Székesfehérvár és Vidéke, 1902. július-december (30. évfolyam, 77-154. szám)

1902-07-01 / 77. szám

Székesfehérvár, 1902. XXX. évfolyam 77. sz. Kedd, julius 1. Szerkesztőség: — Nádor-utcza 11. — Telefon-szám 47. Kiadóhivatal: a­hova a hirdetési és előfizetés pénzek küldendők: Nádor-utcza 11. szám. Telefon-szám 47. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Dr. SURJA ALADÁR. Előfizetési árak: Egy évre 16 Kor.— Fél évre 8 Kor. — Negyedévre 4 K... Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetések zárlata: a megjelenési nap déli 12 órája. A lap megjelenik kedd, csütörtök és szombaton mindig este 8 órakor Szövetkezeti eszme a kivándorlás kongresszusokon. Székesfehérvár, juliu­s. Tévedni emberi dolog. Mikor az április 29-iki számunkban a kivándorlási kongressusok feladatáról és működési tervéről írtam­, úgy vé­lekedtem, hogy a kongresszusokon észtvevők olyan segítséget fognak majd nyújt­an a kiván­dorlásra késztetett népességnek, mely épen hogy későn fog megérkezni, vagy magyarosan kifejezve: üres szalmát fognak azok csépelni. Úgy írtam akkor, hogy a tervbe vett mértékle­­tességi egyletek, — gazdakörök szervezése, — iparágak fejlesztése, kopár téri etek befásítása, — takarékpénztárak reformja —és egyéb ha­sonló üdvös eszméknek igazán em­es megvaló­sítása elég arra, hogy úgy a tervk fölvetőinek, mint a kidolgozáson munkálkodónak örökzöld, elhervadhatlan babérokat szerezen, '­*— De nem arra, hogy a megélhetéssel és a napi kalvérért küzködőket hazájuk, szülőföldjik elhagyásától visszatartsa. Megokoltam föltevésemet azzal, hogy mire azok a nagy kihatású, érezni maradandóbb érdemeket hozó eszmék életre élnek, akkorra már a kivándorlóknak fiai műveik ott a tenge­rentúli világban az apjuk által mgszerzet földe­ket, vagy ha mégsem szánták e magukat az új életfordulatot — akár jóra, akár rosszra — je­lentő nagy útra, nem lehet már zokon segíteni, mert lesülyedtek proletárokká. Tévedtem, mert bizony — belátom most már — a kongresszusokon nem csépelnek üres szalmát. Fölvettek azóta egy új pogramm pontot ezekbe a kongresszusokba, a me­nek már van szeme, még­pedig elég bőven. Ez a pont pedig a szövetkezetek pártolása. Az es­me, mint ilyen üdvös és bizonyára czélirányos­­, ha azt ama határok között valósítják meg, a­melyek a valódi értelemben vett szövetkezeteket atárolják. Mert a szövetkezést olyan értelemben, mint a kis erők összetételét a czélból, hogy a szövetkezeti erők egy-egy csekély hányada is miné nagyobb mér­tékben érvényesíthető legyen, minden józan gondolkodású ember támogatása méltónak és szükségesnek tartja. Ámde hogyan is állun­k a pogrammba vett szövetkezetek értelmezésével ? Úgy semmi esetre sem, a­hogy Szabolcsi Miksa s£er­esztő azt túl­zásba átmenő felfogással jellemezi, hogy a szö­vetkezetek viszont a szatócsok kivándorlását idéznék elő, a­mihez a felekezeti j­ellem is hozzá­járul. Ez már túlzásba vitt felfogás, a­mint az értekezleten elnöklő báró Fiátfzfer főispán meg is jegyezte, a szövetkezeti eszre nálunk való popagálásának felekezeti vonatozása nincsen; ő mint főispán elnöke egy kerestény szövetke-,­zetnek.­­— Végső konklúzióban enyleg lehetet­len a feletkezeti vonatkozást, mégtúlző elfogás­ban is rájuk illeszteni, bárha a többek között itt Székesfehérváron is megtörtént rá eset, hogy egy hitoktató tisztelendő úr nem tartott jó kato­likusnak egy leányzót, mivel ez nem a fogyasz­tási szövetkezetnél vásárolt, — mondom, végső konkluzióban lehetetlen elismernem a feletkezeti vonatkozást, a­mikor nem egy esetet tudok rá, hogy fiú zsidó­ boltosoknak (a­kik szombaton még üzletüket sem tartották nyitva) a legjobb vásárlóik voltak a falusi tisztelendő urak az ő keresztény fogyasztási szövetkezeteikkel. Ez kell, hogy kizárja a felekezeti vonatkozást. Van azonban egy sokkal komolyabb hát­tere a szövetkezetek pártolásának a programmba vétel kimondásakor: a politikai háttér, és ennek van is azután bőven magja. Én, legalább a látszat szerint, itt veszem észre a dolog hübnevét. Mert ha figyelemmel kísérjük a történteket, mit látunk csak. A délvidéki kivándorlási kongresszus határozati javaslatának két pontja így szól: 1. Mondja ki a kongresszus, hogy a ki­­vándorlási mozgalom apasztására szükséges­nek látja első­sorban községenként fogyasztási szövetkezeteknek a létesítését, mivel azok mél­tányos versenyt keltve megóvják a kis embert az áru-uzsora minden vállfájától és megvédik őket a szatócsok üzelmeivel szemben. 2. Mondja ki továbbá a kongresszus, hogy szükségesnek tartja a gabona és termény érté­kesítő s feldolgozó szövetkezetek, nemkülönben az ipari termelő szövetkezetek létesítését, mivel ezek megvédik a kisembert a kizsákmányolás ellen és biztosítják megélhetését. Mit is mond e két pont? Egyrészt súlyos meggyanúsítását a kereskedőknek, másrészt egy erősen agrár­izó propagandát. Már most az Országos Magyar Gazdasági Egyesület — mely akarva, nem akarva megfeledkezik arról, hogy a kivándorlási kérdést a sajtó, különösen a vidéken évek óta állandóan felszínen tartja és kinevezi magát a puskapor felfedezőjének — az ország különböző részein tartott kivándorlási kongresz­­szusokon ugyan a szövetkezetek támogatását programmba véteti, így Miskolczon, most meg Siófokon, majd meg a Pozsonyban tartandó országos kongresszuson is, ez­által azután az agrár­pártnak úgy, mint a néppártnak egy erős politikai eszközt, mit fegyverül is használhatnak, szerez a keze ügyébe. Mondom, a látszat mutatja ezt és szívesen meggyőződnék most az egyszer, hogy a látszat csal. Mi győzne meg az ellenkezőről ? Vétessék föl a programmba a szövetkezetek támogatása, ám azon határvonalakkal körülvéve, a­melyek a valódi értelemben vett szövetkezést határolják. Ezek pedig: 1.) a szövetkezetek igazgatásában, vezetésében ne vehessen részt sem a pap, sem a jegyző, épugy nem a bíró, vagy a község elöl­járósága; 2.) árusíthasson a fogyasztási szövet­kezet csak azoknak, a­kik annak tagjai. E határ­vonalak azután kizárják a rejtett, hátteret. A politikai vonatkozásnak fontosságára pedig azért fektetek oly súlyt e kérdésben, mert a nép­párt kezét látom a sötét háttérben közreműködni, hogy az agrár­pártnak azzal propagandát csinálva, esetleg — ha idején észre nem veszik a csala­fintaságot — veszélyeztesse, megbolygassa a szabadelvű­ párt egységét. Ez ellen pedig minden liberális embernek küzdeni kell. Kezére kell nézni a néppártnak, egy őrizetlenül hagyott hely elég neki az akna­munka megkezdéséhez. Dr. Surja Aladár: Lapunk utai sz­áma 6 oldal. Rendes közgyűlés a városnál. Székesfehérvár, június 30. A mai közgyűlés tárgysorozata nem sokat ígért ugyan érdekesség szempontjából, de a köz­gyűlés lefolyása még ezt a kevés ígéretet sem váltotta be. A kánikulai hőségben a szintelenség tengerén vitorláztak a 1. bizottsági tag urak, ér­tem a vitatkozások folyását, mert ettől eltekintve, ők maguk elég színesek voltak, kipirítván a jól és kevéssé jól táplált arczokat az a fullasztó me­leg, mely majdhogy ki nem bírható C"-okra emelkedett a közgyűlési teremben. Szó a mi szó, nem érdemes ilyen pokoli hőségben közgyűlé­­sezni s ezt a nézetet a bizottsági tag urak nagy része érvényre is juttatta, a midőn a tárgyalások derekán úgy elpárologtak a teremből, mint akár a jóféle kámfor, faképnél hagyván igy a tárgy­­sorozat további pontjait. A monoton, álmos és derűtlen közgyűlésen pedig háborútlanul aratta az ő protekcziós babér­jait Kovács István, a városi pénztárak zárszáma­dásainak önkéntes okomlásza. Protekcziósaknak azért mondom ezeket a babérokat, mert ha dr. Fiáth Pál főispán nyiltan föl nem hívja a biz. tag ur buzgóságára a közgyűlés figyelmét, a biz. tag ur kedves collegáitól ugyan észrevétlenül zöldelhettek volna a babérlevelek. Kovács István ugyanis hetekig fáradozott azon, hogy a zárszá­madásokat átvizsgálja és erről megtett észrevéte­leit 31 pontban terjeszsze a közgyűlés elé. A 31 pontra a tanács adta meg a válaszokat, hely­­lyel-közzel pedig Mohai főszámvevő mutatja be a legtöbb észrevételi pont tarthatatlanságát, a­mire megint Kovács István fejtette ki azokat az oko­kat, a­melyek őt az észrevételek megtételére késztették. Szóval ezekből aztán támadt így egy olyan kulimász, a­melyből a közgyűlés csak alig­­alig tudott kimászni. Ettől pedig Kovács István biz­­tag igen szépen megkímélhette volna kedves kollegáit, ha észrevételei előtt azok irányában — a­mint a főszámvevő meg is mondta neki — a számvevőséghez felvilágosításért fordult volna. Ez által a nagy hűhót is, de meg saját magának a jóformán hiába volt fáradozásait is megtakarít­hatta volna. A közgyűlés legfontosabb pontja kétségkí­vül a régi megyei közkórháznak katonai célokra való átalakítása volt. Ezt a kérdést, a­melyet a legutóbbi tanácsülésről szóló referadánkban is­mertettünk — megcsappant számban tárgyalták a bizottsági tagok, mert a hőség meg a közgyű­lés egyhangúsága igen sok résztvevőt késztetett a távozásra. Az ügybe elvi kérdés csúszott be Saára Gyula dr. felszólalása alapján. A bizottsági tag ugyanis :— igen helyesen ,­elyesel-

Next