Székesfehérvár és Vidéke, 1910. január-június (38. évfolyam, 1-81. szám)

1910-01-03 / 1. szám

A SZÉKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKE (1. százat) helyi lapban erre egy levél jelent meg, mely szóvá tette a darab vallásgyalázó irányzatát és sok komoly embert gondolkodóba ejtett. Az 1905. januári közgyűlésen, mely a színházi szubvenció ügyét tárgyalta, Bilkei Ferenc bizottsági tag úr felszólalt ez ügyben s az eredmény a város ak­kori polgármesterének rendkívül heves és animó­­zus ellenvéleménye dacára is az lett, hogy Micsei a kért harmadik ezer korona szubvenciótól elesett. Meg vagyok arról győződve, hogy Szálkai direktor úrral az ellenőrző bizottságnak e tekin­tetben sohasem­­ lenne kollíziója. Személyesen nincs szerencsém őt ismerni, de viselkedésében, s a darabok megválasztásában a közönség iránt sok figyelmet, sok előzékenységet látok. Néha-néha látom, hogy félrelép, elvégre ő elsősorban üzlet­ember, de hogy jóakaratú, figyelmes, s a lehető­ségig körültekintő, arról a szó legszorosabb ér­telmében kezeim között van a bizonyíték. Becsül­jük meg kérem az ilyen embert és diskrét társu­latát s ne engedjük bakot lőni! Megvallom, az ellenőrző bizottság működé­sét távolról sem ismerem. Felfogásától azonban — sajnos — nemcsak a Vera Violetta-féle dara­bok szinrehozatala nyújt némi tájékozást, hanem dr. Czapáry László városi bizottsági tag úrnak a fennebb említettem 1905-iki közgyűlésen mondott ama beszéde is, melyben kijelentette, hogy ellen­őrző bizottsági tagsága idején nem egyszer adott egyik-másik darab erkölcsi irányával szemben ki­fejezést aggodalmainak, melyeket azonban rende­sen »egy-egy viccel ütöttek el« a bizottságban. Értsük meg egymást ! Ma már­— sajnos — régen túl vagyunk azokon a boldog időkön, mi­dőn a színház a magyar nyelv fenkölt lelkű hor­dozója, a hazafias érzés melegágya, az erkölcs hirdetője volt. Ma a színház elsősorban a szóra­kozás céljait szolgálja. De mivel a szórakozás e helyét a kultúra fejlődése, a szórakozási vágy nagyarányú terjeszkedése folytán jóformán min­denki felkeresi, a legsúlyosabb erkölcsi felelősség nehezedik azok vállaira, kiket a város a színre­­kerülő darabok ellenőrzésével megbízott. Szerény véleményem szerint a bizottság tagjainak feladata nemcsak arra ügyelni, hogy a színészek gesztusai kerekdedek, kiejtésük érthető, csizmájuk tiszta le­gyen. Hanem arra is, hogy a színházban előadott darabokat nemcsak viharedzett urak és bakák, hanem hölgyek s — kivéve a kiveendőket — az ifjúság is megnézhessék. Gondolom az ellenőrző bizottságnak ezt a feladatát óhajtotta sürgetni dr. Saára Gyula pol­gármester úr is a bizottsághoz intézett tavasi át­iratában, melyben felhívta a bizottság tagjait, hogy­­a hazafias érzést, vallást és erkölcsöt sértő da­rabok szinrehozatalának útjába álljanak.« (Mellékesen megjegyzem, hogy ez a polgár­mesteri átirat, ha nem üres beszéd, mit feltennünk nem szabad, akkor fényes bizonyítéka annak, hogy a bizottság súlyos vétót mondhat minden komoly kifogás alá eső darabnak, még ha az a budapesti kőszínházakban színre került is, mert hisz a mi színházunk repertoárja hajszálnyira meg­egyez a fővárosi színházakéival.­ Nem tudom elképzelni, hogy az ellenőrző­bizottság tekintélye kíméletlenül el ne söpörné azt a darabot a mi színpadunkról, mely hazafias érzésünket sértené vagy támadná. Pedig kérem — ha nem akarjuk is a néhai jó öreg Berzsenyit citálni — mindnyájan tudjuk, hogy az erkölcs szentebb, nagyobb valami, mint a haza, mert alapja annak, biztosítéka létének, záloga fennma­radásának. Ilyen szent dolgokkal — kérem — nem szabad tréfálni, mert nemzedékek sírnak utána. Még valamit. Teljesen osztom a »Székesfe­hérvár és Vidéke« szombati számának azt a né­zetét, hogy az ellenőrző­ bizottság tagjainak nem kell szükségképen városi bizottsági tagoknak lenniük. Helyes. Keressünk embereket ott, ahol akadnak, ha adócenzusuk vagy polgártársaik bi­zalma nem ültette is őket a zöld asztalhoz. De talpig emberek legyenek. Elvégre ha ügyelünk arra, hogy szakértők kerüljenek a vízvezetéki, jogi, közegészségügyi, sertésszórőszéki s mit tudom én miféle bizottságba, a színház erkölcsi szintára is megérdemel anyagi figyelmet. Kétségbevonom azonban a »Székesfehérvár és Vidéke« azon felfogásának helyességét, hogy az irodalmi, nevezetesen hírlapírói kvalifikáció eoipso elégséges ahhoz, hogy valaki a színházi ellenőrző­ bizottság tagja lehessen. Szerintem ehhez az irodalomban való jár­tasságon kívül sok egyéb is kell. Nem prüderiával megvert, feketemájú emberekre gondolok, kik minden finom éle, csípős megjegyzés hallatára, minden boka vagy kissé rövidebb szoknya láttára (van ilyen a végtelenül finom »Sasfiók«-ban is) szemeiket forgatják. Nem, ez annyit jelentene, hogy a fürdővízzel a gyermeket is ki akarjuk ön­teni. Hanem finom, művelt lélek, ép erkölcsi ér­zék, derült világnézet mellett is komolyan látó szem s erősen kifejlett felelősségérzet kell, hogy tulajdonai legyenek annak, ki hivatva van arra, hogy egy nagy kultúrintézmény működését figye­lemmel kísérje és elbírálja. Gondolom, ezeknek a sok jóakarattal elő­adott szempontoknak némi figyelembe vétele a jövőben útját vágja sok félreértésnek, sok kemény kritikának, a múlt csütörtökihez hasonló kínos jelenetnek s főleg annak, hogy a színház az le­gyen, aminek lennie nem szabad. Negro. H­ÍREK. Szomorú évforduló. Ma egy esztendeje, hogy városunkból rémes szenzáció hírét röpítette szerteszéjjel a távíró. 1909. évi január 3-ára virradó éjjel a helybeli va­súti postahivatalban egy állig fölfegyverkezett álarcos rabló tört be, aki mint ismeretes a posta személyzetét megfélemlítve 60000 korona hivata­­talos pénzt kerített hatalmába. Mielőtt azonban zsákmányával elmenekült volna, revolverrel hom­lokon lőtte az előtte álló Kiss Zoltán segédelle­nőrt, aki holtan bukott a földre. Az elvetemült gyilkos erre még több lövést tett a hivatalos he­lyiségben levő Schmidt Ferenc hivatalnokra, He­rényi István és Szajkó József postaszolgákra, akik ijedten menekültek a szomszédos kis fülkébe. Mikor a rabló ide is követte őket, Berényi és Szajkó elszántan kirohantak, rávetették magukat a gyilkosra, aki még eközben is használta fegy­verét. A lövések Berényi Istvánt súlyosan meg­sebesítették. Végre irtózatos élet-halál küzdelem után sikerült a két hős postaszolgának a gyilkost lefegyverezni és agyonverni. Az érdeme szerint meglakott gyilkosban a véres esemény helyén megjelent rendőrség, Kern István javítóintézetbeli hivatszolgája ismert, akinek nem ez volt az első gaztette. A rendőrség megállapította ugyanis, hogy a haramia, akinek lakásán egész arzenált találtak, 1907. június 3-án világos nappal Pötölle-puszta határában meggyilkolta és kirabolta Molnár Já­nos tejeskocsist. A vakmerő postarablás hite országszerte méltó fölháborodást és megdöbbenést keltett s a legmelegebb részvét nyilvánult meg a szerencsét­len áldozat fiatal özvegye és kicsiny árvái iránt. Úgyszólván az egész ország részvéte kisérte utolsó útjára hivatása vértanújának, Kiss Zoltán­nak földi maradványait. Valóságos gyászünne­pély volt ez a temetés. Berényi postaszolga hónapokon keresztül feküdt a kórházban, míg sebesüléséből felépült. A két hős postaszolgát a kormány soron kívül előléptette, megjutalmazta és kitüntetésre ajánlotta őket a királynak. A királyi kitüntetés nem is ké­sett sokáig; a koronás ezüst érdemkeresztet kap­ták, melyet ünnepélyesen tűzött a mellükre a kor­mány kiküldött képviselője. Szajkó József nem sokáig élvezhette az elismerést, mert kevéssel utóbb Budapesten, ahová áthelyezték, hirtelen meghalt. Ma, a szomorú évforduló napján, borzalom­mal gondolunk vissza a rémes bűntényre és részvéttel emlékezünk meg a szerencsétlen áldo­zatról és családjáról. — A polgármester szabadságon. Dr. Saára Gyula polgármester január 1-ével két heti szabadságra ment. A polgármester szabadságide­jét Budapesten a Császárfürdőben tölti egészsé­gének helyreállítása végett. — Teaestély. A székesfehérvári izr. nő­­egylet és az izr. krajcáregylet január 1-én, az újév estéjén tartotta első teaestélyét a Magyar Király szálló termeiben, amely ez alkalommal valóságos virágos kertté varázslódott a szép asszonyok és fiatal szép lányok sokaságától. Ha az új esztendő ezen szép, pompásan sikerült beköszöntőjéből következtetni lehet, úgy az idei farsang a vidám­ság és derűs jókedv jegyében fog lezajlani. A két jótékony­ egylet karöltve jár nem csupán a jóté­konyság gyakorlásában, de módját tudja ejteni annak, hogy mikép lehet társaséletünkben vidám­ságot, derűt teremteni, családias jellegű, fesztelen kedélyes estélyeket rendezni. A két egylet tagjai közül a szép asszonyok egész lelkes csapata töl­tötte be a háziasszonyi tisztet szeretetreméltó­­sággal és legkedvesebb előzékenységgel. A társ­­aság 11 óráig kedélyes társalgás mellett teázott, azután kezdetét vette a tánc, mely a legvidámabb hangulatban a hajnali órákig tartott. Jelen voltak: Bölcskei Istvánná, Berger Árminná, Bernstein Sámuelné, Balog Lipótné, Bruck Mórné, Bruck Márkusné, Deák Dávidné, Deutsch Antalné, Deutsch Gyuláné, Deutsch Hermanné, Deutsch Ignácné, Elek Gyuláné, Engel Sándorné, dr. Friss Adolfné, Görög Kálmánná, Grosz Aladárné, Grosz Ber­­nátné, Grünfeld Jakabné, Grünfeld Pálné, özv. Grünfeld Simonné, Halász Józsefné, dr. Herz Oszkárné, Hoffmann Lajosné, Káldor Dávidné, özv. Klein Adolfné, ifj. Klein Józsefné, Kohn Adolfné, dr. Krausz Zsigmondné, Krén Ignácné, dr. Lőwy Márkné, Naszályi Józsefné, Pálmai Já­­nosné, Pető Miksáné, Polgár Józsefné, Prager Fülöpné, Reich Alfrédné (Polgárdi), Rechnitzer Miksáné, Rosenczweig Lászlóné, Rosenberg Sán­dorné, Rosenheim Samuné, Steiner Béláné, dr. Székely Nándorné, Schlesinger Sándorné, Silber­berg Károlyné, Szabó Rezsőné (Budapest), Sacher Pálné, Ullmann Lajosné, Vadász Izidorné, Wiener Árminná, Bölcskei Elza, Berger Katuska és Mariska, Berényi Erzsike, Bruck Erzsike, Deutsch Margit, Gold Hermin, Fialász Irénke és Jolánka, Hoffmann Annus és Elza, Káldor Róza, Klein Mariska, Klein Jolán, Ludasi Margit (Kisbér), Polgár Annus, Ull­­mann Etuska és Mancika, Vértes Marcsa. Itt említjük meg, hogy a két jótékony­ egylet második teaestélye január 22-én lesz, melyen mint értesülünk városunk néhány ifjú műkedvelője fog egy szerényebb hangverseny keretében be­mutatkozni. — Lovagias affér. Tudvalevő dolog, hogy a Tóth Artur lapszerkesztő és dr. Steiner Jákó ügyvéd között fölmerült lovagias ügyben Tóth Artur megbízottai kifogásolták, hogy Steiner Jákó­­nak dr. Krausz Zsigmonddal elintézetlen ügye van és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy Tóth Artur addig nem vehet elégtételt, míg ez az ügy lovagiasan elintézve nincsen. Dr. Steiner Jákó ez ügyének elintézésével Kovács A. Sándort és Elek Gyulát bízta meg. Dr. Krausz Zsigmond megbizottaiul dr. Say Viktort és Kékessy Lász­lót nevezte meg. A tárgyalások folynak. — Felolvasás vetített képekkel. A hely­beli felsőkereskedelmi iskolában a harmadik ve­tített képekkel szemléltetett felolvasás f. hó 8-án délután 5 órakor lesz. Felolvasó: Lévay István a budapesti VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskola igazgatója. Tárgy: Bosznia, Hercegovina és Dalmácia. A vetített képek színesek. A felol­vasásra a n. é. közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Bucsuestély. Lovasberény társadalmát nagy veszteség érte Béres János gyógyszerész­nek Máramarosszigetre való távozásával, aki a közélet terén buzgó és ernyedhetlen szorgalmá­val maradandó emléket hagyott maga után. Érde­meinek elismeréséül december hó 30-án az Olvasókör, melynek oszlopos tagja volt, tisztele­tére bucsuestélyt rendezett, mely alkalommal a község színe java zsúfolásig megtöltötte a kör helyiségeit. Ékes szavakban búcsúztatta el nagy­­tiszteletü Urházy Lajos a Casinó elnöke, továbbá dr. Irimfeld Ignác, Vértes Károly és Gulyás Mi­hály. Ünnepelt könnyekig meghatva köszönte meg az ünnepeltetést. Vacsora után tánc volt, mely reggelig tartott. — Jótékonyság. A bicskei ezredéves ma­gyar fillér asztaltársaság 1909. évi tiszta jöve­delmét 48 koronát a bicskei szegény iskolás gyermekek felruházására fordította. 1910. január 3

Next