Székesfehérvár és Vidéke, 1910. január-június (38. évfolyam, 1-81. szám)
1910-01-03 / 1. szám
A SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (1. százat) helyi lapban erre egy levél jelent meg, mely szóvá tette a darab vallásgyalázó irányzatát és sok komoly embert gondolkodóba ejtett. Az 1905. januári közgyűlésen, mely a színházi szubvenció ügyét tárgyalta, Bilkei Ferenc bizottsági tag úr felszólalt ez ügyben s az eredmény a város akkori polgármesterének rendkívül heves és animózus ellenvéleménye dacára is az lett, hogy Micsei a kért harmadik ezer korona szubvenciótól elesett. Meg vagyok arról győződve, hogy Szálkai direktor úrral az ellenőrző bizottságnak e tekintetben sohasem lenne kollíziója. Személyesen nincs szerencsém őt ismerni, de viselkedésében, s a darabok megválasztásában a közönség iránt sok figyelmet, sok előzékenységet látok. Néha-néha látom, hogy félrelép, elvégre ő elsősorban üzletember, de hogy jóakaratú, figyelmes, s a lehetőségig körültekintő, arról a szó legszorosabb értelmében kezeim között van a bizonyíték. Becsüljük meg kérem az ilyen embert és diskrét társulatát s ne engedjük bakot lőni! Megvallom, az ellenőrző bizottság működését távolról sem ismerem. Felfogásától azonban — sajnos — nemcsak a Vera Violetta-féle darabok szinrehozatala nyújt némi tájékozást, hanem dr. Czapáry László városi bizottsági tag úrnak a fennebb említettem 1905-iki közgyűlésen mondott ama beszéde is, melyben kijelentette, hogy ellenőrző bizottsági tagsága idején nem egyszer adott egyik-másik darab erkölcsi irányával szemben kifejezést aggodalmainak, melyeket azonban rendesen »egy-egy viccel ütöttek el« a bizottságban. Értsük meg egymást ! Ma már— sajnos — régen túl vagyunk azokon a boldog időkön, midőn a színház a magyar nyelv fenkölt lelkű hordozója, a hazafias érzés melegágya, az erkölcs hirdetője volt. Ma a színház elsősorban a szórakozás céljait szolgálja. De mivel a szórakozás e helyét a kultúra fejlődése, a szórakozási vágy nagyarányú terjeszkedése folytán jóformán mindenki felkeresi, a legsúlyosabb erkölcsi felelősség nehezedik azok vállaira, kiket a város a színrekerülő darabok ellenőrzésével megbízott. Szerény véleményem szerint a bizottság tagjainak feladata nemcsak arra ügyelni, hogy a színészek gesztusai kerekdedek, kiejtésük érthető, csizmájuk tiszta legyen. Hanem arra is, hogy a színházban előadott darabokat nemcsak viharedzett urak és bakák, hanem hölgyek s — kivéve a kiveendőket — az ifjúság is megnézhessék. Gondolom az ellenőrző bizottságnak ezt a feladatát óhajtotta sürgetni dr. Saára Gyula polgármester úr is a bizottsághoz intézett tavasi átiratában, melyben felhívta a bizottság tagjait, hogya hazafias érzést, vallást és erkölcsöt sértő darabok szinrehozatalának útjába álljanak.« (Mellékesen megjegyzem, hogy ez a polgármesteri átirat, ha nem üres beszéd, mit feltennünk nem szabad, akkor fényes bizonyítéka annak, hogy a bizottság súlyos vétót mondhat minden komoly kifogás alá eső darabnak, még ha az a budapesti kőszínházakban színre került is, mert hisz a mi színházunk repertoárja hajszálnyira megegyez a fővárosi színházakéival. Nem tudom elképzelni, hogy az ellenőrzőbizottság tekintélye kíméletlenül el ne söpörné azt a darabot a mi színpadunkról, mely hazafias érzésünket sértené vagy támadná. Pedig kérem — ha nem akarjuk is a néhai jó öreg Berzsenyit citálni — mindnyájan tudjuk, hogy az erkölcs szentebb, nagyobb valami, mint a haza, mert alapja annak, biztosítéka létének, záloga fennmaradásának. Ilyen szent dolgokkal — kérem — nem szabad tréfálni, mert nemzedékek sírnak utána. Még valamit. Teljesen osztom a »Székesfehérvár és Vidéke« szombati számának azt a nézetét, hogy az ellenőrző bizottság tagjainak nem kell szükségképen városi bizottsági tagoknak lenniük. Helyes. Keressünk embereket ott, ahol akadnak, ha adócenzusuk vagy polgártársaik bizalma nem ültette is őket a zöld asztalhoz. De talpig emberek legyenek. Elvégre ha ügyelünk arra, hogy szakértők kerüljenek a vízvezetéki, jogi, közegészségügyi, sertésszórőszéki s mit tudom én miféle bizottságba, a színház erkölcsi szintára is megérdemel anyagi figyelmet. Kétségbevonom azonban a »Székesfehérvár és Vidéke« azon felfogásának helyességét, hogy az irodalmi, nevezetesen hírlapírói kvalifikáció eoipso elégséges ahhoz, hogy valaki a színházi ellenőrző bizottság tagja lehessen. Szerintem ehhez az irodalomban való jártasságon kívül sok egyéb is kell. Nem prüderiával megvert, feketemájú emberekre gondolok, kik minden finom éle, csípős megjegyzés hallatára, minden boka vagy kissé rövidebb szoknya láttára (van ilyen a végtelenül finom »Sasfiók«-ban is) szemeiket forgatják. Nem, ez annyit jelentene, hogy a fürdővízzel a gyermeket is ki akarjuk önteni. Hanem finom, művelt lélek, ép erkölcsi érzék, derült világnézet mellett is komolyan látó szem s erősen kifejlett felelősségérzet kell, hogy tulajdonai legyenek annak, ki hivatva van arra, hogy egy nagy kultúrintézmény működését figyelemmel kísérje és elbírálja. Gondolom, ezeknek a sok jóakarattal előadott szempontoknak némi figyelembe vétele a jövőben útját vágja sok félreértésnek, sok kemény kritikának, a múlt csütörtökihez hasonló kínos jelenetnek s főleg annak, hogy a színház az legyen, aminek lennie nem szabad. Negro. HÍREK. Szomorú évforduló. Ma egy esztendeje, hogy városunkból rémes szenzáció hírét röpítette szerteszéjjel a távíró. 1909. évi január 3-ára virradó éjjel a helybeli vasúti postahivatalban egy állig fölfegyverkezett álarcos rabló tört be, aki mint ismeretes a posta személyzetét megfélemlítve 60000 korona hivatatalos pénzt kerített hatalmába. Mielőtt azonban zsákmányával elmenekült volna, revolverrel homlokon lőtte az előtte álló Kiss Zoltán segédellenőrt, aki holtan bukott a földre. Az elvetemült gyilkos erre még több lövést tett a hivatalos helyiségben levő Schmidt Ferenc hivatalnokra, Herényi István és Szajkó József postaszolgákra, akik ijedten menekültek a szomszédos kis fülkébe. Mikor a rabló ide is követte őket, Berényi és Szajkó elszántan kirohantak, rávetették magukat a gyilkosra, aki még eközben is használta fegyverét. A lövések Berényi Istvánt súlyosan megsebesítették. Végre irtózatos élet-halál küzdelem után sikerült a két hős postaszolgának a gyilkost lefegyverezni és agyonverni. Az érdeme szerint meglakott gyilkosban a véres esemény helyén megjelent rendőrség, Kern István javítóintézetbeli hivatszolgája ismert, akinek nem ez volt az első gaztette. A rendőrség megállapította ugyanis, hogy a haramia, akinek lakásán egész arzenált találtak, 1907. június 3-án világos nappal Pötölle-puszta határában meggyilkolta és kirabolta Molnár János tejeskocsist. A vakmerő postarablás hite országszerte méltó fölháborodást és megdöbbenést keltett s a legmelegebb részvét nyilvánult meg a szerencsétlen áldozat fiatal özvegye és kicsiny árvái iránt. Úgyszólván az egész ország részvéte kisérte utolsó útjára hivatása vértanújának, Kiss Zoltánnak földi maradványait. Valóságos gyászünnepély volt ez a temetés. Berényi postaszolga hónapokon keresztül feküdt a kórházban, míg sebesüléséből felépült. A két hős postaszolgát a kormány soron kívül előléptette, megjutalmazta és kitüntetésre ajánlotta őket a királynak. A királyi kitüntetés nem is késett sokáig; a koronás ezüst érdemkeresztet kapták, melyet ünnepélyesen tűzött a mellükre a kormány kiküldött képviselője. Szajkó József nem sokáig élvezhette az elismerést, mert kevéssel utóbb Budapesten, ahová áthelyezték, hirtelen meghalt. Ma, a szomorú évforduló napján, borzalommal gondolunk vissza a rémes bűntényre és részvéttel emlékezünk meg a szerencsétlen áldozatról és családjáról. — A polgármester szabadságon. Dr. Saára Gyula polgármester január 1-ével két heti szabadságra ment. A polgármester szabadságidejét Budapesten a Császárfürdőben tölti egészségének helyreállítása végett. — Teaestély. A székesfehérvári izr. nőegylet és az izr. krajcáregylet január 1-én, az újév estéjén tartotta első teaestélyét a Magyar Király szálló termeiben, amely ez alkalommal valóságos virágos kertté varázslódott a szép asszonyok és fiatal szép lányok sokaságától. Ha az új esztendő ezen szép, pompásan sikerült beköszöntőjéből következtetni lehet, úgy az idei farsang a vidámság és derűs jókedv jegyében fog lezajlani. A két jótékony egylet karöltve jár nem csupán a jótékonyság gyakorlásában, de módját tudja ejteni annak, hogy mikép lehet társaséletünkben vidámságot, derűt teremteni, családias jellegű, fesztelen kedélyes estélyeket rendezni. A két egylet tagjai közül a szép asszonyok egész lelkes csapata töltötte be a háziasszonyi tisztet szeretetreméltósággal és legkedvesebb előzékenységgel. A társaság 11 óráig kedélyes társalgás mellett teázott, azután kezdetét vette a tánc, mely a legvidámabb hangulatban a hajnali órákig tartott. Jelen voltak: Bölcskei Istvánná, Berger Árminná, Bernstein Sámuelné, Balog Lipótné, Bruck Mórné, Bruck Márkusné, Deák Dávidné, Deutsch Antalné, Deutsch Gyuláné, Deutsch Hermanné, Deutsch Ignácné, Elek Gyuláné, Engel Sándorné, dr. Friss Adolfné, Görög Kálmánná, Grosz Aladárné, Grosz Bernátné, Grünfeld Jakabné, Grünfeld Pálné, özv. Grünfeld Simonné, Halász Józsefné, dr. Herz Oszkárné, Hoffmann Lajosné, Káldor Dávidné, özv. Klein Adolfné, ifj. Klein Józsefné, Kohn Adolfné, dr. Krausz Zsigmondné, Krén Ignácné, dr. Lőwy Márkné, Naszályi Józsefné, Pálmai Jánosné, Pető Miksáné, Polgár Józsefné, Prager Fülöpné, Reich Alfrédné (Polgárdi), Rechnitzer Miksáné, Rosenczweig Lászlóné, Rosenberg Sándorné, Rosenheim Samuné, Steiner Béláné, dr. Székely Nándorné, Schlesinger Sándorné, Silberberg Károlyné, Szabó Rezsőné (Budapest), Sacher Pálné, Ullmann Lajosné, Vadász Izidorné, Wiener Árminná, Bölcskei Elza, Berger Katuska és Mariska, Berényi Erzsike, Bruck Erzsike, Deutsch Margit, Gold Hermin, Fialász Irénke és Jolánka, Hoffmann Annus és Elza, Káldor Róza, Klein Mariska, Klein Jolán, Ludasi Margit (Kisbér), Polgár Annus, Ullmann Etuska és Mancika, Vértes Marcsa. Itt említjük meg, hogy a két jótékony egylet második teaestélye január 22-én lesz, melyen mint értesülünk városunk néhány ifjú műkedvelője fog egy szerényebb hangverseny keretében bemutatkozni. — Lovagias affér. Tudvalevő dolog, hogy a Tóth Artur lapszerkesztő és dr. Steiner Jákó ügyvéd között fölmerült lovagias ügyben Tóth Artur megbízottai kifogásolták, hogy Steiner Jákónak dr. Krausz Zsigmonddal elintézetlen ügye van és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Tóth Artur addig nem vehet elégtételt, míg ez az ügy lovagiasan elintézve nincsen. Dr. Steiner Jákó ez ügyének elintézésével Kovács A. Sándort és Elek Gyulát bízta meg. Dr. Krausz Zsigmond megbizottaiul dr. Say Viktort és Kékessy Lászlót nevezte meg. A tárgyalások folynak. — Felolvasás vetített képekkel. A helybeli felsőkereskedelmi iskolában a harmadik vetített képekkel szemléltetett felolvasás f. hó 8-án délután 5 órakor lesz. Felolvasó: Lévay István a budapesti VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskola igazgatója. Tárgy: Bosznia, Hercegovina és Dalmácia. A vetített képek színesek. A felolvasásra a n. é. közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Bucsuestély. Lovasberény társadalmát nagy veszteség érte Béres János gyógyszerésznek Máramarosszigetre való távozásával, aki a közélet terén buzgó és ernyedhetlen szorgalmával maradandó emléket hagyott maga után. Érdemeinek elismeréséül december hó 30-án az Olvasókör, melynek oszlopos tagja volt, tiszteletére bucsuestélyt rendezett, mely alkalommal a község színe java zsúfolásig megtöltötte a kör helyiségeit. Ékes szavakban búcsúztatta el nagytiszteletü Urházy Lajos a Casinó elnöke, továbbá dr. Irimfeld Ignác, Vértes Károly és Gulyás Mihály. Ünnepelt könnyekig meghatva köszönte meg az ünnepeltetést. Vacsora után tánc volt, mely reggelig tartott. — Jótékonyság. A bicskei ezredéves magyar fillér asztaltársaság 1909. évi tiszta jövedelmét 48 koronát a bicskei szegény iskolás gyermekek felruházására fordította. 1910. január 3