellékadókkal egy e0 majd 200 főt utóbbi adó teherrel sújtani ma nálunk Csak olyant lehetne, ki főnyere­ményt csinált — mást nem, mert az üzle­tek forgalma a múlt évihez képest inkább csökkent, mint növekedett s igy indok, alap nincs a felemelésre. Aránytalanság is igen gyakran fordult elő. Akár­hány esetben az ugyanazon fog­lalkozással biró egyének igen nagy külön­bözettel lettek felvéve — daczára, hogy keresetük eredményére nézve nincs különb­ség közöttük, viszont egyenlő adóösszeggel lettek sújtva olyanok, kik között jövedelem­­tekintetében nagy különbség van. De hát mi sem tökéletes a földön, s így az adótárgyalóktól sem lehet azt kí­vánni, hogy eljárásuk tökéletes, vagyis olyan legyen, melyben az összes érdekeltek meg­nyugvást találnak. Az előfordult tévedése­ket, aránytalanságokat még lehet helyesbí­teni. Az adófelszólamlási bizottság, mely elé­­a megfelebbezett adótételek elbírálás czéljá­­■­ból kerülnek, oly férfiakból áll, kik ismerik viszonyainkat, s így remélhető, hogy az egyesek által nehezményezett adótételt igaz­ságos bírálat alá veszik és méltányosan le fogják szállítani. Fenti soraink kapcsán ezúttal röviden csak azt az észrevételt akarjuk még tenni, hogy nem helyes, miszerint az ugyanazon napra meghívott összes adózók abban a te­remben vannak, melyben a tárgyaló bizott­ság. — Legyenek nyilvánosak a tárgyalások — de a különböző foglalkozású egyének ne legyenek kénytelenek érdektelen felek kifo­gásait hallgatni — viszont ne legyenek az adózók kitéve annak, hogy indifferens egyé­nek is hallják anyagi, illetőleg üzleti viszo­nyaira vonatkozó vallomásaikat. A tárgyad bizottság legyen egy külön szobában, s tár­gyalás alatt csakis az ugyanazon ipari vagy kereskedői foglalkozást űző egyének legye­nek jelen. — Erre vonatkozó észrevételein­ket különben a legközelebbi adótárgyalások alkalmával fogjuk részletesen előadni. Ennak alkalmából tartott jubileumi ünnepségére a megyeház dísztermében összegyűlt, valóban élvezettel hallgatta végig a műsor egyes pontjait. A keretk. akadémia növendékeiből álló ének­es zenekar Herman Ede zenetanár úr vezetése mellett kellő műgonddal adta elő az egyes piéce-eket. Külö­nösen tetszettek Richter Kö­rtészet és próz­áj­a, a Jubiláris polonaise ég Herman Ede úr saját kompozícziójában előadott ábrándja. Herman Ede zenetanár úr ez alkalommal egész lombot szerzett eddigi babérjaihoz. Ha meggondoljuk, mennyi fáradságba kerül zsenge tanuló ifjakat a zenében kellőleg kiképezni ■ ezekből egy korrekt előadással játszó kart egybeállítani, lehetetlen el nem ismerni a tanár úr igazi buzgóságát és ügyszeretetét. Nagy tetszésbe© részesült egyszersmind dr. Barna Izidornak alkalmi költeménye, melyet Feldmann Béla a tartalomnak megfelelő hanglejtéssel szavalt. Bővebben megemlékezünk azonban dr. Faludi Miksa igazgatónak beszédjéről, mely az ünnepségnek­­ tulajdonképpen való jelentőségéről szól. A közönség­­ által élénk tetszéssel megtapsolt beszédnek egy részét­­ im itt szó szerint közöljük: A második eszköz, mely az elért sikereket meg i­s fejti és biztosítja a tanerőknek gondos és szerencsés a megválasztása. Bár az angol közmondás szerint, jó­­ társaságban nem szokás jelenlevőkről beszélni, még­­sem mulaszthatom el dicsérettel megemlékezni a je­­­­lenleg működő tanári testületről. m/Jfrr,Tr dión­­­lanom­ büszkeségem, oly férfiak az intézet tanárai, kiknek mindenike a maga szakmáját becsülettel kép-­­ viseli, de kik egyszersmind az egymás közt fenálló összhangzó együttműködés által az intézet magasabb­­ egységes czéljára oly odaadással és önfeláldozással­­ munkálkodnak, hogy itt is legmelegebb köszönete- i­met fejezem ki irántok, mely alkalommal hálával emlékezem meg az intézet volt kitűnő tanárairól is. Az intézet érdekeinek elérésére c­élzó eszkö­zökre nézve megemlítem végül a t. igazgató bi­zottság által gyakorolt folytonos éber ellenőrzést,­­ melylyel működésünket kíséri, a soha el nem fáradó gondosságot, melylyel nem csupán anyagi, hanem szellemi érdeket is előmozdit, ama foly­ TARCZA. Az ügyvéd tárczája. — Regény két kötetben. — 73 Irta: Hugó Alfréd. Fordította: M. Mayer Ida. II. KÖTET. (Vége.) — El fogom mondani, csak figyeljen. Weimar Ferdinand kevéssel halála előtt magához tért, s ezt az időt egy borzasztó vallomás megtevésére hasz­nálta fel, hogy lelkiismeretét megnyugtassa. Nos, ugyanaz a Weimar megvallotta nekem, hogy ő adta önnek azt az adag morfiumot, melylyel ön boldogult nevelőatyját a másvilágra küldte, s melyért ön na­gyobb összeget fizetett neki, noha egyenes után sok­kal olcsóbban juthatott volna hozzá, de ehhez nem volt bátorsága, mert ezáltal könnyen gyanút ébreszt­hetett volna maga iránt. S Weimarnak, nehogy ő is belejusson a krédóba, hallgatnia kellett. Reinhard az orvos ezen elbeszélésére keserű gunykaczajt hallatott, ez azonban az orvost a leg­kevésbé sem feszélyezte s nyugodtan folytató. — Ön és boldogult nevelő atyja között meg­­hasonlás történt, s mivel ön csak úgy érhette el czélját, hogy örököse legyen egy nagy vagyonnak, no meg származási titkának is, ha az öreg urat elteszi láb alól, módokat és eszközöket keresett arra nézve, miként hajthatná végre a legnagyobb bűnt, az apa­gyilkosságot? S Weimar — természetesen jó pén­zért — segített is önnek e munkájában, így történt-e ? — Csak folytassa, kérem ! — mondá Reinhard csúfolódó hangon és tettetett nyugalommal, — mond­hatom, érti a módját, miként kell magunkat feltűnő és érdekessé tennünk. S az orvos rá sem hederitve az ügyvéd ki­­fakadásaira, folytató: — A meghasonlás következtében önnek el kellett ...... - 'V*1-----------­volna hagynia nevelőatyja házát. Hosszabb időre, talán örökre, mert az öreg úr félt öntől, amit bi­zonyít az a körülmény is, hogy a két hálószoba közötti ajtót éppen bekövetkezett halálakor zárta be először. Fájdalom, azonban, óvatossága már későn volt. Sikerült ugyanis önnek a hálószobába lopódz­­kodni s mérget keverni a boldogult poharába, ki azt lefekvés előtt gyanútlanul hajtotta fel. — Szent Isten, igaz lenne ez, Reinhard ? — kiáltott most fel a pénztárnok elszörnyüködve. — Hazugság — felelt Reinhard vállat vonva; de halovány, beesett arcza, tétovázó tekintete és gör­csösen vonagló ajkai nyugtalanságot árultak el. — Hogy hazugság-e vagy nem ? — folytató az orvos erős hangsúlyozással, — azt majd a vizsgálat fogja kideríteni, s lesz rá gondom, hogy a bűn bün­tetlenül ne maradjon. Azonban mielőtt jelentést tennék az esetről az államügyésznek, alkalmat kíván­tam önnek nyújtani a megbánásra. Nevelőatyja iránti kegyeletemből kifolyólag tehát holnap reggelig időt engedek a meggondolásra. Gumbinner Werner régi, ha barátom volt, nem szeretnék nevén foltot látni, aztán meg az ön természetes atyja iránt is kímélet­tel tartozom, ki, daczára az ön aljas boszujának, mélyen elszomorodna, ha önt ily vétség miatt kellene a törvény előtt tudnia. Remélem, hogy megértett s nem kényszerít reá, hogy már most megtegyem a feljelentést ? Az orvos itt elhallgatott, s miután Reinhard­­tól nem kapott választ kérdésére, a pénztárossal együtt elhagyta a szobát. Gumbinner Reinhard egy ideig némán bámult a távozók után, s csak mikor ezeknek léptei végkép elhangzottak, szólalt meg. — Mit tegyek ? — mormogó magában. — Minden ellenem esküdött s itt nincs többé szá­momra hely. Az ügyvéd ezután még sokáig küzdött önma­gával, hogy mit tevő legyen? Végre az egyedül ki­­búvó ajtót, a szökést választotta, mit annál könyebben megtehetett, mert ezen szándéka kiviteléhez a vas­­szekrényben elhelyezett értékpapírok a módot és alkalmat önként kínálták. — Holnap reggelig elvárnak? — mormogó magában, órájára egy futó pillantást vetve,­­ majd ha fagy ! Tizenegy órakor indul egy gyorsvonat, miért ne használnám fel az alkalmat ? Igaz, hogy holnap azt fogják mondani az emberek, hogy meg­szöktem , de sebaj, inkább ez, mint az esetleges börtön. A doktor úgyis érteni fogja a dolgot, meg­tartja szavát és hallgat. — Ezen papirok értékéből Amerikában még szerepet játszhatok, miért busuljak tehát, hogy minden másként történt, mint ahogy előre kiszámítottam magamnak ? Azzal íróasztalához ült s ideges sietséggel egyik ügyvédtársának irt néhány sort, melyben hátraha­gyandó ingó és ingatlan vagyonának eladásra s az ebből befolyó pénznek utána küldésére kérte fel. — Hiába, — mondá a levelet összehajtva és megczimezve, — bármily jól kieszelt számítással kezd­jünk is valamihez, ha nincs rajta Isten áldása, hasz­talan az ember iparkodása, így történt velem is. Csak legalább Hildát vihetném meg magammal!----­Mikor készen volt a levéllel s az értékpapíro­kat összecsomagolva, tározójába helyezé, ismét óráját tekintette meg. — Kilencz! — mondá, — van tehát még időm elég, hogy nyugodtan költhessem el vacsorámat, be­csomagoljam a becsomagolandókat s gazdasszonyom­­nak kiadjam a szükséges utasításokat. S végre, mikor mindezzel készen volt, még egy utópillantást vetve szobájára, gyorsan elhagyta a házat.* * * Másnap fate­tusként terjedt el a székvárosban a hír, hogy Gumbinner Reinhard az éjjel megszökött s hogy útját egyenesen Amerika felé vette. Az emberek az első pillanatokban azt hitték, hogy az ügyvéd megszökése valamelyes csalás vagy sikkasztással áll kapcsolatban, miután azonban ások, * * * kik a szökést tulajdonképeni okát tudták, hall­gattak róla, lassanként az egész eset feledésbe ment. Már-már végkép el is felejtették a város lakosai a történteket, midőn az egy tengeri szerencsétlenség következtében ismét szóba került a társaságokban.­­ Az angol partok közelében ugyanis két hajó összeütközött a nyílt tengeren, melyek közül az egyik alámerült. A szerencsétlenség után a lapok részletes kimutatást hoztak azon szerencsétlenekről, akik ezen összeütközés következtében a tenger hullámai között lelték halálukat. Az elveszettek között volt Gumbinner Reinhard, ■Rosetti Eugén és szolgája, neve is. Rosetti Londonból történt szökése után több tengerparti városban hangversenyezett s New-Yorkba hajózása közben érte utól az Isten büntető keze.­­ Benno báró ígéretéhez képest Hohenbergbe költözött ki, hová később Kornélia is megérkezett, Jenő pedig hazavitte szive választottját, Verhagen Katiczát, ki házasságuk évfordulójára egy aranyos fiú gyermekkel ajándékozta meg férjét, határtalan örö­mére Bennó bárónak, ki azóta a legboldogabb­­nagyapa. Csak a báróné maradt állhatatos. Ő soha sem tért vissza férjéhez. Róbert ellenben, mint szabad amerikai, egészen megváltoztatta világnézeteit, s szív­ből kívánt szerencsét bátyja házasságához. Hát Verhagen Richardról mit szóljunk ? Ő el - s adta üzletét s mint garcon ember megtakarított pénze kamatjából és úri módon. Hohenbergbe csak ritkán­­ megy ugyan, azonban annál többet dicsekszik mág­nás vejével, előkelő rokonaival és leánya ritka sze­rencséjével. Rühling doktornő járt a legrosszabbul. A tör­téntek után ugyanis megkísérle Kornéliát kiengesz­­t­telni, a baronesz azonban okulva a múlton, hideg­­ udvariassággal utasította őt el magától, s így közte­­és Kornélia között örökre megszűnt minden kötelék. Szerkesztével értekezni semn , naponkint délelőtt 9-től 8 óráig. Lapunk mai számához egy fólív melléklet van csatolva. A kereskedelmi akadémia jubileuma. Az a fényes közönség, mely csütörtökön délelőtt a székesfehérvári kertek, akadémia 25. évi fennálló­

Next