Székesfehérvár és Vidéke, 1902. július-december (30. évfolyam, 77-154. szám)
1902-07-01 / 77. szám
Székesfehérvár, 1902. XXX. évfolyam 77. sz. Kedd, julius 1. Szerkesztőség: — Nádor-utcza 11. — Telefon-szám 47. Kiadóhivatal: ahova a hirdetési és előfizetés pénzek küldendők: Nádor-utcza 11. szám. Telefon-szám 47. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. SURJA ALADÁR. Előfizetési árak: Egy évre 16 Kor.— Fél évre 8 Kor. — Negyedévre 4 K... Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton mindig este 8 órakor Szövetkezeti eszme a kivándorlás kongresszusokon. Székesfehérvár, julius. Tévedni emberi dolog. Mikor az április 29-iki számunkban a kivándorlási kongressusok feladatáról és működési tervéről írtam, úgy vélekedtem, hogy a kongresszusokon észtvevők olyan segítséget fognak majd nyújtan a kivándorlásra késztetett népességnek, mely épen hogy későn fog megérkezni, vagy magyarosan kifejezve: üres szalmát fognak azok csépelni. Úgy írtam akkor, hogy a tervbe vett mértékletességi egyletek, — gazdakörök szervezése, — iparágak fejlesztése, kopár téri etek befásítása, — takarékpénztárak reformja —és egyéb hasonló üdvös eszméknek igazán emes megvalósítása elég arra, hogy úgy a tervk fölvetőinek, mint a kidolgozáson munkálkodónak örökzöld, elhervadhatlan babérokat szerezen, '*— De nem arra, hogy a megélhetéssel és a napi kalvérért küzködőket hazájuk, szülőföldjik elhagyásától visszatartsa. Megokoltam föltevésemet azzal, hogy mire azok a nagy kihatású, érezni maradandóbb érdemeket hozó eszmék életre élnek, akkorra már a kivándorlóknak fiai műveik ott a tengerentúli világban az apjuk által mgszerzet földeket, vagy ha mégsem szánták e magukat az új életfordulatot — akár jóra, akár rosszra — jelentő nagy útra, nem lehet már zokon segíteni, mert lesülyedtek proletárokká. Tévedtem, mert bizony — belátom most már — a kongresszusokon nem csépelnek üres szalmát. Fölvettek azóta egy új pogramm pontot ezekbe a kongresszusokba, a menek már van szeme, mégpedig elég bőven. Ez a pont pedig a szövetkezetek pártolása. Az esme, mint ilyen üdvös és bizonyára czélirányos, ha azt ama határok között valósítják meg, amelyek a valódi értelemben vett szövetkezeteket atárolják. Mert a szövetkezést olyan értelemben, mint a kis erők összetételét a czélból, hogy a szövetkezeti erők egy-egy csekély hányada is miné nagyobb mértékben érvényesíthető legyen, minden józan gondolkodású ember támogatása méltónak és szükségesnek tartja. Ámde hogyan is állunk a pogrammba vett szövetkezetek értelmezésével ? Úgy semmi esetre sem, ahogy Szabolcsi Miksa s£eresztő azt túlzásba átmenő felfogással jellemezi, hogy a szövetkezetek viszont a szatócsok kivándorlását idéznék elő, amihez a felekezeti jellem is hozzájárul. Ez már túlzásba vitt felfogás, amint az értekezleten elnöklő báró Fiátfzfer főispán meg is jegyezte, a szövetkezeti eszre nálunk való popagálásának felekezeti vonatozása nincsen; ő mint főispán elnöke egy kerestény szövetke-,zetnek.— Végső konklúzióban enyleg lehetetlen a feletkezeti vonatkozást, mégtúlző elfogásban is rájuk illeszteni, bárha a többek között itt Székesfehérváron is megtörtént rá eset, hogy egy hitoktató tisztelendő úr nem tartott jó katolikusnak egy leányzót, mivel ez nem a fogyasztási szövetkezetnél vásárolt, — mondom, végső konkluzióban lehetetlen elismernem a feletkezeti vonatkozást, amikor nem egy esetet tudok rá, hogy fiú zsidó boltosoknak (akik szombaton még üzletüket sem tartották nyitva) a legjobb vásárlóik voltak a falusi tisztelendő urak az ő keresztény fogyasztási szövetkezeteikkel. Ez kell, hogy kizárja a felekezeti vonatkozást. Van azonban egy sokkal komolyabb háttere a szövetkezetek pártolásának a programmba vétel kimondásakor: a politikai háttér, és ennek van is azután bőven magja. Én, legalább a látszat szerint, itt veszem észre a dolog hübnevét. Mert ha figyelemmel kísérjük a történteket, mit látunk csak. A délvidéki kivándorlási kongresszus határozati javaslatának két pontja így szól: 1. Mondja ki a kongresszus, hogy a kivándorlási mozgalom apasztására szükségesnek látja elsősorban községenként fogyasztási szövetkezeteknek a létesítését, mivel azok méltányos versenyt keltve megóvják a kis embert az áru-uzsora minden vállfájától és megvédik őket a szatócsok üzelmeivel szemben. 2. Mondja ki továbbá a kongresszus, hogy szükségesnek tartja a gabona és termény értékesítő s feldolgozó szövetkezetek, nemkülönben az ipari termelő szövetkezetek létesítését, mivel ezek megvédik a kisembert a kizsákmányolás ellen és biztosítják megélhetését. Mit is mond e két pont? Egyrészt súlyos meggyanúsítását a kereskedőknek, másrészt egy erősen agrárizó propagandát. Már most az Országos Magyar Gazdasági Egyesület — mely akarva, nem akarva megfeledkezik arról, hogy a kivándorlási kérdést a sajtó, különösen a vidéken évek óta állandóan felszínen tartja és kinevezi magát a puskapor felfedezőjének — az ország különböző részein tartott kivándorlási kongreszszusokon ugyan a szövetkezetek támogatását programmba véteti, így Miskolczon, most meg Siófokon, majd meg a Pozsonyban tartandó országos kongresszuson is, ezáltal azután az agrárpártnak úgy, mint a néppártnak egy erős politikai eszközt, mit fegyverül is használhatnak, szerez a keze ügyébe. Mondom, a látszat mutatja ezt és szívesen meggyőződnék most az egyszer, hogy a látszat csal. Mi győzne meg az ellenkezőről ? Vétessék föl a programmba a szövetkezetek támogatása, ám azon határvonalakkal körülvéve, amelyek a valódi értelemben vett szövetkezést határolják. Ezek pedig: 1.) a szövetkezetek igazgatásában, vezetésében ne vehessen részt sem a pap, sem a jegyző, épugy nem a bíró, vagy a község elöljárósága; 2.) árusíthasson a fogyasztási szövetkezet csak azoknak, akik annak tagjai. E határvonalak azután kizárják a rejtett, hátteret. A politikai vonatkozásnak fontosságára pedig azért fektetek oly súlyt e kérdésben, mert a néppárt kezét látom a sötét háttérben közreműködni, hogy az agrárpártnak azzal propagandát csinálva, esetleg — ha idején észre nem veszik a csalafintaságot — veszélyeztesse, megbolygassa a szabadelvű párt egységét. Ez ellen pedig minden liberális embernek küzdeni kell. Kezére kell nézni a néppártnak, egy őrizetlenül hagyott hely elég neki az aknamunka megkezdéséhez. Dr. Surja Aladár: Lapunk utai száma 6 oldal. Rendes közgyűlés a városnál. Székesfehérvár, június 30. A mai közgyűlés tárgysorozata nem sokat ígért ugyan érdekesség szempontjából, de a közgyűlés lefolyása még ezt a kevés ígéretet sem váltotta be. A kánikulai hőségben a szintelenség tengerén vitorláztak a 1. bizottsági tag urak, értem a vitatkozások folyását, mert ettől eltekintve, ők maguk elég színesek voltak, kipirítván a jól és kevéssé jól táplált arczokat az a fullasztó meleg, mely majdhogy ki nem bírható C"-okra emelkedett a közgyűlési teremben. Szó a mi szó, nem érdemes ilyen pokoli hőségben közgyűlésezni s ezt a nézetet a bizottsági tag urak nagy része érvényre is juttatta, a midőn a tárgyalások derekán úgy elpárologtak a teremből, mint akár a jóféle kámfor, faképnél hagyván igy a tárgysorozat további pontjait. A monoton, álmos és derűtlen közgyűlésen pedig háborútlanul aratta az ő protekcziós babérjait Kovács István, a városi pénztárak zárszámadásainak önkéntes okomlásza. Protekcziósaknak azért mondom ezeket a babérokat, mert ha dr. Fiáth Pál főispán nyiltan föl nem hívja a biz. tag ur buzgóságára a közgyűlés figyelmét, a biz. tag ur kedves collegáitól ugyan észrevétlenül zöldelhettek volna a babérlevelek. Kovács István ugyanis hetekig fáradozott azon, hogy a zárszámadásokat átvizsgálja és erről megtett észrevételeit 31 pontban terjeszsze a közgyűlés elé. A 31 pontra a tanács adta meg a válaszokat, helylyel-közzel pedig Mohai főszámvevő mutatja be a legtöbb észrevételi pont tarthatatlanságát, amire megint Kovács István fejtette ki azokat az okokat, amelyek őt az észrevételek megtételére késztették. Szóval ezekből aztán támadt így egy olyan kulimász, amelyből a közgyűlés csak aligalig tudott kimászni. Ettől pedig Kovács István biztag igen szépen megkímélhette volna kedves kollegáit, ha észrevételei előtt azok irányában — amint a főszámvevő meg is mondta neki — a számvevőséghez felvilágosításért fordult volna. Ez által a nagy hűhót is, de meg saját magának a jóformán hiába volt fáradozásait is megtakaríthatta volna. A közgyűlés legfontosabb pontja kétségkívül a régi megyei közkórháznak katonai célokra való átalakítása volt. Ezt a kérdést, amelyet a legutóbbi tanácsülésről szóló referadánkban ismertettünk — megcsappant számban tárgyalták a bizottsági tagok, mert a hőség meg a közgyűlés egyhangúsága igen sok résztvevőt késztetett a távozásra. Az ügybe elvi kérdés csúszott be Saára Gyula dr. felszólalása alapján. A bizottsági tag ugyanis :— igen helyesen ,elyesel-